Népújság, 1980. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
1980-12-10 / 289. szám
SE OTTHON, SE KULTÚRHÁZ Megállt I«21S Domoszlőn ? A DÉLUTÁNI RÁDIÓSÉIN HÁZ bemutatói között sokszor kis remekművekre táléi a hallgató. Ezek a hangjátékok és dokumentum-összeállítások olykor az életnek csak egy pillanatát, az élettől való búcsút, a magányt vagy egy üzleti vállalkozás embertelenségét mutatják meg, mégis, hallva felkapja az ember a fejét, mert olyan lehetőségekre irányítják figyelmét, amelyek lehet, hogy közvetlen környezetében történnek meg, csak éppen, mert felületes, rájuk sem tekint. A Requiem — Horváth Péter hangjáteka — az első pillanatban morbid ítéletnek tűnik. Mire vár az öregasszony, aki élete utolsó napjaiban már arra sem érdemesíti férjét, hogy a párnát felvegye a földről? Mi marad egy házasságból 30— 40 évi közös élet után? Egy lerágott szerelem csontjai. A kérdés: „miért jöttél hozzám? miért nem váltál el?” Egy csomó ruha, amiről azt hiszi az özvegy, ha eladja, megszabadul a múlttól. Gottmann, az ószeres először nyolcszáz, utóbb ezer fo- rintya becsüli, ami még sok is „a nagyságos asszony még szerencsés — tisztelettel — mert vannak, akik után húsz forint nem sok, annyi sem marad”. Szívesebben megvenné az ódon fali órát, egy- egy szőnyeget. a velencei tükröt, de a feleseg ellenáll, ,,az az enyém” —mond-- ja. Pedig utóbb ez is semmivé válik, mint a katonazenekar hangja, a folyópart, a . véletlenül megszületett két lány. Csak a vád tér vissza imamalomszerűen: ..mindig az volt, amit te akartál, pedig mindig nekem volt igazam”. Az ószeres távozásával be is fejeződhetne a kegyetlen játék, de a halál, visszafordítható az életre és halljuk a kérést: „szeretnék lemenni sétálni, hol a ruhám, főzzél nekem spenótot mert azt mindig szerettem”. A visz- szaforgatott mondatokban felrémlik két elrontott élet minden keserve, a fillerés számonkérések, vád a sok feketekávé es cigaretta miatt. Olcsó megoldása lett volna a nyolc képre bontott drámának, ha a magára maradt feleség miután kiszórta otthonából a gyűlölt férj kacatjait, valahol és valamiben megtalálja élete boldogságát. Be kell látnia azonban, hogy eletüket keltén veszítették el, és hiába minden, „egy halottat nein lehet eladni”. A filmvilág rejtélyei Vetélkedősorozat fiataloknak A Művészet és ifjúsag-ak- ció keretében közösen hirdette meg a KISZ KB kultu. rális osztálya és a Mozgókép-forgalmazási Vállalat a Filmvilág című országos játékot. A filmművészet ismeretére és szerétetére ' épülő vetélkedösorozat elődöntőit a megyei moziüzemi vállala. tők a KISZ-bizottságokkal együtt szervezik. A ma induló versenyre a megye üzemeiből, fő- és középiskoláiból 150 csapat jelentkezett öt-öt fővel. Az elő. és középdöntők után, március 21-én rendezik meg a megye ’legjobbjainak találkozóját, ahonnan egy csapat jut tovább a májusi országos elöntőbe, amelyet a televízió is közvetít majd. 1380. december 10., szerda \ ♦ mmM i Sulyok Mária, Gáti József és Garas Dezső kitűnő játéka tette hitelessé egy házasság utóéletét, melynek morbidságán a rendező, Varga Géza enyhített ugyan, de kegyetlenségét nem tudta feledtetni. A VÉRES ÜZLET — Henning Pallesen dokumentumösszeállítása — arra a tényre vetett fényt, hogyan válnak a leghumánusabb szándékok embertelenné a multinacionális vállalatok