Népújság, 1980. november (31. évfolyam, 256-280. szám)

1980-11-22 / 274. szám

PÉNTEK ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Kimozdulni a holtpontról A HETEN TOVÁBB FOLYTATÓDTAK a hiva­talos és magánjellegű megbeszélések Becsben a szo­cialista országok új fegyverzetkorlátozési javaslatá­ról. A napokban terjesztette be ugyanis a Szovjet küldöttség vezetője azt a korábbi indítványt kiegé­szítő, kompromisszumos javaslatot, amelynek célja: közelebb kerülni a közép-európai csapatcsökkentés első lépéséhez. A javaslatot beterjesztő szocialista országok — a Szovjetunió, az NDK, Csehszlovákia és Lengyel- ország — azt indítványozták a nyugati tárgyalófe­leknek, hogy miután a Szovjetunió és az Egyesült Államok végrehajtotta első hivatalos csapatkivo­nását, a többi érdekelt állam három évre fagyasz- siza be fegyveres erőinek létszámát. Mégpedig úgy — s ez a nyugatiak kívánsága volt —, hogy a rög­zített létszámot közösen állapítják meg az egyes katonai csoportosulásokra vonatkoztatva. (Ez azt jelenti, hogy ha például Belgium még csökkenti is hadseregét, a három éves időszak alatt mondjuk a nyugatnémet Bundeswehr ugyanannyi fővel növel­heti is létszámát.) EZ A SZOCIALISTA KEZDEMENYEZES azt a célt szolgálja, hogy a kompromisszumok keresése útján kimozdítsák a bécsi tárgyalásokat a jelenlegi holtpontról. A Varsói Szerződés Becsben képviselt tagállamai az elmúlt két évben már több hasonló lépést tettek; konkrét csökkentési javaslatokat és menetrendet terjesztve partnereik felé. A Szovjet­unió — jószándékát bizonyítandó — az elmúlt évben ki is vont az NDK területéről húszezer főt és ezet harckocsit, így a jövőbeni csökkentéssel együtt vég­eredményben negyvenezer'szovjet katona távozhatna Közép-Európából tizenháromezer amerikai ellenében. A nyugati diplomaták a mostani javaslat alapos tanulmányozását ígérték, ugyanakkor ismételten felvetették az áldatlan létszámvitát, megalapozatlanul kétségbe vonva a szocialista országok által beterjesz­tett adatok hitelességét. Pedig az időhúzás taktikája az európai katonai enyhülés ellenfeleinek kedvez. A NATO nukleáris tervező bizottsága épp a napokban döntött az európai szárnyasrakéta-program tovább­viteléről, s bizonyos nyugati körök azt is szeretnék elérni, hogy a madridi értekezlet ne határozzon egy összeurópai leszerelési konferencia összehívásáról. Mindez csak a feszültség fokozódását eredményez­heti. A BECSI SZOCIALISTA KEZDEMÉNYEZÉS a megegyezési készség újabb jele, alátámasztja azt a szándékot, hogy kontinensünk szívében csökkenjen a katonai szembenállás, s ezzel együtt a háború kirobbanásának veszélye. Miklós Gábor BUDAPEST: Pénteken Budapestre ér­kezett Le Khac, a Vietnami Szocialista Köztársaság kül­kereskedelmi minisztere a két ország közötti 1981—1985. évekre szóló hosszú lejáratú és az 1981. évi árucsere-for­galmi megállapodások meg- tárgyajására. MADRID: Az emberi kapcsolatokkal, a tudományos, kulturális és tájékoztatási együttműködés kérdéseit összegező úgyneve­zett „ harmadik kosár” té­májával foglalkoztak a kül­döttségek felszólalásaikban a madridi találkozó pénteki zárt plenáris ülésén. BERLIN: Bizottságokban folytatta munkáját pénteken — ta­nácskozásának ötödik napján — a Nemzetközi Diákszövet­ség Berlinben ülésező XIII. kongresszusa. Az NDSZ-ben tömörült 120 haladó nemze­ti diákszervezet négyszáz küldötte hat témakörben elemezte a kongresszus elé terjesztett beszámolót és a következő évek teendőit. NEW YORK: Az ENSZ-közgyűlés 1. szá­mú bizottsága nagy szava­zati többséggel határozatot hozott a fegyverkezési hajsza ellen, s mindenekelőtt az atomfegyverek gyártása és terjesztése ellen. A határo­zat mellett 105 ország, elle­ne 1.2 NATO-ország és Izra­el képviselője szavazott. SZÓFIA: Szófiában pénteken meg­kezdődtek a bolgár—kam­bodzsai legfelsőbb szintű tárgyalások. A küldöttsége­ket Todor Zsivkov, illetve Heng Samrin vezeti. Heng Samrin pénteken érkezett hivatalos, baráti látogatásra Bulgáriába. AMMAN: Csütörtökről péntekre ha­lasztották az arab külügy­miniszterek ammani tanács­kozását, melynek célja az Arab Liga november 25-re kitűzött csúcsértekezletének előkészítése — jelentették be hivatalosan a jofdániai fő­városban. Erőpróba Itáliában Fiat kontra sza ksze rvezete k Sok tekintetben rendhagyó erőpróbára került sor nem­reg Itáliában, a Fiat Mű­vek berkeiben. A több mint 250 ezer embert foglalkozta­tó multinacionális ipari mammutcég Olaszország leg­nagyobb tőkés vállalata. Munkásai mindig meghatá­rozó szerepet játszottak az olasz munkásmozgalomban. Szeptember közepén To­rinóban, a vállalat székhe­lyén bejelentették: tekintet­tel. hogy pang az autópiac, 14 ezer alkalmazottnak föl­mondanak. A Fiat vezetői szerint a munka nélkül ma­radók Torinóban és a város környékén találnak előbb vagy utóbb megfelelő állást, legfeljebb vállalniuk kell, hogy más szakmát tanulnak kL Diego Novelli, Torino fő­polgármestere az elbocsátás hírére felhívást tett közzé. Ebben hangsúlyozta: a Fiat elhatározása rendkívül ne­héz helyzetet. teremt a vá­rosban. s a feszültség ked­vezhet az újabb terrorhul­lámnak. A torinói üzemekben nyomban a fölmondások be­jelentését követően izzó han­gulatú munkásgyűléseket tartottak. Umreto Agnelli, a Fiat alelnöke egy sajtónyi­latkozatában olajat öntött a tűzre: a korábbi közlemény­©JmuM Jt980. november 22., szombat nyel ellentétben már 15 ezer fő elbocsátásáról beszélt. Drámai bejelentés Egyidejűleg nyilvánosság­ra hozták a gyár távlati tervét, miszerint a Fiat más­fél év leforgása alatt erede­tileg 2,2 millió gépkocsit ál­lított volna elő. de mivel a piac visszaesett, 432 ezer járművel kevesebbet szándé­koznak kibocsátani. Ugyan­akkor tovább szeretnék auto­matizálni a termelést, hogy a hazai és a nemzetközi pia­con növeljék a Fiat verseny- képességét, Ennek jegyében október 6-án újabb drámai bejelentés borzolta föl a Fiat Művek dolgozóinak idegeit: közölték, hogy átme­netileg 24 ezer embertől akar megválni a gyár. s kö­zülük sokan 1981. után sem térhetnek vissza az Agnelli család által fémjelzett üze­mekbe. A szakszervezetek általános sztrájkkal fenyegettek. Fi­gyelemreméltó, hogy nem a Fiat helyi szakszervezeti ve­zetői ültek tárgyalóasztalhoz, hanem az Olasz Fémmunká­sok Szakszervezetének Szö­vetsége központjával képvi­seltette magát. A három szakszervezeti szövetség: a kommunista többségű CGIL, a szociáldemokrata irányítá­sú UIL. és a keresztényde­mokrata CISL teljes akció- egyezett az állami Alfa Ró- csolódott a Fiat-ügy vitájá­ba a Cossiga-kabinet mun­kaügyi minisztere. Az eszme, csere elhúzódott, a meg­egyezés reménye halványult. Válaszul több torinói üzemben tiltatkozó sztrájkot hirdettek. Szolidaritásból egy alkalommal, négy órára, va­lamennyi olasz fémmunkás beszüntette a munkát. A Fiat azonban hajthatatlan maradt. Ragaszkodott a 24 ezer dolgozó átmeneti föl- függesztéséhez. Ez azt jelen­ti. hogy átlagfizetésük 80—90 százalékát kapnák kézhez az állami bérkiegészítő kasz- szából. Agnelli félelme Még csak kompromisz- szumra sem volt kilátás, amikor az olasz törvényho­zásban 298—297 arányban le­szavazták Francesco Cossiga hárompárti koalíciós kor­mányát. Érdekes: mintegy varázsütésre, Agnelliék hir­telen módosítottak álláspont­jukon. A korábbi hajthatat- lanságot tárgyalási készség váltotta föl. Addig a kor­mány sorsa hidegen hagyta őket. most féltek, hogy túl­feszítik a húrt. Itáliában joggal vélték a megfigyelők: a Fiat nagyhatalmú urai addig élezték a vitát az el­bocsátásról. míg az észak­olaszországi ipari fellegvár­ban pattanásig feszült a helyzet, s a munkások már- már gyárfoglalásra készülőd­tek. Agnelliék érdekeit egyébként bizonyára sértet­te. hogy a kormányzat bele­egyezett az állami Alfa Ro­meo és a japán Nissan egye­sülésébe. ami a piacon to­vább élezi a konkurrenciát. Aligha véletlen, hogy az új Bég innék miért nem sikerült? Schmidt—Reagan találkozó A szejm a továbbiakban a kormányfő előterjesztése alapján módosításokat hatá­rozott el a Minisztertanács összetételében. A tüntető Fiat-munkások Újabb iráni sikerek A lengyel parlament pén­teki ülésén a vita arról a kormánybeszámolóról folyt, amelyet csütörtökön terjesz­tett a szejm elé Mieczyslaw Jagielski miniszterelnök- helyettes, a gdanski, a szcze­cini és a jastrzebiei megál­lapodások végrehajtásáról. A vitában, amelyben a há­rom párt és a pártonkívü- liek több mint tíz képvise­lője kért szót, az ország éle­tének stabilizálása kapta a legnagyobb hangsúlyt. A vita végén felszólaló Józef Pinkowski miniszter­Helmut Schmidt, nyugat­német kancellár pénteken hazautazott Washingtonból. Kétnapos látogatása alatt Schmidt nemcsak Carter el­nökkel folytatott megbeszé­lést. hanem találkozott Ro­nald Reagan megválasztott elnökkel is. így a nyugatné­met kormányfő az első kül­földi államférfi, akit Reagan fogadott. Reagan korábban kijelentette: hivatalba lépése előtt nem akar külföldi po­litikusokkal találkozni. Washingtonban úgy vélik: Reagan á kért találkozó, megadásával kedvezően be­folyásolta az amerikai—nyu­gatnémet kapcsolatokat, amelyekben a Carter-kor- mányzat alatt sokszor kelet­keztek feszültségek: Helmut Sehmidt ..nagyon szívélyes­nek” nevezte a Reagannal folytatott csaknem egyórás eszmecserét, és kijelentette: „bizalommal és reménnyel" tekint az NSZK és az új amerikai kormányzat kap­csolatai elé. Washingtoni megfigyelők szerint a katonai költségve­tés emelése kérdésében ko­rábban támadt nézetkülönb­ségek nem játszottak nagy szerepet a megbeszéléseken márcsak azért sem, mert az amerikai átmeneti időszak miatt Sehmidt látogatása csak tapogatózó jellegű le­hetett. Sehmidt közölte: a megválasztott amerikai el­nök vezető tanácsadóival folytatott megbeszélések le­hetővé tették számára, hogy pontosabb képet alkosson Reagan „csapatának” állás­pontjáról a különböző kér­désekben. A nyugatnémet kancellár érdeklődéssel fo­gadta Richard Allennek, a megválasztott elnök vezető külpolitikai tanácsadójának kijelentését, amely szerint a leendő amerikai kormány nem akar ..engesztelhetetle­nül ellenséges magatartást tanúsítani a Szovjetunióval szemben”. Sehmidt és Reagan első találkozójának kedvező hatá­sa sem akadályozza meg azonban, hogy a republiká­nus kormányzat alatt is fe­szültségek keletkezhessenek Washington és Bonn között. Egyeseket váratlanul ért a Reagan—Sehmidt találkozó híre, elsősorban a néhány nappal korábban Washing­A nyugatnémet kancellár Carter elnökkel folytatott tanács­kozásai után — az előzetes nyilatkozatok ellenére — talál­kozott a megválasztott amerikai elnökkel is. Képünkön: Hel­mut Schmidt (balra) és Ronald Reagan. (Népújság teleíotó — AP—MTI—KS) tonban járt Begin, izraeli kormányfőt, akivel Reagan nem volt hajlandó találkoz­ni, s akit többször is bizto­sítottak : a megválasztott elnök Schmidtet sem fogad­ja. Begin mellőzése sok mindent sejtet az új ameri­kai kormány közel-keleti po­litikájáról. Ez az átértékelés kétségkívül megkezdődött. A Reagan árnyékkormányzat kulcsemberei igyekeznek meggyőzni a Fehér Ház le­endő gazdáját arról, hogy Carterénál messzebbre te­kintő politikát folytasson a térségben, ahol az amerikai stratégiai és gazdasági érde­kek egyaránt az arab orszá­gokhoz való közeledést dik­tálják. A szejm pénteki ülésén: elnök hangsúlyozta, hogy a kormány felelősségének teljes tudatában a gdanski, a szczecini és a jastrzebiei megállapodások végrehajtá­sára törekszik. Felsorolta a már eddig tett intézkedése­ket, majd közölte, hogy a kormány átfogó jelentést ké­szít a gazdaság helyzetéről, s ezt a szejm decemberi ülé_ se elé terjeszti. A vita és a zárszó után a szejm határozatot fogadott el, amelyben' tudomásul vet­te a kormány jelentését a megállapodások eddigi és jö­vőbeni végrehajtásáról. A szejm végezetül minden állampolgárt arra szólított fel, hogy járuljon hozzá a munka normális ritmusának biztosításához, a fegyelem erősítéséhez. A határozat nyomatékosan hangsúlyozza, hogy „a jelenlegi körülmé­nyek között a sztrájk a prob­lémák megoldásának igen költséges eszköze, amelyek­hez éppen ezért nem sza­bad nyúlni”. A parlament kifejezte azt a meggyőződését, hogy a ■lengyel nép, a munkásosz­tály, a parasztság, az értel­miség, világnézetre való te­kintet nélkül azzal tesz ta­núságot hazafiúi érzéseiről és érettségéről, hogy mindent elkövet a nehézségek megol­dása érdekében. Hangsúly az elet stabil izäläsän miniszterelnök, a keresztény- demokrata Arnaldo Forlani csak akkor kereste föl Sand, ro Pertini államfőt a négv- párti koalíció kormánylistá­jával. amikor a Fiat és a szakszervezetek között már létrejött a megállapodás. Ellentüntetés Megjegyzendő, hogy a ki­élezett harc során a szak- szervezetek tekintélye kisebb csorbát szenvedett. Egyesek szerint a Fiat-ügyben túl merev álláspontra helyezked­tek. Sikerült ugyanis a Fiat vezetőinek Torinóban 40 ezer szakmunkást, művezetőt és technikust el len tüntetés­re mozgósítaniuk. Ezek a sztrájk haladéktalan befeje­zését követelték, abból ki­indulva. hogy mindenkinek joga van a munkához. Ha­sonló jogcímen a torinói ügyészségen döntés született; az üzemek kapujából a sztrájkőrség akár karhata­lommal is eltávolítható. Olaszországban máig sem csitultak el a Fiat-ügy hul­lámai. Tanulságait a szak­szervezetek újból és újból mérlegelik, nehogy az elkö­vetkezendő időszakban — amikor a munkáltatók front­ja várhatóan egyre mereveb­bé válik — a szociális vív­mányokat megnyirbálják. Mindenesetre a Fiat kényte­len volt az elbocsátásról le­mondani, bár október 6-i hatállyal 23 ezer munkást 1981 végéig mégis bérkiegé­szítő pénztárba (cassa integ- razione) helyeznek, vagyis az átlagkereset 80—90 százalé­kát jelentő rendkívüli mun­kanélküli segélyre utaltak. Gyapay Dénes A teheráni rádió arról szá­molt be, hogy a frontvonal három fontos szakaszán az iráni erők újabb sikereket értek el — az északi Susan- guerp, a déli Abadan és a két város közt, körülbelül félúton fekvő Mehran körze­tében ellentámadást indítot­tak. A harctéri helyzet Irán ja­vára történő módosulásával egyidőben az iráni vezetők — az állam, és kormányfő egyaránt — arról tájékoztat­ták Olof Palmet, az ENSZ főtitkárának különmegbízott- ját, hogy Teherán mindad­dig kizártnak tekint bármi­lyen tűzszünetet, amíg az iraki csapatokat vissza nem vonták. A svéd politikus pénteken már Bagdadban folytatja tájékozódó körútját és készül Ammanba is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom