Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-29 / 202. szám

Lépcsőfokok a sikerig

Négyszemközt egy ifjú népművésszel

Újsághír: Fajésák Attila magyar—enek szakos tanár, a Megyei Művelődési Központ munkatársa színvonalas tekerőlantjátékának méltatásaképpen

augusztus IS-án kapta meg az ifjú népművész címet.

Azt is mondhatná valaki, hogy Fortuna kegyeltje, hiszen igen fiatalon vette pártfogásába a szerencse. Ez azonban meglehetősen felszínes állítás, ugyanis ezért az elismerésért, ezért a sikerért következetesen meg- kíizdött, Nem fukarkodva szabad idejével türelmével ...

Indíttatása nem volt ePP®n zökkenőmentes. Erre a korszakra így emlékezik, felvillantva a tizennégy esztendősek pályaválasztásának megannyi nehézségét.

— Máig is azt vallom,

hogy szinte gyerekfejjel majdhogy képtelenség felmérni a valódi adottságokat és hajlamokat. Én például az egri Gép- és Műszeripari Szakközépiskolába jelentkeztem — fel is vettek elektroműszerésznek —. s akkor azt hittem: célba is értem. Később döbbentem rá: mekkorát tévedtem,

ugyanis zenei érdeklődésem menet közben bokrosodott. A kitérő persze nem volt hiába: soha nem baj az, ha valaki szélesebb körben tájékozódik. A folytatás azonban már egyenes ívű lett: belépőt nyertem a megye- székhely felsőoktatási intézményébe, s itt aztán már kizárólag azzal foglalkozhattam. ami legközelebb állt hozzám.

Az elhelyezkedés sok töprengéssel járt. A barokk műemlékeiről nevezetes városban született, nevelkedett, ezért nem akart messzire kerülni.

— Negyedéves koromban —- feleségemmel együtt — Poroszlón telepedtünk meg. Itt szolgalati lakást kaptunk, ötleteinket. javaslatainkat szívesen vették, s mi igazolni szerettük volna azt. hogy méltóak vagyunk az előlegezett bizalomra. Egy esztendő múltán azonban hazajöhettünk. s ezért fajó szívvel bár. de búcsút mondtunk. Engem a Megyei Művelődési Központban alkalmaztak, méghozzá olyan területen, amelyet igen megszerettem: a népművészeti munka és a népitánc-mozgalom irányítása. ellenőrzése ma is a fő feladatom.

momra a nyenyere krónikája, érdekességekben bővelkedő vándordíja. Valaha — a X—XI. században mór közvetítéssel került Nyugat- Európába. Sokáig a templomokban csodálták hangzását, majd a főúri kastélyok kegyeltje lett. Nagy mesterek

— többek között Vivaldi is

— megszólaltatták. Később az országutak vándorai és a koldusok kedvelték meg. Hozzánk a XVIII. században jutott el. de széles körben mégsem terjedt el: hódolói elsősorban a dél-alföldi tájakon és a Csepel-szi get környékén akadtak.

— Feledésbe is merült volna, ha a Sebő-egvüttes tagjai fel nem, fedezik. Hangzásának szépsége engem is rabul ejtett. így tettem népszerűsítője. A főiskolán e célból hoztam létre a Rigmus zenekart, s emiatt aknázom ki ma is a benne rejlő nagyszerű lehetőségeket.

3

Ez a vonzódás játszott közre abban is. hogy nevezzen a cím elnyeréséért meghirdetett pályázatba.

— Az előadóművészi kategóriában hetvenen indultunk. nemcsak hangszeres szólisták, hanem népzenei együttesek, néptáncosok és mesemondók is. Nem volt könnyű helytállni, ezt jelzi az is. hogy a címet mindössze ötünknek ítélték oda. Felemelő élmény számomra az. hoav köztük lehettem. Legalább ilyen jó érzéssel tölt el az a tudat, hogy megszervezhettük az. idén Egerben az első országos tekerőlantos fesztivált, ahol találkozhattak a nyenyere - legavatottabb elméleti és gyakorlati szakértői.

A ritka ünnepi alkalmakat munkás hétköznapok előzik meg, ilyenkor egyáltalán nem dicsekedhet el azzal, hogy időmilliomos.

— Tennivaló bőven akad, s ezek során sok az öröm. de legalább annyi a gond is. A népitánc-mozgalom — kivéve a határainkon túl is elismert Vidróezki együttest és a viszneki gyerekcsoportot — eléggé vegetál me(Foto: Szabó Sándor)

gyénkben. Nincsenek koreográfiák. hiányzik a gyűjtő-, a kezdeményezőkedv, meglehetősen mostohák a feltételek. Ezzel magyarázható, hogy a vezetőképző tanfolyamok iránt egyre csökken az érdeklődés. Feltétlenül Változtatni kell ezen az áldatlan állapoton. Űj színt lehetne vinni a kórusok életébe is. Ezzel magam is kísérletezem, hiszen az Egri Csillagok Termelőszövetkezet vegyeskarát dirigálom. A népművészet kincseinek népszerűsítése nem éppen kielégítő. Jómagam a cél érdekében bemutatókkal egybekötött TIT-éőadásokat tartok megyeszerte. Ez persze csak egy a sok ígéretes módszer közül. Egyre többel kellene megpróbálkozni, mert nincs szebb kötelesség, mint elődeink rangos hagyatékának megbecsülése, óvása, mentése, ápolása és továbbfejlesztése.

Mennyire igaz. .1

Közízlés, giccsekben elbeszélve

Falvédö- kiállítás Egerben és Hatvanban

Ki ne emlékezne anyái és nagyanyái konyháira, ahol a faiakat szövet borította, rajta ábra. hímzés és valami ilyesféle felírás: Ne járjon a konyhába az a férj, aki a főzéshez úgy sem ért, vagy ilyen: Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs, ritka kislány, aki takaros. Ezek a szövegek a közízlés lenyomatai, a vásárosok a nép igényeihez. jobban mondva igénytelenségéhez formálták őket.

Szombaton párhuzamos kiállítás nyílik Egerben és Hatvanban a Dobó István Vármúzeum, illetve a Hatvány Lajos Múzeum helyiségeiben. Az anyag többségé Kovács Ákosnak, a hatvani múzeum igazgatójának gyűjtéséből származik: mintegy nyolcvan-kilencven esztendőre tekint vissza Magyarország történetéből. A bemutató rendezői részben koronként, részben pedig a különböző műveleti hatások szerint csoportosították az anyagot. így például föllelhető a többi között Leonardo da Vinci Utolsó vacsora című freskójának emléke is néhány példányon. Nagyon érdekes a hazánkban élő német ajkú nemzetisé» által készített falvédősor: a dunántúli Öfaluról származnak az alkotások. Ezenkívül még az erdélyi Csíkszeredából is bemutatnak néhány terméket. A tárlat egészen a mai napig vázolja ennek a giccses műfajnak á történetét, tükrözve a népi életmód és életforma egyes elemeit. A hazánkban egyedülálló összeállítás. megyénk két városában október 5-ig látható.

A megnyitó Egerben szombaton déli 12 órakor lesz. bevezetőt mond Hankiss Elemér, az ELTE professzora. Hatvanban erre az eseményre egy órával korábban, 11-kor kerül sor. A két múzeumon kívül a rendezvény védnöke még az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem folklór tanszéke és a Budapesti Képzőművészeti Igazgatóság is.

Pécsi István

Hazánk, Kelet-Európa (5.)

Az első világháború és az új Közép-Európa

2

Sorsát meghatározó hobbija a katonasághoz kötődik, méghozzá Kiskőröshöz, ahol a főiskolái tanulmányok megkezdése előtt egy évet töltött a honvédségnél.

— Tulajdonkeppen itt ba- bonázott nteg a népzene. A Periszkóp Színpad — ezt az együttest országszerte ismerték — zenekari tagjaként bűvölt el ez a varázslatos világ. Ekkor határoztam el, hogy közelebbről megismerem. Társaimmal együtt különböző tárgyakat és hangszereket , gyűjtöttem. Így bukkantam ra a tekerólant- ra. s mindjárt megbabonázott azzal, hogy egy kis zenekart képes pótolni. Ettől togva mind többet óhajtottam, megtudni róla. Nem nyugodtam addig, amíg — szüleim anyagi támogatásával — hozzá nem jutottam égvhez. Ezt a tiszaalpári Bársony Miska bácsi készítette. Következett a nyomozásnak is beillő tanulás. Könyvtárakban böngésztem, levéltári adalékokat kutattam,. Ennek köszönhető, hogy körvonalazódott sza&MíM£M

1980. augusztus 39., petitek

A XX. század elejéű Európa politikájában és gazdaságában egyaránt Németország volt a hangadó, a kialakuló monopolkapitalizmus legsikeresebb államának tűnt, de a versenyben lemaradó Anglia és Francia- ország. a francia pénzen felzárkózni es modernizálódni kezdő Oroszország, sőt. a többi kisebb- nagyobb európai ország is úgy vélte, hogy a nyilvánvaló gazdasági, társadalmi és politikai feszültségek, jó alkalmat teremtenek saját po- zíciói megjavítására. A nemzeti célok mind grandiózusad bak lettek: továbbá

gazdasági és területi terjeszkedés (a már befutottaknál). a régi vagy sosem volt nagyság helyreállítása az ambiciózus kisebbeknél. Az előző században fölszabadulást kereső és néptestvériséget hirdető' nacionalizmus, türelmetlen, elnyomó .és gyűlölködő sovinizmussá nőtte ki magát, a birtokon belülieknél és a . helyükre vágyódóknál egyaránt. Á két hatalmi csoportba oszló Európában a kielégítetlen keletközép-európ»ai mozgalmaknak egyszerre megnőtt az esélye arra. hogy nagyhatalmi támogatást találjanak. s így az egyes állámok belső, nemzetiségi kérdését külpolitikai kérdéssé tegyék.

A kelet-európai társadalmakban a XX. század elejére az egyes osztályok és rétegek egymáshoz való viszonya. hierarchiája nem változott meg, de létszámban. vagyoni erőben és öntudatban nagyon megerősödött a polgárság. Ez a folyamat nem korlátozódott az „uralkodó'-’ nemzetekre, sőt a politikailag hátrányosabb helyzetben élő népek esetében — akiknél gyakran hiányzott a tradicionális uralkodó osztály — „polgáribb” társadalomszerkezet alakult, ki, így politikai és társadalmi magatartásformáik sokszor progresszív külsőben jelentkeztek. Előfordult, hogy az „alárendelt” nép iparosodottabb volt, mint az uralkodó (pl. Lengyelország Oroszországhoz került része, vagy a cseh—-morva területek az osztrák alpesi tartományokhoz képesti, vagy hogy az ..üldözött” kisebbség fejlettebb volt, jobban élt, mint független államiságot élvező testvéreik (pl. az erdélyi románok Romániához képesti. Az iparosodással együtt járt a munkásosztály kialakulása. ez pedig komoly szociális emelőerőt adott a nemzeti mozgalmak számára, annak ellenére. hogy a szociáldemokrata mozgalom a társadalmi és politikai kérdések megoldását nem nemzeti, hanem internacionális keretekben kereste. Feszítő ellentmondás alakult ki tehát a gyors

ütemben növekvő gazdaság és a vele lépést tartani nem tudó merev politikai rendszer. a polgárosodó társadalom és a nemzeti önállóság hiánya között. Mindenfelé aktivizálódtak a nemzeti mozgalmak, és még a hegemén helyzetben levő osztrákok és magyarok is elégedetlenek voltak gazdasági és f politikai pozíciójukkal.

A balkáni háborúban a törekiéi ellen elért siker nagyban növelte a délszlávok nemzeti öntudatát, ami az Osztrák—Magyar Monarchiában élők esetében elégedetlenséggel párosult. Támogatót is találtak Oroszországban, amely az 1905- ben Japántól elszenvedett vereség és a nyomában kibontakozó forradalom után balkáni befolyása erősítésében keresett kompenzációt és figyelemelterelő eszközt belső bajaira. A csehek és a románok kőiében egyre többen tekintettek várakozással az angol—francia- orosz hármas antantra. Meg is találták ott a barátokat, pártfogókat, akik — belső meggyőződésből. külpolitikai érdekből, személyi okokból vagy megbízásból — szívesen propagálták a nyugat-európai közvéleményben Ausztria—Magyarország „elnyomott nemzetiségei” ügyét". Az 1914. nyarán kitört világháború okai sokfélék, szerteágazóak, de közöttük van a délszláv nem/EGfMtö f02ßw/

f ***~+~*MW

Pénzen vett mosoly

Ki tudja, mire való a borravaló? A pincér, a masszírozó- legény, lehet, hogy tényleg borra költi. A fodrásznő, az étkezdéi felszolgáíókislány nem valószínű.

— Mégis, mire?

— Tetszik tudni, ez nálunk amolyan szokás. Az üdülőben kéthetente váltás van és akárhogyan vesszük, ez már jelent valamit.

— Mennyit ad egy egy vendég?

— Az teljesen különböző. Húsz forintnál senki sem ad kevesebbet. Van. aki ötvenet tesz a zsebembe, akadnak gavallér emberek, akik egy százast.

— Mit adnak maguk ezért a plusz pénzért?

Nevet, zavarba jön, de mivel látja, hogy komoly és nem provokatív a kérdés, őszintén válaszol.

— Kedvesek vagyunk. Sokat mosolygunk. és ha netalán valamelyik vendég okkal vagy ok nélkül zsörtöl> nem 'gurulunk be. Szépen szólunk, megnyugtatjuk. Nekem például az a tapasztalatom, hogy éppen az ilyenek adják a legtöbb borravalót.

— Van-e még valamilyen titka a nagyobb borravalószerzésnek a mosolyon kívül?

Most már hangosan nevet, de szakszerű magyarázatot ad.

— Persze, hogy van! Példának okáért, már az első három napon észrevesszük, hogy melyik vendég szereti jobban a haéát. Tőlük aztán gyakrabban kérdezzük:

— Elég volt az ebéd, a vacsora? Hozhatok még egy kis repetát?

Kis csend, gondolkodni kell a következő kérdésen,

— Ebben nincs semmi szabálytalanság?

— Mi lenne! Nekünk ez előírt feladat. Minden vendéghez kedvesnek kell lenni, és lehetőség szerint ki kell elégíteni a különleges kívánságokat is. Ha, mondjuk, nincs az A-menüböl repeta, de a B-böl még van a konyhán, akkor azt hozok az éhes vendégnek.

Csinosak, helyesek ezek a felséolgálólányok. Egyikük sines több huszonegynéhány évesnél. Rengeteget is dolgoznak. Futkosnak, eipekednek egész nap a hatalmas étkezdében.

— A főnökök nem kifogásolják a borravalót?

Csodálkozik.

— Már miért kifogásolnák? Nem kérjük mi azt, Adják} Sőt utólag belekalkulálják bizonyos mértékig a fizetésbe is. Én például, amikor felvettek, keveselltem a fizetést. Mondtam, hogy ennyiért nem jövök! Akkor a főnök ezt kérdezte:

— És a borravaló? Ez általában fele a fizetésnek. 11

A következő kérdést nehéz kockáztatni.

— Mondja! Nem kellemetlen ez a búcsúzás előtti „pénz- beszedés”?

A pártnál gyorsabban válaszol.

— Miért lenne? A fodrásznál, a presszóban, meg másutt, én is adok borravalót. Az nekem legyen kellemetlen?

— És ha egy mesebeli csapásra egyszerre mindenütt megszűnne a borravaló? Maga akkor is elfogadná?

— Akkor nem! Kikérném magamnak.

— De akkor is olyan szívesen kínálná a repetát?

Elneveti magát és sarkon fordul.

— Magának mindenesetre nem! Amiért ilyen sokat kérdezett.

Szalay István

zeti kérdés, sőt általában a keletközép-európai nemzeti-nemzetiségi kérdés megoldatlansága, az ezen a területen fölgyülemlő feszültségek. Princip. boszniai szerb diók fegyverét kétségkívül ez sütötte el, s a hatalmi érdekek, a szövetségi rendszerek, ebből a merényletből csináltak világháborút.

A háború erősen megosztotta Kel étközép-Európa népeit. Többségük a központi hatalmak államaiban élve az ő oldalukon vonult be katonának Oroszország, Szerbia, majd Románia ellen. Az egyes népeken belül voltak. akik a központi' hatalmak, voltak akik az antant győzelmétől vártak több előnyt a maguk számára, s ennek megfelelően tettek lo- jalitási nyilatkozatokat,

emigráltak vagy dezertáltak, szerveztek föld alatti'mozgalmakat, vagy légiókat. A térség egyetlen népéről sem lehet elmondani, hogy ne lettek volna \ imperialistái, sovinisztái, de ne lettek volna demokratái, pacifistái vagy szocialistái is. Mindegyiknek volt antantbarát és antantellenes „csapata” Ez a helyzet nemcsak súlyos belső nézeteltéréseket eredményezett az egyes nemzeteken belül, de tragikus konfliktusokat is. Nemcsak szerbek és horvátok lőttek egymásra, de erdélyi és királyságbeli románok, sőt galíciai és oroszországi lengyelek is, nem is beszélve a sztrájkokról és a rendfönntartók összecsapásáról, vágj’ a katonalázadásokról.

A kölcsönösen imperialista célokért folytatott háborúban a kelet-európai népek végső állásfoglalását az határozta meg. hogy ki tudott, számukra többet kínálni, elsősorban a területi kérdésben. Az antant jóval köny- nyebb helyzetben volt, mert ellenfelei rovására a maximális nemzeti-területi program megvalósulását kínálhatta a cseheknek, románoknak, szerbeknek, Oroszország 1917-es kiesése után pedig a lengyeleknek is. Azt azonban nem titkolta, hogy a háborút nem a Habsburg- monarchia népeinek függetlenségéért vívja, s ha Németország leteszi a fegyvert, vagy Ausztria—Magyarország különbékét köt, az antant nem fog tovább harcolni Közép-Európa átalakításáért.

A háború elhúzódása, a holtpontról való kimozdulás szükségessége miatt Londonban és Párizsban (de a másik oldalon Berlinben is) egyre inkább előtérbe került az ellenfél belső aláakná- zásának a programja, a létező társadalmi és nemzeti elégedetlenség kihasználása, a forradalmi mozgalmak támogatását is beleértve, 1918 tavaszára az antant- hatalmak lényegében eldöntötték, hogy a Habsburg- monarchia szükségességének évszázados dogmáját föladva támogatni fogják Közép- Európa független államokra osztását, amelyek a háború után is megbízható németellenes szövetségesként jöhetnek majd számításba. így történt, hogy noha valamennyi keletközép-európai nép nagyjából egyformán viselkedett a háborúban, (először örömmel fogadta és aktívan támogatta valamelyik felet, majd egyre jobban a mielőbbi békét kívánta), a végén egyesek győztesek, mások vesztesek lettek, egyes népeket területekkel . jutalmazták meg, másokat pedig megbüntettek.

Jeszenszky Géza

/