Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-25 / 21. szám

A hevesi Móricz Zsnmond •Járási Művelődési Központ épülnie az újabbak közül való Mégis, ez a hatvanas évek közepén alkotott konst­rukció. mini az állatorvosi iskolákban felállított lószob­rok. a közművelődés minden gondját magán viseli. Egy hatalmas terem foglalja el benne a • legtöbb helyet, amely hetente hálom alka­lommal moz.ielöadásoknak is otthonul szolgál. Széksorai legtöbbször nem telnek meg. hiszen aránytalanul nagy. Hát még a különböző este­ken mennyire kong a2 üres­ségtől. .. >. , Pedig az itt dolgozók iga­zán nem panaszkodhatnak az érdeklődés hiányára, de bi­zony nagyobb településnek ;s becsületére .válna, ha ertnvi- en betérnének egy-egy ko­molyabb műsorra. Ezenkívül mindössze három klubszoba áll itt rendelkezésre, amely­ből egyet a repüíömodélle- zök ..bérelnek", zsúfolásig rakva eszközeikkel: más nem is használhatja. A fennma­radó kettőből az emeletit többnyire kiállítás céljaira veszik igénybe. Jószerével tehát egy helyiségre lehet bizton számítani, amely igen­csak kevés. Czakó Józseffel, az intéz­mény vezetőjével elsőként ezeket a ..határokat" vesszük számba. Nem csoda: az ezen a területen tevékenykedők elöbb-utóbb efféle korlátok­ba ütköznek, s csak sok-sok fantáziával, kezdeményező­készséggel tudnak kimozdul­ni a holtpontról. Nehéz kezdet Immár harmadik éve igaz­gatja a „házat” beszélgető- kársam. aki azelőtt Tarna- »^zentmiklóson dolgozott pe­dagógusként. s mint tiszte- „ietdijas klubkönyvtáros majd­nem egy évtizedes tapaszta­latra tett szert a közművelő­dés rögös útjain. — Nem'volt könnyű az elején; amikor idekerültem, meglehetősen rossz körül­mények között, munkatársak nélkül láttam az ismerkedés­hez. Két hónapig — külön­böző személyes vagy szerve­zési okúkból — egyszálma- ■gam voltam itt 1978-ban. Azóta teljesen kicserélődött a gárda: jelenleg két szak­mai előadó dolgozik, az egyi­kük most végzi az egri főis­kola népművelés—történelem szakát, másikuk környezet- védelmi mérnök. Kaptunk egv olyan kollégát is, aki más jellegű feladatokkal van megbízva: társadalmi ünne­peket szervez... Az ő szere­pe még elég kialakulatlan, mindössze egy éve van köz­tünk. Kívüle még van egy gazdasági felelősünk is. Most így áll fel a „stáb’’. — Anyagilag is fejlődtünk: a tavalyi évben tudtunk az eddigi legnagyobb összeggel gazdálkodni. Ebben nagysze­repet játszik, hogy a hevesi üzemekkel sikerült megálla­podni a közös fenntartás fe­lől, jelenleg majdnem 200 ezer forinttal támogatnak bennünket. Ez persze köte­lezettséget is jelent: műso­rokat szolgáltatunk számuk­ra. s más módon is próbál­juk segíteni törekvéseiket. — Végül is úgy tűnik, hogy most „egyenesben” vagyunk, s lehetőség nyílik eredmé­nyeink fenntartására, s újabb célok kitűzésére. A nagyközség és a járás — Feladatunk kettős, hi­szen településünk kulturális ellátásán túl a járással is QJtäws&r 1081. január 25., vasárnap AZ ÜT ELfcJtN Hevesi közművelődési térkép törődnünk kell. Hevesen egy­részt kiscsoportok és önálló amatőr művészek segítését érezzük kötelességünknek Most tucatnyi kör munkál­kodik szárnyaink alatt, kö­zülük nem egy már országo­san is szép eredményeket könyvelhet el magának. Így például pedagóguskórusunk elég ismert. E csoportok kö­zül három — helyhiány mi­att — ném nálunk működik, hanem különböző iskolák­ban. — Nyaranta művészeti tá­borokat szervezünk: a tisza­fürediekkel közösen műked­velőknek adjuk meg a lehe­tőséget a továbbfejlődésre. Alkotásaikat láthatták a hozzánk látogatók kiállítá­son. — Nagy jelentőséget tu­lajdonítunk az igényes mű­sorszolgáltatásnak is: az. el­múlt esztendőben 42 alka­lommal volt ilyen program. Sokféle réteg igényét szeret­nénk kielégíteni, magyarnó- ta-esttől kezdve színházi elő­adásig gazdag választék vár­ta az érdeklődőket. A fiata­lok részére 41 alkalommal rendeztünk táncestet diszkó­val. vagy zenekarral. Meg­fordult itt számos körükben népszerű együttes. — Közhasznú tanfolyama­ink egyszerre szolgálják a résztvevők érdekeit, s a mi­énket : a gyermekbalett vagy a központiíűtés-kezelők ok­tatása bevételt hoz a „kony­hára”, amelyet más célokra is fel tudunk használni. — A környező községek szakmai felügyeletét is igyekszünk erőnkhöz képest ellátni. Kéthavonta találko­zunk a művelődési házak ve­zetőivel egy klub keretén belül, s egy teljes napon át beszélgetünk velük a soron következő feladatokról. Ezen­kívül alkalomadtán ellenőriz­zük programjaikat, látogat­juk őket. Sajnos, nem a leg- rózsásabb a környéken a helyzet, mivel több in­tézmény igen rozoga állapot­ban van: például Kiskörén, vagy Tarnamérán életveszé­lyes az épület. Évente szer­vezünk járási művészeti be­mutatókat is: legutóbb Tar- naörsön 21 környékbeli együt­tes adott számot munkájáról. Szép emlékeink maradtak ar­ról a napról. A térkép fehér foltjai — A közművelődés iránt, nagy az igény, s néha már a — jogos, vagy túlzó — tü­relmetlenség is. Egyre na­gyobb hangsúly esik életünk minőségére, a kulturális szint emelésére. Hevesen mi lehet a továbblépés útja? — Az adottságainkon ne­hezen lehet javítani, esetleg még egy szintet lehetne húz­ni az épületünk fölé. Így kialakíthatnánk új klubhe­lyiséget, s állandó kiállító- termet is, amire rászorulunk. Végül is a meglevő lehető­ségekből kellene most kiin­dulnunk. fejlesztve az üze­mekkel való kapcsolatunkat. Eddig különböző előadóeste­ket vittünk hozzájuk: ez­után más úton-módon is le­hetne közeledni. — Ügy érzem, jelenleg eredményesen tevékenyke­dünk. Megfelelőnek vélem munkánkat, s azt szeretném, ha nem átmenetileg bizo­nyulna az elért szint, hiszen egy jó évet zártunk. Esetleg csak jobbal lehetne ezt te­tézni ... ★ örömmel értesültünk ar­ról. hogy Hevesen és kör­nyékén — nem igen jeles­kedtek ilyen szempontból az utóbbi években — megmoz- dúlt valami. Nem csekély fe­lelősség hárul a nagyközség­re. hiszen a környékbeli fal­vak is elég rosszul ellátottak kulturális téren. Az út kez­detén állnak most, s csak akkor érnek célt, ha követ­kezetesen végig is viszik, amit elkezdtek. Nem kevés idő, türelem és józanság kell hozzá, de meghozhatja gyü­mölcseit. .. Wtü Gábor László Az idén fejeződnek be a hatvani Bajza József Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola tíz éve tartó rekonstruk­ciós munkálatai. Megújul, megszépül a nagy múltú alma mater. Félig kész már a kémiai laboratórium is, amely azonban már helyet tud adni a munkának. Balogh Juditot és Baranyai Klárát, az intézmény II B. osztályos tanulóit ép­pen itt, kísérletezés közben örökítettük meg. Küz> művelődési tervek Kápolnán Elkészült Kápolnán a köz­ség 1981. évi közművelődési munkaterve. Az új évben is segítik az általános iskola, ban szervezett dolgozók is­kolájának működését, ahol