Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1980-09-07 / 210. szám

Vendégünk: a rfpo ír'! apuk or noi'iKH áruin. chr nuhntnfirt ef: \ \ j As. «.nttfasisst* népi felkelés évfordulói»! J Ünnepli a testvéri Bulgaria népéi 1944. J szeptember 9-en a kommunisták verette ] hazafias arc vonal partizánjai bevonultak \ Szófiába, összeomlott a monarebó-fasiszta ! rendszer, Az évforduló alkalmából lest, j vermogyenU, Targoviste életéből villan. | lünk fel laptársunk, a /name na Komnui­ni/.ma cikkei alapján. i Jeles évfordulók tiszteletére Találkozó az llcsov Bairon Akaraterőért Azokról a nehéz körűimé* nyékről, amelyek között mi dolgoztunk valamikor a hegytetőn. Hadd hallják * mai építők, hogyan dolgoz* tak a kollegáik a régi Bul­gáriában, .,” És amikor megadták nekf a szót, száz és száz összeve­rődő tenyér tapsvihara kö­zepette, ő, az öreg kommu­nista nyugodt hangon kez­dett beszélni a földkuny- hókról, amelyekben három éven at .meghúzódtak a sip* kai emlékművet építő mun­kások, a csacsiról, mellyel a dralfai Ivan Metten hordta nekik hordókban a vizet, a savanyú bablevesről, ami* a Sipka faluból származó Hrlszto bácsi felesége főzött, a hegyekben tomboló viha­rokról és más nehézségekről.' A tribünön egymás mellett helyet foglaló két neves épí­tőnek virágcsokrokat nyúj" lőttek át. És utána meg so­káig zengett az ének az II- csov Bairon. ahol az építők gránitba formázzák az 1300 esztendős Bulgaria hősi kró­nikáját. Sztojan Angelov ; 1.A hét srnber, aki 'ha­táridő előtt teljesítette a he­tedik ötéves tervet, a targo- vistet Szepfemri gyárban dolgozik, ahol ruhákat, és nagyreszt exportra kerülő csinos női blúzokat gyárta­nak. íme á nevük: Janka Fejesem, Halil Aliosznmnov, Bóján Nikalov, Dimitar Bo- rtszov, Emine Haszanova, Magbule Alieva és Afize Mehmedova. Különböző Idő­ben kerülték a gyárba, né­hányat öt, mások tíz, vagy még több esztendővel ezelőtt. Janka így emlékezik: „A targovistei Druzsba ipari szövetkezetben dolgoztam, amikor állást kínáltak a gyárban. Elfogadtam, mert nagyon tetszett ez a munka.” Halil, a legfiatalabb ezt mondja: „Csaknem tíz éve dolgozom itt, megszoktam mindent. Innen megyek ma jd nyugdíjba is”. A többiek is ilyen lakonikusan nyilat­koznak. Ám a néhány mon­datban, amit elmondtak, ér ződött, hogy elégedettek, ra­gaszkodnak a munkájukhoz, a gyárhoz, a munkatársaik­hoz. Nem véletlenül mondja Magbule. hogy a brigádban úgy érzi magát, mint otthon. Ez a ragaszkodás a ■ legjel­lemzőbb vonásuk. . Ezért fordul elő mindegyi­kük rövid jellemzésében, amikor Tonka Boriszova, a gyár szakszervezeti bizottsá­gának elnöke bemutatja őket, ez a sztereotip mon­dat: „Nagy tekintélynek ör­vend a kollektívában, haté­konyan kiveszi részét a kö­zös ügyből.” Hárman az if­júsági szövetség tagjai, ket­ten éppenhogy kinőttek a komszomolista korból, s — az idősebbekkel együtt — mindegyikük mélyen átérzi felelősségét az úionnap be­lépők szakmai fejlődéséért. Tapasztalataikat folyamato­san átadják az új munka­erőknek. Janka már hat fi" GJJíwwöq 1980. szeptember 1., vasárnap atal munkásnőt tanított be. Egyikük, « sugárzó arcú, vi­dám Emine ezt mondta: „Janka olyan fürge! Néha a tekintetem se tudja követni mozdulatait a varrógépen. Eszel magyarázható, hogy a gyár varrónői közül elsőnek teljesítette az ötéves tervet. Ha tudná, milyen sokat se­gített nekem, hogy megszok­jam azt a munkát!" A ke­vesebb tapasztalattal rendel­kezők szakmai növekedésé­ben jelentős szerep jutott ■Bóján Nlkolovnak és Diml- tar Boriszovnok is, aki már több mint húsz éve dolgozik a szakmában, Miközben másokat, taníta­nak, maguk is tanulnak. Vi­lágosan . értik, hogy előre menni, a saját utat megta­lálni nem is olyan könnyű. Nemcsak kitartás, hanem tu­dás is kell hozzá. Egymás után végzik el a gyárban rendezett szakmai tovább­képző tanfolyamokat, kölcsö­nösen kicserélik munkata­pasztalataikat, figyelemmel kísérik bolgár és szovjet testvérvállalataik munkáját. Ök hévén munkájuk ered­ményességét tekintve is pél­dául szolgálhatnak masok­nak. Fényképük sohasem ke­rül le