Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
1980-09-17 / 218. szám
I I Az időskorúak is segítenek. TUDOMÁNYOS KUTATOK A helytörténész: LénártAndor Nincs szebb dólög annál, ha félretéve őnös érdekeinkét. azokra is gondolunk, azokkal is törődünk, akik az idős korral jarő tengernyi gonddal-bajjal birkóznak. Méghozzá egyre reménytele- nebbtíl, mert gyötri őket az égy re nehezebben elviselhető magány, a mind fájóbb egyedüllét. Épp ezért jó tudni, hogy egyre több helyütt karolják fel az öregeket, s nemcsak anyagi támogatást, hanem szórakoztató programokat is biztosítanak számukra. Ez történik Boldogon is. ahol most napközi létesítéséért fogott össze a falu... Az első lépések Az előzményekre, a/, elismerést érdemlő emberséges alapállásra így utal Cserkúti István tanácselnök. — Valamiképp pótolnunk kell azt, amit a túlságosan elfoglalt, a meglehetősen hálátlan gyerekek nem nyújtanak szüleiknek. Évekkel ezelőtt a művelődést házbán megszerveztük a nyugdíjasok klubját. Ez ma is működik, s a hétfő és a péntek délutáni foglalkozásokra legalább öt vénén járnak él. Kártyáznak, sakkoznak, újságokat, folyóiratokat olvasnak, tévét néznek. Esztendőnként két alkalommal országjáró kirándulásra invitáljuk őket. A hatvani Lenin Termelőszövetkezet nem szűkmarkú, s kedvezményes áron adja az autóbuszt. A legutóbb Pesten voltak, az OMÉK nevezetességéit tekintették meg. Az is tény, hogy a régi tsz-járadékosok forintokban sem bővelkednek, ezért naponta csupán Művészet a változó világban. Szeptember 27-től október 5-ig e címmel rendezik meg ismét a képzőművészeti világhetet hazánkban is. A hagyományoknak megfelelően ilyenkor fölpezsdül az élet a kiállításra alkalmas termek, művelődési hazák, iskolák körül. Rendezvények sora kezdődik a megyében, hogy mind több nézőnek keltsék fel érdeklődését a képzőművészét iránt. Az idén Kástaly István festőművész tárlatával kezdődik a. világhét programja megyénkben. Az ünnepélyes megnyitóra 26-án. délután kettőkor Selypen kerül sói-. Képzőművészét és város- esztétika. E cím alatt két kiállításra kerül sor. Egerben a vármúzeum klubtermében Balogh László alkotásait tekinthetik meg 27-től két héten át a látogatók, Gyöngyösön a Gagariti Hőerőműben pedig Elsa Vrzuá chilei festőművész munkáit október t-ig. Csányi Attila festőművész október 3-án lézeres bemutatót tart Egérben a Megyei Művelődési Központban a Tér című tárlathoz kapcsolódva. A hajdan vólt műkincsek újjászületéséről pedig a Dobó István Vármúzeumban kaphatnak képet az érdeklődők október 17- tól. A Hatvani Galériában szeptember 28-án nyitják meg Sváby LájOs Munkácsy. díjas festőművész gyűjteményes tárlatát. Gyöngyösön a Mátra Múzeumban pedig A Aipjujicnn Í»R0. szeptember 17., «érd* Boldog napközit akar vagy 3 forintért — kínálunk számukra ebédet. Eleinte húzódoztak az ajánlattól, mert sok minden elveszhet az évék múláséval, de az önérzet nem kopik meg. Később azonban megértették, hogy kötelésségünket teljesítjük. s ma mór huszonötén étkeznek így. összefogás, több tételben A beszélgetés sorén az is kiderül, hogy a közös gazdaság és a tanács között egészséges együttműködés formálódott. olyan összhang, amelynek igazi nyertese a lakosság. — Köztudomású, hogy a szövetkezet nem nyújthat minden rászorultnak szociális segélyt. Mi