Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
1980-09-26 / 226. szám
Az országgyűlés őszi ülésszakáról jelentjük (Folytatás az 1. oldalról) tes velejárójaként kimerülőben vannak az extenzív növekedés forrásai, s mind fontosabb szerephez jutnak a hatékonysági követelmények. Többek között — az 1957 óta követett gazdaság- politikát folytatva és továbbfejlesztve — ezért döntött úgy már több mint tíz éve, hogy irányítási rendszerünk átfogó korszerűsítésével is támogatni kell az intenzív fejlődés útjára való átállást. Ezt az önmagában sem egyszerű feladatot még nehezebbé, megoldását pedig még sürgetőbbé tették azok a fejlemények. amelyek 1973-ban robbanásszerűen megváltoztatták a külpiaci feltételeket, s amelyeknek -számunkra hátrányos gazdasági következményeit mindmáig nem sikerült kielégítő mértékben ellensúlyozni. Annak ellenére így van ez, hogy az V. ötéves terv készítésekor helyesen ismertük tel — sőt a tervben meg is fogalmaztuk — a hatékonyság növelésének, a minőség és az egyensúly javításának feladatait. E követelményeknek még rangosabb hangsúlyt és külön is nagy nyomatékot adott a Központi Bizottság 1977. októberi határozata, amely hosszú távra érvényes irányt szabott a külgazdasági kapcsolatok fejlesztése és a termelési szerkezet korszerűsítése számára. Nem a felismerések és az iránymutatások hiányoztak tehát. A végrehajtásban mutatkozó elmaradás okai között jelentős szerepe van annak, hogy a tervben előirányzott célok teljesítéséhez megkésve dolgoztuk ki, ennélfogva nem is alkalmazhattuk kellő hatásfokkal az új helyzethez i'aló gyorsabb alkalmazkodás közgazdasági eszközrendszerét, de annak is, hogy a feladatok nehezebbnek bizonyultak, a világgazdasági körülmények pedig kedvezőtlenebbül alakultak, mint hittük. Nem csodálkozhatunk tehát, ha — miközben gazdaságpolitikai elveink már az új követelményeket fejezték ki — a gyakorlat lassan változott, a gazdasági teljesítmények megítélésében pedig nagyrészt a régi, be- idegzett — a maga idejében elfogadható, de az új viszonyok között már túlhaladott — értékrend uralkodott. Mint más alkalommal már elmondottam, most is megismétlem. A helyzet ilyen alakulásában komoly felelősség terheli a kormányt. Mindenekelőtt ázért, mert nem volt kellően következetes azoknak a változásoknak a keresztülvitelében, amelyek a felismert új követelmények teljesítéséhez szükségesek. Csak ennek a megállapításával együtt van erkölcsi alapunk arra. hogy bíráljuk a gazdálkodó szervezetek munkájában megtalálható ugyancsak nem kevés gyengeséget. A hatékonysági követelmények és a gazdasag tényleges teljesítménye között keletkezett ellentmondás, különösen pedig a külkereskedelmi mérleg egyensúlyának megbomlása sürgetővé tette, hogy alaposan elemezzük, újra értékeljük és módosítsuk gazdaságpolitikai gyakorlatunkat. Ezt a munkát a Központi Bizottság 1978. decemberi ülésén végezte el, majd az ott kialakított irányvonalat a XII. kongresszus határozata is megerősítette. A Központi Bizottság határozata alapján lényegesen — de az alapvető társadalmi érdekek szempontjából átmenetileg még elfogadható szintre — csökkentettük a növekedés ütemét, a felhalmozás és a fogyasztás előirányzatait, s a feladatok között első helyre tettük az egyensúly fokozatos helyre- állítását. Egyidejűleg meggyorsítottuk azoknak a köz- gazdasági viszonyoknak a & Menőim 1980. szeptember 30., péntek Lázár György expozéját tartja kialakítását, amelyek átgondoltabb, jövedelmezőbb, Illetve takarékosabb gazdálkodásra késztetik a vállalatokat és intézményeket. Az előbbiek jegyében került sor az árrendszer és a közigazdasági szabályozók más elemeinek ismert átalakítására, a termelési szerkezet korszerűsítését, a gazdaságosság fokozását ösztönző olyan intézkedésekre, mint a hitelrendszer szerepének növelése, az