Népújság, 1980. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
1980-12-31 / 305. szám
Érettségizett lesznek Majd négy esztendeje an* nak. hogy találkoztam ve. lük. Akkor — elsősként — kissé zavartan, félszegen viselkedtek. ám azt valameny- nyi riportalany hangsúlyozta. hogy amikor a füzesabonyi gimnázium és posta- forgalmi szakközépiskolába jelentkezett, akkor nemcsak szakmát de hivatást is választott. Mindannyian kíváncsin nézelődtek. ismerkedtek a telexgépekkel. amelyeknek legfeliet>b csak hírét hallották. s azt is örömmel újságolták: francia nyelvet is tanulnak majd. Az eltelt évek során előny ükte változtak meg: magabiztosabb. határozottabb fellépésűekké formálódtak, épp ezért, érdekelt az. hogy mi lett a sorsa az egykor dédelgetett álmaiknak. Kezdés, gondokkal Eperjesi László igazgató így emlékszik a hajdani rajt nehézségeire. — Mi nevelők örültünk az új lehetőségnek, akkor is, ha sejtettük: az indulás egyáltalán nem lesz könnyű. Harminchatan jelentkeztek, s Eperjesi László közepesnél gyengébb képességű és tanulmányi eredményű nem került be. Ügy véltük; ez a gárda megbirkózik majd a menet közben adódó buktatókkal. Lényegében ez is történt, hiszen mindössze ketten morzsolódtak le, a többiek azonban kitartottak, s bizonyították szorgalommal társult rátermettségüket. Sajnos Szakoktatókat nem sikerült mindjárt találnunk, ezért óraadókat hívtunk. Ma viszont már két főiskolát végzett kartárs és egy tízéves gyakorlattal rendel-' kezö szakközépiskolai végzettségű kolléga tevékenykedik körünkben, egyébként ő is vállalkozott arra, hogy megszerezze a magasabb képzettséget. — Amiatt is sokat bosz- szankodtunk, hogy jórészt hiányozták az eredrtienyes munkálkodást segítő doxu- mentumok, pedig eppen nekünk volt igen nagy szükségünk ezekre. Így aztán Miskolcra, illetve Debrecenbe jártunk tapasztalatcserékre, s úrrá lettünk az átmeneti jellegű bajokon, A tárgyi feltételeket tokozato- san megteremtettük, s napjainkban már zökkenőmentesen dolgozhatunk. A gyakorlati oktatás is olajo- zott an halad: az egyes postahivatalokkal jó kapcsolatokét alakítottunk ki: gyerekeinket szívesen fogadják, nemcsak nyaranta. hanem évközben Is. Jó érzés tudni, hogy értékelik igyekezetüket, szorgalmukat. Merre tovább? Az érettségi előtt állókat persze nyár nem a múlt, hanem a jövő foglalkoztatja, s arra várnak, választ: hol és mivel fogadják majd őket. Jf8$Q, december 31,. szerda dériképpen jól jártam, htszén í egyszer én is eljutok — légii alábbis turistaként — Fran- 1 ciaországba. ahol így köny- j nyebben feltalálom majd magamat. A győri távközlési főiskolára pályázom, de a magasabb szintű képzettséget is a szakma javára kamatoztatom. Juhász Margit — Lehetőségekben nincs hiány. Közkeletű kifejezéssel szólva: .ablakos emberekké” válhatnak, vagyis postaforgalmi szerepkörben igazolhatják felkészültségül kel. hivatSsérzetüket. Azok sem csalódnak, akik nem szeretik az egyhelyhez kötődést: őket állandó helyettesítőként alkalmazzák, ha úgy kívánják: egy biztos: állás nélkül senki sem marad. s a kezdő fizetés sem rossz. A havi 2000—2300 forint sokkal többet ér, ha valaki a falujában munkálkodhat, és szüleivel él addig, amíg családot nem alapít. Azok, akik nálunk végeznek. hazamehetnek, s otthon kamatoztathatják tudásukat. Természetesen a főiskolák és egyetemek kapui is nyitva állnak a legjobbak előtt, különösképp, ha szakmai téren szeretnének előbbre jutni, S, ha már itt tartunk. akkor hadd jegyezzem meg: a harmincnégy tanulóból huszonhármán postások akm-nak lenni. Az1 hiszem, ez az arány meglehetősen kedvező. S miként vélekednek ők, akik fél esztendő múltán elindulnak a nagybetűs életbe? A mezőszemerei Juhász Margit másutt próbál érvényesülni. — Ügy gondolom1. hogy tizennégy esztendősen az ember képtelen arra. hogy határozottan, minden körülményt mérlegelve döntsön. Én mindenképpen óvónő óhajtok lenni, akkor is ha a felvételi vizsgán kevesebb az esélyem, mint azoknak, akik általános gimnáziumi osztályba jártak. Papp Mónikának ma is az egykor választott hivatás az álma: — Az elmúlt négy év során méginkább megszeretPapp Mónika tem, el sem tudnék képzelni számomra más ke- nyérkereső elfoglaltságot, Érdekesnek találom az állandó helyet te,sséget. ha módom lesz rá, akkor erre sza vazok, A teldebrőí Grúz Tamás se másította meg nézeteit: — Rendkívül hasznosnak tartottam az itt töltött éve1 két. Annak is örülök, hogy franciát tanulhattam, igaz, erre a hétköznapok során nem nagyon lesz szükségem, de magánemberként min-* Mit ígér a jövő? A fiatalok — s ez megnyugtató — megtalálják helyüket, s büszkék arra az útravalóra. amit az alma matertől kaptak. Mi lesz azonban az iskolánál. fejlődik-e, terebélye- sedik-e az új profil? Az igazgató beosztottjainak álláspontját is tolmácsolja : — Szerintünk az a jó, ha párhuzamosan fut egy általános gimnáziumi és egy szakközépiskolai osztály. Ez a gyakorlatban bevált, épp Épül a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színhcr Az óeszlendö utolsó nap .iaiban munkájuk félidejéhez értek a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház újjászületésében közreműködő épi- tőbrigádok. A Kommunális Beruházó Vállalat irányításával 7 vállalat kollektívája veszi ki részét az intézménv teljes rekonstrukciójából. A Nyíregyházi Építő-Szerelő Vállalat dolgozói befejezték a színház fűtésének korszerűsítését. A következőkben elvégzik a nézőtéri ülések teljes cseréjét, elhelyezik a hangtechnikai vezetékeket, a nézőtér falába, maid teljes kárpitozást kap a lerem. Üj burkolatot kap a főbejárat, felújítják a tetőszerkezetet és új homlokzatot alakítanak ki. A színház rekonstrukciójának első üteme 1981 júniusában ér véget. Ezt követően megkezdődhet az időközben megalakítandó ifjú színtársulat első próbája. Az építkezés azonban nem fejeződik be: a színház működése közben új próba- és kamaratermet. díszlet-. és kelléktárakat. műhelyeket, öltözőket és irodákat alakítanak majd ki a színház melletti új szárnyban. (MTI) £f»fccvgo ## A Fővárosi Operett Színházban bemutatták Seregi László rendezésében John Kander: „Chicago” c. musicaljét. Képünkön: Galambos Erzsi. (MTI Fotó: Horváth Éva felvétele — KS) Irodalmi presszó Gyurkovits Zsuzsa műsora Grúz Tamás ezért kár lenne eltérni tőle. Egy gondunk azonban megoldásra vár. A sok ígéret ellenére sincs kollégiumunk, pedig ha lenne, akkbr messzebbről is jönnének hozzánk diákok. Az albérlettől ugyanis majd mindenki húzódozik, mert igen drága, erről panaszkodnak —méghozzá joggal — azok, akik ide kényszerülnek. Tudjuk: forintban most sehol sem bővelkednek, holott az igénylők száma igen nagy. Reméljük a mérlegelésnél súlyuknak megfelelően értékelik a mi érveinket is. Bízzunk benne, hogy így is történik... Pécsi István Az mindenképpen örömhír volt, hogy a Megyei Művelődési Köz.pont folytatni kívánja egy bevált rendezvénysorozatát, azaz rendezésében havonta egy-egv alkalommal ismét neves művészek adnak műsort az egri Dobos cukrászdában. Nyitányként december 29-én este az a Gyurkovits Zsuzsa mutatkozott be. aki hat esztendővel ezelőtt kirobbanó sikert aratott Scserbakov Nem bánok semmit sem című darabjának főszerepében. A tévé jóvoltából milliók ismerhették meg rendkívüli művészi adottságait, így hát nem csoda, hogy a megyeszékhelyen „telt ház” előtt lépett pódiumra. A rajt sajnos nem volt zökkenőmentes. Ki ' tudja honnan, de előkerült egy jó szándékú fiatalember, aki kényszeredett és unalmas riportot (!) készített a vendéggel. Többek között azt is megkérdezte tőle, hogy tulajdonképpen mi a sanzon, amire el is hangzott a bármelyik lexikonban megtalálható, egyébként mindenki által ismert válasz, A Jászai- díjas színésznő nemcsak énekelt, hanem az általa előadott dalokat prózai betétekkel fűzte egy csokorba. Ebben bizony nem mindig jeleskedett, épp ezért hasznos lett volna, ha a témakörben jártas szakember fésüli át az anyagot. Nádas Gábor zeneszerzőben kitűnő partnerre lelt. a zongorakí- séret — akárcsak a dobos Szalag Péter produkciója — minden elismerést megérdemel. A bosszúságokért azonban busásan kárpótolt bennünket ez a varázslat, amire .csak az igazán nagy művészek képesek. Nem véletlen, hogy 1974-ben — hosszas keresgélés után — Gyurkovits Zsuzsát találták legméltóbbnak Edith Piaf megjelenítésére. Megdöbbentő ez az alkati hasonlóság Jl(és belső azonosulás, az átélés csodálatra késztető ereje. Egyéni ízű, senki máséval össze nem téveszthető hangja majd úgy búg, jajdul. szárnyal, kesereg, vádol, mint a sanzonéneklés koronázatlan királynőjéé. Légkört teremt, elbűvöl, megbabonáz, rabul ejt. gúzsba köti.' s ha kell, irányítja a hallgatók érzelmeit. Lehet-e véletlen, hogy minden bemutatkozása: osztatlan elismerést arat? (p. i.) Fogadalmaim év végén Első fogadás. Jobbróóól! Tiszteee-legj! Huh. de csinos lány, rövid kabátkája alatt is látni finoman domborodó kebleit, s a szív alakú farmer vidáman ringatózik. De visszakapom a fejem, mert ap utca túlsó oldalán egy hosszú, szőke hajú hívja tekintetemet. Ke- • esésén lépked magas szárú csizmájában, szinte úszik a levegőben. Az arcát akarom látni; átvágok az autósor között, de ő már eltűnt... Még a tüneményre gondolok, amikor meleg, barna szempár kérdezi hirtelen: — Mit csinálsz le itt? Azt mondtad, a gyerekért mész a bölcs!be! Feleségem csöndben belém karol. Fogadom, hogy az új esztendőben nem tépek ki az ytcára. Második fogadás. Tétre tettem, nem befutóra. Legalábbis az első ötszáz forintomat. Később rájöttem; a jól bevált módszert alkalmazom; a befutóra oda-visz - sza játszottam. S mindaddig sikerem is volt, amíg régi jó öreg paripám, a Búsongó nem indult. Mert rá. kérem, bátran lehet számítani, föltettem fizetésem maradékát, s izgatottan vártam. De az az őrült Dankó, a hajtója agyon akarta hajszolni szegény lovamat. Hát persze, hogy az első kör után kifáradt a pária. így egész hónapon át kölcsönből éltem. Most pedig fogadom, hogy többet ki nem teszem a lábam az ügetöpályára. A galopp sokkal szebb. Harmadik fogadás. Ezt a fogadalmat tulajdonképpen nem is én tettem. Rákényszerftettek. Igazán nem szenvedélyem a kártya, s az a pár ezer forintos heti veszteség nem is zavart különösképpen, de hát a megszokott társaság, a kellemes hétfői hangulatok, a kvaterkázás — már szokásaimmá lettek. S ezeknek — köztudottan — rabja az ember. A kis társaság többi tagja is fogoly. Hat hónapot kaptunk tiltott szerencsejátékért. Mert nagy volt a tét. A rácsok mögött megfogadtatták velem, hogy nem hagyom magam rábeszélni a többiektől, s ezután nem tarokkozom. Úgyis mindig elfogják a skizemet. — Na, látja — mondta börtönöröm, s kért még egy lapot. Csak tizenkilence volt. Nekem húsz. öt szál cigarettát nyertem. Negyedik fogadás. Kollégám egy bús őszi — fizetés előtti — napon elhatározta. hogy kiszámolja: mennyi pénzt költött életében italra. Nem mintha ez könnyített volna lelkén, de — mondta — jó azt tudni. Nekibuzdultam én is. Ha naponta ennyi, akkor hetente, évente, az annyi mint átlagban ... Szóval nagy ösz- szeg. Mit is kerteljek: elkeseredtem. Ha azt a pénzt másra, értelmes, kézzelfogható dolgokra költöttem volna, mondjuk új porszívóra, spriccelő vasalóra, narancssárga autóhuzatra, szóval, akkor nyilván boldogabb ember lennék. Fogadom tehát, a jövőben nem számolok. Ötödik fogadás. Fogadásra voltam hivatalos. Álltunk a hidegtálas asztalok körül, fél szemünk meg az italospult körül ácsingózott. Az előadó még részletesen taglalta, méltatta, amikor többen is rágyújtottak. Micsoda illetlenség! De hát ha másnak szabad: zsebembe nyúltam cigarettáért. Ilyenkor egy-két slukk nagyon jót tesz az idegesség, az unalom, az éhség ellen. Perceken belül vágni lehetett a füstöt. Az előadót kivéve mindenki fújta. Pedig az összes dohányos tudja, hogy káros, hogy rákkeltő, hogy egészségtelen. Természetesen én is. Fogadom. hogy ezentúl nem járok fogadásokra, s szilveszterkor elnyomom az utolsó csikkét. Éjfél múlik egy perccel, amikor kijelentem -.jövőre leszokom. Halódik fogadás. A káros szenvedélyek — családok szétzilálójának, az ember megalázásának — leg- főbbikével. a munkával is el kell számoljak. Év végi értékelések, jövőbeni tervek. Elhatároztam azonban, most szakítok a hagyományokkal. A munkáról egy szét. sem ejtek szilveszterkor. Jól akarom magam érezni. S ha belebetesszem is, csak szórakozni fogok. Ám jön majd a doki. s a kórra munkaterápiát ajánl. Fogadom, hogy e napon rá se hallgatok, Hetedik fogadás. A hetedik főbűn: fogadkozásaink. Fogadom tehát, hogy soha többet nem fogadok. Tó7sa Péter /