Népújság, 1980. október (31. évfolyam, 230-255. szám)

1980-10-05 / 234. szám

TARNAÖRSIEK - JO ÜTÖK EENE! VILÁGNAP Az egri együttesek hangversenyéről Ahol nőm „mostohagyerek Október elsején — zenei világnap. Ma már minden művészeti ágnak, a szín­háznak, a képzőművészetnek megvan a maga■ünnepnap­ja vagy hete, hiszen a ro­hanó kor embere egyre in­kább éhezik a szépség iránt, egyre inkább szűkében van a percnek, pillanatnak, amikor mélyen és igazán átérzi emberségét. Ha sem­mi másért, ezért a gondo­latért, ezért az elgondolá­sért érdemes ezeket az ün­nepi órákat életre, hangzás­ra hívni. Ezért volt külö­nös hangsúlya ebben a ka­vargó mai időben annak a Sosztakovics-felhívásnak, amit a szerdai hangverse­nyen, a Művelődési Köz­pontban felolvastak, és ezért volt mély hatása az ílíj/és-versnek — A zene szava —, amelyet Virágh Tibor adott elő. Ezekkel a gondolatokkal, {> dzé'H vezetjük be ezt a be­J számolót, mert az egri énekkarok, az Egri szimfo­nikus zenekar és a belőle alakult kisegyüttesek való­ban ünnepien tárták a hall­gatóság elé azt a felfogást, hogy a zene mindenkié, a zene nem ismer, mert nem ismerhet országhatárokat, és ha van valami, amihez bé­ke kell, az a zene, a dal­lam, a harmónia. A kedves hangulatú kamgramuzsi- kától a romantikus pateti- kus hangvételű kórusszámig, Bachtól Bartókig ívelt a műsor, és vallotta, hogy a zene képes az érzés és az értelem szintjén igazi em­beri közösséget teremteni. J. S. Bach E-dúr fuvola­csembaló szonátáját Pethő Károly. Pálvölgyi Ágnes és Ács Ferenc adták elő. A kamarazene e gyöngyszeme meghitt zenei formának, az el­szórakoztató együtt zenélésnek akár a megkedveltetője is lehet, hiszen a három hang­szer mintha a szóban tör­ténő gondolatközlés rendjé­nek engedelmeskedne. A tanárképző főiskola ve­gyes kara Cherubini Kánon­ját és Puerl: Ó musica cí­Tlszatáj-esf Egerben Egerben, a Megyei Műve­lődési Központban, hétfőn este 7' órai kezdettel a nép­szerű folyóirat, a Tiszatáj munkatársaival találkozhat­nak az érdeklődők. Vörös László, Annus Jó­zsef és Olasz Sándor a folyó­irat, múltjáról, jövőjéről, a szerkesztés elveiről beszélget majd a résztvevőkkel. Az es­ten jelen lesz Csoóri Sándor költő, a házigazda tisztjét pedig Cs. Varga István tölti be. Közreműködik az egri Egészségügyi Szakközépiskola színjátszó csoportja. OSMM& ÍSSS. október 5., vasárnap Totálkép a műsor zárószámából mű kórusművét adta elő Szepesi Györgyné vezényle­tével. Az együttes ez alka­lommal is a jól kidolgozott, szépen hangzó számokkal hívta fel magára a figyel­met. Az Egri fúvósötös — Asztalos Lóránd, Miklovitz László, Szepesi György, Papp János és Takács János ösz- szeállításban — Johann Cchristian Bach Larghetto és rondo című alkotását ját­szotta. Ritkán halljuk ezt az együttest legutóbb a Bartók-teremben arattak emlékezetes sikert. Most is­mét érezhették a lelkes kö­zönség ráérzését erre a szá­mukra is. Biztatnánk is őket a' gyakoribb jelentke­zésre. Az Építők Heves megyei Kórusa dr. Valentin Kál­mán vezetésével Bárdos: Ének a dalról, Juhász Gyu­la versére írt művét éne­kelte. A lírai hatás, a vers érdekes gondolatsora nagy romantikus izzással jelentke­zik ebben a műben. A kó­rus dicséretére szóljon, hogy a fináléig tudta fokozni a hatást. Ocskay György vezényelte a Dobó Gimnázium énekka­ra és az Egri szimfonikus ze­nekar által előadott kisope­rának, Süss ma yr Namen.f est­jének három részletét. Ha­tásos mű, a derű árad belő­le, a Dobós-lányoknak ez már feszt iválsizám. Az Egri szimfonikusok Bartók Magyar képek című VTII. — Kösz, Charlie. Kösz, hogy hazakisértél. — Semmi főnök, semmi­ség az egész. — Kérsz inni? — Igen, most már kérek. — Tölts nekem is, meg magadnak is. Charlie tölt, Jones leveszi az ingét, a mellkasát vakar- gatja. — Azért ez jó nap wlt, ugye Charlie. — Jó. — Hát akkor, megérde­meljük. Egészségünkre. — Egészségünkre. Me­gyek, aludj jól. Jó éjszakát. 