Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-05 / 182. szám

Hol tartunk? RENDSZERES OLVASÓJA vagyok egyik napilapunk népszerű állandó rovatának, amely az „Itt tartunk” cí­met viseli. Összeállítás friss adatokból: miként alakult főbb népgazdasági ágazata­ink termelése az előző év hasonló időszakához képest. Legutóbb megtudtam — épp a napokban —, hogy az év első öt hónapjában a múlt év január—májusi ered­ményhez viszonyítva némi­leg csökkent az állami és a szövetkezeti ipar terme­lése, bár egyes területeken, többek között a textil-ruhá­zati, az építőanyag-, a villa- mosenergia-iparban vagy az alumíniumkohászatban növekedés tapasztalható. Több lakást adtak át, de ugyanakkor kevesebb építé­séhez kezdtek hozzá, a me­zőgazdasági termékek fel­vásárlása csekély mértékben alacsonyabb volt, viszont több élőállatot vásároltak fel, s míg az import mér­séklődött, lényegesen több árut exportált az ország. Fontosnak tartom a statisz­tikának ezt a józanságát ah­hoz, hogy a magam tájéko­zottsága hiteles legyen. De túl a számszerűségen, min­dig megfogalmazódik ben­nem a kérdés: hol tartunk a számokkal kevésbé, vagy egyáltalán nem mérhető társadalmi tünetek számba­vételével, amelyek termé­szetesen az ilyen statisztikai összesítésekben is tükröződ­nek. Más szavakkal: azt köve­tően. hogy annyit hallunk, olvasunk a nehézségekről, a további fejlődés bonyolul­tabbá vált feltételeiről, amelyeknek megteremtésé­hez a korábbinál nagyobb összefogásra, fegyelmezett­Ha nem főz a mama ségre van szükség, vajon mindannyian komolyabban vesszük-e a munkát, ön­magunkat, saját küldetésün­ket, s hozzáteszi-e minden­ki azt a pluszt a közös erő­feszítésekhez, ami nélkül még a szerény mértékű elő­rehaladás sem lehetséges? Erre a kérdésre ma nem lehet egyértelmű igennel fe­lelni. Dolgozunk, dolgozgatunk, hát persze. Reggel munkába megyünk, onnét este haza és otthon is mindig akad tennivaló, okkal panaszkod­nak annyian örökös fáradt­ságról. De ha elnézem itt a házunk előtt a felbontott úttestet, ami jó két hónap óta úgy áll, ahogyan fel­bontották, enyhén szólva lassúnak találom a tempót. Hétszámra nem dolgozik itt egy teremtett lélek sem, a táblát is eltüntették már jó ideje, amely azt adta hí­rül, hogy ezt a munkát a harmadik negyedévben ké­szen átadják. Néha meg­pezsdül a környék: furcsa­mód épp szabad szombato­kon. A plusz bélért, ami ilyenkor jár, vajon tényle­ges plusz-e a teljesítmény? S olyan ráérősen mozog ak­kor is mindenki. Nem rit­kák a hosszú pihenők, a kedélyes fröccsözések. PÁR EVE MÉG divat volt elmarasztalni a munkáso­kat az ilyen csel lengésekért. Jó. hogy kezdünk leszokni erről. Ma inkább azt kér­dezzük : nem a szervezéssel van valami baj? Netán a technológiával? Még mindig több mindenbe belefogunk, mint amennyire lehetősége­ink. adottságaink engednék? Elapróznánk magunkat, amikor erőink koncentrálá­sára lenne szükség? Ilyen és hasonló kérdéseket sok­szor fölteszünk magunknak, s az, aki hangosan is ki­mondja. gyakran kap váll- vonogatást válaszként. Mér­gez az ilyen egykedvűség. Más szóval közönynek ne­vezik. Azért veszélyes, mert fé­kezi., lebénítja az embert. Melyek az összetevői a közönyösségnek, ami látszó­lag érzéketlen a többre- jobbra való ösztökélés iránt? Van egészséges indítéka is. Az a körülmény, amit mindannyian látunk, tu­dunk: amerre nézünk, épül, gyarapszik az ország, sző­kébb és tágabb környeze­tünk. Ezt látva sokan nem is szeretnek a gondokon rá­gódni, s ha valaki szóba hozza előttük, akadnak, akik el sem hiszik, hogy itt meg ott annyiféle probléma, gond létezik. Fölvettünk egy meg­lehetősen kényelmes életrit­must, és hajlamosak va­gyunk elfelejteni, hogy tár­sadalmi méretekben a kö­zöny, az eltunyulás nem­csak a jövő várható ered­ményeitől foszthat meg ben­nünket, hanem egymástól is elidegenít Talán ez a legveszélye­sebb az egészben. Hogy a közönyös embert nem ér­dekli a másik ember. AZ ILYEN ÉS HASONLÓ egyszerű okfejtések végén már élesebben vetődik fel a kérdés: „hol tartunk hát?” S azt érezzük: ami feleletet a statisztika tud