Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1980-09-03 / 206. szám

Példaképek - egy fogalom vállozásai A MAGYAR FIATALSÁG a sorskérdések előtt címmel 1939 októberében a Pannó­nia című pécsi egyetemi fo­lyóirat egy felmérés alapján tanulmányt tett közzé, mely­nek kérdéseit ez év tavaszán kíváncsiságból az ország négy nagyvárosában érettsé­giző diákoknak ismét fel­tettem, Á kérdőívek értéke­lése még tart. de nehány részkérdésben — igy példá­ul a fiatalok eszmény- és példakép-választásának vál­tozásairól — már összehason­lításokat lehet tenni. A negyven évvel ezelőtti felmérésben is ..aránylag so­kan feleltek azzal, hogy nin­csenek mestereim", de a megemlített nevek között nagy számban szerepeltek a a múlt nagy alakjai Má­tyás. Zrínyi. Széchenyi. Kos­suth. Eötvös, stb. a kortárs írók és politikusok. — Sza­bó Dezső. Szekfű Gyula. Prohászka Ottokár stb.. — és a fiatal baloldali érzel­mű értelmiségiek — Fé.ja Géza. Kovács Imre. Németh I-ászló. Matolcsy Mátyás — is. Az 1979-es felmérésben nevekkel alig találkoztam — „konkrét eszményképem nincs, csak csodálni tudom a nagy gondolkodókat” — legtöbben hasonló általános­ságokat válaszoltak. Sokan határozott nemmel teleltek a kérdésre — „az eszményké­peknek semmi értelme, dol­gozni kell és kész.” Néhá- nyan szülőket, nagyszülőket, pedagógusokat említettek és csak utolsó helyen szerepel­tek az irodalmi. politikai személyiségek nevei. De a válaszok között egyetlen­egyszer sem szerepelt törté­nelmünk vagy a munkás- mozgalom nagyjainak neve. A KÉP ALTALANOS ten­denciát tükröz. Akadémiai vizsgálatok is azt mutatják, hogy a serdülőkorban a fia­talok jelentős hányadának nincs eszményképe. A me­zőgazdasági fizikai dolgozók gyerekeinek 33,2, az értel­miségi gyerekek 20, az ipari dolgozók gyerekeinek 17,2 és az egyéb származásúak 11.8 százalékának nincs konkret példaképe. Meglepő. hogy amíg a fiúknál 50.9, addig a lányoknál csupán 4.3 száza­lékban fordul elő. A jelenség okait vizsgálva egyelőre inkább csak álta­lánosságok hangzanak el. „Más korban, más világban élünk”. „Még' nem sikerült megtalálni a fiataloknak is tetsző új példaképeket, az őket bemutató. közvetítő korszerű formákat”. „Hiá­nyoznak a nagy történelmi események, nincsenek hő­sök. békés, nyugodt, kon­szolidált korban élünk”. De vajon adhatunk-e ilyen fél­vállról magyarázatot a fej­leményekre? El kell-e fo­gadnunk annak a fiatalnak a iópofa magyarázkodását, aki a1 kérdésre — miért ninck a fiataloknak példaké­pe? — azt válaszolta: mo­dern világ — az italunk Pepsi. Valóban annyira modern a világunk, hogy a múlt em­lékei és alakjai a mának, a mai fiatalságnak már semmit nem tudnak mondani? Vagy másutt keli keresni a bajok okát? Körülbelül 15 éve terjedt el a KISZ -a i a pszer vezetek - ben az a szokás, hogy az alapszervezetek felveszik a munkásmozgalom valamelyik alakjának a nevét. Az idők folyamán aztán lassan kiala­kult egy eljárásrendszer, amely keretbe foglalta az eseményt. A tagok által szim­patikusnak es követendő pél­dának tartott személy nevét kiválasztották, megszerezték az arcképet, faliújságot ké­szítettek, esetleg irodalmi műsort is összeállítottak. Amikor az előkészületek be­fejeződtek. összehívták a taggyűlést, ismertették a pél­daképül választott mártír életútját, előadták az irodal­mi műsort elhangzott egy beszéd, kólát bontottak és mindenki jól érezte magát. Azután teltek, múltak az étek, a faliújságon cseré­lődtek a cikkek, az alapszer­vezetben a tagok, csak a név maradt változatlan és évek múlva a tagok többségének már fogalma sem volt. hogy ki a név tulajdonosa és mi­ért eppen az övé került a faliújságra? HASONLÓ PÉLDÁKAT le­lehetne sorolni az oktatás területéről is: miért marad­tak a történelmi személyise­gek. példájuk, tetteik tan­könyvbe zárva, a fiatalok gondolatvilágától távol? Mi­ért fintorognak a gyerekek Bartók zenéjét hallva és mi­ért csillog a szemük a tánc­dalok hallatán? Miért csak a Pepsi-reklám marad meg az emlékezetükben és miért nem egy szép vers? Az el­múlt évben rangos irodalmi évfordulók sorát ünnepeltük, A rádió, a televízió, az új­sások. mindenki Ady. Rad­nóti. Móricz nevét emleget­te. emlegeti, de — vaay ép­pen ezért? — egyikőjük ne­vével sem találkoztam a kér­dőíveken. Az Ifjúsági Magazinban hónapok óta zajlik a vita — Kell-e nekünk Piramis bri­gád? — címmel. A vitát ki­váltó cikk néhány elgondol­kodtató levelet tett közzé, amelyek Piramis-brigádok, Piramis-őrsök. Sóm Lajos párt megalakulásáról tudósí­tottak. A fiatalok, hozzászó­lásaikban bizonygatják, hogy mindez kell. kell. kell! ! ! Mert nincs más fogódzó szá­mukra. csak a Piramis-da­lok, mert ezekben találnak rá saját érzéseikre, saját gondolataikra. Nincs kiért rajongani, csak az együttes taajaiért. mert ..a szoborrá merevedett vagy merevített „nagyságok" senkit nem ér­dekelnek. Hiába tanítanak indulókat, az igazi dal Pira­mis-dal marad és hiába ren­deznek ünnepségeket, az. iga­zi esemény a rock-koncert mar-a«-!" A KÉRDÉS EZEK UTÁN természetesen nemcsak az, hogy az iskolát befejezve, az üvöltést abbahagyva ezek a fiatalok mit kezdenek ma­gukkal. társa« magányukkal, másodlagos értékeikkel? Ha­nem az is. hogy a társadalom mit kezd. mit kezdhet ve­lük? S. J. és kézfogások Az eset egyik városunkban történt. Középiskolások — gimnazisták és szakmunká­sok közösen — játszóteret parkosítottak. Munka köz­ben a külön dolgozó szak­munkástanulók közül az egyik fiú átsétált a gimna­zistákhoz: Heíó. srácok! Le vagyok égve. Tudnátok ad­ni egy cigarettát!” A gim­nazisták egymásra néztek, nem szóltak. Az ám, mielőtt a hallgatás kínossá vált vol­na. egyikük mégis belenyúlt a zsebébe és elővett egy csomag Szimfóniát. „Megfe­lel?” — A fiú elnézést ké­rőn mosolygott: ..Kösz, de ha gyulátok is volna..— Va­laki tüzet adott. — Még egy­szer kösz. Viszlát” — mond­ta és elindult visza a társai­hoz. Akkor sem fordult meg, amikor meghallotta a nagy hanggal magyarázó, cigaret­tát kínáló gimnazista hang­ját; Elisszák a pénzüket és utána jönnek lejmolni... Ezeknek a durungoknak so­ha sincs semmijük- ■. Csak a haiukat növesztik és olyan buták, mint a s...” Másnap a megjegyzéseket tevő srác kék monoklival je­lent meg az iskolában. Elő­ző este egy sötét utcasarkon ..ismer«'len tettesek” csú­nyán összeverték. Az ügvnek nem volt foly­tatása. Jópofa sztori lett be­lőle Én egv építőtáborban hallottam, ahol más, hason­ló történeteket is meséltek. Mintha leprások lennének Alighogy másodszor is meg­szólal a gyári gőzduda, már áramlik a tömeg a nagyka­pu felé. Az úton cigaretta- csikkek. söröskupakok. Csí­pős szél fúj. Mindenki siet. Buszhoz, villamoshoz, bevá­sárolni, hazafelé. Végre fel­tűnnek azok is. akikre vá­jok. Fiatal szakmunkások. Alig egy éve dolgoznak Bu­dapesten. Ingázók. Egy külvárosi kocsmába ülünk be. Sört rendelünk, s amíg rágyújtanak, addig el­mondok egyet a hallott ese­tek közül. A másodikat már nem is tudom elkezdeni. Le­intenek. ismerik a témát. — Ne is folytasd, inkább elmondom az én esetemet — kezdi egyikük és szavai nyo­mán egy gyerekkori barát­ság elevenedik meg. — Egy doki gyerekével barátkoz­tam. Nyolcadik után én szakmunkásképzőbe mentem, öt orvosnak szánták. Mi azért továbbra is tartottuk a barátságot, de egyik nap hiába csengettem náluk. Nem engedtek be. Másoktól tud­tam meg. hogy eltiltották tőlem. Nem barátkozhattunk. Mivel én csak „inasnak" mentem, a szülök szemében csavargó, részeges. rongy emberré váltam. Igaz. ha el­romlana otthon a villany és csak én lennék kéznél, nyu­godt lelkiismerettel áthívná­nak. I.enne pálinka, borra­való, hízelgés. De a követ­kező nap az utcán már nem ismernének meg... — Azt hiszem, nemcsak a felnőttekre jellemző ez a szemlélet, hanem újabban a fiatalok egy részére is — folytatják a többiek indula­tosan. — Ha elmegyünk a diszkóba és a bemutatkozás­nál elmondjuk, hogv ,< pár­ban dolgozunk, egy ~ úgy néznek ránk, mintha prá- sak lennénk... Mintha a melós alacsonyabbrendű em­ber volna, mint egy kikent- kifent csinibaba. Szóval, mi nem számítunk ma jó par­tinak. .. Beszéd közben idegesen babrálnak töredezett körmű ujjaikkal a söröskor sókon. Az az érzésem, hogy nem­csak a napi nyolc óra nyűvi el ezeket a, srácokat, hanem az a tudat, is, hogy veszte­seknek épzik magukat egy meg sem vívott ütközetben. — Tudod, ma a kék ope­rán nem tartozik a divatos szerelések közé. Fehér kö­peny. íróasztal, kevés mun­kával nagy pénz. Ezért töri magát mindenki. Ezért ad­ják ki a szülők is a jelszót: Tanulj fiam. mert. különben melós leszel. /. .és vidéken? A vidéki kisváros műve­lődési házában pang az élet. Hétköznap este van, 8 óra. Néhány vendég darvadozik a sönlespult mellett. Az egyik asztal melleit fiatal srácok gyufásdobozt pöcög- tetnek Baráti társaság. Szak­munkástanulók, fiatal mun­kások. Nem tartja őket ott­hon a tévéműsor, máshová pedig nem tudnak rpenni. — Itt nemcsak a fiatalok, de az emberek között is na­gyok a távolságok — kezdik és hogy van, aki meghall­gassa őket. ömlik belőlük a szó. — Nincs se klub, se diszkó, semmi. Mindenki otthon ül a tévé előtt, be­zárkózva. A művházba is csak ünnepségek