Népújság, 1980. november (31. évfolyam, 256-280. szám)

1980-11-16 / 269. szám

1 ISId jelzést a welodR képességeknek! PÁLYAVÁLASZTÁS - GONDOKKAL Minden esztendőben no­vember és december a pá­lyaválasztási hetek időszaka, így aztán a szokásosnál is több szó esik ilyenkor erről — s ezt túlzás nélkül állít­hatjuk — a milliókat foglal­koztató témáról. Elöljáróban mindjárt rögzítsük a követ­kezőt: szűkebb hazánk iga­zán figyelemre méltó ered­ményekkel büszkélkedhet. A statisztikai mutatók minder­re beszédes adalékokkal szol­gálnak. Ezek közül most csak egyet említünk: az elmúlt tanévben végzett nyolcadiko­soknak csupán egy százaléka nem tanult tovább. Ilyen si­kerre kevés helyütt hivat­kozhatnak az országban. Elégedettek mégsem lehe­tünk, mert egyetlen ifjúról sem szabad lemondani. Épp ezért érdemes — tágítva a kört — a pillanatnyilag is megoldásra váró gondokat sorolni, elemezni. A kalauz szerepkörére Jenei Artúrnét, a megyei pályaválasztási ta­nácsadó intézet igazgatóját kértük meg. Fiúk vagy lányok? Ügy tűnik: a szakmunkás­képzőkkel nincs semmi baj, hiszen kínálatuk vonzza az érdeklődőket, ugyanis az ál­talános iskolától búcsúzók ötvenegy százaléka jelentke­zett ide. Tüzetesebb elemzés után azonban kiderül: ko­rántsem ilyen rózsás a hely­zet. — Minden esztendőben felmérjük a diákok szándé­kát, s rájöttünk arra, hogy a tizennégy évesek inkább más­felé kacsingatnak, s pillanat­nyilag csak a negyvennégy százalék körül tartunk. Még­sem elsősorban ettől fáj a fejünk. Élünk a meggyőzés és a felvilágosítás megannyi eszközével, s ezek hatására egészségesen módosul majd az összkép. Annak viszont egyáltalán nem örülünk, hogy az iparosodott településeken Nemzetközi diáknap „Mi. a világ diáksága, hű­ségesek vagyunk a szabad­ságért elesett legjobbjaink példájához" — olvashatjuk a Nemzetközi Diákszövetség alapító okmányában. Az ok­mányt Prágában írták alá, abban a városban, ahol 1989. november l(i-ról 17-re vir­radó éjszaka kilenc egyete­mista diákvezetőt lőttek agyon a német fasiszták, s közel kétezer fiatalt letar­tóztattak. A diákmártírok emlékére az ENSZ november 17-ét nemzetközi diáknappá nyil­vánította. A Nemzetközi Di­ákszövetség elsőrendű és leg­fontosabb feladatának tekin­ti, hogy harcoljon a diákság jogainak és érdekeinek vé­delméért. életfeltételeinek és tanulási körülményeinek ja­vításáért. és elősegítse, hogy a fiatalok társadalmuk hala­dó. demokratikus polgáraivá váljanak. A november 17-i nemzet­közi diáknap a minden iránt érdeklődő, az eseményeket maga körül izgalommal és a változások iránti szenve­déllyel figyelő ifjúi politizá­lás bizonyságaként állít em­léket Prága egykori diák­mártírjainak. Emlékezik és ünnepel ezen a liánon a világ diáksága. Megemlékezik a világ hala­dó diákmozgalmairól, s ün­nepli a Nemzetközi Diákszö- vetséghen js megtestesülő célt- főbbet tudni a világról, lénést tartani a korral — tanulni művelődni, s a po- lífássál a haladást szol­gálni. (KS) MnMÜLtíifl liátW. november Ki., v — Egerben és Gyöngyösön — a legközömbösebbek a ti­nédzserek. Innen mindössze egyharmaduk rokonszenvez a munkássorssal. A hevesi já­rásban pedig a hatvanegy százaléknál kötöttek ki. Eb­be nem nyugodhatunk bele, mert a pedagógusokkal kar­öltve arra törekszünk, hogy a valódi képességek kapja­nak zöld jelzést. Mindenki ért valamihez, bárki lehet kiváló egy területen. Bzt azonban meg kell láttatnunk, jel kell fedeztetnünk vala­mennyi gyerekkel. Aki kö­zépkádernek való, aki re­ménykedhet a majdani egye­temi-főiskolai felvételben, az ne szakmát válasszon, ha­nem ott kamatoztassa adott­ságait. ahol valóban szükség van rá. Sokan hangsúlyozzák, hogy a lányok zöme idegenkedik a munkapadtól. Vajon így van-e? — Sajnos, a tények emel­lett tanúskodnak. A jelenle­gi nyolcadikos bakfisoknak csak harmincegy százaléka voksolt a kétkezi elfoglalt­ságra. Ebben az esetben min­denekelőtt a szülői szemlélet hibáztatható. Ök egyáltalán nem gondolnak az iparra, a mezőgazdaságra, legfeljebb a kereskedelemre. Nos, ezen a szemléleten kell és lehet is változtatni, többek között ezért tevékenykednek a ne­velők, s ezt szorgalmazzuk mi is. Óvónő és más semmi A szakközépiskolák kivív­ták megbecsülésüket, rang­jukat, így aztán pályázókban nincs is hiány. Ez érthető, mert az ilyen típusú oktatási intézmények általában nem­csak érettségi, hanem szak­munkás-bizonyítványt is ad­nak. Néhány jelzés azonban a nehézségekre is utal. — A legostromlottabb az óvónői pálya. Akkor is, ha mindenki tudja: évente csak egy osztály indul az egri Gárdonyi Géza Gimnázium­ban és Óvónői Szakközépis­kolában. Az értelmetlen ne­kifutás után jó néhányan csalódnak, s az eszükbe sem jut, hogy másutt minden kü­lönösebb zökkenő nélkül je­leskedhetnének. A megye- székhely gép- és műszeripari szakközépiskolájába egyetlen lány sem akar bejutni. Igaz, a feltételek sem adottak még, de hát ezek könnyen megteremthetők, bízunk ab­ban : jövőre megtörik a jég, s a gyengébb nem képviselői közül legalább tízen bekerül­hetnek. A gépi forgácsoló szakma nem a vágyak neto­XLIII. — Igen. — Akkor mi mehetünk. — Ez az önök dolga. — Arra kérjük a profesz- szor urat, ha megtud vala­mit . .. — Ez természetes. — Kire gyanakszik? — Van egy tanítványom. Mária . . . Tessék, itt á címe. — Köszönjük. Mit tud ró­la? — Éppen, hogy semmit. Nincs otthon, nincs az inté­zetben. — A kísérletről tudott? — Igen. — Hol, őrizte a Fekete Gént, professzor úr? — A Génbank páncélszek­vábbja. Szép, változatos, al­kotó jellegű, felelősségteljes megbízatás ez, fantáziát is látnának benne az ifjak, de döntésüket környezetük is befolyásolja, s a szemfüles idősebbek egyre azt hajto­gatják: itt nincs mellékkere­set. sem borravaló. Az ilyes­fajta véleményekkel nehéz bírókra kelni, mégsem tor­panhatunk meg, mert a vá­lasztási lehetőségek széles skáláját kell kínálnunk a fiúknak és a lányoknak. A ludas: a tájékozatlanság A gimnáziumok feladatkö­re az utóbbi időben megvál­tozott. A sokoldalú felvilá­gosítás nem maradt el, ha­tékonysága azonban erősen vitatható. — Még ma is dívik a vá­róteremszemlélet.. Az apákat és anyákat eg3'általán nem zavarja az, hogy gyerekük bizonyítványa hemzseg az elégségesektől. Ök így érvel­nek: nem baj, négy év elég ahhoz, hogy megerősödjenek, s aztán majd csak történik valami. Hát bizony, jókorát tévednek, mert ez az iskola­típus a felsőoktatási intéz­mények felé nyit kaput, de csak azok számára, akik a legtehetségesebbek és a leg­szorgalmasabbak. A szerény képességűek és a lazsálok gondjai hónapról hónapra sokasodnak, s a versengésben mindinkább lemaradnak. Fá- suitakká, nekikeseredettekké válnak, holott első osztályú szakmunkás lehetne belőlük vagy jól boldogulnának vala­melyik szakközépiskolában. S ha már itt tartunk, akkor hadd jegyezzem meg: az se helyes, ha itt a lányok ural­ják a terepet, mert így az elnőiesedés — ennek komoly hátrányai is vannak — to­vább folytatódik az orvosi, a mérnöki, a jogászi és á pe­dagóguspályákon. Ugyanak­kor a fiúk egy része elkal­lódik, s később nem ott te­vékenykedik, ahol valóban kiemelkedőt alkothatna. Egy csokorba szedtük a gondokat, úgy érezzük, meg­érte, hiszen a jövőt megha­tározó döntésig van még idő az alapos mérlegelésre, az esélyek számbavételére, az önvizsgálatra, a társadalmi igények és a valódi adottsá­gok összhangjának megte­remtésére. Ha ez történik — s ebben készségesen segíte­nek a tanárok —. akkor az igazán értékes képességek kapnak zöld jelzést: az egyé­nek elégedettségére, s mind- annyiunk javára... — Kinek volt hozzá kul­csa? — Nekem ... és ... — És még kinek? — Máriának. 85. Algernon leszíjazva ül egy apró kis karosszékben. Fox- man egy diavetítőn időnként bejátssza neki egy dühös macska képét. Algernon agy­áramait egy műszer segítsé­gével figyeli. Algernon fe­jén. lábain elektródák. Fox- man városneveket mormol Algernon fülébe. „Amszter­dam ... Ankara... Buda­pest. ..” Foxman hosszan, türelmesen dolgozik. Orvos az iskolában Beszélgetés dr. Öry Imre egészségügyi minisztériumi főosztályvezetővel Az elmúlt napokban első alkalommal került sor ilyen jellegű találkozóra: Noszva- jon az ország minden tájáról összesereglett főorvosok az iskolaegészségügy problémáit vitatták meg. Az egyik leg­nagyobb érdeklődés dtr. Öry Imrének, az Egészségügyi Mi­nisztérium anya-, gyermek- és ifjúságvédelmi főosztálya vezetőjének előadását követ­te, aki egy kissé szentségtö­rő módon „elűzte” az újdon­ság varázsát: húsz, ötven, sőt száz évvel ezelőtti mun­kákból idézett. Amikor meg­kerestük, arról érdeklődtünk tőle, miképpen lehetséges, hogy újra és újra ugyan­azokkal a gondokkal kell szembenézni. Törések a fejlődésben — Történelmünkben az is­kolaorvoslás nagy múltra te­kint vissza. Az 1700-as évek­ben alakult az első kollé­giumi „hospitály” Nagyvára­don. Búvópatakként került elő a rendszeres egészségvé­delem gondolata: 1880-ban Fodor József tett javaslatot erre, amelyet meg is kíván­tak valósítani, de kudarcba fulladt, ahogy 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején is: a rendelet a munkáshata­lommal együtt sajnos meg­bukott. A két világháború között a gimnáziumokban történt bizonyos előrehaladás: Né­meth László, a jeles író ezen a területen tevékenykedett egy ideig, a Medve utcai pol­gári című műve őrzi emlé­két. Kimondta ebben, hogy nemcsak genetikus okok dön­tik el a tanulmányi eredmé­nyeket, sokkal inkább a szo­ciális körülmények. Ezért meg is kellett válnia állásá­tól. — A felszabadulás után nagyot ugrott az ellátás színvonala. Egyrészt kor­mányrendelet . írta elő, hogy minden oktatási intézmény­ben orvosra van szükség, másrészt az addig magán­praxist folytató idős orvosok­nak nem volt más lehetősé­gük az elhelyezkedésre. Nagy eredményei voltak ennek a „hősi” korszaknak: vissza­szorult a tbc, a férgesség, a tetvesség, a diftéria. Az ak­kori gárda nélkül ezt szinte lehetetlen lett volna megva­lósítani. Ezek a szakemberek azonban megöregedtek, elér­ték a nyugdíjjogosultságot. — Ezután egy újabb hul­lámvölgy következett. Meg­kezdték a körzeti gyermek- orvosi hálózat szervezését. A hatvanas években mintegy 1900 körzet alakult, így hát nem maradt ember, aki az iskolába mehetett volna. A feladat óriásivá növekedett, a személyi feltételek azonban 86. Kilenc hónap múlva. 1999 karácsonya. József és Mária egyszerű otthona, Mária ha­talmas hassal, szerelmesen búvik Józsefhez. József aggodalmaskodik. — Nem fáj semmid? — De ... most... mintha kezdödpe... József toporog, szerencsét- lenkedik. — Mi lesz a távirattal? Amit egy hete kaptunk. — Semmi. — Mária ... Mit tudsz te erről a Foxmanról? — Nem sokat. Semmit. Egy tudós, akinek a gyere­künket köszönhetjük. — Bocsánat... nem csak neki... a hiúságának is ... — Minden férfi hiú, aki gyereket akar. — És Foxman nem akart mástól is gyereket? Úgy ér­tem, hogy a kulcsot nem akarta odaadni valaki más­nak is? — A mama egyszer mint­ha mesélt volna ilyenről. De az illető nem vállalta. Ak­kor Foxman csúnyán meg­fenyegette. Azt mondta annak a nőnek, hogy ezért meglakol. Hogy az életével fizet. De ezt csak a mamától hallot­tam ... József áll Mária mellett, töpreng, gondolkodik erősen. hiányoztak, így sorra átala­kították az üres rendelőket a tanintézetekben az oktatás céljaira. — Hamar ' észre kellett venni, hogy űr tátong: hat­éves kortól, ha iskolai prob­lémák voltak, vihették az addig jól ellátott gyermeket az SZTK-ba, felnőttek közé. 1972-ben egy KNEB-vizsgá- lat megállapította, hogy a helyzet tarthatatlan, s gyö­keres változásra van szük­ség. Azonban nem lehetett egy az egyben átültetni a régi módszereket a hetvenes évekre. Az iskola „elszokott” ettől, hiába vitték oda rész­foglalkozásúként a körzeti gyermekorvosokat: inkább csak a tanítás akadályozását látták bennük. Ezután kez­dődött a módszeres munka, megalakult az Országos Cse­csemő- és Gyermekegészség­ügyi Intézet, majd az isko­laegészségügyi társaság. Há­rom év kellett ahhoz, hogy kidolgozzuk, mi az iskolaor­vos feladatköre. 1975-ben született meg a működési szabályzat. Azt már tudtuk: mit kell tenni, de azt még nem, hogy miként,. A megelőzés jegyében — Miért került az érdek­lődés homlokterébe ez az ügy, hogyan vált egyszerre ilyen fontossá az iskolások egészsége? — Régebben a prevenció, a megelőzés nem volt közép­pontban. Ma azonban már egészen nyilvánvaló, hogy egészséges felnőtteket csak ilyen módon lehet nevelni. Föltűnt ugyanis, hogy egyre többet fordítunk az ágazat fejlesztésére, s mégis valahol elvész a fáradság gyümölcse, mivel a betegek száma nem csökken. Sajnálatos módon a gyógyítás túlságosan is az idősebbekre koncentrált.' a fiatalok sajátosságait nem vette figyelembe. Ez meg­nyilvánul abban is, hogy ma sincs a kamaszoknak önálló termük a legtöbb kórházban, pedig sem a gyerekek, sem az idősek között nincs meg­felelő helyük. — Az lett volna az elkép­zelés, hogy gyermekkortól kezdve mindenkit kövessen egy lap, amelyen feltüntet­nék, hogy milyen problémák voltak, vagy vannak vele. Ennek megvalósítása addig nem lehetséges, míg ilyen hézagok léteznek. Hamis jelentések — 1977-ben a minisztérium szúrópróbaszerű vizsgálato­kat tartott. Addig is gyanús volt, hogy a beérkezett ada­tok nem felelnek meg a va­lóságnak. Akkor kiderült, hogy a jelentések a legtöbb — Mária! Én azt hiszem, hogy mi egy nagyszabású terv részesei, vagy inkább: végrehajtói vagyunk! Fox­man előre elképzelte, hogy egy adott helyzetben mit fo­gunk csinálni, tudta, hogy te a gyereket, ha hozzájutsz a kulcsokhoz, meg fogod szül­ni, tudta előre, hogy én le­szek olyan balek, hogy min­denbe beleegyezem, szóval, mint egy jó sakkozó, tudta előre az összes lépéseket. — A jó lépéseket, édesem, csak a jó lépéseket! — És most kaptunk egy táviratot. Azt hiszem, tő­le... — Nem tudtuk megfejte­ni ... — Én sokat próbálkoztam. — És van eredmény? — Azt hiszem, igen. — Arra gondoltam, hogy... — Mondd, édesem ... — Megfejtenem a távira­tot. Foxman küldte, egy he­te. Azt írja: „Mária, József. Születéshez gratulálok. Ke­ressétek Erzsébetet. Fia lett: János. Vigyázzatok egymás­ra. Liliant lelövettem. Fox­man. Utóirat: Algernon jól van. Tőle tudtam meg a cí­meteket.” — Ki az a Lilian? — Honnan tudjam? — És én? — Orvos kellene .! — Nincs. A faluban nincs helyen légből kapottak, de akadt, ahol még az iskolaor­vosi kartonokat sem vezet­ték. Ekkor a miniszter ösz- szehívta a megyei főorvoso­kat, s kijelentette, hogy ha ez így megy tovább, úgy veszi, személyesen őt akarják be­csapni. — Ezután meggyorsult a változás. Például Bács-Kis- kun megyében azt sem tud­ták, hogy milyen a törzslap: a nyomda társadalmi mun­kában készítette el, a kórház munkatársai pedig vállalták, hogy megvizsgálják a megye teljes gyermeklakosságát, hogy tiszta lappal indulhas­sanak. A legrosszabbról a legjobb helyre kerültek. Rá­adásul a kórház . számára rendkívül értékes az össze­gyűlt anyag. Ha létezik elő­zetes, megbízható vizsgálati papír, akkor rengeteg fárad­ságot megspórolnak. Ezután legtöbb helyen javulás kö­vetkezett, Heves megyében is., A továbbképzés is azt a célt szolgálta, hogy a me­gyei főorvosok lássák a téma súlyát, jelentőségét, rendsze­res ellenőrzéseikkel biztosít­sák az eredményes munkát. Hogyan tovább? — Milyen nehézségekkel kell szembenézni ezután? , — Ne kerülje el a figyel­münket, hogy áz iskolákban is minőségi és mennyiségi változás következett be: a gyerekek túlnyomó százaléka középfokú tanintézetben ta­nul tovább. Ez nagyon nagy feladatot ró a részfoglalkozá­sú orvosokra, s az iskolák sincsenek elragadtatva, ha órák maradnak el. Ráadástil a tevékenység megbecsülése sem megfelelő, nincs külön juttatás, mint máshol. A ma­gánpraxis folytatására legin­kább ebből az időből csípnek le. A gyermekorvosi munkát is jelentősen hátráltatja, hogy sajnos gyakorlattá vált a „há­ziorvos” alkalmazása. —- Ha rossz- az orvos "és a pedagógus közötti viszony, az csak a kórházban derül ki, miután a gyerek már össze­esett az órán. Ezért kettejük kapcsolata nélkülözhetetlen. Egymás segítsége nélkül nem jutunk tovább. A gyógyász fontos tanácsokat tud adni, a tanár pedig jelezheti a gon­dokat, problémákat. Olyan nemzedékeket kellene fölne­velni. amelyik tisztában van a legfontosabb egészségügyi feladatokkal. nem rohan minden csip-csup üggyel or­voshoz, de ha súlyosabb az eset, tudja mit kell tenni, amíg a segítség megérkezik. Nélkülözhetetlen szerepe van az iskolaorvosnak, ezért meg kell adni társadalmi rangját ennek a feladatnak, figyelve kitűnő végzőire, jutalmazva őket érdemük szerint. Gábor László orvos. Nemsokára itt lesz a bába. Mi lehet szegény Er­zsébettel? — A kolléganőddel? Ő is szült egy fiúcskát... Egy egészen apró fiúgyereket ... — Nem tudom, hol le­het .. . Megint a fájások... Már hárompercesek . .. József kinéz az ablakon. — Odanézz! Ott! Három ember! Valóban, nagyon messze, három sötét ruhás úr lépdel a sivatag homokjában. Fe­hér, világítóan fehér ing van rajtuk, kezükben fekete diplomatatáska. Mária föl- jajdul, vajúdik. A három férfi mögött lát­hatóan szaporodó tömeg. Utolérik a három férfit, aki nem más, mint Jones. Bert­ram és a forradásos homlo- kú férfi. A tömeg vonul Mária ott­hona felé. Távoli gyereksí- rás hangja hallatszik. A tö­meg énekei. Jones. Bertram és a forradásos elvész a tö­megben. Beletapossák őket a siva­tag homokjába. Az ének és a gyereksfrás egyre erősebben hallatszik. Esteledik. Az égen feltűnik egy fé­nyes pont. Egy rakéta? Le­het. VEGE

Next

/
Oldalképek
Tartalom