23. Mária és József a szobá­ban szerencsétlenkednek. Láthatóan még sohasem aludtak együtt, kerülgetik egymást, míg vetkőznek. (Fotó: Szántó György.) sorozatából három darabot adott elő. A barokk zené­hez szokott szimfonikusok mintha sűrűbben időznének a XX. századi zene tájain. Farkas István karmester és koncertmestere — úgy tűnik — fáradhatatlan abban a kultúrmisszióban, amit eb­ben a városban és ebben a megyében felvállalt. J. S. Bach a-moll hege­dűversenyét az Egri szimfo­nikusokkal Radnóti Tibor játszotta. Sokszor leírtuk már, hogy a zené is költé­szet, mert érzéseinket, han­gulatainkat, eszmélésein- ket úgy szólaltatja meg, hogy az másoknak gyönyö­rűséget 'okozzon. Ebben az értelemben volt ez a hege­dűverseny poézis, mert Rad- 'nóti Tibor a maga lírai egyéniségét felszabadultan engedte szólni ebben az elő­adásban. Händel Béke-ódájából hallottunk egy részletet a műsor záros zárna ként az egyesített kórusok és az Eg­ri szimfonikus zenekar elő­adásában. Dr. Valentin Kál­mán most is a pátoszt hangsúlyozta, igaz, a Händel- muzsikánál a szárnyalás természetes állapot. Kár, hogy az énekkarok és a zenekar elhelyezése miatt a közönség egy része a folyosóra szorult. Valamit tenni kellene Egerben kon­certterem ügyben! Farkas András — Fürden; akarsz? —-kér* dezi Mária. — Ebben a medencében? Nem is tudok úszni. — Dehogyis itt... a für­dőszobában. — Ja? Igen. ■— A kockás törülköző tisz­ta. Azt használd. Én fáradt vagyok, majd fürdők reggel. Megtalálsz mindent, ott az ágyad, jó éjszakát. József szerencsét lenül áll­dogál. — Hát nem együtt alszunk, Mária? — Dehogynem. Nézd, egész közel az ágyadhoz, az ágyam. Menj, fürödj nyugodtan. — Megyek. Jó éjszakát. — Jó éjszakát. . 24. Hajnál. K pápára mögül de. rengenek elő a fények, las­san kirajzolódnak a dolgok körvonalai. Legelőbb a kö­Modern épület a tarnaörsi iskoláé. Előtere szemet gyö- nyörködtetően tágas, a végén színpad, oldalról pedig tor­naterem nyílik. Az előbbihez ugyan sajnos nem épültek öltözők. így színházi előadá­sokat nemigen lehet itt ren­dezni. az utóbbi pedig nincs egészen készen, de az itteni­ek bizakodóak: tervszerűen munkálkodnak céljaik eléré­séért. Az idén megvalósítot­ták a tagosítást: az erki fel­sősök is itt fejezik be ezen­túl tanulmányaikat. Ezzel együtt létre kellett hozni a napközi otthont, hogy a gyer­mekek ellátását biztosítani tudják, s az óvoda is ide kap­csolódott. Most a „komplex” intézmény létrehozására ké­szülnek: a klubkönyvtár az eddigi düledező otthonából ideköltözik. Elsőként az is­kola igazgatóját, dr. Hegedűs Gyulánét kérdeztük meg ar­ról, hogy milyen módon tud­nak megfelelni ennek a sok feladatnak. Eddig simán ment . 7' — A mostani látványos változásokat három év kitar­tó munkája előzte meg. En­nek köszönhető, hogy tavaly szeptember 3-án átvehettük az új szárnyat. Akkor kezd­tünk hozzá a tagosítás meg­szervezéséhez. Meg kellett teremteni a feltételeket, s a szülőket meggyőztük arról, hogy ez a gyermekeik érde­két szolgálja. Ez év augusz­tus 26-án a napközi is ké­szen állt, így aránylag zök­kenőmentesen tudtak indul­ni. Erk társközségünk: ösz- szetartozik a tanács, a ter­melőszövetkezet is, alig né­hány kilométer választja el egymástól az ..utolsó házakat. ■Ezért csupán negyedóra kell ahhoz, hogy az iskolásokat be- és visszaszállítsuk. A taní­tás negyed kilenckor kezdő­dik, mert egy kis időbe te­lik ennek az utazásnak a le­bonyolítása. Az eltelt egy hónap alatt egyetlen erki szülő sem jött panasszal, a fiatalok idegenkedése az Is­meretlenségtől is elmúlt. Ma már nem lehet megkülönböz­tetni, hogy melyik tanuló melyik faluból származik. zefí bokrok látszanak, aztán a fák. a házak, majd végül a hegyek is. Az egyik bokor alatt megmozdul Lilian. Vé­res, sáros. Föltápászkodik, visszacsuklik. Újra megpró­bálja. Sikerül. Bemászik a telefonfülkébe, tárcsázik. — Főnök, meglőttek. — Géphang: „Hol?” — A hátamon. — „Nem. így értem. Hol van? Hol van most?” — Egy telefonfülkében, közel Foxmanhoz. — „Azon’ nal küldök kocsit.” — Köszönöm, főnök. — Lilian újra összeesik, kidől a telefonfülkéből. Még éL 25. Reggel. Mária és József fogják egymás kezét, úgy alszanak. Mária fölébred, ki­bontja kezét Józseféből, ki-1 megy a fürdőszobába. Le­veti mindenét, amit még József miatt magán hagyott és lelussoL Fütyörészik, éne­kel. Fürdőruhát vesz föl, für* dőküpenyt dob magára. Keresztültóp az alvó Jó­zsefen, lábujjával kicsit meg is birizgálja a mellét, és be­lép a zsilipkamrába, majd a medencébe. Légzőmaszk van rajta, fogával görcsösen szo­rítja a légzőszelepet. Lassan, egyenletesen, magabiztos mozdulatokkal úszik a szoba, nagyságú medencében, töb­bet van a recés csempék kö­zelében, mint a viV. tetején. Elengedj kezét, lábát: lebeg, összekuporodik: süllyed. El. rúgja magát a csempéktől: emelkedik. Hosszú haja la­— Napi gondjaink azért vannak jócskán: megfelelő edényeket alig tudtunk sze­rezni a konyhára. Féltünk attól, hogy nem megy min­den simán, de alapvető prob­lémáink nincsenek. Hátra­van még október elsejétől a komplex intézmény beindí­tása : lépcsőzetesen látunk eltervezett feladataink végre­hajtásához.. A tanítás és a művelődés A megyében sorra alakul­nak a „komplex” intézmé­nyek, ahol az iskola és a művelődési otthon keresi a közös kibontakozás lehetősé­gét. Jó példák és rosszak egyaránt vannak: magától az átalakulás ritkán megy. Ahol a tantestületben van jó szán­dék — „közművelődési haj­lam’’, ott lelkes kiscsoport­vezetők kerülhetnek ki kö­zülünk, s biztos bázisra ta­lálhat egy falu kultúrája. Hogyan készültek fel itt, Tar- naörsön a változásokra? — Két helyiséget bocsá­tunk a klubkönyvtár rendel­kezésére — amelynek füg­getlenített, szakképzett veze­tője van — az egyik a gyer­mekeké, a másik a felnőtte­ké lesz. Az elsőben rendha­gyó irodalomórákat tudunk tartani, a második alkalmas kiscsoport-foglalkozásokra, az iskola előcsarnokában pedig filmvetítéseket, előadóesteket, vagy színházi produkciókat lehet rendezni. Végigmentünk a termeken: egyelőre semmit sem muta­tott még későbbi funkciójá­ból. Mégis, ha nem is jelen­tenek végleges megoldást, hiszen kicsik; átmenetileg jobbak, mint a régi, roskatag épület. A közös községi ta­nácson folytattuk a beszélge­tést, Papp István elnökkel. Fölvetődött bennünk, mire ez a nagy sietség, erről ér­deklődtünk tőle: — Már a harmadik ötéves terv idején ágazati fejleszté­si politikát alakítottunk ki, hogy csekély anyagi erőnket ne aprózzuk el. Ezelőtt az zán követi mozdulatait, hol arca előtt lebeg, hol a vál­lára simulva úszik vele együtt. — Érdekes vagy ebben az akváriumban — mondja Jó­zsef, aki közben felébredt, és észrevette Máriát a me­dencében. — Itt aludtál? Mária természetesen nem hall semmit, de ezt nem is bánja: a vízből nézve Jó- z.sef sokkal érdekesebb lát­vány, mint a nem hallható hangja. A fénytörésben Jó­zsef alakja kegyetlenül esen­dővé válik, s ezért Mária, amilyen gyorsan tud, kijön a zsilipkamrán át a meden­céből. Megcsókolják egymást. Jó­zsef megibabonázottan öleli a fürdőruhás Máriát. 26. Foxman a teraszon torná­zik. Egészsége, mozgékonysága feltűnő. Olyan, mint egy szépen öregedő filmszínész. Nézegeti torna közben az iz­mait, mert nemcsak egészsé­ges, de hiú is. Lefut a delfinekhez, be­ugrik közéjük. Játszanak, együtt játszanak. Labdával, karikával, úszóövekkel. Foxman kikászálódik a medencéből, a delfinek majd. nem kiugranak utána a part­ra. Sírnak vagy fütyörész- nek? Nem lehet tudni. Fox. man egy kisebb medencéből halakat merít, átdobja a delfineknek. (Folytatjuk) egészségügyi ellátás volt a fő területünk: gyógyszertár, kör­zeti orvos és fogászati rende­lés kellett. Amit elgondol­tunk, meg is valósult. Az­után az oktatás és a kultúra került terítékre: az iskola terveit eleve úgy rendeltük meg, hogy ha már csináljuk, művelődési intézményt is ki­alakíthassunk mellette. Át­meneti, hogy az iskola épü­letében kapott helyet a klub­könyvtár, a következő évek­ben önálló otthont kap, ahol már színházi körülményeket is tudunk biztosítani. Nem mondom, hogy egy­szerű minden. Például a napközi otthon konyháján rengeteg kenyér­szeletet kell levágni hetente — egy asszony csak ezt csi­nálja, mert a gép csak hosz- szúkásakat tud felhasználni, mifelénk meg kereket készí­tenek. — Eddig bevált az elgon­dolásunk. Bár voltak, akik morgolódtak, hogy inkább járdára költenénk, de ha szétforgácsoljuk a rendelke­zésünkre álló összegeket, so­ha nem valósul meg mindez. így az erkiekkel közösen so­kat haladtunk előre, legalább jó néhány évre megoldottuk a gyermekek ellátását: a jö­vőnek dolgozunk. Bizakodva . :; Szabó Lászlóné, a helyf közművelődés irányítója. Könyvtár—népművelés szakosf főiskolai végzettségű, s már jó néhány éve a faluban munkálkodik. — Sajnos, eddig nem vol-« tak meg a szükséges feltété-- lek. A nagytermünkben már két éve nem lehetett még* filmeket sem vetíteni, mert, életveszélyesnek nyilvánítot-f iák. Mast ez is lehetővé vá-| •ük, ahogy mindaz, amit ed-í dig létrehoztunk helyet kap,} kulturáltabb körülmények'! között tudunk tevékenyked-á ni, mint eddig. Érdeklődése van, a helybeli értelmiség, szívesen kapcsolódik be at feladatok elvégzésébe, ahogy! az eddigi kiscsoport-foglalko-* zásokból is kiderült: nem lesz« hát nehéz a „komplex” meg-, valósítása sem. A fiatalok —i mivel itt ilyesmire nem volií kilátás — eddig a szomszédos^ községekbe mentek szórakozol ni. Pezsgőbb életet kell lét rehozni, akkor a tsz is szí-if vesen adna pénzt a közö9* fenntartásra: lenne miért. — A színpadunk kialiakításá-% ban segítségünkre volt a* szolnoki Szigligeti Színházt: műszaki vezetője: nem rajta4 múlott, hogy öltözők híján*' vagyunk, ahogy a tsz építő-* részlegének lelkes támogatá-y sán sem. Hátravan még a* új szárny, amelynek létreho­zásával valóban elmondhat-* juk, hogy korszerű és hasz-*, nálható művelődési objektumé áll rendelkezésünkre. Mii its az iskola újdonsült igazgató-«' helyettese,- azon teszek, hogy megtöltsük élettel és tarta­lommal a sok lehetőséget rejtő kapcsolatunkat. A leg­közelebbi feladatunk a járási kulturális seregszemle meg­rendezése lesz október 15-én: készülünk bemutatkozásunk­ra. ★ Példamutató ez a követke­zetesség és jobbító szándék, ahogy Erk és Tarnaörs közös községi tanácsa dolgozik az összesen majd három és fél ezer lakos művelődési és szó­rakozási alkalmainak a meg­teremtéséért Tudják, hogy olyan diófa ez, amely ter­mést később hoz, mégis nél­külözhetetlen. hogy a jövő­ben mindenki jóllakhassék a gyümölcseivel. Gábor László

Next

/
Oldalképek
Tartalom