elkértük tőlük a listát, s azoknak adunk pénzt, akik ott nem kaptak. Egyébként az öregek napközijének ötlete is a tsz-el nőktől származik. A helyi iroda egy részét átvehettük, ide költöztettük a községi könyvtárt. Ügy gondoltuk, hogy ennek régi otthona fogadhatja majd — természetesen újjávarázsolt formában — az időskorúakat. A nagyterem mellett szolgálati lakás volt, ezt felszámoltuk, mivel lakója szívesen ment Hatvanba. ahol hamisítatlan összkomfort várta. A cselekvéstől vékony pénztárcánk sem tartott vissza, mért az elképzelés híre igen sok embert mozgósított. — A gazdaság a villany- szerelést ígérte díjmentesen. Ezt Zólyomi János részleg- vezető garantálta. A helyi honvédség a vízvezeték lefektetéséről gondoskodik. Ebben a faluban harminchat kisiparos tevékenykedik. egy nappal korábban Berman Lipát emlékkiáli;‘ásót. A világhét alkalmából Hevesen a művelődési központban Pusztai Ágoston szobrászművész mutatja be munkáit. E nívós tárlatokon kívül a hagyományoknak megfelelően számos ismeretterjesztő előadásra, tárlatvezetésre, népművészeti bemutatóra, vetítettképes előadásra kerül sói-. Azon számtalan jéllémvo- rtásom közül, amély megkülönböztet a nemzet nagy fiaitól, az egyik az. hogy képtelen vagyok végigolvasni egy detektívregényt. Nagy üggyel-bajjal eljutok az Utolsó tíz oldalig, ekkor azonban mind jobban fokozódó közöny hatalmasodik el egész lényemen — és a hűtőszekrényhez indulok, hogy valami italt vegyek elő. Arra képes Vagyok, hogy megbirkózzam egy détektív- regény első részével, azok- I kai az oldalakkal, amelyek Í telisteli vannak hullákkal és gyanús alakókkal, és mint a detektíwégény igazi kedvemlndannyian találnak elfoglaltságot, mert esztendőnként negyven-ötven ház épül. A maszekok azt ígérték — állják is szavukat —, hogy elvégzik a szakipari munkákat. A renoválás félmillióba kerülne, de nekünk. csak százhúszezrünk volt. Ezt el is költöttük anyagvásárlásra — ebben a^; áfész TÜZÉP- telepének vezetője segített. — a többi pénz hiányát pótolja az összefogás. Termé- szeaesen nem restkednek a nyugdíjasklub tagjai sem. Annál is inkább, mert közü* lük toborzódik a majdani „honfoglalók” tábora, az a huszonöt emt^er. aki birtokba veszi az újjávarázsolt épületet. Megható nézni, hogy milyen igyekezettel, milyen szorgalmasan munkálkodnak azok, akik megközelítették vagy már túl is lépték a hetven esztendőt. Nem kérte erre őket senki, mégis tenni akartak valamit holnapjaikért. Mi lesz a berendezéssel? A tervek szerint október 15-én nyithat is a napközi. Addig persze még számos gond vár megoldásra. Cserkúti István ezekből is ad ízelítőt. — A megyei tanács — ennek nagyon örülünk — biztosítja a két alkalmazott bérét. s fedezi a működtetés költségeit. Berendezés azonban még nincs, s a pénztárcánk is üres. Remélem, hogy továbbra sem maradunk magunkra, s abban is bízom: jelentkeznek még újabb mecénások. A termelőszövetkezet ismeri nehézségeinket, rá mindenkeppen számíthatunk. A budapesti porcellángyár helyi részlege — itt száz- •nvolcvanan dolgoznak — két kommunista szombat bevételét ígérte. Tudjuk — nem álltatjuk magunkat ábrándokkal — ez még kevés, de abban is hiszünk: a hatvani vállalatok is felfigyelnek kezdeményezésünkre, s tesznek valamit az ügy érdekében. Szívesen közzétesszük ezt az