Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
1980-09-07 / 210. szám
Vendégünk: a rfpo ír'! apuk or noi'iKH áruin. chr nuhntnfirt ef: \ \ j As. «.nttfasisst* népi felkelés évfordulói»! J Ünnepli a testvéri Bulgaria népéi 1944. J szeptember 9-en a kommunisták verette ] hazafias arc vonal partizánjai bevonultak \ Szófiába, összeomlott a monarebó-fasiszta ! rendszer, Az évforduló alkalmából lest, j vermogyenU, Targoviste életéből villan. | lünk fel laptársunk, a /name na Komnuini/.ma cikkei alapján. i Jeles évfordulók tiszteletére Találkozó az llcsov Bairon Akaraterőért Azokról a nehéz körűimé* nyékről, amelyek között mi dolgoztunk valamikor a hegytetőn. Hadd hallják * mai építők, hogyan dolgoz* tak a kollegáik a régi Bulgáriában, .,” És amikor megadták nekf a szót, száz és száz összeverődő tenyér tapsvihara közepette, ő, az öreg kommunista nyugodt hangon kezdett beszélni a földkuny- hókról, amelyekben három éven at .meghúzódtak a sip* kai emlékművet építő munkások, a csacsiról, mellyel a dralfai Ivan Metten hordta nekik hordókban a vizet, a savanyú bablevesről, ami* a Sipka faluból származó Hrlszto bácsi felesége főzött, a hegyekben tomboló viharokról és más nehézségekről.' A tribünön egymás mellett helyet foglaló két neves építőnek virágcsokrokat nyúj" lőttek át. És utána meg sokáig zengett az ének az II- csov Bairon. ahol az építők gránitba formázzák az 1300 esztendős Bulgaria hősi krónikáját. Sztojan Angelov ; 1.A hét srnber, aki 'határidő előtt teljesítette a hetedik ötéves tervet, a targo- vistet Szepfemri gyárban dolgozik, ahol ruhákat, és nagyreszt exportra kerülő csinos női blúzokat gyártanak. íme á nevük: Janka Fejesem, Halil Aliosznmnov, Bóján Nikalov, Dimitar Bo- rtszov, Emine Haszanova, Magbule Alieva és Afize Mehmedova. Különböző Időben kerülték a gyárba, néhányat öt, mások tíz, vagy még több esztendővel ezelőtt. Janka így emlékezik: „A targovistei Druzsba ipari szövetkezetben dolgoztam, amikor állást kínáltak a gyárban. Elfogadtam, mert nagyon tetszett ez a munka.” Halil, a legfiatalabb ezt mondja: „Csaknem tíz éve dolgozom itt, megszoktam mindent. Innen megyek ma jd nyugdíjba is”. A többiek is ilyen lakonikusan nyilatkoznak. Ám a néhány mondatban, amit elmondtak, ér ződött, hogy elégedettek, ragaszkodnak a munkájukhoz, a gyárhoz, a munkatársaikhoz. Nem véletlenül mondja Magbule. hogy a brigádban úgy érzi magát, mint otthon. Ez a ragaszkodás a ■ legjellemzőbb vonásuk. . Ezért fordul elő mindegyikük rövid jellemzésében, amikor Tonka Boriszova, a gyár szakszervezeti bizottságának elnöke bemutatja őket, ez a sztereotip mondat: „Nagy tekintélynek örvend a kollektívában, hatékonyan kiveszi részét a közös ügyből.” Hárman az ifjúsági szövetség tagjai, ketten éppenhogy kinőttek a komszomolista korból, s — az idősebbekkel együtt — mindegyikük mélyen átérzi felelősségét az úionnap belépők szakmai fejlődéséért. Tapasztalataikat folyamatosan átadják az új munkaerőknek. Janka már hat fi" GJJíwwöq 1980. szeptember 1., vasárnap atal munkásnőt tanított be. Egyikük, « sugárzó arcú, vidám Emine ezt mondta: „Janka olyan fürge! Néha a tekintetem se tudja követni mozdulatait a varrógépen. Eszel magyarázható, hogy a gyár varrónői közül elsőnek teljesítette az ötéves tervet. Ha tudná, milyen sokat segített nekem, hogy megszokjam azt a munkát!" A kevesebb tapasztalattal rendelkezők szakmai növekedésében jelentős szerep jutott ■Bóján Nlkolovnak és Diml- tar Boriszovnok is, aki már több mint húsz éve dolgozik a szakmában, Miközben másokat, tanítanak, maguk is tanulnak. Világosan . értik, hogy előre menni, a saját utat megtalálni nem is olyan könnyű. Nemcsak kitartás, hanem tudás is kell hozzá. Egymás után végzik el a gyárban rendezett szakmai továbbképző tanfolyamokat, kölcsönösen kicserélik munkatapasztalataikat, figyelemmel kísérik bolgár és szovjet testvérvállalataik munkáját. Ök hévén munkájuk eredményességét tekintve is például szolgálhatnak masoknak. Fényképük sohasem kerül le a, dicsőségtábláról, és ami a legfontosabb: a gyárban mindenki őszintén szereti és tiszteli őket. Eddig még egyetlenegyszer sem fordult elő. hogy Bóján. Janka, Halil. Afize és, a többiek ne „hozták” volna a normájukat. Mindig az elsők között voltak, mindig mintaszerűen teljesítették kötelezettségeiket, mindig arra törekedtek, hogy többet adjanak. mint amennyit kapnak. Fontos vonásuk az is. hogy soha nem elégedettek az elért eredményekkel. ..Többre is képesek vagyunk” — mondják valamennyien. Ez szüli többletvállalásaikat is. Janka a hetedik ötéves terv végére 198 ezer ruhával többet varr. Afize 120 ezerrel. Emine 140. Makbule pedig 80 ezerrel: Dimitar Boriszov plusz 980 ezer ruhát fog kiszabni, Bóján és Halil pedig — Örömöm kettős volt — emlékezik Rumjana, — Együttesünk aranyérmet szerzett engem pedig Fesztivál-díjjal tüntettek ki, és aranyérmet is kaptam. Azóta is sikerek kísérik a szorgalmas és tehetséges ifjú balerina útját. A Górna Or- iahovica-i táncversenyen a Dimifrovi KISZ Központi Bizottságának érmét nyerte el, s az V. fesztiválon döntő mértékben járult hozzá a targovistei együttes győzelméhez is — együttesük kapta mee egyedül az aranyérmet mind a klasszikus, mind az egyéb táncok kategóriájában. Ám a balett nem csupán munka és gyakorlás, hanem kimeríthetetlen örömforrás is Rumjana számára, amelv nemcsak a művészet szépségéből és a közönség elragadtatott tsosáhól táplálkozik, hanem abból a lehetőségből is, hogy utazhat, messzi vámosokat. országokat és népeket láthat az ember. Csoportjának tagjaival együtt Rumjana már vendégszerepeit a testvéri Adige Autonóm Területen, az NDK-ban, Jugoszláviában. Rumjana az iskolában is kibontakoztatja képességeit. Noha sok órája van és rengeteget gyakorol, mégis talál időt kedvenc könyveire, mozira, vagy egyszerűen csak a barátnőivel való sétákra csevegésekre. Vidám, derűs kislány, az élet és a balett szerelmese. Hatidzse Aluueüóvs J9ÍÍ, március 31-én nyílik meg a BKP XU. kongresszusa. A jelentős eseményre abban az esztendőben kerül sor, amikor a BKP megalakulásának 90,, es a bolgár állam megalapításának IMII), évfordulóját is ünnepeljük. A jeles évfordulók tiszteletére a popovni MájusElseje gyár az 1980-as év hátralevő nap jaií el munkásnapoknak" nyilvánította. Ez idő alatt 400 ezer leva értékű többletterméket termelnek, valamint 130 ezer leva értékű nyersanyagot és energiát takarítanak meg. A sportruházati cikkek gyártását világszínvonalra emelve az üzem munkásai .és szakemberei 60 új modellt dolgoznak ki. és több terméküket a világpiacra dobják. Üj lendülettel dolgozik ezekben a kongresszus előtti napokban a: omurtagi Nikola Sitancsev gyár kollektívája is. amely vállalta, hogy november hetedikére teljesíti idei tervét, valamint a hetedik ötéves tervet. Egy hónappal a határidő előtt fogja teljesíteni tervét a targovistei Boksz bőripari gyár is. .-1 termetes uj brigád- szervezése réven az Iszkra gyár kollektívája több mint 700 ezer méter szövetet ad majd a népgazdaságnak, 90 ezer levával csökkenti a gyártási költségeket, a közszükségleti cikkek termelését pedig 112 százalékra emeli. A targovistei Zora öntöde dolgozói a kongresszus tiszteletére 400 ezer lem értékű többlettermelést irányoztak elő, és vállalták, hogy decemberben teljes egészében n megtakarított nyersanyaggal és energiával fognak dolgozni. .4; antonovói Pavel Milánon gyár dolgozói, akik már augusztus végere teljesítették az öteves tervet, vállaltak, hogy az év végéig meg 130 ezer leva értékű árut állítanak elő, az anyagi ráfordítást pedig további 100 ezer levával csökkentik. Hasonló célokat tűzött maga elé a targovistei Energia vállalat, az omurtagi Nikola Novkov ipari szövetkezet és a popovót Vaz- hod műszergyár is. Akiket a munka forrasztott össze Jó előre jeleztek neki. . hogy Sumenből. a szomszédos megyeszékhelyről eljönnek érte, hogy elvigyék az llcsov Bairra (Illéshalma). Emlékmű, hatalmas emlék"* mű épül ott, és a/ építők találkozni