Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1980-09-24 / 224. szám

/ i KEDD ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: { Kockázatos háromszög S WILLIAM PERRY. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK HADÜGYMINISZTER-HELYETTESE Tokióban tár­gyal. Önmagában egy ilyen hír aligha tarthatna szá­mot különösebb figyelemre. A hírek azonban ngm > szakíthatok el tértől és időtől. És a koordináták, a / körülmények fényeben Perry látogatása, különös je- ; lentőségünek tűnik. Mik ezek a körülmények? A Carter-doktrína jegyében átfogó amerikai bá- ; zislánc épül világszerte. Ez a doktrína azonban nem- , csak és nem is elsősorban új támaszpontokat jelent, / hanem a Nixon—Kissinger kettőshöz képest alaposan i megváltoztatott katonapolitikai koncepciót, is. E kon- í cepció egyik legveszélyesebb motívuma az az eleinte í még valamelyest tagadott, most már azonban nyíltan ; hangoztatott tétel, hogy a Szovjetunió ..bekerítésének, í visszaszorításának” globális hálójában kulcsszerepet í kell kapnia egy gyorsan kikovácsolandó amerikai— i japán—kínai háromszögnek. AZ ÖTLET ATYJA, BRZEZINSKI nem tagadja. f hogy e tervnek „amerikai szempontból is meglehetnek \ a maga nem lebecsülendő veszélyei”. Amikor azonban erre honatyák vagy újságírók, néha ingerülten rá- j kérdeznek (például azt kérdezik: milyen garancia van ; arra, hogy a Washington által felfejlesztett kínai had- ' sereg adott esetben a kívánt irányba fordul?), a nem- ] zetbiztonsági főtanácsadó a „kockázat nélkül nincs $ üzlet”' kitételt veszi elő válaszként. Perry útja iskolapéldája mind a tervnek, mind ? veszélyeinek. A hadügyminiszter-helyettes példátlan ? létszámú —'több mint húsztagú — szakértő delegáció < élén járt Kínában és onnan hazatérőben állt meg a i japán fővárosban. Kínában a delegáció nagy értékű j technológiai támogatásról tárgyalt. Politikailag ezt i készítette elő Po Ji-po kínai miniszterelnök-helyettes ( washingtoni útja, amelynek során négy komolyabb, j az élet számos területére kiterjedő megállapodást írt > alá. JAPÁNBAN PERRY UGYANCSAK SZÓVÁ TESZ \ VALAMIT, amit lto Maszajosi • új külügyminiszter í minapi amerikai útja során készítettek elő, és aminek i lényege, hogy a korábbinál sokkal gyorsabban fej­lesszék a felkelő nap országának haderejét, s főleg több pénzt áldozzanak rá. Tokiói tárgyalását,két alap- > vető tény teszi figyelemreméltóvá: 1. Washington ■ kevesli a japán katonai költségvetést, amely pedig ' már így is a legnagyobbak sorában a hatodik a vilá- > gon; 2. az 1947-ben elfogadott japán alkotmány em- {ékezetes kilencedik cikkelye értelmében az ország „örökre” lemondott arról, hogy hadserege legyen... i Harmat Endre í Andrej Gromíko beszéde az ENSZ-közgyűlés ülésszakán Javaslatok a nemzetközi biztonság erősítésére A nemzetközi biztonság erősítését célzó konkrét ja­vaslatok egesz sorát terjesz­tette elő kedden Andrej Gro- miko szovjet külügyminisz­ter az ENSZ-kozgyüles ülés­szakán elhangzott beszédé^ ben. A szovjet diplomácia vezetője egyben felhívta a figyelmet arra is. hogy a nemzetközi helyzet súlyosbo­dásáért az Egyesült Államo­kat és NATO-beli partnereit terheli a felelősség, mivel politikájukban az utóbbi időben éles fordulat követ­kezett be. Gromíko kijelentette, hogy az „új nukleáris stratégia elfogadása után az Egyesült Államok irányvonala milita­rista irányvonallá vált”. E stratégia megalkotói a nukle­áris fegyverek „korlátozott” alkalmazásáról szóló irreális elképzelések hirdetésével akarják meggyőzni az embe­reket arról, hogy a nukleáris konfliktus megengedhető és elfogadható. ..Ez a veszedel­mes koncepció a nukleáris katasztrófa kockázatának nö­vekedését idézi elő. ami óha­tatlanul nyugtalanságot kelt vi lágszerte”. A ^zovjet külügyminiszter rámutatott, hogy ugyancsak a népek várakozásaival el­lentétben cselekszik az Egye­sült Államok, amikor bi-4 zonytalan időre elnapolja a SALT—2 szerződés ratifiká­lását. Az Egyesült Államok és néhány más nyugati ország az utóbbi években egyre in­kább törekednek a „kínai kártya” kijátszására. Igye­keznek hasznukra fordítani Peking nagyhatalmi törek­véseit. Peking a maga ré­széről szintén csatlakozott „az erő pozíciójából” folyta­tott politika híveihez, és ci­nikusan hirdeti az új világ­háború elkerülhetetlenségét. Gi'omiko emlékeztetett Leo- nyid Brezsnyev és Jimmy Carter bécsi megbeszélésére, amelyben a felek elismerték a viszonylagos erőegyensúly fenntartásának szükségessé­gét a két nagyhatalom kö­zött, a Kelet és a Nyugat között. A szovjet álláspont szerint a nemzetközi helyzet romlásának okát éppen ab­ban kell keresni, hogy a NATO vezetői korábbi kije­lentéseikkel ellentétben most a stratégiai erőegyensúly megbontását tűztek ki célul. A szovjet külügyminiszter részletesen válaszolt a Nyu­gatnak azokra a vádaskodá­saira is. amelyek a Szovjet­uniót. a szovjet csapatok af­ganisztáni jelenlétét emlege­tik, Valahányszor a nemzet­közi helyzet rosszabbodásá­ról van szó. „Lépésünket az­zal a céllal hajtottuk végre, hogy se-iítsük az afgán népet az ország szuverenitásának megvédésében, a területe el­leni elkövetett külső fegyve­res behatolás megakadályo­zásában. továbbá azzal a cél­lal. . hogy meggátoljuk a Szovjetunió biztonságát köz­vetlenül fenyegető veszély kialakulását az ország déli határain. A szovjet segítség az afgán kormány többszö­rös felszólítására érkezett, és teljes összhangban van az 1978. évi szovjet—afgán szer­ződéssel. valamint az ENSZ alapokmányával”. Gromíko megjegyezte: most. amikor Afganisztánban az élet foko­zatosan visszatér a normális kerékvágásba, a szovjet csa­patok egv részét az afgán kormánnyal egyetértésben visszavonták a’z országból. Azokra, az ENSZ-ben is gyakorta hallható felszólítá­sokra válaszolva, hogy a szovjet csapatkontingenst teljes egészében ki kell von­ni Afganisztánból. Gromíko kijelentette: „a Szovjetunió Afganisztán kormányával összhangban kivonja csapa­tait. mihelyt megszűnnek az okok, amelyek miatt oda irányították ölest, de előbb nem.” A Szovjetuniónak a nem­zetközi biztonság, erősítését szorgalmazó kezdeményezé­seiről szólva Andrej Gromíko mindenekelőtt arrólbeszélt, hogy a Nyugat száncíel^jfsan halogatja a tárgyalások meg­kezdését az új amerikai nuk­leáris fegyverek Nyugát- Európába telepítéséről, hol­ott szovjet részről kezdettől fogva javasolják a kérdés tárgyalások útján való meg­oldását. Ügy tűnik, hogy miközben az erdemi válasz késik, Washington most tárgyalási készségének han­goztatásával igyekszik manő­verezni. „Világosan kell lát­ni azonban, hogy a Szovjet­unió és a Varsói Szerződés országai nem engedik meg, hogy megbomoljon az a stra­tégiai erőegyensúly, amelyet a NATO országaival kialakí­tottak." „A fegyverkezési hajsza újabb fordulójának elkerü­lése érdekében a Szovjetunió sikraszállt a tárgyalások mellett az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvei alap­ján, — mondotta Gromíko a középbe tótávolságú rakéták­kal kapcsolatos szovjet állás­pontról. — Azoknak az aka­dályoknak. az elhárítása vé­gett. amelyeket a NATO döntése gördített a tárgyalá­sok .útjába, javasoljuk a tár­gyalások haladéktalan meg­kezdését — egyidejűleg és egymással szerves összhang­ban — a középhatótávolságú nukleáris fegyverekről és az előretolt állomásoztatású amerikai hadviselési eszkö­zökről. Elképzelésünk sze­rint az esetleges megállapo­dások a SALT—2. szerződés hatályba lépése után realizá­lódnak.” Aláhúzva, hogy a Szovjet­unió és szocialista partnerei sohasem törekedtek és ma sem törekednek katonai fö­lény kialakítására, a szovjet külügyminiszter ígéretet tett arra, hogy a szocialista or­szágok továbbra is a nem­zetközi biztonságért vívott harc élvonalában maradnak. Szavait alátámasztandó, a népek biztonságát és az álla­mok közötti bizalmat erősítő javaslatok egész sorát ter­jesztette a világszervezet tagországai elé. A szovjet kezdeményezés értelmében a legközelebbi jövőben az alábbi intézkedésekre lenne szükség: 1. A katonai tömbökhöz tar­tozó országoknak le kellene mondaniuk arról, hogy új tagokkal bővítsék a ki-lakult katonai-politikai csoportosu­lásokat. A tömbön kívüli országok viszont arra köte­leznék magukat, hogy nem KÍNA Változások — változatlan külpolitikával Hogy mennyi idő múlva hatnak majd a közelmúlt­ban elhatározott kínai vál­tozásait, nehéz lenne megjó­solni. Ám az mindenképpen igaz, hogy a bel- és a gazda­ságpolitikában az elmúlt év­tizedek talán legradikálisabb pályamódosításáról döntött a kínai országos népi gyűlés, a parlament nemrég befeje­ződött ülésszaka. A nagyszámú és szerte­ágazó változtatások há­rom fő, személyi, szervezeti és szemléleti csoportra ta- golhatók. Még a sorrend is így tűnik helyesnek, hisz a közeli kinai múlt megannyi bakugrása jórészt annak tud­ható be, hogy a pekingi po­litika személyekre „kihegye­zett", a döntési folyamatok­ban az egyén szerepe túl­zottan nagy. Nos. e téren a legfonto­sabb változás Hua Kuo-feng lemondása miniszterelnöki tisztségéről és funkciójának átadása Csa Ce-iang minisz­terelnök-helyettesnek. Az új kormányfő meg Szecsuán tartomány pártvezetőjeként egyértelművé tette, hogy oda­adó híve annak a Teng © JhmM 1980. szeptember 24., szerda Hsziao-ping nevéhez kötött vonalnak, amely a moderni­zálást, a kínai gazdaságirá­nyítási rendszer átfogó meg­reformálását tűzi ki célul. Hua Kuo-feng mellett meg­vált tisztétől öt miniszterel­nök-helyettes is. köztük ma­ga Teng és az ugyancsak je­lentős politikus, Li Hszien- nien. Hua beszédében úgy fogalmazott, hogy a változá­sok egyrészt a központi kor­mány munkájának megjaví­tását célozzák, másrészt an­nak megvalósítását, hogy el­válasszák egymástól a párt­ós az állami vezetést, felszá­molják a korábban kialakult egészségtelen összefonódást és tisztséghalmozást. 2 Hua Kuo-feng búcsúbeszé­de szerfelett ellentmondásos volt. Beismerte, hogy a kí­nai gazdaságpolitikára két évtizeden át a baloldali el­hajlás volt a jellemző. Pa­radox módon a gazdasági törvények semmibevételét annak tulajdonította. hogv a vezetés — úgymond — el­távolodott a Mao Ce-tung-i alapelvektől. Ugyanakkor Hua kénytelen volt Kína es a világ nyilvánossága elé tárni azt a meghökkentően őszinte ténybeismerést, mi­szerint az alig négy esz- andejs meghirdetett tízéves gazdaságfejlesztési terv „el­hamarkodottnak és megala­pozatlannak” bizonyult. Oly­annyira, hogy nincs értelme az átdolgozásának sem, s he­lyette a kínai államtanács új, tízéves gazdaságfejlesz­tési tervet alakít ki. Ha a törvényhozás vitájá­ban megfogalmazott elvek maradandóknak bizonyul­nak, úgy a gazdaságpolitiká­ban kétségtelen fordulat köszönthet be. Hua a múltra utalva megállapította: a gaz­daságot nem lehet politikai mozgalmakkal irányítani, a gazdasági törvényeket semmi mással nem lehet helyettesí­teni. Ennek szellemében vá­zolta fel a tervbizottság új elnöke, Jao Ji-lin a központi kormányzat és a vállalatok új típusú kapcsolatrendsze­rét. Eszerint az iparvállalatok nagyobb döntési szabadságot, önállóságot kapnak a beru­házásokban. megtették az el­ső lépéseket a szigorúan centralizált, ám alacsony ha­tékonyságú pénzügyi irányí­tás átszervezésére, a koráb­ban oly sokszor elátkozott anyagi ösztönzők legszéle­sebb kibontakoztatására. Esves vállalatok közvetlen exoort- és importjogot kap­nak. általában megkísérlik a munkahelyi demokrácia alap­jainak kimunkálását. Nem árt újólag hangsú­lyozni, a jövő dönti el,' mi valósul meg maid abból az úi programból, amelyet a Le Min'1’ cí~ü francia polgári lap sommásan úsv összege­zett: „technokrata realiz-' mus”. A jövő ugvanis csak a múlt alapján ítélhető meg. Pekingi megfigyelők szerint a kínai parlamentben eled­dig példátlan keménységgel bírálták a múltat, „a bürok­ratikus kormánygépezet és a vele összefonódott pártveze­tés” súlyos tévedéseit. Ennek a szemléleti fordu­latnak a jeleként vették a képviselők tűz alá a csapni­való tervezést, s beruházás­politikát, a fejlesztési célok rangsorolási módszerének tarthatatlanságát. követel­ve: a kormány tegyen haté­kony lépéseket az életszín­vonal emelésére, fékezze meg az inflációt, vessen véget a tömeges pazarlásnak. (Első ízben tárták a közvélemény elé azt is, hogv a kínai költ­ségvetés évek óta deficites, s az is marad, nagyrészt a rendkívül költséges hadiipa­ri feilesztési nroa'ram miatt. A Vietnam elleni tavalyi ag­resszió másfél milliárd dol­lárba került Kínának.! 3 A kínai gazdaságpolitika illúziómentes szemléletére ösztönzött az a jelképnek is beillő tény, hogy épp a par­lamenti tanácskozás idején tárgyalt Pekingben Perry amerikai hadügyminiszter­helyettes a Kínának eladan­dó fegyverekről és katonai technológiáról. Ez átvezet a külpoliúka síkjára, ahol — legalábbis a parlamenti meg­nyilatkozások tanúsága sze­rint — jottányi változás sem várható a jövőben. Tovább tart tehát a kettős­ség: miiközben a bel- és a gazdaságpolitikában folyta­tódik a maoista eszmerend­szertől való. korántsem el­lentmondásmentes távolo­dás, a jelenlegi kínai veze­tés a világhoz való viszonyá­ban fokozottan őrzi a „nagy Csao Ce-jang. az új kor­mányfő (AP—KS) tanítómester” által megho­nosított rögeszmét, a szov- jetellenességét. Megfigye­lők arra számítanak, hogy a maói hagyományokat követő Hua Kuo-feng. a „r ngma- tikusnak” elkeresztelt Teng Hsziao-ping. valamint más irányzatok és csoportok kö­zötti küzdelem még éleseb­ben bontakozik majd ki az év végén vagy a jövő év elején sorra kerülő párt- kongresszuson. Ennek csak előszele volt a kínai parla­ment mostani ülésszaka. Győri Sándor csatlakoznak egyik csopor­tosuláshoz sem. Továbbra is érvényben van a Szovjetunió és más szocialista országok korábbi nyilatkozata, amely­nek értelmében készek a Varsói Szerződés feloszlatá­sára, ha ezzel egyidőben a NATO-t is feloszlatják. 2. Feltétlenül szükséges, hogy valamennyi állam, és mindenekelőtt a Biztonsági Tanáes állandó tagjai és a hozzájuk katonai szerződés­sel kötődő országok ígéretet tegyenek arra, hogy egy meghatározott időpontig, esetleg jövő év január 1-ig kötelezettséget vállalnak: tar- tór/,kódnak fegyveres erőik és fegyverzetük növelésétől. F.z lehetne az első lépés a had­erők csökkentéséhez vezető úton. 3. A-Szovjetunió kész részt venni egy olyan egyezmény­ben. amely biztosítja a nem nukleáris országok bizton­ságának megőrzését mind a nukleáris, mind pedig a nem nukleáris országok részéről, A Szovjetunió kész e probléma megoldásának más módoza­tait is megvizsgálni, s a maga részéről megerősíti, ’ hogy soha nem alkalmaz nukleá­ris fegyvereket azon orszá­gok ellen, amelyek lemon­danak a nukleáris fegyverek gyártásáról és előállításáról, s amelyeknek területén nin­csenek ilyen fegyverek. 4. A Szovjetunió a maga részéről teljesen reális lohc- töségnék tekinti a nukleá­ris fegyverkísérletek teljes és általános betiltásáról szóló szerződés kidolgozásának gyors befejezését, amennyi­ben tárgyalópartnerei — az Egyesült Államok és Nagy- Britannia — erre késznek mutatkoznak. A cél elérése érdekében a Szovjetunió indítványozza. hogy vala­mennyi nukleáris hatalom egy közösen megállapítandó időponttól számított egy évig tartózkodjék mindennemű nukleáris robbantástól. Az egyéves moratórium idején folytatódnának a tárgyalá­sok a radikális megoldás érdekében. A felsorolt intézkedések haladéktalan végrehajtása a nemzetközi életben egész sor súrlódási felületet kü­szöbölne ki. Csökkentené az országok katonai kiadásait, -az atomfegyverek elterjedé­sének megakadályozását szolgálná, s kedvező feltéte­leket teremtene a fegyverke­zési hajsza korlátozásához — hangsúlyozta Gromiko. Emlékeztetve arra, hogy az ENSZ határozatainak egy része máig sem valósult meg. a szónok kijelentette: a Szovej tűni ónak szándéká­ban áll. hogy elősegítse en­nek az adósságnak a törlesz­tését. s ezzel a céllal memo­randumot terjeszt az ülés­szak elé „A békéért, a le­szerelésért, a nemzetközi biz­tonság garanciáiért” címmel, ’ amely összefoglalja a leg­fontosabb tennivalókat ezen a területen. A nukleáris háború fenye­getésének mérséklése szem­pontjából döntő jelentőségű volna az államok stratégiai potenciáljának további növe­lésétől való tartózkodás, majd az arzenálok merfhyi- ségi és minőségi csökkentése — állapította meg a szovjet ENSZ-delegáció vezetője. Ebből a szempontból tagadha­tatlan jelentősége volna a szovjet—amerikai SALT—2. szerződés hatályba lépésének. Beszédének zárórészében a szovjet diplomácia vezetője ismételten felhívta a világ- szervezet tagországainak fi­gyelmét az Egyesült Álla­mokban eluralkodott milita­rista hangulatokra, amelvek közenette egyre ritkábbá válik a nemzetközi esemé­nyek kiegyensúlyozott, iózan értékelése, a politikai dönté­sek mérlegelt előkészítése. Ebben a helyzetben az ENSZ akkor cselekednék helyesen, ha keményen figyelmeztetné azokat. akik a feszültség veszélyes kiélezése és a há­borús hisztéria irányába te­relik a világot. a

Next

/
Oldalképek
Tartalom