Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1980-09-10 / 212. szám

« rí honvédelmi napja Már hagyomány, hogy az MHSZ egri városi vezetősége minden évben megrendezi a főis­kolai hallgatók honvédelmi napját. Ez alka­lommal több mint 300-an vettek részt a két­napos felkészítésen, ahol a jövendő pedagógu­sok gyakorlati honvédelmi ismereteket sze­reztek A tegnap befejeződött oktatás részt­vevői a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola harmadévesei voltak. Alkalmi búvár. Szilvay Kinga magyar—ének szakos hallgató, a búvárok maszkját és szemüvegét próbálja. ★ Lányok és repülőmodellck. Orlai Mária, Pin­tér Margit és Tóth Anna matematika—fizika szakos hallgatók a modellekkel ismerkednek (bal oldali kép). (Fotó: Bajzáth László) Jogászképzés Miskolcon is Újdonságok a felsőoktatásban Jogászképző központ léte­sül Miskolcon: a nehézipari egyetemen megalakult a jogi intézet, s a feltételek adot­tak ahhoz, hogy a következő tanévtől itt is képezzenek jogászokat. Az első évfolyam hallgatóit már felvették. A nappali tagozaton mintegy nyolcvan, levelezőként ugyanennyi diák tanul majd. Zömmel fiúk, akik az inté­zet megnyitásáig kötelező katonai szolgálatukat telje­sítik. Ebben az időszak­ban megszervezik a tanári testületet, előkészítik az ok-, tatást. A következő években az első évfolyamra a jelen­leginél több fiatalt __vesznek f el, s az intézrriény~~fökbza- tosan jogtudományi karrá fejlődik. Miként a Művelő­dési Minisztérium egyetemi és főiskolai főosztályán elmond­ták, nagy szükség van erre az intézményié, mert az ország némelyik részében, így az északi, északkeleti területen kevés a jogász. A budapesti, a pécsi, a szegedi egyetem jogtudományi ka­rán nincs hely a jelenlegi­nél több hallgató számára. A Miskolci Nehézipari Egye­temen viszont van elegendő tanterem, jól ellátott könyv­tár és kollégium is. befogad­hatják a joghallgatókat, amíg felépül a jogi intézet otthona. Ez előreláthatólag két-három éven bélül ké­szül el. Másik újdonság a felsőok­tatásban. hogy a modern fi­lológiai tanszékeken új tan­tervi irányelveket érvénye­sítenek. E tanévtől az eddi­ginél több órában tanítják az idegen nyelveket. Az első és a második évfolya­mon megismerhetik az ide­gen nyelv országának föld­rajzát, kultúráját, történetét, intézményét. Ezeknek az is­mereteknek a birtokában ta­nulják a hallgatók a továb­bi évfolyamokon a szakstu- diumokat. A tanári pályára készülő hallgatók pedagógiai tantárgyakat is tanulnak, a bölcsészek a választott hiva­tás gyakorlására előkészítő speciális szemináriumokat,, kollégiumokat hallgatnak. A szépirodalmi vagy a tudomá­nyos kiadókhoz pályázók például a szerkesztés alapel­veit ismerhetik meg. A jö­vendő tanárok felkészül­nek arra is, hogy segítsék 1880. szeptember 10., szerda az idegen nyelvoktatás to­vábbfejlesztését az általános és a középiskolákban. A modern filológia új tan­tervi irányelveinek alkalma­zásával kapcsolatos tapasz­talatokat figyelembe veszik majd a többi tantárgy tan­tervi irányelveinek megfo­galmazásakor. A nyelv és irodalom szaktantervi irány­elveinek kidolgozását már megkezdték, s hamarosan hozzálátnak megfogalmazá­sukhoz a történelemmel kap­csolatban is. Üjdonság továbbá, hogy a tanárképző főiskolán a vég­zősöktől az államvizsgán a négy év során elsajátított is­meretek alkalmazásának képességét is számon kérik. Miután a követelmények szerint módosították az ál­lamvizsgakérdések csoport­jait, például azt vizsgálják, hogy a jövendő irodalomta­nár valamelyik vers tanítá­sakor be tudja-e mutatni a tanulóknak a költő éleiét, korát, annak jellemző voná­sait is. A következő években a tudományegyetemeken szintén felülvizsgálják az ál­lamvizsgái kérdéscsoporto­kat. Arra törekednek, hogy a komplex