Népújság, 1980. október (31. évfolyam, 230-255. szám)
1980-10-12 / 240. szám
.'ŐSZI hangulat (Faló: Perl Márton) Cgészségügyi érdekességek Ha a gátlások elviselhetetlenekké válnak Az alkalmankénti félelmek és szorongások éppúgy a normális ember érzelmi spektrumához tartoznak, mint az öröm vagy a féktelen jókedv. Ha a félelmek Fazonban már elviselhetetlenné, betegessé válnak, itt az ideje, hogy szakemberhez forduljunk, talán a 700 klinikai pszichológus egyikéhez, akik a szakorvosokkal szorosan együttműködve lelki jólétünkért is fáradoznak. A berlini Humboldt-egye- temen a pszichológia szekcióban, a klinikai pszichológia szakterületén, alakult többek között két kutatócsoport a pszichoterápiái módszerek fejlesztésére és ellenőrzésére. amelyek eredményeit a lipcsei pszichológiai világkongresszuson is megvitatják. E két csoport egyike beteges félelmek én aggodalmak csökkentésével, illetve megszüntetésével foglalkozik, a magatartásterápia módszereivel. Számos beteg arról panaszkodik, hogy a más emberekhez való közeledésben igen bátortalan és gátlásos, mások például a teljesít- mén. t követelő helyzetekben mondanak csődöt, például vizsgákon, vagy pedig rosszabb eredményt érnek el, mint a megszerzett tudásuk után feltételezhető volna, mivel túl izgatottak és túl erősen kiszínezik személyes sikertelenségük lehetőségét. Megint mások pedig a felsüléstől való félelem miatt vannak nagy nehézségeik előadás, vagy nyílt beszéd tartására, noha ezt foglalkozásuk tőlük ál- ' landóan megköveteli. Ezek gyakran kifogásokat találnak hogy elkerüljék ezt a kellemetlen helyzetet, ahol meg kéne állniuk helyüket, és terápiái segítség nélkül lassanként egyre jobban elvesztik önbizalmukat. Valójában ez a „menekülés” végül odavezet. hogy egyre nagyobb lesz a félelem a jövőbeni követelményekkel szemben. Van azonban az aránytalan félelmeknek más fajtája is, például a zárt he. lyiségektől való félelem, a nagy tereken való átkeléstől. az utcai közlekedéstől, az embértö megtol /aló félelem stb. Ezeknek a félelmeknek mindenekelőtt keletkezését illetve okát kell tisztázni. Az olyan magatartásterápiai módszerek, mint például az úgynevezett deszenzibilizá- lás, azaz egy olyan módszer, amellyel lassanként újra hozzászoktatnak a félelmet kiváltó helyzethez, hatékony eljárásnak mutatkoznak a félelmek leküzdésében. Ezek folyamán a páciens először megtanulja, hogy az izomzatút, teljesen ellazítsa, mivel az izomtat ellazí- tása és a félelem az emberi szervezet összeegyeztethetetlen reakciója. Ellazult állapotban több ülésen keresztül felkérik a beteget, hogy a félelmet, kiváltó helyzeteket lépcsőzetes sorrendben, kezdve a legkisebb félelmet kiváltótól egészen a legnagyobb félelmet kiváltóig mintegy a lelki szemei előtt olyan intenzíven képzelje el, mintha azokat a valóságban élné át. Itt az izom. zat ellazítása és a gondolati legyőzés hozzásegíti a beteget ahhoz, hogy ezeket a jeleneteket fokozódó mértékben félelem ‘nélkül élje át. Végül is megpróbálja a nehézségek legyőzését a terápiái szobán kívül is, a mindennapi életben, A terapeuta ezt a módszert természetesen a mindenkori zavaró tényező fajtája és erősségi foka szerint egyénileg, valamint a páciens személyiségétől függően alkalmazza és adott esetben más módszerekkel kombinálja. Kutatási problémaként itt a terápia sikerének mérhetősége jelentkezik. Erre különböző pszichodiagnoszti- kai módszereket alkalmaznak és a terápia kezdete és vége közötti különbségeket az átélésre és a magatartásra váló tekintettel lehetőleg pontosan regisztrálják. Az utóbbi időben elkezdték a légzésszám, a szívverések száma, az izom akciófeszültsége terápia alatti pszicho- fiziológiai regisztrálása segítségével az eredeti félelemmel járó képzeteknél a fételmi élmény terápia általi objektiválását. A kutatási eredmények összességükben a leírt mód. szerek nagy hatékonyságáról tanúskodnak. A jövőben az a feladat, hogy ezeket a terápiái módszereket tovább javítsák és különösen az egyes páciensekkel kapcsolatos néhány nyílt kérdést tisztázzanak. (Ford.: Eckhardt Béla) Humorszolgálat — Nem tudod, milyen idő lesz holnap? — De igen, árnyékban 14 fok, a Napon körülbelül S000 fok... O A gyerekek arról vitatkoznak, hogyan születik a gyerek. Károlyka azt átlitja, hogy a gyereket a gólya hozza. — És te ezt elhiszed? — kérdezi Palkó. — Miért ne? — válaszol Károlyka —. a mai műszaki és tudományos fejlődés mellett minden elképzelhető! o Verbőczy Antal: Sanzon, békeidőre Valahol valaki álmodik engem reménye rojtozott zászlaját lengem valahol valaki álmodik engem lobogom életét vadrózsán, renden valahol valaki álmodik engem zubog a fény rám jövő-emlékül valahol valaki rámébred végül Benke László: Panelmagányban Panelmagányban kiabálok, panelmagányban hallgatok, panelmagányban veszítem el a tegnapot s a holnapot. Panelmagányból nincs kilátás, csak új panelmagányra van, mindenemet a panelmának adom s adom, boldogtalan. Panelmagányban panelember, nem gyűlölök, nem szeretek, az összetartó Istent várom s szép csöndesen szétrepedek. Római metszőkés, faeke, móringlevél, dedikált Kossuth-kép Pincéből, padlásról a tájházba Az estélyen így szól a házigazda n vendégekhez: — A feleségemnek feltett szándéka az, hogy nekünk Beethoven-szimfóniát játsz- szék a zongorán. Kérem, hallgassuk meg öt, azután maradjunk két percig csönd, ben. hogy kiengeszteljük a halhatatlan Beethovent. O Egy feleség mondja a barátnőjének: — Húsz év alatt nem tudtam megállapítani, hogy a férjem csUpasziv ember, vagy teljesen hülye! O A mama korholja a kisfiát: m — Miért dobáltad meg art a fiút kővel? — Először meg akartam verni, de aztán láttam, hogy himlös. és nem. mertem hozzá közel mentii... O — Eri az abszurd színházat szeretem a legjobban. És maga? — kérdezi a lány a partnerétől. — Én a vesepecsenyét imádom knédlivel! — válaszol a fiatalember. O — A holnapi, kirándulásra pótkocsis autóbusszal megyünk. Névsor szerint fogunk élhelyezkedni, Á-tól L- ig az első kocsiba mentek, M-től V-ig a pótkocsiba. Az autóbusz reggel hatkor indul — mondja a tanár a gyerekeknek. — Van valakinek kérdése? — Azt szeretném kérdezni, tanár úr kérem, hogy mikor indul a pótkocsi? — kérdezi az egyik kisfiú. Badacsony látogatói közül sokan nem sajnálják a fára ’ságot, hogy felkapaszkodjanak a hegyoldalra, és megtekintsék Szegedy Róza egykori lakó- és présházát, a balatoni tájék talán legszebb barokk épületét. Az ott látható irodalmi múzeum bemutatja Kisfaludy Sándor és a ház úrnője romantikus szerelmének emlékeit, Kisfaludy költői pályájának relikviáit, de azt is, hogy milyen volt a kor nemesi módija, milyen tárgyi világ adta a korabeli nemesi életforma keretét. Badacsony helybeli szerelmeseit éppen ezért régóta foglalkoztatta az a gondolat, hogy a Szegedy-ház kiállítása mellé létrehozzanak egy gyűjteményt az elmúlt századok paraszti életformájának bemutatására is, teljessé téve ezzel a múlt század képét. ......., E z év májusában a helyi népfrontbizottságok felhívást intéztek Badacsonytomaj, Badacsonytördemic, Ábrahámhegy és Salföld népéhez, kérték: ajánlják föl a padláson, pincékben, a ládafiákban megbúvó régi tárgyaikat, a feleslegessé vált ósdi bútorokat, ódon ón tálakat, cserépedényeket, szerszámokat, eszközöket, családi okiratokat, tábori levelezőlapokat; a múlt muzeális emlékeit. A tájház céljára a tanács juttatott Torna,i középpontjában egy régi parasztportát, ennek lakó- és gazdasági helyiségeibe kerül; nek majd azok az érdekes és értékes tárgyak, dokumentumok, amelyeket a felhívás nyomán a Badacsony- vidék lakói felajánlottak. Lehetetlen lenne felsorolni azt a sokszínű anyagot, amely részben még az eredeti helyén, a felajánló portáján vár a beköltözésre, mint például az a két fa- eke, amelyekkel a múlt század végén még szántottak a badacsonyi határban, vagy a szépen díszített tulipános láda és a csiamahú- zó alkalmatosság. Bőröndök mélyén lapul vagy dosz- sziékban várakozik a számos régen kelt okirat, móringlevél — vagyis egy-egy nagynvamakori menyasszony hozományát felsoroló irat —, birtokátírós, valaha féltve őrzött szerelmes levél, kitüntetés. Látható lesz az a Kossuth-kpp is, amelyet a Turinba látogató Szívós Jánosnak, a vöt'ös- sipkás honvéd őrnagynak dedikált Kossuth. A tájházba kerül Nagy Miklós hely- történész egyedülálló bor- címkegyűjteménye; ez más- fél századra visszamenően magába foglal minden badacsonyi borcímkét, a múlt században itt élt híres szőlőtermelő, az 592 szőlőfajtát felsorakoztató Bogyai Lajos címkéitől, a ma. palackozó hegyközségi szövetkezet és állami gazdaság címkéiig. 'tAr'<£uzt*^ Ne „rímeljünk” feleslegesen! Nem véletlenül tettük idézőjelbe a felszólító módú címbeli igealakot. Újabban egyre divatosabbá kezd válni nyelvhasználatunkban a rímel ige eredeti jelentésétől eltérő értelemben és használati értékben. Erről ta* tüskodnak ezek a szöveg- részletek is: „Erre rímel a kormányfő közelmúltban tett kijelentése” (Magyar Hírlap, 1980. márc. 32.). — „Erre a gondolatra szinte rárímel egy másik vélemény” (Rádiós híradásból). — „Távolról a ballada iskolás és kopásig ismételt Gre- guss Ágost-i meghatározásával rímel egybe: Tragédia tréfában elbeszélve” (Tüskés Tibor: Márték és mű: 89.). Azt nem állítjuk, hogy bizonyos helyzetekben nines létjogosultsága a rímel, sáriméi, egyberímel. ős.szeri - mel igék használatának, de azt igen, hogy gyakori jelentkezésük szóban és írásban a stílus elszegényesíté- sét, elszürkülését ig eredményezheti. Sok jó magyar sző és nyelvi forma nem juthat miattuk nyelvi szerephez. Sokszor valóban ezeknek a rokon értelmű kifejezéseknek a helyét bitorolják; összecseng. egybe- hangzik. megegyezik, egybeesik, összevág, összekapcsolódik, összetalálkozik, megfelel egymásnak hasonlóan hangzik, azonos vele, összeillő, hasonló, olyanféle stb. önkéntelenül vetődik fél a kérdés: van-e elfogadható magyarázat erre az új nyelvi jelenségre. Azt hisszük: igen. Éppen napjainkban költőink a rímel ige jelentéstartalmát és használati értékét .sajátos poétikai jél- legge! ruházzák fel. s átvitt jelentésében kulcsszóként illesztik bele a versek nyelvi szövetébe. Erről bizonykodnak ezek a versrészletek is: „Nevetésednek is rímelnek hangjai” (Előd László: Ha megszólalna a föld), — „Ha megőrződ a termete arányát, megőrizted a sudár hát rímelését’’ (Garai Gábor: Fölcserélt képmás). — „Egymásra rímelő virágok; sárgára sárga, kékre kék” (Baka István: Vers), stb. Az sem véletlen. — hogy az irodalmi folyóiratokban különösen elszaporodnak az ilyen megnyilatkozások: „a Keserű imádságok Mylittá- hoz a Léda-zsoltárokra rímel ” (Élet és Irodalom. 1980. aug. ’ Ebben a mondatban ánvalónak tartjuk a rímel ige átvitt értelemben való használatát. Dr. Bakos Józséf Úgy döntöttünk, hogy odahaza, a tv előtt, töltjük szilveszter éjszakáját. Már éjfél felé, amikor a népszérű énekesnő rákezdett a Tábortűz című dalra, elhallgatott a televíziónk. Elment a hang. A lányom forgatni kezdte az antennát, a fiam a tenyerével ütögette a készülék tetejét, de semmit sem segítettek ezek a jámbor praktikák. Az énekesnő tátogott, de egyetlen hang sem jött a torkából. A feleségem majd elsírta magát, de én megőriztem a nyugalmam. — Ugyan, semmi baj — módiam és átkopogtam a szomszédba. — Hallod-e Kosztya — mondtam, hangosítsd föl a televíziótokat. Néhány másodperc múlva megkönnyebbülten sóhajtottam föl: a képet a saját készülékünkön láttuk, a hang meg áthallatszott a szomszédból. Alekszandr Kanyevszkij: A falon keresztül — Köszönöm — mondtam —, köszönöm, Kosztya, és boldog új évet! — Azt nem lehetne mondani, hogy boldog — mondta —, éppen most ment el a kép a televíziónkból. — Ezek szerint az én televízióm meg- süketült, a tiednél meg a kép ment el — mondtam. — Sebaj, jó tett helyébe jót várj! Mi halljuk a te készülékedet, én majd közvetítem, hogy mit látunk. Figyelj: a táncos föl- lenditi a lábát. a partnere is, a másik lábán megpördiil, gyorsan pörög, mint a motolla... — Ná várj csak, ne erőlködj! — szakított félbe Kosztya. — Hiszen látom a televíziótokat, csak kicsit homályosan. Valami útban van. — Talán a falvédő. Nemrég vettük; nagyon vastag, egyedi darab. — Miért vettél ilyen drágát? — Ez a legvastagabb. Ti későn szoktatok lefeküdni, mi viszont korán. Atszű- rödik a fény. és a feleségem csak sötétben tud aludni. Levettük a szőnyeget, a tv képernyőjét a fal felé fordítottuk. — Na? — Jó. Csak az a baj, hogy a színek nem jönnek lei, csak fekete-féhér a kép. — Talán a fal szűri ki a színeket. — Ne haragudjatok, hogy hátat fordítunk! — mondta a feleségem. — Semmi baj, csak a képet ne takarjátok el! Hát így néztük a tv-t, így vártuk az új esztendőt, egyesült erővel. Amikor lefeküdtünk, egyszerre kapcsoltuk le a lámpát, hiszen szőnyeg nélkül, idegenek előtt... Másnap elhatároztuk, hogy levelet írunk, úgy fejezzük ki hálánkat a vállalatnak, amelyik a házat építette. Én írtam a levelet, de aláfirkantani Kosztya is aláfirkantotta. A falon keresztül. Fordította: Bratka László > k ■
