Népújság, 1980. október (31. évfolyam, 230-255. szám)

1980-10-11 / 239. szám

Üvegfúvók versenye Párádon A tőkés export bővítése, a belföldi igények kielégítése egyértelműen megköveteli, hogy a gyár megfelelően képzett. szakmunkásokkal rendelkezzék. Ennek érdeké­ben rendezik meg kétéven­ként a különféle szakmai versenyeket is. A napokban került sor a Parádi Üveg­gyárban az öblösüvegfúvók versenyére: különféle kely- heket és különleges vizes­poharakat kellett készíteni megadott idő alatt és a mi­nőségi előírások betartása mellett. A versenyzők nagy. része bizonyította, hogy jól tud bánni a képlékeny üveg- masszával. A gyakorlati vizsga mellett elméleti fel- készültségből is számot, ad­nak az ifjú mesterek. Nagy felkészültséget jelentett a tesztkérdésekre adott válasz­adás is. amelyben szakmai kérdéseken túl munkavédel­mi témák is szerepeltek. A verseny első három helye­zettje. Jónás Bálint. Vano Imre és Mellesek András pénzjutalomban részesült. Gembiczki Béla Egy kerékkel több... Egy kerékkel több, vagy kevesebb? Legtöbbször nem számit. De ha kerekekről van szó ? ... Mesélek egy históriát. A História c. folyóiratnak az idén megje­lent az OLIMPIAI ÉS SPORTTÖRTÉNETI KÜ- LÖNKIADÁS-a is. Abban olvastam (33. old.): „A Csa­ládi fotóalbum pályázatunk­ra szép számmal érkezett be olyan felvétel, mely a sport köznapi életben betöltött szerepét mutatja ... Már a tömeges fotózás legkorábbi éveiben is ... rögzítésre ér­demednek tartották a ve- locipéden ülő. vagy ... úszódresszbe öltözött, te­niszpályára lépő családtago­kat.” Aztán a 4. kép címe: „Hölgy kerékpárral 1888- ból”. Hát igeh. A velocipéd valóban kerékpár. Hivatalo­san: A velocipéd aránytala­nul magas első kerekével meghajtott korai típusú ke­rékpár — volt. Csakhogy a hölgy a fotón — bokáig érő rakott szoknyában —, nem kerékpá ron, nem veloci ­péden ül ... Amit a hölgy büszkén hajt, annak két nagy kereke van hátul és elöl egy kisebb. Nem egy pár kerék, hanem másfél pár kerék. Nem 2, hanem 3. Nem Bicikli, hanem TRIcikli. Egy kerékkel több van a képen, mint a szövegben ... (Igaz. a triciklit .,háromkerekű ke­rékpárénak is nevezik, mert van ilyen fából vaskarika, háromból kettő kerekű elne­vezés is. de akkor oda kell írni, hogy ..háromkerekű”.) Ilyen járművön ma már nem kerekeznek felnőtt hölgyek. Ez már csak történelem, his­tória. vagy latinul história (rövid o-val. sz-sze] ejtve). De tanulni lehet belőle, mert van egy latin mondás: His­tória est magistra vitae—a történelem az élet tanító- mestere... Nagyon régen volt 1888, de már akkor sem kettő a három ... Ezért Kellett elmesélnem ezt a sztorit... (Or. Szemes—Varga B.) Az együttműködés eredményei Viszneken Aki a megyében Visznek község nevét, hallja és egy kicsit is tájékozott az ama­tőr művészeti mozgalom területén, annak legelőször a népi tánc jut az eszébe. Nem véletlenül, hiszen eb­ben a kis — alig több mint 1500 lakosú — községben 1048 óta folyamatosan fog­lalkoznak e művészeti ág oktatásával és művelésével. A hosszú évek alatt az oktató személye sem válto­zott, hiszen Csomőok Jó­zsef né ma is aktivan dolgo­zik e területen, közben fiát is maga mellé állította se­gítőként. 