Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
1980-09-13 / 215. szám
Felhős napiemente Sajnos túl sok poénkodás- ra kínál lehetőséget az új magyar íilm, a Naplemente délben. Olyannyira sokat, hogy a kritikusnak szinte már el is megy a kedve attól, hogy fölemlegesse: azért oly nehéz eldönteni, hogy ez a „többsíkú” produkció miről is szól valójában, mert a nézőnek egyre csak azon jár az esze, hogy a kellékes tud-e még újabb luxustárgyakat fölvonultatni. És azon is kár lenne élcelődni, hogy úgy tűnik, ezúttal nem vált be a 'közismert recept, miszerint: végy egy könnyes témát, hozzá egy alig öltözött nőt, egy gyereket, lehetőleg egy kutyát, s biztos a siker ... De hogy föntebbiek világosabbak legyenek ... A történet szerint Lászlóról, a kiváló zongoraművészről, aki eszményi házasságban él színésznő feleségével, egy szép napon kiderül, hogy menthetetlen beteg. Volt felesége, orvos barátja, bátyja ugyan egy rövid időre el tudja vele hitetni, hogy hamis volt a diagnózis, de aztán végleg rájön az igazságra. Maradék pár hónapját megpróbálja 'kihasználni: komponál, s így munka közben éri a halál. Nehéz e kivonat után leírni. hogy a forgatókönyv, a nagyszerű író, Illés Endre munkája. Már csak azért is, mert sem a film. még kevésbé e pár sor nem sejteti, hogy az egyszerű sztori, milyen sokrétű mondanivalót kínál. Benne lehetne a halállal való viaskodás és a megbékélés boncolgatása az élet, az ijesztően gyorsan lezajló élet értelmének kutatása, a művészek különöst?) világának leírása, az igazsággal való szembenézés örök és leküzdhetetlen nehézségeinek kifejtése és mennyi minden még . .. Mindebből azonban a néző semmit sem kap. Mert a vetítési idő háromnegyed részét a főhősök luxuskörnyezetének bántóan primitív bemutatása tölti ki. (Például a kamera hosszasan időzik minden egyes tárgy — természetesen világhírű — márkajelzésen!) A maradékot pedig előkészítetlen, be- ágyazatlan, s így üres mo- ralizálás. valamint szintén idegen eleimként ható eszté- tizáló kamera játékok töltik ki. A befejezés a csúcs. Amikor is líraian viliódzó képkompozíciókban kapjuk a halál leírását, s amikor rádöbbenünk, mennél szebben dolgozik Somló Tamás, az operatőr, annál hamisabbá válik az egész. A filmet Hintsek György rendezte. Aki, úgy látszik, a színészekbe sem tudott túl sok hitet, lelkesedést, bizalmat elültetni e produkció iránt. Huszti Péter kicsattanó egészségét talán még hangsúlyozza is az enyhén karikás szem, de mozgásának, mozdulatainak elevensége mindenképpen. Bordán Irén, mint második feleség bőszen villogtatja szemét az első asszonyra, ezenkívül megpróbál egy nyugati, felszínen mozgó szexbomba és egy magyar színésznő (művész, dolgozó ember) figurája közt lavírozni. Szegény Kálmán György monológjai, melyekben ‘ kamasz fiához fűződő kapcsolatáról kesereg, szinte mulatságosaik. Bálint Márta első asszonyként inkább buta, érzelgős tyúknak tűnik, sem mint odaadó, okos, nagy- szívű feleségnek. Talán csak az egy Lohinszky Löránd az, aki orvosként hihető. Nos, végül talán nem lenne nehéz megtalálni annak okát. hogy miért is sikerült így ez az alkotás, ahogyan sikerült. De a boncolgatásból e hasábokon ennyi elég. A többit, a tanulságok levonásával bizonnyal elvégzik az alkotók (elsősorban A veréb is madár után oly népszerűvé vált rendező), s így bizalommal várhatjuk lesközelebbi munkájukat. gépeltérítés, a gépeltérítők kifosztása, a gépfelszállás és a gépből való többszöri kiszállás. Többször úgy tűnik, mintha oktatófilmet néznénk, ahol a jó tanító bácsi bemutatja, hogyan kell mindent komolyan venni. De van azért humor is ebben a filmben. Néhány apró pillanat erejéig — a kiszólások mindig megteszik • a maguk hatását! — a fonákjáról játszanak ezek a jól megírt figurák, hiszen a kísértés megvan arra, hogy a közönséget így. vagy úgy meghassák. Ahogyan a papocskát játszó fiatal betörő gyóntatni kezdi a halálfélelemtől reszkető utasokat, vagy ahogyan a felügyelővel Max, a látszat-, püspök megalkussza a szabadságát — talán egy át nem gondolt hatásos fintor. Mintha azt mondanák: az alvilág, tehát a bűnözők és a zsaruk nem is véletlenül barátkoznak, hiszen egymás nélkül nem is élhetnének. Guy Suzuki képei korrektül adagolják nekünk, amit a rendező tudtunkra akart hozni. Claude Bolling mélá-- zó egyetlen dallama pedig azt a borongós reményvesz- tettséget szólaltatja meg, amely indokolt, a?, olyan betörőnél, aki hetvenévesen is a nagy lehetőséget kereste. Jean Gabin és Danielle Darrieux mellett, velük egyenrangúan játszik Jean- Claude Brialy. Ebben a filmben azonban a régi, a nagy Jean Gabint hiába keresgéljük. Pedig ő áll a mese központi figurájának a helyén. Farkas András Egymillió bélyeggyűjtő mm Ünnepi seregszemle A Magyar Bélyeggyűjtők Országos Egyesületének 160 ezer tagja van. A felmérések szerint a tényleges gyűjtők száma ennél sokkal nagyobb, hazánkban mintegy egymil- lióan hódolnak e nemes szenvedélynek, — köztük nagyon sok a fiatal. Ki, miért gyűjt bélyeget? Mert érdekes és hasznos, szórakoztató és tanulságos elfoglaltság, szélesíti ismeretkörünket, fejleszti szépérzékünket. Előttem például a Magyar Posta 1979-ben kiadott bélyegeinek színes tablója. Rajta végigkísérhetjük a múlt év szinte valamennyi jelentősebb eseményét, évfordulóját: „Vörös 'katonák, előre” -*• felirat hirdeti a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulóját. Egy másik bélyeg az ENSZ emberi jogok deklarációjának 30. évfordulójára emlékezik. Csodálatos szépségű bélyegsor és blokk a 450 éve elhunyt Dürer Albert festményeit örökíti meg. Három bélyeg a KGST megalakulásának 30. évfordulóját idézi. Rippl-Rórtai József Móricz Zsi gmondról készült pasztellje díszíti a nagy író születése 100. évfordulójára kiadott emlékbélyeget. A Magyar Nemzeti Galéria festményeiből összeállított, lovakat ábrázoló sor, valamint az erdei állatokat bemutató bélyegek a természet szépségeivel ismertetik meg a gyűjtőket. Történelmi ismereteinket gyarapítja a IX. nemzetközi numizmatikai kongresszus alkalmából kiadott sorozat: a régi magyar érméket ábrázolja I. István király dénárjától Mátyás aranyforintjáig. A nemzetközi gyermekév alkalmából kiadott mesesorozat nyilván nemcsak a legfiatalabbak fantáziáját mozgatja meg. A sportrajongók sem panaszkodhatnak: bélyeg örökíti meg a magyar csapat győzelmét a Buenos Aires-i XXIII. sakkolimpián. A téli sportok hívei a Lake Placid-i XIII. téli olimpiasorozatnak örülhetnek, ötkarikás bélyegsor emlékezik meg az elmúlt három évtized nyári olimpiai játékairól, Helsinkitől Moszkváig. Mindezt persze a teljesség igénye nélkül soroltuk fel, abból az alkalomból, hogy ma, szombaton kerül megrendezésre az 53. bélyegnap és a magyar bélyegek országos kiállítása Budapesten. Az idei bélyegnapi kiállításon együtt mutatkozik be a világ szinte valamennyi híres magyar őrs zággv ű j temény«; amelyek a világkiállításán magas értékelést kaptak. A kiemelkedő magyarországi gyűjtőkön kívül 19 külföldi is szerepel a kiállításon: arv gol, csehszlovák, lengyed,’ amerikai, NDK-beli, holland) nyugatnémet és dán gyűjtők mutatják be magyar gyűjte-, menyeiket. Az első magyar bélyegek kiadására Kossuth Lajos 1848-ban adott utasításit, de a szabadságharc elbukása miatt ez csak terv maradt. 1850-től osztrák bélyegeket használt a magyar posta és csak 1867, a kiegyezés tette lehetővé az első magyar bélyegek kiadását — akkor még Ferenc József arcképével. Később, a király arcmása helyett a turulmadár és más ábrák szerepeltek a magyar bélyegeken. Mint minden évben,' a gyűjtők szavaztak arról, hogy melyik volt az év legszebb bélyege. Nos, az idén az Európa vasútjait ábrázoló, Varga Pál alkotta blokk nyerte el a rangos címet. A bélyeggyűjtők idei nagy seregszemléje érdekes ás ritka látnivalóival bizonyára újabb híveket toboroz majd e érdekes és értékes foglalatoskodás számára. Gáti István Chilére emlékezve Agitáció es a könnyek Szemeiben valami határtalan mélység, szelídség és fájdalom ül. Keze. akár egy fáradt, apró madár, néha fölrebben. ha beszél. Nehéz elhinni, hogy ő festette ezeket a képeket. A hidegnek ábrázolt világba csak fizikai erejükkel, dinamizmusukkal hoznak tüzet figurái: mögöttük másfajta embert sejtenénk. Amikor azonban beszélgetünk, mindez érthetőbbé válik. Csendes szavú, de ha emlékezik, mondatai között fölizzik valami ... Elsa Urzua 12 éves korában ismerkedett meg a képzőművészettel. Chile egyik korán elhalt, jelentős alkotójának, Pedro Lobosnak tanítványa volt. A santiagói képzőművészeti főiskola szobrász tanszakán végzett. A diploma megszerzése után visszatért a két dimenzióhoz: több jelentős megbízatást kapott, ezek közül kiemelkednek a santiagói Central Unicc. de Trabajadoresz, vagy a valdiviai Kennedy kórház falfestményei. önálló kiállításokat 1961 óta rendeznek műveiből. Az első chilei festészeti pályázaton 1965-ben egyik alkotását jutalmazták, de 1971-ben egy grafikájával nemzeti díjat érdemelt ki. Elkötelezte magát a haladó mozgalmak, a népi egység mellett. Az ellenforradalom után Peruba menekült, ma Magyarországon él. Visontán, Gyöngyösön állították ki a közelmúltban hazánKban készült munkáit, és szeptember 13-tól Egerben, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán látható ez az összeállítás. Vásznai egzakt és pontos kifejezésükkel tűnnek ki, de amikor erről kérdezzük, azt válaszolja, hogy más színeket használt azelőtt, ezeket .könnyeivel festette... Amikor művei között „Pannóniái hangulatokat” keresek, egy olyan képet mutat, amelyen barátságos. meleg és vendégváró az ég és a föld ... (gábor) Németi Zsuzsa Á szentév Megírták a lapok, hogy ebben a filmben mondott búcsút a szakmának Jean Gabin, a francia filmek nagy jellemszínésze. Lehet, hogy az alapötlet, amire ez a kedvesen. de langyosan összeszerkesztett kaland épült, megtetszett Jean Gabinnek. és ezért állt rá a főszerep eljátszására. Vagy az is lehet. vonzotta a feladat Danielle Darrieux miatt is. aki érett asszonyként is nagyszerű színész, aprócska jeleneteit is azzal a fontos jelentéktelenséggel játssza el. ahogyan csak a nagy színésznők tudnak viselkedni. Vagy már különösebben oda se figyelt, csak játszott valamit. mert fizettek érte. A meluni börtönben a sokat próbált betörő és rab eleganciájával oktat ki minden rendű és rangú embert, akivel dolga akad. A püspöki QJjjémsM J 1980. szeptember 13., szombat jámborságot is olyan biztonsággal alakítja, mintha a latin rituálét a pápai egyetemen tanulta volna, És mégis itt játszik hamis húron. (A frappáns, jó mondatokért fizetik a forgatókönyvírókat a franciák kitűnően!) Ebben a kalandban ő a szuperember. Ez a rendkívüliség nem sokat követel tőle színészi teljesítményben. Jellegzetes, lomha járásával megindul, sétál, célba ér. A kamera és a mögötte álló operatőr szereti látni azt a mackós menést. Mi is elandalgun.k vele együtt, a lassú mozgású, de precíz mesében, míg a film végén, egv rövidre nyírt, .tömör jelenetben kiderül, hogy olyan kaland is van. ahol a hős nulláról indul és csaknem ugyanahhoz a nullához tér vissza. Pedig mennyi tudás és lélekjelenlét fecsérlő- dött el útközben. A szórgkoztajó szándék vezette a francia rendező. Jean Girault elképzeléseit. Attól óvakodott, hogy a meglepetésektől a lélegzetünk elálljon. Minden igen akkurátusán folyik le itt; a szökés, a Császár István Hazugság az irodalomban Anyám, amikor alkalma van rá, tanácsokat ad a munkámmal kapcsolatban. Azt hiszem, ugyanígy tesz a négy testvéremmel is, mert ő mindenhez ért — még ahhoz is. amihez nem. A sokat tapasztalt asszonyok módján az élet általános igazságait ismeri, mint egy filozófus, ezért meg tudja mondani a húgomnak, hogyan szerezhet jobb beosztást a külkereskedelmi vállalatnál, az öcsémnek. hogy érdemes-e „marx- és leniniz- must” tanulni, szándékosan torzítja az idegen szavakat és ilyenkor várja, hogy rászóljunk: tudja, hogy a melankóliával idegorvoshoz kell-e menni, vagy pedig össze kell veszni valakivel. Pedig soha nem dolgozott külkereskedelmi vállalatnál, bele sem nézeit a történelmi és a dialektikus materializmusról szóló egyetlen könyvecskébe sem. életében nem ment pszichológushoz, tanácsaiban mégis van valami mulatságosan ésszerű. Nekem is sokszor a.ianl irodalmi témákat, általában a saját élményeit. Legutóbb itt ült nálam, és látva, hogy szokásom szerint borongva és hallgatva bámulok magam elé. mint a/, életfogytiglanra ítélt rab. aki már szökési terveket sem kovácsol, csak várja, hogy elmúljon az élete, azt mondja megszokott és ilyenkor nyugtalanító találékonyságával : — Én megmondom neked, hogy mit írjál... valami olyat, ami nem igaz. Fel is ébresztett merengésemből ezzel a La Roche- foucault-i yagy chamfort-i bölcsességgel, amit anélkül talált ki, hogy La Roche- foucault-nak vagy Cham- fort-nak a nevét ismerné. — Igen — mondtam. — Nekem is rég vágyam,, hogy írjak valamit, ami az elejétől a végéig hazugság, de ez nagyon nehéz, azt hiszem, tehetségtelen vagyok hozzá. Egy kevés igazság mindig becsúszik valahol. Anyám az egészből annyit volt hallandó megérteni, hogy rátalált szomorkodá- som kulcsélményére. arra. hogy eredménytelenül töröm a fejem valamj nagy hazugságon. amivel igazán híres író lehetnék. — Ajánlj nekem ilyen történetet — mondtam. — Csak hallgass meg engem — mondta anyám, — De ne nevess. És akkor elkezdi mesélni, kicsit éneklő hangon, mintha diktálná vagy inkább mintha már olvasná egy sereg embernek, hogy: „Volt egy lány. Tizenhét éves vagy talán még annvi se volt. és az beleszeretett egv nős férfiba .. . Vagy. várjál csak . . Nem is volt nős. csak együtt élt valami növel, mert nem gkesko.... * jikart dolgozni, és azzal a nővel tartatta el magát. És a szegény lány, amikor megmondta otthon, mert az édesanyjával élt, az nevelte őt is meg a • testvéreit, mert az apjuk kiment Amerikába... Vagy ez talán nem is fontos. Igaz, beírhatod nyugodtan, úgy sem tudják, hogy' szegény Pirosról van szó ... Nahát szegény lánynak az anyja adott egy pofont jobbról és balról is, és azt mondta: inkább megöllek, mint hogy összeállj egy ilyen csibésszel. De a lánynak semmi sem használt, odaköltözött ahhoz a férfihoz, albérletbe ...” Így meséli anyám Piroska nővérének a történetét, amely tele van megalázással és viszontagsággal. Piros ott marad két gyerekkel, aztán meghal a háború alatt, kórházban, fiatalon, és tönk- remenve. a kórháznak nincs ablaka és nincs gyógyszer. — De hát ez nem jó, mert igaz — mondom anyámnak. — Majd úgy írod meg, mintha nem lenne az .., — Hogyan? — Hát, fiam, fantáziáin; kell. Nem szeretem nyugtalanítani anyámat a zavaros lel- kemmel és esztétikai értekezésünk ezzel véget is ért. Pedig, ha még elmondtam volna neki: nem hogy kéo- zelni, még álmodni sem tudok olyan furcsaságot, vagy szörnyűséget, amiről ne tudnám, hogy megtörtént, már valahol, vagy éppen most történik; vagy lenne érvem azzal szemben, hogy nem fog megtörténni; azzal is egyetértett volna. Nem rosszhiszemű vélemény ez az emberiség történelméről, hanem mindenféle képzelet veresége a valósággal szemben. És ez természetesen közhely, de talán ott bujkál ben. ne az a hazugság, aminek a megírására anyám biztat.