óhajt, megtoldva azzal, hogy a segítség nemcsak a Zagyva-parti városból, hanem máshonnan is jöhet. Akik veszik a jelzést, az alkonyéveikkel bíbelődök, a magánytól szorongatottak életébe varázsolnak színt, melegséget. Lehet-e ennél sürgetőbb kötelesség. . .? lőije. izgatottan olvasom az utána következő részeket, amelyek szivet tépő sikolyoktól és pisztolylövésektől hangosak, és kajánul mosolygok, amikor a Scotland Yard embere a körmét ha- rapdálja... De mihelyt eljön az az idő. hogy mindent a helyére kell termi, és a detektív megmagyarázza, miért jutott arra a követkéz- tétésré. hogy éppen Scarboro követte el a gyilkosságot, akkor én hirtelen ráeszmélek, hogy még a szereplők nevére sem emlékszem, és — ami még rossza bb — ez nem is izgat különösebben. Valószínűleg éppen a nevek problémája hűti le a detektívregények iránti lelkesedésemet. A cselekmény kibontakozása során, ahogyan egyre újabb és újabb hősök bukkannak fel. én mindinkább szeretném elraktározni őket emlékezetemben. Csakhogy sehogy sem sikerül öt névnél többet megjegyeznem, a többit illetően pedig azzal a reménnyel vígasztalom magamat. hogy majd eszembe jut, kicsodák, amikor újra megjelennék. No és persze amikor a regény végéig mér esek hat oldal van hátra, KORI KUTATÓINK nyomában járván, nem hagyhatjuk ki az oly, sok lelkes ember által mívelt helytörténetírást sem. melynek most egy szerény, nagyon szerény, de jeles munkásával ülök szemben a Dobó István Vármúzeum könyvtárhelyiségében. Lénárt Andor 6, a vármúzeum közkedvelt Bandi bácsija, akit, bár a múzeum könyvtárosa, az intézmény legjobb történészének mondhatunk. Mintegy 10 esztendeje foglalkozik intenzív mértékben helytörténeti kutatásokkal, súlypontllag Eger képezi munkálkodásának központját. de figyelme kiterjed Gyöngyös városára is. Első jelentékenyebb munkájával a Veszprémi Akadémiai Bizottság kézműipartörténeti kutatásaiba kapcsolódott be, s 6 gyűjtötte össze a Heves megyei Levéltár különböző állagaiban őrzött céhleveleket, illetve céhekre vonatkozó forrásanyagokat. Ezzel a munkával jött meg Lénárt kedve a céhen belüli élet kutatására, a céhek és a magisztrátus viszonyának feltárására. Akárminő furcsán is hangzik, de Gyöngyösön gazdagabb anyag került elő mind mennyiség, mind minőség tekintetében. Egy sor'kipusztult, élhalt mesterséggel is dolga akadt: gombkötőkkel, kallósokkal, puskamívesekkel. takácsokkal. s a Gyöngyösön virágzó fazekasiparral. A céhmesterek a városok igen jelentős, tekintélyes és köztiszteletben álló polgárai .voltak, akiknek óriási volt a befolyásuk a gazdasági és társadalmi életre egyaránt. Még a szqlőmfvesek is céhet alakítottak. Lénárt Andor céhkutatásainak súlypontja arra irányult, hogy feltárja, s bebizonyítsa: Egerben a céhek virágzásának kora nem Eszterházy Károly püspöksége időszakára esett, hanem a XVlll. század közepére, már Barkóczyéra, a nagy építkezések beindulása korszakára. Lénárt úgy fogalmaz, hogy Eszterházy püspökföldesura- sóga alatt csak tovább nőtt, gyarapodott a fejlődés. IGEN FIGYELEMRE méltó megállapítása volt, hogy egy sor jeles mester, Fazola Henrikkel az élen. püspöki ahol nem történik semmi, csak holmi McCartney-kről. Wallessekről, Martissis-ekről meg Waidenheimekről esik SZÓ — akkor bizony pocsék helyzetbe kerülök. Ha érdekli a kedves olvasót. hát az alábbiakban megpróbálom összefoglalni a detektívregények többségének utolsó tíz oldalát. — Nos. mondja meg né- kétn. felügyelő, mi késztette arra a gyanúra, hogy éppen Reédy. nem pedig Pe- 1‘oni járt azon az estén Ba- linto lakásán? — Pofon egyszerű volt: miután megállapítottuk, hogy Gildo semmiképp sem találkozhatott Chicagóban Ma tess y embereivel, O’ Roork és Bleaker pedig, ahogyan tudtuk, súlyos anyagi helyzetben volt — ezt Gregory közölte velünk —. a bájos Maud Marston pedig megpuhította Patrickot. hogy csalja meg Maryt... Űgy- hogv azon az e^tén. amikor látták, hogy Freebisch kilép Hanocck lakásából... — De hisz McKerrt látták, nemde? Teamy éppen ezt közölte. .. — Teamy azért mondta ezt. mert attól félt. ha Clark megtudja, hogy Nogeletz alkalmazottaknak vallották magukat és egyszerűen megtagadták, hogy a céh tagjainak a sorába lépjenek, — s bizony csak hosszú küzdelem, hercehurca nyomán került arra sor. A céh kezdetben szembefordult ezekkel a püspöki mesterekkel, és kontároknak kiáltotta ki őket, mint céhen kivülieket. Egyébként a céh a maga szigorúan megcsontosodott szervezetével hallatlanul erős küzdelmet folytatott a kontárok, a céhen kívül Ipart űzök éllen. Megtudjuk, hogy a három építészeti rokonszakmabéliek: az ácsok, kőmívesek és kőfaragók egy céhet alkottak, melyben igen kemény harc dúlt a céhlegények és mestereik között. Egy egri céhspecialltás az is. hogy a magyar és a német szabók céhe a XVlll. század derekán’ különvált, s önállóan folytatták életüket. A céhek a XVlll. század végén a fejlődés gátjaivá váltak, ma már elképesztő megkötöttségeikkel. A mestereknek az volt a céljuk, hogy csak kevés legyen belőlük, hogy annál nagyobb legyen a jövedelmük. Az egri kettős földesuraság (püspökség, káptalan) a városi magisztrátus révén kézben tudta tartani a céheket, nem úgy mint Gyöngyösön, ahol a céhek élete lényegesen szabadabb volt a sok földesúr alatt. További specialitások után érdeklődünk, s megtudjuk, hogy a gyöngyösi lakatoscéh 200 éves múltra tekintett vissza. Gyöngyösön működött a Szent Borbála konfraternitás, azaz vallásos céh. Az elemző levéltári kutatás felderítette, hogy megyénkben több mint 70 ilyen vallásos céh, társaság működött, melyek vas- szigorral szabták meg az eín- bér hétköznapi életét. — s figyelemre méltó hogy ezek alapítólevelét is jóvá kellett hagyniuk. Lénárt Andor, aki ennek az izgalmasan érdekes témakörnek valóban a „gazdája”, úgy ítéli meg. hogy ezek a kon f rate rpitások társadalmat formáló szereppel bírlak, még a hétköznapi élet apró dolgaiban is. Természetesen a vallásos élet normáinak feltétlen betartása felett őrködtek. Az égyes konfraternitásoknak volt sabuzgón csapta a szelet. El- sie-nek. akkor közli ezt Go- reüli bandájával, Sheenositz pedig menten megpukkad... — Tehát nem volt bizonyos abban.' hogy azon az estén Clark járt a tímárműhelyben? — Sejtettem, de addig nem voltam biztos benne, amíg meg nem találtuk Van der Hook felöltőjének zsebében a zálogcédulát, és rá nem jöttünk, hogy Duke is belekeveredett ebbe a zűrös ügybe, Levinnel és Sebasti- annal egyetemben. Alice Gratz mindent tudott. de nem szólhatott, mert félt McNamarától. — Nos és a biztosítási kötvény? — A biztosítási kötvényt, mint tudja — ha hajlandó megerőltetni