'A járás, a megye területén a legtöbb jeles politikai és társadalmi ün­nep, egyéb rendezvény gya­kori résztvevői a visznekiek. Emellett számos országra szóló sikerrel is büszkélked. hetnek. 1978-ban Kecske­méten ők képviselték me­gyénket. az úttörőnéptánc- fesztiválon, az azt követő évben a Sátoraljaújhelyen megrendezett észak-magyar, országi gyermektáncver- senyről hozták el az első dí_ jat. Még ebben az évben — egyedüli gyermekcso­portként — a Madách Szín­házban táncoltak a „Tánc. antológia ’79.” elnevezésű országos . népitánc-bemuta- tón. A népi tánc mellé az elmúlt években hasonló színvonalra fejlődött a bá­Temetői Egy temetőkapu bejáratá­nál ezt olvastam: „A temető szent hely.” — Nos, ha így van. akkor, gondolom: tisz­teletben kellene tartani. Nem szabadna onnan semmit, el­vinni. ellopni. Mégis, mi tör­ténik? Az egri Hatvani-te­metőben nyugvó szeretteim sírjára, mint annyi száz más, virágot helyeztem, de sajnos „lábuk kelt”, mint már annyiszor korábban is. Legutóbb pedig még a vá­bozás és a színjátszás is, lelkes pedagógusuk irányi, tásával. Mindkét csoport, a legmagasabb minősítést nyerte' el az utóbbi évek járási é.s megyei bemutató­in. A bábosok részt vettek az országos bábjátékos- szaktáborban és az orszá­gos bábfesztiválon. A szín­játszók Pécsett léptek fel két éve, Heves megyét- , képviselve a kisdobosok or­szágos fesztiválján. E művé. szeti tevékenységek művelé­se nem ment az egyéb isko­lai teendők rovására. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a viszneki gyerekek a társa­dalom- és természetkulatók verseny ébert is mindig az elsők között végeztek, vala­mint az is, hogy a nyolca­dik osztályt elvégzők mind­egyike sikeres felvételi vizsgát telt az utóbbi évek­ben középfokú intézmények, ben. A gyermekek mellett a község közművelődési dol­gozói nem felejtkeznek el a felnőttekről sem. A gyesen lévő kismamák ré­szére klubot szerveztek és hasonló keretek között jut­nak tartalmas programokhoz a szülői munkaközösség ve­zetői is. A helyi termelőszö­vetkezet szocialista bri­gádjait tervszerűen segítik kulturális vállalásaik tel­jesítésében. Baranyai Ijnre tolvajok zák is eltűntek a sírokról! Nem vagyok jogász, de úgy vélem: az ilyen eset is bün­tetendő cselekmény lenne. Hiszen halottakat gyaláz- nak meg vele, s élőknek okoznak fájdalmat. Nem vagyok egyedül sor­somban. Vajon meddig tart, még a temető garázdáinak tolvaj Iá sa? őzt). Holló József né Eger Cikkünk nyomán Megszűnik a „kenyérharc” Hatvanban Múlt hónapban „Hajnali kenyérharc” című glosszánk a hatvani Lenin Termelöszö. vetkezet sütödéje körüli ano­máliákkal foglalkozott, nem az ott. készült kenyér mi­nőségét, hanem az értékesítés módját kifogásolva. Kovács István, a termelőszövetkezet kereskedelmi osztályának vezetője, most az alábbiak szerint reagált írásunkra: — Egyetértünk a Népúj­ság észrevételeivel, s gazda­ságunk vezetősége már dön­ti' annak érdekében, hogy. elejét, vegyük a sütöde előt­ti tumultuózus jeleneteknek. Ezért, a közeli napokban a sütödéi árusítást beszüntet­jük. az ott gyártott jó mi-, nőségű kenyeret elsősorban Palkó-tanyai ' központunk­ban a szövetkezet tagjainak mérjük ki. lévén a sütöde a szövetkezeté, s csak a fenn. maradó mennyiséget juttat­juk az áfész bolthálózatá­nak. Remélhetőleg ez a ra­dikális megoldás nyugságot hoz a valóban visszatetszést keltő hajnali, kényérharcok ügyében. ' Kicsire nem adunk? — De annyira gazdagok sem, hogy a pazarlást szó nélkül elvi­seljük. Ezt ma senki sem engedheti meg magának. Még negyven éve sincs, hogy hazánkat a 3 millió koldus orszá­gaként emlegették. Ez a világ összeomlott a II. világháború felsza­badító füzében. És eltűntek a templomok elöl és az utcasarkokról a hivatásos koldusok is. Mezítlábas gyereket is csak nyári kánikulá­ban lehet látni — egyre kevesebbet. Tehát történelmi tény, hogy már régen nem vagyunk koldusok. Attól azonban feltehetően még igen messze vagyunk, hogy meg­termelt javainkat, szellemi kapacitásunkat, emberi értékeinket ese­tenként herdálni hagyjuk — abban a hiedelemben, hogy mi már bővében vagyunk a javaknak. ..Kicsire nem adunk”, szól pgy hamis közmondásunk. Pedig mostanában olyan időket élünk, hogy szüksé­günk van még a kicsire is. És mert, van egy ennél belesebb mon­dásunk is, miszerint: „ki a kicsit nem becsüli, a nagyot sem ér­demli”. Másik mondásunk szerint: „sok kicsi, sokra megy”. Jó lenne, ha javaink becsülésében ez utóbbi felfogás válna áita- lánoss*. ' Kürtösi Károly,- Gyöngyös Többször elolvastam Pécsi István „Több szigorra lenne szükség...” című írását., s ezzel kapcsolatban jegyzem meg az alábbiakat: ,.A szellemes és kifejező megközelítés így hangzik: Mi a különbség a csalogány és veréb között? Az utóbbi levelezésként szerzett diplo­mát.” Nem hitvitát akarok indí­tani. nem a „csalogányok" fejéhez vagdosni az igazság bibliáját. Annyit azonban bátran elmondok, hogy mind a „csalogányok”, mind a „verebek” között van ilyen is. olyan is. Megalapozatlan tehát egyértelműen lebecsül­ni a levelezésként szerzett diplomát. 1945 után zöld utat kapott a tanuláshoz minden törek­vő ember. Az eredményeket és a negatívumokat is is­merjük. A „verebek” között azonban vezetők, írók, köl­tők vannak, akik nem hull­tak ki a „csalogányok” ros­táján. Továbbra is szükség van még levelezös képzésre. Hogy miért? Erről nehéz meg­győzni azokat, akik szeren­csés helyzetükből eredően teljes idejüket csak a tanu­lásnak szentelhetik. Társa­dalmunk lehetőséget ad min­den fiatalnak és felnőttnek a továbbtanuláshoz. Nagyon is sokat! Sőt, ösztönző erővel segít! Az élet azonban so­rompókat állít, a családi kö­rülmények meghatározók. A nappali tagozaton lénye­gesen könnyebb dolga van a hallgatónak, hiszen csak a tanulás a gondja. Korszerű szemléltetőeszközök, szak­könyvék és jegyzetek állnak rendelkezésükre. És kitűnő tanárok, akik közül nem egy „levelezésként” szerezte a diplomáját. Az előnyök elle­nére gyakran megesik, hogy levitézlenek a vizsgán. Hogy miért? Talán azért, mert túl1 jó módjuk van ahhoz, hogy értékelni is tudják. Volt al­kalmam több ízben végig­hallgatni nappalis feleletet. A levelezés hallgató nem a könnyű diplomaszerzés re­ményével jelentkezett leve­lező tagozatra. Tévedés ne essék, ezek dolgozó emberek mind! Éjszaka és dupla szor­galommal pótolják — mun­kájukon felül — a tenniva­lókat.. Gyerekei, nevelnek, túlóráznak stb. Azért tanul­nak. . mert. többet akarnak. És nem elégszenek meg csak azzal, hogy átcsússzanak a vizsgákon. Az érdemjegyek­re is igényesek! Vizsgákra azonos jegyzetekből, szakiro­dalmakból készülnek fel. ke­vés konzultációs segítséggel. ■ ■ ■ A cikk szerzője ezeket a mozzanatokat is jelzi, s elis­meréssel száj., azokról, akik munkaidő után, villanyfény­nél tiszteletre méltó szorga­lommal gyarapítják ismere­teiket. Épp az ő diplomájuk rangjáért kardoskodott, ami­kor e képzésforma színvona­lának emelését, s azok be­kerülését szorgalmazta, akik „veréb" létükre méltó ver­senytársai lehetnek a néluk- nál valóban kedvezőbb kö­rülmények között rajtoló „csalogányoknak...” A szerk. válaszai az illetékes A Népújság 1980. augusz­tus 23-án megjelenő számá­ban közölt „Ha siet a busz” című cikkel kapcsolatosan vizsgálatot folytattunk, ameljmek eredményéről az alábbiakban tájékoztatjuk a szerkesztőségét. Az 1980. augusztus 20-án a Szolnok—Eger között közle­kedő autóbuszjáratot Heve­sen 18.08 perckor — menet­rend szerint — indították. Az utaslemaradásért rész­ben felelősség terheli Sza- mosvári Antal autóbusz-ve­zetőt,. mivel nem az előírt — az utasok által-is megszokott — kocsiállásról indult, ha­nem a gyógyszertár előtti területről. Ez mintegy 20—25 m-rel előbb van a kijelölt kocsiállástól. Erre az autó­busz-váróterem előtti nagy forgalom következtében elő­állt torlódás miatt kénysze­rült. 1 Ilyen körülmények között azonban az autóbusz vezető­jének az indulást megelőző­en a kijelölt kocsiálláson vá­rakozó utasokat tájékoztat­nia kellett volna, hogy a já­rat honnan indul. Ennek elmulasztása mi­att Szamos vári Antalt írás­beli figyelmeztetésben része­sítettük. Fuglevich Rezső forg. kér. ig. h. megérdemelt pihenés A búcsúztatás ugyanolyan ünnepélyes volt, mint a töb­bi száz. vagy ezer szokott lenni az országban, ha vala­ki nyugdíjba vonul. . Talán annyi volt a különbség, hogy ebben az esetben régi törzs- gárdatag búcsúzott. Bujdák János bácsi 25 évet dolgo­zott utolsó munkahelyén, az Ipari Szerelvény- és Gép­gyár gyöngyösi üzemében. Gyöngyösinek vallja magát, bár csak 1947 óta él a mát- raalji városban. A városi tanácsnál kezdte, mint köz­alkalmazott. majd a Vas- és Fémipari Vállalathoz került át, ahol az anyagbeszerzési feladatokat bízták rá. Nem Volt leányálom ez a munka az ’50-es években, ám leg­többször sikeresen oldotta meg a problémákat. Az el­telt negyedszázad alatt hét alkalommal érdemelte ki a Kiváló Dolgozó címet, 1970- ben arany törzsgárda-, 1975- ben pedig az arany babér törzsgárda-jelvényt és arany­gyűrűt kapott, a vállalatától. Az üzem, ahol dolgozott, ha­tom alkalommal érte el a kiváló élüzem címet. Gyöngyösön nősült, meg, felesége az 1. számú Általá­nos Iskola megbecsült neve­lője. Pedagógusként végzett munkájáért többször része­sült magas állami kitünte­tésben, így tulajdonosa a Szocialista Munkáért Érdem­éremnek is. Három gyerme­kük van. közülük a legidő­sebb (Bea) a tanítói-tanári pályát választotta, az idő­sebb fiú (Ernő) a visznek! termelőszövetkezet mezőgaz­dásza. míg a legfiatalabb (Attila) édesapja korábbi munkahelyén tevékenykedik, mint diszpécser (jelenleg to­vábbtanul). A nyugdíjas Buj- dók János ma is korán kel és egész nap talál tennivaló' hasznos elfoglaltságot. A megérdemelt pihenéshez jó egészséget kívánunk! MAI műsorok: RADIO Kossuth 8.30 Lányok, asszonyok. 3.55 Tipegő. 9.30 Kedvenc állataim. 10.05 Világjáró zenekarok. 11.13 Vajúdások kora. 12.20 Zenei anyanyel­vűnk. 12.30 Magyarán szólva ... 12.45 A Szkopjei Rádió napja. 13.10 Ami sürgős, az ráér! 14.10 Egy kis figyelmet kérek! 14.20 Egy sárközi- nóta fa: Oláh Istvánná Berekai Éva. 14.30 A termelésszervezéstől az eladópultig. 15.05 Üj zenei újság. Ifi.00 1C8 ÓRA. 17.30 Az új magyar zene hónap­ja. 18.15 Hol volt. hol nem volt... 18.40 Sporthírek. 18.45 A Szkopjei Rádió napja. 19.29 Bemutatjuk új felvételünket. 19.40 Örök­zöld dallamok. 20.38 Világ­irodalmi deka-merőn. 21.07 Nagy mesterek — vilé"hí­rű előadóművészek. : 10 Sporthírek. 22.15 A kama­razene kedvelőinek. 23.12 Birgit Nilsson és Jussi Björling operafelvételeiből. Petőfi 8.33 Operettmuzsdka. 9.20 Válaszolunk hallgatóink­nak. 9.35 Hétvége — a Pá- vó családnál. 11.40 Fiata­loknak! 12.33 Jó ebédhez szól a nóta. 13.30 Éneklő ifjúság. 14.00 Harminc perc rock. 14.36 Orvosi tanácsok. 14.40 A Szkopjei Rádió napja. 15.00 Körkapcsolás bajnoki • labdarúgó-mér­kőzésekről. 15.50 A Draku- la őrs állást változtatna, (Rádiójáték) 16.36 Pophul­lám. 17.30 Közvetítés az 0. Dózsa—Videoton bajno­ki labdarúgó-mérkőzés II. félidejéről. 18.15 Talabér Erzsébet nótákat énekel. 18.33 Egy rádiós naplójá­ból. 19.30 A két flamingó Madarász. (Dok.-játék) 20.33 Sporthírek. 20,38 Portré slágerekből. 21.35 Kállai Kiss Ernő klariné- tozik. 21.45 Hübele Sámuel (Elbeszélés). 22.15 Klasszi­kus operettek. 23.10 Slá­germúzeum. Miskolc 8.30 Hírek. Időjárás. Lap­szemle. 8.40 Visszapillantó. Információk, tudósítások, riportok a hét fontosabb eseményeiről. 9.00 Észak- magyarországi krónika — Szűcs Judit énekel — Nap­jaink kérdései. Önodvári Miklós jegyzete. 9.30 Mik­rofonlánc. 3.20 Tévétorna. 9.15 Iskola­tévé. 9.45 Tízen túliak tár­sasága. 10.25 Bűntárs vagy áldozat? (NDK bűnügyi film). 11.25 A tenger titkai. 12.20 Játék a betűkkel. 14.15 Csak gyerekeknek! 14,5.5 Murányi Éva emlékére. 16.00 Az emberiség hajna­la. 17.00 A kengyelfutó gyalogkakukk legújabb ka­landjai. 17.20 Tájak, váro­sok, emberek. 17.40 Főzőcs­ke — de okosan! 18.05 Pusztuló műemlékek?! 18.55 Egymillió fontos hangjegy. 19.10 Tévétorna. 19.15 Esti mese. 19.30 Tv-híradó. 20.00 Vers — mindenkinek. 20.05 Képviselő úr. (Tévékomé­dia) 21.05 Budapesti művé­szeti hetek. Dózsa Imre- portré. 21.40 Egy meg egy. (Svéd film) 23.10 Tv-híradó 2. MŰSOR 17.35 Vakáción a l.lézga család. 18.00 A koppányi aga testamentuma. (Tévé­film). 19.30 Tv-hiradó. 20.00 Vers — mindenkinek. 20.05 Az ander sonville-i per. (Csehszlovák tévéfilm) 21.55 Tv-híradó 2. 22.15 Beszélgetés Ligeti György- gyei. ,Némső£& 1980, október 11., szombat VISSZHANG: '— ma

Next

/
Oldalképek
Tartalom