államvizsga követel­ményeihez igazodva az okta­tás is egyre komplexebb legyen. (MTI) A változó világ körvona­lai, a 'múlt és jelen emlék­képei bomlottak ki Szél Júlia riportmontázsából, fiatal és öreg sajómercseiek sorsából és panaszaiból. A „Szénért falut" akár kisregénye is lehetne korok és életformák válto­zásának, a régi és az új har­cának. Üj nyersanyaglelőhe­lyek, az ipartelepítések nem­csak egy táj arculatát for­málják át. hanem az embe­rek életét, gondolkodásmód­ját is. A jövő érdekében kell búcsúzni a megszokott táj­tól, szokásoktól, életkeretek­től. Nem ment ez másként száz éve sem. amikor a borsodi iparvidék első gyárai és bányái létesültek, csak akkor a vállalkozókedv, a profit ösztönözte a vállalko­zót, most pedig az emberek­ről való gondoskodás. Mind­ez áldozatokat követel. Sajómercsén. a Sajó völ­gyében. dombok alján meg­húzódó falu lakói évszázado­kon át a mezőgazdaságból él­tek, utóbb vállalták csak az ipari munkát, s embereinek egy része Királdon. Özdon. Sajószenlpéteren szállt le a tárnák mélyére vagy állt a kohók mellé, . fenntartva azonban az ősi életformát, a kertet, szántót, állattartást vállalva a mindennapi bejá­rást. Asszonyaik a putnoki piacra hordták a kisgazdaság terményeit. Egy élet munká­ja nyomán rakták össze há­zaikat, tettek termővé kopái domboldalakat, mígnem megmozdult alattuk a föld. süllyedni kezdett a padlózat, megrokkantak az oromfalak Holnap innen költöznie kell 18 családnak. A férfiak, akik évtizedek óta a bányában dolgoznak, ma saját házuk alatt vágják a négy méter széles járatokat, melyeken az elkövetkező években csak­nem tízmillió tonna szén áramlik majd a napszintre, ad energiát, fényt a környék lakóinak. Csakhogy a megváltási ár igen magas. Az Alvég alatt megcsúszott a Sajó kavicsos altalaja, süllyednek a házak és az itt lakókat Putnokra telepítik át. Kapnak házhe­lyet, aki akar, házat építhet — ezt nem fogadják el. mert a niűút jobb oldala nedves, pocsolyás vidék —, aki akar. beköltözhet a putnoki szalag­házba. de nem költöznek, mert az nem otthon, csak szállás. Maradnak hát a Pe­rek és ellenérvek. Szél Júlia körbejárta ezt a világot. Beszélt emberek­kel a készülő vágatokban, ahol a laza talaj miatt nem használhatják a nagy telje­sítményű gépeket, meghall­gatta a termelésirányító ter­veit, felkeresett családokat az omló házakban, meg- mászta a putnoki bérház emeleteit. Az elhangzott mondatok hitelesek; adott történelmi pillanat mozaik­darabjai. sorsok olykor ke­serves dokumentumai. „Itt olyan szép tavasszal, hogy én nem cserélném fel a Rózsadombbal”, „Én akkor sem megyek el innen, ha rám szakad a mennyezet”, „Ötösével vágtuk le a disz­nókat”, „Ez a bérház olyan mint a börtön. Az ablakokon becsorog az eső. a garázsok­ból felszivárog a benzingőz” — mondják, de a föld alatt építik az ország egyik leg­nagyobb aknáját, ami na­ponta 200 tonna szenet ad, túlteljesítik terveiket, hajt­ják magukat,. mert november 7-re találkozni szeretnének a másik oldalról haladó mo- csolyásiakkal. Mindez szép és lelkesítő, de visszatérve az emberek sorsára, a hallgatónak kérdé­sek szegeződnek: megér-e 10 millió tonna szén annyit, amennyi itt az emberek fáj­dalma? Ha évi 1 millió ton­na szenet a felszínre hoznak. !0 év alatt kimerül a f«*, tés. És aztan ? Nem herdál­juk-e el most ezt a drága ipari nyersanyagot? De kér. dez a riporter is: „Ha 1975- ben tudták, hogy ilyen szén- vagyon van a falu alatt éa hogy a szén kitermelése eny. nyíre fontos, miért nem ké­szültek el az új otthonok a falu másik végén?” Mert az emberek nem akarják el­hagyni Mérését. Itt már él­nek több generációs bá­nyászcsaládok. itt építettek otthont, a temetőben itt nyugszanak atyák és gyerme­kek. Nekik ez a szülőföld, ez a haza. Az ózdi és diós­győri agglomeráció is arra mutat, hogy az urbanizáció­nak a csak városokra kor­látozott formája sem jelent városba költözést, rhert a bejárók nagy része nem töri magát a minden kényelem­mel ellátott városi lakások után. Fenntartják apró gaz­daságaikat, szívesebben él­nek a természet közelségé­ben, ápolva gyümölcsfáikat, nevelve állataikat. Nem könnyű élet ez sem, mert a falusi kisüzem szervezett munkát igényel. Az urbani- zálódás egyébként is nem a városokban, hanem a falvak­ban, a műveltséggel kezdő­dik. Nem megnyugtató a településfejlesztési tervnek az a mondata, sem, mely szerint „Sajómercse az ez­redfordulóra teljesen elsor­vasztható”. Fontosak ezek a rádiószo. ciográfiák, mert a mozgó vi­lág egy-egy szeletét mutat­ják meg, dokumentuma; egy történelmi pillanatnak, ér­zékletessé tesznek tájakat és sorsokat, ami kissé mind­nyájunk élete és sorsa is. Ebergényi Tibor Egerben: hetedik alkalommal Gyorsmérleg a nyári egyetemekről Évek óta fejlődik a TIT pyári egyetemeinek színvona­la, emelkedik a rendezvé­nyekre külföldről érkezők száma — ez tűnik ki abból az összegző értékelésből, amelyet a két hete lezárult rendezvénysorozatról e na­pokban készítenek a TIT or­szágos központjában. Az idén 16 városban, 18 nyári egyetem nyitotta meg ka­puit a magyar és a külföl­di érdeklődők előtt. Űj kur­zus ezúttal nem invitálta Viaskodás egy cigánydallal I. Pénteken Székesfehérvár­ról Debrecenbe vonatoztam. Végig álltam az úton. Kivé­telesen nem azért, mert nem találtam ülőhelyet. Hallga- tództam. Szemem az elsuha- nóban szép színesvásznú filmnek látszó, földeket, vi­zeket, rügybontó fákat, mocs­kos, rogyadozó, összeszorult vityillókat, sok üvegszemű, merev panelházakat, békésen bóbiskoló tanyákat mesteri módon keverő látványon. Hanem a két fülem, mint valami fizetett besúgóé, ri­adt lóé avagy megszállott népdalgyűjtőé. hátracsapva a mögöttem zengő, dobogó (né. ha üvöltöző) fülkére. A nyolcszemélyes rekeszben tizenhárom cigány dalolt, táncolt, röhögött, veszekedett szüntelen változatosság­ban, miközben valamelyikük keiben szakadatlanul pen­get* az ütött-kopott, de még javában ritmus- és dallam- kepes gitár. Ingázó, melós cigányok voltak. Kissé csiricsárén, de jól öltözött tizenkét férfi. Epitőmunkások. Zömök, erő­teljes testalkatúak. mind­annyian húsz év körüliek egy 'kivételével, áz úgy jó negy­venes. Ám a tizenharmadik, igazi „sikár csaj”, egyáltalá­ban nem tűnt afféle vályog Déva várába tapasztó, sze­líd megyecskének, Fekete füstkarika-hajú, vérlázító te- kinletű. kígyómozgású lány Farmerja se tapadt hozzá kevésbé feszesen, mint bőr a kígyóhoz, selyeminge viszont olv áttetszőén foszladozott, kivált a keble táján, akár (a hasonlatok változatossága kedvéért) ugyancsak a kí­gyó bőre — vedlés idején. Lehetséges, hogy enyhén kri­tikus természetű vagyok (szakmai ártalom?), de őszin­tén szólva inkább néztem mindegyikük feleségének, mintsem bármelyikükének. Vegyesen énekeltek. Fő­ként cigány népdalokat, ci­gányul. magyarul, aztán ma­gyar népdalt, magyar nótát, slágert, sőt rockot is, de ezeket is cigányul. Azazhogy ezeket nem cigány nyelven, azonban hamisíthatatlan ci­gány stílusban, hevesen vagy tragikus kutyavonítás­ként elnyújtva, a lehetetlen­ségig hajlítva, cifrázva, csuk­ló glisszandókkal ékesítve a dallamot, csettintéssel, pat­tintással. csizmadobajjal, füttyel mérve a ritmust. Lejegyeztem egyik folyton visszatérő daluk szövegét., és megjegyeztem a dallamát. Áz utóbbi nem népi gyökerű, inkább vegyülete az olyan­féle slágereknek, mint a Most jöttem én Vácról ké­rem .... a Bolyongok a város peremén ..., és A villa negra nem apácazárda ... Moll. dallam, strófánként föl-le kvintváltás. Ennyit arról, amihez nem érlek. A szöveget jól megér­tettem, mert elég primitív. Jellegzetes terméke a váro­sias cigány népköltészetnek, amelyről valaha nem egészen *io(em el még Bari Károly- nak és Lakatos Menyhért­nek sem. hogy napjainkban is virulens. Elénekeltem azó­ta két néprajztudósnak. megszondáztam kéttucatnyi sokfelé forgolódó barátomat: egyikük sem ismerte. Az alábbiakban adom közzé . szeretettel, és versszakonként némi élménybeszámolóval. „Hetvenhárom május else­jén nagy balhéba keveredtem én. Leütöttem egy kis hapekot, nem gondoltam akkor, lebu­kok." Oké a balhé, fiúk. Akkor senki se gondolja, hogy le­bukik. Amikor a hülyeséget csinálja. Tisztán látom ma­gam előtt azt a május else­jét. mert. a románchősötöket „személyesen” ismerem. Be­levaló. rúgóra járó öklű gye­rek. Jó melós, ha olyan kedve van. Nagy tintás, ra­vasz kártyás, rokonok, ha­verok, lubnyik kedvence Ti vagytok a hibásak. Nem or­dítottatok eléggé, ígv meg­hallotta, amint a mellettetek elsétáló cingár könyvelő vagy tanár úr kissé didaktikusán duruzsol a felesége fülébe: „Látod, drágám, ezeket a ci­gányokat hiába próbáljuk megváltoztatni. Rapszodikus népség. Dolgoznak, dolgoz­nak. Már amikor, már ame­lyik. Itt ez a gyönyörű li­get. ez a szép ünnep. Aríi- kulátlanul gajdolnak. facse­meték letördelve, tulipánok letaposva, sörhabbal köpik tele az eget is.” Tudhattátok volna, hogy hősünk nem kedveli az' ilyen beszédet A könyvelő úr is tudhatta vol­na. elvégre azért volt tanár hogy ilyenkor nekilendül az a faluszerte emlegetett, egy­ben-másban már-már Teo- filo Stevensonéra emlékeztető jobb horog. De leginkább, a TITÁSZ tehet az egészről. Miért pont oda cövekelték azt a beton villanyoszlopot, amelyik a kis hapek tarkó­ján elvégezte az állcsúcson kezdett műveletet. He de: „Mert a kis gádzsó meg- muráéit, rám a hekus bilincset vert, ngy szerencsém volt csak, :emmi más, ii a hirtele ölindulás.'’ (Folytatjuk) programjaira a kellemes környezetben tanulni kívánó­kat, a pécsi Népek Barátsá­ga Nyárt Egyetém keretében viszont első ízben 'megszer­vezték a kisplanetáriumi ta­gozatot. A sikeres kezdemé­nyezés nyomán ezentúl két­évenként találkoznak a Me­csek „fővárosában” a csilla­gászat iránt érdeklődők és a ■szakemberek. Huszonkilenc országból érkeztek vendégek az isme­retterjesztő nyári rendezvé­nyekre. Az 1613 magyar résztvevő mellett 698 szocia­lista, 399 nyugati, és 15 fej­lődő országbeli hallgatója volt az előadásoknak és a kiegészítő programoknak. Azok között a nyári egye­temek között, amelyek első­sorban a külföldiek érdek­lődésére számíthattak, a leg­népesebb hallgatósága a nagy hagyományú debreceninek volt. A hagyományostól elté­rően az idén az eddigieknél kevesebb résztvevője volt az Eszperantó Nyári Egyetem­nek. Az eszperantó nyelvet tanító pedagógusok évek óta folyó továbbképző tanfolya­ma egyébként jövőre Gyu­lán, a nyári egyetem szek­ciójaként működik majd. Tizenkilenc országból ér­keztek érdeklődők a Duna­kanyar nyári egyetemre, amelyen a külföldön válto­zatlanul népszerű Kodály zenepedagógiai módszer volt a téma. A szakmai módszer­tani foglalkozásokon ezút­tal minden korábbinál na­gyobb létszámban 111-en vet­tek részt. Hetedik alkalom­mal adott otthont Eger a filmművészettel foglalkozó kurzusnak. Az idén — első alkalommal — a nvári egye­tem részeként. itt tartotta meg a Filmtudományi Inté­zet a szocialista országok filmarchívum-vezetőinek ta­nácskozását. A főként magyar hallga­tókat fogadó nyári egyetemek közül, amelyek a szakmai továbbképzést szolgálták, tartalmukat és a résztvevők számát tekintve a legsikere­sebbnek a szocialista élet­módot és a társadalmi ré­tegződést vizsgáló miskolci és a számítástechnikával foglalkozó székesfehérvári kurzus bizenyult, (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom