Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-22 / 18. szám
Készül a Bajor Gizi Múzeum A televízió legutóbbi Stúdió 'SÍ című műsorában Cobbi Hilda színművész a színház* szerelő budapestiektől kért segítséget a múzeum anyagának bővítéséhez. A jelzett időpontban, január 13-én tíz órakor tijbb százan ajándékozták a múzeumnak kisebb és nagyobb emléktárgyaikat, sőt bútordarabokat és a kért képkereteket. A képen: Gobbi Hilda átveszi az ajándékokat. (MTI fotó — Benkű Imre £eiv. — KS1 AZ EGRI IRODALMI PRESSZÓ Juhász Jácint a pódiumon Hovatovább közhelynek számít már, hogy kora nem értette, nem fogadta el Ady Endrét. Perben, haragban volt a konzervatív írókkal csakúgy, mint az országot elprédáló politikusokkal. Csatájukat — melyből újra és újra a költőfejedelem nagysága világlik ki — az egri Dobos cukrászda pódiumán újra megvívták. Juhász Jácint színművész műsorának java részén ugyanis ez a motívum vonul végig. Szabolcsba Mihály együgyű értékelésétől, Herczeg Ferenc gőgös húzódozásáig sokféle szegült itt szembe a zseni őserejével. élénk a színész ezt a szo- nettkószorút. Elsősorban gondolatpárhuzamokra épült ez a rész, -a rokon motívumok fölbukkanása volt érdekes. újabb adalékokat szolgáltatott ahhoz, hogy mennyi közös volt a két nagyság között. Érdekes volt megfigyelni, hogy Juhász Jácint képességei az összeállítás után — amely egyébként Nagy László költőtől származik — a „ráadás versben". Szabó Lőrinc Tücsökzenéjének részletében csillantak föl igazán. Talán nagyon is régóta létezik ez a Hazám című produkció, s szüksége volna valamiféle megújulásra, mivel kissé megkopott mára. Az egri Megy?i Művelődési Központ ebben az idényben i zenés irodalmi presszót tervezett: most Waüa Ervin képviselte a muzsikát gitárjával. A két rész közötti szünetet volt hivatva betölteni, de sem blokkjának hangulatában, sem pedig dalainak minőségében nem volt társához hasonlítható. Gábor László Közelebb a falúak lakosságához Tallózás a TIT megyei szervezetének terveiben Ha a tudományos ismeretterjesztés témaköre vetődik fel, mindjárt megoszlanak ;• vélemények. Nemcsak elis merő mondatok hangzana! el. hanem szót kérnek a két kedök. a bírálók is, akii erőteljesen megkérdőjelezik < tevékenység értékét, rangját s azt hangsúlyozzák, hogy szürkévé, jellegtelenné vált s régóta nem képes még arra sem. hogy lépést tartson az idővel. Ezek a gondolatok Is felvetődtek amikor Juhász Tamás titkárral, a TIT megyei szervezetének 1081-re szóló terveiben tallóztunk. Érdeklődő fiatalok Elsőként arra derül fény. hogy a korábbi esztendőhöz viszonyítva növelni kell n földtudományi, a csillagászati és biológiai és a környezetvédelmi előadások számát. — Ennek egyik oka az, hogy a fiatalok, különösképp a középiskolás diákok, igen érdeklődőek. A csillagászok baráti köreinek pillanatnyilag kétszáz tagja van, de ez nem a felső határ, hiszen sokkal többen szeretnének bejutni ide. A tizenévesek kíváncsiak a földtörténet rejtélyeire, jogos* óhajukat természetesen teljesítjük. A víz-, a lévegőszennyeződés elleni küzdelem mindannyiunk ügye, ezért célszerű a részletkérdéseket mind több ember számára megvilágítani. S ha már itt tartunk, akkor hadd jegyezzem meg, hogy a TIT Országos Központja műszaki választmányának vándorgyűlését Egerben rendezik meg, előreláthatólag októberben, s a résztvevők szintén erről a témáról tárgyalnak majd. A kétkezi munkások érdekében Jó néhányon azt kifogásolják — tegyük hozzá: nem is alaptalanul —, hogy eddig egy kissé mostohagyermekként kezelték a fizikai dolgozókat. Vajon felfedezték-e. s a jövőben felszámolják-e ezt a hibát? — Én úgy fogalmaznék, hogy a jó szándék nem hiányzott belőlünk, de nem minden esetben sikerült megnyerni hathatós szövetségesül a munkahelyi vezetőket, s így aztán az ő érdektelenségük akadályozott minket abban, hogy e téren is többet produkálhassunk. Épp ízért az a célunk, hogy mennyiségi és minőségi vonatkozásban is előbbre léphessünk. Nem kell bizonygatni. hogy mennyi jó tippet adhatnánk a szocialista brigádok kulturális vállalásainak maradéktalan teljesítéséhez. Nagyon sok múlik az üzemi közművelődési bizottságokon. Ha ezek felelősség- tudattól vezérelve körültekintően felmérik az igényeket, akkor mindenki azt kapja. amit várt, amit remélt. Kínálatunk gazdag és változatos, túlzás nélkül állíthatom azt is. hogy a legjobb szakembereket küldjük mindenhová, akik a helyileg legizgalmasäbbaknak tartott kérdéseket elemzik. Az eddig megkötött szerződések azt jelzik: jó úton járunk, s minden különösebb zökkenő nélkül valóra válthatjuk leglényegesebb elképzeléseinket. Az is helyes, hogy az értelmiséggel kialakított kapcsolatokat tovább akarják erősíteni, hiszen így nemcsak az érdeklődők tábora gyarapodna, hanem ebből a körből számos lelkes és jó előadó is kikerülhetne. — Arra törekszünk, hogy TIT-csoportjaink munkájának színvonala javuljon. Pillanatnyilag Besenyőtelken, Pé- lyen, Gyöngyössolymoson, Abasáron, Zagyvaszántón és Heréden dolgoznak példamutatóan. Arra is lehetőség adódik, hogy új gárdákat szervezzünk, persze csak azokon a lakóhelyeken, üzemekben és intézményekben, ahol már kialakult az a stabil mag, amelyre lehet építeni. Nem szeretnénk, ha az ecsédi eset bármilyen formában is megismétlődne. Itt ugyanis a bántó közömbösség miatt kudarcba fulladt kezdeményezésünk, pedig sokoldalú támogatást biztosítottunk, s a klubhelyiséget be is bútoroztuk. A községek javára is Többen amiatt panaszkodnak — s ebben is van valami, hogy a falusiak mellözöttnek érzik magukat, mert az itteni ismeretterjesztő tevékenység ugyanis — ez a megállapítás elsősorban a kis és a városkörnyéki községekre vonatkozik — akadozik. — Ez valóban így volt, mégis azt kell mondanom, hogy emiatt nem nekünk jár a legtöbb elmarasztalás. A művelődésiotthon- és a klubkönyvtár-vezetők egy része ugyanis kényelmességből húzódozik a velünk való együttműködéstől, holott az ilyesféle egyezség az ő javukat ig szolgálná. Sokadrangú- nak tartják, nem szorgalmazzák, nem népszerűsítik programjainkat. Sajnos ez az alapállás jellemzi pillanatnyilag az áfészek. a termelö- és a t< arékszövetkezetek főnökeit is, emellett olykor érdektelenek a helyi társadalmi szervek is. Az elszomorító tényékbe természetesen nem nyugodtunk bele, az állandó érvelés nem ig volt hatástalan. Jó néhány elnökkel, igazgatóval megértettük, hogy érdemes bepillantani változatos ajánlatlistánkba. Tudjuk: a hibás szemléletet, nem lehet máról holnapra felszámolni, ám, ha lépésről lépésre is, de csak haladunk előbbre. — Akadnak olyanok is, akik korszerűtlenséggel vádolják a mai ismeretterjesztést. Mi erről a véleménye? — Adatok sorával bizonyíthatom, hogy mennyire téves ez az álláspont'. Bővelkedünk szemléltetőeszközökben, s előadóinknak nemcsak diákat, hanem keskenyfilme- ket is kínálunk. Gondoskodunk rendszeres továbbképzésükről, módszertani ismereteik gyarapításáról. Az is sokatmondó, hogy országos és helyi segédanyagokat juttatunk el hozzájuk. Többet is tehetnénk, de anyagi lehetőségeink korlátozottak, s csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér. Summázva így fogalmaznék: ez a háttér is elég ahhoz, hogy versenyképesek maradjunk, s mind több ember érdeklődését keltsük fel... Pécsi István Ez a harc már kevés drámai ellentmondást rejtett magéban. Ha a hallgató feszültséget is érzett, annak inkább a versek és a szenvedélyek aktualitása volt az oka, mint -a félig elfelejtett, annak idején jelentős . közéleti emberek avult okoskodása. A nagy alkotók sajátossága éppen az, hogy . a nekik kimert időből messze kimagasls- nak; s új ellenfelek. féligazságok ellen vívják tovább küzdelmüket. Ezért lehet és kell az ilyen kultúrtörténeti visszapillantás nélkül újra és újra felfedezni Adyt. „Nagy falat”, vagy már kevésbé az —, hogy az előadó bevezető szavait idézzük — megmérkőznünk valójában nekünk kell vele. a ma elő közönségnek. Juhász Jácint azonban az a típusú művész, aki alkatával ellentétben rendkívül visszafogottan, kidolgozottam hatalmas belső energiát koncentrálva mondja a verseket. Valamiféle „eredményt” hoz már, amelynek létrehozásába nemigen vonja be a nézőket, hanem gyönyörűen kimunkálva, mint egy szép ékszert, úgy mutatja föl nékühk. Ezért végül is valójában eléggé zárt. a történelemben körülhatárolható Ady-kép bontakozott ki előttünk. A műsor másik felében József Attila versei voltak a „főszereplők”, köztük Ady költeményei énekelve, egyszerű dalamocskákkal hangzottak el. Itt messze kimagaslott az előadóest címadója, a Hazám: kiérlelt, meggyőző módon tárta AMI. j*uu*r 33., estitörtök a hires párról készült fényképeket. Hallgassuk bizalmasának. Odette-nek a szavaiból Mar- lenet: „Nem akartam elválni Chevalier miatt — mondta, végig házasságban maradt a berlini felvételvezetővel, Rudolf . Sicberttel, bár az 1930 óta másik asszonnyal él együtt. „Maurice tudatta velem, hogy ismét szabad — milyen csalódott volt, amikor makacsul mindig nemet mondtam. . . Utána találkoztam Jean Gabinnel, és Chevalier végre megértette, hogy mást szeretek, ezután jó barátok voltunk. . Gabin 1941-ben érkezett Hollywoodba, katona volt, nagyon nehezen menekült Maurice és a végrendelet A fényképek egyike a nevető Maurice Chevalier-t ábrázolja, híres szalmakalapjában: nagy barátainak egyike néhány életrajzában „fiatalkori szerelme”. Óvatosnak kell lennünk: A mi vampunk a férfiakkal mindig „szörnyen” jó barátságban volt, de intim viszonyban alig. „Amikor Maurice Chevalier 1972-ben meghalt, a Madame nagyon kétségbeesett” — meséli Odette. „Nem is tudott elmenni a temetésére, ahol az egész sajtó őt figyelte volna; félt, hogy nem tud úrrá lenni a könnyein...” Chevalier? Jean Gabin nem sokkal nagyobb szerelem volt Marlene Dietrich életében? Odette naplójából Marlenet idézi: „Beszélt nekem az énekesről, akit négy héttel a halála előtt mutatott be egy látogatása alkalmával; Félix Paquet kíséretében jött, aki a barátja és az impresszáriója volt. Elmesélte, hogy Chevalier bolondult érte, hogy elvált miatta a feleségétől, Yvonne Vallóétól, aki nem volt szimpatikus neki...” Tehát a negyvenes évekbeli Hollywoodról van szó. Marlene már 1931-ben megismerte Maurice Chevalier-t, első párizsi látogatása alkalmával. Marlene Dietrich,' a film új sztárja és Maurice Chevalier. Párizs kedvence: ragyogó pár, két csillag, akik együtt megduplázzák egymás fényét. Szerelem volt? Vagy mindketten a másik dicsőségét szerették? Nem sokkal ezután, ha Hollywoodban volt, Marlene elmenekült türannusától. Jo. séf von Sternbecgtől, és elment Maurice Chevalier-val a ragyogó Night Clubba, a Coconut Groveba táncolni. Ezt a Paramount is szívesen látta, akinél mindketten szerződéses viszonyban voltak; a filmtársaság és a rendező között ellentétek voltak, amikor meg akarta akadályozni, hogy nyilvánosságra hozzák Maurice Chevalier cs Marlene meg a németektől. Marlene számára megszemélyesítette mindazt, amit Párizsban szeretett. Partikat ádott a számára, körülvette, segítette a karrierjét, főzött rá, anyáskodott, felette. 1941. december 27-én, amikor 40. születésnapját ünnepelte, bizalmasan bevallotta a barátainak, hogy Jean Gabin élete szerelme. Tíz éven keresztül tartott ,— mindkét részről' megszakításokkal. Erre is még viszszatérünk. „Ami Maurice Chevalier-t Illeti” — mondja madame Odette, „meg volt győződve arról, hogy megemlékezik róla a végrendeletében. A temetés után mindig visszatért a Madame erre a témára. Végül is bevallotta neki. hogy. szenvedélyesen szereti, nem igaz?” Így keletkeznék a legendák. ..Telt az idő. és Madame Dietrich még mindig nem tudta, hogy Maurice Chevalier ügyvédje felnyitotta-e az utolsó akaratát tartalmazó borítékot... Megkért engem, hogy diszkréten vegyem fel a kapcsolatot az elhunyt kertészével. .. És ezután végre hozzátették a nagy énekes utolsó akaratát — Madame Dietrich nem kapott semmit!” Ebben az időben Marlene- nék nem ment valami jól anyagilag. Költséges és fárasztó föld körüli turnéinak a sikereiből élt. Egv abból a sok millióból, amit Maurice Chevalier hátrahagyott, ná- gyon jót tett volna neki. Az igényei ennek ellenére magasak voltak. Komikus, de az igazságot Odette Miron sem ismerhette, bár akkor már tíz éve élt együtt Marlene Dietrich-hel. Az igazság az, hogy a háború után Maurice Chevalier- nek vége volt Franciaországban, annyira, hogy egy francig sem akart kezet fqeai vele. nem akartak egy dalt sem hallani tőle. mert a háború alatt fellépett Németországban és a német katonáknak énekelt, Marlenet úgy ünnepelték a franciák, mint egy nemzeti szentet, amikor a háború végén amerikai egyenruhában bevonult a Champs-Elyséen, és Ernest Hami ngway-vél egy nyár alatt kiürítették a „Ritz'’ borospincéjét, „Könnyes volt a szemem” — mesélte egyszer —, „amikor az embertömegben megláttam Maurice Chevalier-t, mialatt én autogramot adtam, félénk, riadt, összetört ember volt!” 1945-től 1948-ig többször kiállt érte. nagyvonalú kijelentéseket tett. hogy tűzbe merné tenni a kezét a fiatalkori barátjáért. Többször lehetett hallani: „Hogyan kö- ' szönjem meg neked, Marlene? Gondolni fogok rád a régrendeletemban!” Egyszer hirtelen azt mondta: „Ma vacsorát adunk, madame Miron! Kit hívunk meg? Mit főzzünk?” Mielőtt egyre merevebb lett, havonta egyszer vagy kétszer vacsorát adott a barátainak, de legfeljebb hat személynek, soha többnek. Remarques. Hemingway, Chevalier, Noel Coward, Cocteau ,és Josef von Sternberg. Jean Gabin halála után mindenki más. aki ilyen férfiakkal barátkozott, csigaházba vonul, és azt mondja a külvilágnak: A ti világotok nem az enyém! Marlene Dietrich fáradhatatlanul új, fiatalabb barátokat. keresett. Talán azért, mert a négy unokáján keresztül. akik az ő költ,1 én tanultak, megismerkedett az új generáció problémáival. Az egyikbe még szerelmes is lett, már jóval hatvan felett. (folytatjuk!)