adni. bár­mily sok is. nem elegendő. A statisztika az elmúlt időt regisztrálja. De nekünk fel kell tudnunk mérni a jö­vőnket is. Kovács Imre Laurent Paul látogatása megyénkben A hazánkban tartózkodó Laurent Paul, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja az el­múlt hét végét megyénkben töltötte. Programja során egyebek között ellátogatott Egeibe, ahol a megyei párt­bizottságon Barta Alajos me­gyei titkár fogadta és tájé­koztatta szűkebb hazánk po­litikai, gazdasági és társa­dalmi életéről, a lakosság élet- és munkakörülményei­ről. Ezt követően Laurent Paul és a kíséretében levő francia vendégek városnézé­sen vettek részt, megismer­kedtek a barokk település műemlékeivel, történelmi emlékeivel. A nap további részében ellátogattak a nagy francia hazafiról elnevezett Thorez bányaüzembe, utána pedig felkeresték a detki Magyar—Bolgár Termelő- szövetkezet több üzemegysé­gét. Megyénk francia vendégei hétfőn továbbutaztak Hajdú- Bihar megyébe. A francia vendégek Egerrel ismerkednek. Felvételünk ebi- terében Laureat Paul. (Fotó: Perl Márián) Vasárnap is arattak megyénkben A termés fele már a magtárakban van Hit egyék a gyetek? Vasárnaponként, amikor a mama is kiveszi „szabadnap­ját”, s így szól: „Gyerekek, elmegyünk ebédelni valahová, ma nem főzicskélek, pihe­nek” — nos, ilyenkor bizo­nyára kevésbé gondolnak a szülők a kisgyerekre. Hisz mit is ehetnének a kicsinyek valamelyik étte­remben? ★ Turisták ezrei lepik el Egert, szezon vap, s termé­szetesen nemcsak a vasárnap ebédelni igyekvő egriekre kell gondolni, hanem az ide­genekre is, hiszen közöttük sokan akadnak olyanok, akik gyerekkel látogatnak el a barokk városba. Megéhez­nek, ők is ebédelni, vacso­rázni szeretnének. De hol? És mit egyék a gyerek? A válasz erre legtöbbször az — szinte végig sem gon­dolva a dolgot —. majd kap a miénkből! Néhány falat húst, esetleg tunkol a pör­költből. Ha fűszeres is, hadd szokja. Pedig valójában nem mind­egy, hogy mondjuk kétéves kortól olyan hat-nyolc éve­sig mit eszik a gyerek. S vajon gondolnak-e a kicsi­nyekre az éttermekben? Ellátogattunk több egri vendéglátóipari intézménybe is: gyermekmenii-nézőbe. * Kezdjük talán az egyik legismertebbel, . legalábbis mind a turisták, mind a helybeliek által „közkedvelt” és olcsónak számító önki- szolgáló étteremmel a DO- MUS-áruháznál. Az egri áfészhez tartozó egységben tulajdonképpen ilyen, hogy gyermekmenü. nincs. Körülbelül egy éve azonban itt bevezették a zó­naételeket. Tehát fél adag hús, egész adag ' köret. Most szünidő van ugyan, ám a tanítás kezdetekor összeállí­tanak diákmenüt is. Ez csak amolyan ajánlat, árban né­mi kedvezménnyel. Kisgyermeknek mit is (ajánlhatnánk9 Legtöbbször csak egy-, jobb esetben két­féle főzelék kapható, máskor egres, vagy almamártás, má­kos tészta. A primőrök min­dig hiányoznak. Sóskát, spe­nótot, sárgarépát nem készí­tenek. Ha nagy ritkán mégis, abban sincs sok köszönet. Több alkalommal láthatjuk, hogy a gyerekek éppen hogy belenyalnak az ételbe. Itt említenénk meg azt is, hogy ennek a nagy forgalmú önkiszolgáló étteremnek az állandó nyitva tartása este nyolc óráig szól. Nyáron is, amikor még kilenckor is vi­lágos az ég alja. A minap is azt tapasztalhattuk, hogy több gyermekes családok fél nyolc körül már nem vacso­rázhattak. Ügy gondoljuk, a nyári nyitva tartást felül kel­lene vizsgálni. A II. osztályú éttermi rész tovább tart nyitva ugyan, ám itt este már csak frissensül- tek^t lehet kapni: nem épp gyerekeknek valót. Egy házzal odébb, a Felső- magyarországi Vendéglátó Vállalathoz tartozó Három Farkas Étteremben sincs gyermekmenü. Így kimondot­tan. Zónaételekből azonban választhatnak a kicsinyek. Közkedvelt a rántott hús: egy szelet 13 forint. Köret nélkül. S még hozzá a leves, akkor körülbelül húsz fo­rintra jön ki. Előfizetéses kisadag étele­ket főznek itt. Elvitelre. Ta­lán ez is lehet az oka annak, hogy ez az étterem nem olyan közkedvelt, mint lehet­ne. * A minaret melletti Mecset Étteremben is sok idegen megfordul. A Hungária Szál­loda- és Étterem Vállalathoz tartozó egységben gondoltak a kicsinyekre. A gyermekme­nü ára 14—18 forint körül mozog. Egy jó raguleves, hozzá palacsinta, vagy szil­vás gombóc. Délidőbén köz­kedveltek is ezek az ételek. Szinte kifogás nélküli itta kiszolgálás, egyetlen egy ap­róbb dolgot említenénk meg. Nyilván, hogy egy kisgyer­mek nem tud olyan szépen, gondosan, tisztán étkezni, mint egy felnőtt. Fehér dn- maust, vagy vászon szalvétát. illetve élőkét adhatnának a kicsinyeknek. Legalább ilyen jó, ha nem jobb tapasztalatokat szerez­tünk az Unicornis Étterem­ben, amely a Panoráma Szál­loda- és Vendéglátóipari Vál­lalathoz tartozik. A legválto­zatosabb igényeket, kielégítő, . kitűnő konyhájú egységben nap mint nap van gyerekme­nü. Itt is megközelíthető, 13 —18 forintos áron. Az étla­pon két-három naponta vál­tozik a leves és a második fogás. Általános tapasztalat az, hogy minden étteremben hiányoznak a változatos gyü­mölcsök. sajtok, főzelékek. A könnyebb ételek. Jól tudjuk, hogy a magyar konyha nem éppen „könnyűségéről” híres, ám a felsoroltak mindenkép­pen hozzátartoznak a korsze­rű étkezéshez. Főleg a gye­rekeknek, akiknek inkább több fehérjére van szüksé­gük! ★ Nem jártunk végig min-’ den üzletet, lehet, körké­pünk nem teljes. Arra gon­doltunk azonban, hogy fel tudjuk hívni a figyelmet a jobb, korszerűbb vendéglátás érdekében. S úgy sem sze­retnénk járni, mint amikor megírtuk, hogy a sástói ét­teremben nincs gyermekme­nü, s amikor legközelebb visszatértünk oda, már volt, de jó pár forinttal drágább, mint a felnőtt... Józsa Péter Az aratógépekkel egyidöben haladnak a szalmalehúzó traktorok is. A vasárnapi kánikulai idő végre kedvezett a betakarí­tási munkálatoknak is. Az elmúlt hét utolsó napján is dolgoztak a földeken az ara­tók, s mint a Heves megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályán el­mondották. estig az összes termés 55—60 százalékát szállították a terményszárí­tókba. A búza 54. a tavaszi árpa 42 százalékát aratták le. E Hét elején Gyöngyösön és környékén, valamint a hevesi járás egyes területein várhatóan befejezik a beta­karítási munkákat. Az aratás tehát megyeszerte szervezet­ten. tervszerűen történik, a hét végén mindenütt teljes erővel dolgoztak a gépek. Nehézséget a megye északi A Zagyvavölgye Termelőszövetkezetben Varga József főág­Csakugyan AGKER Néha meglepetés éri a gyanútlan újságírót, amikor ke­zébe veszi a friss lappéldányt. Titokzatos hatalmak avatkoz­nak be a kézirat útjába: az íróasztaltól a rotációsig terjedő szakaszon. \ És az ÁGKER-ból így lesz AGROKER. amely utóbbiról viszont mindenki tudhatja, hogy esze ágában sincs gyümöl­csöt venni és eladni. De hát az ÁGKER — kevésbé ismert betűszó. Amiből az is kitetszik. hogy ezekkel a betűsza­vakkal meg vágyunk áldva. Az már szinte „természetesen” következik az előzőek­ből, hogy az eredeti címből: Kettévágott gyümölcsösök — Kettévágott gyümölcsök lett. Utóvégre ez is használtabb ki­fejezés. És minderről az újságíró semmit sem tehet, csak el­nézést kér. (amf) ronómus (balról a második) t légáinak. területei okoznak, elsősorban az egri járásban és a Tisza mentén kell összpontosítani az erőket. Ennek érdekében erre a területre irányítják át azon gazdaságok munkagé­peit, ahol már befejeződött a betakarítás. Jól halad a munka a me- zősZemerei Rimamente Ter­melőszövetkezetben is. Mint Bessenyei Illés főagronómus elmondta, a 162 hektárnyi repcét és az őszi árpa zömét még az esőzések előtt sike­rült learatniuk, jelenleg pe­dig a szövetkezet tíz kom bájnja és öt csehszlovák elő- gep vágja az IVüü hektárnyi napi feladatot ismerteti kol­(Fotó: Szabó Sándor) kenyérgabonát. Á kombáj­nok és szállítójárművek négy csoportra osztva dolgoz­nak a szihalmi és mezősze- merei határ különböző he­lyein. Jó idő esetén — napi 130 hektáros teljesítménnyel — 10—12 nap alatt végeznek a munkával. Éjjel-nappal működik a szövetkezet t*er> ményszárítója, ahonnan ed­dig mintegy százhektárnvi í terület búzatermése került ki. ,NWMMfö 1980. augusztus 5., kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom