Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-08 / 185. szám
Közlekedésbiztonság az autópályákon Interjú az Országos Rendőr-főkapitányság útvonalellenőrzö parancsnokával Az Interjú, amelyet aJabb közit! íU, az M7-es autópályával készült, kmelycn sokan utaznak Heves megyeiek is. Az alábbi megállapítások azonban érvényesek az M3-as már meglevő és megépülő autópálya- szakaszaivai is. A tanulságok nem számhoz, hanem az autópályához kötődnek. Az M7-esen most van a főszezon. Talán nem érdektelen megjegyezni, hogy az autópályán is — csakúgy, mint az üdülőkben — három időszakot tartanak nyilván. Az előszezon március harmadik vasárnapjától június elsejéig tartott, június elsejétől szeptember harmincadikéig a főszezon zajlik, majd ezt követi október elseje és huszonkilencedike között az Utószezon. Túl vagyunk már az elsőn, a második e napokban éri el a csúcsot, a harmadik még hátra van. Az elmúlt négy hónap milyen tapasztalatokat hozott? — érről kértünk tájékoztatást Pongor Sándor rendőr századostól, az Országos Rendőr- főkapitányság Űtvonálel- lenőrző Parancsnoksága vezetőjétől. — Kezdjük az előszezonnal. Erről az időszakról nincs különösebb mondanivaló, ha csak az nem, hogy a szeszé-, lyes időjárás és a kisebb idegenforgalom miatt a forgalom lénj'égesen csendesebb volt, mint a korábbi évek hasonló időszakába^!. Minden bizonnyal ez is közrejátszott abban, hogy a balesetek száma is csökkent. Itt jegyezném meg, hogy július 30-ig bezárólag ez az első olyan évünk, amikor az autópályán nem történt halálos kimenetelű baleset.» — Minek köszönhető ez? A szeszélyes nyárnak, a kisebb turistaforgalomnak, vagy valami másnak is? — Mint említettem, az előszezonban e két tényező valóban hatott a balesetek csökkenésére. Most viszont már a második hónapot zártuk a főszezonban, a korábbi évekhez hasonló csúcsforgalommal, és hogy ebben az időszakban sem történt halálos kimenetelű vagy például a korábbi évben elég gyakori tömeges karambol az véleményem szerint más tényezőknek is köszönhető. — Például? — Például a 100 kilométeres sebességkorlátozással az M7-es forgalma higgadtabb lett. az alacsonyabb sebesség miatt kevésbé alakulnak ki veszélyhelyzetek. Ehhez persze — a rendelkezésen túl—’ mindenekelőtt arra van szükség. hogy az autósok megtartsák a segességhatárt. — És megtartják? — A többség igen. Az igazság az, hogy a hosszú hétvégeken, vagyis péntek délutántól vasárnap reggelig, a pálya mindkét sávjában egymást követik a kocsik. A pálya annyira telített.' hógv nagyobb sebességre, esztelen száguldozásra nincs is lehetőség. Persze, olykor-olykor előfordul, hogy a konvojban valaki a megengedett sebességhatáron felül szeretne menni, rááll az előtte haladó kocsira, s villogtatással, kürttel akarja arra kényszeríteni, hogy engedjen utat neki. Ez egyrészt teljesen értelmetlen,' hiszen mit ér vele, ha egy kocsit sikerül a másik sávba kényszerítenie, másrészt veszélyes. mert megbontja a pályán kiala-. kuli ritmust, és a zavarból, kapkodásból sohasem származik jó. —: Korábban gyakori látvány volt a gályán a hibás, vagy a leállósávon indok nélkül parkoló jármji. Most mi a. helyzet? i— Az emberek - a maguk kárán tanulnak.-.. Mindenesetre tény. hogy a korábbi évekhez képest nagyobb gondot fordítanak , járművük műszaki állapotára, ebből következően a pályán jóval kevesebb a meghibásodott Jármű. A leállósávot sem használják már pihenőnek. Ügy is mondhatnám, a magyar autóstársadalom mar felnőtt az autópálya-közlekedéshez is. Az M7-esnek kialakult a törzsközönsége, akik majd minden hétvégen ezt az utat járják, s elsajátítot-' ták az alapvető tudni valókat, hiszen az ő érdekük, hogy riyugodtan, folyamatosan, biztonságosan haladva — célba érjenek. Jellemző egyébként, hogy a kevésbé gyakorlott autósok, vagy -azok. akik tudják, hogy kocsijuk nem képes az autópálya-sebességre, mind többen, és önkénl választják a 70-est. a régi balatoni utat. Ez is új jelenség. — A pályán most is szép számmal látni stoposokat... — Sajnos igen. pedig a stopolás (főként este) nem veszélytelen. Kedvenc vadászterületük a leállósáv, pedig itt nemcsak veszélyes a várakozás, hanem felesleges is, hiszen mint említettem. mind kevesebb autós áll le ok nélkül a leállósávban. Mások, a benzinkutak környékén, a felhajtósávon várnak a szerencsére nem is sejtve, hogy azt az autóst hozzák veszélyes helyzetbe, aki netán felveszi őket. Aki ugyanis itt megáll, nehezen tud ismét felgyorsítani any- nyira. hogy veszélytelenül becsatlakozzék a forgalomba. Egyébként: autópályán, autóúton gyalogosan közlekedni tilos... ' — Mi az, amire az eddig mondott kedvező tapasztalatokon túl is felhívná a figyelmet? — Mindenekelőtt arra, hogy célszerűbb jobban megválasztani a hazaindulás idejét. A vasárnap délutáni csúcs ÍR és 20 óra között zajlik, ilyenkor mindkét sav telített, a percenkénti járműszám 35 körül mozog. Ilyenkor autózni fokozott idegi megterhelést jelent, aki teh^t teheti, induljon előbb, vagy később. Mindenké'ppen nagyobb figyelmet és önuralmat javaslok a városba bevezető útszakaszon: az autópálya kétszer két sávjába csatlakozik a 70-es út is; aki tehát rossz sávot választ, és itt akar sávot váltani — nem pedig jó előre a számára megfelelő sávot választva — nehéz helyzetbe jut. Nem véletlen, hogy itt meglehetősen gyakori a koccanásos baleset. Végül, ha a pályán bármi történik, legyen az koccanás, műszaki hiba. az első feladat: szabaddá tenni a pályát, vagy a leállósávba húzódni, vagy pedig —, mint .sokan helyesen teszik, ha a belső sávon haladva történik velük valami — az elválasztó, zöld sávba állni. :— Az M7-es mindeddig kedvező krónikája minden bizonnyal a rendőrség állandó jelenlétének is köszönhető. .. — Elsődleges célunk változatlanul a forgalom segítése, a kombinált, — földiégi — ellenőrzéssel pedig a szabálysértők és — sajnos, már az M7-esen sem kevés — ittas vezetők kiszűrése. Az autósok az idén már a fel■ hajtósávoknál is találkozhatnak rendőrrel. Enpek az intézkedésnek kettős célja van: az észlelt szabálysértést, rendkívüli eseményt azonnal továbbítja a mozgóellenőr- zésinek. A másik, hogy a segítségre szoruló autósoknak rendelkezésére álljon. Sajnos ezt a lehetőséget még kevesen veszik igénybe. — Mit var az utószezontól? ,— A várható hagy forgalomban is az eddigi lie/, hasonló ' nyugodt, biztonságos közlekedést. Balogh I.ászló A besenyőlelki Lenin Tsz búzatábláin javában folyik a talajelőkészítés a másoövctcshev. , i (Fotó: Szántó György) íarlóhántás Besenyőtelken NYÁRI BEMUTATOK Fellendülőben a mezőgazdasági kisgép-értékesítés Fellendülőben van a mező- gazdasági kisgép-értékesítés; az Agroti’öszt’ vállalatai a vásárlás megkönnyítésére országszerte nyári bemutatókat tartanak, és rendszeressé tették az Agroker-telepeken a szaktanácsadást. A gépek kezelésére, karbantartására és garanciális , ellátására szakszerű tájékoztatók állnak a vásárlók rendelkezésére. A.z A gr ótröszt illetékesei az MTI munkatársának a kistermelők gépvásárlásairól elmondották: a kereskedelmi hálózat forgalma 197!)-ben hozzávetőleg 300 millió forintot tett ki. Az utóbbi években jelentős javulást értek el a kertészeti kisgépek választékának bővítésével, egyebek között’ az Univerzál típusú motoros kerti gépek bevezetésével. Az idén a két- lóerős motoros kapákból az előző évhez viszonyítva jobb lesz az ellátás. A nagyobb teljesítményű gépek és kis- traktorok szintén igen kelendőek. A vásárláskor minden eset. ben kiadják a garanciális csekkfüzetet, amely tartalmazza, hogy meghibásodás esetén melyik szerviz végzi garanciális idő alatt a díjtalan javítást. Az alkatrészellátást a Mezőgazdasági Gépalkatrészellátó Vállalat biztosítja a megyei Agroker vállalatokon keresztül. Ajánlatos a legfontosabb alkatrészekből mik nimális -készletet beszerezni a géppel együtt, hogy a garanciális idő lejárta után ne kelljen minden egyes alkatrészért a forgalmazó vállalatot megkeresni. A telepeken előjegyzést vesznek fel az 1980. február ti-án megjelent rendelet alapján megvásárolható 22 kilo- wattos (30 lóerős) traktorokra. (MTI) Űszi történet. A gépkocsivezető, aki ,Gyöngyös és Budapest között járta az utat a vállalat teherautóján. az egyik napon merészet gondolt. Aztán, égy óvatlan pillanatban. nyélbe is ütötte a dolgot: rakodás közben, nagy hirtelen feldobott' még a platóra 50 négyzetméternyi szőnyegpadlót, valami kilencezer forintos értékben. A közelben levő művezető azonban gyanút fogott, s menten utána is akart nézni az ügynek. Már majdnem felkapaszkodott a járműre, amikor a pilóta gyorsan gázt adott. s megiramodott a „szajréval”. Az éber középvezető így menthetetlenül leesett, s csupán szerencséjének köszönhette, hogy megúszta különösebb sérülés nélkül, nem történt mindjárt kettős vétség. Pórul járt viszont az üzemi szarka, mert hiaba rejtette ei utóbb a lopott holmit sülysápi rokonánál — csak ráakadtak keresői. Egy másik, már már krímibe illő eset. Szintén szőnyeg- padlóval történt, de ez alkalommal Egerben, ahol a ..szemfüles” szaki visszamaradt társaitól az ebédidőben, s á munkálatok alatt álló lakóház két szobához méretre szabott anyagai néhány perc alatt megfelezte. Ugyanis éppen így felelt volna meg saját otthonához. Dolga került, vagy-legalábbis sikerül majd a terve — ám a sietségen rajtavesztett. Ha a szomszédos lépcsőház szeméttárolójában el is rejtette zsákmánya egyik részét, a másikat elárulta a szokatlanul durva vágás. Nem kellett túL ságosan bravúros nyomozás az ügy felfedéséhez, hiszen az illetőt már különben is figyelték. Amikor pedig valahogyan a bicskájára is kíváncsiak lettek, mindéi teljesen világossá lett. A pengén ugyanis félreérthetetlenül ott ragadt egy, a szőnyegpadlóból származó nyersqumidarab. Tavaszi eset. A ” festőről,, aki már+már közismert volt a megyeszékhelyen maszek vállalásairól. Tízezerért ígért munkát fűnek-fának. természetesen: mindig anyaggal együtt. Nos, ez az anyag volt az, ami kiváltképpen szemet szúrt, s végül is házkutatáshoz vezetett. Nem is eredménytelenül, mert a razzia során 56 ezer forint értékű — s az azonosítás/ szerint a vállalat kórházi munkáinál használt — anyagot tudtak lefoglalni. Annyit, hogy egy egész autó tele lett vele! A fiatalember — akinek egyébként szépen berendezett OTP-s lakása, saját személygépkocsija van. Jize- té'pe pedig a szakmában közismerten „soványabb” téli hónapokban is 4500 forint, körül jár — természetesen megpróbálta menteni amenL. hetőt. Sanyarú gyerekkorára hivatkozott, s arra, hogy családjának nyilvánvalóan már szebb életet szánt, azért ügyeskedett válogatás nélkül —, de_a legkevésbé sem tudta meghatni, elnézésre késztetni a rendőrséget. Egy ismeretlen tettes, pedig azt a helyzetet iparkodott meglovagolni, hogy a szak-szerelőipar közismert gondokkal küzd, számos esetben ideiglenes, sokszor éppen a kivitelezés alatA álló épületekben, lakásokban kénytelen kialakítani raktárait. Szóval, valahogy így történt a hatvani Horváth Mihály úton is, ahol a tolvaj könnyedén levághatta a lezárt ajtó lakatját, s — finoman szólva — eltulajdonította a tárolóhelyiségben levő, mintegy ötezer forintos sarokcsiszoló gépet. Sajnos, mindmáig ismeretlen az a betörő is. aki külön-, ben a betörés minden nyoma. sértetlenül hagyott biztonsági zár mellett. Egerben vett . magához 25 ezer forint értékű lakatosszerszámot, munkaeszközt. S — mert nyáron sem alszik az ..ördög” — néhány hete is előfordult -még egy s más. Például a vállalat kispesti munkahelyén „megfújtak” egy ti 365 forintot érő. elektromos tokozott berendezést. míg Gödöllőn a lezárt MTZ traktor vezetőfülkéjét törték fel a gépésznaplóban hagyott. 750 literre szóló gázolajjegyért, hogy csupán néhány frissebb „emlékről” szóljunk. Szabó Tibor, a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat rendészeti csoportvezetője persze még sorolhatná jócskán* a naplójába, beírta- kat, de sem nagy kedve, sem sok ideje nincs arra. hoav a sok kellemetlenséget idézgesse. — Évi 30—50 eset kerül a naplónkba — magyarázza rövidre fogva a szót —, meggyőződésünk azonban, hogy valójában mindig több is előfordul Az az igazság, hogy bár évek óta szervezett ren- dész.e! van nálunk is. s nem kevesebb, mint 35 személy tartozik az. állományunkhoz a különféle munkahelyek 70 éjjeliőre mellett, egyszerűen képtelenség mindenkinek a sarkában lenni. Sokféle ember dolgozik vállalatunknál, kénytelen cégünk olykor még börtönviselt embereket is foglalkoztatni, hogy gyorsabb legyen egy-egy építkezés. Nem egy ember — néha még a jóravalónak látszó is — „Csáki szalmájának” tekinti a közvagyont, s bizony ott prédája, ahol éppen csak alkalma van rá. Visznek szinte mindent, leginkább azonban festékanyagot, csempét, metlachi-lapot. padlószőnyeget, vizes és gázos anyagokat. szerelvényeket, szerszámokat, kisgépeket, mint az említett néhány esetből is kitűnik. Felerészben, vagy 00 százalékban ugyan megtérül az érték, a többi viszont a legjobb igyekezetünk, a legnagyobb segítség mellett is veszteség a vállalatnak. — Mi javíthatna a szakmában másutt is hasonló helyzeten? — Egyetlen mondatban aligha tudnék felelni erre. Ügy vélem, > mindenekelőtt az emberi magatartásnak kellene nagy általánosságban megváltoznia. nem szabadna szó szerint értelmeznie senkinek senil, hogy „ami a vállalaté, az ak enyém .is”. Minden lopott holmi ugyanis nemcsak „.gyarapít”, hanem* igenis: szegénvít. károsít is. Hiszen a közös osztásnál, juttatásnál nyilvánvalóan kevesébb jut, ha közben rövidítik a javakat. Másrészt feltétlenül nagyobb gondot kellene fordítani a tárolásra, a raktározásra. a sokat emlegetett anyagi, erkölcsi ösztönzés eddiginél jobb érvényesítésére lenne szükség a portások, éjjeliőrök, nem utolsósorban pedig a rendészek körében. Az1 eddiginél határozottabban kellene alkalmazni a felelősségre vonást a hanyag. hűtlen kezelés esetén, s nem szabadna sokáig elhúzódniuk a fegyelmi eljárásoknak. Vállalatunk1 vezetősége is időről időre azon van, hogy javítson a helyzeten. Igazán éppen eleget tesz a segítségünkre — munkánk eredményesebbé válásához éppen mostanában kapunk például ■ olyan korszerű technikai felszerelést is. mint a rádiótelefon —. de úgy érzem. még mindig nem elegendő az igyekezet. A társadalmi tulajdon védelme többet, sokkal többet követel! G.vóni Gyula 1980. augusztus 8,, péntsJn Gurul a szőnyegpadló — Az árulkodó bicskapenge — A festökirály pechje — A betörő mestermüve Egy rendész naplójából
