Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-14 / 190. szám

Mif adnak a beutaló mellé? A kultúrosok a népművelés mindenesei Bővült a pétervásári kollégium Több mint hétszázezer forintos beruházással mintegy kétszeresére bővítették a pétervásárt általános iskolai kollégiumot. Az eddigi ötvennel szemben szeptembertől száz férőhely várja az itt tanuló diákokat. (Fotó: Szántó György) 13 százalékkal kevesebb néző Áz év végéig 80 filmet mutatnak be a mozik A SZOT megyénk egyik legnagyobb vendéglátója. Már a számok is beszédesek: az elmúlt esztendőben hat­vanezren pihentek mátrai és bükki üdülőiben, felnőttek es gyermekek egyaránt. Nem a látogatók számában' kimagasló ez a hálózat, ha­nem abban is, hogy teljes ellátást ad a beutaltaknak. A szállás és az étkezés mellé programjuk megszervezését is magára vállalja. Két hét után hazatérnek és elviszik a jó. vagy rossz hírünket or­szágunk. vagy a világ (hi­szen külföldiek is vannak köztük) távoli vidékeire. Az utóbbi időben megnőtt az igény az üdüléssel szemben: nemcsak a test, a szellem is várja a maga felfrissülését és épülését. Vajon hogyan old­ja meg az ilyen jellegű fel­adatait a SZOT Mátra—Bükk vidéki Üdültetési és Szanató­riumi Igazgatósága? Erről Balogh Ágnes kulturális cso­portvezetővel beszélgettünk. Családosnak nehéz — Üdülőink életének a kultúríelelősök a mozgató­rugói. Általában a követke­ző felszerelés áll rendelkező, sükre: vannak társalgóhelyi- segek, bár előfordul, hogy kicsik, alkalmatlanok ren­dezvények lebonyolítására. Nem hiányzik a televízió és a könyvtár, amelynek nagy­sága 2500—4000 kötetig ter­jed. A szépirodalom alkotja ezek zömét, bár politikai és szakmai művek is találhatók szép számmal. Felszereltsé­günket és munkarendünket adottságainkhoz kell igazíta­ni: meghatározó a kéthetes turnus beosztás. — Van-e mindenütt kultu­rális felelős, s milyen vég­zettségű ez a mostani gárda? — A legtöbb helyen betöl­tötték ezt az állást, ráadásul Mátrafüreden és Galyatetőn nem is egy. hanem két főál­lású népművelő működik. Zömében érettségizett a je­lenlegi társaság, alig néhány felsőfokú végzettségű van közöttük: mi arra törek­szünk, hogy beiskolázzuk őket, de sajnos, roppant nagy a lemorzsolódás. A helyzet az, hogy ezt a munkát csa­ládos embernek végeznie igen nehéz: reggeltől estig sok elfoglaltsággal jár. Ha valaki egyedülálló, addig még szívesebben és könnyeb. ben csinálja. Nagy áldozatot vállal azonban magára, hi­szen fárasztó munkája mel­lett gyakran még néhány üdülövendég zaklatásának is ki van téve. akik azit hiszik, hogy a beutalóval népműve­lőink kegyei is járnak. / Akvarell­biennálé Egerben Az akvarell es határesetei. Az idén e címmel hirdetett országos pályázatot a Dobo István Vármúzeum, folytat­va és kibővítve az akvarell- biennálé immár tizenhárom éves hagyományát. A műfaj iránti érdeklődés ez alka­lommal is igen nagy volt, hiszen mintegy hetven kép­zőművész 'jelentkezett több száz művel. A zsűri negyven festő 104 munkáját fogadta el, köztük izgalmas vegyes­technikájú műveket is. A közönség az egri Gárdonyi Géza Színházban augusztus 19-től szeptember 19-ig lát­hatja az alkotásokat, me­lyeknek dijait a megnyitó alkalmával adják át a mű­vészeknek. A biennáléhoz kapcsolódó­an. mint minden esztendő­ben. most is rendeznek „ha­gyatéki” tárlatot. Idén Ga- dányi Jenőnek, a magyaror­szági avantgarde egyik megte­remtőjének 40 festményét lehet majd megtekinteni. OJMim 1DS0. augusztus 14-, csütörtök — Miként alakul időbeosz­tásuk? — A programok többségét bent az üdülőben szervezik, szinte megérkezéstől kezdve az elutazásig tőrödnek a be­utaltakkal. Kívülük más nem is igen lát el ilyen fel­adatokat. Kötelezettségeiket egy ügyrend rögzíti, amely előírja a tervezést minden időszakra, s azt a minimu­mot is. amelyet 14 nap alatt végbe kell vinniük. Ebben szerepel: egy környékismer­tetés, ismerkedési és búcsú­est, saját összeállítású iro­dalmi, vagy zenei rendez­vény két egész napos autó­buszkirándulás, négy mú­zeumi séta, hat gyalogtúra, teke-, asztalitenisz és sakk­versenyek, kacagódélután, szellemi vetélkedő, színház-, vagy mozilátogatás, ezenkí­vül különböző ünnepségekre megemlékezés. Kapnak-e segítséget? — Nagyon soknak tűnik, ember legyen a talpán és népművelő, aki ezeket végig­csinálja. Vajon segítenek-e központi kínálatú műsorok, nevesebb előadók? — Ezen a téren sajnos, nem állunk valami jól. Ke­vés az erre a célra rendelke. zésre álló összeg. Rendszere­sen tartunk TIT-előadásokat: minden turnusra jut két is­meretterjesztő este. Ezenkí- (vül csak korlátozott szómban szervezünk műsorokat. Töb­bek között szerepelt nálunk a Vízöntő és a Mákvirág együttes, a Gyöngyösi Játék­szín, az előadók közül Löté Attila, Koltai János, Kertész Lilla és még sorolhatnám tovább. Ezeket a programo­kat elsősorban a téli idő­szakokra tervezzük, amikor a vendégek kevésbé mozdul­hatnak ki, meg a külföldi beutaltakat szórakoztatjuk velük. Ilyenkor természete­sen belépődíjat is szedünk. A megye vérkeringésében Üdülötérületeinken por. tyázva nem sok jóval talál­koztunk. A Balatonnál pél­dául hosszú évek harcai után végre kezdik megérte­ni, hogy csak a színvonalas kínálat elégíti ki a vendége­ket. Mennyi időre van szük­ség ahhoz, hogy erre me­Sok padot koptattam éle­temben. hol rövidebb, hol hosszabb ideig. Egyiken éve­ket töltöttem, mégis hamar elfeledkeztem róla, másikon csak órákat, mégis kitöröl­hetetlen az emlékezetemből. Mindahány közül a legfeled- hetetlenebbek: az iskolapa­dok. Mennyit izgultam, unat­koztam. mennyit hevültem, dideregtem az iskolapadok­ban. Kényelmes egyik sem volt, de mindegyik kopott, tintafoltos, összefaragott. Négy évig ültem abban a padban, amelybe legyalul- hatatlanul mélyre szívet véstek, abba pedig a büsz- ke-ujjongó értesítést: „Cuci és Fidor jegyesek!” Valahányszor visszagon­dolok arra a padra. mindig meghatódom, de az el érzé­keny ülés be egy kis borzon­gás is vegyül. A meghatódás nyilván a páddal együtt fölidéződő hajdani önmagámnak szól. Lányos képű. szelíd, szőke, törékeny testű kamasz ül már az idők végezetéig szá­momra azon a pádon, akit gyénkben is rájöjjenek? A szakszervezeti üdülők — bár­mennyire önellátóak — hoz­zátartoznak ehhez a vidék­hez. Műsorkínálatából ré­szelhetnek, s maguk is viszo­nozhatják ezeket egy-egy község sajátos színfoltjaivá válhatnának. A legtöbb épü­letükön azonban ott a táb­la: belépés csak