Népújság, 1980. november (31. évfolyam, 256-280. szám)

1980-11-05 / 260. szám

Kedd esti külpolitikai kommentárunk Koalíció — kis kérdőjelekkel A NYUGATNÉMET FŐVÁROSBAN a parlamenti pártok koalíciós tárgyalássorozata után összeült az új nemzetgyűlés, a Bundestag. A Német Szövetségi Köz­társaság alkotmánya pontos „forgatókönyvet” tartal­maz a négyesztendönként tartott választást követő te­endőkre. Eszerint október 26-án tartotta meg hagyo­mányos záróülését a régi Bundestag, amelyben a je­lenlegi kormánykoalíciónak még mindössze tizfönyi többsége volt. November 4-én ült össze az immár új összetételű parlament, ahol a képviselők száma eg.y- gyel több a korábbinál (496 helyett 497). a kormány- koalíció többsége pedig harmincöttel több a réginél: tíz helyett negyvenöt. Ez már nem egyszerűen működőképes többség, ha­nem olyan közeg, amelyben a kormányzat különösebb gond nélkül fogadtathatja el bel-. — és ami a világ számára a mostani helyzetben nagyon fontos — kül­politikai döntéseit. Ilyen értelemben a nyugatnémet választás eredménye jó hirt jelentett az egész világ­nak. Nem túlzás azt állítani, hogy a nemzetgyűlés új felállása a józanság erőinek diadala a hidegháborús irányzat felett. A DOLOG AZONBAN BONYOLULTABB, mint amilyennek első pillantásra tűnik. Igaz, Schmidték győzelme Straussék felett mind bel-, mind külpoliti­kai viszonylatban világos és pozitív előjelű. De a kor­mánykoalíció sikere szolgál bizonyos kérdőjelekkel is. A Genscher vezette szabaddemokraták (FDP) előre­törése ugyanis jóval nagyobb, mint a Schmidt-vezette szociáldemokratáké. Az SPD parlamenti frakciója ugyan még így is mintegy a négyszerese az FDP-nek, a parlamenti matematika sajátos törvényei szerint a szabaddemokraták relatíve nagyobb térnyerése a jö­vőben mégis tükröződhet a kormány bel-, sőt külpo­litikai döntéseiben. Nemcsak arról van szó, hogy az FDP — nagyobb súlyának megfelelően esetleg jobban érvényesítheti a maga. álláspontját, amely Schmidtével nem fel­tétlenül azonos. Lehet — és valószínűleg helyenként lesz — az új felállásnak egy olyan oldala, hogy a kancellár a maga pártjának balszárnyával szemben az eddiginél jobban hivatkozhat majd a partner meg­növekedett súlyára. MINDEZ VALÓSZÍNŰLEG inkább hangsúlybeli, mint a lényeget érintő változásokhoz vezethet — jó­solják a megfigyelők és úgy tűnik, igazuk van. A Bundestag ülésének előestéjén befejeződött SPD— FDP tárgyalás talán a vártnál keményebbnek bizo­nyult. de eredménye (tehát az, hogy a bonni vezetés a gazdasági gondokon bizonyos katonai faktorokra kiterjedő takarékossággal kíván segíteni) újra emlé­keztet bennünket a választások lényegére. Arra, hogy Nyugat-Európa kulcsországában a viszonylagos jó­zanság erői győztek. Harmat Endre Eredmény ma hajnalban Carter vagy Reagan ? Magyar idő szerint szerdán hajnalban várható az amerikai elnökválasztás eredménye. Képünkön: a republikánus Konald Reagan alelnökjelöltje, George Bush (jobbra) és Gerald Ford (balra) volt elnök társaságában (Népújság telefotó—AP—MTl—KS) WASHINGTON: Hétfőn éjfélkor, magyar idő szerint kedden reggel hat órakor megnyitották a sza­vazóhelyisegeket az Egyesült Államok-beli New Hampshi­re államban, amely a hagyo­mányok szerint a huszon­négy órás elnökválasztási marathon első állomása. Becs­lések szerint a nap folyamán nyolcvanmillió amerikai vá­lasztópolgár adja le szava­zatát 51 amerikai államban, hogy megválassza az Egyesült Államok negyvenedik elnö­két, vagy megerősítse hivata. Iában Jimmy Cartert. ■ ■ ■ Folytatódnak a harcok Tovább folytatódtak a harcok az iraki és iráni csapatok kö­zött. Képünkön: iraki katonák az iráni zászlót tépik szét egy elfoglalt harcállásban ■ f Ünnepelnek az „iszlám Több ezren, többségükben iráni diákok gyűltek össze kedd reggel Teheránban, az Egyesült Államok egykori nagykövetsége előtt. Az AFP jelentése szerint az ameri­kai foglyokat túszul ejtő „iszlám diákok" a nagykö­vetség területén nagyszabású „ünnepséget”. tartanak a nap folyamán. A nagygyűlést eredetileg az iráni hatóságok hirdették meg, hogy megem­lékezzenek Khomeini aja- tollah száműzetésbe indulá­sának 17. évfordulójáról, a teheráni egyetemen 1978-ban lezajlott hírhedt vérfürdő­ről, valamint az amerikai „kémek" őrizetbe vételéről, vagyis az amerikai nagykö­vetség elleni ostromról. A TÜSZÜGY ESEMÉNYNAPTÁRA 1979. november 4.: Az iráni iszlám diákok Teheránban elfoglalják az amerikai nagykövetséget és foglyul ejtenek több mint hatvan ott dolgozó személyt. Váltságul a New Yorkban ápolt, bukott sah kiadatását követelik. Kijelentik, hogy Khomeini ajatollah hű kö­vetői, és az akcióra azért került sor, mert a forra­dalom „plyanok kezébe ke­rült, akik nem követik az imám útját”. A diákok becs- mérlik a Bazaroan-kormányt. Közük, hogy követeléseikről csak az Iráni Forradalmi Tanáccsal hajlandók tárgyal­ni. Az épületet a diákokat támogató forradalmi gárdis­ták és rendfenntartó erők veszik körül. A diákok újabb közleménye szerint a túszok foglyul ejtésével az Egyesült Államok Irán elleni bűnös tevékenységét is le akarják leplezni. November 14.: Carter elnök rendeletére az Egyesült Államok ható­ságai és intézményei befa­gyasztják az iráni javakat, részben az Iránnal szembeni amerikai követelések fede­zetéül. November 19—20., 22.: A nagykövetséget őrző diákok és iszlám gárdisták szabadon engednek 18 fog­lyot, 5 amerikai nőt és 8 néger férfit a diplomáciai személyzet tagjai közül, to­vábbá 5 nem amerikai alkal­mazottat. December 4.: Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa a túszok szabadon bo­csátását követeli. December 15.: A volt sah Panamába ér­kezik. A hágai Nemzetközi Bíróság elrendeli a túszok azonnali szabadon bocsátását. 1.950. január 28.: Hat, addig különféle nagy- követségen bujkáló ameri­kai diplomata megszokik Teheránból, kihasználva Ka­nada teheráni nagykövetsé­gének bezárását. A fogva tartók megtorlással fenye­getőznek. Február 22.: Khomeini ajatollah elrendeli, hogy a túszok sorsáról a megválasz­tandó iráni parlament dönt­sön. Március 11.: A február 23-a óta Tehe­ránban tevékenykedő ENSZ- vizsgálóbizottság dolgavé- gezetlenül távozik. Március 24.: A volt sah Panamából Egyiptomba utazik. Április 7.: Irán és az Egyesül Álla­mok között megszakad a diplomáciai kapcsolat. Április 7.: Khomeini ajatollah eluta­sítja Baniszadr elnök ja­vaslatát, - hogy a túszokat adják át az iráni hatóságok­nak. Április 25.: Kudarcba fullad az ameri­kai légierő túszszabadítási kísérlete az iráni fővárostól 300 kilométerre délkeletre, a TabaS’ környéki sivatag­ban. A sorozatos balesetek következtében R amerikai katona veszti életét. Április 26.: A túszokat őrzőik elviszik a volt amerikai nagykövet­ségről; különböző iráni vá­rosokban rejtik eí őket. Május 24.: A hágai Nemzetközi Bí­róság másodszor is elrende­li a túszok szabadon bo­csátását. Július 10.: Egészségügyi okok miatt szabadon bocsátják Richard Queen amerikai alkonzult. 52 amerikai túsz marad Irán­ban. Július 27.: A volt sah meghal Egyip­tomban. Augusztus 4.: Az iráni parlament elnö­ke bejelenti, hogy parla­menti bizottság alakul ,.az Amerikai túszok elleni eljá­rás előkészítésére’. Szeptember 1.: Az iráni parlament úgy vélekedik, hogy „a volt sah vagyonának visszaadása a válság megoldásához vezet­het”. Szeptember 12.: Khomeini ajatollah csak­nem egyéves hallgatás után megfogalmazza a túszok sza­badon bocsátásának négy feltételét: a volt sah va­gyonának visszaadása. az Egyesült Államok Irán bel- ügyeibe való be nem avat­kozásának szavatolása, a zárolt iráni javak felszaba­dítása, az Iránnal szembeni amerikai követelésekről va­ló lemondás. Szeptember IS.: Carter amerikai elnök ki­jelenti. hogy az Egyesült Államok ..soha nem kér bo­csánatot” Irántól a túszok szabadon bocsátásáért cse­rébe. Október 16.: Muskie amerikai külügy­miniszter jelzi, hogy az Egyesült Államok ismét szállíthatna fegyvereket is .Iránnak, ha a túszok ki­szabadulnának. Teheránban cáfolják, hogy ez ügyben már meg is kezdődtek vol-< na a tárgyalások. Október 26., 30.: Az iráni parlament két­szer elhalasztja a döntőnek ígérkező vitát a túszügyről,1 November 2.: Az iráni parlament változ­tatás nélkül jóváhagyja á Khomeini-féle feltételeket. * túszok szabadon boesátá#Ae ra. Izzó hangulat Omonián Farró év előtt Görögország A „Plateia Omonia” Athén egyik központi tere. Innen indul ki a görög főváros né­hány legelőkelőbb — és leg­drágább — üzletutcája. Ki­csit a párizsi Concorde tér­re emlékeztet. Sugárutak torkollnak bele. közepén ele­gáns szökőkút, körötte éjjel­nappal nyüzsgő forgalom. Az utóbbi hetekben az Omonia — így hívják rövi­den a teret — nemegyszer volt forró jelenetek színhe­lye. Amióta hivatalosan be­jelentették, hogy az ország visszatér a NATO katonai szervezetébe, itt, a város szí­vében heves tüntetéseket rendeztek. (A megmozdulá­sok másik fő helyszíne a parlament környéke.) Jó­magam egyszerű turistaként, nem pedig az események nyomon követésére kiküldött tudósítóként időztem a gö­rög fővárosban. így figyel­tem — délutáni csatangolá- som közben a történteket. Jelszavakat kiabáló, zászló­kat. transzparenseket vivő csoport kanyargóit elő az egyik mellékutcából. Előt­tük. mögöttük röpcédulákat osztogató fiatalok. Magasba emelt öklök, harsogó hang­szórók. Mi történt? — pró­9),kmüs3& ’980. november S., szerda báltam megállítani a szem­be jövő járókelőket. Riadókészültség — Visszaléptünk a NATO- ba. Épp itt volt az ideje — magyarázta egy jovális fér­fiú. Vegyészmérnök, 55—60 éves. — Védekeznünk kell mindenféle fenyegetés ellen. — A Nvugat-Európával való szorosabb együttműkö­désre valóban szükségünk van — mondja ellenvélemé­nyét egy 45 körüli irodalom- tanár — csakhogy nem ka­tonai keretben. A kommu­nistáknak igazuk van, ami­kor az Egyesült Államokhoz való túl szoros kapcsolat ve­szélyeire figyelmeztetnek. A tér hangulata percek alatt megváltozott. Csikorog­va fékeztek az autók, a rendőrök kétségbeesett sípo­lással. integetéssel igyekez­tek megakadályozni a dugó kialakulását. Nem léptek közbe, de készültségüket je­lezte, hogy többfelé mentő- autó-riadóautó-rabszállító „triók” álltak az út szélén. Megpróbáltam beszélgető- társra lelni a menetben. Szerencsém volt. Kolléga­nőm, Artemisz Náku, a kommunista pártlap, a Ri- 7-oszpasztisz munkatársa tá­jékozott partnernek bizo­nyult. Rogers célt ért — Görögország 1974-ben kilépett az Atlanti Szövet­ség katonai szervezetéből, mert az nem tudta rávenni Törökországot arra, hogy vo­nuljon ki Ciprusról — mond­ja Artemisz. — A sziget kö­rüli viszályhoz jött később az Égei-tenger ellenőrzé­sének, s a kontinentális ta­lapzatban található olajkincs tulajdonjogának problémája. A brüsszeli NATO-központ hat éven át mindent meg­tett, hogy visszavigyen ben­nünket a katonai szervezet­be. Most Rogers tábornok, a NATO európai haderőinek főparancsnoka felváltva tár­gyalt a görög kormánnyal és az új török katonai ve­zetőkkel. és célt ért. A meg­állapodás részleteit nem hozták nyilvánosságra. De 'már maga a döntés ténye elég ahhoz, hogy a kommu­nista párt harcra szólítson fel ellene. Persze nemcsak utcai tüntetéseken, hanem a törvényhozásban is — teszi hozzá Artemisz. Az utóbbi napok fejlemé­nyei azt mutatják, hogy a kommunisták és a többi el­lenzéki erő tiltakozása ered­ménytelen maradt. Rallisz miniszterelnök, a kormány­zópárt kényelmes többségé­re támaszkodva, a visszaté­réshez megkapta a parla­menttől a jóváhagyást. A kormányfő azzal igyekezett kivédeni a támadásokat, hogy a „NATO kebelében javulhat Athén nemzetközi pozíciója", s utalt a meg­egyezés fejében megígért ka­tonai és gazdasági segély dollármillióira. És Ciprus? A döntéssel különben el­hárult az akadály a görög területeken — például Kré­ta szigetén — működő ame­rikai támaszpontok szerző­déseinek megújítása elől. A kommunista képviselők hi­ába figyelmeztettek arra. hogy a kabinet lépése csor­bítja az ország szuverenitá­sát és a NATO déli szár­nyának megerősítésével ront­hatja az európai politikai lég­kört. Papandreu, a legna­gyobb ellenzéki párt, a Pán- hellén Szocialista Mozgalom vezetője nyíltan kimondta: a kormány engedett a külső nyomásnak, annak ellenére, hogy a ciprusi kérdés ma éppoly megoldatlan, mint 1974-ben volt. Ez azt jelenti, hogy Athén gyakorlatilag beleegyezett a sziget ketté­osztásába —- mutatott rá Papandreu, és népszavazás kiírását követelte. — Űgv tűnik — mondta Artemisz — Rallisz minisz­terelnök erre nem hajlandó. Tiltakozásunk mégsem hiá­bavaló. A közvélemény fel­rázásával ugyanis központi kérdéssé akarjuk tenni a NATO-tagság ügy^t. 1981 választási év lesz Görögországban: a mostani tüntetéshullám láttán elkép­zelhető, hogy a belpolitikai szenvedélyeket felszító athé­ni lépés az ellenzéki erők előretöréséhez vezet. Szegő Gábor 4 „Ki a NATO-ból!”, „Ki az amerikaiakkal!” — olvasható az athéni tüntetők tábláin

Next

/
Oldalképek
Tartalom