Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-24 / 20. szám

EGRI TUDÓ' ÁNYOS KUTATÓK A patológus: dr. Haraszti Antal A nyolcadik utas a halál Amerikai film Tessék elhinni, nem úgy készültem, mint ama bizo­nyos rossz diák, hiszen több mint egy évtizede lettem sci-fi-rajongóvá. Meggyő­ződésem, hogy hozzám ha­sonló érdeklődésűek töltöt­ték meg a nézőteret — egyet­len üres hely sem akadt — s izgatottan várták az ame­rikai szuperprodukciót. Hit­tük, reméltük, s aztán jó­korát csalódtunk, mert a közismert latin mondás ma­gyarított változatát idézve: vajúdtak a hegyek, és meg­született a kisegér. Dübörgés, az űrhajóstart­tal és a leszállásokkal járó hangzavar, az volt minden mennyiségben. A monstrum csillagközi bárka ezerszínű műszerei villogtak, kattogtak, pöfögtek, szuszogtak, horkan­tak. A hatás mégis elma­radt, legalábbis idegesked­tünk, mert úgy éreztük ma­gunkat, mintha a jövő va­lamelyik elektronikus állat­kertjébe tévedtünk volna. Elmaradt az izgalom, nyo­ma sem volt a fordulatos cselekménybonyolitásnak, ráadásul szürkék, jellegte­lenek, garantáltan sablono­sak voltak a figurák, mint­ha Dán O’Bannon, a forga­tókönyv írója megfogadta volna, hogy a szereplők jel. leméről egyetlen mozzana­tot sem árul el. Ilyen irá­nyú következetességéből mindenesetre jelesre vizsgá­zott. Amint a hasonló jel­A görög színháztól Grotowski műhelyéig Színháztörténeti szakegyetem Egerben Az ország apraja-nagyja részese lehet manapság az aktuális művészeti esemé­nyeknek. A rádió után a télevízió jóvoltából ottho­nunkba jön a színház, s ha olyan élményt nem is nyújt, mint a zsöllyékben el­töltött órák, arra minden­képpen jó, hogy félkeltse kíváncsiságunkat egy-egy érdekesebb, izgalmasabb elő­adás iránt. legű műveknél szokásos: egy kis horrorra is számít­hattunk. Ez ugyan nem kárpótolt volna bennünket a művészi színvonal teljes hiá­nyáért, de vigaszként mégis­csak jelentett volna vala­mit. Az alkotógárda azon­ban — úgy látszik — gyen­ge idegzetűekből toborzódott, ugyanis a félelmetesnek ki­kiáltott, mindenkit felfaló, s mindenen úrrá levő — leg­alábbis az űrhajó hét utasa nevezte így az ismeretlen bolygóról véletlenül maguk­kal vitt idegen lényt — számunkra csak gyatra ször- nyecske, amolyan szalonké­pes kis rémítgető kocsonyás massza. A vérbeli tudományos­fantasztikus írások ötletgaz­dag mesét és töprengésre késztető gondolatokat kínál­nak. Ebben az esetben egyi­két sém kaptuk meg. Az elkeserítő fantáziaszegény­séghez szellemi igénytelenség is társult. Minek a Földre vinni ezt a kis teljesítmé­nyű vérengzőt, aki még egy macskával sem bír, az élet­vidám cirmos ugyanis tel­jesen háborítatlanul, s meg­lehetősen jókedvűen sétál­gat a kazánházak légkörét árasztó folyosók rengetegé­ben. Azt sem tudjuk meg, hogy kikből tevődik össze az a Társaság, amelynek tag­jai ilyen kis kaliberű öldök­lőkre számítanak. Nincs se kor, se társadalmi háttér. Ha valaki ilyesmire nem kí­váncsi, s megelégedne né­mi szexszel is, akkor se bi­zakodjék, mert ezzel se ké­nyeztetik el a stáb tagjai. A hamisítatlan unalom, a harsánysággal ötvözött von- tatottságon sem az opera­tőr (David Liczfield). sem az Angliából „importált” ren­dező (Ridley Scott) jó szán­déka nem segít. A holly­woodi rutin ezúttal csak egy szupergyenge produkciót szült. Olyasmit, amilyenhez ha­sonlót annyiszor vitatott magyar filmjeink sorában is ritkán találunk. Pécsi István Az akadékoskodás a szerelem halála A modern színjátszói tö­rekvések megértéséhez már nem elég a hagyományos nézői alapállás. A befogadás megkönnyítéséhez némi tör­ténelmi alapismeret is szük­séges. Ennek megszerzésé­hez kívánja hozzásegíteni az érdeklődőket a TIT Eger vá­rosi szervezete és a Mégyei Művelődési Központ azzal a színháztörténeti szabad- egyetemmel, amit