Népújság, 1980. november (31. évfolyam, 256-280. szám)
1980-11-30 / 281. szám
EGY ÉVTIZED MÉRLEGE; A finnek és a magyarok jő barátok (2.) Megvalósulóban a nőpolitikái határozat Beszélgetés Nyitrai Lajosnéval, a SZOT nöbizottsága elnökével A magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa előtt különösen időszerű, hogy hazánk felnőtt lakosságának több mint a felét számláló nők helyzetét, társadalmi szerepét áttekintsük. Az MSZMP Központi Bizottságának a nők politikai, gazdasági és szociális helyzetéről szóló állásfoglalása alapján tiz évvel ezelőtt a SZOT plénumán megfogalmazták a szakszervezetek ez irányú feladatait. Arra kértük Nyitrai Lajosáét, a SZOT nőbizottságának elnökét, foglalja össze a nőpolitika gyakorlati megvalósítását az eltelt tíz év tükrében. — A szakszervezetek a kormánnyal, a minisztériumokkal és a tanácsokkal közösen sok intézkedést kezdeményeztek a nők helyzetének javítására. Az elmúlt évtized első éveiben főként szociálpolitikai és a munkakörülmények javítására került sor. Később bonyolultabb, a nehezebben megoldható gondok kerültek előtérbe; a szakmai képzettség szükséges változásai, a béíegyenlőtlen- ségek megszüntetése stb. — A szakszervezetek támogatói és egyben végrehajtói is voltak a nők teljes foglalkoztatása megvalósításának. Milyen eredmények születtek e téren az elmúlt évtizedben, és milyen gondokkal kell számolni az elkövetkezendő években? — Jelentős eredménynek tartjuk, hogy 1970 óta a munkaképes korú nők között a keresők aránya 68 százalékról 78,4 százalékra emelkedett. Ez azt is jelenti, hogy az aktív keresők 45 százaléka ma nő. A háztartásokban dolgozók, illetve az eltartott nők száma 360 ezerre csökkent. Következésképpen ma már a nők és a férfiak munkájától egyformán függ a népgazdasági célok teljesítése. A nők teljes foglalkoztatottságának megteremtése nagy eredmény. Azt azonban nem tartjuk kedvezőnek — és ez a jövő egyik megoldásra váró feladata —, hogy bizonyos munkaterületek, iparágak és ágazatok „elnőiesedtek”. Arra is fel kell figyelni, hogy némely régi, hagyományosan „férfimunkahelyeken” ma már nők dolgoznak, de a munkakörülmények a férfiakra szabottak maradtak. A vidéki ipartelepítés előnyei közismertek. Munkához, kereseti forráshoz jutottak nők, ugyanakkor új gond is keletkezett: az ingázás. A nők 24—30 százaléka bejáró dolgozó, és ez nagy terhet jelent a számukra. A teljes foglalkoztatás legyen mindenben ésszerű. A szakszervezeteknek is feladata, hogy a soron következő munkaerő-átcsoportosításokat figyelemmel kísérjék, támogassák. Várhatóan enyhül majd a kereskedelem, az élelmiszeripar, a szolgáltatás, és egészségügy munkaerőgondja. — A munka értékének a munkabérekben is ki kell fejeződnie. Hogyan ítéli meg ön az azonos munkát végző nők és férfiak bérarányait? — Az indokolatlan bér- aránytalanságok általában megszűntek, de az „egyenlő munkáért, egyenlő bért” elve még nem érvényesül maradéktalanul. A bérkülönbségek egy része indokolt, és tartósnak tekinthető. Ennek oka a férfiak és nők eltérő foglalkozási szerkezete, valamint a szakképzettségbeli különbség, és esetenként — a szemléletbeli konzervativizmus. Az elmúlt évtizedben azt tapasztaltuk, hogy a vállalatok és intézmények saját bérfejlesztési lehetőségeikből törekedtek az indokolatlan béraránytalanságok megszüntetésére. Az eredményeket bizonyítja, hogy 1976 és 1979 !f>zött csaknem minden ipariban gyorsaűb ütemben nőtt a női szak- és betanított, valamint a segédmunkások havi átlagbére, mint az ugyanitt dolgozó férfiaké. Általánossá vált a gyesen levő kismamák bérének folyamatos emelése is. Mindezeket a változásokat a vállalati kollektív szerződések is tartalmazzák. A többségükben nőket foglalkoztató iparágakban — textil-, bőr-, ruházati, szőrme-, cipő — az 1977—78. évi központi bérintézkedések, valamint a műszakpótlék felemelése ugyancsak jelentősen javította a nők bérhelyzetét. A közalkalmazottaknál, az orvos-egészségügyben, a pedagógusoknál, valamint a művelődés területén dolgozóknál az