Népújság, 1980. október (31. évfolyam, 230-255. szám)
1980-10-03 / 232. szám
1 A MUNKASMÜVELÖDÉS GYÖNGYÖSÖN Lépcsőfokok a kultúrához Sok vád érte — valljuk be, többnyire jogosan — a szocialista brigádmozgalom művelődési oldalát. Mérni ugyanis, hogy lehetne azt, ami szinte mérhetetlen, mert átfogja a teljes életet, az ember egész 'valóját. Mit mutat meg ebből a naplóba beragasztott jegy, az író— olvasó találkozón megjelent egy szem képviselő által szerzett alibialáírás. Vagy mint a kötelességszerűen, bóbiskolva lerótt időtöltés: színház, hangverseny vagy mozi. Az ilyenek inkább elrettentésül szolgálnak: valami fölfoghatatlan, ijesztő és misztikus csodának állítva be azt, ami legegyszerűbb, legőszintébb — csak meg kell hozzá járni a szükséges lépcsőfokokat. Nem kívánhatja például senki, hogy egy kétkezi munkás, fárasztó napja után, Bartók zenéjében gyönyörködjék minden előképzettség nélkül, hiszen sokan még az iskolázottabb, „vájt fülűbb” emberek közül is csak áltatják magukat sokan azzal, hogy értik és élvezik. Az út kezdete Még egy éve sincs, hogy Gyöngyösön létrehozták azt a lehetőséget, akkor még programozott munkásművelődési akció címen, amely közbülső lépcsőfoknak tekinthető, az önállóbb formák fele vezető úton. Az elnevezésen végül is változtatni kellett, mivel nem hangzott túl csalogatóan, így lett egyeztetett munkásművelődési program belőle. Bár nem azon múlik, hogy hívják, a lényeg ezután is ugyanaz marad. Segítséget kínált ezzel a Mátra Művelődési Központ a vállalások teljesítéséhez: olyan átfogó elképzelés keretében, amely végén egy vetélkedő áll. A célkitűzések szerint úgy fogták ösz- sze az eddig szétszórt törekvéseket, hogy a korábbinál szélesebb választékot kínáltak volna. Az volt a cél, hogy a brigádok megismerkedhessenek a művelődési központ és más, hasonló intézmények munkájával, tanulva és szórakozva. Az irányítás mértéke korlátozott volt, hiszen a havonta kiküldött értesítésben nem kötelezően kiadott programok szerepeltek, hanem tanácsok. Az sem számított követelménynek, r hogy a csoportok együtt vegyenek részt a rendezvényeken. Közel egy esztendő alatt a következő forma bontakozott ki: levelezőlapok kerültek a brigádokhoz, amelyekkel rendszeresen jelzik, hogy mit végeztek. A pontozás ezek alapján zajlik. A kiadott tervek tartalmazzák a számba jöhető színházi és mozielőadásokat, kiállításokat és más eseményeket, ezenkívül azokat a kiscsoportokat, amelyek adott időszak alatt nyitott kapukkal várják az érdeklődőket. A vetélkedőn végül is nem valamilyen elvont tárgyi tudásról, hanem az addig szerzett tapasztalatokról adnak majd számot a munkások novemberben. Eredmények és kudarcok Az első tájékoztatón még 48 Gyöngyös környéki üzem és vállalat képviselője jelent meg. Végül is közülük 13 kapcsolódott be a későbbiekben. Ezekből 77 brigád küldött jelentkezési lapot, de csak 47 élt a felajánlott lehetőségekkel. A kezdeti föllángolás tehát jóval nagyobb volt, mint a kitartás. Így is elfogadható az arány, hiszen majdnem ezren vesznek részt ebben a kísérletben. A nagyüzemek közül kimagaslik a Gagarin Hőerőmű Vállalat és a Tho- rez Külfejtéses Bányaüzem. A tapasztalatok szerint, az itteniek vesznek részt a leglelkesebben,' legkomolyabban az akcióban. Feltűnő viszont az Izzó csekély aktivitása: igaz, hogy sokan jelentkeztek, de végül is rengetegen lemorzsolódtak közülük. Általában az adott hely szemléletétől függ a jó szándék: ahol nincs gazdája a kultúrának, ott nehezebben lehetett megmozdítani a művelődési ház eszközeivel az embereket. A visszaküldött lapok nagyon vegyes képet mutatnak, de az mindenesetre látszik, hogy a legtöbben kihasználják ezt az alkalmat. A beérkezett jelzések alapján kétfelé osztották a munkáscsoportok tevékenységét: szűkebb és bővebb értelemben vett művelődésnek tekintették. Az előbbihez a színháztól az oktatásig, hozzá tartozott jóformán minden, a másik oldalra a pat- ronálások, a közös kirándulások és más, közösségteremtő formák estek. A határokat — úgy tűnik — elég tágasra szabták ahhoz, hogy sok saját kezdeményezés és önállóság beleférjen. A további lépcsőfokok Az mindenesetre kiderült, hogy ilyenfajta szakmai irányításra szükség van, az igény megvolna, csak a körülményeket kell megfelelő módon átalakítani. Gyakran még mindig a dolgozók fölött történik mindaz, amit kulturálódásnak lehetne nevezni. Így fogalmazott az Egyesült Izzó egyik dolgozója: „Nem tudtunj: róla, hogy beneveztünk. A ’brigádvezető nem közölte velünk.’’. Majd így adta meg okát érdektelenségének : „Drága a mozi, a színház, a strand. A brigádban többen hajtanak lakásért. Nyáron főleg dolgozunk, télen járunk szórakozni. Művelődni csak akkor lehet, ha anyagi fedezet van rá." Ennek ellenére hiányolta, sőt kifogásolta is, hogy nem vehette ki megfelelően részét ebből a programból. Hiszen egészen nyilvánvalóak az előnyei, ahogy a Thorez egyik munkása látja: „Ügy, mint brigádtag. hozzá tudok jutni akármilyen mozijegyhez, színházjegyhez, de mint gyöngyösi lakos, nem.’’. Sok a bejáró is, akinek sem kedve, sem lehetősége nincs arra, hogy ilyenfajta dolgokba bekapcsolódjék: „Elép sok időt elvesz a bejárás. Reggel 4-kor kelünk, s csak 5 órára érünk haza. Ezután jön még a jószág ellátása." Nem könnyű hát összeegyeztetni a sokféle elfoglaltságot, s megszervezni a megfelelő alkalmat arra, hogy valóban pihentetőül és önkéntesen lépjenek be ezek az emberek a kultúrházakba és más ilyen helyekre. Egy tény: sok kiaknázatlan lehetőség és erő van még mindig a brigádmozgalomban, s folytatni kell Gyöngyösön, s másutt is a kutatást, hogy sok kétkezi dolgozót bevonjanak a művelődésbe. Ehhez az kell, hogy ne csak kipipálandó feladatnak tekintsék a munkásművelődést, hanem lépcsőfoknak egy magasabb cél felé, amikor már vetélkedőt sem kell szervezni ahhoz, hogy kimozduljanak esténként, s kinyíljanak jóra, szépre egyre többen. Gábor László Ifjúsági jogászklub Egerben A KISZ városi bizottsága, a Heves megyei Jogász Szövetség támogatásával jogászklubot hozott létre Egerben. Az Alpári Gyula Szakközép- iskola épületében levő klub- helyiségben szerdán délután ünnepélyes megnyitót tartót- jak, amelyen először Ra- bóczki Lajos városi KISZ- titkár köszöntötte a nemes akciót, majd dr. Varga János, a városi tanács vb-elnö- ke mint a Magyar Jogász Szövetség Heves megyei Szervezetének elnökhelyettese megnyitó beszédet mondott. Annak szükségességét indokolta, hogy a pályakezdő jogászokat egy ilyen kötetlen fórum és tapasztalatcserelehetőség segíteni tudja a bei 1 leszikedéftükben, erősíti őket és szándékaikat a szakmai fejlődés útján. A kötetlenné alakult beszélgetésben a klub vezetője, dr. Sass Attila ismertette azokat az elképzeléseket, amelyek a klub munkáját vezetik. Ebben az évben máris két ülést tartanak, novemberben és decemberben. Két téma is szerepel a műsorban a büntetőjog területéről novemberben — A bűnismétlés megelőzésének feltételei és Az elítéltek önkormányzatának fejlődése, az elítéltek nevelése, munkáltatása —, de nem lehet kisebb jelentőségű majd az a vita sem, amelyet decemberben rendeznek és az államigazgatási eljárási törvényt módosító törvénytervezetről kívánnak folytatni. Szó esett arról is, hogy a különböző területeken dolgozó jogászok, olykor jogkörüket tekintve sincsenek rózsás helyzetben. Itt különös hangsúllyal beszéltek az ipari vállalatoknál, szövetkezeteknél munkálkodó szakemberek „körön belüli” helyzetéről, s arról, hogy ezeknek a jogtanácsosoknak milyen segítséget nyújthat éppen az a szakmai tapasztalatcsere, amely fórumszerűen igazítaná el őket egyéni gondjaikban. Értékes gondolatként merült fel, hogy az ösztöndíjjal Egerbe igyekvő joghallgatókat is bevonják a klubéletbe, mert ezzel is zökkenőmentesebbé szeretnék tenni pályakezdésüket. Annak jelentőségét a tervek is hangsúlyozzák, hogy a más szakmák, foglalkozások, hivatások képviselőivel megrendezendő találkozások, eszmecserék gyarapodást jelentenének a fiatal jogászok számára, akik csak úgy oldhatják meg helyesen az előttük álló feladatukat, ha széles látókörrel rendelkeznek. ff. a.) írógép-matuzsálemek (MTI fotó — Fényes Tamás felv. — KS) „Az írógép és elődei” címmel kiállítás nyílt a Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központ budapesti OMmm 1980. október 3., péntek Népköztársaság úti bemutatótermében. A gépírás történetének több mint két évszázadát bemutató kiállításon az írógép-matuzsálemektől a legmodernebb gépekig közel félszáz írógép mutatja be a echnika fejlődését. Képünkön: miniírógép a század elejéről. — Kövér. Mária újra egyedül van. Szerencsére, kevéssel főnökének ..eltűnése” után, megjelent József. — Már nem is vártalak. Azt hittem, egyedül megyek a mamához. Ha nem tudnád, elmúlt éjfél. — De csak a tavaszi időszámítás miatt,.. — Mindegy. Indulhatunk. — Mária! Miért nem költözöl hozzám? — Elmondtam már néhányszor. De mondom újra: félek a kísérleteidtől, és a mama is betegeskedik. Nálad mindig olyan rossz szag van. — Ezért? Csak ezért? — Igen. — És... szeretsz? — Hogyne szeretnélek, drága Józsefeim... De most A vadász Egy ember a sok közül. Olyan 6 is, mint más örülni, bánkódni tudó ember. Valami azonban mégis van, ami megkülönbözteti. Nyugodt. Bölcsen és megfontoltan nyugodt, ötven felé jár. de kisgyermekkora óta az erdő az otthona. — Boldog? — Igen. — Mikor érzi magát legjobban? — Amikor egyedül vagyok az erdőben, a hegyek között Amikor csillagos, holdvilágos hajnalokon nyakamba veszem az erdei világot. Amikor vaddisznó csörren a vágásban, vagy őzet, szarvast figyelek úgy, hogy azok nem látnak engem. Zöld zsinóros vadászkalapját megtépázta az idő, puskája tusáját hó, vihar, eső marta. — Mennyire van a falu? — Hét kilométer. — Gyakran bejár? — Csak ha járásom van arrafelé. — A bort, vagy a pálinkát szereti? Jót nevet. — Mindkettőt. — Előfordul, hogy emiatt az asszony mérgelődik? — Néha, amikor a faluba vetődöm, ott ragadok. Sok jő emberem van. Ha meglátnak, így Karcsik ám, úgy Karesi- kám, szóval, nehéz szabadulni tőlük... Piktor ecsetje alá való arc. Markáns vonások, békés, nyugodt tekintet. A zöld kalap alól kikandikálnak a deres fürtök.— Mikor legszebb az erdő? — Az erdő mindig szép. Huszonkilenc esztendő óta még egyszer sem találtam ugyanolyannak a hajnalt, vagy a naplementét. Mindig és minden változik, alakul. A tavaly még gyenge bakra azt mondom, hogy: no, megjárja! A szarvas- bikák esztendőről esztendőibe új agancsot hoznak és egyetlen év alatt egy-két araszt nőnek a fenyők. — Mi meg vénülünk... — Mit tehetnénk? — Volt-e már beteg? I — Előfordul. Amikor „elmaradok”, komiszul fáj a fejem. Szokta is mondani az asszony: — Megérdemled! Egy cseppet sem sajnállak.; — A család? — Két fiam van. Az egyik most katona, a másik harmadik gimnazista. Amikor a gyerekekről beszél, különös boldogság látszik az arcán. Leginkább, amikor a katonafiút emlegeti. — A Karcsi gyerekből erdész lesz... Elindulunk. Vállra kerülnek a puskák, lassan-lassan suttogóvá válik a beszéd, elakad a szó. Kezével a fenyves felé mutat. Ott tanyáznak a disznók, a szarvasok meg a tarvágásban. .. Szalay István Fedémesiek az országos népdalköri találkozón A Fejér megyei Tanács művelődésügyi osztálya, a Kórusok Országos Tanácsa és Fejér megyei Szövetsége, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, valamint a Fejér megyei Művelődési Központ október 4-én és 5-én népzenei tanácskozással egybekötött országos népdalköri találkozót rendez Székesfehérvárott. Erre meghívást kaptak a fedémesi dalosok is. A bemutatkozásra 4-én kerül sor, az eredményhirdetést, pedig 5-én délután tartják az ottani Megyei Művelődési Központban. már siessünk, igazán siessünk. A mama vár. — Igaz, a marna vár. József és Mária elindultak. Üres a lakás, az úszómedence üvegfalán hideg, gyilkos, kékeszöld fénv lobban. 18. — Parancsoljanak, fáradjanak be. Magát még nem ismerem. — Charlie... — Emmánuel Foxman. Most telefonáltam az asz- szisztensnőmnek. hogy holnap korábban jöjjön be. Sajnos, nincs sok időm. — Igazán nem akarjuk feltartani, professzor úr. De úgy hallottuk, hogy zaklatják. .. hm... bizonyos személyek. .. — Igen. De kibírom. Ki fogom bírni Még befejezek egy utolsó kísérletsorozatot, és kérem a nyugdíjaztatásomat. öreg vagyok már. — Professzor úr. az öregség az élet koronája. — Szavak, szavak. Tessék, üljenek le. mondják el röviden. hogy mit akarnak. Charlie és Jones udvariasan megvárják, míg a professzor leül. Tágas, szellős teraszon vannak, hatalmas úszómedence fölött ringatóznak kényelmes székeikben. A medence felől füttyögő hangok hallatszanak, a vízből fénylő testek ugranák ki. és csúsznak vissza a vízbe szinte hang nélkül. — A delfinjeim — mondja Foxman. Láthatóan büszerre a társaságra. — Bár helyesebb volna, ha egyszerűen csak delfineket mondanék. — Miért, professzor úr? — Ezt nem értjük — bá- tortalankodik Charlie is. — Mert nem vagyok a tulajdonosuk. és ők nem képezik a tulajdonomat. — Biztosan nagyen értelmesek. .. — Éppen ez az... semmivel sem ostobábbak, mint az ember. Csak más közeget választottak az életük számára. Nem a szárazföldön élnek, hanem a vízben, En.y- nyi az egész. — Minden állat fél a fűztől. .. — Charlie szellemes- kedik. A delfinek nem állatok! — A professzor kiabál. — Nem tudom, micsodák, de nem állatok! — Aztán kissé halkabban hozzáteszi: — De a tűztél nagyon félnek. És meg is van rá minden okuk... — Ezt hogy érti. proíesz- szor úr? — Hosszú történet, erre most nincs idő. Mondják el, mit óhajtanak. — Tulajdonképpen semmit. A szolgálatainkat szeretnénk felajánlani. — Köszönöm elfogadom. Jones, én magát ismerem. Maga becsületes ember és esze is van, meg szive is. (Pultyuljukl — Szóval már neve is van. S ráadásul milyen undorítóan irodalmias... — Igenis... — Azért hívtam fel, hogy közöljem, holnap egy órával korábban jöjjön be. a döntő kísérlet kritikus fázisát kezdjük el. Szükségem van a segítségére. .. — De hisz én még... — Csak semmi kishitűség! Hogy maga mit tud, azt én döntöm el. — Természetesen, profesz- szor úr! — Akkor... holnap reggel találkozunk. És ne adjon sok diót Algernonnak... — Kövér? — Igenis kövér. — Algernon, bújj elő... ez kövér, professzor úr?
