Népújság, 1980. október (31. évfolyam, 230-255. szám)

1980-10-28 / 253. szám

Általánosítható tanulságok k> I Újítómozgaiom a Gagarin Hőerőműben A következtetések megfo­galmazásában semmi ördön­gösség nincs. Drága az olaj? Használjunk mást helyette. A legolcsóbb a fűtéshez a lignit? Erre kell átállni. Ha még annyit mondunk mindehhez, hogy Gagarin erőmű és melléje állítjuk a legtermészetesebb párját: Thorez bánya, úgy tetszik, máris nyakon csíptük a lé­nyeget. Ilyen egyszerű lenne ez? ★ — Tőlünk azt kéri az erő­mű, hogy adjunk nekik több lignitet, mint amennyi a ter­vünkben szerepel. — Képesek lennének erre? — A termelési adataink azt bizonyítják, hogy eleget teszünk a kérésnek. — Tehát minden a legna­gyobb rendben van? — Látszólag. A kérdés csak az, meddig tudjuk a többlettermelést a munkaver­seny révén fenntartani. — Mi lenne a megnyugtató megoldás? — A Thorez termelési ter­vének a módosítása. — Akkor pedig tessék mó­dosítani. — Ez sem csupán elhatá­rozás kérdése. Még csak nem is a minisztériumon múlik. Itt hagyjuk is abba ezt a kérdezősködést, mert az ed­digiekből is kiderülhetett, hogy a logikai sorrend ugyan elvezet a jó megoldáshoz, de annak pénzügyi feltételei is vannak. A további részlete­ket már nem kértük Győri Sándortól, a Mátraalji Szén­bányák igazgatójától. ★ Nincs értelme az adatok sorát idézni. Hogy hétmillió tonna lignitet ad-e a bánya az erőműnek, vagy annál akár kétszázezer tonnával is többet, az a közvéleménynek nem sokat mond. Azt sem kell tudnia a nem szakmabe­linek, hogy miért a kalóriát használják mérő egységként az elszámoláskor a bányá­szok. A fontos most, hogy a terv alapadata határozza meg a forintok mennyiségét is. Így például azt is, mennyit le­het felhasználni bérre, pré­miumra, gépekre, berendezé­sekre. Ha tehát a bányászok­tól az eddigi eredményeknél húsz-huszonöt százalékkal többet kér valaki, ezt nem teheti úgy, hogy majd a szo­cialista brigádok, az üzemek év végi elszámolásánál, ér­tékelésénél jó pontként veszi figyelembe. Meghatározó tehát a jó­váhagyott gazdasági terv. De még ezzel sem értünk el a megnyugtató válaszhoz. Azt is érdemes latolgatni, melyik az olcsóbb: fenntar­tani az erőműben az eredeti lignit-olaj-barnaszén keveré­si arányt, vagy növelni a lig­nitet a másik kettő csökken­tésével, aminek velejárója az is, hogy a bányában ennek megfelelő fejlesztésre van szükség: gépekben, berende­zésekben, műszaki eszközök­ben. Ahogy a szénbányák igaz­gatója mondta: ők készen állnak arra. hogy a felső el­határozás szerint cselekedje­nek, még a berendezések be­szerzésének gyors lebonyolí­tását sem előznék meg az ál­matlan éjszakák. Csak — dönteni kell. Ezt itt a két igazgató, az erő­műé és a szénbányáké nem tudja egymás között elintéz­ni. ★ Mégsem annyira kpmpli-, kált az egész, ha jól meg­gondoljuk. Mit is mondott a szénbányák igazgatója? — Nyílik mód arra is, hogy a most meglevő techni­kai bázisunkkal teljesíthes­sük az erőmű által igényelt többletmennyiséget a jövő­ben. Valamiféle varázslatra lenne képes a bánya? Egé­szen másról van szó. Ha le: hetőséget kapnának a bánya- terület kisebb módosítására, asísor nagyon gazdag és ma­gas kalóriatar Lalmú ligáik mezőhöz jutnának. Amennyi­vel megemelkednének ily módon a költségeik, azt el­lensúlyozhatná a jobb minő­ségű lignit értéke. A lehetséges megoldások közül érdemes még megemlí­teni, az is célra vezetne, ha a vállalati nyereség nagyob­bik hányadát nem kellene befizetniük. Ha a saját pén­zükkel. annak legalább a többségével maguk gazdál­kodhatnának. De hát úgy van ez, hogy a trösztnél van a „nagyka­lap". Akik abba nem tudnak pénzt berakni, azok onnan várják a forintokat. Hogy ez így mennyire igazságos, mennyire alkalmas a kényel­meskedés terjesztésére, ne döntsük el. Azzal a vélemé­nyünkkel talán mégsem ma­radunk magunkra, hogy a tröszt, mint közvetítő, mint áttétel tulajdonképpen sem­mit nem gyoréít meg, a ter­melést sem, és csak azoknak az üzemeknek a mentsvára, amelyek támogatásra, segít­ségre szorulnak. Esetünk, az erőmű és a bánya közötti nehézkes egyezkedés is ezt a megál­lapítást húzza alá. ★ A Thorez bánya várható­an szép eredményekkel zár­ja az évet. Jelentős mérték­ben túlteljesíti a tervét. Azt már csak halkan teszik hoz­zá. hogy a Mátraalji Szén­bányák más vállalatoknál is üzemeltet külfejtést és így járul hozzá azok terveinek végrehajtásához. A következő évekre is gondolnak már most. Elvállalták a nagyfeszült­ségű távvezetékek oszlopai­A magyar és a francia ér­telmiség történetét elemzik azon a nemzetközi tudomá­nyos konferencián. amely vasárnap kezdte meg mun­káját Mátrafüreden. A ta­nácskozáson részt vevő ma­gyar és francia tudósok há­rom napon át áttekintik a két ország értelmiségének történeti alakulását, kapcso­latait a tizenharmadik szá­zadtól egészen napjainkig. A rendező szervek, valamint francia részről a párizsi Tár­sadalomtudományi Tovább­képző Intézet és több fran­nak gyártását — például. Ezzel nemcsak újabb forin­tokat gyűjtenek be, hanem lehetővé teszik, hogy olyan vasipari munkásgárdát ver­buváljanak, amelyik a kül­fejtés nagyobb szereléseihez is kéznél van és ezeknek a feladatoknak a végrehajtása után sem kell csak azért tartani őket, hogy „ott le­gyenek”. De a dunai vízlépcső és erőmű munkálataiba is be­kapcsolódnak. Több mint tíz kilométer hosszúságú szállí­tópályát gyártanak és állíta­nak ott fel. Mindebből következik, hogy a mostani 2,5 milliár­dos árbevételüket növelni akarják a következő ötéves tervben. A terv továbbfejlesztése a külfejtésnél is adott. Csak a döntés..., ennek a helye nem Visonta és nem Gyöngyös. Ha meggondoljuk: az erő­mű jelentős összeget takarít meg azzal, ha az olajat csök­kenti vagy mellőzi. Az olaj­nál pedig a lignit jelentősen olcsóbb. A két ár közötti kü­lönbségét, annak egy részét nem lehetne a lignittermelés fejlesztésére fordítani? ★ A felvázolt logikai sorok az ésszerű takarékosság té­májában fogantattak. Nyo­mukban a helyes megoldáso­kat sem kell hosszas fejtörés árán leifedezni — úgy lát­szik, úgy tetszik. A mostani viszonyainkra még jellemző sok-sok áttétel alapján. azonban mégsem olyan egyszerű az egész. Saj­nos. cia egyetem képviseletében huszonnégy magyar és tizen­három francia kutató tart előadást, ismerteti kutatási eredményeit. A francia delegációt Jacques Le Goff, a párizsi Társadalomtudományi To­vábbképző Intézet igazga­tója. a középkor ismert ku­tatója vezeti. Köpeczi Béla. a Magyar Tudományos Akadémia fő­titkárhelyettese tartott meg­nyitó beszédet. A tanácskozás kedden fe­jeződik be Mátrafüreden. Az újítási versenyfelhívás — mint Ösztönző — újnak számít az újítómozgalom­ban. A Vas-, Fém- és Villa- mosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezetének év eleji kezdeményezése mégsem csak formai újdonságot je­lent; tartalma is eltér a megszokottól. Ráirányítja a figyelmet az újítómozgalpm még kihasználatlan tartalé­kaira: a fiatalok, a nők be­vonására, a tapasztalatcse­rék fontosságára, és célmeg­jelölései is szorosabban il­leszkednek egész népgazda­ságunk feladataihoz. Nem­csak abban, hogy az anyag­gal, az importtal, a mun­kaidővel- és az energiával való takarékos gazdálkodás­ra figyelmeztetnek, hanem abban is, hogy a dolgozók felelősségérzetét fontos té­nyezőként. jelölik meg. Üj a kiírásban az is, hogy az újítások vállalaton belüli, illetve országos versenyezte­tését kívánja lendítőerőként hasznosítani. Hol tartanak a megvaló­sulásban ezek a célkitűzé­sek? A választ Visontán. a Gagarin Hőerőmű Vállalat­nál kerestük. Olcsó ésszerűsítés A Gagarin Hőerőmű mé­reteinél, bonyolultságánál fogva ideális terep az újítók számára. Nemcsak azért, mert igazi gépészeti cseme­gékből épül össze az erőmű, de azért is, mert ekkora érté­kek keletkezésénél még a ti­zed százaléknyi hatékony­ságjavulás eredménye is tíz- és százezrekben mérhe­tő. Az idei év első kilenc hó­napjának számai is ezt bi­zonyítják. Eddig 129 új meg­oldást adtak be az ott dol­gozók, és a 75 hasznosítás­ra elfogadott ötlet a kifize­tett 215 ezer forint újítási díj fejében hatmillió 800 ezer forintot takarított meg! Ez egy húsz-huszonöt fős gépipari kisüzem egész évi munkáját jelentené — és a napi munkán kívül, annak „melléktermékeként” szüle­tett. ' És jóllehet, az újítások megvalósításának költségeit a Gagarin Hőerőműben sem követik, a szellemi munká­ért kifizetett alig kétszáz­ezer forint az újítómozga­lom magas hatékonyságát mindenképpen bizonyítja. Feladatterv, pályázatok Visontán — csakúgy, mint a legtöbb magyar vállalat­nál — évente visszatérő fel­adat volt az újítási feladat­terv összeállítása. A mód­szer is hasonló: a műszaki­ak felsorolják azokat a technikai-munkavédelmi tennivalókat, amelyek meg­oldandók, és megjelölik azt az összeget is, amit a szel­lemi termék várhatóan ér. Az idei feladatterv is kiter­jed a szén-, és pernyeszál­lítás akadályaira, a malom­javítás egyszerűsítésére, sőt a hűtőrendszer üvegtáblái­nak gépi cseréjére is. ösz- szesen 64 pontot sorolt fel az újítási feladatterv: okos, jó gondolatokat. Eredményessége mégis el­maradt a várttól! Bár az újítási dömping általában az utolsó negyedévre esik — az újítók karácsonyra időzí­tik a várhatóan jobban fi­zető megoldások benyújtá­sát! — ez csak részben ma­gyarázat. Az eddig beadott öt-hat feladattervi újítás: kevés. Ennek oka elsősorban az, hogy az elvárt megoldá­sok túlságosan magas mű­szaki követelményeket ír­nak elő a fizikai dolgozók számára. Észrevették ezt a Gagarin Hőerőmű újításokkal foglal­kozó vezetői is. A megol­dást két úton keresték. Egy­részt a brigádok, KlSZ-alap- szervezetek és egyéni újítók, köztük a nők számára újí­tási versenyfelhívást adtak ki. Ez külön jutalmat ad a legtermékenyebb újítóknak, kollektíváknak. Még jobbnak ígérkezik a másik ötlet. Ebben az év­ben próbálkoztak először az­zal, hogy egy-egy nagy fon­tosságú műszaki . feladathoz kapcsolódva újítási pályá­zatot hirdessenek. Negyed­évenként egy olyan nagyobb témát jelölve meg, amely­hez az újítók munkája nem nélkülözhető. Közel a célokhoz A — bízvást mondhat­juk — siker titka ez. Hi­szen a konkrét feladatok kapcsán több elképzelés is versenyezhet egyazon idő­ben, és a rendszeresen „ada­Ó, ezek a városiak! Mind bolondok” Ha kell nekik az a romos vályogház, hát csak vigyék. Még fizetnek is ér­te. Körülbelül így kezdődött évekkel ezelőtt a falvak „megszállása”, a városokból elvágyódok házvásárlása. S így csodálkoztak az akkori vidékiek, ha meg-megjelent egy Lada a település taná­csa. vagy kocsmája előtt, s a jólöltözött városlakók ela­dó porták iránt érdeklődtek. Ez azonban már mind a múlté. Egy-egy megyeszék­hely, vagy járási központ kö­rül. az úgynevezett vonzási körzetben már szinte min­den valamire való ház, vis­kó. romos kúria elkelt On­nan az idősek kihaltak, a fiatalok pedig behúzódtak a városokba. A hétvégi, vagy nyaralóháznak megvett épü­letek aztán az év nagy ré­szében lakatlanok, mert új­donsült tulajdonosaik — természetesen — városon él­nek. ott dolgoznak. Akad aztán olyasféle vál­lalkozó is, aki a ..lakótelep- betegségtől” szabadulni akar­ván. inkább választja a be­járást és kiköltözik egy vá­roskörnyéki faluba. Egyre gyakoribb az is. hogy fiatal házasok, néhány évi albér­letben összekuoorgatott kis pénzzel, vágnak neki a na- rasztházvásárlásnak. Több család is együtt, hisz any- nvit egy nem tud összegyűjte­ni, amiből ki is telne. Mert az árak egyre nőnek, ha már el nem érték a vá­rosi szintet. A minan mi is a festői kis Szarvaskőn jár­tunk. épp ugyanebben az ügyben, mert a nyomasztó városi légkör, a betonténger. s egvéb ilyen, a szociológu­sok által ,előszeretettel hasz­nált kifejezéssel élve: hatott ránk. Ügy gondoltuk, hogy golt” újítási tennivalók idő­ben ütemessé tehetik a kam­pányjellegű újítómozgal­mat. Az első pályázat már le­zárult. Eredménye, az egyes kazán irányítástechnikai át­alakítása, egy méreteiben is impozáns szellemi termék. Második-harmadik generá­ciós elektronikus alkatré­szekből az eddiginél gyor­sabb, de egyszerűbb vezény­lőterem született — és ma már működik is. A beadott 13 újításból 11 volt elfogad­ható, megvalósítandó, és nyolc ezek közül fizikai be­osztású kollektíva, vagy egyéni újító munkája! Érdé-; kesség, hogy a tizenegy meg­oldás nem egymásnak el­lentmondó, hanem egymás® kiegészítő javaslatokat adott — jelezvé a kollektív újítá­sok előretörését. Közülük is kiemelkedik a mérés- és szabályozástechnikai műhely Kun Béla és Münnich Ferena brigádjáé, illetve a védelem és vezérléstechnikai műhely Jedlik Ányos brigádjánál® tevékenysége. A kedvező ta­pasztalatok nyomán két újabb pályázat indult: a sótalanított vízzel való oko­sabb gazdálkodásra, illetve a hulladékok komplex eltáJ volítására . gyűjtenek elkép-; zeléseket. Növekszik a női újítói® száma is: elsősorban a szál-. lit ó üzem nődolgozói jeles-» kednbk munkavédelmi újí­tásaikkal. Csökkentek a jog-» viták: bár két esetben bí­rósági per folyik az újítás elfogadása kapcsán, az újítá­sok megvalósítását, illetve használatát mindez nem érinti. A szakszervezet újí­tási bizottsága is kevés eset­ben tárgyal újítási díjjal kapcsolatos panaszokat. Megalapozott tehát a vál­lalat új törekvése is. Ä másutt is alkalmazható meg­oldásokat — szám szerint eddig tízet — felajánlják a többi erőműnek is. Az újí­tók, a hőerőmű és a nép-: gazdaság együttes érdeké-;' ben. gyermekeinknek ott nyilván jobb lesz: a szabad levegő, tágas tér, hegyek... Hárman voltunk, s a taJ nácsnál meglehetősen bi­zalmatlanul fogadtak, bár ajánlottak egy címet, s azt is megígérték, ha lesz eladó ház, értesítenek bennünket. Egyébként a községben is csaknem „minden elkelt”. Ki lehetne tenni a „megtelt’* feliratot. Csakhogy a legtöbb ilyen ház év közben elha­gyatott, s a falu is azért tű­nik kissé kihaltnak. Egy kis házikó a domb­oldalon, hozzá csipetnyi kertj az ára háromszázezer körül, Kápé. Se víz. se csatorna. Följebb. a templom után maid százezerért kelt el a nyáron egy lakhatatlan ro­gyadozó parasztház. jobban mondva, vályogviskó. Azóta sem változott a külcsine. Csupán egy felirattal lett „gazdagabb”: Ez a ház nem eladó! A szomszéd öreg nénike egyedül volt otthon. Fekete ruhájába törölte a kezét, mintha valami nagyon fon­tosat kérdeztünk volna. Pe­dig csak olcsó porta ’ felől kíváncsiskodtunk. A nénike előbb tágra nyitotta a sze­mét. majd csodálkozva, htim- mögve azt mondta: Hát én nem értem, mitől van ez? Tőlünk mindenki Egerbe jár. a gyerekek is. Ejszen maguk is fiatalok! Nem ér­tem... Végül fejcsóválva, a kert végébe bandukolt. Avart égetni, zott... Ö még nem váltó­Józsa Péter 1980.: Oktober Sä», kedd Elődeink fegyverei Évszázadok hadtörténeti ívét fogja át az a kiállítás, a mely a gyöngyösi művelődési központban látható. Fegyvereink elődei elődeink fegyverei címet viseli a jó! válogatott anyag, amely a római katapultáló géptől a közelmúlt harci eszközéig, az öntöltő géppisz­tolyig tartalmazza a jellemző darabokat. Az ünnepélyes megnyitón Búzás T.ászló alezre­des köszöntötte a megjelenteket. Hangsúlyozta, hogy a kiállítást egyébként a magasabb egység megalakulásának harmincadik évfordulója tiszteletére szervezték a Hadtörténeti Múzeum közreműködésével. Az érdeklődtük not ember középéig láthatják a kiállítás anyagát. .(Fotá. Száiifco György') G. Molnár Ferenc Nemzetközi tudományos konferencia Mátrafüreden Köhidi Imre Parasztház j*. t A Minden nlyan egyszerű?

Next

/
Oldalképek
Tartalom