Népújság, 1980. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1980-12-07 / 287. szám

Mezőgazdasági diploma női kézben

Mennyit ér egy mezőgazdasági diploma, ha azt nő szerzi meg? Természetesen annyit, mint a férfié — hangzana a magatói értetődő válasz, Pedig nem is ilyen egyértelmű a dolog. Legalábbis erről vallott a félszáz mezőgazdasági diplomával rendelkező nő. szobán és írásban a MEDOSZ megyei nőbizottságának kérdéseire, s megközelítően eny- nyien a TESZÖV nőbizottsá- gának érdeklődésére is. A megye mezőgazdasági diplomával rendelkező nődolgozóínak jóval több mint a fele. A válaszok mindkét üzemágban nagyjából fedtek egymást.

A munkahelyi közérzet

A kérdések több oldalról megközelítve, azt kívánták többek között tisztázni, milyen a nők munkahelyi közérzete. Néhány és összegezett válasz erre:

A megkérdezettek 4h,4 százaléka ma is első munkahelyén dolgozik, oda kötődik a férj-, a család, a lakás miatt. De az is közrejátszik ebben, hogy a környéken nincs megfelelő hasonló munkahely.

Akik már változtattak állást, azok indítóoknak az első helyen a férjhez menést, a férj új munkahelye miatti átköltözést jelölték. Második helyre a munkahely átszervezése került, melynek során a diplomás nődolgozonak nem tudtak hasonló, megfelelő munkakört biztosítani. És csak elenyésző számban válaszoltak azt, hogy számukra nem volt megfelelő a beosztás. Ez azonban konamit- sem jelenti azt, hogy a helyükön maradók elégedettek beosztásukkal, vagy kérésé-*- tűkkel. Ugyanis egy másik helyen szereplő ilyen irányú kérdésre meglehetősen sokan válaszolták, hogy sem képzettségüknek, sem képességüknek nem megfelelő beosztásban dolgoznak, de a munkahely változtatására nincs lehetőségük, mert elérhető közelben nincs « szükség a munkájukra.

Anyagi okok elenyésző számban szerepeinek, noha nem valami vigasztaló a kép. ha a megye gazdaságaiban dolgozó diplomás nők átlagbérét nézték. A Gyöngyös— domoszloi Állami Gazdaságban 13 mezogazdasagi diplomává) rendelkező no átlagkeresete hav i 3450 forint. Még közöttük is kirívó, az a két diplomával rendelkező ne, akinek mindössze 360(1 forint a fizetése. A Hevesi Állami Gazdaságban szintén nem éri el az átlagfizetés a 3500 forintot, pedig ott két középvezető is \ an közöttük.

Van némi baj a vezetővé való kinevezésnél is. Az állami gazdaságokban megkérdezett 56 nő közül tizen dolgodnak irányító beosztásban, noha több mint a felük már 1975 előtt szerezte meg a diplomáját. Való igaz, a fiatal diplomás nók vezetővé való nevelésének gátlója a gyes. De a harminc éven felüliek között is elvétve akad vezető, pedig azok már általában se gyesre nem mennek, se otthon nem maradnak egyik napról, a másikra, hiszen gyermekeik már kinőttek a kicsi korból.

Akar még szülni?

A személyes beszelgetesek egyik-másik része is figyelemre méltó, s tartalmukat tekintve nem1 nehéz megérteni miért is mellőzzük a munkahely megjelölését. Íme néhány vélemény:

— Tíz éve szereztem a diplomám. A fizetésem háromezer forint. Szerettem volna továbbtanulni, megszerezni a második diplomát, a szakmérnökit. de azt a választ kaptam, nincs rá szüksége a gazdaságnak. Azután egy fél év múlva az enyémnél nagyobb fizetéssel felvettek egy kezdő fiút. Nem értettem a dolgot.

— Állast akartam változtatni. Több éves gyakorlatom ellenére még mindig' nem osztanak be a képzettségemnek. megfelelő, munkakörbe. Laboráns vagyok, mérnöki diplomával. A leendő munkahelyen a fizetés is, a beosztás is jónak ígérkezett. De felháborító volt, hogy végül is nekem szegezték a kérdést: akar még szülni?! Harminckét eves vagyok. És ha akarok?— A nők félnek a mező- gazdasági munka nehezétől — mondjak. Ez így nem

igaz. Hát nezzenek körül az állami gazdasagokban, a termelőszövetkezetekben, kik végzik a fizikai munka nehezet? Az asszony tez-tagok. És ne higgye senki, hogy a

férfi agronomu5ok mindig a határt járják...

— Kedvét szegi az embernek a bizalmatlanság, ahogy egyáltalán a nőket fogadják a mezőgazdasági üzemek vezetői. A főiskolán meghirdetett pályázatok

többségén ma már ott szerepel : lehetőleg férfiak, kizárólag férfiak jelentkezését várják.

