Népújság, 1980. október (31. évfolyam, 230-255. szám)

1980-10-22 / 248. szám

A munkapadtól a vetéritjazgataig fl vállalati belső mechanizmus tartalékai Milyen és mennyit er ma a vállalati önállóság? Milyen fék­jei vannak a gyárkapukon belül? Hogyan lehetne a tarta­lékokat hasznosítani? Milyen a kapcsolat az úgynevezett anyavállalatok és a gyárak, gyáregységek között? A vállalatok belső irányítási mechanizmusával, az új gaz­dasági. gazdálkodási feltételek között való működésével fog­lalkozik cikksorozatunk, amely konkrét példákon keresztül elemzi a vállalati irányítási rendszert. írásainkat vitaindító­nak szánjuk, ezért szívesen helyt adunk lapunkban a me­gyében dolgozó szakemberek véleményének, javaslatainak. 3. Túlszabályozás délibábjai Utaltunk már rá, hogy a túlméretezett, soklépcsös vál­lalati belső irányítási rend­szerben (amely, tehát tagolt­ságában, teljesítőképességé­ben és bonyolultságában na­gyobb. mint. amekkorát a fejlesztés, termelés, forgal­mazás nagyságrendje, tagolt, sága, bonyolultsága megkí­ván, amely nagyobb, mint például, amit a hazai ipai'- ban a vállalatok közötti munkamegosztás, a koope­ráció valóságos szintje szük­ségessé tesz) nos, ebben a rendszerben egyes szinteken, osztályokon olyan ..mecha­nizmus" alakul ki, amely az adott részleg számára — a rend, a fegyelem, az ügy­menet zavartalansága jegyé­ben — automatikusan „ki­termeli” a feladatokat, sőt: a külön érdekeket is, ame­lyek nem feltétjén ül esnek egybe az egész vállalati kol­lektíva érdekeivel. Nézzünk most erre egy-egy érdekes, és eléggé általánosítható ese­tet. Sok helyen a rendtartás­hoz tartozik, hogy a szállí­tási osztály csak tikkor vál­lal fuvart a raktárnak, mű­helynek, ha azok 72 órával előbb átküldték a megren­delési. Ez az előretartás egy­felől valóban nem haszonta­lan, hiszen így jut idő a leg­fontosabb szállítások kivá­lasztására, a fuvarok össze­házasítására, tehát a szállí­tókapacitás legkedvezőbb kihasználására. Másfelől azonban az előrendelés a vállalat valamennyi részlegét arra készteti, hogy megren­deléseiket a hét minden nap­jára előre leadják, hiszen ebben a rendszerben köny- nyebb lemondani, mint meg­szerezni a kapacitást. A rendszer tehát végül is nem alkalmas arra, hogy a szál­lítási kapacitáskihasználást optimalizálja. E rendszer me­rev alkalmazása anélkül,' hogy a megrendelőket is ér. dekeltté tennék a kapacitás optimalizálásában s csak utasítják azokat, valójában csak a szállítási osztály mun. káját könnyíti meg: 72 órá­val előbb elkészíthetik a be­osztást, sohasem kell kap­kodniuk, s ha valahova, ahol nem szóltak idejében, nem jut kapacitás, a felelősség nem őket terheli. A kapaci­tást azonban e rendszerrel nem lehet optimalizálni, csak formálisan. ' A szállító- kapacitás szétosztása a szál­líttatok között, egyszer s min­denkorra, alighanem ked­vezőbb kihasználást eredmé­nyezne. Ehhez az kellene, hogy a nagyvállalatokon, trösztökön belül — a belső , mechanizmus refbrmjának első lépéseként — esetleg önelszámoló egységeket hoz­zanak létre: jogokkal, esz­közökkel. kötelességekkel és felelősséggel ellátva azokat. Ez a megoldás kivált akkor tűnik ésszerűnek, ha a nagy- vállalati központ, s a te­lephelyek egy része között több mint 100, olykor 200— 300 kilométer a távolság. A „különérdek mechaniz­mus”, a túlszabályozott vál­lalati belső szervezetekben a legtöbb főosztálynál kiala­kul. Annak idején például az üzemfenntartási osztályo­kat. gondnokságokat . azért szervezték meg. hogy ■ a ter­meléssel foglalkozókat men­tesítsék a munkához szüksé­ges apróbb eszközök, segéd­anyagok, bútorok stb. be­szerzésétől, gondozásától, rendben tartásától. Ezek az osztályok tehát kezdetben ték a termelő vagy irányító részlegek igényeit, kívánsá­gait. Ma az a helyzet, hogy nem gyűjtik az igényeket, hanem elbírálják. S ha a gondnokság megtakarít a fenntartási költségekből, pré­miumot kap. I£em lehet tehát csodál­kozni azon, ha ezek a rész­legek a keretek elosztását azzal kezdik, hogy félrete­szik az év végi megtakarí­tást. A munkakörülmények javítását szolgáló összeg egy 1 része így válik tehát a gond­nokság prémiumalapjavá. Az ma már senkinek sem jut az eszébe, hogy az e célra szánt összegeket tulajdonképpen már szükségtelen még egy­szer megspórolni, hiszen ez­zel akkor takarékoskodtak, amikor a vállalat pénzét el­osztották: mire. mennyi jut. Külön érdekké vált példá­ul az is sok helyen, hogy a garázs ne lépje túl a teher­autók havi kilóméterkéretét. Ezért nem egy helyen , meg­esik. hogy a hónap utolsó napjaiban az árut bérfuva­rozóval szállítják, mert a garázs nem ad kocsit. A bér­fuvar ugyan költségtöbblettel jár, de az eltűnik a vállala­ti általános költségek között (eddig legalábbis eltűnt) a garázs . viszont, jogosult lesz a prémiumra. Nemcsak egyszerűbb len­ne a vállalati élet, az ügy­intézés. hanem csökkenné­nek a termelési költségek is, ha például a telephelyek ve­zetője rövid úton eldönthet- né, hogy ha elromlik egy be­rendezés, van-e ideje meg­várni a központi tmk javí­tóit, vagy inkább külső ja­vítókra bízza. Vagy. ha a raktár szabadabban rendel­kezhetne — a raktáros oszt­hatná be — a szállítóeszkö­zökkel, vagy legalábbis azok egy részével. E példákat persze a teljes­ség igénye nélkül, csupán a kialakult helyzet érzékelte­tésére hoztuk fel, hogy nyo­mába eredjünk annak: a túlzott ügyviteli, irányítási centralizáció hol. miben, mennyire képes hátráltatni a rugalmas, gyors, ésszerű munkát, gátat vetve a kez­deményezőkedvnek, sová- nvítva a felelősséget a vég­rehajtás szintjein. Pont azo­kat az értékeket szorítva ez­zel a háttérbe, amelyekre a következő években — de már ma is — a legnagyobb szükség van. — Igaz, az 1980-ban élet­be lépett intézkedések és az új szabályozók után számí­tani lehet arra, hogy a-vál­lalatok az eredményes gaz­dálkodás érdekében minden lehetséges tartalékot igye­keznek majd kiaknázni. A vállalatokra nehezedő gaz­dasági kényszer eddig való­ban nem volt akkora, hogy saját vezetési, ügyviteli stí­lusukat és intézményrend­szerüket is kritika alá ve­gyék. Várható, hogy a kö­vetkező időszakban az eb­ben rejtező tartalékok fel­kutatása is szükségesnek mutatkozik majd a vállala­tok .szemében. Ahol a számításoknál gon­dolnak arra. hogy saját bel­ső mechanizmusuk milyen hatással van az eredményes­ségre — például az új gyárt­mányok átfutási idejét. " a beszerzés átfutási idejét, a piaci információk hasznosí­tásának sebességét, vagy az újítások, javaslatok, kezde­ményezések elbírálásának időtartamát is elemezve — ott aligha marad kétség afe­lől. mi az igazi jelentősége egy nyitott, rugalmas, telje­sítményre (s .nemcsak az el­lenőrzésre) orientált, a reál- folyamatok nagyságrendjé­vel összehangolt belső intéz­ményrendszernek. Lehet-e ezt várni, szüksé­ges-e mindenütt elvégezni ezt a számvetést — erről ér­demes lenne szélesebb kör­ben is Véleményt cserélni, gyakorló vállalati vezető szakemberekkel, szakmunká­sokkal, műszakiakkal, köz­gazdászokkal: várjuk a vé­leményeket. Gerencsér Ferenc Ülést tartott a nwgfeí tanács vagraha jto bizottsága Kereskedelmi séta egy beszámoló kapcsán Szalay Istvánnak, a megyei tanács általános elnökhelyettesé­nek vezetésével kedden ülést tartott Egerben a testület vég­rehajtó bizottsága. A tanácskozáson beszámoló hangzott el a mezőgazdasági, az ipari és fogyasztási szövetkezetek törvé­nyességi felügyeletéről, a lakossági adófizetés helyzetéről majd tájékoztatták a végrehajtó bizottság tagjait a tanácsok VI. ötéves tervének előkészületeiről és feladataikról, ezt kö­vetően pedig a megyeszékhely kereskedelmi ellátásáról és a távlati fejlesztésről adott számot dr. Varga János, az egri városi tanács elnöke. A beszámoló kapcsán tettünk sétát a megyeszékhely kereskedelmi központjában. Ahogy a belvárosi re­konstrukció során megújul­nak a szűk utcák öreg épü­letei, úgy fiatalodnak, csino- sodnak az egri „bevásárló- központ” üzleti, boltjai. Igaz, jártunkbam-keltünkben so­kat bosszankodunk az épít­kezések, felújítások miatt, de tegyük a kezünket a szí­vünkre: egy-egy korszerű, s a szemet gyönyörködtető, a városképbe hangulatosan be­illeszkedő kereskedelmi, vagy vendéglátóipari egység megnyitásakor minden ko­rábbi felfordulást megbocsá­tunk. Már hogyne bocsáta- nánk meg, amikor tudjuk, hogy minden egyes bolt-, vagy üzlethelyiség, egy állóbüfé, vagy épülő szálloda nemcsak a tősgyökeres eg­riek jobb ellátását szolgálja, hanem újabb és újabb lehe­tőséget teremt az idegenfor­galom bővítésére. A város kereskedelmi és vendéglátó­hálózatával szemben ugyanis fokozott követelményeket támaszt az. hogy a megye- székhely jelentős idegenfo'r- galmí szerepkörfel rendelke­zik ■.. De kezdjük a, tényekkel: Eger kereskedelme 26 száza­lékában részesedik a megye kiskereskedelmi forgalmából, aZ elmúlt évben ez 3,2 mil­liárd forintot tett ki. Ösz­szesen 213 bolt, üzlet, 135 vendéglátóegység és csak­nem 3250 szálláshely áll az idegenek, illetve a helybeliek rendelkezésére. Az idei év végére csaknem ezer négy­zetméterrel növekedik az üz­letek, áruházak területe, s kétezerrel a vendéglőké, éttermeké. Átadták az el­múlt években az Expressz Éttermet, a Hadnagy úti bisztrót, a DÓMUS Lakbérén' dezési Áruházat, illetve a Bizományi Áruházat. vagy hogy ne csak az üzletekről essék szó: a Mekchey úti Mo­telt. a Szarvas téri turista- szállót. a Kővágó téri Cam- ping-et. Négy új ABC-áru- ház épült. És még nem esett szó a jövő terveiről: a bel­városi ABC'áruház, az ipar­cikkáruház, a Vörös Rák Ét­terem, a Csuvas Étterem, il­letve a Klapka úti szálloda 1981-es átadásáról, valamint az Alkotmány utcai, a Zalár úti és a Jókai úti üzletso­rok rekonstrukciójáról, r>agy az új vasarcsarnok közeljö- vöbeni építéséről. A kereskedelmi és a ven­déglátói pari tervek — mint az a beszámolóból kitűnt — nem kis gyarapodást jelen­tenek a megyeszékhelyen. A fejlesztés azonban nem jár gondok nélkül, ugyanis a város történelmi belvárosá­ban már nem lesz lehetőség a jelentősebb hálózatbővítés­re. Minden rosszban van azonban jó is: a tervezőket, a távlati koncepció kidol­gozóit ez a helyzet ugyanis arra sarkallja,- hogy — s ez egybeesik a lakosság régi óhajával — ne csak a bel­városban, hanem az egyre épülő, gyarapodó külvárosi részen is létesítsenek keres­kedelmi és vendéglátóipari egységeket. Mert — valljuk be —, nem egy üzletre, ven­déglőre lenne szükség még Csebokszáriban, vagy a La­jost'ár ősi lakótelepen. Ezt az átgondolt tervezést sürgeti a belváros védelmére hozott intézkedések sora is, mint például a jövő májusban életbe lépő forgalomeltere­lés, illetve korlátozás. 