Népújság, 1980. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1980-12-14 / 293. szám

VTLAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK] AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XXXI. évfolyam. 293. szám ÁRA: 1.H0 FORINT * 1980. december 14., vasárnap Elutazott Budapestiül a Sri Lanka-i külügyminiszter Púja Frigyes meghívására 1980. december 9—13-a között hivatalos látogatást tett Magyarországon A. C.> Shahul Ha- meed, a Sri Lankai Demokratikus Szocialista Köztársaság külügyminisztere. Kíséretében volt dr. R. C. A. Johnpulle, Sri Lanka hazánkban akkreditált nagykövete és a Sri Lanka-i külügyminisztérium több munkatársa. Hameed külügyminisztert fogadta Losoncai Pál, az El—' nöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács el­nöke. A két külügyminiszter tárgyalásokat folytatott időszerű nemzetközi kérdésekről és a kétoldalú kapcsolatok helyze­téről. Hameed külügyminiszter Sri Lanka-i látogatásra hívta meg Púja Frigyes külügyminisztert, aki a meghívást elfo­gadta. KADAR 1ANOS: „A magyar szakszervezetek társadalmunk rendkívül fontos intézményei...11 mert arra népéi • >. vi Folytatta munkáját a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa Szombaton reggel fél 9 órakor, az Epilők Rózsa Ferenc Művelődési Házában plená­ris üléssel folytatta munkáját a szakszervezetek XXIV, kongresszusa. Az elnökségben he­lyét foglalt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Havas, Ferenc, a Központi Bizottság titkára, Méhes Lajos ipari miniszter. Németh Károly, a Központi Bizottság tit­kára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai és Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke. A szombati tanácskozás első felszólalója Fuderer Ká­roly, Baranya megye kül­dötte volt, majd őt köve­tően Herczeg Károly, a va­sasszakszervezet főtitkára emelkedett szólásra. Beszédé­ben egyebek között elmon­dotta, hogy a jövőben 9 ágazati-iparági szakszerve­zet lesz a partnere az újon­nan alakult Ipari Miniszté­riumnak, ennélfogva az együttműködés módszereit az új követelményekhez kell igazítani. Az érintett szak- szervezetek együttesen ke­resnek megoldást a határo­zat következetes végrehaj­tásának segítésére. Megálla­podtak abban: ügyelnek ar­ra, hogy a minisztériumok megszüntetésekor érintett dolgozók áthelyezése a lehető legkisebb konfliktussal jái~ jón,' tij helyükön hasznosan, erdemeik és tudásuk szerint megbecsülve dolgozhassa­nak. Felülvizsgálják az ágazati szakszervezetek és a minisz­tériumok közötti eddig ér­vényben levő együttműködé­si megállapodásokat. A meg­változott körülményeket fi­gyelembe véve új megálla­podásokat kötnek. Miután aZ Ipari Minisztérium megala­kulásával hangsúlyossá vál­nak a nem ágazati irányí­tó szervek, valamint a vál­lalatok közvetlen kapcsolatai, arra van szükség, hogy a szakmai szakszei-vezetek is az eddiginél közvetlenebb kapcsolatba kerüljenek ezek­kel az irányító szervekkel. Csak így válhat még élőbbé az állami szervek és a szakmai szakszervezetek együtt­működése, ami hozzájárul majd az érdekvédelmi és ér­dekképviseleti tevékenység gazdagodásához is. Kifejtette: a vállalati szer­vezetek .további korszerűsí­tése és ésszerűsítése folya­matos feladat. Fontos azon­ban, hogy a szervezeti mó­dosításokat mindenkor meg­felelő elemzés előzze meg. Csak ott szabad és kell a szervezetet módosítani, ahol ez valódi előnyökkel jár. A vállalati önállóság ugyan­akkor megköveteli az üzemi demokrácia fejlesztését is. Ezért a korábbinál nagyobb figyelmet kell fordítani a vállalati döntések demokra­tikus előkészítésére, mégpe­dig úgy, hogy ezzel együtt fokozódjon a gazdasági ve­zetők egyszemélyi felelőssé­ge. Javasolta, hogy a veze­tők munkájának értékelésé­ben kapjanak az eddiginél nagyobb szerepet a szak­szervezetek. Ezt követően Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára emelkedett szólásra. Kádár János felszólalása Tisztelt Kongresszusi Kedves Elvtársak! Köszöntőm a magyar szak- szervezetek XXIV. kongresz- szusának küldötteit, a meg­hívottakat, a külföldi ven­dégeket. Átadom önöknek pártunk, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottságának üdvözletét és jókívánságait. A magyar szakszervezetek társadalmunk rendkívül fontos intézményei, ezért kongresszusuk kiemelkedő jelentőségű belpolitikai ese­mény. A kongresszushoz benyúj­tott , írásos anyagokat, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsénak beszámolóját jó­nak tartom, ezekkel egyet­értek. A kongresszus vitájá­hoz, fő kérdéseihez kapcso­lódva szeretnék szólni belpo­litikai helyzetünkről, a fej­lett szocialista társadalom építésének előttünk álló- szak ászáról. a szakszerveze­tekről és a nemzetközi hely­zetről. A magyar munkásosztály marxista—leninista forra­dalmi élcsapata, a Magyar Szocialista Munkáspárt, tár­sadalmunk vezető ereje, ez év tavaszán tartotta XII. . kongresszusát, amely foglal­kozott életünk minden lé­nyeges kérdésével, és fontos határozatokat hozott. A kongresszus megállapí­totta. hogy- hazánkban a. bel- ■ politikai helyzet kiegyensú- lyözótt, •: megfelel- .a .szocialis­ta társadalom követeimé- nyeinék. Ezt - ma is ■ megis­mételhetjük, hogy barátaink, és ellenségeink . egyaránt tudják: a Magyar Népköz­társaságban a . belpolitikai helyzet szilárd, és az is ma­A kongresszus alapvetően fontos határozata, hogy pár­tunk folytatja most már több évtizede követett, a gyakorlatban bevált bel- és külpolitikai fő irányvonalát, népünk építi a fejlett szo­cialista társadalmat Pártunk politikája nyílt, a tömegekkel szoros kapcso­latban formálódik, a meg­oldandó kérdésekről, prob­lémákról, nehézségekről őszintén szól. A párt a népet felnőttnek te­kinti és ennek megfelelően tárgyalja -meg vele a. közös gondokat. Ezt a gyakorlatot, amit más szóval úgy hívunk, hogy a párt munkastílusa, folytatnunk kell. Amit ugyanis a politikában eddig elértünk, azt a helyes elvi, kommunista politikánknak és ennek a nyíltságnak köszön­hetjük. A jövőben is a tö­megekkel együtt, a bevált szövetségi politikát [érvénye­sítve haladunk tovább. Szövetségi politikánk, mint azt már többször hang­súlyoztuk, osztálypolitika, vagyis a dolgozó osztályok és rétegek összefogása, munkás­paraszt szövetség, a munkás­ság, a parasztság és az ér­telmiség tömegeinek egység­be tömörítése. Politikailag ez a párttagok és a párton*- kívüliek szövetségét, a kü­lönböző világnézetű emberek együttműködését jelenii, ide­értve az egyházak felelős, hazafias elemeit, vezetőit és tagjait, mindazokat akik haj­landók velünk együtt dolgoz­ni szocialista céljainkért. En­nek a szövetségi politikának a zászlajára ezt írtuk: egye­süljenek a nemzet összes al­kotóerői. mindazok, akik azt akarják, hogy népünk és ha­zánk, a szocializmus építésé* nek útján haladjon előre, ezen az úton boldoguljon a jövőben. Egyenrangú szövet­ségesnek tekintünk minden­kit, aki ezt vallja, és így cselekszik. A közös munkából ' min­denki kiveheti a részét és joga van ahhoz, hogy az eredményekből is a végzett munka aranyában részesül­jön. így lesz ez a jövőben is. ebben a szenemben dol­gozunk, támaszkodva azokra a nagy eredményekre, ame­lyeket a politikában, a népgazdaság, a műveltség, a kultúra fejlesztésében és az életszínvonal növelésében el­értünk. Az eredményeket pártunk kongresszusa nagyra értékel­te, és — a helyzettel számot vetve — úgy határozott, hogy most minden erőnket az el­ért eredményeink megvédé­sére, megszilárdítására kell összpontosítanunk. Ily mó­don minden térén megte­remtjük a feltételeit annak, hogy a lendületes fejlődés újabb esztendői következze­nek. Pártunk Központi Bizottsága és egész párttagságunk úgy vélekedik, hogy elért eredmé­nyeinket becsülnünk kell, mert ezek — pártunk politi­kai iránymutatásával — az egész dolgozó nép együttes erőfeszítésével jöhettek létre. Joggal mondhatjuk, hogy nagy utat tettünk meg, de helyzetünket idealizálnunk egyetlen területen sem szabad. Nem mondhatjuk azt. hogy nálunk már minden tökéle­tes,. és már nincs mit javíta­ni. Legyen szó a politikáról és a politikai munkáról, a mun­kamódszerről vagy a gazda­sági építésről, a művelődés, a kultúra, az életszínvonal kérdéseiről, mi mindig azt hangsúlyozzuk, hogy sok még a megoldatlan feladatunk. Ez nagyon f indít bennünket, hogy ne áll­junk meg egv pillanatra sem. hogy mindig elörehá- - lad.iünk. ' ■ • ■ , Eredményeinket úgy össze­gezhetjük, hogy a. fasiszta, diktatúra ke­gyetlen rendszerében le­igazolt népünk megterem­tette a saját hatalmát, élni tudott a szabadságával és néhány évtized alatt hatal­mas alkotómunkával száza­dos elmaradottságot hozott be. A feudalizmus igája alatt nyögő országból alapjaiban és intézményrendszerében szocialista állam, közepesen fejlett ipari ország lett. S ha továbbra is céltudatosan dol­gozunk, akkor belátható időn belül szocialista alapon fel­emelkedhetünk a fejlett ipa­ri országok sorába. Ezeket az eredményeinket becsüljük, örüljünk neki. De eközben ne csak magunkra gondoljunk. Pártunk, mun­kásosztályunk, népünk erőfe­szítéseit, munkáját, harcát 35 5okan közülük még kegyet­len körülmények között él­nek. Számukra -csakúgy, print a világ minden népének mi azzal nyújtjuk a legnagyobb segítséget, ha becsületesen helytállunk a szocialista épí­tőmunkában. Ma szerte a vi­lágon ez a leghatásosabb pro­pagandája a szocialista tár­sadalmi rendnek, és a szocia­lista eszméknek. Amikor te­hát népünkkel- együtt népünk kért dolgozunk, akkor nem­zetközi kötelezettségeinket i* teljesítjük. Az elmúlt 35 esztendőben hazánkra azonban nemcsak barátaink figyeltek, hanem az imperialisták, a szocialista eszme és rend ellenségei is. Ök természetesen másképpen értékelik a magyar nép fel­szabadulását és vívmányain­kat, mini a jóakaratú embe­rek. A felszabadulást közvet­lenül követő években ideha­za is, nyugaton is nagy hang­erővel bírálták viszonyain­kat, a Magyarországon vég­bement eseményeket. Azután, az idő előrehaladtával, itt­hon elcsitultak a szocializ­mus ellenségei, egy részük el is hagyta az országot, de az imperialisták változatla­nul foglalkoznak hazánk bel­ső viszonyaival, s ajánlatokat is tesznek, hogyan kellene szerintük problémáinkat megoldani. A nyugati propaganda kez­dettől fogva azt hangoztat­ja, hogy Magyarországon „kommunista diktatúra” van, az államnak „túl nagy a ha­talma”, a szakszervezeteket „államosították”. Élénken „törődnek” a munkások élet- és munkakörülményeivel, az emberi jogokkal, és erősen foglalkoztatja őket „a ma­gyar nép sorsa”. De miről is van szó való­jában? A - felszabadulás előtt az ellenforradalmi rendszer kegyetlen elnyomással sújtott mindenkit, aki szót emelt az. emberek jogaiért, majd ugyanez a rendszer bele- kényszérítette az országot a magyar nép nemzeti érdekei­Folytatás a 2. oldalonf Tanácskozik a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom