Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-31 / 204. szám

' f. országos akvarellbiennálé ~

dolgolc

mm cs ic^pjseicst...”

Hetedik alkalommal otthona és gazdája Eger az ak- varellbiennálénak. A hagyományteremtő szokás szerint ezt az. országos seregszemlét az idén Gadányi .Jenő 35 lapból álló emlékkiállítása teszi gazdagabbá és ünnepélyesebbé.

Gazdagabbá —mondjuk—, mert az 1960-ban meghalt művész munkái mellett egy markáns egyéniség totói sorakoznak; a tárlókban esz- széi. azok a gondolatok, amelyek közül a paravánon néhányat olvasunk. KUT-tag volt, UME-tag folt, a folytonos megújulást kereste, kutatta. azt, amit még nem élt át. amit még nem valósíthatott meg. Az egyik gondolatát ide idézzük: „... az

egyetlen lehetséges egyensúly a dolgok és a képzelet összefüggésében van.” Akár .márványba is lehetne vésni. Számunkra ez az alkofáslé- lektani vallomás kitűnő fogódzót ad az egész tárlathoz, hiszen jobbik hitünk szerint a művész a valóság és a költészet, olyan összhangját teremti meg, amely a mennyi- ségileg és minőségileg is nehezen mérhető egyensúlyt ■adja; a harmóniát, amit az emberek az alkotásban sze. retnek és felkutatnak.

Innen lépjünk tehát ennek a száznál több lapot felsorakoztató kiállításnak a sűrűjébe. Nem tagadjuk, régi és folytonosan ébredő reményünk, hogy ezt az egyensúlyt, ezt a bizonyos aranyhidat, á dolgok és a képzelet közötti sajátságos és titkos érintkezést, amit jobb híján nevezünk művészetnek, vagy művészi teremtésnek, az alkotásokban megtaláljuk. Az élményt, a minket legyőzni és lefegyverezni akaró és képes művek megadják. S ha most a friss, az első benyomásokat összegezni, a korábbi biennálékra visszatekintve a folyamatot ,.:,is szemmel akarjuk tartani, a mérleget pozitívnak kell értékelnünk.

A műfaj derékba da ismert. Néhányan a korábbi résztvevők közül hiányzanak. de újabbak jöttek, a helyükbe. Itt-ott friss és erős egyéniségeknek örülhettünk, váltásokat, változásokat állapíthattunk meg egyik vagy másik alkotó egyéniségnél. A folyamat, amit az évek során végigkísértünk, _ tarka képet mutat. A korábbinál több őszinteséget, néhány erőteljesen felfokozott, drámaiságot kaptunk, kevesebb harsány- sággal, ritkább vagy ritkuló személytelenséggel. De kevesebb humorral is! Nem mondanánk azt, hogy a groteszk hiányzana, de a játékosság. a derű és az asszony báj. a líra mintha megcsappant volna a korábbiakhoz képest. Szaporodott viszont azoknak a száma, akik a dolgok lés a képzelet egyensúlyát a közéleti mondanivalóban lelték meg és nem is akárhogyan, a kozmikus térből immár magyar realitásokat is idézve.

Ha jól számoltunk — a kiállítás katalógusa lekésett a megnyitóról — 42 művész munkáit fogadta el a zsűri erre az eseményre. A műfaj határai mintha ^szélesedni, olykor elmosódni látszanának. Romvári János három Előhívása, vagy Legyei Andrásnak még az aláírása szerint is grafikai munkája nehezen rokonítható, akár tartalma, technikája és eszköztára szerint is például Bi- kácsi Dániellé sok lírával és rokonszenves egyéniséget megjelenítő lapjaival, a Csendes kis kerttel, a Beszélgetéssel vagy a Szabad . szombattal: mennyivel több és hatásosabb az a költészet, amely a bábszerű kis álomfantomokban ölt testet, mint Lengyelnek a folyóiratból kiérnék laphoz hasonlítható ismeretterjesztése. Lehet, hogy mi tévedünk, ez esetben

1980. augusztus 31., vasániar

azonban úgy érezzük, hogy .. a zsűri a műfaj határok megvonásában nagyvonalúan tett kivételt.

És mert egy kiállítás a zsűrinél kezdődik, az ő munkájukkal indul meg, elöljáróban kell szólnunk a bírálók felelősségteljes, ítélkezéséről. Az idén magas és feszesebben tartott, volt az a mérce, ami a kiállításra benyújtott anyagot rostálta. A mai művészeti élet vezérlő gondolatait hangsúlyozottan vette észre. Amikor a díjak odaítéléséről döntött, az igazi hangsúly a művek tartalmára és esztétikumára vetődött, Ahol pedig nem az előre vivő buzdítás kellett, hanem annak megállapítása, hogy valaki tisztességesen, mondhatni évtizedek óta az alkotó mezőny erősebbik felében él és munkálkodik, ott a vásárlások, nagy súllyal a Művelődési Minisztériuméi, nyújtottak elismerést. Ezek a vásárlások azt. is jelentik, hogy az akvarellbiennálé jobbik hányada Egerben marad és a vármúzeum lesz a gazdája.

A tárlat teljes áttekintése nem lehetséges. Hangsúlyos színfoltokat említenénk meg, bizonyságául annak, hogy egy elgondolkodtató séta csak ismétlésekkel juttathatja el a nézőt, p közönséget az alkotások élvezetéig és az emberhez. aki az ecsetet a kezébe veszi, vall magáról és a korról.

Sarkadí Péter fiatalos derűvel, a plakát legjobb értelemben vett harsogásával kiáltja bele a világba azt a három arcot, amelyben gondolatait megfogalmazza, önmagát kifejezi. A derű a fiatalság lendülete és egy atléta feszes mozgása rajzolódik abban a rendben, ami a Werk 1-ről. ai Werk 11-röl és a Szojuz 36-ról leolvasható.

A mostanság divatba jött nagyobb lapoknak itt nincs fáradt sarkuk, a szem többször is és újból lartaírríál keresve kutat végig az ábrázolaton.

Földi Péter az állatvilágból veszi a „dolgokat”, hogy azokon át szóval mondja el véleményét, azt a lelki tartalmat. ami őt izgatja. A Disznók és ■ a Madarak a testek . méretei vei és a lobogó vörös pácolattal adnak izzó hatást: nyugtalanítanak még akkor is, amikor a környezetben egyébként mások lírát kínálnak.

,Nagy Gábor Holtága, Gátőrei. mind finom rajz, kitűnő technika. Ezek a gátőrök azonban a történelemből, vagy a színpadról jöttek ide és nem a mai gátakról. Vagy egy kép aláírása milyen asz- szociációkra késztessen?

Czinke Ferenc mintha folytatná gyűjteményes kiállításának néhány mondanivalóját a két Csírázásban és a Kökörcsinben.

' Orosz János Gonoszokba szuggesztív alkotás, az arcok groteszk fintorai célba találnak a nézőnél. A Felhőkben mintha melléktéma lenne az emberiség, a szerkesztési mód azonban ráirányítja a mélyben fetrengőkre a kutató figyelmet.

A kiállítás egyik legérettebb és leghatározottabb egyénisége Bráda Tibor. Ebben a műfajban is tömör és súlyos mondanivalóval kényszeríti a nézőt a gondolkodásra. Az akvarellnéi oly kézenfekvő lírai hangoltságnak itt nyoma sincs. A Mélyponton. Az örök élet határán a nagy kérdések szembesítő kényszerét adja. míg az A fiú rendületlenül című lap a reményt, a hitet igazgatja elénk.

Duschanek János ugyancsak drámai halasra tőr lapjaival. A Zászlójelzés a túlsó partra sodró erejű pillanat. az Idill szekérrel más lelkiállapotot mesél el. mint.' a Megfejtett álom. de az al- moszfératerefntés itt sem marad el.

Mayer Berta töredékesen és elmosódottan lát mindent, a.iát bevallása szerint is. A felbontott formák és a velük megérkező színfoltok sajátságos világot tárnak fel. Kérdés, vajon a nézőben ezek az apró részletek, foltok ösz- szeállanak-e olyan képpé, amely harmóniát ad, a dolgok derűs élvezetét, mint ahogyan a Derűs motívumok ígérik“is azt?

Bihari Sándor igazi énjét a Fényben című lapon véltük felfedezni. Ezt a szemérmesen rejtőzködő aktot úgy hozza a fény elé, mintha , a tartózkodásban, a félig rej- tettségben apró ellenkezés, kisebb dráma is fészkelődne.

Az egy csónakban utazás vélt vagy valós kölcsönhatása tapasztalható három művész, Blaskó János, Nagy Ernő és Katona Zoltán lapjain. Ügy azonban, hogy ezek az egyéniségek még az egymáshoz igen közelálló szemléleti szög ellenére is mást látnak, másként fogalmaznak meg az őket ért hatásokból. A fejlődés érdekes fázisához érkeztek ezen a műfajon belül is.

Balogh László Vasarely- hatásokat. vonultat fel a Halmazokban és. á Szűkülő térben.

Kengyel Zoltán Tektonikus

tája a művész ismert megoldásait és színképét ismétli.

Felfigyeltünk Máger Ág. nes Dante-reminiszcenciáira, Litkei József Képvázlatokjá- ra (bevallottan azok!), Orvos András virágmonotóniáira, Erdélyi Eta múltat idéző lapjaira,. Sugár Gyula ógörög emlékeket ébreszthető lapjaira (inkább hangulatot rögzítenek, de derűsen), Pető János Pihenő bohócára. Várromjára (meddig akvarell a technika?), Szentgyörgyí József Éjszakai bolyongásaira.

Az összkép, a szélső értékektől eltekintve, vagy azokkal együtt: a műfaj él és mintha tartalomban, technikában, tehát színvonalban emelkedőben lenne.

Farkas András

tesz-# r&nd

m M m M mm ír

a síroki közmű

Egy-két évvel ezelőtt csődbe jutott a siroki közművelődés. A kultúrotthon vezetőjének, bár megfelelő végzettsége volt, megbízhatósága annál kevésbé: eltulajdonított néhány értékes berendezést ezért távoznia kellett -a községből. Egyébként sem vette túlságosan komolyan munkáját, hiányzott, belőle az a hivatástudat, amely nélkül ezen a pályán eredményt elérni nem lehet. Az állást meghirdették, s végül is hosszas huzavona után a Mátravidéki Fémművek

szakszervezeti bizottságának egyik munkatársa Buda Lászlóné foglalta el.

Kötődés

a Fémművekhez

A község szinte teljes munkaképes korú lakossága ebben a gyárban dolgozik. Még más falvakból is járnak ide. Elég ha megnézzük a .statisztikát: a településen 265.1-en laknak, ennél a vállalatnál pedig 3500-an tevékenykednek. Nem csoda hát, hogy az óvoda, bölcsőde, sőt még a művelődési otthon is a nagyüzem fenntartásában működ i k.

Megéri ez a szoros kapcsolat: szervezettebb, jobb" lehet az ellátás ilyen körülmények között: az anyagi támogatás mértéke magasabb ' mint máshol. Ilyen megfontolásból választottak most olyan vezetőt a helybeli köz_ művelődés irányítására, aki közeli kapcsolatban áll az üzemmel, látja problémáit, lehetőségeit, szervezni tudja az embereket. Igaz, szakképesítése nincs, de tanul: sokat dolgozik, hogy eleget tegyen a rá háruló, nem is könnyű feladatnak.

Reménykedve. .;

— Több mint húsz évig dolgoztam a szakszervezetben,

legutóbb az üzemi bizottság szervező titkára voltam. A rhűvelődési ház vezetője július 1-től lettem. Azt hiszem, elsősorban nagy helyismeretem miatt döntöttek í<JV- Gimnáziumi érettségim van, de elvégeztem már a marxista—leninista esti egyetemet is! Ezek után a kulturális szakosító'következik, mivel a főiskola népművelés szakát korom miatt nem végezhetem el.

— Nincsenek illúzióim. Tudom, hogy fáradtságos munka vár rám. Meg kell keresni annak a hogyanját, miképpen mozdulnak ki otthonról az emberek. Most arra is restek sokszor, — bármilyen jó program is van —, hogy felöltözzenek és nekiindulja, nak. Pillanatnyilag arra készülök,, hogy összehívjam a szakszervezeti bizalmiakat és elbeszélgessek velük arról, hogy mire van szükségük a dolgozóknak. Az eddigieknél is jobban szeretnék igényeikre támaszkodni. Gondoltam, hogy létrehozok például egy olyan könyvbarát kört, ahol a világ dolgairól az olvasás szeretetén keresztül értünk szét.

— Nem könnyű a gyárban sem a helyzet: rengeteg itt a bejáró. 42 faluból indulnak reggelente ide'munkások. Sokaknak háztájijuk van, sietnek haza, este meg örülnek, hogy lelek helnek, nemhogy kultúrával törődjenek. Mégis szeretném megtalálni a közösség újfajta lehetőségeit. A művelődési házban meg, van a hagyományos asszonykórus, működik egy kisiskolásokból álló irodalmi színpad, s most újólag beindult az ifjúsági klub és alakult egy fótőszak.kör. Érthető módon sok bizalmatlanságot kell legyőznöm. Zűrzavarosak

voltak eddig a körülmények; a társadalmi vezetőséget újjá kellett választani, mivel a régi nem működött.

— Szerencsére sok segítséget kapok, már fölvettem a kapcsolatot a Megyei! Művelődési Központtal, > a .járási hivatallal, de megkerestek már a vasasszakszervezettől is. Nincs más lehetőségem: ismerkedem a viszonyokkal s mindent megpróbálok, amit csak tudok. A gyár ehhez megfelelő anyagi lehetőséget biztosít. Bízom abb%n, hogy az emberek újra id«szoknak, hiszen máshol még alkalom sincs, ahol összejöhetnének. Minden türelmemet össze kell szednem, hogy bírjam, mert az eddigi tevékenységemhez képest szokatlan az a tespedtség, amit. itt találtam. Bizony gyakran sírva mentem haza esténként.

Mit ígér a jövő?

Reméljük, sikerül terveit, elképzeléseit megvalósítania. Természetesen ehhez nem elég az ő igyekezete, az kell, bogy a község igényeivel, bi_ zalmával támogassa őt. Nem egyszerű manapság a művelődési házakban, még ha olyan aránylag jól felszerelték is, mint a siroki.. Átértékelődött .munkájuk, összetettebbé vált feladatuk. Jól érzeték a Fémműveknél, hogy csak a faluval szoros kapcsolatban, együttes erővel lehet eredményt elérni. Ma már csiak úgy válhatnak: fontos részeivé ezek az intézmények a lakóhelyek életének, ha — mint az új igazgató tervezi — a közösségi élet új színterévé válhatnak. A munkahelyek támogatását élvezve.

Gábor László

Hazánk, Kelet-Európa (7.)

Elzúgó forradalmak

Az 1914—1918-as imperialista háborúból a világ az emberiség történetében eleddig sohasem tapasztalt erősségű és mélységű (s azóta is tartó) forradalmi lendülettel ocsúdott. A szoros értelemben az első orosz forradalomtól, 1917 februárjától az 1923-as utóvédharcokig tartó forradalmi fellendülés alapult, amelyre nem egyszerűen egyetlen osztály nyomta rá bélyegét. A munkásosztály, parasztság, a középrétegek. a nemzeti kisebbségek, a gyarmati népek közös nagy eszmélésének lehettünk tanúi az idő tájt. Persze, az egyes osztályok és rétegek időben, térben és intenzitásban eltérő módon vettek részt az eseményekben, de a folyamat egyes időszakait mint saját érdekeik érvényesítését harcolták meg. Magyarán szólva a kétségkívül jelenlevő proletárforradalmi helyzet más csoportok forradalmi önmegvalósításával is egybeesett.

Ugyanakkor a tömegek végső forradalmasodását, nevezetesen pedig a szocialista forradalom kiterjedését számos tényező korlátozta. A legfontosabb ezek közül, hogy a világháború lehetséges befejezései (antantgyőzelem, a központi hatalmak győzelme. forradalmi út) közül az első. vagyis a két imperialista közül az egyik vált valóra. (Oroszország esete természetesen kivétel.) A nemzetközi baloldalban és a háborúellenes mozgalom ban a bolsevikok végül is nem voltak képesek átvenni az irányítást. így a forradalmi fellendülés csúcsán. 1918 őszén, amikor a háború befejezése, a kétféle — nemzeti demokratikus, vagy szocialista — forradalom dilemmája, a prioritások kérdése felvetődött. az új hatalmi szervekben fölényben lévő hagyományos münkásszerve- zetek a nemzeti-szociális megoldást támogatták a proletár_szociglista ellenében. A bolsevikok csak helyileg, ideiglenesen és késve kerültek túlsúlyba. (Oroszország itt is kivétel.)

Alapvető korlátozó tényező volt ezeken túl az is, hogy — ahogy a kérdés egyik magyar szakembere írja — „a háború befejezése szü k.ségszerűen meggyengítette a háborúellenes mozgalmat. a nemzetközi fellendülés legfontosabb tápláló erejét”. A békemozgalom adott egységet, lendületet igazi tömegeket a forradalmi erjedésnek és a „végre vége” hagulat harcellenes,sége ezt többé-kevésbé elcsitította.

S végül témánk szempontjából a legfontosabb: feltétlenül hangsúlyoznunk kell, hogy a korabeli forradalmi hullámzás, a lo folyamatok lényegében a vesztes országokra korlátozódtak — vagyis Középkelet-Európa'

volt birodalmi központjaira. S ez a terület az adott pillanatban egyáltalán nem jelentette a mérleg n.yelvét ki- • billentő erőket. Különösen nem a történelmi választóvíznek tekintett német forradalom elmaradása után.

Ám maradjunk most már végleg a többé-kevésbé Ke- let-Európára korlátozódott fellendülésénél, amelynek egyik legfontosabb követkéz, ménye volt a munkásmozgalom szakadása, a kommunista pártok megalakulása, Lengyelországban a luxem- burgista hagyományokon felnőtt baloldal ugyan 1918 decemberében megalakította a Lengyel Kommunista Pártot, azonban a nemzeti és a földkérdésben tanúsított örökölt sző klátókörűség közvetve elősegítette, hogy az! újraegyesülés és a végre állam- alakítás lázában égő nacionalista és polgári erők a kommunistákat a politikai élet perifériájára, az illegalitásba szorítsák. Csehszlovákiában viszont a kommunista párt 1921 májusában (!)

alakult meg. (Ne feledjük azonban, hogy a szociáldemokrata párt is csak 1918 december végén jött létre az osztrák és magyar pártból kiváltak közreműködésével.) Az államalakulás nehézségei, sikerei, , a nemzeti célok nagyhangú prioritása itt is a munkásmozgalom balszárnyának elbizonytalanodását okozták. Hozzájárult mindehhez, hogy Masarykék a demokrácia kapuit ugyancsak szelesre tárták és a korabeli Európa egyik legfejlettebb polgári államiságát hozták létre. Ezért is került sor .majd három év huzavona után a magyar kommunisták, a Tanácsköztársaság volt vezetőinek nem elhanyagolható közreműködésével a bolsevik típusú párt megszervezésére a szudéta- német marxisták és Smerál baloldali szocialistáinak egyesülésére. Viszont ezután a Csehszlovák Kommunista Párt a térség legerősebb alakulatává fejlődve sokat tett a leninizmus pozícióinak erősítéséért. Annál is inkább, mivel az egyetlen kommunista párt volt. amely legálisan működhetett.

Ami Magyarországot illeti, Kelet-Európa egyetlen és elszigetelt tanácsköztársaság- kísérlete után a kommunista mozgalom és általában a munkásmozgalom balszárnya szétverve, emigrációba kényszerítve kezdte a két világháború közti korszakot, A működő és a munkásosztályban befolyásos szociáldemokrata párt túlságosan el volt foglalva legalitása biztosítékainak ápolgatásával és a trianoni nemzeti trauma is meg könnyítette az ellen- forradalom stabilizációját, a társadalmi problematikának a nemzeti alá szorítását.

Ropván iát érintette legkevésbé a forradalmi fellendülés. A vágyakat messze felülmúló méretekben létrejött Nasy-Románia eufóriájában nem volt nehéz leszerelni a szocialista munkás- mozgalmat. Demagógia és terror, mézesmadzag és, korbács kormányzati 'szintre emelt váltakozása adt'á meg a régió fő győztes országának sajátosságát.

Bulgáriában a baloldal, a forradalom sorokat megosztó munkás—paraszt ellentétek áldozata'lett. Az országban. ahol szociáldemokrácia nem létezett, az 1918 szeptemberi felkelés elfojtásából kinőtt ellenforradalmi rendszer nem egész egy év után demokratikus választásokra kényszerült. Ezeken a népi erők: a tesznyákokból alakult i Bolgár Kommunista Párt és Sztambolíjszki Népi Földműves Szövetsége elsöprő győzelmet aratott. Ám a kölcsönös vádaskodások és stratégiai szintre emelt elzárkózás miatt — a kommunisták a parasztságot reakciósnak, a parasztpártiak minden városit ellenségnek tekintettek — nem tucltak megegyezni a közös kormányzásban. így amikor a Sztambolijszki-kormány, a a nemzeti problémákkal, az "elcsatolt területekről beáramló másfél millió ember kérdésével szembekerült, és jobboldali katonai puccs megdöntötte (1923), a kommunista párt semleges maradt „a burzsoázia bel ügyében”. Válaszul a feleszmélő kommunisták rövidesen bekövetkező szeptemberi pro- letárfelkelésétől a parasztság hjatárolta el .magát.

A forradalom kétségtelenül meglevő lehetőségeit tehát sehol sem sikerült realizálni. A kis létszámú, a Lenin által is erősen ostorozott baloldalisággal terhelt. a kompromisszumokat .ellenző, még az elhatárolódásra mint a szövetségekre törekvő szerény tömegbefólyású kommunista pártoknak nem sikerült ellensúlyozni a. polgári és nacionalista sikereket. A radikális és nemzeti' jelle; gű földreformokkal is támogatott. új nemzeti államalakulások — úgy tűnik — még kielégítették a • tömegeket, simogatták vagy felborzolták nemzeti hiúságát. Mindenesetre elfojtották a forradalom parazsát.

Dérer.Miklös

/