1981 tavaszán ugyanis kitiltják a járműveket a történelmi vá­rosmag utcáiból,tereiről, ez­által a távolabb lakók kö­rülményesebben közelíthe­tik meg a centrumban levő boltokat, üzleteket. az igények és az elkép­zelések sokszor eltérnek egymástól, bizonyos esetek­ben ez érthető is. A jövő tervei azonban még bizonyá­ra formálhatók, alakíthatók, sőt elgondolkodásra késztet­nek mindenkit, aki egy ki­csit js lokálpatrióta a szó ne­mes értelmében. Nem árt hát — a megyeszékhely ke­reskedelmi és vendéglátóipa­ri hálózatának koncepciózus fejlesztése érdekében —• újabb és újabb sétát tenni a városközpontban és távo­labb a centrumtól. A mos­tani beszámoló kapcsán és azon túl... Szilvás István A könnyűszerkezet előnyeiről (Tudósítónktól) ■ „Szeretnénk kedvet ébresz­teni a könnyűszerkezetes építési mód alkalmazásához Heves megyében is” — ezekkel a szavakkal biztat­ta a nagyszámú érdeklődőt kedden Egerben a Technika Házában megtartott ankéton Sipos István, az Építő- és Gépipari Szövetkezeti Közős Vállalat igazgatóhelyettese. Az előadást követő konzul­táción a részt vevő szakem­berek már saját tapasztala­taikról is beszámolhattak. Egerben az Arany János ut­cában könnyűszerkezetes építési móddal készített óvo­dát a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat, s az Építési és Városfejlesztési Mi­nisztérium megbízása alap­ján már az állami építők is hozzákezdtek á rendszerelvű építési eljárás meghonosítá­sához. Miért gazdaságosak a könnyűszerkezetes techno­lógiával épült létesítmé­nyek? Erre a kérdésre is választ adott Kiszelya Lász-' ló. az Építéstudományi In­tézet szakosztályvezetője. El­mondta, hogy hazánkban je­lenleg a lakásépítés norma­ideje' meghaladja a 40 mun­kaórát négyzetmétgyenkémt. A könnyűszerkezetes tech­nológiával ez az idő a felé­re csökkenthető. A szakemberek nem csupán egy újabb technológiát fej­lesztettek ki, hanem kiala­kították az iparilag előállít­ható építési módok együt­tesét. az úgynevezett rend­szerelvű építést. Mika István Kezdettől tarsolyában a bizalom ÉÉÍÉ (Fotó: Szántó György) Október 22-én 3« esztendeje: hogy hazánkban megválasz­tották a tanácsokat. Született tarnamérai, s mindmáig ott él, ahol gyere- keskedett, a falu Arany Já­nos utcájában. Kerek har­minc esztendeje ide kopog­tattak be. hozzá a községhá­záról is. hogy tudtára adják a fiatalembernek: egyike azoknak, akikre a tanácsvá­lasztás előtt gondoltak. Juhász Jenőt — mint em­legeti —, mi tagadás, meg­lepte a váratlan beszélgetés, de nem húzódozott a vele kapcsolatos tervek első hal- összegyüjtötték es teljesítet--! latán sem. Mert amolyan nvüzsgő-mozgó ifjú volt. sze­rette a közösségi munkát az EPOSZ-ban is. az igazi köz­életi tevékenységhez pedig kimondottan kedvet érzett. Engedte hát. persze, hogy engedte magát jelöltetni. így felkerült neve a listára, a szavazólapra, majd polgár­társai bizalmával tagja lett a helyi •elöljáróságnak”, az első megalakuló tanácsnak. Kezdetben a számáig is szokatlan volt minden — aztán a legtermészetesebbé vált. amit csak csinált. S ma mór az egész olyan neki. mintha mindig az éleiéhez tartozna. * Őszintén szólva: eszébe sem jutott volna a jubileűm, ha nem emlékez­tetik rá... — Nem volt nekem talán sohasem különösebb progra­mom — magyarázza, hogy a régmúlt időket felidézzük s napi dolgaira terelődik a szó — mindig ahhoz láttam, amit a legfontosabbnak ítéltem. Pontosabban: ami a körze­temben mások szerint is a legsürgetőbb volt. Eleinte például a háborúban meg­rongált. tönkretett s még jó­val később is sok bosszúsá­got okozó közvilágítási há­lózat helyreállítása jelentet­te a feladatot. Nagyon kel­lett a villany, így minden mást félretettünk. Innen szá. míthatjuk talán a folyama­tos társadalmi munkát is a faluban. A-z -utcabeliek az el­ső hívásra jöttek kiásni a földben maradt tuskókat s a helyükre új póznákat állí­tani a drótnak. Utána a jár­da. az út következett, a sár­nak