alkalmá­val jönnek... Gimisek ide bé nem teszik a lábukat. A lányok pláne nem. Ez egy züllött helynek számít. A szavakból kiderül: a szétválás az általános iskola után kezdődik. A szóbeszéd azt tartja; aki gimnáziumba megy, az intelligens kör­nyezetbe kerül, olvas, mű­velődik. tanul. Aki a szak­munkásképzőt választja, az már 15 évesen dolgozik, kí­séri a főnökeit a kocsmába és beszélgetni csak a nőkről, a tévéről, meg a fociról tud. — „Csoda, hogy 18 éves korra olyan nagy a távol­ság a fiatalok között? Az elkülönülést pedig csak fo­kozza. hogy mi be sem te­hetjük a lábunkat a gimi klubjába. Ök ide nem jön­nek. Hát akkor hol talál­kozzunk? Kialakulnak az elő­ítéletek. A kör bezárul. Ki­lépni belőle nem lehet. Egy út marad. Családot alapíta­ni minél előbb és békésen élni — magunknak.” Néhány perc alatt siste­regnek a, lefojtott indulatok, szaftos káromkodások röp­ködnek, a levegőben, de sen­ki nem néz zavartan maga köré. A művelődési házban az igazgatónőn kívül egyet­len asszony, vagy lány sincs. Ez a férfiak világa. Miért nézik le a fizikai munkát? A beszélgetések során ez a kérdés számtalanszor el­hangzott, s mivel a gimna­zisták egy részéhez szól, próbaképpen továbbítottam egy KISZ-gyűlésen az ille­tékesekhez. A válaszokból egyértelműen kiderült, hogy a fitalok nem a fizikai mun­kától. hanem a munkakö­rülményektől idegenkednek. — Ha már választanom lehet, hogy párás, poros le­vegőben. három műszakban, egy gép mellett állva töltöm el a fél életemet, vagy egy irodában bliccelem el a napokat, akkor inkább az utóbbit választom — fogal­mazta meg többek vélemé­nyét is az egyik lány. — Majd hülye leszek el­menni normában dolgozni. Anyám félig megvakult, apám elitta az eszét — mondta egy másik. — Elég ha rájuk nézek, hogy más­képp akarjak élni mint ők. — Aki ma művelődni akar. az nem megy szak­munkásképzőbe tanulni — állították többen is. — On­nan továbbjutni, felvételiz­ni szinte lehetetlen. így tör­vényszerű, hogy különbségek alakuljanak ki. Talán nagyob­bak is. mint kellene. S ami­kor valaki a durung szót használja, ezekre a szakadé­kokra utal a maga nyers, őszinte módján... ~k Megdöbbentő, elgondol­kodtató mondatok. 17—18 éves egyívású, de különböző életpályára készülő fiatalok mondták el véleményüket, saját történetüket egy eset kapcsán. A történet jópofa sztorinak indult, de kiderült, hogy komoly társadalmi fe­szültségek, ellentétek lapul­nak meg mögötte. Ügy tű­nik, mintha régi, nem kívá­natos beidegződések szület­nének újjá. Mindenesetre érdemes lenne elgondolkod­nunk azon, hogy akik ma ilyen alá- és fölérendeltségi tudattal, előítéletekkel köze­lednek egymáshoz, azoknak az ezredfordulón 40 évesen, értelmiségiként, munkásként kell majd kezet fogniuk egymással. De ehhez az kell, hogy már most kezet fogja­nak! Minden régről maradt előítélet ellen! Sebők János RADIO Kossuth 8.25 Szimfonikus zene. 9.42 Kis magyar néprajz. 9.47 Tarka mese, kis mese. 10.05 Timmy-Tom. 10.28 Szerpen­tin. 11.28 Zenés játékokból. 12.35 Magvetők. 12.55 Ope­raslágerek. 13.25 Dzsessz- melódiák. 14.02 Sztárok, anekdoták nélkül 14.32 Hangképek a 4. Galga men­ti népművészeti találkozó­ról. 15.10 Amatőr zenei együttesek műsorából. 15.24 Robi. Tóbi és a Tofröcsó. 16.10 Kritikusok fóruma. 16.20 Bemutatjuk új felvé­teleinket 17.07 Váltás fölül is. 17.32 Népi zene. 18.15 Hol volt, hol nem volt... 18.30 Esti magazin. 19.15 Kilátó. A Rádió világiro­dalmi folyóirata. 20.00 A rádió lemezalbuma. 21.30 Külpolitikai klub. 22.15 Sporthírek. 22.20 Tíz perc külpolitika 22.30 A vietna­mi kultúra hete. 22.42 Sze­mélyiség és kultúra. 22.57 Erkel operáiból. Petőfi 8.33 Idősebbek hullámhosz- szán. 9.28 Válaszolunk hall­gatóinknak. 9.43 Muzeális felvételeinkből. 10.00 Zene- délelőtt. 11.30 A Szabó csa­lád. 12.00 Énekszóval, mu. zsikával. 12.33 Tánczenei koktél. 13 20 Türelemmel a türelmetlenségről. 13.30 La­birintus. 14.00 Kettőtől né­gyig... 16.00 Szóból ért az ember. 16.33 Útközben. 16.35 Néhány perc tudomány. 16.40 ötödik sebesség. 17.30 Körkapcsolás bajnoki lab­darúgó-mérkőzésekről es a DVTK—Celtic KEK-mér_ kőzésről. 18.33 Könnyűze­nei újdonságok. 18.50 Moszkvából érkezett. ,19.20 Népi zene. 19.45 A beat kedvelőinek. 20.33 Sporthí­rek. 20.38 Irány a Parmasz- szus! 21.05 A‘ „Válas(s)z!” melléklete. 21.30 A tegnap slágereiből. 22.20 A cigány­báró (Operettrészletek). 23.15 A dzsessz a 70-es években. " Szolnok 17.00-től 18.30-ig Miskolc 17.00 Hírek. Időjárás, 17.05 Index. A miskolci stúdió gazdaságpolitikai magazin­ja (A tartalomból: Mire vi­gyáz a minőség őre? — Kiskertek a város peremén — „Lassan őröl a malom”) Felelős szerkesztő: Paulo_ vits Ágoston., — Népdal­csokor — Sport. 18.00 Észak- magyarországi krónika. 18.25 Lap- és műsorelőze­tes. .. 7.55 Tévétorna. 8.00 To­vábbképzés pedagógusok­nak. 9.50 A rajzfilmek ked­velőinek. 10.05 Delta. 10.45 A tehén és a fogoly (Fran­cia—olasz—NSZK film). 14.00 Továbbképzés peda­gógusoknak. 16.05 Iskola- nyitogató. Zenés irodalmi összeállítás. 16.50 Rudolfi- num. — a művészek háza. 17.10 A régi tipus (NDK tévéfilm). 18.25 Kertünk — udvarunk. 18.45 Staféta. 19.10 Tévétorna. 19.15 Esti mese. 19.30 Tv-híradó.'20.00 Kék fény (Riportműsor). 21.00 A Szenegáli Nemzeti Balett Együttes. 21:50 Bú­csúvacsora. 22.50 Tv-híradó 3. 2. műsor 20.01 Alföldi antenna. 20.20 Szerelmi lecke (Angol té véfilm). 21.15 Tv-híradó 2. 21.40 Szemle. Társadalom- tudományi körkép. JimmsjQ 1980. szeptember 3., szerda Nektek énekelek Megyénkben először az elmúlt évben a VIT-napokon mutatkozott be a szolnoki Nagy Tibor. Azóta gyakori vendége a megye ifjúsági rendezvényeinek, KISZ-táborainak és ifjúsági klubjainak. Ahol megjelenik gitárjával, figyeli mindenki zenéjének és dalainak mondani­valóját. A gitárral és a zeneszerzéssel 1974-ben Dinnyés József hatására jegyezte el ma­gát. Főként verseket zenésít meg: József Attilától. Ady Endrétől. Utassy Józseftől, Buda Ferenciül és mások alkotásaiból. Képünk a hatvani ifjúsági táborban készült. (Fotó: Szabó Sándor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom