Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-10 / 187. szám

Kiui s huHcímvölgyböl Hát a munkásbecsület? Egy levél fekszik előttem. Minden sorul betéve tudom már. mégis újra meg újra fel­háborít. Idézek belőle: .......A vezető már a fe lszállásnál gorombáskodott velem, mert nem volt aprópénzem, csak papírhúszasom. Ha egy utas fel nem váltja, talán le is zavart volna a kocsiról. Azt kiabálta, hogy ö nem OTP. nem köteles pénzt váltani, s akinek nem tetszik, menjen gyalog. Nekem az ötö­dik megállóban kellett volna leszállni. onnan már közel van a piac. Két teli kosárral ide­jében odaát Ham az ajtóhoz, és megnyomtam a gombot. A buszvezető nem is lassított, pedig a megállóban is többen várakoztak, fel akar. lak szállni. Csak a városi tanácsnál volt haj­landó megállni, onnan kellett a nehéz cso- mc.nokkal visszagyalogolnom Egy asszony rá. szóit, hogy miért nem állt meg a piactér előtt láthatta, hogy le akartak szállni, azt felelte neki. hogy törődjön a maga dolgával, amíg szépen van. Én a kocsi számát nem je­gyeztem meg. pedig az uram szerint azt kel­lett volna csak azt tudom, hogy július IR-án d'delőtl történt, és a vezető öszes hajú, bar ■na ’ ajuszú ember volt..." A buszvezető ugyanolyan dolgozó ember, mint P. Gáborné aki a hajnalban szedett zöldségét, gyümölcsét vitte aznap a piacra, hogy annyival is több jusson a városiak asz­talára . . . Az egyik autószerviz gépkocsiszerelöje jú­niusban egy hét szabadságra utazott rokonai­hoz. „Ridiküljét” — így nevezi a szakmai szleng a szerszámos vasládikát — annak rendie-módja szerint lelakatolta, s letette a munkapadja mellé, mert a láda a szerszám­szekrénybe nem fér be. Eltelt a hét, s amikor visszajött, a ládá­nak hült helyét találta. Először azt hitte, ug­ratás az egész. Nem akarta elhinni. hogy meglopták. Hogy lába kelt a villáskulcsoknak és csavarhúzóknak, a kombinált- és csípőfo­góknak, a dugókulcsoknak és kalapácsoknak, a maga csinálta láncfeszítőnek és T-kulcsok, nah. Mindannak, amivel évtizedek óla a ke­nyerét keresi. Ki lophatta eV! Kívülálló biztosan nem, hiszen egy idegent nem engedne ki a portás szerszámládával a kezében. Műszaki vezető, irodai dolgozó sem jöhetett szóba, ugyan­ezért. Maradlak tehát a munkatársak, a gép­kocsi szerelők. Az ö kezükben megszokott lát­vány a szerszámos láda, nem tűnik fel sen­kinek. Az ember elképed: hát a munkásbecsület?! Tudom, hogy ma is azok vannak többség­ben, akik társadalmi munkában rokkantko­csit csinálnak üzemi balesetet szenvedett munkatársuknak, akik szabad szombatjukon eljárnak egymásnak házat építeni, akik sza­bad idejükben rönkvárat és betoncsúzdát épí­tenék lakóhelyük gyermekjátszóterén: akik munka közben újításon törik a fejüket és a segélykérő felhívásra több századmagukkal sietnek vért adni egy szerencsétlenség sebe­sültjeinek. Ők vannak többségben, nem az üzemi szarkák, a lógósok, a fusizók. Ám ezt a fele­lőtlen kisebbséget meg kell végre fékezni. A munkaidőben a söntéspultnak támaszkodókat: a munkahelyi kollektív fémgyűjtés egyéni haszonélvezőit: a műszak közben kártyázó- kat: a notórius elkésőket. Mindazokat, akik még nem tanultak meg, hogy mi á munkásbecsület. (ny. e.) fl „tettes” köztük van Ha csoda nem történik — márpedig mostanában egyre ritkábban bízhatunk benne —, akkor az 1980—81-es tan­év megkezdéséig