üdülőven­dégeknek. .. — Természetesen, ha vala. hol központi program van nálunk, megnyitjuk kapuin­kat, hogy minél több fizető­vendég tekintse meg az elő­adást. Ilyenkor más létesít­ményünkből is átjönnek a beutaltak, hogy ők is szóra­kozhassanak. Sajnos, ezt ke­vés helyen tudjuk megvaló­sítani, mivel késő este már nemigen jár busz, s nem tud­juk hazaszállítani a résztve­vőket. Ugyanez vonatkozik a gyöngyösi, vagy az egri mű­sorokra is: meg van kötve a kezünk, ezért a sötétedés utáni programokat nekünk kell szervezni — Ez bizony nem vigasz­taló, legfeljebb az, hogy ke­resik a kiutat... — Elsősorban fölszereltsé­günk fejlesztésével — remé­lem ez nem elérhetetlen — szaunákra, kondíciótermek­re, sportkombinátokra lenne szükségünk. Ma már nem az a céljuk az embereknek, hogy jól teleegyék és ki­aludjék magukat; korszerű ismeretanyagokat, sok moz­gást és helyi kulturális spe­cialitásokat kellene nekik biztosítani. Sok újat ki kell találni, hogy élménnyé te­gyük a nálunk töltött két hetet. Ebben a művelődési házak is többet segíthetné­nek. .. Nem kis dolog, amit az üdülők kulturális felelősei magukra vállalnak. Ügy is fogalmazhatnánk, hogy ők a népművelés mindenesei, ro- botosai. Minden tiszteletünk, megbecsülésünk az övék. de valljuk be őszintén, munká­juk inkább hasonlít egy út­törővezetőére, aki egy gyer­mekcsapatnak tábortüzet és harci játékokat készít elő, mint egy felnőttekkel foglal­kozó népművelőére. Lépésváltásra van szükség, de csak az üdülők fejlesztő- sével. a ma igényeinek meg­felelő átformálásával lehet megvalósítani a „felnőttebb” üdülést. Gábor László „Eger” néven szólítottak a társai. A borzongást, viszolygást, valószínűleg a szigorúságot, ridegséget sugárzó fizimis­kája kelti annak az összefa­ragott padnak. Van is oka morcosságra, hiszen annyi szégyenletes kötelességmu­lasztásnak, fölháborító fi­gyelmetlenségnek. orcátlan pimaszságnak, oktalan düh­ének. szánalmas siránkozás­nak. durva röhejnek volt a tanúja, hogy csak behúzott nyákká] lehet fölidézni. És része volt ez a pad az iskola fegyelmező, kordába szorító, ritkán röptető. sokszor szár­nyat szegő masinériájának, amely jaj. de sokszor ütött fejbe, s ritkán, nagyon rit­kán simogatott. És mindig recsegett is ez az ócska pad. hangosan, amikor szólítot­tak, és én ijedten ugrottam föl. s még hangosabban, amikor a megvetőn és gú­nyosan harsogó „ülj le!” után visszarogytam az me­sére. Nyomasztóbb pado-k em1 í- két is őrzöm. Semmiféle meghatódást sem érzek, in­kább hideglelős rémület A statisztikák tanulsága szerint az idén is csökkent a hazai mozilátogatók száma. Az első félévben 31 millió 310 ezer jegyet váltottak az ország filmszínházaiban, s ez 13 százalékkal kevesebb, mint a tavalyi hasonló idő­szakban. — Az adatok való­ban számottevő visszaesést mutatnak, ám az is hozzá­tartozik a képhez, hogy a fővárosban például jelenték­telen volt a csökkenés — mondotta Veress József, a MOKÉP igazgatóhelyettese az MTI munkatársának. Ezúttal is — csakúgy, mint tavaly — 9 milliónál több nézője volt a vetítéseknek az év első hal hónapjában. A mozi vonzerejének lassú mérséklődése egyébként vi­lágjelenség, s európai össze­hasonlításban mi nem is ál­lunk rosszul: míg az NSZK- ban egy lakos átlagosan évente háromszor. Magyar- országon hót alkalommal vált jegyet valamelyik film­színházba. A televízió térhó­dítása. a művelődési és sza­badidő-szerkezet átalakulása tehát nálunk is érezteti ha­tását. Megcsappánt azonban a magyar filmek iránti ér­deklődés is, s ennek oka már nem írható egyértel­műen e folyamat számlájára. akasztja meg bennem még ma is a szuflát, amikor a különféle hivatalok és ható­ságok ablaktalan előszobái­nak. homályos folyosóinak alattomosan billegő, ijesztőn recsegő padjaira gondolok vissza. Hányszor kuporog­tam rajtuk órák hosszat, né­mán, moccanni sem meré­szelve, dideregve várakoz­ván a sorsomat eldöntő ha­tározatokra. amelyek mindig megfellebbezhetetlenül ad­ták tudtomra, miért, s mire vagyok alkalmatlan, méltat­lan. mitől tanácsolnak, tilta­nak el, miért fosztanak meg ettől-attól. miéit zárnak ki innen-onnan. És gyönyörű padjaim is voltak. A legszebb minden bizonnyal egy munkástelep hervadó, őszi parkjában állt, sűrű bokrok árnyékában rej­tezve. A távolból zsolozsma mormolása hallatszik: kö­nyörögj érettünk ..., hall­gass meg minket... A be­ton lábazatú. esőtől-hótó! szürkére fakult, repedezett ülésdesakájű ócska pádon a litániáról elszökött diák és diáklány váltja remegő aj­kakkal az első csókot. Padok. Emlékek, titkok, örömök, bánatok, keservek, ♦kínok és néha a boldogság őrzői. Az a fehér pad a szülő­szoba előtt, a kórház folyo­sóján. amikor a feleségem kínlódó-boldogan várta, hogy beteljesedjék a csoda, a testéből sarjadó új élet szü­letése. Ahol remegő gyomor­ul, égő türelmetlenségge’ én is várva-vártam. bn°i- rr""'áthassam végre a fia mat. Az a másik fehér nad. egy másik kórház másik - folyo­Az uitóbbi időben számos dokumentum-játékfilm ke­rült a közönség elé, köztük igen értékes alkotások, de ezek a művek csupán bizo­nyos rétegek igényét elégítik ki, vetítésüktől ezért nem is várhatunk milliós nézőszá­mot. A legtöbbek által ked­velt kalandfilmekből, illetve kosztümös-romantikus törté­netekből pedig mindig kevés készült Magyarországon. Pe­dig annak a kevésnek is si­kere van. mint például leg­utóbb a Kojak Budapesten című vidám bűnügyi paró­diának. — A sikerfilmek listáját jelenleg a Csillagok háború­ja című produkció vezeti, a bemutatója óta eltelt egy év alatt két és fél millióan vol­tak kíváncsiak a tudomá­nyos-fantasztikus látványos­ságra. Népszerűek az olasz filmek, nagyon sokan látták a Piedone Afrikában, a Fe­hér telefonok, vagy a Csúfak és gonoszok című műveket. Hazai filmgyártásunk szín­vonalas alkotásai sem veszí­tik el közönségüket: a Her­nádi Gyula kisregényéből készült — Szinetár Miklós rendezte — Az erőd című film bemutatása óta több mint félmillió látogatót von­zott, s közeledik az 500 ezres sóján, szemben az ajtóval, amely mögött az apám fe­küdt. Iszonyodva vártam, mikor nyílik az az ajtó, mi­kor lep ki rajta suhanó fe­hér köpenyben valaki, hogy suttogva közölje velem a megváltozha tatlant, amelytől hangosan felzoko­gok majd: elvégeztetett... Padok. Életem állandó kí­sérői. átkozottak, áldottak. Mind mozdulatlan, mind né­ma, legfeljebb érthetetlenül recseg. Emlékeimben mégis elevenen kavarognak, han­gosan tanúskodnak. A jó padok, a vonatok padjai. Azok a régi, sárga tapadok. Vitték a tudo­mányra sóvárgó diákot a bölcsek csarnokaiba, vitték az egyenruhás sebesültet a frontról haza, vitték a meg­lett férfit a sokáig hiába sóvárgott találkára a fény városával. Láthatatlan, anyagtalan padjaim is vannak. Ezek borzasztóbbak, mint a való­ságosak. Csalódott és köny- nyes. kiábrándult és kese­rű, dühös és vádló tekinte­tek ültetnek ezekre a látha­tatlan padokra, és hiába minden kérés, könyörgés, til­takozás. fogadkozás, eskü­vés. könyörtelenül az ülésre szegeznek ezek a tekintetek, ahol ezerszer nagyobb gya­lázat ülni. mint akár a köz­szemlére kitett .szégyenpado­kon. s az itt kapott sebék sajgóbbak és nehezebben gyógyulok, mint a szégven- oadon kapott botütések sé­rülései. És egy-két gyönyörű dís ■•- padom is van ezek között a láthatatlan padok között: szerelmes asszony, rajongó nézőszámhoz Kovács Anőriis Októberi vasárnap cífnű al­kotása. valamint Szomjas György betyárfilmje, a Rosáz- em berek is. Az idei két leg­sikeresebb bemutató egyéb­ként a vietnami háborút idé­ző Apokalipszis most. és a Hair musicalfilm volt. Szeptembertől az év véé géig 20 ország 78 új filmjét mutatja be.a mozihálózaí. Köztük tíz magyar produk­ció lesz. A külföldi alkotások közül fgyelmet érdemel az őszi Marathon című szovjet pro­dukció — amely a szovjet filmek fesztiváljának nyitó- filmje is lesz —, valamint Andrzej Wajda Érzéstelení­tés nélkül és Fellini Zene­kari próba című művei, Öszi-téli szórakozásnak szán­tuk a kertmozik műsorán már látható Bosszúvágy cí­mű filmet, s egy később műsorra kerülő vígjátékot* címe: Luxusborbély Párizs­ban. — A Szovjetunió mellett még az idén két másik or- szág filmművészetéről igyek­szünk képet nyújtani a mé- zibarátoknak: szeptemberben svájci, novemberben francia filmhétre kerül sor. (MTI) gyermek tiszta tekintéte emel föl rájuk, talán ér­demtelenül, méltatlanul is* mégis jólesik, büszkévé, bol­doggá tesz. Az utóbbi években jóságos padokkal is találkozom. Mindig éppen akkor kerül­nek elém, amikor már bot­ladoznak lépteim, kalimpál a szívem, elakad a lélegze­tem, támaszt keresőn né­zek körül, mert szédülök, félek, hogy összeesem, és ekkor mindig, éppen elérhe­tő közelségben felbukkan a jóságos pad, barátságosan invitál, kínálja az ülését, támláját: gyere, pihenj meg rajtam, fújd ki magad, né félj. nincfe semmi baj, pár perc és rendbe jössz, me­hetsz tovább. Mostanában egy virág­mintás. festett pacira gondó­lok a legtöbbet. Tapasztott padlatú, pingált falú, mes- tengerendás kis falusi ház­ban áll. az .utcára szolgáié ablak alatt, öreg anyóka ül- dögéi rajta, bőráncú, sötét­kék szoknyában, fekete kö­tött ujjasban, fekete tej­kendőben. Pápaszem az or. rán, a gyorsan sötétedő al­konyaiban az ablakhoz ha­jolva olvas. Rézszegekkel ki­vert. csatos bibliát lapozgat. Amikor bedugom a fejemet az óvatosan nyitott, nyikor­gó ajtón, kedvesen biztat, lépjek be, int, üljek le mel­léje. Jövök, drága Nagyika. Ott már az én helyem is, azon a festett pádon, drága Na- gvikám. ahol a kapcsos könyvvel az öledben talál­tunk Rád. amikor egy csön­des. tavaszi estén örökre le­hunytad a szemed. Homoródi József :

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom