Népújság, 1980. november (31. évfolyam, 256-280. szám)
1980-11-16 / 269. szám
1 ISId jelzést a welodR képességeknek! PÁLYAVÁLASZTÁS - GONDOKKAL Minden esztendőben november és december a pályaválasztási hetek időszaka, így aztán a szokásosnál is több szó esik ilyenkor erről — s ezt túlzás nélkül állíthatjuk — a milliókat foglalkoztató témáról. Elöljáróban mindjárt rögzítsük a következőt: szűkebb hazánk igazán figyelemre méltó eredményekkel büszkélkedhet. A statisztikai mutatók minderre beszédes adalékokkal szolgálnak. Ezek közül most csak egyet említünk: az elmúlt tanévben végzett nyolcadikosoknak csupán egy százaléka nem tanult tovább. Ilyen sikerre kevés helyütt hivatkozhatnak az országban. Elégedettek mégsem lehetünk, mert egyetlen ifjúról sem szabad lemondani. Épp ezért érdemes — tágítva a kört — a pillanatnyilag is megoldásra váró gondokat sorolni, elemezni. A kalauz szerepkörére Jenei Artúrnét, a megyei pályaválasztási tanácsadó intézet igazgatóját kértük meg. Fiúk vagy lányok? Ügy tűnik: a szakmunkásképzőkkel nincs semmi baj, hiszen kínálatuk vonzza az érdeklődőket, ugyanis az általános iskolától búcsúzók ötvenegy százaléka jelentkezett ide. Tüzetesebb elemzés után azonban kiderül: korántsem ilyen rózsás a helyzet. — Minden esztendőben felmérjük a diákok szándékát, s rájöttünk arra, hogy a tizennégy évesek inkább másfelé kacsingatnak, s pillanatnyilag csak a negyvennégy százalék körül tartunk. Mégsem elsősorban ettől fáj a fejünk. Élünk a meggyőzés és a felvilágosítás megannyi eszközével, s ezek hatására egészségesen módosul majd az összkép. Annak viszont egyáltalán nem örülünk, hogy az iparosodott településeken Nemzetközi diáknap „Mi. a világ diáksága, hűségesek vagyunk a szabadságért elesett legjobbjaink példájához" — olvashatjuk a Nemzetközi Diákszövetség alapító okmányában. Az okmányt Prágában írták alá, abban a városban, ahol 1989. november l(i-ról 17-re virradó éjszaka kilenc egyetemista diákvezetőt lőttek agyon a német fasiszták, s közel kétezer fiatalt letartóztattak. A diákmártírok emlékére az ENSZ november 17-ét nemzetközi diáknappá nyilvánította. A Nemzetközi Diákszövetség elsőrendű és legfontosabb feladatának tekinti, hogy harcoljon a diákság jogainak és érdekeinek védelméért. életfeltételeinek és tanulási körülményeinek javításáért. és elősegítse, hogy a fiatalok társadalmuk haladó. demokratikus polgáraivá váljanak. A november 17-i nemzetközi diáknap a minden iránt érdeklődő, az eseményeket maga körül izgalommal és a változások iránti szenvedéllyel figyelő ifjúi politizálás bizonyságaként állít emléket Prága egykori diákmártírjainak. Emlékezik és ünnepel ezen a liánon a világ diáksága. Megemlékezik a világ haladó diákmozgalmairól, s ünnepli a Nemzetközi Diákszö- vetséghen js megtestesülő célt- főbbet tudni a világról, lénést tartani a korral — tanulni művelődni, s a po- lífássál a haladást szolgálni. (KS) MnMÜLtíifl liátW. november Ki., v — Egerben és Gyöngyösön — a legközömbösebbek a tinédzserek. Innen mindössze egyharmaduk rokonszenvez a munkássorssal. A hevesi járásban pedig a hatvanegy százaléknál kötöttek ki. Ebbe nem nyugodhatunk bele, mert a pedagógusokkal karöltve arra törekszünk, hogy a valódi képességek kapjanak zöld jelzést. Mindenki ért valamihez, bárki lehet kiváló egy területen. Bzt azonban meg kell láttatnunk, jel kell fedeztetnünk valamennyi gyerekkel. Aki középkádernek való, aki reménykedhet a majdani egyetemi-főiskolai felvételben, az ne szakmát válasszon, hanem ott kamatoztassa adottságait. ahol valóban szükség van rá. Sokan hangsúlyozzák, hogy a lányok zöme idegenkedik a munkapadtól. Vajon így van-e? — Sajnos, a tények emellett tanúskodnak. A jelenlegi nyolcadikos bakfisoknak csak harmincegy százaléka voksolt a kétkezi elfoglaltságra. Ebben az esetben mindenekelőtt a szülői szemlélet hibáztatható. Ök egyáltalán nem gondolnak az iparra, a mezőgazdaságra, legfeljebb a kereskedelemre. Nos, ezen a szemléleten kell és lehet is változtatni, többek között ezért tevékenykednek a nevelők, s ezt szorgalmazzuk mi is. Óvónő és más semmi A szakközépiskolák kivívták megbecsülésüket, rangjukat, így aztán pályázókban nincs is hiány. Ez érthető, mert az ilyen típusú oktatási intézmények általában nemcsak érettségi, hanem szakmunkás-bizonyítványt is adnak. Néhány jelzés azonban a nehézségekre is utal. — A legostromlottabb az óvónői pálya. Akkor is, ha mindenki tudja: évente csak egy osztály indul az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumban és Óvónői Szakközépiskolában. Az értelmetlen nekifutás után jó néhányan csalódnak, s az eszükbe sem jut, hogy másutt minden különösebb zökkenő nélkül jeleskedhetnének. A megye- székhely gép- és műszeripari szakközépiskolájába egyetlen lány sem akar bejutni. Igaz, a feltételek sem adottak még, de hát ezek könnyen megteremthetők, bízunk abban : jövőre megtörik a jég, s a gyengébb nem képviselői közül legalább tízen bekerülhetnek. A gépi forgácsoló szakma nem a vágyak netoXLIII. — Igen. — Akkor mi mehetünk. — Ez az önök dolga. — Arra kérjük a profesz- szor urat, ha megtud valamit . .. — Ez természetes. — Kire gyanakszik? — Van egy tanítványom. Mária . . . Tessék, itt á címe. — Köszönjük. Mit tud róla? — Éppen, hogy semmit. Nincs otthon, nincs az intézetben. — A kísérletről tudott? — Igen. — Hol, őrizte a Fekete Gént, professzor úr? — A Génbank páncélszekvábbja. Szép, változatos, alkotó jellegű, felelősségteljes megbízatás ez, fantáziát is látnának benne az ifjak, de döntésüket környezetük is befolyásolja, s a szemfüles idősebbek egyre azt hajtogatják: itt nincs mellékkereset. sem borravaló. Az ilyesfajta véleményekkel nehéz bírókra kelni, mégsem torpanhatunk meg, mert a választási lehetőségek széles skáláját kell kínálnunk a fiúknak és a lányoknak. A ludas: a tájékozatlanság A gimnáziumok feladatköre az utóbbi időben megváltozott. A sokoldalú felvilágosítás nem maradt el, hatékonysága azonban erősen vitatható. — Még ma is dívik a váróteremszemlélet.. Az apákat és anyákat eg3'általán nem zavarja az, hogy gyerekük bizonyítványa hemzseg az elégségesektől. Ök így érvelnek: nem baj, négy év elég ahhoz, hogy megerősödjenek, s aztán majd csak történik valami. Hát bizony, jókorát tévednek, mert ez az iskolatípus a felsőoktatási intézmények felé nyit kaput, de csak azok számára, akik a legtehetségesebbek és a legszorgalmasabbak. A szerény képességűek és a lazsálok gondjai hónapról hónapra sokasodnak, s a versengésben mindinkább lemaradnak. Fá- suitakká, nekikeseredettekké válnak, holott első osztályú szakmunkás lehetne belőlük vagy jól boldogulnának valamelyik szakközépiskolában. S ha már itt tartunk, akkor hadd jegyezzem meg: az se helyes, ha itt a lányok uralják a terepet, mert így az elnőiesedés — ennek komoly hátrányai is vannak — tovább folytatódik az orvosi, a mérnöki, a jogászi és á pedagóguspályákon. Ugyanakkor a fiúk egy része elkallódik, s később nem ott tevékenykedik, ahol valóban kiemelkedőt alkothatna. Egy csokorba szedtük a gondokat, úgy érezzük, megérte, hiszen a jövőt meghatározó döntésig van még idő az alapos mérlegelésre, az esélyek számbavételére, az önvizsgálatra, a társadalmi igények és a valódi adottságok összhangjának megteremtésére. Ha ez történik — s ebben készségesen segítenek a tanárok —. akkor az igazán értékes képességek kapnak zöld jelzést: az egyének elégedettségére, s mind- annyiunk javára... — Kinek volt hozzá kulcsa? — Nekem ... és ... — És még kinek? — Máriának. 85. Algernon leszíjazva ül egy apró kis karosszékben. Fox- man egy diavetítőn időnként bejátssza neki egy dühös macska képét. Algernon agyáramait egy műszer segítségével figyeli. Algernon fején. lábain elektródák. Fox- man városneveket mormol Algernon fülébe. „Amszterdam ... Ankara... Budapest. ..” Foxman hosszan, türelmesen dolgozik. Orvos az iskolában Beszélgetés dr. Öry Imre egészségügyi minisztériumi főosztályvezetővel Az elmúlt napokban első alkalommal került sor ilyen jellegű találkozóra: Noszva- jon az ország minden tájáról összesereglett főorvosok az iskolaegészségügy problémáit vitatták meg. Az egyik legnagyobb érdeklődés dtr. Öry Imrének, az Egészségügyi Minisztérium anya-, gyermek- és ifjúságvédelmi főosztálya vezetőjének előadását követte, aki egy kissé szentségtörő módon „elűzte” az újdonság varázsát: húsz, ötven, sőt száz évvel ezelőtti munkákból idézett. Amikor megkerestük, arról érdeklődtünk tőle, miképpen lehetséges, hogy újra és újra ugyanazokkal a gondokkal kell szembenézni. Törések a fejlődésben — Történelmünkben az iskolaorvoslás nagy múltra tekint vissza. Az 1700-as években alakult az első kollégiumi „hospitály” Nagyváradon. Búvópatakként került elő a rendszeres egészségvédelem gondolata: 1880-ban Fodor József tett javaslatot erre, amelyet meg is kívántak valósítani, de kudarcba fulladt, ahogy 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején is: a rendelet a munkáshatalommal együtt sajnos megbukott. A két világháború között a gimnáziumokban történt bizonyos előrehaladás: Németh László, a jeles író ezen a területen tevékenykedett egy ideig, a Medve utcai polgári című műve őrzi emlékét. Kimondta ebben, hogy nemcsak genetikus okok döntik el a tanulmányi eredményeket, sokkal inkább a szociális körülmények. Ezért meg is kellett válnia állásától. — A felszabadulás után nagyot ugrott az ellátás színvonala. Egyrészt kormányrendelet . írta elő, hogy minden oktatási intézményben orvosra van szükség, másrészt az addig magánpraxist folytató idős orvosoknak nem volt más lehetőségük az elhelyezkedésre. Nagy eredményei voltak ennek a „hősi” korszaknak: visszaszorult a tbc, a férgesség, a tetvesség, a diftéria. Az akkori gárda nélkül ezt szinte lehetetlen lett volna megvalósítani. Ezek a szakemberek azonban megöregedtek, elérték a nyugdíjjogosultságot. — Ezután egy újabb hullámvölgy következett. Megkezdték a körzeti gyermek- orvosi hálózat szervezését. A hatvanas években mintegy 1900 körzet alakult, így hát nem maradt ember, aki az iskolába mehetett volna. A feladat óriásivá növekedett, a személyi feltételek azonban 86. Kilenc hónap múlva. 1999 karácsonya. József és Mária egyszerű otthona, Mária hatalmas hassal, szerelmesen búvik Józsefhez. József aggodalmaskodik. — Nem fáj semmid? — De ... most... mintha kezdödpe... József toporog, szerencsét- lenkedik. — Mi lesz a távirattal? Amit egy hete kaptunk. — Semmi. — Mária ... Mit tudsz te erről a Foxmanról? — Nem sokat. Semmit. Egy tudós, akinek a gyerekünket köszönhetjük. — Bocsánat... nem csak neki... a hiúságának is ... — Minden férfi hiú, aki gyereket akar. — És Foxman nem akart mástól is gyereket? Úgy értem, hogy a kulcsot nem akarta odaadni valaki másnak is? — A mama egyszer mintha mesélt volna ilyenről. De az illető nem vállalta. Akkor Foxman csúnyán megfenyegette. Azt mondta annak a nőnek, hogy ezért meglakol. Hogy az életével fizet. De ezt csak a mamától hallottam ... József áll Mária mellett, töpreng, gondolkodik erősen. hiányoztak, így sorra átalakították az üres rendelőket a tanintézetekben az oktatás céljaira. — Hamar ' észre kellett venni, hogy űr tátong: hatéves kortól, ha iskolai problémák voltak, vihették az addig jól ellátott gyermeket az SZTK-ba, felnőttek közé. 1972-ben egy KNEB-vizsgá- lat megállapította, hogy a helyzet tarthatatlan, s gyökeres változásra van szükség. Azonban nem lehetett egy az egyben átültetni a régi módszereket a hetvenes évekre. Az iskola „elszokott” ettől, hiába vitték oda részfoglalkozásúként a körzeti gyermekorvosokat: inkább csak a tanítás akadályozását látták bennük. Ezután kezdődött a módszeres munka, megalakult az Országos Csecsemő- és Gyermekegészségügyi Intézet, majd az iskolaegészségügyi társaság. Három év kellett ahhoz, hogy kidolgozzuk, mi az iskolaorvos feladatköre. 1975-ben született meg a működési szabályzat. Azt már tudtuk: mit kell tenni, de azt még nem, hogy miként,. A megelőzés jegyében — Miért került az érdeklődés homlokterébe ez az ügy, hogyan vált egyszerre ilyen fontossá az iskolások egészsége? — Régebben a prevenció, a megelőzés nem volt középpontban. Ma azonban már egészen nyilvánvaló, hogy egészséges felnőtteket csak ilyen módon lehet nevelni. Föltűnt ugyanis, hogy egyre többet fordítunk az ágazat fejlesztésére, s mégis valahol elvész a fáradság gyümölcse, mivel a betegek száma nem csökken. Sajnálatos módon a gyógyítás túlságosan is az idősebbekre koncentrált.' a fiatalok sajátosságait nem vette figyelembe. Ez megnyilvánul abban is, hogy ma sincs a kamaszoknak önálló termük a legtöbb kórházban, pedig sem a gyerekek, sem az idősek között nincs megfelelő helyük. — Az lett volna az elképzelés, hogy gyermekkortól kezdve mindenkit kövessen egy lap, amelyen feltüntetnék, hogy milyen problémák voltak, vagy vannak vele. Ennek megvalósítása addig nem lehetséges, míg ilyen hézagok léteznek. Hamis jelentések — 1977-ben a minisztérium szúrópróbaszerű vizsgálatokat tartott. Addig is gyanús volt, hogy a beérkezett adatok nem felelnek meg a valóságnak. Akkor kiderült, hogy a jelentések a legtöbb — Mária! Én azt hiszem, hogy mi egy nagyszabású terv részesei, vagy inkább: végrehajtói vagyunk! Foxman előre elképzelte, hogy egy adott helyzetben mit fogunk csinálni, tudta, hogy te a gyereket, ha hozzájutsz a kulcsokhoz, meg fogod szülni, tudta előre, hogy én leszek olyan balek, hogy mindenbe beleegyezem, szóval, mint egy jó sakkozó, tudta előre az összes lépéseket. — A jó lépéseket, édesem, csak a jó lépéseket! — És most kaptunk egy táviratot. Azt hiszem, tőle... — Nem tudtuk megfejteni ... — Én sokat próbálkoztam. — És van eredmény? — Azt hiszem, igen. — Arra gondoltam, hogy... — Mondd, édesem ... — Megfejtenem a táviratot. Foxman küldte, egy hete. Azt írja: „Mária, József. Születéshez gratulálok. Keressétek Erzsébetet. Fia lett: János. Vigyázzatok egymásra. Liliant lelövettem. Foxman. Utóirat: Algernon jól van. Tőle tudtam meg a címeteket.” — Ki az a Lilian? — Honnan tudjam? — És én? — Orvos kellene .! — Nincs. A faluban nincs helyen légből kapottak, de akadt, ahol még az iskolaorvosi kartonokat sem vezették. Ekkor a miniszter ösz- szehívta a megyei főorvosokat, s kijelentette, hogy ha ez így megy tovább, úgy veszi, személyesen őt akarják becsapni. — Ezután meggyorsult a változás. Például Bács-Kis- kun megyében azt sem tudták, hogy milyen a törzslap: a nyomda társadalmi munkában készítette el, a kórház munkatársai pedig vállalták, hogy megvizsgálják a megye teljes gyermeklakosságát, hogy tiszta lappal indulhassanak. A legrosszabbról a legjobb helyre kerültek. Ráadásul a kórház . számára rendkívül értékes az összegyűlt anyag. Ha létezik előzetes, megbízható vizsgálati papír, akkor rengeteg fáradságot megspórolnak. Ezután legtöbb helyen javulás következett, Heves megyében is., A továbbképzés is azt a célt szolgálta, hogy a megyei főorvosok lássák a téma súlyát, jelentőségét, rendszeres ellenőrzéseikkel biztosítsák az eredményes munkát. Hogyan tovább? — Milyen nehézségekkel kell szembenézni ezután? , — Ne kerülje el a figyelmünket, hogy áz iskolákban is minőségi és mennyiségi változás következett be: a gyerekek túlnyomó százaléka középfokú tanintézetben tanul tovább. Ez nagyon nagy feladatot ró a részfoglalkozású orvosokra, s az iskolák sincsenek elragadtatva, ha órák maradnak el. Ráadástil a tevékenység megbecsülése sem megfelelő, nincs külön juttatás, mint máshol. A magánpraxis folytatására leginkább ebből az időből csípnek le. A gyermekorvosi munkát is jelentősen hátráltatja, hogy sajnos gyakorlattá vált a „háziorvos” alkalmazása. —- Ha rossz- az orvos "és a pedagógus közötti viszony, az csak a kórházban derül ki, miután a gyerek már összeesett az órán. Ezért kettejük kapcsolata nélkülözhetetlen. Egymás segítsége nélkül nem jutunk tovább. A gyógyász fontos tanácsokat tud adni, a tanár pedig jelezheti a gondokat, problémákat. Olyan nemzedékeket kellene fölnevelni. amelyik tisztában van a legfontosabb egészségügyi feladatokkal. nem rohan minden csip-csup üggyel orvoshoz, de ha súlyosabb az eset, tudja mit kell tenni, amíg a segítség megérkezik. Nélkülözhetetlen szerepe van az iskolaorvosnak, ezért meg kell adni társadalmi rangját ennek a feladatnak, figyelve kitűnő végzőire, jutalmazva őket érdemük szerint. Gábor László orvos. Nemsokára itt lesz a bába. Mi lehet szegény Erzsébettel? — A kolléganőddel? Ő is szült egy fiúcskát... Egy egészen apró fiúgyereket ... — Nem tudom, hol lehet .. . Megint a fájások... Már hárompercesek . .. József kinéz az ablakon. — Odanézz! Ott! Három ember! Valóban, nagyon messze, három sötét ruhás úr lépdel a sivatag homokjában. Fehér, világítóan fehér ing van rajtuk, kezükben fekete diplomatatáska. Mária föl- jajdul, vajúdik. A három férfi mögött láthatóan szaporodó tömeg. Utolérik a három férfit, aki nem más, mint Jones. Bertram és a forradásos homlo- kú férfi. A tömeg vonul Mária otthona felé. Távoli gyereksí- rás hangja hallatszik. A tömeg énekei. Jones. Bertram és a forradásos elvész a tömegben. Beletapossák őket a sivatag homokjába. Az ének és a gyereksfrás egyre erősebben hallatszik. Esteledik. Az égen feltűnik egy fényes pont. Egy rakéta? Lehet. VEGE