a, dicsőségtábláról, és ami a legfontosabb: a gyár­ban mindenki őszintén sze­reti és tiszteli őket. Eddig még egyetlenegyszer sem fordult elő. hogy Bóján. Jan­ka, Halil. Afize és, a többiek ne „hozták” volna a normá­jukat. Mindig az elsők kö­zött voltak, mindig minta­szerűen teljesítették kötele­zettségeiket, mindig arra tö­rekedtek, hogy többet ad­janak. mint amennyit kap­nak. Fontos vonásuk az is. hogy soha nem elégedettek az elért eredményekkel. ..Több­re is képesek vagyunk” — mondják valamennyien. Ez szüli többletvállalásaikat is. Janka a hetedik ötéves terv végére 198 ezer ruhával töb­bet varr. Afize 120 ezerrel. Emine 140. Makbule pedig 80 ezerrel: Dimitar Boriszov plusz 980 ezer ruhát fog ki­szabni, Bóján és Halil pedig — Örömöm kettős volt — emlékezik Rumjana, — Együttesünk aranyérmet szerzett engem pedig Fesz­tivál-díjjal tüntettek ki, és aranyérmet is kaptam. Azóta is sikerek kísérik a szorgalmas és tehetséges ifjú balerina útját. A Górna Or- iahovica-i táncversenyen a Dimifrovi KISZ Központi Bizottságának érmét nyerte el, s az V. fesztiválon döntő mértékben járult hozzá a targovistei együttes győzel­méhez is — együttesük kapta mee egyedül az arany­érmet mind a klasszikus, mind az egyéb táncok kate­góriájában. Ám a balett nem csupán munka és gyakorlás, hanem kimeríthetetlen örömforrás is Rumjana számára, amelv nemcsak a művészet szépsé­géből és a közönség elragad­tatott tsosáhól táplálkozik, hanem abból a lehetőségből is, hogy utazhat, messzi vá­mosokat. országokat és né­peket láthat az ember. Cso­portjának tagjaival együtt Rumjana már vendégszere­peit a testvéri Adige Auto­nóm Területen, az NDK-ban, Jugoszláviában. Rumjana az iskolában is kibontakoztatja képességeit. Noha sok órája van és ren­geteget gyakorol, mégis ta­lál időt kedvenc könyveire, mozira, vagy egyszerűen csak a barátnőivel való sétákra csevegésekre. Vidám, derűs kislány, az élet és a balett szerelmese. Hatidzse Aluueüóvs J9ÍÍ, március 31-én nyílik meg a BKP XU. kongresszusa. A jelentős eseményre abban az esztendőben kerül sor, amikor a BKP meg­alakulásának 90,, es a bolgár állam megala­pításának IMII), évfordulóját is ünnepeljük. A jeles évfordulók tiszteletére a popovni MájusElseje gyár az 1980-as év hátralevő nap jaií el munkásnapoknak" nyilvánította. Ez idő alatt 400 ezer leva értékű többlettermé­ket termelnek, valamint 130 ezer leva értékű nyersanyagot és energiát takarítanak meg. A sportruházati cikkek gyártását világszínvo­nalra emelve az üzem munkásai .és szakem­berei 60 új modellt dolgoznak ki. és több ter­méküket a világpiacra dobják. Üj lendülettel dolgozik ezekben a kongresszus előtti napok­ban a: omurtagi Nikola Sitancsev gyár kol­lektívája is. amely vállalta, hogy november hetedikére teljesíti idei tervét, valamint a he­tedik ötéves tervet. Egy hónappal a határidő előtt fogja teljesíteni tervét a targovistei Boksz bőripari gyár is. .-1 termetes uj brigád- szervezése réven az Iszkra gyár kollektívája több mint 700 ezer méter szövetet ad majd a népgazdaságnak, 90 ezer levával csökkenti a gyártási költségeket, a közszükségleti cikkek termelését pedig 112 százalékra emeli. A tar­govistei Zora öntöde dolgozói a kongresszus tiszteletére 400 ezer lem értékű többletterme­lést irányoztak elő, és vállalták, hogy decem­berben teljes egészében n megtakarított nyersanyaggal és energiával fognak dolgozni. .4; antonovói Pavel Milánon gyár dolgozói, akik már augusztus végere teljesítették az öt­eves tervet, vállaltak, hogy az év végéig meg 130 ezer leva értékű árut állítanak elő, az anyagi ráfordítást pedig további 100 ezer le­vával csökkentik. Hasonló célokat tűzött maga elé a targo­vistei Energia vállalat, az omurtagi Nikola Novkov ipari szövetkezet és a popovót Vaz- hod műszergyár is. Akiket a munka forrasztott össze Jó előre jeleztek neki. . hogy Sumenből. a szomszé­dos megyeszékhelyről eljön­nek érte, hogy elvigyék az llcsov Bairra (Illéshalma). Emlékmű, hatalmas emlék"* mű épül ott, és a/ építők ta­lálkozni szeretnének a dral- fal Penju bácsival, a riyolc- vaneszlendős mesterrel, aki már ötven esztendővel ezelőtt is épített egy emlék­művét a Sipka-szorosnál, azt. amelyikben egész Bulgária szeme el gyönyörködi k. Az úton a sumeni építés­kivitelező kombinát szak- szervezeti bizottságának ej- ■ nöke, Koljo Pujkov beszélt neki a találkozóról, az em­lékmű felállításának meneté­ről es még sok egyébről. Ott fent pedig, a város fölötti erdős hegytetőm ahonnan gyönyörű kilátás nyílik azok­ra a mezőkre, melyekre 1300 evvel ezejőtt Aszparuh kán lovasai leereszkedtek. mar várták az öreg mestert. M| már régi ismerő­sök vagyunk — mondta az elébük siető mosolygós Ge­rt« dl Mihailov, a transzki építőbrigád főbrigád vezetője. a szocialista munka hőse, — Évekkel ezelőtt egymás mel­lett volt a fényképünk a „Bolgár Szakszervezetek" cí­mű újságban, amikor a bűz- ludzsal emlékművet állítot­tuk lel. — És nagy kezével melegen átölelte öreg kollé­gáját. .— Ez lesz a legnagyobb emlékmű Bulgáriában — meséli Szlávi Miter, a válla­lat vezetője, — Többalakos kompozíció, mindegyik figu­ra harminc meter magas, az első 'pedig ötven, Aszparuh kánt ábrázolja, amint le­száll a lováról, Odébb Ter­vei, Krum es Omurtag ká­nok, majd Borisz és Szime- on cár következnek, Az em­lékmű'felállításához 800 ton­na acél váz kell. • alapjaihoz, pedig 70 ezer köbméter szik­latömeget ástak ki. Az öreg mester figyelme­sen hallgatja, néha kérdez valamit es le nem veszi tekintetét az építők városkájáról, ahol a munká­sokat lakókocsikban szállá­solták el. „Igen —■ gondolja magában —, erről fogok ne­kik beszélni, ha szót kapok. aranyérem Amikor beléptem a terem­be. különös érzés fogott el; berendezése teljesen szokat­lan volt — a falak mentén öltözőszekrények. rajtuk hangszerek, a székek egy helyre összetolva,, paraván, zongora, s pontosan középen egy oszlop. A figyelmes Iá-, toga tó csak a nagy tükörből vehette észre, hogy a terem­ben táncpróba folyik. Kislányok gyakoroltak. Olyan kicsinyek, hogy nehéz elhinni az embernek kitűnő szereplésüket az V. országos amatőr művészeti fesztivá­lon, Pedig ez tény. Fellépé­seiket mindig forró, soká 'el nem csendesedő taps kísér-, te, Rumjana miatt jöttem, Ö már nem olyan kicsi, sőt néha segít is Mariana Ma- karnajattnak, a csoport ve­zetőjének a pedagógiai mun­kában. Ez természetes. Noha még nem töltötte be a ti­zenhatodik esztendejét, Runr iana már hét éve táncol, És végig ebben a csoportban ugyanennél a tanárnőnél, — Mariana rfénl az én el­ső, az én változatlan, ked­ves tanárnőm — mondja. — Mindent, amit elértem, ne­ki köszönhetek. Egyedül ne­ki, Soha nem tudom meg­hálálni, Véleményem szerint Rum- janának nincs teljesen iga- , za.. Ahhoz, hogy a klasz* szikus balett bonyolult mozdulatait elsajátítsa va­laki, nem csu­pán idő, ha­nem erős aka­rat és rendkívüli szorgalom Is szükséges. Humjana Kosz- tadtnoián.ak megvoltak ezek a tulajdonságai. Másodéves korában már két nehéz szá­mot táncolt, a „Tarantellát” és „A kis Ida álmát". A kö­zönség élénk érdeklődéssel fogadta fellépését. Makarna- jan tanárnő pedig végérvé­nyesén meggyőződött, hogv tanítványára nagy jövő vár s ezért érdemes komolyan foglalkozni vele. Az 1974-es megyei versenyeken való jó szereplése megnyitotta Rum. iana előtt az utat a IV. ama­tőr művészeti fesztiválra Targoviste. A hetedik ötéves tervben épült új lakónegyed egymillió 60 ezer darabot. Lehetséges ez? Többen kö­zülük azt állítják, hogy a jelenleg I m u n ka.szer vezés mellett ezek a vállalások túl is teljesíthetők, A társadalmi szellerA nemcsak a termelőmunkáju­kat hatja át. hanem társa­dalmi tevékenységüket Is. Bóján és Dimitar szakszer­vezeti vezetőségi tagok, Ha­lil a Dlmltmvl Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség gyári bizottságának tagja. Janka pedig a brigád tanácsé, ők heten a közösség büsz­keségei, és nem csupán azért, amit elértek, hanem azoti törekvésük miatt is,' hogy mindig a termelés nagyobb hatékonyságáért folytatott harc első soraiban legyenek. Georgi Ivanov Összeállította és fordította: | ZAHMMS/.KY LÁSZLÓ '

Next

/
Oldalképek
Tartalom