állami támogatások megszigorítása, a költségvetés igazgatási kiadásainak csökkentése. Intézkedéseink hatására kedvező folyamatok indultak el. Ez legkézzelfoghatóbban a külkereskedelmi mérleg Az egyensúly helyreállítását elindító folyamatokat nehéz, nem kevés esetben az egész társadalmat érzékenyen érintő döntések végrehajtása árán értük el. Ismétlődően és sokakban felmerült a kérdés, vajon valóban szükség volt-e a közgazdasági viszonyok — főleg a termelői és fogyasztói árak — radikális módosítására? Meggyőződéssel és jó lelkiismerettel mondhatom: igen, szükség volt. .Mindenekelőtt azért, mert ha a termelést és a fogyasztást továbbra is elszigeteljük a valóságos érték- és érdekviszonyoktól, ez nem jelentett volna mást, mint szakiaknak, párt- és társadalmi aktivistáknak, akik a helyzet ismeretében gondolkodva, de nem meggondolatlanul. késlekedés nélkül, de nem kapkodva, munkájukat az új követelményekhez igazították. Ez évi tervünk végrehajtása — habár a külső körülmények most is megnehezítik dolgunkat — jó irányba halad. A még előttünk álló hónapokban az a legfontosabb feladatunk, hogy tovább erősítsük, még határozottabbé tegyük a kedvező folyamatok kibontakozását. Ha mind több helyen az a példamutató helytállás válik jellemzővé, amiről az árvizek ellen küzdők, az idei nehéz aratás résztvevői, a 1 elszabadulási és kongresszusi munkaversenyben példát mutató szocialista brigádok tettek és tesznek napról napra tanúságot, bizonyos, hogy az eredmény sem fog elmaradni. Tisztelt országgyűlés! Kediies képviselőtársaim! A kormány szoros tennivalói közé tartozik a népgazdaság VI. ötéves tériének előkészítése. Arról adhatok számot, hogy mind a hazai munkálatok, mind a KGST keretében folyó egyeztető tárgyalások ütem- szerűen haladnak. Ebből kiindulva. az a szándékunk, hogy a VI. ötéves tervről szóló törvényjavaslatot megvitatásra és jóváhagyásra még ebben az évben a tisztelt országgyűlés elé terjesztjük. Olyan ötéves tervet kívánunk kidolgozni, amely a XII. kongresszus határozatának szellemében — folytatva és továbbfejlesztve az 1979-ben megkezdett gazdaságpolitikai gyakorlatot — lehetővé teszi a népgazdasági egyensúly megteremtését, elért vívmányaink megőrzését és egy későbbi, némileg gyorsabb ütemű fejlődés feltételeinek előkészítését. Ezek szerénynek látszó, de nem könnyen elérhető célok. Képviselőink az ülésteremben: balról jobbra: Szabó Imre, Sas Aladár. Kálmán és Komjáthy (Fotó: Perl Márton) hiányának csökkentésében mutatkozik meg, amit jól szemléltet, hogy a tőkés valutákban számolt behozatali többlet ez év első nyolc hónapjában az 1978. évinek mintegy ötödére esett visz- sza. Az előrelépés számottevő, de még nem elegendő. Azt azonban mar elmondhatjuk, gazdaságunkat ráállítottuk arra a fejlődési pályára, amely kivezethet az ismert nehézségekből. Ennek érdekében vállalnunk kellett az V. ötéves terv fő mutatóinak tudatos csökkentesét is. 197B—1980 között a tervezettnél kisebb mértékben növekszik a termelés, a nemzeti jövedelem és ennek következteben — bár a szociálpolitika terén illáit kötelezettségeinket djesítettük — a lakosság •letszínvonala sem éri el a tervezett mértéket. ______ a halmo/nrió ellentmondások feloldásának elodázását. Átmenetileg bizonyára könnyebb lett volna a kormány dolga, ha nem hozza meg ezeket a — valljuk be — népszerűtlen, de gazdaságilag elkerülhetetlen, szükségszerű intézkedéseket. A kormánynak azonban a jövőben sem szabad kitérnie a nehéz döntések elöl. ha ezzel megakadályozhatja a helyzet romlását, s megteremtheti a javulás feltételeit. Ez alkalommal is köszönetét mondok népünknek, mert az ország gondjait megértve támogatta és támogatja a sokszor nehéz szívvel elhatározott, de elkerülhetetlen lépéseket. Külön is köszönetét mondok azoknak a gazdasági vezetőknek, munkásoknak, termelőszövetkezeti dolgozóknak, közgazdászoknak, műAmikor azt mérlegeljük, milyen célokat tűzhetünk magunk elé, legalábbis a következőket kell figyelembe venni: az egyensúly megteremtésében az utolsó két évtizedben jelentősen előrehaladtunk. de a folyamatnak még csak a kezdetén tartunk, s az egyensúly megszilárdítása még előttünk álló feladat. A számításba vehető energia- és nyersanyagforrások mennyiségi-- leg alig növelhetők, viszont tetemesen nőnek megszerzésük költségei. A világgazdasági helyzet alakulásában, bár azt több oknál fogva nehéz előre látni — nem számíthatunk olyan fordulatra, ami számunkra a mainál könnyebb helyzetet teremtene. Ilyen feltételek mellett a mennyiségileg mérhető globális növekedésné' sokszorta nagyobb a jelentősége annak, hogv szellem erőink jobb kihasználásával, a munka minőségének és szervezettségének javításával, a termelési költségek fajlagos csökkentésével, a szocialista gazdasági integráció előnyeinek kihasználásával mennyire és milyen ütemben tudjuk fokozni gazdaságunk értékalkotó képességét. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a jövőben sokkal inkább, mint valaha éppen ezt: az értékalkotó folyamat meggyorsítását kell a gyakorlati munka középpontjába állítani. A következő évekre tervezhető mérsékelt növekedés nem távlati cél, hanem szükségszerűség az egyensúly megteremtéséhez, a gazdaság megújításához, a gyorsabb fejlődéshez vezető úton. De nem is egy helyben topogás, mert a minőség, a korszerűség, a gazdaságosság magas szintre emelése, a nemzetközi versenyképesség javítása maga is fejlődés és nem kisebb feladat — az igényes ember számára nem kevésbé mozgósító cél, mint egy meny- nyiségileg gyors, de minőségében közepes színvonalú növekedés megvalósítása. Tisztelt képviselőtársaim! Céljaink elérésében, töreki véseink valóra váltásában növekvő szerepe lesz annak, hogy az állami irányítás minden lépcsőfokán — de elsősorban a kormányban emeljük a vezetés színvonalát, előrelátóbbá és ösz- szehangoltabbá tegyük a tervezést, javítsuk a gazdasági szabályozást, fokozzuk az ellenőrzést és következetesebben érvényesítsük a felelősséget. További intézkedéseket kívánunk tenni azért, hogy még inkább érvényt szerezzünk annak az elvünknek, amely szerint a döntéseket akkor és ott kell meghozni, amikor és ahol azt az ügy természete indokolja. Más szóval, hogy a minisztériumok és a főhatóságok a gazdaság fő folvamataira összpontosítsák figyelmüket,' nagyobb teret adva ezzel a vállalati önállóság érvényesülésének. s hogy a vállalati vezetésre tartozó ügyekbe csak akkor avatkozzanak be, ha azt valamely fontos társaláírói érdek elengedhetetle- oül megkívánja. Az irányítás eszköztárában fontos szerepet betöltő köz- gazdasági szabályozórendszerben. amelyet az év elején módosítottunk, most nem tervezünk nagyobb arányú változtatást. A folyamatos továbbfejlesztésre azonban természetesen szükség van. A továbbiakban is arra törekszünk, hogy a vállalati gazdálkodásban növeljük a nyereségérdekeltség szerepét. Célunk, hogy a gazdasági szabályozók, ezen belül az árak és valutaárfolyamok mindinkább kifejezzék a hatékonyság nemzetközi követelményeit, érzékelhető ösztönzést és tág teret adjanak a kezdeményező-vállalkozó kedv.számár?, a jövedelmező tevékenység fejlesztésére, s egyidejűleg jobban rászorítsanak a gazdaságtalan termelés megszüntetésére. Ehhez igazítjuk a támogatások rendszerét, valamint a hitelpolitikát, amelynek növekvő szerepet szánunk a gazdaságosabb termelési szerkezet kialakításának ösztönzésében. A tapasztalatok szerint az érdekeltségi viszonyok megfelelő alakítása mellett több figyelmet szükséges fordítani a vállalatok szervezeti rendszerének folyamatos korszerűsítésére. A kormány munkaprogramjában e feladat is szerepel, amit a vállalati törvény szellemében kívánunk megoldani. A már megkezdett előkészítő vizsgálatok alapján úgy látjuk, az ügyhöz igen nagy körültekintéssel kell hozzányúlni. El kell kerülni minden öncélúságot. a vezérlő elv csak a társadalmi és gazdasági célszerűség lehet. 'A hatékonyság növelése, a társadalmi szükségletek iobb kielégítése egy sor területen a kutatás, a fejlesztés. a termelés és az értékesítés , folyamatának szorosabb szervezeti és érdekeltségi egybekapcsolását kívánja meg. Több esetben pedig éppen arra van szükség^ hogy megszüntessük a termelés túlzott szervezeti centralizációját, a követelményekhez és a lehetőségekhez jobban hozzáigazítsuk a vállalati kereteket. A trösztökön, illetve a nagyvállalatokon belül fokozni kívánjuk az egyes vállalatok, gyáregységek önállóságát, hogy ezzel a maihoz képest lényegesen javítsuk érdekeltségük két a nagyobb teljesítmények és a jövedelmezőbb termelés elérésében. Megfelelő közgazdasági és jogi keretek kialakításával élővé kívánjuk tenni azt azt elvileg ma is létező lehetőséget, hogy a gazdaságtalan nul működő vállalatokat, ten lepeket vagy részlegeket termelési profiljuk gyökeres módosításával tegyük jövedelmezővé. vagy végső esetben — ha más megoldás nincs — megszüntessük. Másrészt ösztönözni akarjuk az olyan vállalkozási formák elterjedését — köztük kásás középvállalatok alakítását —, amelyek rugalmasabban tudnak alkalmazkodni a piaci igényekhez, kisebb rezsivel dolgoznak, jobban állják a versenyt, s részben az úgynevezett háttéripar szerepét is betöltik. Főleg a szolgáltató ágazatokban és a kereskedelemiben nagyobb teret szánunk a kisiparnak — munkaközösségeknek és a különböző bérleti formáknak. A szervezeti rendszer korszerűsítése, a lehetséges formák gazdagítása a mainál minden bizonnyal jobban, felszínre fogja hozni az egyes vállalatok gazdasági helyzetében, fejlődésének lehetőségében, irányításának színvonalában ma is létező, de gyakran mesterségesen elkendőzött különbségeket. Ez azonban egybevág azzal a szándékunkkal, hogy mindinkább olyan közgazdasági körűim« nyékét teremtsünk, amzlyek elősegítik a tartósan jól gazdálkodó, a hazai es a nemzetközi piacon versenyképes vállalatok lendületes fejlődését, de korlátozzák a gazdaságtalan termelés növelésének lehetőségét. Tudatában vagyunk, hogy a vállalati szervezet korszerűsítése adott esetben sok — szándékaiban becsületes és igyekvő — embertől is azt fogja kívánni, hogy a megszokott, a megszeretett, de a társadalomnak hasznot nem hajtó vállalatát, munkáját újjal cserélje fel. Azon leszünk, hogy minden ilyen esetben szocialista normáink szerint, humánusan járjunk el — úgy. hogy az egyén is és a társadalom is megtalálja a számítását. Pártunk XII. kongresszusán nagy hangsúlyt kapott az emberi tényező növekvő szerepe. A tudás, a szorgalom, a felelősségérzet kamatoztatása azonban nemcsak az egyéni szándékokon, hanem a körülményeken is múlik. Ennek egyik eleme — az értelmes munka lehetőségének feltétele .— a célra alkalmas szervezet. Ez azonban önmagában még kevés, A gazdálkodás hatásfokának növeléséhez olyan vezetőkre »an szűk ség, akikben megvan a ne pesség, hogy felismerjék a fejlődés követelményeit, akik vállalják a döntéssel járó kockázatot és munkatársaikat is alkotó gondolkodásra, a jobb, a magasabb színvonalú teljesi',- mények eléréséie serken- (ik. Mint annyiszor elmondottuk, most is hangsúlyozom: az egész társadalom elemi érdeke, sőt kötelessége, hogy támogassa és megbecsülje az ilyen vezetőket. A vezetők személyes felelősségének és önállóságának erősítésével párhuzamosan minden vállalati szervezeti formációban, a mezőgazda- sági, az ipari, a fogyasztási szövetkezetekben is fokozatosan tovább kívánjuk növelni a demokratikus fórumok szerepét a kollektíva sorsát lényegesen befolyásoló (Folytatás a 3. oldalon)