szeretnének a dral- fal Penju bácsival, a riyolc- vaneszlendős mesterrel, aki már ötven esztendővel ezelőtt is épített egy emlékművét a Sipka-szorosnál, azt. amelyikben egész Bulgária szeme el gyönyörködi k. Az úton a sumeni építéskivitelező kombinát szak- szervezeti bizottságának ej- ■ nöke, Koljo Pujkov beszélt neki a találkozóról, az emlékmű felállításának menetéről es még sok egyébről. Ott fent pedig, a város fölötti erdős hegytetőm ahonnan gyönyörű kilátás nyílik azokra a mezőkre, melyekre 1300 evvel ezejőtt Aszparuh kán lovasai leereszkedtek. mar várták az öreg mestert. M| már régi ismerősök vagyunk — mondta az elébük siető mosolygós Gert« dl Mihailov, a transzki építőbrigád főbrigád vezetője. a szocialista munka hőse, — Évekkel ezelőtt egymás mellett volt a fényképünk a „Bolgár Szakszervezetek" című újságban, amikor a bűz- ludzsal emlékművet állítottuk lel. — És nagy kezével melegen átölelte öreg kollégáját. .— Ez lesz a legnagyobb emlékmű Bulgáriában — meséli Szlávi Miter, a vállalat vezetője, — Többalakos kompozíció, mindegyik figura harminc meter magas, az első 'pedig ötven, Aszparuh kánt ábrázolja, amint leszáll a lováról, Odébb Tervei, Krum es Omurtag kánok, majd Borisz és Szime- on cár következnek, Az emlékmű'felállításához 800 tonna acél váz kell. • alapjaihoz, pedig 70 ezer köbméter sziklatömeget ástak ki. Az öreg mester figyelmesen hallgatja, néha kérdez valamit es le nem veszi tekintetét az építők városkájáról, ahol a munkásokat lakókocsikban szállásolták el. „Igen —■ gondolja magában —, erről fogok nekik beszélni, ha szót kapok. aranyérem Amikor beléptem a terembe. különös érzés fogott el; berendezése teljesen szokatlan volt — a falak mentén öltözőszekrények. rajtuk hangszerek, a székek egy helyre összetolva,, paraván, zongora, s pontosan középen egy oszlop. A figyelmes Iá-, toga tó csak a nagy tükörből vehette észre, hogy a teremben táncpróba folyik. Kislányok gyakoroltak. Olyan kicsinyek, hogy nehéz elhinni az embernek kitűnő szereplésüket az V. országos amatőr művészeti fesztiválon, Pedig ez tény. Fellépéseiket mindig forró, soká 'el nem csendesedő taps kísér-, te, Rumjana miatt jöttem, Ö már nem olyan kicsi, sőt néha segít is Mariana Ma- karnajattnak, a csoport vezetőjének a pedagógiai munkában. Ez természetes. Noha még nem töltötte be a tizenhatodik esztendejét, Runr iana már hét éve táncol, És végig ebben a csoportban ugyanennél a tanárnőnél, — Mariana rfénl az én első, az én változatlan, kedves tanárnőm — mondja. — Mindent, amit elértem, neki köszönhetek. Egyedül neki, Soha nem tudom meghálálni, Véleményem szerint Rum- janának nincs teljesen iga- , za.. Ahhoz, hogy a klasz* szikus balett bonyolult mozdulatait elsajátítsa valaki, nem csupán idő, hanem erős akarat és rendkívüli szorgalom Is szükséges. Humjana Kosz- tadtnoián.ak megvoltak ezek a tulajdonságai. Másodéves korában már két nehéz számot táncolt, a „Tarantellát” és „A kis Ida álmát". A közönség élénk érdeklődéssel fogadta fellépését. Makarna- jan tanárnő pedig végérvényesén meggyőződött, hogv tanítványára nagy jövő vár s ezért érdemes komolyan foglalkozni vele. Az 1974-es megyei versenyeken való jó szereplése megnyitotta Rum. iana előtt az utat a IV. amatőr művészeti fesztiválra Targoviste. A hetedik ötéves tervben épült új lakónegyed egymillió 60 ezer darabot. Lehetséges ez? Többen közülük azt állítják, hogy a jelenleg I m u n ka.szer vezés mellett ezek a vállalások túl is teljesíthetők, A társadalmi szellerA nemcsak a termelőmunkájukat hatja át. hanem társadalmi tevékenységüket Is. Bóján és Dimitar szakszervezeti vezetőségi tagok, Halil a Dlmltmvl Kommunista Ifjúsági Szövetség gyári bizottságának tagja. Janka pedig a brigád tanácsé, ők heten a közösség büszkeségei, és nem csupán azért, amit elértek, hanem azoti törekvésük miatt is,' hogy mindig a termelés nagyobb hatékonyságáért folytatott harc első soraiban legyenek. Georgi Ivanov Összeállította és fordította: | ZAHMMS/.KY LÁSZLÓ '