nem készül el az egy évvel ezelőtt be­zárt egri Petőfi Sándor kö­zépiskolai fiúkollégium fel­újítása. A kollégiumokban egyéb­ként is szűkölködő iskola- varosban, hogy hol helyezik el majd — mert szállásuk mindenkeppen lesz — a több, mint százhúsz tanulót, azt pillanatnyilag senki sem tudja. És az illetékesek — Heves megye Tanácsa, á ta­nácsi tervező, a tanácsi épí­tőipari vállalat — vezetői sem tisztázták még véglege­sen, hogy tulajdonképpen miért, és kik miatt is halad a tervezettnél jóval lassúbb ütemben az épület felújítása. Hogy egy beruházás, vagy egy fejlesztés, felújítás nem készül el az eredeti határ­időre. az nálunk már nem jelent szenzációt, sőt, sajnos még csak meglepetést sem. Hozzászoktunk, kívülről fúj­juk az indokokat, aztán az ünnepélyes átadás-átvétel ceremóniáin az esetek döntő többségében baráti kezet nyújtunk. es véglegesen megbocsátunk az uj alkotá­sokat létrehozó fő- és mel­lekszereplőknek. Minden bizonnyal így lesz ez majd a Petőfi Sándor Kollégiummal kapcsolatosan is. Amiért mégis elébe vá­gunk a happy endnek. annak azonban nemcsak oka, ha­nem talán még némi tanul­sága is van. Mert ez esetben egészen pontosan arról van szó, hogy a megfiatalításra ítélt kollégium ugyanúgy ta­nácsi „üzemnek” számít, mint azok a vállalatok, ame­lyek ígéretet tettek a mun­kálatok megtervezésére — Heves megyei Tervező Vál­lalat — és kivitelezésre —■ Heves .megyei Tanácsi Épí­tőipari Vállalat. Vagyis, mondhatjuk úgy is: az egész tulajdonkeppen egv „családi” vállalkozás. Így tehát, az a bizonyos gyeplő — legalábbis elmé­letben — egy kézben van. A hanyagok, a mulasztók meg- leckéztetéséhez, vagy a mun­kálatok meggyorsításához néhány egyszerű, de határo­zottan és időben elhangzó utasítás is elég lett tolna. Mert persze, hogy inás a helyzet, ha mondjuk az épu let "új ajtajait egy mexikói, padlóit egy brazil, csempéit egy svéd, falait egy Singa­pur!. berendezését pedig egy ausztrál cégtől rendelik meg. És lám, egy tanácsi léte­sítményt a tanács vállalatai mégsem tudtak határidőre megvalósítani. Nem -hivat- Jwsúiataak tehát az érintet­Wmmsffll Egyszer majd több mint százhúsz tanulónak ad majd újra otthont a felújított kollégium... (Fotó: Szántó György) tek — a felelősség elosztása nem a mi feladatunk — a világpiacon kialakult nehéz­ségekre, az export, az im­port gondjaira, a fő-, es az alvállalkozókra. Ez esetben a „tettest”, vagy a „tettese­ket” itthon, Egerben es egy­más között kell keresniük. Bár az is lehet, hogy tu­lajdonképpen semmiféle rendkívüli esemény nem tör­tént. Elvégre egy kollégium is várhat a sorára. Legfel­jebb időközben majd szót kérnek azok is, akik kitalál­ják és megfogalmazzák a hanyag, a szervezetlen mun­ka jól hangzó újabb „ide­ológiáját ...” Mert ez utóbbihoz aztan igencsak értünk... Knos József Ahol szívesen fogadják az új technikát „Az élenjáró állami gazda­ságok és tennelöszócctke zetek továbbra is fejlődje nek dinamikusan, mutassa nak példát a korszerű ter­melési és gazdálkodás módszerek alkalmazású ban.. (Az MSZMP XII. kong­resszusának határozatából) Sikerek és nehézségek. Ez a kettősség jellemzi a Hevesi Állami Gazdasag elmúlt, csaknem ötesztendős mun­káját. Sikerek, hiszen az V. ötéves terv első két évében országosan is a legjobbak között voltak. Nevüket má­sok is megismerték, hiszen 1977-ben nyereségük elérte a 20 millió forintot, ami kima­gasló eredmény volt! A folytatás már nem volt ilyen sikeres, mert megtor­pantak. Az V. ötéves terv közepétől az egymást követő rendkívüli időjárás jelentős terméskieseseket okozott. Azután 1978. január 1 -Löl egyesültek a Kiskörei Álla­mi Gazdasággal. majd az azt követő átszervezés jelentősen rányomta bélyegét a gazdál­kodásukra. Egymást követték g nehézségek, annak ellené­re. hogy szívesen fogadták az új technikát és kezdeménye- zőleg léptek fel. 0000000-0000 Főleg a zöldségtermelési hagyományokban nagy múl­tú állami gazdaság a Mi­nisztertanács 1976 őszén meg­hirdetett zöldségtermelési programját követően mo­de Hgazdaság címet kapott. Ez újabb lehetőséget kínait ar­ra, hogy a termelést korsze­rűsítsék. Nagy István termelési igaz­gatóhelyettes a következők­kel érvel: — Nálunk a gazdaságban a szántóföldi termelés a meghatározó. A kisköreiek- kel való egyesülés óta 5755 hektáron tevékenykedünk. Valamennyi növényt iparsze­rben termelünk, illetve álla­tainkat rendszerszerűen te­nyésztjük. Ezt még a IV. öt­éves tervben megalapoztuk, amikor a gabona- és a ta­karmánynövény-termelésben a bajai rendszerhez csatla­koztunk. Ugyanez vonatko­zik a zöldségtermelésre is. Tagjai vagyunk a Csányi Ál­lami Gazdaság által irányí­tott TOMATOCOOP társa­ságnak. Ez a paradicsom-, illetve a zöldbabtermeléshez ad technológiát és szaktaná­csot. Az iparszerű termelés nálunk is főleg az elmúlt öt esztendő során forradalmi változási hozott. Megjelentek az úgynevezett nehéz trak­torok, a nagy teljesítményű betakaritógépek, a korszerű talajművelő eszközök é.s számtalan új fajta is, me­lyek a terméseredmények nö­velésében lemérhetek. Foly­tathatom a sor azzal, hogy tagja lettünk a Bólyi Mező- . gazdasági Kombinát által irányított Humulon komló­termelési rendszernek. A rizst a kiskörei Rákháton a szarvasi, a tejelő szarvasmar­hát az agárdi Agrokomplex tartási és takarmányozási rendszer alapján tenyésztjük. Húsmarhatartással is foglal­kozunk. melyhez a szikszó­hortobágyi húsmarha-és juh- tenyésztési rendszer nyújt szaktanácsokat. A tudomá­nyosan megalapozott tápanyag­utánpótláshoz, illetve a ta­karmányozáshoz az Állami Gazdaságok Borsod-Heves megyei Szakszolgálati Állo­mása. illetve a Miskolci Ál­lategészségügyi Intézet, végez folyamatos vizsgálatokat. A visontai Gagarin Hőerőmű mellett, az úgynevezett hul­ladék hőenergia hasznosításé” ra irányuló zöldségtermelési kísérleteinkhez a Sárszent- mihályi Állami Gazdaság szaktanácsait használjuk fel. Gazdaságunk itt Hevesen részt vesz a Hatvani Kon­zervgyárral és a hevesi Rá­kóczi Termelőszövetkezettel közösen létesített paradi- csomátvevő és -lékinyerő ál­lomás működtetésében. Köz­reműködünk a Mátra vidéki Cukorgyárakkal közösen lét­rehozott Urebetin takar­mánygyártó és értékesítő társaságban és a talajjavítást végző Észak-magyarországi Meliorációs Főmérnökség munkájában is. KJ-O-O-OO-O-O-O-OO­A hevesiek a különböző termelési rendszerekben, il­letve társaságokban való együttműködésükért, a szak­tanácsokért mintegy egymil­lió forintot fizetnek ki éven­te. Ez többszörösen megtérül. Nagy István összehasonlító adatokkal bizonyít: — Az iparszerű termelés­sel 1979-ben komlóból hek­táronként 1,1 tonna termést takarítottunk be. Az egy hektárra jutó 175 ezer forin­tos árbevétellel az állaim gazdaságok között elsője let­tünk az országban a komló- termelésben. Aztán ott volt Többen, nagyobb kedvve! Kistermelők Az élelmiszer-termelés gyors ütemű növelésében a nagyüzemeken túl a háztáji es kisgazdaságokra is nagy feladat hárul. A nagyüzemi gazdálkodás állandó fejlesz­tése mellett a kistermelők támogatása agrárpoütikánk szerves része. A kistermelői sertés-áru­termelés jelentőségét látva, több központi intézkedéssel megteremtették az anyagi érdekeltséget: több éves szerződések, évente emelke­dő felár, értékesítési biz­tonság ösztönöznek az állat­tartásra. Megyénkben a He­ves megyei Állat forgalmi es Húsipari Vállalat külön fel­adatként, kezeli a kisterme­lői sertéstermelés támogatá­sát. Minden évben törlesz- téses feltételekkel vemhes kocasüldőt ad a kisterme­lőknek, az igényeknek meg­felelően, ezzel is elősegítve a termelés folyamatosságát. Megkérdeztünk tapaszta­latairól néhány kistermelőt is. Komlón, Kádár Joachimné hat éve foglalkozik sertés- tartással. évente 50—60-at ad le. Több éves szerződése van, rendszeresen vásárolja a malacokat, melyekhez nem mindig lehet olcsón hozzá­jutni. Általában Cornwall fe­hérhúsú keresztezett fajtákat vásárol választási korban, ezeket azért szereti, mert igénytelenebbek. Mint el- jnondta, kicsiny korban ár­pát, kukoricadarát etet, majd folyamatosan tér át a tápra, de eteti a saját földjén ter­melt lucernát, és jól tudja hasznosítani a ház körül megtalálható' konyhai hulla­dékokat. A megemelkedett tápárak miatt ez az etetési mód — főként a gazdasági ab­rak- és a melléktermék-fel­használás — csökkenti a ta­karmányköltséget. A leg­újabb rendelkezés, a felső súlyhatár emelkedése jóval kedvezőbb, ugyanis bizton­ságosabb súlyban 'örteno át­adást, nagyobb jövedelmet hoz a termelőnek, — Gondot okoz azonban — jegyezte meg Kádárné —-, hogy még mindig nem ki­elégítő a tápellátás. Kü- nösen április és május hó­napokban a leggyengébb, ez pedig az ilyen nagy meny- nyiségű sertés hizlalásánál súlyos gondokat okoz. Szihalmon Domoszlai Sán­dor, aki ugyancsak évek óta foglalkozik nagyobb mennyi­ségű sertés hizlalásával, a táp minőségét is kifogásolta. El­mondta, hogy az évi szerző­dése 60 sertés. Ö, mint nagy mennyiségű sertéssel foglalko­zó termelő, több segítséget vár, s nemcsak a maga ne­vében kérte, hogy a terme­lőszövetkezeteknél ne éges­sék fel a szalmát, hanem ad­ják át a háztáji termelők állattartásához. Kért már szalmát a helyi termelőszö­vetkezettől, de sajnos nem kapott. Tiszanánan kocatartáassS és -hizlalást»! foglalkozik Kiss Gábor és felesége, ne­kik csaknem tíz éve kedvenc háziállataik a malacok, a hízók. Az idén 60-ra szer­ződtek, eddig 38-at adtak le. A kocatartás előnyéről be­szélve elmondotta Kissné, hogy saját neveléséből tudja biztosítani a hízó-alapanya­got. ami nagymértékben be­folyásolja a hizlalási költsé­get. Tapasztalata az, hogy a kocák fajtája meghatározó lehet a hizlalásnál, ezért elsősorban a lapályi fajtájú kocák kihelyezése a legcél­szerűbb. Ennek a fajtának nagyobb a szaporasága és a malacnevelő képessége. Felvetődött a kistermelők körében az is, hogy a nagy számú sertés hizlalását elő­segítené, ha félévkor az idő­arányos teljesítés után elszá­molnák a több éves felárat. Ez elsősorban a takarmány vásárlásához nyújtana nagy segítséget. A kedvezőbb feltételek, mint ^ tapasztalható, felendi- tették a sertéstenyésztést, De a szervezettebb takar ­mányeliátás, a nagyüzemek­kel való jobb együttműködés még gyarapíthatná ezeket az eredményeket Gpenes István a rizs, amely 2.2 tonnát adott hektá fanként, 'A Hungarofríz tehénállománnyal elértük a 4500 literes tejtermlést és el­sők között vagyunk a me­gyei versenyben. Állami tá­mogatással az elmúlt öt esz­tendőben 121 millió forintos fejlesztést valósítottunk meg, ami jelentős alap a további munkánkhoz. Például telje­sen gépesítettük a komloter- melést és a termés feldolgo­zásához korszerű szállítót is építettünk. A tehenészetben 208 férőhelyes új istállót épí­tettünk a pusztacsászári te­rületen. Ezenkívül 800 férő­helyes hizómarha-istállót is létesítettünk. Mellettük a meglevő telepeket is bővítet­tük. Az állatok takarmány- ellátását szolgálja az 50 hek- tár új gyep, melyet az el­múlt évek alatt telepítettünk. Elkészült a 320 hektáras rizstelep teljes rekonstrukció­ja. A határban hét kilomé­ter hosszú üzemi utat ékí­tettünk, amely a korszerű szállítást segíti, elő. És nem- utolsósorban tavaly 30 millió forintéit felépítettük a vi- sontai Gagarin Hőerőmű úgy­nevezett hulladék energiáját hasznosító 0,3 hektáras nö­vényházunkat, melyben a zöldségtermelési kísérleteket gazdaságunk irányítja. >0000-0 oooo-o c Vannak tehát eredmények, a hevesiek azonban közel sem elégedettek ezzel. Míg 1977- ben csaknem 20 millió volt a nyereségük, addig 1978- b.an ez 5.1 millióra csökkent. Tavaly 5,6 millió volt és az idén ugyanennyit terveznek, a 136 milliós árbevétel mel­lett. Bizakodnak is, hiszen :ó a gabonatermésük es a töb­bi növényekből is hasonlóka reményeik. — Azt hiszem, az elmúlt két esztendőben a rendkívüli időjárás okozta terméskiesé­sek mellett jócskán voltak szervezési hibáink is — han­goztatja a termelési igazgató- helyettes. — így semmikép­pen sem lehetünk elégedet­tek. miután ennél sokkal többre vagyunk képesek. Kezdeményezésekkel. a he­lyi lehetőségeink teljes ki­használására törekedve ké­szítjük el gazdaságunk VI. ötéves tervét. Mi eddig is szívesen fogadtuk az új tech­nikát. s erre építünk a jövő­ben is. A szigorúbb közgaz­dasági teltételek között sze­retnénk azonban minél ha­marabb kilábalni a hullám­völgyből es megerősödve is­mét a jobbak közé felzár­kózni. A következő öt esz­tendőben nagyobb szakoso­dásra törekszünk. Egyes ága­zatokat ezért jobban fejlesz­tünk, mint eddig. Csökkent­jük a zöldségtermö területet és a jövedelmezőségre törek­szünk. Fő terményünk ma­radt a tájnak megfelelő dinnye és a paradicsom. A rizstermelést várhatóan 1985- ig fokozatosan felszámoljuk, miután a világ legészakibb rizstermelő részén, a Rákhá­ton foglalkozunk ezzel a nö­vénnyel, nem kis kockázatot vállalva vele. A kedvező pia­ci lehetőségeket mérlegelve fejlesztjük .szőlőtermelésün­ket, A gyöngyös—domoszlói rendszerhez csatlakozva gépi szüretié alkalmas, korszerű minőségi szőlőfajtákat tele­pítünk. Az állattenyésztésben az eddigi két fő ágazat, a tejtermelés és a húsmarha­tartás megmarad. A legtöb­bet azonban a munkaszerve­zésen igyekszünk tökéletesí­teni. meri ebben nagyon sok a tarlalck Így várható, hogy ismét jobb eredményeink lesznek! Mentusz Károly Í9S9. atigiwEtns 19., -wasansa#

Next

/
Oldalképek
Tartalom