indítottunk hadat. Eg.vik jött. a másik után.:. Kedv­vel dolgoztam, hiszen érez­tem. hogy velem van a kör­nyék, s amit csinálunk, az egész falunak tetszik. Utóbb vállaltam a végrehajtó bi­zottsági tagságot is, ami az első alkalommal tíz évig tar. tott. Elsődjére, mondom, mi­után jelenleg már harmad­szor élvezem ebben a sző­kébb testületben is a bizal­mat. A megyei tanácsban 1962 óta vagyok. A kedves Arany János ut­cán túl. Juhász Jenő helyi tanácstag természetesen egész Tárnáméra gondjain is osztozott, s jó ideje —, hogy a szomszéd település társ­község lett — Zárónk ügyes­bajos dolgainak sem fordít­hat hátat. Megyei tanácstag­ként pedig a körzetéhez tar­tozott már korábban s most úiabban megint: Tarnazsa- dány. — A térségben leginkább a vízművesítéshez. a hálózat fejlesztéséhez kérték a segít­ségemet — mondja. — A székhelyközségben ugyan­ekkor a fürdő építésében számítottak rám több más mellett. Iparkodtam, ahogy tudtam. Azon voltam, hogy mindig tehessek valamit, legj alább egy-egy keveset vá­lasztóimért. A megyei ta­nács bizottságaiban, majd a tanácstagok járási csoportjá­nak elnökeként egyaránt méltó akartam lenni a bi­zalomra. Jó néhány dolog, sajnos, így sem sikerült, vagy legalábbis elég nehezen megy. Itt van például a tarnamé­rai iskola ügye. Tudja min­denki a környéken, sőt a megyeházán is tisztában van. nak vele, hogy az intézet le­hetetlen körülmények között működik . Egy régi kastély­ban. ahol bizony még a katedránál is ülnek tanu­lók. .. Sürgetem, sürgetem az újat, nagy örömünkré szolgálna mór néhány kor­szerűbb tanterem is, de las­san jutunk előbbre. Legutóbb Tarnaörsön lehetett fejlesz­tés. örültem, persze, hogy örültem ennek is, hiszen a körzetet gyarapítja, de bánt, amiért ..idehaza” még min­dig legfeljebb csak ígérgetni tudok a kérdezőknek. Testületi ülések, tanácsta­gi beszámolók, fogadónapok követik egymást a már de­res Juhász Jenő életében a közéleti pályán, meg egy sor talpalás, kilincselés • ilyen­olyan ügyben. S ez még min­dig csak egy része napjai­nak. Könyv szerinti munka­helye ugyanis a tarnamérai „Lenin” Tsz-ben van. Itt a háztáji főágazat vezetője, hat település több mint két és fél ezer kisgazdaságának fe­lelős szervezője, irányítója. A gazdája akkora területnek, amely évente több mint 31 millió forint értéket termel. Ugyanekkor az áfész-igazga- tóság tagja. — Nem sok ez, egy ki­csit? — Való igaz, hogy renge­teg időmet elveszi. Annyi az elfoglaltságom, hogy szinte alig vettem észre, amíg na­gyobbik lányom a jászberé­nyi tanítóképzőig, a kisebbik pedig a gimnázium negyedik osztályáig jutott. A fárad­ságra azonban akkor sent pa­naszkodtam, amikor tizen­hat esztendőn keresztül tsz- elnök is voltam, a nehéz időkben. Emberek között telnek a napjaim, s úgy ér­zem- nincs nagyobb ölöm, mint másokért is tenni, amennyit csak lehet. Szépen gyarapodnak községeink, a házak nagy részét újra cse­rélték, csupán Mérán, ahol valamikor csak az orvosnak meg a gépésznek volt autó­ja, száznál több gépkocsit tartanak. Virágzik a szövet­kezet, fejlődik a háztáji gaz­daság. amei're csak megfor­dulok, azt látom, hogy jól élnek az emberek. S ha arra gondolok, hogy mind­ezekben egy kis részem ta­lán nekem is van, kimond­hatatlanul jólesik. Eszembe sem jutna, hogy panaszkod­jam akkor sem, ha kitünte­tésekkel nem is juttatják ki­fejezésre az elismerést. Mert az az igazság, hogy tisztel­nek. megbecsülnek: Kiváló mezőgazdasági dolgozóvá avattak már s megkaptam a Munka Érdemrendet is. Még évekkel ezelőtt... Gyóni Gyula iMÉHMM® 1939. »felober 22., szer ti* i k v

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom