Népújság, 1980. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
1980-12-12 / 291. szám
A tudás „házhoz jön" Hogyan segít a Megyei Könyvtár? Ünnepi ülés a jubileum alkalmából Húszéves m megyei Műszaki Híradó A napokban jelent meg a Heves megyei Műszaki Híradó legújabb száma; ezzel a megjelenéssel fennállásának huszadik évfordulójához ért,'a Gépipari Tudományos Egyesület egri, gyöngyösi. és siroki szervezetének közös kiadványa. A jubileumi szám fiatal szakemberek tanulmányainak egész sorát vonultatja föl, ezúttal többek között az egri Finomszerelvény- gy árból. a Csepel Autó egri gyárából, a Mátravidéki Fémművektol és a VILATI egri gyárából. Jól példázzák a szakcikkek a vállalatok, a gyárak műszaki fejlesztésének irányait, a korszerűsödő gyártási módokat. A kiadvány egyre sikeresebb fóruma ezeknek a törekvéseknek, nyomon követhető benne a gépipar vállalatainak fejlődése. A Műszaki Híradó a tudományos egyesületi életről szólva beszámol a tisztújításokról, s. megemlékezik Bereczky Lászlóról, a lap egyik alapító szerkesztőjéről, aki nemrég hunyt el. Csütörtökön délután ünnepi ülésen emlékeztek meg a jubiláló kiadványról. Kó- cza Imre vezérigazgató, a lap felelős kiadója köszöntötte a szerkesztésben részt vevő társadalmi munkásokat, majd Petró Zoltán, a lap fő- szerkesztője számolt be a kiadvány húszévi munkájáról, s azokról a korszerűsítési törekvésekről, amelyekkel megújítani akarják a szerkesztő bizottság munkáját. Ma már tíz vállalat szakembereinek fóruma a híradó, s eljut azokhoz a cégekhez is. amelyek nem tagjai a Gépipari Tudományos Egyesületnek. A Minisztertanács csütörtöki ülésén meghallgatta az Állami Ifjúsági Bizottság tájékoztatóját a felsőoktatási intézmények nappali tagozatán végzett pályakezdő szakemberek pályázati rendszerének helyzetéről. Megállapította, hogy az 1977- ben — a területi aránytalanságok mérséklése, a munkáltatói igények megalapozottabb tervezése, és az elhelyezkedés demokratizmusának biztosítása érdekében — bevezetett irányított elhelyezkedési rendszer csak részben váltotta valóra a hozzáfűzött elképzeléseket. Több ellentmondás került felszínre. Éppen ezért a Minisztertanács 1981. január 1-től határozatban módosítja a felsőoktatási intézményekben végzettek elhelyezkedési rendszerét. A korszerűsített pályázati rendszer az eddigi tapasztalatok hasznosítása mellett, mindenekelőtt a felsőoktatási intézmények nappali tagozatán végző szakemberek első munkába lépését kívánja segíteni, mégpedig úgy, hogy a munkáltatók és az első ízben munkát vállalók között a kötöttségek egy része megszűnjön. A módosított pályázati rendszerben továbbra is fennmarad a munkáltatók igénybejelentésének és a pályázati felhívások megjelentetésének köíele- zeUsége, a felsőoktatási intézmények hallgatóiról készített jellemzések gyakorlata. valamint az egyes intézmények, felsőoktatási intézmények. a kutatóintézetek, a sajtó, a rádió, a televízió és cT'-éb hírközlő szervek ige- ivének előzetes felügyeleti szervi engedélyezése A jövő évben hatályba lécjwi Imm). december 12., péntek A könyvek segítőink és társaink: egész életünket végigkísérik, hiszen tartalmazzák mindazt, amit elődeink, s kortársaink gondoltak, s éreztek. Ezért mondhatjuk, hogy a bibliotékák kincsestárak, bár a kifejezés kissé már idejét múlta, hiszen a művek kiállításukban, formájukban vesztettek régi, poros „gőgjükből”, s mindennapjaink részévé váltak. Az lenne szükséges, hogy minden zugba, a legkisebb településre is eljussanak, hiszen az emberi szellem hordozói. Részük van abban, hogy eltűnjön a falu és város közötti szakadék. Ha az apróbb helyeken is meg lehet szerezni akármilyen kiadványt. s a kölcsönzőpult mögött állók tudnak segíteni az eligazodásban, akkor nem kell hosszú utat megtenni egy-egy információért: a tudás „házhoz jön". Szoros kötésben Többféle könyvtári hálózat létezik: szakszervezeti, iskolc/i és múzeumi; mégis a legjelentősebb, amely a legnagyobb lehetőségekkel rendelkező, az úgynevezett közművel ödési, a tanácsok által fönntartott. Megyénkben 115 önálló részlege van, s még 21 fiókkönyvtára szolgálja az olvasókat. Ezek az egységek közvetlenül a helyi igazgatási szervekhez tartoznak, de szakmai irányításukat a Megyéi Könyvtár látja el. A kapcsolat sokoldalú, nemcsak az ellenőrzést jelenti. Gyakorlati segítséget nyújtanak munkatársai ; könyvtárosok számára oktatást szerveznek, a végzettség nélkülieknek alapfokú tanfolyamokat, a főállá- súaknak évente bentlakásos továbbképzéseket. Találkozhatnak a kiadók képviselőivel is ilyenkor. pö rendelkezések egyaránt megszabják a munkáltatók, a felsőoktatási intézmények és az elhelyezkedni Wvánó hallgatók feladatait, A gazdálkodó szervek kötelesek a betöltésre váró, felsőfokú végzettséget igénylő állásaikat minden év január 31-ig pályázati felhívás formájában megjelentetni a felsőfokú intézményeknél. E rendelkezés célja, hogy a fiatalok jóval a végzés előtt tájékozódhassanak, megismerjék az elhelyezkedési lehetőségeket. Nagyobb szerepe lesz a jellemzéseknek: az oktatási intézményeknek a társadalmi szervek bevonásával sokoldalú, részletes. érdemi véleményt kell a hallgatókról készíteniük, olyat, amely hathatósan segíti a munkáltatók döntését: választását a jelentkezők. között. A hallgatók feladata a módosított rendszerben, hogy pályázatukkal, valamint a csatolt jellemzéssel közvetlenül a munkáltatónál jelentkezzenek. Az állás betöltéséről a beérkezett pályázatok ösz- szevetése, a személyes beszélgetések alapján, továbbá az oktatási intézmények jellemzéseinek és a helyi társadalmi szervek véleményének figyelembevételével a munkáltató dönt. A döntésről minden érdekeltet tájékoztatni kell. Amennyiben — a réndszer mechanizmusának egyszerűsítése ellenére — a pályakezdő a diploma (oklevél) jogszerzésétől számított három hónapon belül nem helyezkedik el pályázat útján, a munkáltató pályázat nélkül is alkalmazhatja. A munkába állást segítő általános módszertől eltérően a lakosság alapvető érdekeit szolgáló pedagógus, orvos, jogász munkakörök pályázat útján történő betöltését az illetékes miniszterek külön szabályozlak. (MTI) A polcokon sorakozó kötetekre is kiterjed a figyelem: a sérült borításúakat bekötik. Lehetőségük van arra, hogy évente 5—fi kisebb intézményt teljesen „fölruházzanak": kicseréljék, felújítsák a teljes berendezést, ha a tanács megfelelő helyet biztosít. Jelenleg Ti- szanánán, Tarnaörsön, Párádon és Poroszlón folynak ilyen munkálatok. De egyéb feladatok elvégzésében is támogatják a „kisebb társaikat”, író—olvasó találkozókat, kiállításokat ajánlanak föl. Persze ahhoz, hogy sikeres legyen ez a munka, a középfokú központok jó működésére van szükség. Hevesen, Füzesabonyban, Hatvanban és Gyöngyösön jól képzett és igen aktív szakembergárda van: országosan is jelentős kezdeményezéseket indítottak útnak. Az olvasók érdekében Azért, hogy a következő időszakban tovább javuljon az ellátás az olyan helyeken is, ahol csak tiszteletdíjas könyvtáros tevékenykedik, az eddigi feladatok részét átvállalja a Megyei Könyvtár. Eddig a gyűjtés és a nyilvántartás jelentős időt elvett. Az elaprózott munkát központosítják: így megfelelő színvonalú könyvek érkeznek mindenhová. Több időt lehet ezentúl az olvasók tájékoztatására fordítani. Ugyanilyen módon a zenei részlegeknek is segítenek a lemez- gyűjtemény gyarapításában. Hogy milyen szükség van erre, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy egy legutóbbi felmérés szerint megyénkben mintegy 60 szakmai kör, vagy klub tevékenykedik a könyvtárakban. Szívesen látják őket, bár gondot jelent működtetésük: nincs biztosítva a megfelelő összeg a fönntartásukra, a költségvetésben nincs számukra „rubrika". Legtöbbször a művelődési ház és a bibliotéka jó kapcsolatán múlik, hogy siAz út mellett egy férfi meg egy nő látható. Hadonásznak, hangosan beszélnek és időnként meg-meg- állnak. Az asszony nem akar menni, a férfi üti, rugdossa, s vonszolja maga után. — Majd megtanítalak én, te piszok! Megtudod, ki az a Rahim, sohasem felejted eV A nő vonakodik, sír, könyörög: — Soha többé! Ha még- egyszer elszököm, üss agyon, ölj meg, mint egy kecskegi- dát! Folyjon ki a szemem. Rothadjon le a húsom, ha hazudok! Ne verj, igazat mondok! — Te még semmit sem láttál. Rugdossa. — Menj! — Ne üssél!... Tévedtem, elcsavarta a fejemet. Rájöttem, hogy téged jobban szeretlek! — Te kutya! Annyi pénzt adtam érted. és el mérté’ szökni!... Nem vagyok én nagygazda, hogy mindennap asszonyt vegyek. Különben kerül-e legalább a vezető tiszteletdiját kifizetni. Áz írók, művészek fogadásához is anyagi fedezet kell, s ezt általában igen nehezen szedik össze. Helyiséggondok A közművelődéshez mind természetes adottságainál fogva, mind a szakemberek képzettségéből adódóan jó lehetőségeket kínál a könyvtári hálózat. A további fejlődésnek azonban gátat szab az immár nyomasztó helyhiány. A felszabadulás óta nem épült új könyvtári épület szűkebb hazánkban, különösen a már emlegetett középfokú központok vannak ilyen nehéz helyzetben. Gyöngyösön, Füzesabonyban, szinte már tűrhetetlen állapotok uralkodnak; Hevesen és Hatvanban még ideig-órálg megfelelőek a viszonyok. A Me- gyei Könyvtár azonban kétségbeejtő körülmények között tárolja állományát: könyveinek fele községi könyvtárak raktáraiban van. Mivel a közeljövőben, a gazdasági megszorítások idején nemigen lesz alkalom arra, hogy korszerű bibliotékákat emeljenek, nagyon fontos, hogy a meglevő adottságokat jobban kihasználják. Jó például szolgálnak a komplex intézmények erre az összefogásra: ahol rájöttek arra, hogy a művelődési ház, a könyvtár és az iskola célja azonos, ott jó eredményeket értek el. Egy biztos: a közeljövőben a könyvtárnak meg kell valósítania, hogy mindenütt nyitottá, a település szellemi műhelyévé váljon. Ebben ugyan része van a könyvtárosoknak. hogy a kölcsönzésen kívül felvilágosító munkát is végezzenek, de a legtöbb a falu, vagy város lakóinak hozzáállásán múlik. A Megyei Könyvtár munkatársai tudják, hogy csak akkor eredményes a tevékenységük, ha a megye egész területén megfelelő ellátást biztosíthatnak. Ehhez pedig újabb és újabb lehetőségeket kell találni. is 'szerelemből házasodtunk össze! ■ B ■ Rahim teknővájó. Nagy mestere a teknőváj ásnak. Megrakja a szamarat tek- nőkkel, fatányérokkal, kanalakkal, és elindul a falvakba. Jól keres, de nincs menyecskéje. Amikor Kalo- vóba megy, napokig ottreked. Ebben a faluban lakik Remiza: szép, sudár lány. Rahim járja a falvakat, gondolatban azonban Kalo- vóban van. Remizámál. Egy este azt mondja a lány apjának: — Szeretném Remizát feleségül venni, add nekem! Az öreg a bajuszát pödri, és azt válaszolja: — ő hozzád akar menni? — Igen. — Szép az én lányom! Tudsz-e érte annyit fizetni, amennyit megérdemel? — Tudok. És megalkudtak. Elvitte Remizát a falujába, és nagy lakodalmat csaptak. Levágott két juhot, sok bor és pálinka fogyott el. Rahim jól él. Vájja a tek- nöket és kanalakat, eladja a falvakban, és mikor visz- szatér a feleségéhez, ajándékot visz neki. Egyszer azonban ... Megérkezik a faluba Nu- ri. Megbarátkozik Rahiirr mal. Esténként összejönnek a kocsmában, isznak, majd otthon, Remizával folytatják az ivást. Múlnak a napok . .. Rahim a falvakban csavarog. árulja a teknő két. Nu- ri egyedül megy Remizá- hoz, és ráveszi, hogy szökjenek el. És egy este eltűnnek. Rahim visszatér. keresi '■lesévé* Vsm találja. Kérdezősködik felőle, senki sem tud semmit. Végül az egyik ember azt mondja neki; Módosított pályázati rendszer a jövő évtől Gábor László Két deci bor. Ketten érkeznek, a férj és felesége. Fiatalok, inkább innen vannak a harmincon, mint túl. A férfi békés természetű, szelíd ember, csak bólogat és helyesel, amikor az asz- szonyka elmondja a panaszt: — Fiatalon, úgyszólván semmi nélkül kerültünk össze. Hazulról alig kaptunk segítséget és az albérlet, amibe költöztünk, mindennek volt nevezhető inkább, mint lakásnak. Az első évben mindjárt megérkezett a gyerek. A picinyke szoba még szűkebbnek bizonyult és úgy éreztük, hogy szinte elviselhetetlen az életünk. Férjem akkortájt egy szép napon azzal a hírrel érkezett haza, hogy egy idős asszony lakást biztosítana számunkra eltartásért. Sokat gondolkodtunk, töprengtünk a dolgon, és végül is úgy döntöttünk, hogy megkötjük a tartási szerződést. így került hozzánk Veronka néni, pontosabban mi Veronka nénihez. — Az eltartási szerződésben pontosan meghatároztuk, melyek azok a kötelezettségek, amelyeket vállalnunk kell. Mindketten dolgozunk, a férjem sem keres rosszul, így természetesen bíztunk abban, hogy nyugodt lelkiismerettel vállalhatjuk az idős néni eltartását, sőt az elhanyagolt lakás rendbehozatalát is. — Az első időben úgy látszott, hogy minden rendben van. Az idős néni látszólag jól érezte magát nálunk, velünk együtt ebédelt, mindig pontosan és időben kapta meg a vacsoráját, a megtakarított forintot a lakásra költöttük. Űjrapadlóztattuk a szobákat, cementlappal rakattuk ki a konyhát. Talán egy év telt el így, békés nyugalomban, amikor Veronka néni szinte egyik napról a másikra megváltozott. Követelőzővé vált és számunkra teljesíthetetlen kéré- sekkel állt elő — Az ebédhez két deci bort kérek — adta ki az utasítást. — Férjemmel együtt elhatároztuk, vasárnapon és ünnepnapon teljesítjük a kérést, és ha nekünk nem is jut ilyen ráadás, de Veronka néninek megszerezzük a két deci bort. Később azt kérte, hogy reggelenként pálinkát is kap^ jón, és hogy ne szénnel, hanem fával fűtsük a kályhát. Mi ketten kétségbeesve magyaráztuk neki, hogy ezeket a kívánságokat nem teljesíthetjük, a szerződés sem kötelez rá minket. Rimánkodtunk neki, éljen békességben velünk úgy; mint eddig, és ne kérjen tőlünk lehetetlent. — Már-már ott tartottunk, hogy a saját szánktól vontuk el az ennivalót azért, hogy hetenként 3—4 alkalommal húst tegyünk Veronka néni asztalára, és hogy a féldeci se hiányozzék a reggeli mellől. Amikor már csaknem minden kívánsága teljesült, akkor újabb panasszal állt elő: — Miért nem hoztok nekem édességet? Nem gondolják tok, hogy egy ilyen idős asszonynak ilyesmire is szüksége lenne? — Gyötrelmünkben mi ketten egymással is veszekedtünk, és nem tudtunk örülni a kisfiúnknak sem, aki pedig már szépen fejlődött. Voltak olyan napok, amikor visszasírtuk a régi kuckót, a deszkafalú kis hajlékot, ahová először költöztünk. Néhány hónap múlva azután határoztunk. Történjék bármi is, otthagyjuk az öregasszonyt, felbontjuk a tartási szerződést. Veszett a pénz is, amit nehezen összeku- porgatva a lakásra költöttünk. Most újra albérletben vagyunk, de csak néhány hónapra fogadtak be minket. Keressük az igazságunkat, a családi boldogságot, amelytől megfosztott bennünket ez az öregasszony. Eddig a történet. A fiatalasszonyból előtör a sírás, a férfi magába roskadtan ül a széken. Az ügyben igazságot kell majd szolgáltatni, amely ugyanakkor jó tanulság arra, hogy a tartási szerződések felbontása esetén nem mindig az eltartók a hibásak... Szalay István — Nurival szökött el. Amíg te nem voltál itthon, ő minden este nála volt. — Meglelem őket! — És a keresésükre indul. Távoli faluban talál rájuk. Nuri már megunta Remizát, és dühödt férje előtt magára hagyta. Rahim borzasztóan megverte — az asszony teste megkékült —, és a falu felé vonszolta. A nap kibújt az. erdő möA cigánynegyedben még mindenki alszik. Remiza alig áll a lábán. Rahim szeme vérben forog. — Agyonverlek! — Könyörgöm, bocsáss meg! — Majd megtudod, ki vagyok én! A vadalmafához vonszolja, a derekára csavart posztókendővel a fához köti, letépi az ingét és hosszú bu- gyogóját. Az asszony teste ragyog a napfényben. — Rahim, bocsáss meg! Mit csinálsz velem?!... Pálcát vesz a kezébe és könyörtelenül verni kezdi. Remiza sikoltozik. A cigányok ijedten jöhnek elő put_ rijadkból. — Mi történt? — dörzsölik álmosan a szemüket. — Rahim visszahozta Remizát. meztelenül a fához kötötte és veri! A cigánynépség köréjük seregük. Az asszony nyüszít a fájdalomtól, barna testén minden ütés után újabb vörös csík marad. — Elég. megölöd! Már csuva vér — próbálkoznak a -igán vök. — Majd menekül, mi? ... Hadd 1,issa mindenki, milyen kutya! — És tovább veri. — Rahim, agyonütöd! — Nem bánom! Legalább nem felejti el, hogy el akart szökni tőlem! — Rahim, hagyd abba! Tévedett, meg kell neki bocsátani! — Tudnia kell, hogy Ra- himot nem olyan könnyű becsapni! — Szívtelen!... Állat ez, vagy ember? ... Mit bámultok, fogjuk le! Néhányan Rahimra ve^ tik magukat. Ö védekezik, rúgkapál,, üti őket, de hirtelen erős ütés éri. Orrán-szá- ján kibuggyan a vér. — Tudd meg, mit jelent a verés. — Ismét pofon ütik. Remizát kiszabadítják. Vonít, mint a vert eb. Félve néz mindenkire. Meglátja közben Rahim arcán a vért és dühösen kiabálni kezd: — Miért avatkoztok bele a mi dolgainkba... Ha üt is, az én uram! — és leköpi őket. Rahimhoz megy és arcáról letörli a vért. — Vadállatok!... — és ismét leköpdösi a cigányokat. — Miért vertétek véresre? — Majd csendben a férjéhez fordult: — Rahim, menjünk haza! Átkarolja és a kunyhó felé indulnak. A cigányok csak nézik őket és hangosan káromkodnak. Az asszonyok nevetnek. Bemennek a putrijaikba. Remiza az urához bújik. — Rahim., annyira szeretsz, hogy olyan nagyon megvertél!... Szerétéiből tetted... Pukkadjak meg. ha még- egyszer elszököm tőled! Hangja a sírástól elcsuk- ük. fejét Rahim ”állára hajtja. Bolgárból fordította: Zahemszky László