az idén is 10—12 cigány dol­gozó végzi az 5—8. osztályt. Ismeretterjesztő előadásokat szerveznek. Pedagógiai tár­gyú előadásokkal kívánják előmozdítani a szülök peda­gógiai ismereteinek bővíté­sét. A nyugdíjasoknak „Az öregkor egészségügyi prob­lémái” című komlex elő­adássorozat nyújt majd fel­világosítást.. A honismereti szakkör ter­ve, hogy az ifjúság még •jobban ismerje meg a köz­ség múltját, haladó hagyo­mányait. fejlődését. Ápolják, gondozzák az emlékműve­ket, értékeljék a népművé­szetet. gyűjtsenek régebbi munkaeszközöket. Az ifjúsá­gi klubban a politikai ne­velés mellett áz egészséges életmódra is ráirányítják a figyelmet. A háztáji és kisegítő gaz­dálkodók ismereteit, az elő­ző évekéhez hasonlóan, elő­adásokkal. elméleti és gya­korlati foglalkozásokkal kí­vánják növelni. A díszítő­művészeti szakkör célja a népi díszítőelemek megisme­rése, alkalmazása mellett a közhasznú természettudomá­nyos ismeretek bővítése. Az állami és mozgalmi, családi, és társadalmi ünnepségeket az általános iskola kultúr- csoportjának a közreműkö­désével kívánják megrendez­ni. Szerepel a tervekben ope­rett- és magyarnótaest, da­los-táncos műsorok és ko­molyzenei estek megrende­zése is. (Fotó: Szabó Sándor.) Farkas Csaba Játékszoba Sarudon Évekkel’ ezelőtt: oktatási és '* művelődési : központot ''hoz­tak létre .a- füzesabonyi • já­rás egyik kis .községében, sarudon. Ez az intézmény része egy Országosan is új kezdeményezésnek: az erő­források összevonásával, új lehetőségeket keresnek a fal­vak kulturális életének föl­lendítésére. A Népművelési Intézet ebben az esztendőben is' je­lentős ' támogatással járult hozzá a sikerekhez: a köz- művelődési alapból kétszáz­ezer forintos összeget utal­tak ki, hogy a sarudiak to­vábbi fejlesztésekbe vághas­sanak. A pénzt „játszó mű­hely” alapítására fordítják, ■a gyermekek és, a KISZ-. korosztályú fiatalok számára lehetőséget biztosítanak kü­lönböző alkotások elkészíté­sére.. A klubkönyvtár elő­csarnokában megvalósítandó új létesítmény decembertől áll a látogatók rendelkezésé­re a tervek szerint. r Két halálhír 7. A fiatal ausztrállal folyta­tott szerelmi ügy már régen kihűlt, mikor Marlene Diet- rich második ausztráliai ven­dégjátékára utazott 1968-ban. Másokkal együtt hívták meg. hogy az Adelaide Festival of the Ártson énekeljen. „Pár nappal az elutazása után” — meséli Odette Mi­ron —, „ismét megkaptam azoknak az expresszlevelek- nek az egyikét, melyeket színes papírra írt piros tin­tával — ez állt benne: Szo­morú hírt kell közölnöm ön­nel. Monsieur Curnow-t a megérkezésem napján meg­ölte egy helikopter. Nagyon szomorú vagyok, és- egyálta­lán nem tudrüí aludni, öle­lem!” Később mesélte el Marlene a bizalmasának, mi is tör­tént: „Ügy érzem, hogy még ma is élne, ha kész lettem volna találkozni vele Sydney­ben, ahol már a megérkezé­sem napján énekelnem kel­lett. Azonban szigorúan el­utasítottam a kérését!” Könnyes volt a szeme, ami­kor ezt mesélte. „Feldühöd­ve ment el riportot készíte­ni, abban a reményben, amennyire tudom,, hogy a következő napon Melbourne- ben látni fog...” Hugh Curnow egy csoport újságíróval ment a Victoria partok előtt levő fúrótornyok­hoz, és mindenki, aki utol­jára látta, azt állította, hogy „jól ment a sora, vidám volt és barnára sült”. A fúrótoronynál egy heli­kopter ereszkedett a leszál­lópályára, amikor hirtelen egy