Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-17 / 14. szám

Ekszerrablás fényes nappal Amivel elődeink fizettek. Pénzérme-bemutató kiállítás Egerben (Fotó: Szántó György) A film címét megtoldhat- nánk meg azzal, hogy „.ál­arc léikül'' Ez a film kri­mi, szovjet módra. Amivel azt akarom mondani, hog;. itt nincsenek országhatáro­kon átszövődött bűnbandák, nem köröz az Interpol, nincs bevetve a tenger, a luxus­villa, a technika különbö­ző csodáiból sem . tartanak bemutatót. Ha úgy veszem, a menazséria a nyugati kri­miknél szürkébb, a hajsza sem akkora, hogy beleszé dűljünk a meglepetésekbe, az éppen idejében elpattin­tott szálak osszekötözésébe Dé azért krimi ez. És még­hozzá érdeklődést is vált ki! Az Állami Déryné Szín­ház helyébe — amely a fal­vak igényeit volt hivatva kielégíteni — évekkel ez­előtt a Népszínház lépett. Az első esztendők nem volta!: zökkenőmentesek, mivel fo­kozott követelményeket tá­masztottak a felléoi-.s szín­helyeivel szemben, de azóta az eddiginél magasabb szám­ban. s a vélemények szerint jobb színvonalon is szere­pelnek. Lezárult az 1980 31-es év­ad első fele megyénkben: éz alatt az idő alatt tizen­nyolcszor szerepeltek sző­kébb hazánk közönsége előtt. Az űj évben — 1981 feb­ruárjától — ismét várják őket a művelődési házak színpadjai. Elsőként Bese­nyőtelken lépnek fel a Pisz­kos Fred cíjnű produkció-, jukkái. Ezután májusig 23 Orchideák Szegeden Érdekes látványt nyújt a téli időszakban a szegedi József Attila Tudomány- egyetem botanikuskertje. A szabadban örökzöld fák és cserjék roskadoznak a lom­bozatukon himbálódzó puha hótömeg súlya alatt. A fehér lepellel takart kertből. a télből trópusi tájra érkez­nek azok, akik belépnek a növényházakba. Azok pá­rás melegében most nyit­nak az orchideák, köztük is talán a legmutatósabbak a vénuszpapucsok, parányi ci­pő formájú virágokkal. Nem méssze tőlük ugyancsak tel­jes pompájukban virítanak az afrikai pozsgás növé­nyek, az aloék. Egy másik, hűvösebb klí­ma jú növényházban a medi­terrán-zóna üdezöld flórája fogadja a vendégeket. A cit­romfákon fokozatosan sár­gulnak a gyümölcsök. (MTI) 1081. január 17., szombat Igaz, hogy itt is van egy fiatalabb nyomozó. aki ugyan ügyes, de be kell vet­ni a tapasztalt öreget, Zo- rint. aki ezredesi rangjával a tekintélyes megszólítást mindig is • zárt arccal, csak az ügyre gondolva ereszti el a füle mellett. A tét sem olyan óriási, hogy a milliós számok maguk elbűvölnének minket, hiszen itt a bűnö­zés céljai is mások, itt mil­liókat nem lehetne gyanút­lanul elkölteni. S bár ez a kisebb tét a mi krimihez szokott fülünknek nem hangzik Valami előkelőén, á témát a rendező komolyan veszi. Andrej Ladinyin jól megírt alakokat mozgat egé­alkalommal érkeznek tájegy­ségünkre. ebből nyolcszor felnőtt előadást, tizenötször pedig gyermekeknek szóló darabot hoznak. A műsor­tervben szerepel a Svejk, az Óz, a nagy varázsló, á Csili-csala csodái, a Kalan­dok a világűrben, a Felici­án és a kalózok és más ér­dekes drámák. A legtöbb­ször Gyöngyös látja őket vendégül, de ellátogatnak Verpelétre, Abasárra, s He­vesre is. — Maga nem lenne jó OTP-reklám! — Lehet, meglehet. Fiam, neked meg fog bocsátani a mindenható. Ezért is sze­retlek. Gyere, üljünk fél a vonatra, megyünk hozzám. Már két éve nem voltam odahaza. Meghívlak. A fiú meglepődött. Még hogy ő menjen el ezzel a vénasszonnyal! De aztán úgy gondolta, két napig ráér. — Van nálam tízezer fo­rint. Most vettem ki a bank­ból. Ne törődj semmivel. — Menjünk — vágta rá szinte öntudatlanul Feri —. de nem tetszik nekem az Erzsi néni megszólítás. Ezen­túl nagymamának hívom. Az öregasszony első osztá­lyú kocsira váltott jegyet. Vé­gig az úton csak beszélt, be­szélt. Közben a fiú. szégyell-) te magát emiatt, de mégis arra gondolt, hogy vajon hol tarthatja az öregasz­szen a krimikaland végéig. Olykor azt, hiszi az ember. hogy egy megtörtént bűn- cselekményt dolgoztak fel és Vlagyimir Kuznyecov forga­tókönyve csupán művészi formát adott egy érdekés rertdőrségi epizódnak. A film jellegzetességei kö­zé tartozik, hogy a környe­zet mindenütt hétköznapi, emberszabású. A tett vég­rehajtói mintha csak a mun- kahelyükről mozdullak vol­na el arra a rövid órács­kára. amíg az előkészület­től a rablás befejezéséig „ügyködtek". A délidőben a dolgozók elmennek ebédel.- ni. tehát az üzemi étkezés emésztése nyugodt, a mege­légedettség csaknem hizla­ló képeit kell bevágni az események közé. Az embe­rek. köztük a bűnözök is. jól érzik magukat egy kies tó partján, az erdőben és tá­bortűznél, tehát ezeket a lí­rai elemeket fel kell fod­rozni. tánccal, labdázással. sőt egy nagyon szemérmes kezdet erejéig némi sex­szel is. Ez a tálalás teszi kedélyessé. lec.siszol“i ezt a krimit. S még valami. A hurokba szorult pasas nem­csak védi magát, olykor szemtélénül vitába is száll a bizonyítékokat összehordó és jelentős munkát végig­csináló ezredessel. Azt ugyan elismeri, hogv vesztett, de ..öntudatosan" dicséri önma­gát. hogv ennyi véletlenre még ő sem számíthatott. A? a sok-sok ..ha” még az 6 zseniális ötletét is lebuktat­ta Az ilyen küzdelemben az egvik oldalon mindig is ott kísért. a tévedhetetlenség gőgje! Vszcvolod Szanajer nem másolja sem Maigret-t. sem Kojakot. sem egyebet, a lel­kiismeretes és gondolkodó rendőrt eleveníti fel, aki addig töpreng, addig for­gatja a bűncselekmény bű­vös kockáiát. míg a színek és arcok összeállnak. Az el- lenraóluson Borisz Ivanov tűnik jó jellemszínésznek, ügyesen mutatja be azt a figurát, aki az élete nagv vállalkozását tiszteli saját munkájában. Vik'or Sejnyin képei oly­kor líraiak, de sohasem ma­gyarázza túl a szituációt, amelyben éppen vagyunk. Farkas András szonv a pénzét. Játszott a gondolattal: ki jönne rá, ha megszerezné tőle? — Te mos/ arra gondolsz, hogy ki akarsz rabolni •— szólalt meg hirtelen az öregasszony, megigazítva a fejkendőjét, amolyan csen­des felháborodással. — Kel­lene neked is a pénzem, mi? — Honnan jött . rá? — Gondoltam, fiarp. Ha meg akarsz tudni valamit, képzeld magad a másik he­lyébe. Miért utazol te egy ilyen csúnya vénasszonnyal? — Magával viccelni sem lehet? — Én már megöregedtem. Egy fabatkát sem ér az éle­tem. A városban is, a falun is egyedül vagyok, Csak hu­nyorgók a világba. Az öregasszony házában egyenletes por lepett min­dent. Régi parasztbútorok álltak a konyhában, szobá­ban. Látszott, hogy régen jártak itt. Az ablak előtt, úgy száz meterre húzódott Pénteken nyílt meg a Megyei Könyvtár földszint­jén Hegymegi Ferenc pénz­érmegyűjteményének be­mutató kiállítása. A meghí­vó maga is igen szép: rajta reneszánsz-kori pénzverő műhelyt Iáihatunk, és sze- melvényszerűen tájékoztatási kapunk a fémpénz útjának csomópontjairól. Elsősorban „nemzetközi” áttekintésben Ez jogos törekvés, nemcsak azért, mert a lyd. görög, ró­mai stb. érmék jóval koráb­biak a hazaiaknál, de egye­temes látásmódra inspirál­nak a régi fizetőeszközök­nek (a feudális korban la­tin nyelvű) nevei is. — A vert pénzek egységei a súly- mértékekből bontakoztak ki: az európai középkorban főként római előzmények birtoká­ban. Ezek: a font (libra — livre), a dénár, az pbolus stb.. később, az évszázadok során országonként sokféle nagyságban, súlyban, hono­sodtak meg, s mellettük el­szaporodtak például a nor­mán eredetű márkák is. A mértékek-értékek tarka- barkaságán túl, a nagy kü­lönbség a késő római biro­dalom és a kora középkor között még abban áll — Bi­zánc és az arabok kivételé­vel —, hogy a VI—XIII. szá­zadban nem vertek arany-, hanem csak ezüst- s igen rit­kán rézpénzeket. Az országhatárokat áthi­daló névhasználat (és való­a sínpár. Félóránként, ne­gyedóránként ment el egy- egy vonat. — Üljél le. fiam. Van négyéves barackpálinkám. Még az uram főzte. Isten nyugosztalja szegényt. Ho­zok neked, biztosan jól ösz- szeérett már. Ittak és hallgattak. Egy­szer csak újabb ötlettel ruk­kolt ki az öregasszony. — Menjünk ki a temető­be, nézzük meg az uram sírját! Megcsináljuk, felge­reblyézzük, remélem, segí­tesz. Utána imádkozunk ér­te a templomban. — A sirt megcsinálom, de az imádkozásból hagyjon ki engem. Addig majd olvasom a bibliáját. Kihúzgálták a sírból a ga­zokat, virág nem volt, de egyenletessé simították a dombot. Aztán a fiú leült a templom előtti padra, ott várta az öregasszonyt, fi­gyelte a lányokat. Nagy kék, piros kannákban vitték a te­jet a gyűjtőhelyre. Vissza­felé az öregasszonyt néhá- nyan megállították, kíván­csian kérdezgették. A ház­nál a vénasszony megkérte a fiút. menjenek még ki a sí­nekhez, hát oda is kisétál­tak. Eres kezével végigsi­mogatta a fényes sínt, /elállt, és könyörgően a fiúra né­zett : — Most megszolgálhatod a tízezer forintot. Neked szán­tom én azt, mikor eljöttünk feltettem a szekrény tetejé­re. ott megtalálod. Szeret­lek tégéd. mert olyan be­csületes vagy, eddig is se­gítettél nekem. Hasonlítasz a fiamra. Én már nem tu­dok élni. Meg akarok hal­ni, de nem tudok. Is­ten előtt bűn az öngyil­kosság. Segíts nekem. Mind­ságos pénzforgalom) ellené re nem érdektelen külön megemlékeznünk a régi Ma­gyarország pénzeiről sem Nyugat-Európéhoz képes! alapvető eltérés, hogy mig az ottani kifejlett hűbériség a pénzkibocsátást is tartomá­nyokra darabolta, addig ná­lunk csak az uralkodó ve­rethetett pénzt. Egyidőben voltak ugyan báni vagy, szla­vón dénárok, de ezek ki­bocsátása is királyi herce­gekhez kapcsolódott. — Szent István verette, regensburgi mintára, de hazai adó- s vámszedési igények alapján, az első magyar ezüstpénze­ket. Ezek obolusok (féldé­nárok) voltak, az igazi „de- narius”-ok csak azután ke­rültek forgalomba. Az ál­lamalapítást követően azon­ban az állattenyésztés még oly fontos, a piacgazdaság pedig annyira kialakulatlan volt, hogy a bizánci arany- solidust — nálunk „pensa auri” (megmért arany) né­ven — a naturális tinó ér­tékkel számolták el. I. István s még jó néhány utódja igen magas ezüsttartalommal bo­csátotta ki pénzeit. külor­szágban is szívesen fogadták másfél évszázadig. Az Árpád­házi pénzverésből azonban rövid távú haszonra is szert lehetett tenni, A király ké­pét is ábrázoló érméket gyakran, olykor évente ki- vohták a forgalomból, s az újat azonos névértékben, de állandóan csökkenő ezüst­járt jön á gyorsvonat, tudom kívülről a menetrendet, az uram vasutas volt. Csak egy kicfsit lökjél meg! Az Isten szerelmére, csak egy na­gyon kicsit! Tégéd kereste­lek a mozgólépcsőn, a pá­lyaudvaron. már egy hete téged kereslek. Ne haragudj rám. Tiéd lehet a pénzem, mindenki azt hiszi, hogy magamtól ugrottam a vonat alá. Mert én már régóta a vonat alatt élek. Egész éle­temben a vonatokat néztem. Abból a házból, abból az ablakból. Nem mentem én velük sehovq, csak arra az istenverte Pestre. Nem vit­tek engem sehova a vona­tok, én már gyermekkorom­ban a sínek alatt éltem. Csak a sok zakatolás és kész. Csak egy kicsit lökjél meg. fiam, mindjárt itt a vonat. A fiú meghökkent. Ijedten szaladni kezdett a sínek kö­zött. Már ponttá zsugoro­dott az öregasszony, amikor meglátta a mozdonyt. De hiába integetett, ezt talán egy mozdonyvezető sem vet­te volna komolyan. Nem közölték az újságok sem a hírt. A fiú később tudta meg, hogy az öreg­asszonynak nem volt senkije, a szociális otthonból szökött. Kicsit dilis volt, mondta egy nővér. Eltűnt a bibliája is, pedig ez volt az egyetlen dolog, ami még érdekelte. A fiú kopjafát faragott a sírjára. S azóta várakozik. Várakozik az aluljárókban, a pályaudvarokon. Maga sem tudja mire. Talán a nagy­mama-időre? — kérdezi ma­gától is nevetve, miközben úgy érzi. hogv szűkül a vá­ros. Bakterházzá zsugoro­dik. (Vége) tartalommal — átváltási il­leték fizetése ellenében — adták közre. Ez volt a „ka­mara haszna”, amely a XIII. században odáig fajult, hogy természetes védekezésül ter­jedni kezdtek a súlyban mért veretlen nemesfémek és az idegen pénzek. Az ezüstdénárok romlása niellett a fejlődő áruforga­lom úgyszintén sürgette az aranyvaluta bevezetését, amit a fizerenzei „florenus” nyo­mán hazánkban Károly Ró­bert tett meg. Jó alapja volt ennek a korabeli Európában első helyen álló arany- és számottevő ezüstbányásza­tunk. A liliomos aranyforint­hoz az Anjouk, cseh mintá­ra, garasokat (denarii grossi =vastag dénárok) is veret­tek, s ezek 12 dénárt értek. Az ezüst tehát az arany váltópénze lett. 1526 után az országban használatos pénzek hihetet­len mértékben felszaporod­tak, elsősorban a többi Habs, burg-tartományból érkező tí­pusok révén. (De a magyar- országi pénzeknek js voltak erdélyi változataik.) Az aranyérmék közül a rajnai (rénés) forintok voltak fon­tosak mígnem az aranybá­nyák kimerülése előbb ron­tásukhoz, majd az alapanyag ezüstre váltásához vezetett. Az aranypénzeket kezdték egyszerűen „arany”-nak, vagy körmöd aranynak ne­vezni. Ezüstpénz volt kez­dettől a Tirolból eredő tal­lér (Joachimsthaler jelzőből, s belőle dollár név). A kraj­cár szintén tiroli származék, eredetileg „kreutzer” — ke­reszt alakú verésmintája nyomán. Hogyan kellett számolnia mindezekkel a pénzekkel a vásározó iparosnak, keres­kedőnek, parasztnak? A XVIII. század közepén, ami. kor Mária Terézia ült a trónon, egy tallért nem egé­szen 1 2 körmöd aranyra, két rajnai német forintra vagy éppen két egész 2 5 magyar ezüst forintra lehe­tett kalkulálni. A krajcár a rénes forintnak 1 60 része volt, a magyar ezüstnek 1 50-e. a garasnak 1 3-a. a polturának 0,75-a. Számítá­sainkat bőven folytathat­nánk, s ráadásul az arányok közel sem voltak változatla­nok. A peták 1760 táján hét krajcárt ért, holott általá­ban ötöt. mint a szláv ..petv” (öt) szóbeli eredete tanúsít­ja. További bonyolító tényező volt a pénzrontás: az úgy­nevezett kurta tallérok 30 —35 százalékkal értek ke­vesebbet a birodalmi, vagy császári talléroknál. — A veret önmagában hiába ga­rantálta a fémpénz súlyát* értékét, a tényleges nerhes- fémtartalom határozta meg folyton-folyvást. Ezen a rendszeren az átütő rést a kapitalista gazdaság óriási pénztőkeszükséglete ütötte, amely a — korábban lassan terjedő, nálunk 1762-töl megjelent — papírpénzt, majd bankjegyet széles kör­ben elterjesztette. Az azóta közkézen forgó fémből ké­szült kisebb címletű pénze­ket már szintén joggal néz­zük más szemmel, jellemző módon: nem rágjuk foggal, mint a feudális kor nemes­fémérméit. Bán Péter G/ermek és felnőtt előadások A népszínház—1981-ben VAOERNA JÓZSEF * AZ ÖREG­ASSZONY 'ÉS A 1 J ii.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom