Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-28 / 23. szám
Bemutató a Gárdonyi Színházban Bertolt Brecht; A szecsuéni jólélek Mohamed helyett a hegy... Értelmiségiek a hevesi könyvtárban A jóság és az emberség lázadása (Tímár Éva és Máthé Éva) A világ törvényszerűségeit, kíméletlenségét, az ember lehetőségeit tárja fel nagy hatású műveiben Bertolt Brecht. Baloldali meggyőződését és a színház ősi hagyományait ötvözve újította meg ezt a művészeti ágat. Hazánkban — minden törekvés ellenére — sokáig nem vált népszerűvé, átütő erejűvé. Szinte csak a 60-as évek elején fedezték fel csodálatos, indulattól fűtött világát. Ügy tűnik, sikerült megtalálni a kulcsot hozzá, hiszen újra és újra műsorra tűzik darabjait. Különösen sokszor szokták játszani A szecsuáni jólélek című drámáját, amely műfaji meghatározását illetően példázat. A rendezőtől, Csiszár Imrétől arról érdeklődtünk, hogy itt és most milyen gondolatok jegyében állították színpadra. — Brecht azt vallotta, hogy lehet szórakozva tanulni és tanulva szórakozni. Ezt akarjuk igazolni az előadással. A világ helyzetét osztály- konfliktusokban, társadalmi feszültségeken keresztül ábrázolja a szerző. Mégsem rossz ízű tandráma, hiszen énekkel, mozgással színesített, forradalmaktól, istenek látogatásától lázas keretben folyik a játék. — Rendkívül tagolt már maga a színpadkép is: négy különböző szinten zajlanak az események. Az első — a legalsó — az elnyomottak helye, vagy azoké, akik — ez már aktualizálás — valamilyen oknál fogva kivonulnak a társadalomból. A második a kispolgároké, a harmadik pedig a gazdagoké. A negyedik az istenek lakhelye, ahová visszamenekül. nek, amint kiderül, hogy nem tudják az eseményeket irányítani, Ezek között a részek között harc folyik, így válik ez modellé. Az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola felvételi előkészítő bizottsága arra törekszik, hogy a lehetőségekhez képest minden segítséget megadjon az intézményben továbbtanulni óhajtó középiskolás diákok szamára. E cél érdekében január 31-én, szombaton, nyílt napot szervez a negyedik gimnazisták és szakközépiskolások részére. Ide azokat a fiatalokat várják, akik matematika—fizika, matematikai-kémia, matematika —technika, matematika- rajz /és fizika—technika szakokra óhajtanak jelentkezni. Az érdeklődők — jöhetnek nemcsak Egerből, hanem a A közművelődés egyik legnépszerűbb formája mai napig is: a vetélkedő. Országszerte mérik össze a játékos rendezvényeken ismereteiket az üzemek dolgozói. Megyénkben alig ért véget a tavalyi esztendő példásan szervezett és lebonyolított munkásművelődési versengése, amelyen a gyöngyösi járásiak mérték össze tudásukat, és a Megyei Művelődési Központ, a Heves megyei Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége a Heves megyei Kisipari TermelőszövetkeThrff»? 1981. január 28., szerda — Általában a földre ereszkedő istenek ábrázolásában szokták keresni az értelmezések kulcsát. Hol mitikus hatalomként, hol középkáderekként jelennek meg, hogy csak a szélsőségeket említsük ... A három alak — a hit, remény, szeretet megtestesítői — dogmatikus figurák. Mulatságossá válnak, amint saját terveik következményével, a valósággal ütköznek össze. Ismeretlenül félnek tőlük az emberek, majd megvetik és kitaszítják őket. Egyedül Sen Te, az utcalány ad nekik otthont. A jóság fejében ajándék jár, amely a bonyodalmak sorát indítja el. Ahhoz, hogy megéljen. cselhez kell folyamodnia. és Sui Ta bőrébe, férfiruhába kell bújnia. megye valamennyi településéről — délelőtt a matematikai tanszék előadótermében a felvételi vizsga követelményeiről hallgathatnak meg tájékoztatást. Ezt követően megtekintik a fizika és kémia tanszékeket, találkozhatnak a rajzot és a műszaki tárgyakat oktató nevelőkkel is. Délután a felvételi előkészítő bizottság diáktanáraival, valamint a főiskolai hallgatókkal ismerkedhetnek meg. A rendezvényre szívesen várják nemcsak az érettségi előtt állókat, hanem a felsorolt tárgyakkal rokonszen. vező alsóbb osztályosokat zetek Szövetségével közösen máris újabb vetélkedőre hívja a tsz-ek és az ipari üzemek szocialista brigádjait. A megyei „Munka és művelődés” című versenyen a kis kollektívák tagjai általános műveltségből, történelmi, politikai és művészeti tájékozottságukból adnak számot. A megye művelődési házainak és könyvtárainak dolgozói hamarosan megkapják azt a felhívást, amelyben a vetélkedő szervezői arra kérik az intézményeket, hogy segítsenek a jelentkezőknek, akik az előre kiadott bibliográfia szerint készülhetnek a versenyre. A csapatok áprilisban és májusban elődöntőkön vesznek részt, s itt dől el, hogy kik a legjobbak, akik bekerülhetnek a novemberi döntőbe. — Reménytelenséget sugall hát a dráma, nincs lehetőség a tisztességre? — Nem lehet egyértelműen mondani, habár a kiszolgáltatottság bugyrait végigjárja a főhős. Sorsa azt példázza, hogy kíméletlenség nélkül nem lehet megélni. Brecht optimizmusa a költőé, aki föltárja az ellentmondásokat és a mi küzdelmeinkről is beszámol. Bizonyos értelemben akár Eger is Szecsuán, ahol mindenkinek meg kell küzdenie az egyéniségéért. A legfontosabb azért csak az marad, hogy végül is Sui Ta jellemében se haljon meg Sen Te jósága. Azok a legszebb pillanatok a játékba, amikor minden kényszerítő körülmény ellenére megcsillan az utcalány eredendő embersége. i Holnap tehát föltórdül a függöny, hogy Misknlc és Budapest közönsége után az egriek is láthassák ezt az előadást, s Brecht újra nekünk szegezhesse a kérdést: megc et-e az emberség közöttünk? A főbb szerepekben Tímár Évát, Mihályi Győzőt, Máthé Évát, Polgár Gézát, Sallós Gábort, Somló Ferencet láthatjuk. Nagyon meglepődtem, amikor a lakásban majdnem az egész családot ott találtam” — mesélte tovább Marlene. „Ott volt a mama, a testvérei és mindenféle rokonság — csak signora Vallbne, a felesége hiányzott. Arra azért nem vetemedett, hogy őt bemutassa ...” Ezen nevetőgörcsöt kapott 64 vagy 65 évével, annyi lehetett akkoriban, gondosan felkészült a gáláns római kalandra, — és helyette családi körben kávézott. „Az volt a benyomásom, hogy mindannyian szigorúan végigmérnek, és a végeláthatatlan kézfogásoknak soha. nem lesz vége ... És Raf Valloné? Némileg bűntudatosnak látSok helyütt amiatt panaszkodnak, hogy az értelmiségiek ritkán látogatják a könyvtárakat. Az indokolással sem maradnak adósak: elsősorban túlzott lekötöttség miatt szinte kórként, majd- hogy járványként terjed az érdektelenség, a közömbösség. A hevesi nagyközségi-járási bibliotékában járva ugyanezt a témát bogozgat- tuk. Nem véletlenül ide tértünk be: itt ugyanis olyan lelkes kollektíva tevékenykedik, amelynek tagjai nem riadnak meg a nehézségektől, hanem előbb, vagy utóbb, de csak úrrá lesznek rajtuk. Ök közeledtek A nem éppen szívderítő jelenséget ez a gárda is észrevette, ők azonban nem keseregtek, hanem rögvest cselekedtek. „Stratégiai” elképzeléseik lényege az volt, hogy ha Mohamed nem megy a hegyhez, akkor az induljon meg feléje. Erre az ígéretes alapállásra így utal Török hászlóné könyvtáros, aki társaival együtt a kezdettől hitt a vállalkozás sikerében. — Rendkívül vonzó és gazdag kínálatot akartunk nyújtani. Épp ezért már 1970-ben létrehoztuk — elsősorban a tanítók, tanárok számára a pedagógiai részleget. Ezt fokozatosan fejlesztettük, s ma mér mintegy háromezer kötet tartozik idef Azt hiszem: ez a statisztikai mutató önmagáért beszél, ekkora anyagban ugyanis majd mindenki megtalálhatja az őt leginkább érdeklő, a neki legjobban tetsző kiadványokat. Ez rendkívül fontos, hiszen az igazán eredményes nevelőoktató munka elképzelhetetlen a folytonos ismeretgyarapítás, az állandó önművelés nélkül. Azzal is számoltunk, hogy esetenként különleges igényekkel jelentkeznek a hozzánk bekopogtatok, ők a kívénságfiizetbe jegyezhetik be sajátos óhajukat, mi pedig mindent megteszünk azért, hogy vagy megvegyük — rendszeresen böngészünk a budapesti antikváriumokban is —, vagy könyvtárközi kölcsönzéssel megszerezzük a keresett műveket. szott, bizonyára számolt azzal, hogy később meg fogom szidni.. Ennek ellenére nem veszítette el a humorát, elment vele, hagyta, hogy lefényképezzék őket együtt — és ezzel segített neki, jobban is, mint akarta volna, hogy továbbra is beszéljenek róla. Ava Gardnerrel megcsinálta a „Vénusz je- gyében”-t, Maria Schell-lel a „Rose Bernd”-et, utolsó nagy sikerét Arthur Miller „Pillantás a hídról” című művében aratta, de kétségtelenül szakmabeli krízisben volt, nehézségei voltak a színjátszásban. „A Madame-nak is hasonlóan ment” — mondja Odette Miron. — „Talán ez volt az, ami összekötötte őket.. Memoárjában így ír Marlene: „Talán a színészi hiAz is elismerésre méltó, hogy időben gondoskodtak t megfelelő propagandáról. — Az iskolákat értesítettük a lehetőségekről. figyelemfelkeltő bibliográfiákat postáztunk számukra. Ugyanazt csináltuk, s ma is ezt tesszük a különböző rendezvények, például az író—olvasó találkozók esetében. Több- letelfoglaltság ez, de feltétlenül megéri, mert így széles rétegekkel tarthatunk valóban élő kapcsolatokat. Megtört a jég Ha ezek után valaki azt gondolja,- hogy minden úgy ment, mint a karikacsapás, akkor jókorát téved, hiszen az alkalmi kudarcok sem maradtak el. — Értelmiségi klubot is terveztünk, sajnos ebből az ötletből nem lett valóság. Mi ugyan érveltünk, agitáltunk, ecsetelgettük a nagyszerű lehetőségeket, mégiscsak egy sikertelen kísérletet könyvelhettünk el. Természetesen nem vádaskodtunk, nem vontunk le túlontúl vérmes és a tényéktől elrugaszkodó következtetéseket. Higgadtan mérlegeltünk, s meg kellett állapítanunk, hogy az értelmiségiek igen elfoglaltak. A legvisszahúaódóbbak a mezőgazdaságban tevékenykedők. Férjem is ott dolgozik, így hát ezt a lekötöttséget eszembe sem jutott soha vitatni. Az is igaz viszont, hogy a mindennapok során kamatoztatható, leglényegesebb szakkönyveket és folyóiratokat inkább megveszik, illetve megrendelik maguknak, minthogy nálunk keressék. Talán így is időt óhajtanak nyerni. Azt is meg kell vallanunk, hogy sem az orvosok. sem a tanácson szor- goskodók nem tülekednek a bejutásért. Ha róluk szólunk, akkor talán a közömbös minősítés lenne a legmegfelelőbb. A töprengés azonban számos érdekes motívumra Is fényt derít, s ezeket egyáltalán nem valamiféle mentségként említi: — Ma jól élnek az emberek, s egy részük annyira igényessé formálódott, hogy rendszeresen vásárolja a vatás nem méltó egy férfihoz? Egy olyán élét, mely nagyobbrészt sminkelésből, öltözködésből, „magamu- togatósból” áll, inkább asz- szonynak való, — talán ezt írta volna szívesen, de rz- tán bizonyára eszébe jutott Jean Gabin, a nagy szerelme. és így fejezte be a mondatot: .. .azoknak a keveseknek, az igazán nagy tehetségeknek való, akiknek megvan a képességük arra, hogy méltóságot kölcsönözzenek annak a foglalkozásnak, melyét gyakran hoznak kapcsolatba a cirkusszal.” Raf Valloné otthagyta szakmáját, és színházi kritikus lett Rómában. A felesége, Elena Varzi és három lánya a színjátszásba vetette bele magát. „De a Ma- dame-jnal végleg elrontotta a dolgot Raf Valloné”, — meséli Odette. „Mivel Párizsban Is gyakran mutatkozott vele, az már azt hitte, hogy meg is nyerte őt...” Kapcsolatuk befejezése szintén nagyon jellemző Marlené Diétrichre. Egyik este szólt a házi telefon, és Marlene, aki mint mindig, most is slampos volt pongyolájában, szürke hajával, maga vette fel a kagylót, mert azt hitte, hogy a házmester akar tőle valamit. „Itt Raf Valloné!” — mondta egy lérfihang. „Az átkozott” — mondta Marlene. — „hogy jön ahhoz, hogy bejelentkezés nélkül megjelenjen itt? Mondja meg neki, hogy én nem vagyok itt, elutaztam, én , ,„De Marlene!” — szakította félbe a hang. Én nem a házmester vagyok, én vagyok, január 31*én: Nyílt nap az tgri faiskolán Munka és művelődés Egyéves vetélkedősoroiot a megyében (gábor) Valloné és a csábitó ajándék 9. könyveket, s házi bibliotékát létesít otthon. A tanárok, as agrármérnökök esetében a »iötetszám olykor az ezret iß meghaladja. Vigyázni kell tehát a megítélésnél. Közülük ugyanis a legtöbben nem iratkoznak be nálunk, mégis az olvasás lelkes híveinek táborát gyarapítják, összegezve így fogalmazhatnék: a meglevő gondok ellenére séfn tevékenykedtünk hiába: a jég, ha lassan is, de csak megtört. Más szóval: úgy érezzük: jó úton járunk, akkor is, ha nem öles léptekkel jutunk előbbre. Sokoldalú segítség Elhivatottságuk tudatában mind újabb ötletekkel rukkoltak elő, bízva abban, hogy mindegyikre felfigyel valaki. — Az egyetemek és a főiskolák nappali tagozataira járó fiatalokat szívesen látjuk. Annak is örülünk — szerencsére fel is keresnek bennünket —, ha a levele- zősök kopogtatnak Szakdolgozataikhoz irodalmi jegyzéket állítunk össze. Kedvükre válogathatnak száznyolcvan folyóiratféleségünk közül, s ezeket rövid időre haza is vihetik. Rendelkezésükre áll a fonotéka változatos anyaga is. A lemezhallgatást különben mindenkinek ajánljuk. A kívánt, a kért számokat ingyenesen játsszuk át a hozott magnószalagokra. — Ez valóban megnyerő, de mit remélhetnek a járás községeiben élő értelmiségiek. Számíthatnak-e falujukban ilyen, vagy ehhez hasonló szolgáltatásdömpingre? — Sajnos még nem. Ennek számos oka van. hadd említsem közülük csak a legag- gasztóbbat, a szakemberhiányt. E téren úgy léphetnénk előbbre, ha megszűnnének az áldatlan állapotok. Ettől függetlenül hoznánk mindenkit szívesen várunk, s aki ide betér, nem távozhat csalódottan. Számunkra ennek tudata adja a jól végzett munka semmivel sem pótolható érzetét. Pécsi István Raf Valloné! Szeretnék egy ajándékot átadni neked!” Odette azt mondja, hogy csak egy éles kiáltást hallott, a Madame izgatottan felugrott, gyorsan felrántott egy parókát, és a rúzsát kereste. „Harminc másodperc múlva már a lakás ajtaja előtt állt. Kinyitottam az ajtót, és bevezettem a szalonba. Mikor végre megjelent, látszott, hogy elfelejtette feltenni a szempilláit ... Még hallottam, ahogyan bókolt neki. de nagyon „olaszosan” csengett, ha érti, mire gondolok. — azt hiszem, hogy mindketten sokkot kaptak ezen az estén ... Én visszavonultam a konyhába, de nem kellett sokáig ott tartózkodnom .. Három perc múlva ismét csapódott a lakásajtó, és Marlene rontott be a konyhába. magánkívül a haragtól. Odettet idézzük: ..Nem! Nem!” —kiabált a Madame. „Mit képzel ez a disznó egyáltalán! Még alig tege- ződött össze velem, és máris az ágyba akart vinni! Mit képzel? Az én koromban! Nem tudom mit tehettem, hogy ez egyáltalán az észébe jutott...!” Ah, és közben csak arról volt szó, hogy bejelentés nélkül érkezett. ..A legnevetségesebb a csábító ajándéka volt” — emlékezik visrz- sza Odette Miron. .Amit olyan sürgősen és sz 'ívesen kellett a Madar '-'é- be adnia — az egy agy tábla csokoládé volt”. (Folytatjuk)