elmúlt időszak bérintézkedéseinek következményeként a' férfiak és a nők , bérarányaiban már nincsenek lényeges különbségek. — A szakmunkásképzésben bekövetkezett változások hogyan érintették a nőket? Mi a helyzet ma a nők iskolázottsága és a szakképzettsége körül? — A nők iskolai végzettsége gyors ütemben nőtt az elmúlt évtizedben. Mégis: a munkásnők szakképzettsége ma is elmarad a férfiakétól. A szakmunkás-bizonyítvány- nyal rendelkezők egyharmad része nő. Az 1980-as adatok szerint viszont a 40 évesnél fiatalabb nők nagyobb hányada rendelkezik legalább középiskolai végzettséggel, mint az azonos korú férfiak. A felsőfokú képzettségűek között 39 százalék a nők aránya. A szakszervezetek megkülönböztetett figyelmet fordítanak a dolgozó nők iskolázottságának növelésére. A legnagyobb erőfeszítést az általános iskolai hiányok pót" lása, és a szakmai végzettség megszerzése igényelte. Ennek ellenére változatlanul gond, hogy a fizikai munkát végző nők többsége szakképzetlen: a szocialista iparban 21, a mezőgazdaságban csupán 8 százalékuk szakmunkás. — Nagyon fontos a nők részvétele a közéletben, hiszen — mint említette — az aktív keresők csaknem fele nő. A SZOT közelgő XXIV. kongresszusán milyen eredményekről adnak majd számot e vonatkozásban? — Az idén már megválasztották a szakszervezeti főbizalmiakat, bizalmiakat és helyetteseiket, kialakultak a bizalmi testületek. A bizalmi tisztségre 94 ezerrel több aktivistát választottak, mint 1975-ben. És ami számunkra nagyon fontos, minden második bizalmi nő. A szakszervezeti bizottságokban 45,9 százalék az arányuk. — Hogyan alakultak a nők munkakörülményei az elmúlt években? — A nők érdekében született meg a MüM 4/1966. (X. 21.) számú rendelete, amely 49 alapmunkaterületet nyilvánított a nők egészségére nézve károsnak. A tiltott munkaköröket a vállalatok az azóta eltelt években mintegy kétszázra bővítették. Űj, korszerű üzemeket építettek az elmúlt évtizedben, és a vállalati rekonstrukciók is javították a munkakörülményeket. A fejlődés azonban nem volt egyenletes. Előfordult az is, hogy az új technológiák új ártalmakat okoztak. A szalagszerű termelés elterjedése általánossá vált, és nagyrészt a nőket foglalkoztató ágazatokat érinti. Vitathatatlan gazdasági előnyei mellett azonban hátrányai is vannak. Az egyik az, hogy nem járt szakképzettség-emeléssel, a másik pedig, hogy a monoton munkavégzés sok nőnél neurotikus panaszokat idézett elő. Eredménynek könyvelhetjük el, hogy sikerült megoldani a kisgyermekes és egyedülálló anyák, valamint a sokgyermekesek munkarendjét. — Végezetül: mit tart az elmúlt évek legnagyobb eredményének a nők etetés munkakörülményeinek változásában, és véleménye szerint melyek a közeljövő legfontosabb feladatai? — A teljes foglalkoztatás megvalósulása, az iskolázottságban levő történelmi hátrány leküzdése, az anyák, a nők speciális munkahelyi és egészségügyi védelme az évtized figyelemreméltó eredményei. A közeljövő feladata pedig az, hogy hasonló jelentőségű változás menjen végbe a szakmai felkészültség, a nők vezetővé válása terén, és társadalmi méretekben valósuljon meg a teljesítményektől függő, differenciált bérezés — fejezte be a SZOT nőbizottságának elnöke. Nógrádi Tóth Erzsébet A „Pro Agria" kitüntetettje Balázs bácsi, a kutató Titkok tudója, ősleletek kutatója, sirok „feltámasztója” az idős ember. Töviről hegyire ismeri az egri várat, mi több, a föld alatt húzódó falakat, régi korok maradványait, használati eszközeit, a mélyben húzódó termeket, járatokat. Tizenkilenc esztendeje dolgozik Balázs bácsi az egri vár feltárási munkálatainál. Ebben az esztendőben töltötte hetvenkilencedik életévét, s a mai napig is aktív. Világéletében földmunkás volt, napszámos, cseléd, summás. „Végzettsége” nincs, ám úgy beszél a régészetről, a kutatómunkáról, mintha örökön csak ezt tanulta volna: — Majd húsz éve - kezdtem dolgozni az Országos Műemléki Felügyelőség egri építésvezetőségénél. Hat esztendeje mentem nyugdíjba, ám ma is feljárok a várba. Ha kitelt már az órám, szinte nem is érzem jól magam. Mit tehetek? Hiányzik a munka, az ottani társaság, meg a feltárás is. Szinte végig Kozák Károly régész mellett voltam, s büszkén elmondhatom, hogy nekem sikerült megtalálni az egri vár első kútját. Egyedül mentem le 22 méter mélyre, úgy termeltük ki a földet: megcsináltam a felszerelést, csigát, meg szerszámokat, s két nyugdíjas munkatársam húzta fel vödrökben a földet. Akkor 22 méteren vizet találtam, tovább nem mehettem. s jöttek segíteni a könnyűbúvárok. Fehér Balázs körül nyaranta azonban nemcsak idős dolgozókat, hanem diákokat is találni. Foglalkozik velük, tanítja őket a múlt tárgyi emlékeinek a szeretetére. így volt ez akkor is, amikor’ leomlott a Dobó-bástya. — Ott dolgoztunk éppen, ám jöttek a gyerekek, hogy lesz valami előadás bent, érdekli őket. Bementünk, s ez volt a mi szerencsénk. A bástya megcsúszott, leomlott, s személyi sérülés nem lett. De lement lapát, csákány, meg egy jó taliga is. Aztán valamennyi gabonatermet én pucoltam ki, s talán nem is mondok sokat, de legalább kétszáz Árpád-kori sírt tártam fel. Természetesen mindig régész vezetésévek Partner kerestetik PORI TARTÓZKODÁSOM SORÁN találkoztam több városatyával, főleg a szociáldemokrata és a kommunista tanácstagokkal. A város vezetésében az 59 főből álló városi tanácsban ugyanis a többség, 18—18 fő kommunista, illetve szociáldemokrata. A többi független, középpárti és jobboldali pártállású. Október végén voltak a helyi választások, a végeredményt nem ismerem, de az előzetes prognosztika azt jelezte, hogy marad ez az arány, sőt, várható a baloldal előretörése. Ezt az utóbbit várják a legközelebb sorra kerülő parlamenti választásoktól is. Egyébként a kommunistaszociáldemokrata városvezetés az elmúlt években jelentős eredményeket mondhatott magáénak. Nőtt a városban a munkalehetőség, új üzemek, üzletházak épültek, illetve korszerűsödtek, és ha nem sokat, de valamelyes javulást értek el a munkanélküliség csökkentésében is. Az is igaz viszont, hogy a két és fél évvel ezelőtti 13 százalékos arány a munkanélkülieknél ugyan hét százalékra csökkent, de még mindig 2600 embernek, főleg fiatalnak nincs munkalehetősége. A város vezetőinek sok és szép elképzelése van a jövőt illetően is. Martti Sini- salmi, polgármester tájékoztatása szerint az elkövetkezendő években új sportház, kultúrpalota, erőmű, szakiskola épül, /jlesztik, mélyítik a kikötőt is, évente egy-egy óvodát terveznek építeni, bár a zsúfoltság így is gond marad. Mint ahogy gond az iskolák kevés tanterme, az utak minősége, a vízvezeték, a villany, és a telefonellátottság is. Továbbra is épülnek lakások, de csak kevés bérlakás, és ez főleg a fiatalok család- alapításánál okoz gondot. Jártam egy új lakótelepen, ahol teljesen kész lakások várnak lakókra — mert nagyon sok embernek megfizethetetlenek ezek az egyébként tágas, szép lakások. Az üres lakásban csak a színes prospektusok várják a lakót, kínálva nekik bútort, háztartási gépeket, és minden olyan kényelmet, amely bizony itt is még sok embernek elérhetetlen álom. AZ, HOGY ÜGY ALA- KUL-E A JÖVÖ, ahogy most eltervezik, az nagyban múlik Pori jelentősebb üzemein, illetve az onnét „befolyó” adómárkákon. Mert most nemcsak elvileg, hanem gyakorlatilag is jó Az idős ember változatos életúton került a műemlékesekhez. A Tanácsköztársaság ideje alatt vöröskatona •volt, s azóta párttag. Részt vett a Don-kanyar gyászos harcaiban, többször vezényelték ki a frontra, de ahogy mondta: hazakerültem. A családhoz, hiszen három fia s egy lánya várta. Ma a legidősebb fia 55 éves. Ám Balázs bácsin ez nem látszik. Megfogja még a lapátot, csákányt, letölti nyugdíjasokra szabott mun kaidőt: — A kezem alatt tárult fel a múlt, az egri vár vérzivataros története. Nincs en„passzban” vannak a gyárak, az üzemek. Fellendülés, konjunktúra van a termelés felfutásában, a termékek piacán egyaránt. Ezt hallottam az Outokumpu OY-pál, a Rauma-Repola OY-nál, az OY Rosenlew Ab pori gyáraiban. Mégis partner kerestetik. A Rauma-Repola például tengeri olajfúró berendezéseket és hajókat gyárt, s ezenkívül még több mindent termel. Eddig 11 olajfúró berendezést állítottak elő, szereltek fel. Az ő olajfúró tornyuk áll a Szovjetunióban, a Kaspi-tenge- ren, az Északi-tengeren, Angliában, Norvégiában, Amerikában. Ez a legnagyobb olajfúró-berendezést előállító gyár a világon, a konkurrenciájuk csak Japán és Dél-Korea. Néhány „leg” a gyárból: A szerelőcsarnok 25 méter magas, 100 méter hosszú, nyolcvan méter széles, a szerelőterület négy- hektárnyi, egy-egy olajfúróberendezés elkészítésének átfutási ideje két év, a beépített acél mennyisége 22 ezer tonna. Most befejezés előtt áll egy hatezer tonnás olajkutató hajóv amely csekély 300 millió márkába kerül, először épül ilyen Finnországban. A hajó mellett az építők, a szerelők eltörpülnek, fentről alig látszanak. Pedig ők az emberek, a nagyobbak, akik megálmodták, megtervezték, összeszerelik és tengerre bocsátják ezt az óriást. (Csak zárójelben: Vilho Lei- pala tervezőmérnök nem tréfából, hanem komolyan érdeklődött, nincs szükségünk egy ilyen tengeri olajfúró berendezésre? Momentán — válaszoltam — nincs.) Az export itt is, nekik is szent, nagyon fontos. Az Oy Rosenlew Ab — a nél jobb érzés. A püspöki palotában pedig, a kiállításon ott vannak a kelyhek, gyűrűk, láncok, török talizmánok, s mindegyikről elmondhatni: Ezt is a Fehér bácsi ásta ki, meg ezt is. Gyermekeimen s unokáimon kívül ezt hagyom hátra ... ★ Fehér Balázsnak Eger fel- szabadulásának 36. és a tanácsok megalakulásának 30. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségen a „Pro Agria” kitüntető érmet adományozták. Józsa Péter több mint százéves gyár —’ az ország harmadik legnagyobb gyára. A fától a festékig, a papírtól a kombájnig — ez utóbbiból évenként háromszázat exportálnak, főleg kisparcellákon kísérleti gazdaságokban alkalmazható — a robotokig és a kész gyárakig mindent szállít. Csak bizonyításként, ezerféle festék, kész papírgyárak, szerelvények, hűtőgépek — kétszáz literestől 420 literesig — nem is tudnám fölsorolni mi-mindent állít elő ez a gyár, amelynek a termékeinek többsége exportra készül. Ök is tovább szeretnék fokozni az exportjukat és szélesíteni kereskedelmi kapcsolatukat. Jelenleg a hűtőgépekhez a kompresszort Dániából hozzák. Mi is láttunk már kompresszort itt a megyében, sőt adtunk is el, nem is kis mennyiséget Európában. Kompresszor, vagy más? Lehetne versenyezni, üzletet kötni, ezt érezte ki az ember kísérőm, a gyár egyik vezetőjének szavaiból. LEGNAGYOBB ÉLMÉNYEM egyike egyébként az Outokumpu Oy pori gyárában volt. A vállalkozásnak több ércbányája van, Finnországban vörösrezet csak itt állítanak elő. A vörösréz- lemezcső és a többi termék hatvan százaléka exportra megy. Korszerű automata és félautomata gépsorok — amerikai és NSZK-gépek, amelyek „mindent tudnak” — csillogó, fénylő végtermékek. Mintha egy aranyat őrző kincstárban járna az ember. Mondom, hogy nálunk is akad ilyen és olyan minőségű és mennyiségű érc, és most folyik a tervezés ezek feltárására, feldolgozására. Láttam, érdekli őket, érdemes lenne keresni és megtalálni egymást. Az üzemeket, gyárakat járva, mit lehet tapasztalni ilyen röpke látogatásokon? Korszerű, jól szervezett munka — és talán ellentmond, de itt is láttam olyan pillanatképeket, ahol egymást és nem a kezük munkáját nézték a munkások. A munka termelékenységét általában a meglévő létszámmal biztosítják, nem igyekeznek újabb munkaerőt alkalmazni. Ez az év jó a gyáraknak: fellendülés van, piacuk van, amelynek ugyan nagyon örülnek, de máris keresik az újabb és újabb parínereket. Á jelszavuk : partner kerestetik, mert partner nélkül nincsen üzlet. Nem mellékes: 1973 és 78 között Finnországban és a KGST-államok gazdasági együttműködésében volt valami fejlődés. A Szovjetunió például ez idő alatt hat százalékkal, Magyarország pedig két százalékkal növelte árucsere-forgalmát. VAN TEHÁT még lehető-- ség bőven. Papp János ,Nwüsm€1 1980 november 30., vasárnap