a követ­kező hónap elején indítanak Egerben. A február 12-től kétheten­te jelentkező rendezvénye­ken a hallgatók Megismer­kedhetnek á színjáték gö­rög és római klasszikusaival is. Shakespeare, Díderót, Sztaniszlavszkij, Bertáit Brecht munkásságának ala­pos áttanulmányozása után foglalkoznak a modern, új utakat kereső, új kifejezési eszközökkel dolgozó rende­zők — Brook és Grotowski tevékenységével. Az egri színháztörténeti szabadegyetem előadói né­vés szakemberek lésznek, többek között Elbert János­sal, Holtai Tamással és Szi­geti Gáborral találkozhat­nak a hallgatók. Az első rendezvény feb­ruár 12-én. délután 5 óra­kor kezdődik és az ókori dramaturgiával foglalkozik Honti Katalin. ^JÉɣɣ \ igSi. január 24., szombat 6. A memoárjával kapcso­latos jelenetek 1965-ben már tizenöt évesek voltak. A nagy amerikai kiadóval, a New York-i Doubledayvel Marlene már 1950-ben szer­ződést kötött —, inkább kényszerből, mint az írás­hoz való vonzódásból, főleg azért, mert akkoriban már szüksége volt a pénzre. „Ebből nem lett semmi, és Marlene visszafizette az előleget” — mesélte Hugh Curnow. Doubledaynél még azt is hozzátették: „Nem fizette vissza az előleget. Abból a ke­vés anyagból, melyet a ren­delkezésünkre bocsátott, egy aforizmagyűjteményt adtunk ld, „Marlene Dietrich ABC­je” címmel..Szellemes ki­jelentések ezek. mint példá­ul ez a szexről: „Ameriká­ban fixa ide. A világ más részein tény”. Vagy például az agglegénységről: Ideális állapot, az ember öreg, vagy annak érzi magát. Németor­szágról: A könnyek, melye­ket Németországért hullat­tam. felszáradtak. És az aka­dékoskodásról: Az akadé­koskodás a szerelem halála. „Eljött az idő” — mondja Madame Odette —, „mikor Monsieur Curnow elutazott. Marlene azonban nem aka­dékoskodott, és amikor Eu­rópában nyár lett, Hugh Curnow ismét megjelent, hogy új erővel vesse ma­gát Marlene Dietrichre és a memoárjára. EGRI KUTATOK nyomá­ban járván, most olyan helyre vezetjük el olvasóin­kat, ahonnan még nem ad­tunk hírt sohasem lapunk hasábjain. A Heves megyei Kórház kórbonctani és kórszövettani osztályán dr. Haraszti Antal os ályvezető főorvost, kan­didátust éppen egy szövet­tani preparátum mikroszkó­pos vizsgálata közben ta­láljuk. Haraszti főorvos 1960 óta működik Egerben, s patológus pályáját Deb­recenben kezdte. A boncolás az orvosi vizs­gálatok egyike, — mondja. — Mortui vivos docent, tarja a klasszikus szólás­mondás, azaz a halottak tanítják az élőket. A bon­colás teszi lehetővé annak tisztázását, hogy mi volt a halál közvetlen oka, tájé­koztat arról, hogy milyen egyéb betegségben szenve­dett az elhunyt. De a hoz­zátartozók tudomást szerez­hetnek öröklődő betegségről is, a gyógyító orvos pedig a boncolási kép alapján szer­zett tapasztalatait az élők javára fordíthatja. A patológus fontos fel­adata az élőkből műtétek során eltávolított szervek, szövetdarabkák mikroszkó­pos vizsgálata is. Ö állapít­ja meg, hogy a daganat jó-, vagy rosszindulatú-e. így te­hát közvetve dönt a beteg sorsáról. Gyakorta műtét közben hívja az operáló se­bész a patológust, tekintse meg az elváltozást, majd gyors szövettani vizsgálat alapján állapítsa meg az elváltozás természetét. Ilyen­kor igen gyors munkára van szükség, hiszen ezalatt a be­teg a műtőasztalon fekszik. A rákszűrő vizsgálatok ér­tékelése is a patológus mű­ködési körébe tartozik. Évente átlagban 13 ezer nő- gyógyászatilag levett kene­tét vizsgál meg mikroszkó­pos úton az osztály. Több olyan nő él ma is városunk­ban, akik e vizsgálatoknak köszönhetik, hogy életben vannak, ugyanis a rákmeg­előző állapot mikroszkópos felismerése után egyszerű beavatkozással meg lehetett akadályozni a rák kialakulá­sát. EZ A KORHÁZI osztály végzi a hatósági (rendöror- vosi, bírósági) boncolásokat is, ugyanis rendkívüli halál esetén a halálokot hatósági boncolásnak kell tisztáznia. Látszatra egyértelmű ön­„Most négy hónapig ma­radt, és be kell vallanom” — mondja Odette Miron — „hogy most lényegesen job­ban tetszett nekem, mint az első látogatása alkalmával, mely csak négy hétig tar­tott.” A jókedvű ausztrál most sokkal elegánsabban nézett ki azokban az öltö- nyökben és ingekben, me­lyeket Marlene ajándékozott neki. De a memoárírás még most sem haladt jól. Az ura- ságok sokáig aludtak a fá­rasztó éjszakai beszélgetések után, és Marlene csak ne­hezen árulta el a múltja részleteit. . Az ötvenes években egy másik szerződést kötött a tekintélyes New York-i kia­Marlene Dietrich és Jean Gabin dóval, a Holt. Rinehart and Winstonnal, és az előleget rövid idő múlva ismét visz- szafiaette. „/ min mont dol­gyilkosság után is ki kell zárni az idegenkezű beavat­kozást. Egészségesnek hitt ember hirtelen halála eseté­ben is tisztázásra vár, hogy betegség, vagy egyéb ok ve- zetett-e a halálhoz? Ha a beteg sikeres műtét után hal meg, a hozzátartozók gyak­ran orvosi mulasztásra gon­dolnak. Nem tudják ugyan­is, hogy adott esetben csak­is a műtét lehetett az egyet­len lehetőség az élet meg­mentésére. Az igazságügyi orvosszakértőnek a bonco­lási kép alapján kell tárgyi­lagosan állást foglalnia. Egy megyei kórházban természetesen nem a tudo­mányos munka végzése a fő feladat. A kutatómunka egyébként sem lehet öncélú! A célja a betegségek kór­okozójának. kialakulásának, azok javulásának, rosszab­bodásának, gyógyításának a tanulmányozása. Az ilyen irányú tudományos munka állandó és folyamatos to­vábbképzést tesz elengedhe­tetlenül szükségessé, hogy a patológus lépést tarthas­son a legújabb kutatási eredményekkel. E szakma, e hivatás sze- retetét Haraszti főorvos a Debreceni Orvostudományi Egyetem Kórbonctani Inté­zetében, Endes Pongrác professzortól nyerte, akit ta­nítómesterének vall. Endes professzor irányítá­sa alatt kezdett foglalkozni a máj elváltozásaival. Az oxigénhiány májkárosító ha­tása a második világháború­ban került az orvosi érdek­lődés előterébe, amikor a nagy magasságból lezuhant pilóták máját vizsgálták. A heveny szívelégtelenség is oxigénhiányos állapotot hoz létre a májban. A máj ká­rosodásainak vizsgálata he­veny keringési elégtelenség­ben lett dr. Haraszti Antal kutatási területe. Ebből a tárgykörből is írta meg kan­didátusi értekezését. En­nek a során tanulmányozta, hogy milyen alaki változá­son mennék át az emberi máj sejtjei, ha a vérkerin­gés elégtelenné válik. A mikroszkópos méretű sejt­változások mellett a sejt anyagcsere-módosulását. is figyelemmel kísérte. így az­tán sikerült egy olyan mik­roszkopikus májképet talál­nia, melyből vissza lehet következtetni a szívelégtelen­ség heves kialakulására. Ku­tatásait különböző állatkí­sérletekkel tette teljesebbé. Mivel az oxigénhiányt kü­goztak” — mondja Odette Miron — „az a harmadik szerződés volt a harmadik kiadóval, a New York-i MacMillannel, és még min­dig csak a címe volt készen: Tell Me, Oh. Tell Me Now lett volna az emlékeiről szó­ló könyv címe. Július 14-én, a francia nemzeti ünnepen élte át Odette Miron a Marlene Dietrich és Hugh Curnow közötti első veszekedést. „Végre már a nyilvánosság előtt akart mutatkozni a hí­res Marlén'evel —, olyan büszke volt a hódítására! És mi lett volna erre alkalma­sabb, mint ez az ünnepnap!” Marlene azonban gyűlölte azt, hogy az emberek kö­zött mutatkozzon, hogy fel­ismerjék és zaklassák. Az Elysée Palotában lévő kap­csolatai révén szerzett két helyet és Fouquets-nál a Champs-Elysée-n a parádé utánra foglalt egy asztalt. Odette: „Attól a pillanat­tól nem kellett félnie, ami­kor a számlát átnyújtják, mert a híres étterem igazga­tója tudta, hogy azt Marle­ne Dietrichnek kell külde­nie. . Hugh Curnow, nagyon fi­gyelmesen egy csokor búza­virágot tetetett az asztalra, de partnernője egyszerűen keresztülnéaett rajta, mert azt hitte, hogy ez a tulajdo­nos gesztusa. Erre a fiatal ausztrál nagyon szűkszavú lett, duzzogott. Marlene ké­sőbb bőszen mesélte el a bizalmasának. „Egyáltalán nem értette a magatartását” — magyarázta Odette a szi­tuációt, „és ha valamit nem ért, akkor a Madame nagyon lönböző körülmények okoz­hatják, lehetőség nyílott az oxigéhiány kísérletes előidé­zésére. Mesterségesen befo­lyásolta a vérkeringést pat­kányok májának belsejé­ben, s létrehozott az emberi szívelégtenelséghez hasonló állapotot. Oxigénhiányos ál­lapot keletkezik a sejtléleg­zés bénulásakor is. Harasz­ti főorvos kísérletesen mér­gezéssel hozott létre ilyen állapotot. ISMERETES, hogy idült alkoholisták májzsugoro­dásban szenvednek. A zsu­gorodott máj vérkeringésé­nek elégtelenné válása teszi elégtelenné a máj működé­sét is, és vezet végül is a beteg halálához. Májzsugo­rodást idézett elő patkányo­kon, és a zsugorodott máj­ban, megváltozott vérkerin­gés mellett a betegség ki­alakulása, lefolyása, tehát a károsodások sorrendjének megismerése volt a cél. A vizsgálatok során fénymik­roszkóp mellett fluoresz- censzmikroszkópot, sőt száz­ezerszeres nagyítást is lehető­vé tevő elektronmikroszkó­pot is felhasznált kutatásai­ban. Dr. Haraszti Antal osz­tályvezető főorvos, kandidá­tus jelenleg az alkohol okoz­ta májkárosodásokkal fog­lalkozik, amire az egri bor­vidék sajnálatosan gazdag lehetőséget nyújt számára. A több mint 60 különbö­ző folyóiratban, magyar, an­gol és német nyelven, az NDK, NSZK, Svájc, USA és természetesen hazai folyó­iratokban is megjelent köz­leményeiben kísérletes rák­kutatással, fertőző betegsé­gekkel, a túlérzékenység problémájával, üzemi balese­tekkel foglalkozott. A patológus természetsze­rűen egyedül nem dolgoz­hat. Szerencsére jól képzett, lelkes munkatársak, orvosok, asszisztensek segítik Harasz­ti főorvost felelősségteljes munkájában. BEFEJEZÉSÜL egy sze­rény, de nem kevésbé fon­tos kívánságának adott han­got. A patológus tevékeny­sége általában nem áll ref­lektorfényben, munkájáról a betegek ném értesülnék. Jó lenné, ha a patológus mun­kájába való jelen bepillán- tás alapján a betegek és azok hozzátartozói a Jövő­ben nagyobb megértéssel len­nének sokrétű és nehéz munkája iránt. SUGÁR ISTVÁN haragos lesz. Fouquets-nál még egy borzalmas Jelene^ játszódott le, ami azzal végző­dött, hogy a Madame fel­ugrott, és elhagyta az étter­met. Gyalog ment haza. tíz méter távolságból Hugh Cur­now követte. „Amikor a lakásba értek, egy szót sem szóltak egy­máshoz. Hugh Curnow vé­gül is széttört egy tükröt, és elment. A Madame, akit na­gyon felizgatott a dolog, ágyba feküdt, és egész éjjel sírt. Közben mindig felkelt, kiment az erkélyre, betege volt a félelemnek, hogy va­lami történhet vele.. Mikor Hugh Curnow haj­nalban hazament, teljesen részeg volt. Miközben levet­kőztették és ágyba fektet­ték, Marlene Dietrich és ház­vezetőnője átkutatták a nadrágjának a zsebeit, hát­ha találnak valamilyen szám­lát arról, hogy merre jár­hatott. Több párizsi bár számláját is megtalálták, köztük a hírhedt Pied de Cochonét is... Ennek ellenére a világ­sztár megbántódott. ahe­lyett, mint ahogyan Odette javasolta, Hugh Curnow-t „a fülénél fogva dobta volna ki”. Most kissé más vélemé­nyen volt. és a világ legiz- gatóbb nagymamája menny- dörgött. „Ügy kezelik, mint egy pasát és van pofája hozzá!” — mondta. Végül a házve­zetőnőnek kellett Hugh Cur- now-hoz mennie. „Kedvesen megszidtam, és meggyőztem, hogy kérjen bocsánatot a Madame-tól. Ezután senwit sem állt a kib^ijjés útjá­ban. .. (Éölytatjtiiig>

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom