Népújság, 1980. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1980-12-09 / 288. szám

A beszámoló taggyűlésekről jelentjük Hevesen: a tagság megszavazta Tbbbet, jobbat a lakosságnak! így látták az ellenőrök ;.. azazhogy jóváhagyta a vezetőség beszám'olóját az 1980. évben végzett munká­ról. Több mint hatvan kom­munista ülte körül a Fi­nomszerei vény gyár hevesi gyáregysége kultúrtermében a szépen megterített, körbe rakott asztalokat. Ügy érez­hette itt, magát a kívülálló, mintha nem is tanácskozá­son, hanem sokkal inkább egy baráti összejövetelen, mondjuk a szocialista brigá­dok találkozóján venne részt. Pedig az egy esztendő heve­si mérlegéről számot adó Borbáth Sándor gépészmér­nök, a pártszervezet titkára nagyon is felelősségteljesen, önkritikusan mérte fel az el­telt tizenkét hónap munka-/ Bence Béla, a nagyközségi pártbizottság titkára: . .az alapszervezet tagjainak túl­nyomó része egyaránt példa­mutató a munkában és a csa­lád életében.. Szőke Benjámin anyagmozga­tó: „...együtt és közös érő­éi. és akkor meglesz a Ki­váló gyáregység büszke cí­münk. . Tóth Simon lakatos csoport­vezető. a szakszervezeti bi­zottság elnöke: „...a kommu­nisták példamutatása a leg­fontosabb számunkra és a legnagyobb erő is egyben.. ját, — elsősorban a kom­munisták szerepét illetően. A beszámoló feletti vitá­ból is kiderült, hogy a meg­hitten berendezett, fehéren terített asztal mellett is le­het elmélyűlten, széles körű vitában véleményt alakítva foglalkozni, egy meglehető­sen nagy gyáregység kom­munistáinak tevékenységé­vel, a gyár egész munkájá­val. Érthető volt, hogy nem­csak a vezetőség beszámoló­ja, de a felszólalók is alap­vetően a termelés, a munka kérdéseit, eredményeit és fonákjait boncolgatták a legmélyebben. — Az export és a főként a tőkés export ilyen arányú Vass Tibor gyáregységvezető: „.. .amit vártak tőlünk, azt becsülettel megtettük. De amit megtettünk, az kevés lesz már a jövő esztendőre...” (Fotó: Gyurkó Géza) növekedése fényesen bizo­nyítja a gyáregység kollek­tívájának sikeres hozzájáru­lását a népgazdasági egyen­súly javításához — jelentet­te ki Borbáth Sándor és nem alaptalanul, — hiszen a növekedés üteme e téren egy év alatt, megduplázódott a gyárban. És történt ez úgy, ’ hogy közben csökken­tek a ráfordítások; nem emelkedett a létszám. fe­gyelmezettebben, takaréko­sabban dolgoztak a hevesi­ek. — A minőség alakulásáról folytatott vitában — idézzük most a beszámolónak a tag­sággal történt beszélgetések nyomán kialakult vélemény — summázásából —- elhang­zott többször is, hogy a kész­termékek elért minőségi színvonala nem marad meg automatikusan. Annak meg­tartásáért mindennap meg kell dolgoznia gyárunk min­Madarász Sándor raktáros • . .az alkatrészgyártási összhangba kell hozni a kész­árutermeléssel. Borbáth Sándor gépészmér­nök. párttitkár: „Alapvető szempont gazdasági tevé­kenységünk értékelésénél, hogyan tudtunk eleget len­ni a XII. kongressziis gazda­sági építőmunkára vonatko­zó határozatainak”. den munkásának — mon­dotta a pártszervezet titkára és a körül ülők arcán a tel­jes egyetértés tükröződött vissza. A nem terjengős, de részletes beszámoló, amely a termelés alapvető kérdései mellett nem hagyta figyel­men kívül az „emberi té­nyezőket” sem, amely rész­letesen is kiterjedt olyan fontos kérdésekre is, mint a kommunisták példamutatása, a párt- és a gazdaságvezetés kapcsolata, a KIS2>szerve- zet utánpótlást nevelő mun­kájának kiemelt elismerése, érthető módon széles körű vitát váltott ki a tagság so­raiban. Megelégedetten nyugtáz­ták Bence Béla nagyközsé­gi pártbizottsági titkár el­ismerő szavait, de szinte ki­vétel nélkül, örvendetes mó­don. nem annyira a múlt eredményeiről szóltak, ha­nem a jövő feladatairól in­kább. Ha mégis szóba ke­rült. az 1980. év, hát bősé­gesen volt abban . kritikai megjegyzés is, önbírálat sem kevésbé. Ez a jó szellemű elégedetlenség, ez a nyílt szembenézés a még meglévő gondokkal, hibákkal és a nem kevésbé bátor szembe­nézés a holnapi tennivalók­kal, — optimistává tette mindazokat, akik részesei voltak a kommunisták e he­vesi tanácskozásának. A SZOT tavaly tavaszi plénuma — mint ismeretes — a lakosság áruellátásának további javítására fontos ál­lami intézkedéseket javasolt, egyben pedig meghatározta a szakszervezetek soron követ­kező feladatait. A nemes cél érdekében törekvések, erőfe­szítések történtek Heves me­gyében is. Vajon hová ve­zettek mindezek, mennyiben változott a korábbi helyzet, mit mutat a jelenlegi kép...? — érdeklődött a közelmúlt­ban az SZMT titkársága, tes­tületi ülésen napirendre tűz­vén a mindannyiunkat érin­tő témát. Nos, ahogyan a kereske­delmi felügyelőség, a moz­galom tisztségviselőinek és aktivistáinak tapasztalataiból kiderül: kétségtelenül van látszata az igyekezetnek. Hi­szen az üzletek többé-kevés- bé az idén is megfeleltek a várakozásnak, összességében talán elégedettek lehetünk, Áruhiány azonban sajnos, még annak ellenére is elő­fordult, hogy a kínálatot a korábbinál nagyobb mérték­ben próbálták a helyben ter­melt cikkekkel, növelni. Sok mindent olykor bizony csak a „pult alól’' lehetett kapni. Ha általában nem is lehet különösebb panaszunk az élelmiszerekre — azért az igazsághoz tartozik, hogy például bizonyos mirelitter­mékekből. különféle konzer- vekből, édesipari gyártmá­nyokból, élőhalból, olcsóbb húsokból és húskészítmé­nyekből nem tudták bolt­jaink kielégíteni az igényeket. Zavarok mutat­koztak a péksütemények te­rítésénél, jogosan kifogásol­hattuk olykor-olykor még a legdrágább kenyér vagy ép­penséggel a szintén nem ol­csó Zöldség-gyümölcs állapo­tát is. iAzt, hogy az originál vod- kásüvegben vizet találhatott a peches vevő, még talán felfoghatta volna az alkohol elleni küzdelem egyik kézzel­fogható bizonyítékaként. Ám amikor a kecskeméti barack helyett a címke ellenére is szilvapálinkával találkozott a felbontás után, vagy törté­netesen kívül-belül koszos palackban kapta a sört a vendégriasztó éttermek miatt otthon tálalt ételéhez: szó­(gyurkó g.) Garázs a Mátrában Ember, gép — a Az utóbbi napok ismét bebizonyították: „Felkészül­tünk a télre!” Ezen a szo­kásos nyilatkozaton, amit a hideg időjárás beálltával mindig hallhatunk — olvas­hatunk. s amit az első hó­hullás rögtön meg is cáfol, tehát ezen már sokszor csak mosolygunk. ★ A közúti igazgatóság, no meg szerkesztőségünk is ilyenkor télidőben nap mint nap kap felháborodott leve­leket és telefonokat az autó- tulajdonosoktól. Miszerint: „Miért nem sóznak? Miért nincs itt. meg itt lekaparva az út? Miért van az. hogy p gépek dolgoznak, mégis sí­kosak. csúszósak, az útbur­kolatok?” Ilvén, s ehhez hasonló kér­déseket bármelyik télen föl lehetne tenni. A nemrégiben két napon havazott. egyfoly­tában, s ilyen mennyiségű hóra már szinte nem is em­lékszünk. „Felkészültünk tehát” — ám a dolognak több oldala is van. Az egyik az — mint ahogy azt több országban is közlik az autósokkal —, hogy ilyen időben, ekkora hóban egyszerűen ne közle­kedjenek, és kész. Vagy leg­alábbis csak akkor, ha na­gyon fontos az útjuk. Ter­mészetesen ez sem megoldás. A másik válasz az is lehet­ne, hogy azok, akik naponta kénytelenek a volán mögé ülni. mert ez a munkájuk: az autóbusz- és teherautó­sofőrök soha nem telefonál­gatnak. nem írnak felhábo­rodott hangú leveleket. ★ • Többek véleménye volt az is, hogy: „Micsoda dolog az, ha másfél napig havazik, kis hazánkban már teljesen meg­bénul a forgalom?” Pedig az ítéletidőben is, emberek, gépek küzdöttek hóval, széllel, jéggel. így volt ez a .Mátrában is, ahol persze nem szokatlan a hótakaró, hiszen november­től márciusig egyfolytában fehér lepel fedi a hegységet. A Mátrában gyakrabban is kell utat tisztítani, s ezért hozták létre hajdanán a KPM Egri Közúti Igazgató­sága gyöngyösi járási üzem- mérnökségéhez tartozó hó­marógarázst. Járhatók a mátrai utak. Vagyis ez azt jelenti, hogy havasak, jegesek, csúszósak ugyan, de lassan föl lehet rajtuk kapaszkodni a Kéke­sig. A parádi elágazásnál la­val, akkor mindent mondha­tott, csak dicséretet nem. S hogy az élelmiszereken élvezeti cikkeken kívül más­ra is emlékeztessünk: gyak­ran hiába kerestük a külön­böző: mosogatószereket, ház­tartási papírárukat, vagy — mondjuk — az egyszerű, a mindennapos cipőkrémet. Az olcsóbbá vált ruházati cik­kek iránt megnövekedett ke­reslettel képtelenek voltak mindig lépést tartani az üz­letek. Általában is sok vád érte a csomagolást, s a kü­lönféle' cikkeknél kétségtele­nül tapasztalható minőségi javulás ellenére is számos esetben kellett tiltakozni a hányaveti termelők miatt. Nemegyszer előfor­dult, hogy például a háztar­tási edények zománca szem­csés volt, pattogott. Az úgy­nevezett „bevéső zár” nyel­ve könnyen tört, túl zajos­nak mutatkozott a mosógép, a centrifuga kapcsolószerke­zete rendre szétesett, a há­romcsillagos „frigider” el­felejtett hűteni... Vagy — ki ne feledjük — némely építőanyag nem csupán hi­ányzott, hanem valósággal művészetet követelt, hogy a fogyasztó hozzájusson. Az állami és a szakszerve­zeti társadalmi, kereskedel­mi ellenőrök nyilvánvalóan nemcsak egyszerűen felhív­ták az illetékesek figyelmét, az említett hiánycikkekre, a különféle minőségi kifogá­sokra. hanem természetesen minden esetben szorgalmaz­ták, sürgették a panaszok, reklamációk orvoslását is. Ennek során határozottan kérték például a szállítási szerződések pontosabb be­tartását, a hálózati belső el­lenőrzés fejlesztését. A szakszervezetek munká­jában jelentősebb szerepet kapott a fogyasztók érdek- védelme. A tisztségviselők, az aktivisták Igyekezetének hatására egy sor szocialista szerződés is született a szál­lítók között az előfordult el­látási zavarok megszünteté­sére. összehangoltabbá vált az állami és a társadalmi ellenőrök munkája, prog­ramjuk átfogta a szakma egész területét. Külön figyelmet szenteltek az idegenforgalmi szezonban leginkább érintett területek rendszeres látogatásának, amikor természetesen nem­tél ellen pos sárga épület’ húzódik, udvarán egy hóeke. Az ügyeletes, Bárnai Jó­zsef éppen Mátraszentlászló- val beszél telefonon, amikor megérkezünk: ..Rendben, fölküldök egy kocsit” — mondja a kagylóba, majd elbúcsúzik. — Azt kérték a községből, hogy az élelmiszerüzlet előtt takarítsuk már le az utat, hogy ne legyen gond a szál­lításoknál. Egy gépünk úgy­is a galyatetői részre megy salakozni, ma.jd az feltisz­títja ott az utat. Csak ne le­gyen nagyobb hideg — só­hajt egyet a férfi —. mert mínusz 6 fok alatt már nincs hatása a sónak. Utána csak a salak jöhet. Általában négy-öt munka­gép van beosztva ebbe a ga­rázsba. — Ha kemény a tél, bi­zony a ml autóink nem ele­gendőek, s kölcsönkérünk kocsikat. Most a gyöngyös­halászi tsz-től kaptunk két IFA-t, de sokszor kisegít bennünket a domoszlói tsz is. A szolgálat 24 órás, s itt az URH-készülékünkön tu­dunk beszélni Egerrel, Gyöngyössel, Hevessel is. Fia bárhol nagyobb szükség van a kocsikra, oda irányítjuk őket csak az egyes áruk lejárt szavatossági idejét, a súly- csonkításokat, a hibás- kal­kulációkat. vagy éppenség­gel az üres üvegekért visz- szaadott kevesebb pénzt vet­ték észre. Azért is szóltak, ha például egy-egy étterem, mulató zenekara az előírt 10 helyett 20—25 perces szüne­teket tartott a vendég bosz- szúságóra. A közösen — elsősorban a vendéglátóiparban — vég­zett 131 vizsgálat következ­ményeként 74 felelősségre • vonásra került sor a harma­dik negyedévben. Harminc- nyolc esetben összesen 5fi ezer forint pénzbírságot szab­tak ki, öt szabálytalanságot a helyszínen büntettek, együttesen négyezer forint­tal. Tizenkilenc figyelmezte­tés történt, 12 vállalati, szö­vetkezeti fegyelmi eljárást kezdeményeztek, s két gaz­dálkodó szervezettől 58 ezer forintos többletbevételt von­tak el a hamisság miatt. S kiterjedt a szezonális ér­deklődés az új iskolaév kez­detére is — még az oly „ap­róságot” sem hagyván fi­gyelmen kívül, mint például a 4.20 forintért árusított nyolcvanfilléres radír. Így szaporodott további három­mal a bírságolások száma — s látta ennek kárát ötezer forint erejéig három köteles­ségéről megfeledkezett ke­reskedő. .. Szóval, — mint az emlí­tettek is mutatják — a fej­lődés ellenére sincs még egé­szen rend mindenütt. Ko­rántsem lehetünk teljesen elégedettek a munka ered­ményeivel, a helyzet javítá­sára jócskán maradnak to­vábbra is feladatok me­gyénkben. Valószínűleg további pozi­tív változáshoz vezet például az SZMT közgazdasági és szociálpolitikai osztálya ál­tal nemrégiben létrehozott fogyasztói érdekvédelmi cso­port is, de önmagában ez sem sok. Feltétlenül széle­sebb körű összefogásra, na­gyobb következetességre, az eddiginél is határozottabb cselekvésre van szükség, ha azt akarjuk, hogy a lakos­ság közérzetét — az üzletek sem rontsák. Gy. Gy. Még az elágazás előtt köz­lekedési tábla mutatja, hogy hol kaphatnak információt az autós túristák. A hómaró­garázsban hetente mintegy százan kérnek felvilágosítást a mátrai útviszonyokról. Van, aki már itt a helyszí­nen kopogtat be, de sokan ismerik a telefonszámát is. ★ Azt itt dolgozók számára a hó eltakarítása, a sózás nem meríti ki a tágabban vett „munkaköri kötelessé­get”. Hiszen ahogy az ügye­letes elmondta, átlagban na­ponta két-három kocsit is ki kell húzni a hóból. Ám itt is rangsorolnak: első a mentő, s utána következnek az élel­miszer-szállító autók, legvé­gül a személygépkocsik. Ha megkéi’ik őket, természetes a segítség. Éppen a napokban kellett kihúzni Galyatetőtől mintegy három kilométerre egy mentőautót a havas árokból. A magánautósoktól néha azonban még köszöne­tét sem kapnak. Emberek, s gépek egész télen át így dolgoznak fenn a Mátrában. Józsa Péter Mam áé & 1980. december 9., kedd 1 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom