Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
1980-09-28 / 228. szám
Világfi ét Altamira, az őskori bar- langtestészet színhelye, tűnt évezredek távolából szól a ma emberéhez.. Jelzi. hogy már az ősember igényelte otthonának éke- sttését. vagy éppen arra volt szüksége, hogy kultikus rajzolatok, ábrák sokaságával vegye körül magát. Szerények, mégis megdöbbentően életszernek ezék a több évezredes művészi vállalkozások, s jelrendszerüket, formavilágukat azóta is sokan vették kölcsön ama Pireneus-beli barlang faláról. Persze fejlődött, eszköztárában és a látvány kifejezésében finomult. tökéletesedett évezredek során a képi ábrázolás, majd az idolokból kinőtt szobrászat. Tartalmát, lényegi célját tekintve azonban mindmáig megmaradt, olyan szükségletnek. ami az alkotó és a befogadó szempontjából egyaránt az. élményből leszűrt mondandó, illetve a szépérzék hatékony kifejezése. A ma embere, a ma társadalma. szerte a világon, még inkább óhajtja a falon. a térben megjelenő nemes motívumokat, kompozíciókat. a művészek közlendőit. Óhajtja, szinte követeli! Es az eluralkodott fegyvercsörtetés. az olykor irritáló környezetkultúra, . épületeink szenvtelen stílusrendszere közepette a nyugalom. a művészetek melegsége iránti természetes reakcióként lép föl napjainkban. Vissza az emberhez, visz- sza az emberiséghez! Ez a ráismerés hozta létre jó pár esztendeje azt a világméretű összefogást is, amely az erre hivatott intézmények révén. így szeptemberben. a művészi szépet, felvonultató kiállítások, az alkotói gazdaságunkat. fölfedő szemlék sorával közelit a társadalom- '"’’hoz. A pezsditő szándék, a parancsoló igény szükebb környezetünkben is kilom- bosította ezt a vállalkozást. ' Évről évre gazdagszik a különböző jelmondatokkal kopogtató képzőművészeti világhetek műsora, és ahogyan telik az idő, úgy kapcsolódnak áramkörükbe | megyénk városai után a kisebb települések is. Jó ez. szén ez, de minden siker közepette a rejtőző veszélyekre is föl kell figyelnünk a ma kezdődő ünnep napjaiban. Most csak két dologról kívánok szót ejteni. A mennyiség nem egyenlő a minőséggel! A túlhajtott, tömeges szervező munka visszájára fordul, ha a világhét művészeti eseményei méltatlan keretben zajlanak, ha a különböző szemlék, tárlatok anyagát rangjuk alatt tálaljuk. Vagyis kevesebbet, de ízléssel — úgy vélem, hogy ez az igaz siker kul- 1 csa. Másik gondom az al- | kalomszerűség, a kampány- 1 jelleg, ami ugyancsak kár- i tékony. Ezzel nem a világhét ellen ágálok, sokkal in. kább a folyamatosság igényét próbálom elhinteni. A most zajló rendezvényeket nyújtsuk ki időben. , Amit ma adunk, abból jut- j , tassunk a társadalomnak j holnapután is, hogy e Ián- \ colat révén épülhessen a \ képzőművészeti kultúra a 1 kisebb-nagyobb ember; közösségek tudatába, életébe.. .1 Moldvay Győző QiM&MS& 19M. szeptember 28., vasárnap A legnagyobb sikert a pásztorbotoló aratta Á tánc és a zene szavával A gyöngyösi Mátra Művelődési Központ színpadán fergeteges tánccal és muzsikával köszöntötték mindazokat, akik a hazát fegyveresen szolgálják. A Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett művészegyüttese lépett itt fel. hogy bemutassa a népünk legszebb mulatságaiból. ritmusaiból összeállított csokrot. A csoport 1949-ben alakult, s több mint tízezer fellépésük fémjelzi múltjukat: sikereket értek el a világ számos országában. ★ „Munkában” a zenekar- (Fotó-: Szántó György) III. Téged még érdekelnek az ilyesmik? Vannak sokkal korszerűbb módszerek is. — Tudom. Charlie, de most nem a módszer a lényeg. — Hát mi. aranyfőnököm? — Az, hogy az MGB beindult. Megmozdult. Lépett. Ez a bizonyíték. — Ö. .. Dán hozta a hírt? — Charlie is megkomolyodik. hiszen a hivatásáról, s mellesleg az életéről van szó. — Igen. a hírt Dán hozta. De ez a kis poloska a bizonyíték, hogy az MGB tényleg beindult. Frissek, üdék, dolgoz) k, mint az el > napo* tengeréi:;.:jelöltek. Azt hiszik, bírják a tempót. De szerencsénk van. Légy szíves, küldess egy üres poloskát a Feltalálók Kertjébe, s tétesd Einstein szeme sarkába. Van nekünk is MGB jelű poloskánk? — Van hát, Főnök. Mink nincs nekünk? 4. A Feltalálók Kertjében még esik az eső. de Jones egyik munkatársát ez nem zavarja: esernyője alól pil- logtatva gyorsan megtalálja Einstein szobrát. A szobor szeme sarkába illeszti a kazettát, s eltávozik. 5. Fiatal nő érkezik a kertbe. Fóliakabátjá.ban mulatságosan fest, zörög, zizeg, emberi alakja alig felismerhető. Az Einstein-szoborhoz érve, a szobor bal szeméhez nyúl, de ott nincs, amit keres. A jobb szem sarkában azonban megleli. Kicsit megáll a mozdulatsorban, mint aki nem jól emlékszik valamire. Aztán megfordul, indul el. A pad előtti tócsába véletlen belelép, a magnóliaszirom látszik a talpán, 6. Városi utca. Este van. de még mindig esik az eső, a nedves aszfalton jól látható a fényreklámözön színes ragyogása. A fóliakabátos nő tűnik l'el, siet valahová. Felnéz egy épület homlokzatára. A homlokzaton ez olvasható: GÉNBANK. A nő összébb- húz.za magán a kabátot, siet tovább. A Génbank épületéből kilép Mária. Beül az épület előtt álló taxik egyikébe, retiküljéből előveszi lyukkártyáját, a taxi elindul. Mária autója — anélkül, hogy Mária kormányozná — elindul. Mária púdert rak az orrára, nézegeti magát a taxi tükreiben. Mária haja hosz- szú. szőke, hullámos. Bekapcsolja mikrokomputerét, amely egyszerre rádió, magnetofon és jegyzetfüzet, zenét hallgat. Hosszan szól a zene, Mária zeneszóra autózik. Közben kézitáskájából elővesz egy vörös parókát, szőke fürtjeit belegyömöszöli. A tükrökből egy érdekes arcú, vörös nő néz rá visz- sza, kiölti rá a nyelvét, -nevet. Fiatal, egészséges és sz.ép. Szól a zene, tavasz van és autózik. Mi kell még? 7. Mária otthon. Nyitja az ajtót, belép a lakásba. Szobája falait könyvespolc határolja, és egy úszómedence üvegfala. Mária lekapja a vörös parókát, gyorsan, ügyesen megfésülködik. Tornázik, de csak két-három mozdulatot. Mozgásán is látszik, hogy energikus, céltudatos nő. A vörös paróka a könyvespolc alá kerül, Mária még beljebb rúgja. Rágyújt, de rögtön el is nyomja a cigarettáját. A polcról leemel egy könyvet, belelapoz, megnézi a címét, az oldalszámot. Odalép egy katalógushoz, ennek alapján kiemel egy kazettát, a kazettát belerakja a mikro- komputerébe. Hallatszik a szöveg: „Történt egy napon 11)46- ban. hogy amikor Székely későn tért be a Zenélő órához címzett kiskocsmába, éppen kifogyóban voltak a ételek, csekély volt a választék. A készséges kocsmáros a vendég kívánságára a maradék savanyúkáposzta-főzelé- ket és sertéspörköltet egybekeverve, egy tálban szolgálta fel. A rögtönzés ízesnek, kellemesnek, zamatosnak bizonyult. Tanúja volt ennek Petőfi, aki legközelebb ugyanezt rendelte magának, és hozzáragasztotta Székely nevét. Hamarosan meggyökeresedett, ismertté vált a „Székely-gulyás”, amelyre utóbb került díszítésként, és ízesítésül a tejföl”. Mária föláll, töpreng, jár- kel a szobájában. Mikrokó- jába • egy szót diktál be és beüt egy kérdőjelet. A ki- írószerkezeten megjelenik a szöveg: ..Petőfi (sz.: 1823 — mh. 1849) nagy magyar forradalmár költő volt. Mária újabb kérdést intéz komputeréhez: „magyar forradalom?” A komputer zakatol, zörög, villog, majd kiírja: „Sajnálom, nincs adat”, • Mit szólna Kosztolányi? Színes tintákrói álmodom Ranódy László három Kosz- tolányi-írásból készített filmet. Nem egyet, hármat, mert ha műfajilag meg akarjuk határozni ezt a három novellisztikus rövidfilmet és a köré kerített keretet, azt kell mondanunk, hogy ezek mind önálló alkotások. Még akkor is, ha az első epizódban, az A kulcsban és a Fürdésben ugyanaz az apa és ugyanaz a fiú a téma. Témát mondunk és nem hőst, vagy pljjne főhőst, mert Kosztolányitól mi sem áll távolabb, mint a hősök, vagy a főhősök keresése-kutatása. Maradjunk hát annyiban, hogy Ranódy Kosztolányi három remekművét úgy tálalta a mozi közönsége elé. hogy körítésnek még azt az amatőrfilmet is levetíti, némileg átdolgozva, a vetítés burlesz.kfogását is hangsúlyozva, ahol Kosztolányi Dezső, az író á feleségével és a fiával, a filmen is feltűnő, az íróapát a gondolatai mellé arcában és mondulatai- ban is helyettesítő Kosztolányi Ádámmal, já,tszik-mó- kázik, nevetgél, hancúrozik, éli azt a lelki és szellemi já- tékot családi körében, amely a gondolatait, a döbbenetéit adta. A filmet — nagyon helyesen — a fiatalság nézi érdeklődéssel és kíváncsisággá!, mert az irodalomszerelő tanárok a magyar szó rendkívüli hatású művészével szemben kellő alázatot éreznek ahhoz, hogy az ilyen szemléltetés erejével is bemutassák azt, ami annyira jellemző Kosztolányira. Nem mi mondjuk először, de itt el kell ismételnünk a régi igazságot: varinak olyan írók. ‘ akiknél a más műfajba való átfordíthatatlanság, a feldolgozhatatlanság majdnem szabály. Egyszerűen nem lehet — a megfelelő jelrendszer híján — úgy előadni másutt és más mesterségbeli fogásokkal a szavakat, a mondatokat, a'költészetet, ahogyan az az eredetiben hangzik. Képzőművészek és műfordítók a megmondhatói annak, mi minden változik meg az eredetihez képest, ha valamit át kell tenni egyik nyelvről a Mária a terítőtálaló automatához lép, az ételek katalógusát lapozgatja. Mikrokó- jához megint kérdést intéz: „Székely-gulyás?” A válasz: „Nincs”. Másik kérdés: „Petőfi?” „Pischinger van.” „Petőfi?” A válasz lakonikus: „Nincs”. Odaül az íróasztalhoz, bekapcsolja a fono-írógépet, és diktál. Hangja "ütemes, nyugodt. majdhogynem géphang. A szöveg egy kiírószerkezeten időnkérit megjelenik*. Mária így ellenőrzi” saját mondatait: Kérelem pont szünet Alulírott azzal a kérelemmel fordulok Államunk Elnökségének Elnökéhez vessző hogy a számomra • kiutalt lakást visszavenni szíveskedjenek pont Kérésem indoklására előadom vessző, hogy édesanyám idős és beteges vesz- sző ápolásra szorul pont Tisztában vagyok azzal vessző hogy államom mindent megtesz beteg édesanyám egészségének följavításáért vesz- sző de úgy látom vessző hogy rohamosan romló egészségi állapotát csupán a közvetlen vessző genetikus kapcsolatokon nyugvó gondoskodás hozhatja rendbe pont Megemlítem továbbá vessző hogy munkahelyem vessző a Galten Intézet vessző munkámmal elégedett vessző és előzetesen hozzájárult eme kérelem benyújtásához pont Tisztában vagyok azzal vesz.- sző hogy államom számára problémát jelent egy váratlanul felszabaduló lakrész célszerű hasznosítása vessző de megjegyezni kívánom vessző hogy kérésemmel már több hivatalos intézmény foglalkozott vessző ezért kérésem nem élheti meglepetésként az elosztást irányító számítógépet pont Tisztelettel szünet mikroko Sz kettőspont AG 194475-195454 Alig ér a diktálás végére, egy apró. pici, kedves, fehér egér jelenik meg a szőnyegen. Máriát nézi, mint aki vár tőle valamit. Mária leguggol. az egérhez beszél. (Folytatjuk) ■ ' másikra, vagy a szavakat például grafikai1 keretekbe. Itt és ez a helyzet! S ha már a színes tintánál • és mindannál' a nosztalgiánál tartunk, amely e Ranódy- film kapcsán felmerül bennünk, el kell mondanunk, hogy a tévében már látott részletek csák megközelíteni tudják azt, ami a Kosztolá- nyi-írásokban eleven valóság. Az, író ugyanis olyan ■ színes, zengő szavakkal, a hangokban rejlő csodálatos hangzási, zengési tartalmakkal fonja’ körül azt, amit el akar "mesélni, hogy azt a színes film színes nyelvezetével sem lehet maradéktalanul pótolni. Magyarul: a Kínai kancsót elolvasni, a zárógondolatot végigcséme- gézni, a mondatokban felsóhajtó apró fájdalmakat, nagy emberi együttérzéseket, az igazságnak azt az opálos felfénylését visszaadni filmen csaknem lehetetlen. A filmnek végül is el kell szakadnia, mert a végigélt gon. dolatnak nincs- befejezése, a fájdalom és a felismerés nem tud meghalni, sem befejeződni, mert a sorsok könyörtelenül cipelik tovább az egyenlőtlenséget. A film rendezője hozza az atmoszférát, amely a költő írásaiból árad. Színészvezetése emlékezetes alakításokig vitte el Szirtes Ádá- mot és Darvas Ivánt. A női alakokban az apró gesztusokat fedezteti fel Vas'.i Évával és Törőcsik Marival. A legnehezebb feladatot . Baumann Péter oldja meg. Neki jutott a legtöbb abból a jellemzésből, amely hűen másolja a művészi alkotás.és a köznapi munka, nyűgében vergődő Kosztolányit. A film — az, hogy a három epizódot egy egész estét betöltő műsorrá szervezte a' rendezői találékonyság — bizonyára sokakat közelebb juttat ahhoz a Kosztolányihoz, aki talán prózájában maradandóbbat alkotott, mint bravúrosan megszerkesztett, álomszerű tájakat és nagy érzéseket megszólaltató verseiben. Farkas András