az agyát — Austerville nevére áilították ki. ez a kutya pedig Paster- son embere. Éppen ő fedte fel az egész ügyet... — Süllyedjek el. ha értem! — Nem, ezt egyáltalán nem kívánom! Inkább fizessen nekem egy pohár whiskyt. .. Fordította: Gellért György ját szőlejük is. amit közösen, megadott rend szerint míveltek. Az ilyen szőlők haszna három részre osztódott: 1—1 rész lett a társaságé és az oltáráé, a harmadik részt pedig közösen felélték. A 8ZÖLÖMIVES CÉH megalapítására Egerben az első kísérlet a XtX. század elején történt, s az akciót a városi magisztrátus is lelkesen pártfogolta. Több városnál puhatolództak levélben, Pécsen, Temesváron, Székes- fehérváron és Gyöngyösön. A Gyöngyösről küldött szíves tájékoztatóból kiderült, hogy az odavaló szőlőmíves céh az 1700-as évek legelején jóváhagyott konfraterni- tási alapszabállyal működött. Tehát a szőlömüves céh és a konfraternitás idővel eggyé nőtt össze. Egerben azonban mégsem alakult meg a sző- lömivesek céhe, mivel az érsek tetszésével nem találkozott. Lénárt Andor múzeumi könyvtáros másik nagy kutatási területe a fertáíymes- terek problematikája Egeiben. Ezzel a kérdéssel a jó öreg Breznay Imre túlontúl is sokat foglalkozott, de még mindig nyitott kérdés a kialakulása, a XVII. századvég helyzete. Alapjukat a tizenként, — egy-egy tizedes, decufió — vezetésével letelepített hajdúk alkották, s ebből fejlődött ki az oly híressé vált és hosszú életet megélt fertálymesterség. Az idősebb egriek még jól emlékeznek a százráncú fekete, de piros béléses fertálymes- terköpenyre, körgallérra, s a városi életben eseményszámba ment Apolló-napi ünnepségekre. Tovább faggatva riportalanyomat, fény derül arra is, hogy az egri helytörténeti kutatás egyik jelese, Lénárt Andor előszeretettel foglalkozott az egri vár lerombolásával. A viszonylag épen maradt belső vár és a püspöki Szent János székesegyház sorsát Eszterházy Károly azzal pecsételi meg, hogy megvásárolja a kincstártól, majd pedig a belefektetett szép uUmma pénzt tússzá kívánja kapni azzal, hogy a vár épületeit, a várfalakat lebontatta, illetve — s ez igen jelentékeny megállapítás! — a várdomb alapját alkotó darázskövet elkezdte bányásztatni. EGY KUTATÓ MÉM lehet tervek nélkül. Lénárt Andőr azzal kíván levéltári kutatásai nyomán foglalkozni, hogy kik é6 hogyan, minő keretek között termelik, állítják elő azokat az építőipari alapanyagokat (zsindely, tégla, kő. üvegj, melyekből a barokk Eger kiépült. Ez a munka már a céhen kívüli kézműipar kérdését jelenti, mivel ezek a kézművesek nem tömörültek céhekbe. Különlegesen nagy érdeklődésre tarthat számot az Eger határában bányászott, kitermelt s a XVIII. században országos hírre szert tett zsin- delykő. Lénárt Andor búcsúzóul még elmondja, hogy tanulmányait a Heves megyei Levéltár közleményei, az Archívum közli, de például a Hevesi Szemle utolsó számában is érdekes írást olvashatunk tőle. Biztosak lehetünk abban, hogy Lénárt, aki nem tartozik az úgynevezett nyüzsgő, szereplő helytörténészek sorába. még sok érdekes 8 nem kevésbé jelentékeny levéltárt kutatással fogja gazdagítani Heves megye helytörténetének szakirodalmát. Sugár István jelképes összegéit 1.3—2, Képzőművészeti világhét ’80 Művészet a változó világban Pécsi István / ------- '■ 1 " 1 JI ,J 1 \ 4