— Az elődöm férfi volt, 5600-ért, és én most 2800-ért csinálöm ugyanazt. Jó, fiatalabb vagyok, de azért env- nyi különbséget? És az elődömnek soha sem mondták, ha- vendég jött, hogy jöjjön be töltögetni a poharakba...

A pályakezdés gonüja

Egy szb-titkár véleményéből: A gondok nemcsak a nők problémái. A pályakezdés. a beilleszkedes gondjai ezek. A hasonló korú pályakezdő férfiak fizetése sem sokkal több. ..

Igaz: nem sokkal, de már eleve több. Felmerült olyan vélemény is, hogy a pályaválasztás során kellene lebeszelni a lányokat az agrárpályáról. Ez lenne a megoldás? Alig hihető! Nem visz- szalépni kellene, hanem előre törni e téren is. Hiány van bizalomban és alkalomban egyaránt. Azt meg kell vallani, sok igazság van abban, hogy a fiatal diplomas nőt (dolgozzon az akár az iparban isj nehez irányító posztra állítani. Mert valóban van gyes. Mert valóban otthon marad a beteg kisgyerek miatt egyik napról a v másikra. Ám a mezőgazda- sági pályán jelenleg dolgozó diplomás nőknek mintegy a fele már túl van a harmincon, és ezzel együtt a kicsiny gyermek gondozás a naik gondjain is. Mar lehetne rájuk számítani, mint vezetőkre is. Mégis, beleértve minden korosztályt, mindössze tíz nő dolgozik irányító poszton. A többi laboráns, időelemző, bérelszámoló, de meg a könyvelésben is található agronomesnő. Yafon nem drága megoldás

Vigasztalan képek festett a felmérés? Sajnos, igen. Bár vannak jó példák is, mégsem azok a ieHkwsők. Mondjuk bizakock'a-: mem nem azok.

fteiah Rezei

' fc/« !

Jólesik a forró tea zagyiéren dolgozóknak

(A szerző felvételé)

Erömüvesek hidegben

liléhez helytállás Ifísontön

A vakító napsütésben hófehér füst száll az ég kékjére a Gagarin Erőmű kétszáz méteres kéményéből. A fehér füst — akár a papaválasztáskor — mondja kísérőm, Kiss Tamás, üzemviteli osztályvezető — itt is jót jelent:

— A blokkok indulásakor olajat is tüzelünk, annak fekete a füstje. Ha tehát a füst fehér; akkor az tizem folyamatos.

.-— Milyen állapotban fogadta az erőmű a váratlanul keményen kezdődő telet?

— Novemberben végeztünk a karbantartással. Az egész erőmű a tél elején van a legjobb műszaki állapotban, ez fokozatosan romlik tavaszig', a következő karbantartási időszak kezdetéig. Az idén egyébként teljes rekonstrukciót végeztünk az első blokkon. Fel sem tűnt valahogy, hogy már elmúlt tízéves. Átalakítottuk kazánját, a legkorszerűbb vezérlőteremmel szereltük fel. Szükség is van rá; az ország igénye az év végi hajrá idején a legnagyobb.

— A termelésben milyen gondokat jelent a hideg?

— A hidegben minden leállás és újraindítás sokkal nagyobb terhet jelent emberre és gepre. A fagyveszély miatt például a leálló

vízköröket le kell üríteni, induláskor minden hűtőelemet egyenként meg keli nézni, nincs-e folyás?

— Lehet ezen gépekkel, új módszerekkel segíteni?

— Minden téren próbálkozunk újjal. Most — Rónai Ernő kezdeményezésére — meleg levegőt füvünk a szénadagoló alá — leálláskor nem fagy benne össze a lignit. Az üveglemezeken le- csurgó víz is megfagyott sokszor a keresztáraméi hűtősorban — az idén megpróbáljuk ezt elkerülni úgy, hogy időnként visszafelé forgatjuk az óriási ventillátorokat. Minden tél hoz új tapasztalatokat, amelyek a következő télre már műszaki megoldásokká érlelődnek.

A széntároló felé irányozzuk lépteinket a tiszta, rendezett udvaron. Embert nemigen látni útközben.

— A karbantartók egy része télen megerősíti a kiszolgáló személyzetet. A többiek a műhelyben foglalatoskodnak. Ha baj van, riadóláncszerűen mozdulnak a sürgős javítási munkára.

A széntéren áll a kotró, amelynek a szalagra adagoló berendezésbe kellene raknia a lignitet.

— Buri Gábor vagyok, nehézgépkezelő. Mind a három gépre megvan a bizoC roíűt József —i&r hívják, ez a tiszteeeeges neve, s egyben talán a legtöbb, ami másoktól, legalábbis itt a műhelyben megkülönbözteti. Mert amúgy itt egy kicsit mindenki hasonlít egymásra: idősek és fiatalok, nők és férfiak. Hasonlatossá teszi őket a munka. amit végeznek, az, hogy hatalmas műhelycsarnokban doigoz- nak együtt reggel 6-tól délután 2-ig, rozsdásodó, vagy éppenséggel olajtól fénylő, fekete fémekkel, festékkel, hegesztőkkel. Munkájuk

jellegzetes szagai beleivódnak ruhájukba, bele a bőrükbe, s azon túlra, mélyen alá is.. De ei-ről nem — vagy csak nagyon ritkán beszélnek.

Pontosan ilyen Szalai József is, akit rövidesen abból az alkalomból köszönthetnek munkatársa, hogy pontosan tíz évvel ezelőtt lett a MEZŐGÉP hevesi gyárának dolgozója, Ez eddig rendben is lenne, ha ő — foglalkozására nézve lakatos-hegesztő csoportvezető — űgv 30—32 éves lenne. Arcának vonásai, termete, nem utolsósorban pedig a sötét svájcisapka alól kilátszó, meglehetősen őszbe keveredett haja azonban többről árukod ik.

— Hót bizony, az elég régen volt. a 30—32. Most 45 éves vagyok, és alighanem igaza van mindenkinek, aki azt mondja, hogy ez meg is látszik rajtam.

Halványan elmosotyod-ik. A csarnok kicsi, vékony talr

Egy ember, a műhelyből

ia-l leválasztott mwveaesfcdi irodájában ülünk egy kopott íróasztalnál. könyökét az asztalla-pon pihenteti, s hogy belegondol ebbe a 46 évije, néhány pillanatra széles, száraz tenyerébe pihenteti őszes-borostas állát.

Csendes derű melege fénylik szürkéskék szemében is, mint akinek nincs sok gondja ezzel, pontosan érti, s elfogadja önmagát annak, aki. A rövidke tűnődés után újra felemelj a fejét, megszólal :

— Nem azért, hogy magyarázkodjam, hiszen az ember évein nincs mit magyarázni, de én a magam negyvenöt esztendejéből 35-öt ebben a szakmában töltöttem el. Ebből az utolsó tíz évet ebben a gyárban, a korábbi 25-öt pedig Pesten, a Landler Jenő Járműjavítóban ,.. Amúgy hevesi vagyok, de még gyerekfejjel, dolgozni, szakmát tanulni mentem Pestre, aztán sokáig meg is maradtam ottan. Tíz éve azután hazajöttem. Vagyiam is vissza, Hevesre, meg a családi életem is úgy alakult. Van egy házunk, olyan kis háromszobás parasztház, abban lakunk, hat gyerek meg én, meg a feleségem. A fiúk közül egy már itt dolgozik velem, a MEZÓSrönél, eg*' most. végi»! Sopnom- ban a« eideszeti technikumot. a legkisebb pedig most elsőéves tanuló.

Mármost: a munka nekem ugyan nem nagyon nehéz, de éppenséggel könnyűnek sem mondható. A feleségem a szíve miatt nem dolgozhat, az orvosok szerint két kilónál többet nem is szabadna neki megemelni... Ezt a tilalmat persze, ö állandóan megszegi, de amit lehet, azért igyekszem neki segíteni, a nehezét a válláról levenni. Reggel ötkor keiek, összekészítem magamat, azután vizet a jószágnak — nincs sok, csak egy anyakoca és két hízó, de gond van azzal is —, majd mikor mindennel megvagyok költőm a gyerekeket, de csak az utolsó percben, hogy hadd aludjanak, mert ók a fiatalok.

Akkor biciklire ülök, és bekerekezek onnan. .Jászapá_ ti felől ide, a gyárba, és még mindig van \ragy tíz perc munkakezdésig. Megnézem. ég-e a kazán, ha igen, rendben van, ha nem, belob- bantom mert ahhoz sem ért itt mindenki. Aztán egymás után jönnek a többiek, harminc emberből áll a brigádunk. Nekem akkor konyha sum« most, kill

van a művezetőnk. Akkor ő adja ki a munkát, ö ereszti el az embereket, ha meg nincs itt, akkor én, mint csoportvezető. Elosztjuk, kinek mi a dolga, és mire elérkezik a 6 óm, mindenki dolgozik. Egyik része most KLÁV- kocsikat csinál Kazincbarcikának, mert a mi dolgunk, hogy összerakjuk, de a' hegesztését másik csarnokban végzik.

Ez persze, nem minden. Mert például az NDK-ba szállítunk innen nagy szállítóberendezéseket, és ezekhez nagyon sok alkatrész van, különbözőek, de rengeteg, ha azt mind fel akarnánk jegyezni, ahhoz egy egész irka kevés lenne, szóval azt Is itt csináljuk, meg a mozgókasszákhoz a pótalkatrészeket. Van egy szocialista brigádunk, az Április 4. és egy másik, a Tyereskova, az az asszonyoké. Ők könnyebb munkát végeznek általában, most például rugós ládákra való zárszerkezeteket válo_ gatnak.

Amúgy: megvagyunk egymással. Nagyon biztatni nemigen kell senkit, ritkán van szükség veszekedésre, hango. sabb szóra. Amit lehet segítünk. Ez nekem feladatom is, mint csoportvezetőnek, meg min* a pórtaiapszervezet vezetőségi tagjának. Szóval: ritkán kiabálunk, bár néha ilyen is van. Most például a targoncák miatt, hogy sokszor" kellene, mert kézzel itt igencsak bajos lenne ci- pekedni, de kévés van, illetve négy, és az elég is lenne, de legalább egy mindig rossz, és persze hogy zúgolódnak az emberek, ha áll miatta a munka.

Jó félórája beszélgetünk már, Szalai József szedelőz- ködik, nem lehet nagyon sokáig távol a munkától. Kérdezem a fizetését, azt feleli, 21 forint órabér, és erre tíz százalék, a csoportvezetői. Ehhez pluszként, hogy 115 százalék tervteljesítést fizet a gyár. mái- persze azoknak, akik elérik.

Szalad József eddig mindig elérte — nem ö dicsekszik vele, az irodában néztek utána, hogy háromszor kapta meg a tíz év alatt a „Vállalat Kiváló Dolgozója” kitüntetést —, így nem panaszkodik. A bizonyosság kedvéért mégis megkérdezem: volna-e valami titkos vágya, ami jó lenne, ha teljesülne.

— Tavaly üdülni voltunk a Balatonnál, a feleségemmel, meg a kisebb gyerekekkel. Egy hétre, először életemben. Az nagyon szép volt, és kifogtuk az időt is augusztusban. hát annak nagyon örültem, de amúgy nincs óhajom semmi, jó így, ahogy van, csak rosszabb ne legyen.

,7 -» B. Kint .Tib©f

nyítványom, mégis nekem kell itt piszkálni a szenet.

— Más gondot oköz-e « hideg?

— Nem a hideg az igazi baj! A köd! A szén is párolog, a keresztáramű hűtőkből is ömlik a gőz — amit közvetlenül a széntároló mellé rajzoltak még valamikor egy Irodában —, hamar romlik a látás. Van, hogy nem látni a vezérlőfülkéből a kotrófejet, pedig az tíz méterre sincs! Úgy, gondo- lomra kanalazunk olykor, és lessük az ampermérőt, hogy ne harapjon túl nagyot a gép.

Szén egyébként szemlátomást van elég — ha sáros is, fagyott is. Ahogy az erőműben mondták: a bányászok az átlagon felüli erőfeszítéssel adnak átlagon aluli szenet. Hogy mi az igazság a másik oldalon, azt nem tudhatom: a külfejtésre megtagadták a belépési engedélyt.

Az erőmű „szemete”, a pernye is sok gondot okoz a hidegben. Vízzel keverve, csővezetéken szivattyúzzák a Márkáz felé eső zagytérre. Holdbéli táj: a víz lecsurgá- sa után a lisztszerű pernye fekete mocsárként marad vissza. Nemrég beleszaladt egy szarvas is: mire vadászt hoztak, hogy a- szabadulni képtelen állatot lelője, a hátsó combját kikezdték a kóbor kutyák.

— Az Országos Bányagépgyártó Vállalattól vagyunk, alvállalkozóként ' dolgozunk az erőműnek — mutatkozik be Molnár Endre vezető szerelő. „Felnyalta” a pernye ezeket a csőidomokat, újat kell hegeszteni - majd a helyükre.

— Mivel védekeznek a hideg ellen?

— A leállított csöveket tiszta vízzel átmossuk, kiürítjük, hogy szét ne fagyjanak. Időnként iszunk a meleg teából. Kóstolja meg, rumos !

A tea tényleg rumízű...

— Sok benne a tea! — adom vissza a kannafedőt.

— Csak eszenciát tesznek bele! — legyint Zsári Imre.

— Úgyhogy marad melegítőnek a hóhérsapka! — üt a fejére Juhász László.

A kötött sapka csak -a pirosra fagyott arcokat hagyja szabadon: de legalább kék, és nem piros, mint aa idézett mesteré.

— Nem fázol, Endre? -r* kacsint fel Juhász László.

Molnár Endre érti; kezel nyújt, kínlódnak tovább az embernyi szeleppel, A védő- ételként adott tejeszaeskók kupaca pedig lassan összefagy a földön.

De: Visonta áramot ad.

Köliidi Imre

iNwüsw®

1M«. deeentfeer f„ «a«a