machinációi során. „A nyugati világ évszázadok óta elrabolja a szegény országok természeti kincseit, hogy ezzel is emelje a maga életszínvonalát. Uzel- meit olyan hatékonyan folytatta, hogy napjainkban itt már szinte egyetlen elvinnivaló maradt: a „vér”. Haiti, Nicaragua, Honduras, Dél- Korea, Teherán nyomornegyedeiben van még elvinnivaló. Kábítószeren élő, he- patitiszes emberek, akiknek évi átlagkeresete 100—200 dollár között mozog, adják el vérüket, ami sokszor konzervdobozokban, gyümölcsléként lépi át a határokat és jut él az európai gyógyszer- gyárakba, onnan kórházakba, majd a betegekbe. Nincs olyan módszer, amellyel ki lehetne mutatni a ■ vérrel vándorló fertőző anyagokat. Lehet, hogy az az osztrák orvos, aki meg akarja menteni balesetet szenvedett betegét, mérget pumpál a testébe. Napjainkban a vér is multinacionális árucikké vált, amit úgy jegyeznek a tőzsdéken mint az aranyat vagy a cukrot. És bár a szerző csak orvosok, betegek, hozzátartozók véleményeit állította egymás mellé, az elhangzott nyilatkozatokból ennek a lelkiismeretlen üzletnek olyan képe bontakozott ki, melyben a leghumánusabb szándék is mérgezetté válik a pénz és haszon hatalma miatt. A gyógyszerkonszernek nagyobbak, mint az államok kormányai és az emberi aljasságnak nincsenek határai. Ebergényi Tibor Tízezer forintos jutalom , Beszédmüvelö körök az iskolákban, egyetemeken A Szép magyar beszéd mozgalom szélesítését szorgalmazza a Művelődési Minisztérium: a Magyar Rádióval együtt ajánlotta az alsófokú és a középiskolák, a felsőoktatási intézmények vezetőinek, hogy a diákkörökben szervezzenek beszédmű- velő szakköröket. ■ . Ezek programja —, írták a felhívásban — kapcsolódjék a Beszélni nehéz című rádióműsorhoz. A beszédművelő körök tevékenységét tanácsadó füzetekkel segíti elő a minisztérium. Addig is, amíg e füzeteket az iskolák, a felsőoktatási intézmények rendelkezésére bocsátják, a körök eg,y-egy megbízottja rögzítse maginetofonszalagra a Beszélni nehéz rádióműsort, amelyet kéthetenként, kedden délután, körülbelül fél hétkor a Petőfi adón, szerdán reggel 9 óra előtt a Kossuth adón sugároznak. A műsorban elhangzó példamondatokat közzéteszik a Rádió és Televízió Újságban és sokszorosítják a szakkörök számára. Ki-ki megítélő, se szerint jelölje meg a hangsúlyok, a szünetek helyét, nagyságát, és állapítsa meg a beszélő által elkövetett hibákat. A véleményeket a szakkörök közös levélben küldjék el a Magyar Rádió címére a keddi adástól számított nyolc napon belül. A legjobb megoldásokat a rádió adósonként három, egyenként 200 forint értékű könyvutalvánnyal díjazza. A folyamatosan és a legeredményesebben szereplő körök közül évenként hatot Ka- zinczy-jutalomban részesítenek. A jutalom összege szakkörökként 10 000 forint. Ennek egyik felét a vezető tanár, vagy a tanulókat felkészítő tanárok, másik felét a kor tagjai kapják. (MTI) Tizenkét esztendeje jártam először ebben at féstői környezetével elbűvölő faluban, A községi vezetők mindjárt jogos panaszok sorával kezdték a beszélgetést. — Az iskolaépület rozzant, elavult, megérdemelnénk az újat, mert régóta várunk rá. Óvodára is szükség lenne, de hát nincs pénz, s így csak vágyainkat soroljuk, Ugyan- ez vonatkozik az orvosi rendelőre is. S, ha már itt tartunk, hadd jegyezzük meg: a kulturális élet sem büszkélkedhet kiugró sikerekkel. Ennek nem népművelői restség az oka, hanem kizárólag az, hogy meglehetősen mostohák a tárgyi feltételek. Annyi idő múltán az újságíró arra volt kiváncsi, hogy megoldódtak-e a régi gondok. Csík Gyula vb-titkár — egyébként 1954 óta dolgozik a községben — cseppet sem szívderítő helyzetképet rajzol : — Oktatási intézményünknek csak az első üteme készült el, még négy tanterem kellene, de hát erre semmi reményünk. A kicsik büszkék lehetnek új otthonukra, s a betegellátás tárgyi adottságai is javultak. Az viszont igen aggasztó, hogy se mozink, se művelődési házunk nincs. A lakosság háborog, hadd tegyem hozzá, hogy teljesen igazuk van az embereknek, ilyen áldatlan állapotok ugyanis aligha uralkodnak másutt. Ráadásul a szülők is méltatlankodnak. Rendszeresen megkeresnek bennünket. s így érvelnek: „Miért nem veszik fel gyerekeinket, ha bejuthatnának,. akkor mindketten állást vállalhatnánk. Emellett az is sokat jelentene, hogy másnapi teendőik ellátására jól képzett pedagógusok készítenék fel őket. Másutt kielégítik az igényeket, itt miért nem lehet?” A zsúfoltságra hivatkozunk, ám ők így válaszolnak: „Számolják fel minél ha mafia tudod, te nyavalyás... Nyald fel innen, te disznó...! A másik, aki eddig szó nélkül cigarettázta végig az eseményeket, most megfogta a forradásos arcú karját. — Ne marháskodj, Franyó — dörmögte atyai gyöngédséggel —, hagyd már a francba az egészet, hiszen látszik az ürgén, hogy becsinált... Lépjünk le inkább, mert jöhetnek! Elfricskázta a csikket; és akár egy kíváncsiságból ott időzött járókelő, akinek semmi köze az ügyhöz, nyugodtan tovább sétált. Ugyanekkor egy taxi is bekanyarodott az utcába, éK néhány lépésre állt még tőlük. Talán ez mentette meg a hivatalnokot egy újabb pofontól, mert erre a forradásos arcú is jobbnak látta, ha követi a haverját. Egy köpést ugyan még megeresztett áldozata felé, de ezt már csak amolyan „köszönésnek” szánta. Ettől a naptól kezdve a hivatalnok élete kétfelé vált: pofon előtti szakaszra és pofon utánira. Belső időszámítását a pofonhoz mérte, ami ott égett az arcán, és sokszor azon kapta magát rajta, hogy figyeli a feleségét, a gyereket, a munkatársait: vajon azok látják-e a helyét, tudnak-e róla. Közben számtalanszor végiggondolta az eseményeket, pedig minden idegszálával azon volt. hogy felejteni tudjon. mégis örökké azon az estén töprengni Ha adtam volna a kenyérből. .. ha adtam volna a kenyérből... ha adtam volna. .. — állandóan ez motoszkált a fejében, bár tudta jól. hogy itt a kenyérkérés csak ok volt az ütésre. De ha mégis...? Ha letör egy darabot.., esetleg nem rabb a nehézségeket, mert nem szeretnénk, ha a kedvezőtlen körülmények miatt kerülnének hátrányos helyzetbe fiaink-lányaink.” 2 A tragikus fordulat 1976- ban következett be. Erre utal Krizsó Sándor elnök: — A kultúrházat élet- veszélyessé nyilvánították, épp ezért be kellett zárnunk. Ez az épület — kollégáimtól hallottam — 1956-ban nyitotta kapuit, méghozzá úgy, hogy a Fleischmann-kú- riát alakították át. Újat kellett volna emelni, mert a toldozgatás nem sok eredménnyel járt, s a bajok már az avatás utáni esztendőkben mutatkoztak. — A legnehezebben a mozi hiányát viseljük el. Az óvodásoknak és az iskolásoknak ugyan alkalmanként vetítünk filmeket, de a KISZ- es korosztállyal, a felnőttekkel és az idősebbekkel nem törődik senki. A Heves megyei Moziüzemi Vállalat szívesen segítene: a berendezést biztosítaná, csak azt kéri, hogy helyiséget adjunk, erre viszont nincs lehetőségünk, mert nincs olyan terem, ahová legalább százötven-kétszáz néző beférne. Felesleges dramatizálás nélkül is érezzük: mennyire megdöbbentő ez, Jiiszen elmarad a legalapvetőbb kulturális szolgáltatás is. A helyi vezetőik ugyanígy gondolkodnak. Erényük az, hogy nemcsak keseregnek, hanem keresik az áthidaló megoldást és a végleges kiutat egyaránt. — Klubkönyvtárunk mindössze ötven négyzetméter alapterületű: a kis szobákban már húszán is szoronganak. Mégis itt tartjuk a különböző rendezvényeket. Ide jönnek az írók. a TIT- elöadók, itt albérlősködik a szlovák nyelvi, a mese- és a totyogóklub. Előadóművészeket, színházi együtteseket azonban nem fogadhatunk, hdlott a lakosság korábban kedvelte az ilyen programois egy darabot, hanem fogja és odaadja az egészet. — Parancsoljon — mondta volna —, én elmegyek és veszek másikat. — De nem. .. ez nem lett volna jó! Akkor talán éppen azért kapja a pofont, mert ezáltal koldusnak vagy csavargónak tekinti a forradásos arcút, és az megalázva érezheti magát. És ha viccesen fogja fel a dolgot? Belemegy a játékba, sőt azt mondja: — Fiúk, ki eszik kenyeret magában? Megyek és hozok hozzá vá- lamit. Szeretitek a tepertőt? — Nem, ez se jó megoldás! — Tepertővel akarsz tömni? — kérdezte volna a forradá-' sós arcú. — Akkor előbb én csinálok belőled tepertőt, te varangy! — De hát akkor mi lett volna jó? Egyáltalán, hogy lehet elkerülni egy ilyen pofont? Ha egy ilyen alak, mint ez a forradásos arcú pofozni akar, akkor pofoz, ott nincs mese! De hát nem lehet ez ellen védekezni? Ha esetleg fegyver van nála, akkor előveszi és ráfogja... De mikor fogja rá? Amikor kért a kenyérből...?! Talán mégis adni kellett volna... ha akkor letör egy darabot. .. Éjszakákon keresztül nem aludt, és ha nagy nehezen sikerült elszunnyadnia, sokszor álmodott a forradásos arcúval. Óriásnak látta, aki egymásra dobált hatalmas kenyereken nevetve ropta a táncot, és ő babszemjankóvá zsugorodva próbált előle menekülni. Igyekezett befúrni magát az egyik kenyérbe, de olyan volt a héja, mint a kiszáradt tómeder, és hiába kaparta, .rágta, nem tudott beiülkerülni a meleg, ragacsos bélbe. És a forradásos arcú lába eevre közelebb került. hogy rálépjen és agyontapossa. Ilyenkor mindig jajgatva felébredt. kát. Nem feledkeztünk meg a fiatalokról, nekik a régi orvosi rendelőt adtuk át. Ezzel azonban bezárult a kör. 3 Az is kiderül, hogy a távlati célt meggondoltan határozták meg. — A helybeliek áldozatkészek. Már azt is felajánlották az egyik falugyűlésen, hogy családonként ezer forintot fizetnek azért, hogy legyen művelődési házunk. Természetesen a társadalmi munkától sem húzódoznak. Szerintünk — szerény pénztárcánk lehetőségeivel is számolva — így összejönne mintegy kétmillió forint. Ha a hatodik ötéves terv során ehhez a megyétől kapnánk még hárommilliót, akkor megvalósulhatna valamennyiünk álma. — A Gyöngyös—domosz- lói Állami Gazdaság 1082 000 forintért eladná nekünk kihasználatlan borházát, s ezt a rendelkezésünkre álló summából újjávarázsolhatnánk. Végső soron egy nevelési központot alakíthatnánk ki, s ez a komplex intézmény egyaránt szolgálná a nevelés-oktatás és a köz- művelődés ügyét. Itt nem hiányzik a tettvágy, a lelkesedés töretlen, most már minden azon múlik: nekünk ítélik-e az annyira óhajtott summát. Ehhez csak annyit fűzhetünk hozzá, hogy kár lenne ennyire magára hagyni, s mostohagyerekként kezelni ezt a települést. Itt ugyanis nem légvárakat -építenének, nem túlzott kívánságokkal jelentkeznek, amelyekre sem 1980-ban, sem a következő esztendőkben nem lehet nemet mondani. A domoszlóiak a legkevesebbet kérik, épp ezért érdemlik a legtöbb figyelmet ... , Pécsi István — Mi van veled? — kérdezte egyszer a . felesége. — Mostanában nagyon nyugtalanul alszol. Csak nem történt valami a munkahelyen? — Nem történt — nyugtatta meg —, semmi sem történt. Mi történhetne a munkahelyen? Legfeljebb nem kapok prémiumot, de pofont sem! — Pofont? Hogy jut ilyesmi eszedbe? — Csak úgy! Eszembe jutott, hogy érdekes lenne, ha. az igazgató végigpofozná a beosztottakat, mikor nem dolgoznak jól. Képzeld el, minden pénteken sorba állnánk a heti pofonokért, és a titkárnő egyenként szólítaná a bűnösöket. X. kartárs öt pofon, Z. kartárs nyolc, Y. kartárs tizenhat... — Nahát, hogy neked mik jutnak eszedbe! És mi lenne a jutalom? Puszi az igazgatótól? Vagy erre a célra egy jó nőt szerződtetne a vállalat? Azt hiszem, ti örömmel beleegyeznétek! Ha jött haza a munkából, figyelte az utcán az embereket. Vajon lji akarja újra megpofozhi ? Egyszer egy férfi állította meg, tüzet kért tőle. de annyira reszketett a keze, hogy a cigaretta helyett majdnem az ismeretlen salját gyújtotta meg. Állandóan a forradásos arcút kereste a szemével, és ha meglátott egy hasonló formájút, remegni kezdett a térde, a szíve gyorsabban vert, és úgy érezte, ott helyben összeesik. Ha akkor adók a kenyérből. ..' Ha akkor adok... Esetleg neki adom az egészet. . Igen, mégis neki kellett volna adnom ar ‘gészet! (Folytatjuk,) TÓTfV^rH \É. M/K/Ós : 1. A hivatalnok kapott egy pofont. Utoljára gyerekkorában kapott az apjától, de arra már csak homályosan emlékezett. Azóta soha senkitől, és most egyszerre váratlanul felképelték. Az a nap is pontosan úgy kezdődött, mint a ííAobi. Reggel még semmi jel nem mutatott az eljövendő pofonra, és délben is nyugodtan ebédelt a vállalat étkezdéjében. A pofon csak este kilenc körül csattant el, mikor egy kiló kenyérrel a hóna alatt a közértből igyekezett hazafelé. Ahogy befordult az utcájukba, két férfi állitotta meg. Egyiküknek forradás volt az arcán, és mély torokhangon beszélt. — Szakikám — mondta —, adj egy falást a brugódból. És nagy kezével a kenyér után nyúlt. A hivatalnok ösztönösen hátralépett, és megdöbbent ’hangon közölte, hogy nem érti. mit akarnak tőle. — Egy harapást a kenyeredből — szólt most már fenyegetőn a forradásos arcú — vagy talán sajnálod. ..'? — Nem sajnálom, kérem, de nem értem, mi jogon és egyáltalán, hogy juthat eszébe valakinek az utcán... Ekkor kapta a pofont. Visz- szakézből, inkább -sak meg- legyintette a másik, de ez is éppen elég volt ahhoz, hogy felrepedjén a szája széle, a lendülettől egy szeméttartónak essen, és a kenyér a hőiétől csatakos aszfaltra guruljon. A forradásos arcú mintha csak erre várt volna. Rálépett, a kenyérre, lángossá tiporta, és közben dühös gúnynyal sziszegte a hivatalnok felé: — Na, most már zabálhatod, te piszok... Vakard fel, 4 \