daru kanyarodott ki, megérintette a helikopter ro- torlégcsavarjait, az felborult, és recsegve a pályára esett. Noel Buckley, az Esso Pub­lic-Relations managere lel- reugrott, de a még lassan forgó légcsavarok mindkét lábát levágták. Iszonyatos fájdalmak közepette halt meg a következő napon. Hugh Curnow, aki a föld­re vetette magát, fel akart állni — és a légcsavar csi­korgó morajjal szó szerint le­fejezte. Marlene nem ment el a temetésre, néni akart kínos perceket okozni az * özvegy­nek, csak egy tucat • fehér rózsát küldött. ember volt Marlene Dietrich életében —. nemcsak felfe­dezte Marlenét és minden el­lenállás ellenére neki adta Lola szerepét klasszikus film­jében. a „Kék angyal”-ban. ■Még további hat filmet ké­szített vele Hollywoodban, mely minden időre megha­tározta Dietrich „vamp” ka­rakterét. » Azt, hogy valójában mi történt közte és a démoni Hollywoodot 1981-ben sokkolta az a tény, hogy a művésznő nemcsak férjjel érkezett, hanem egy hétéves kislánnyal — Ileidedével. „Hugh fiatal felesége meg­próbálkozott az ausztráliai turné tartama alatt találkoz­ni Madame Dietrichhel” — meséli Odette —, „mert még mindig sejtelme sem volt ar­ról, hogy a szeretője volt. Szegény asszony azt hitte, hogy részesedni fog Marlene memoárjának a jövedelmé­ből, ami nagyon felbosszan­totta az asszonyomat. Soha nem fogadta. ..” Egy év múlva meghalt Jó­sét vofi Sternberg, aki hiva­tása szerint a legfontosabb Sternberg között, mindaddig kutatni fogják a filmtörté- nészek, míg Dietrich—Stern­berg filmeket fognak játsza­ni. „Mindenki tudta Holly­woodban, hogy von Stern­berg bolondul Dietriehért” — mondta Riza von Sternberg, az első felesége már 1931-ben egy kaliforniai bíróság előtt. „A férjem minden éjjel leg­alább három, négy órára át­ment a mellettünk levő ap- parterríept-ba — ő kényszerí­tene, hogy _ mellettünk vegye ki. Több áruházban nyitta­tott számlát Madame Diet- rich számára.:.” És hol volt Marlene férje, Rudolf Sieber felvételtfezetö? Ehhez a jóképű szudétané- methez 1923 májusában ment feleségül, és az 1976 júliusá­ban bekövetkezett haláláig nem vált el tőle. 1930. április 1-ig. míg Hol­lywoodba nem utazott, egy fedél alatt lakott Rudolf Sieberrel Berlinben, a Kai­ser-alle 54. (ma Bundesallee) számú házban. Mikor Riza von Sternberg 1931-ben Hol­lywoodban 50 000 dollár kár­térítést követelt tőle azon a címen, hogy „elidegenítette” tőle a férjét. Marlenének csak fel kellett hívnia Rudolf Siebert, és az azonnal Ame­rikába sietett, hogy kijelent­se a bíróság előtt: „Nem ké­telkedem a feleségem hűsé­gében. Von Sternberg úr nem több. mint Marlene rendező­je és támogatója”. Bár Rudolf Sieber Berlin­ben egy fedél alatt élt Mar­lenével, de egy másik lakás­ban az orosz táncosnővel, Ta­mara Matullal. Kétségtelen, hogy mesteré­hez, Josef von Sternberghez fűződő viszonya szenvedélyes és változatos volt. Miután befejezték az utolsó filmjü­ket. a „The Devil is a Wo­man”-!, 1935-ben -kapcsola­tuk a gyűlölet és szerelem egy formájává változott. Mi­kor az első hírek . szárnyra kaptak arról, hogy Marlene Dietrich végre meg akarja írni a memoárját, Josef von Sternberg szárazon csak eny- nyit mondott: „Akkor nekem is még egyszer tollat kell fognom,..” Azután meghalt, és Mar­lene megváltozott emberként tért vissza Párizsba. (Folytdtjuki Iskolarekonsirukció Hatvanban

Next

/
Oldalképek
Tartalom