Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-24 / 198. szám
HERMAN LIPÖT HAGYATÉKA - A LENKEY TÁBORNOK - KAFFKA MARGIT STILUSA - REMENYIK ZSIGMOND LATIN-AMERIKABAN - A VALTQZÖ EGER VÁLTOZÓ ÉRTELMISÉGE - A GÁRDONY! GÉZA SZÍNHÁZ IDEI ÉVADJÁRÓL - KÖNYVISMERTETÉSEK Megjelent a Hevesi Szemle új száma Az érdeklődők számára változatos tartalmú és figyelemfelkeltő írásokat kínál a Hevesi Szemle legújabb száma. A képzőművészét kedvelői Egri Mária tollából értékelést olvashatnak Sváby Lajos és Meggyes László tárlatairól. Mindkét alkotó a Szolnoki Galériában mutatkozott be. Herman Lipát — hagyatéka a gyöngyösi ’és, szegedi múzeumokba került — művészi erényeiről emlékezik meg Szelesi Zoltán. Az Agria '80 programsorozatának kiemelkedő eseménye volt Fekete Sándor Len key tábornok című darabjának ősbemutatója. Ebből a műből kapott egy rész helyet a folyóiratban. Raisz Rózsa Kaffka Margit egyéni ízű, színes prózáját és stílusát elemzi. Versekkel jelentkezik: Csák Géza, Szabó Sándor. Előd László, Vtas- si József és Akác István. Nyolcvan esztendeje született ~a Heves megyei származású Remenyik Zsigmond, aki századunk magyar irodalmának egyik leggazdagabb élményvilággal rendelkező és újszerű kifejezési formákkal próbálkozó írója. Pomogáts Béla tanulmányában a neves szerző egyik legismertebb regényének, a Por és hamunak belső ösz- szefüggé^eit világítja meg. Scholz László pedig az alkotó dél-amerikai kapcsolatait és a spanyol nyelven megfogalmazódott avantgardista műveit mutatja be. A Szemle pályázatán díjat nyert Takács József Könnyű, szép halál című novellája. Ebbe a számba bekerült ez az írás is. Hasonló sikert ért el Ebergényi András és Kovács Endre közös munkája. A szerzők arra kerestek választ, hogy milyen Eger értelmisége. hogy a mérnökök, a közgazdászok miként illeszkednek be a város kulturális életébe. Farkas András a Gárdonyi Géza Színház idei évadjának mérlegét vonja meg. A Ba- lassi-örökség továbbéléséről, mai jellemzőiről nyújt átfogó képet Cs. Varga István. Nagy Miklós arról a betyár- világról közöl érdekes adalékokat, amelynek hazája valaha a Mátra és a Bükk vidéke volt. Eger reformkorának egy méltatlanul elfelejtett személyiségéről emlékezik meg Sugár István. Bakos József a mai színpadi beszéd hangzásáról, annak erényeiről és hibáiról közöl érdekességeket. Mássik Mária a természettudományos világkép és a művészet kapcsolatának jellemző jegyeit sorolja fel. Szilcási Lajos a világnézeti nevelés és a mechanisztikus szemléletmód összefüggéseit taglalja. A könyvismertetéseket Kapor Elemér, Berecz István, Szecskó Károly és Pécsi István írták. A címfotót Perl Márton készítette, a borítóillusztrációk Czinke Ferenc munkái. * . _____ I # át évtizede lesz lassan, I» amikor ismerkedni kezdtem a palóc hímzéssel. — Az a gond — mondta akkoriban Bárdos Sándorné recski népművész, hogy már csak öreg asszonyok hímeznek. És sokáig úgy tűnt, a fiatalok nem követik már anyáikat, elárvultak az eszváták, a szekrények mélyén összehajtogatva sárgultak a hímzett menyasszonylepedők, törülközők. Rég volt az is, amikor az öreg Jakab Már- tonné az utolsó vőlegényi inget hímezte. A közelmúltban jemeni vendégek jártak a zánkai úttörőtáborban. 10 bodonyi kislány fogadta őket, palóc mintával díszített blúzokban. A blúzt maguk hímezték a szakkörön. Üjra éled Bo- donyban g népművészeti munka? Ügy tűnik, igen. 17 kislány, 10—13 évesek — minden héten egy délutánra összeülnek a művelődési házban, s Kovács Jánosné irányításával ismerkednek szükebb hazájuk népművészetével. Hosszú volt az út addig, amíg az öregek mellett tűt fogtak kezükbe a serdülők, hogy újra életre keltsék a régi bodonyi - hímzést. S. ami érdekes, a szakkör szervezője, vezetője maga, nem is született bodonyi. Tizenöt esztendővel ezelőtt idehozták menyecskének egy távoli szabolcsi kis falucskából. I Népművészeti kiállítás Egerben Már hagyomány az, hogy az egri Megyei Művelődési Központ lehetőséget nyújt ayra, hogy szükebb hazánk díszítőművészeti szakköreinek vezetői kiállítás keretében adjanak ízelítőt rátermettségükből, tehetségükből, szorgalmukból. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy érdemes fórumot teremteni ezeknek az ügyes j kezű, ezeknek az ötletgazdag, ezeknek a türelmes lányoknak és asszonyoknak. Ezt igazolta a változatosságával elbűvölő idei anyag is. ..j,. Ezek az alkotók azt az ér- í-.Üzést erősítették meg bennünk, ,^hogy jó kezekbe került a múlt. értékes hagyatéka. Elsősorban azért, mert akarva- akaratlanul is nemes küldetést teljesítenek, amikor gyűjtik, óvják, mentik azokat a népművészeti hímzési motívumokat, amelyek a mezőségi, a kalotaszegi. a rábaközi, a palócföldi, a zalai szép- és ükanyák ösztönös művészi ízléséről tanúskodnak. Ok annyira elmaradtak mögöttünk az időben, hogy nevükre se emlékszünk és sírkeresztek sem tanúskodnak róluk. Egyéniségük kincsei mégis velünk vannak. Ezt szavatolják gonddal őrzött dalaik, , s ezt hitelesítik azok a térítők, párnahuzatok, blúzok, amelyek a paravánokon sorakoznak. Kései utódaik megbecsülik, nagyra tartják ezt a nem mindennapi ajándékot, tovább is fejlesztik azokat a maguk örömére és a mások, mindannyiunk gyönyörűségére. Nekik is köszönhető az, hogy a vásárló- közönség elutasítja a szürke, a jellegtelen termékeket, s arra törekszik, hogy a lakásokat ne ízléstelen, ne gics- cses holmikkal cicomázza fel. hanem olyan tárgyakkal, abroszokkal. faliszőnyegekkel. amelyek hűek a legrangosabb népművészeti tradíciókhoz. Dicséret, illeti a zsűrizést, — a feladatot a Dobó István Vármúzeum szakemberei látták el igen lelkiismeretesen. Nem lehetett könnyű dolguk, hiszen a jók közül a legjobbakat kellett, kiválogatniuk. Ezzel a következetességgel magyarázható, hogy ide csak az került, ami va-' lóban méltó az elismerésre. A sok emlékezetes munka közül is kiemelkednek az Eiben Imréné, az Erdész Judit (Eger), a Kopa Lajosné . (Hatvan),. a Kovács Jánosné . — nemrég kapta meg a Népművészet Ifjú Mestere címet. — (Bodony). a Vasl.ó Mihályné és a Kozma Részlet a kiállításból (Fotó: Szabó Sándor.) Györgyné (Eger) által készített darabok, ök a formák gazdag tárházából a legesz- tétikusabbakat. a legmegra- gadóbbakat választották ki, jelezve, hogy képesek ezek teljesen egyedi jellegű ötvözésére is. Amit tettek így is átlagon felüli, ám legalább annyira fontos az. hogy ezt a hajlamot plántálják azokba, akik szeretnék legalább megközelítő szinten elsajátítani ezt az értéket teremtő időtöltést. Pallérozva sokak ízlését, ápolva az elődök hagyatékát... (pécsi) HAZÁNK, KELET-EURÓPA (1.) I térség és régmúltja OHÜ; 1880. augusztus 24., vasárnap ■ „ ... gyalázatunk, keservünk Már ezer év óla rokon.” SZÜLŐFÖLD, ANYAFÖLD, otthonország, apa-ország — hányféleképpen fejezik ki az egyes nyelvek a társadalom egyik legfontosabb közösségi formájának a nevét! A magyarnak erre leggyakrabban használt szava az otthon fogalmát idéző „haza”, amit általában azonosítunk az állami-politikai kerettel, az országgal. Létezik azonban lazább, rugalmasabb értelmezése is. Szükebb hazánkról beszélve egy falura, városra, tájra vagy országrészre szoktunk gondolni, de ' nem ritkán nevezzük hazánknak földrészünket, sőt az egész világot. A táguló hazafogalom abból adódik, hogy az emberi közösségek értékei, céljai, örömei és gondjai hol kisebb, hol »nagyobb körben azonosak: egymásra épülő vagy koncentrikus köröket alkotó halmazokként foghatók föl. A családtól az emberiségig terjedő skálán a nemzeti közösség után következik a hasonló földrajzi, gazdasági, társadalmi vagy politikai körülmények között élő nemzetek, illetve államok történetileg kialakult területe, tája. közös hazája. A magyar nép esetében ez a tágabb. de közös haza a közvetlen és valamivel távolibb' szomszédokkal együtt lakott Kelet-Európa vagy talán pontosabb elnevezéssel: Kelet- Közép-Európa. Egy földrajzi vagy törté- . neti táj léte a közös, más területektől eltérő sajátosságokból fakad. A klíma, a hegy- és vízrajz, a fauna és a flóra, a természeti feltételekből adódó gazdasági lehetőségek, már eleve sereg'nyi közös vonást adnak, s a Baltikumtól a Kárpát-medencén át a Balkánig és a mediterrán térségig terjedő övezetet egyetlen nagy természeti-gazdasági egységbe foglalják. Nyelvi-néprajzi alapon Európa két legnagyobb népe, a német és az orosz között élő, viszonylag kisebb létszámú etnikumok területe képez határozottan elkülöníthető tájat. A gazdasági, politikai és kulturális viszonyokat nézve, a hasonlóságok mellett természetesen nagy különbségeket is találunk, az egész övezeten belül mindig más és más területek alkottak ' az egyes történelmi korszakokban szorosabb egységet. Kelet-európai hazánk történeti képződmény, ma is jól érzékelhető, hogy a régebbi és a közelebbi múlt milyen erősen rányomta bélyegét az egészre és egyes részeire. A történelemből fakad, hogy e táj elnevezése és pontos határainak megállapítása olyan nehéz. A nevek terén tapasztalható ijesztő sokaság (Kelet-Európa, Kelet-Közép- Európa. Küzép-Kelet-Európa. Közép-Európa, Délkelet-Euj rópa, Dunatáj — hogy csak a legelterjedtebbeket említsük), a kiterjedés változásaiból ered. A történelem során az egyqs országok, részegységek fejlődése hol közeledett valamiréle „kelet-kö- zép-európai ideáltípus”-hóz hol távolodott lóle; egyes országok vagy országrészek leváltak és valamelyik más, szomszédos történelmi tájba olvadtak bele (ez történt például Svájccal). Másik viszont eltérő indulás után ebbe integrálódtak, ahogy például a Hanza-városok többségével történt. A térség fejlődésének rövid áttekintésével nyomon követhető az „ideáltípus” alakulása, s valamennyire a táj változó tartalma is. Mindez pedig komoly segítséget nyújt a jelen megértéséhez. . A térség két nagy folyama, a Visztula és a Duna medencéjében, a határoló Alpok és a Balkán völgyeiben, a jó közlekedési lehetőségek és a mezőgazdasági művelésre alkalmas természeti viszo- , nyok a hasonló irányú fejlődés alapját képezték. Ám, óriási különbséget jelentett a térségen belül, hogy a délibb részek római provinciák voltak, míg a többi „barbár” maradt. A népvándorlás viszont „tabula rasa”-t csinált, elsöpörte az ókori civilizáció eredményeit, s az újrakezdésre'vállalkozó szláv, finnugor és török népek legföljebb annak romjaira, annak köveit felhasználva építkezhettek. Az ezredforduló idején ez a térség volt Európa határövezete, a két császárság, a né- mét-római és a bizánci ütközőzónája, a keresztény kultúra újonnan meghódított területe.' V HEGYEK KÖZÖTT, síkságokon alakult ki Bulgária. Lengyelország. Csehország Magyarország, a kijevi Rusz. Szerbia és Horvátország, nagyjából egyidejűleg: pár száz évvel később pedig a két román fejedelemség és Litvánia. Kialakuló feudális Őrizni a múltból, ami szép... — Jaj. Botiskám vajon megeszi-e az, új káposztát — kérdezte anyósától az egyik néne, jelezve vele. nem biztos. hogy a menyecske ott marad a faluban, míg újra terem a káposzta. Ott maradt. És be is fogadták, ami nagy szó volt akkoriban ebben a hegyek közé zárt kis faluban. S nemcsak befogadták. megkedvelték, megosztották vele ősi tudományukat. A szomszéd néni, Jakab Györgyné tanílgatta a palóc hímzés alaptudományára, arra. hogyan kell öltö- gétnj a borsókát. a mesterkét. a hutait. Mert a palóc hímzés tudomány. A szövött szálak új elrendezése, tűvel, cérnával. Szőni anyósa tanította, most. is ott áll az új ház egyik helyiségében az eszváta, felvetve a szál is. Faggatom Kovács Jánosnét, mi fogta itt ebben a valóban elzárt kis faluban, s miért fogadta magába az , ősi hagyományokat. Az első kérdésre könnyű helyen áll a válasz: a férje szere- tete. A másikra már nehezebb megfogalmaz-ni: „szeretem a szépet! — mondja. S amit itt csinálnak nagyon szép. És olyan sokat jelentett, hogy nekem. a távolról jött idegennek annyi idős néni akarta megtanítani az itteni dolgokat”. Az első palócnapon a született palóc menyecskék között ott volt ő is, ügy adták össze az ősi viselet minden darabját, idős nénik öltöztették nagy gonddal. Talán akkor fogadták igazán a szívükbe? — Ami csak volt a régieknek, törülközők, lepedők, ingvállak vőlegényi ing. nekem mindenből van egy-egy darab. S mutatja gazdag kincsét, mely nem a szekrény mélyén van elzárva, mindennapos használati tárgyakká váltak, othonosabbá varázsolva a modern bútorokat. Milyen jól megfér a modern könyvespolcon a régi korsó, az ablakon a kalodá.shím7.és- sel készített lepedő 1— függönynek. Egyéni bája van intézményeik, mindenekelőtt a földbirtoklás rendszere, a nyugat-európai alaptípus önálló variánsát alkották. A Német-római Birodalom velük határos és sok rokon vonást fölmutató tartományai (a mai Ausztria. Svájc és Bajorország) viszont a nyugati modellt követték. Az új államok között hamar kialakultak az intenzív gazdasági és politikai kapcsolatok (ezt tükrözték az uralkodó dinasztiák közötti gyakori házasságok is). A kapcsolatokat nem szüntette meg a Róma és Bizánc közötti nagy egyházszakadás sem. amely egyébként kettévágta Kelet-Közép-Európát. s annak északnyugati felét a germán-latin világhoz közelítette. A különbség a kultúrában erősebben jelentkezett. mint a politikában, a gótika és a reneszánsz (majd a reformáció) az ortodox (keleti) kereszténység területén nem jelent meg. Közös vonás volt viszont a Német és a Bizánci Birodalom bekebelező törekvéseivel szembeni ellenállás. A mongolok, majd a törökök megjelenése a kelet-európai népek számára közös veszedelmet jelentett, bár ez a veszedelem nem jelentkezett azonos időpontban és azonos mértékben. A hódítók elleni önvédelmi harcban így is sokszor került sor közös fellépésre, még gyakoribb volt azonban, hogy a fő ellenséggel szemben szükséges nagyobb erőt a közösén fenyegetettek, az egymás rovására történő terjeszkedéssel próbálták megteremteni, vagy pedig egymás rovására megegyezni próbáltak a támadóval, a csapós irányát másfelé terelve. A heroikus küzdelem mellett árulásokban és súlyos baklövésekben is bővelkedő századok végit! a régi holmiknak. S tisz-i telete a múltnak. — Érdekelt kik voltak a palócok, hogyan éltek, dolgoztak, mit készítettek. — Olvastam, kérdeztem, kerestem mindent, ami a múltra vonatkozott. Táncoltam a néptóncosokkal, énekeltem a pávakörben, én ide akartam tartozni — vallja. Sikerült neki. Amikor elhatározta, ahogy őt tanítgatták az öregek, úgy adja át ő is az ősi hagyományt a fiataloknak, eleinte nem is nagyon értették. Aztán felkarolták, s egy éve már hivatalosan is vezetője annak a gyermek, szakkörnek, mely tulajdonképpen úgy alakulgatott, hogy összegyűjtötte maga köré azokat a kislányokat, akiknek illett a kezébe a hímzőtű. — Elkezdtük azon, hogy Bodonyról meséltem nekik. A régiek életéről. Aztán a népszokásokról, arról, hogyan öltöztek, milyen ruhadarabokat viseltek. Utána tűvel folytattuk. Anyák napjára piros-kék virágos kis tarisznya készült. Nőnapra könyvjelző. Minden öltést egy-egy könyvjelzőn, zsebkendőcskén tanulták meg a gyerekek. Aztán játékok készültek. Derék palóc menyecskék, legények viseletét hordják a fakanálból formázott babák. Csutkababa készült, s háncsból állatok. így kerültek tulajdonképpen Zánkára is, pályázatra készült a szakkör, s nyerték a táborozást, jutalomként. A további tervek? Munka a szakkörben, hogy egyre több bodonyi kislány ismerje meg azt a tudományt, mely nagyanyjuké volt. Letenni a takácsok vizsgáját, s megtanítani szőni is a lányokat. Öriz,ni, továbbvinni a múltból azt, ami szép. ★ Kovács Sándorné Redőnyből augusztus 19-én kapta meg a Parlamentben a Népművészet Ifjú Mestere kitüntető címet. Deák Rózsi eredménye az lett, hogy a közel tucatnyi önálló feudális állam helyét három nagy birodalom foglalta el, az érintett népek többsége számára idegen uralmat hozva. AY Orosz, az Ottomán és a Habsburg Birodalom belső szerkezete természetesen nagyon eltért, egymástól, de határterületükön, egymás elleni harcaik színterén (vagyis Ke- let-Közép-Európában) mindhárom egység hatása érvényesült, nyomot hagyott.' MINDEZZEL NAGYJÁBÓL EGYIDÖBEN, a nagy földrajzi felfedezések hatására, a világkereskedelem fő útvonalai nyugatra helyeződtek át, s a meginduló eredeti tőke- felhalmozás eredményeként Európa nyugati és keleti felének gazdasági-társadalmi fejlődése határozottan szétvált. A nyugaton lassan eltűnő jobbágyréndszer keleten konzerválódott, kialakult „második kiadása”. A kapitalizmus erősen megkésve, csak a nagy francia forradalom nyomában hatolt be a kelet-európai térségbe, s jellegzetes kísérőjelensége, a nacionalizmus, csak a XX. században robbantotta föl a három soknemzetiségű birodalmat. Helyükön torz. nem tiszta formában jöttek létre független, nemzeti államok, amelyek területi viszályaik folytán, nem tudtak ellenállni az agresszív náci Németország nyomásának. A második világháború szenvedései után a kelet-közép-európai kisebb nemzetek egvidőben leptek a szocialista fejlődés útjára, s ma a szocialista táboron belül alkotn'.k gazdaságilag. társadalmilag és kulturálisan oly sok közös vonást mutató csoportot. (Folytatjuk.) » Jeszenszky Géz»