Népújság, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-04 / 155. szám
Bráda Tibor kiállítása Hatvanban A1 ú] otthonába költözött tatvani Galéria két tárlatai várja a müvészetbaráto- :at. Az érdeklődők megte- v üthetik azt a válogatást, amelyet öt biennálé díjazott alkotásaiból válogattak ösz- s'.e.* felvillantva a koiábbi tevékenység színvonalát, •'íényességét. ' A másik teremben Bráda Tibor festőművész munkai kaplak helyet. Csak dicsérni lehet ezt az öt letet, mert olyan egyénileg mutatkozik be. akire mindenképpen érdemes felügyelni. Jelentkezéseit siker kísérte: az 1978-as ltd-, lia 2000 című' nemzetközi kiállításon harmadik díjat nyert. Ugyanebben az évben az Egri Akvarell Biennalen szerzett helyezés^ A hatvaniak számára sem idegen,. hiszen itt ezüstdiplomával tüntették ki. Az elismerés sem veletlen, hiszen kiforrottM öntörvényű művész, aki sajátos, csak rá jellemző tormavilágot teremtett ahhoz, hogy napjainkról, holnapjainkról valljon, hogy közösségi felelősségtudatát tanúsítsa. Huszonhat kepe — értő felsorakoztatásban — ízelítőt ad törekvéseiből. jelzi szellemi kötődéseit. Csontváry magányosságában a félreismert kiválasztottak nagyságát hirdeti. Madácha olyan drámaíró, olyan ember, aki fizikai gyengeségében. elesettsé- gében is a mindenkori újrakezdés értelmét sugallja. Ha a mába kanyarodik, akkor ugyanezt a gondolatot erősíti meg. (Zsana.) Ez az. aktualizálás nem csorbítja erényeit, ugyanis nem a részletekbe összpontosít, hanem témafeldolgozásával. kom pozíciós érzékével a jelenségek mögött rejlő lénye- ■ get ragadja meg, tárja elénk, jól sejtve, hogy ez az időtállóság alapvető teltétele. Realisztikus-szimbolikus látás- és ábrázolásmódja ereCsontváry (Fotó: Szabó Sándor) detisériével bűvöl el bennünket. Mindig a valóság elemeiből indul ki, s innen emelkedik magasabb szférába. hogy hangsúlyozza — jelképrendszere erre kitűnő eszköztár — mindannyiunknak szóló mondanivalóját. Erre utalnak — többek között — A fiú repülni tanul és a Repülni )ó I—71. című festményei. Nemcsak az egyes ember, hanem az emberiség diadalát szuggerálja azzal, hogy alakjai megszabadulnak ősi kötöttségeiktől és sok ezer éve dédelgetett álmokat valósítanak meg. A múltat nem felejtik, de előttük az ismeretlen, a bizsergető meglepetésekkel, a ma még csőFilm a Bartók-centenáriumra dáknak tűnő felfedezésekkel terhes jövő. Izgatják a tegnapok és a jelen rejtélyei is: Cippolája megborzongatja a nézőt. Velünk együtt fájlalja a múló időt, a könyörtelenül elillanó hangulatokat (Idill), de a borongáson, a kísértő melankólián űrré lesz töretlen bizakodása, s a nagy vállalkozásba fogókat. a nemes célért küzdeni készeket dicséri (Számyké- SZÍtó 1—II.) Ezt emeli ki kolOritja, amely nem sötét, hideg, nem eltávolodást jelaö. hanem izzó színvilág, amelynek — mesterien ötvözött vöröse, kékje, sárgája a minden nehézségen diadalmaskodó hitet sugározza, előrevetítve egy pályájának delelöjén sem lévő alkotó nagyszerű lehetősegeit... Pécsi István ( c $ ] Búcsú ( \ az órától J Nemzedékeket szolgált j • ki. A múlt század végétől' imutatta a pontos időt ) Egerben, a székesegyház ! tornyán. Jószerivel ez volt! í— van?l ~~ az egyetlen\ \ köztéri időmutató szerke- \ zet. Jól látható helyen áll. > munkába igyekvők, iigyes- bájos dolgaikat intézők. I randevúzók mindenkori ( órája. ; Hozzáigazítottuk életrit- - j musunkat. Mindenkinek’ j van már ugyan karórája.: de ez semmit nem jelent. < Déli harangszóra, halott- \ í kongatásra mindig odafii gyelünk. Büszkék voltunk > ! rá. amíg csak egyszer el ' nem kezdett akadozni. A rézből, bronzból készült alkatrészek kezdtet, kikopni. A beütött dátum 'szerint lH9l-ben állították í össze. Azóta bizony sokszor \ szorult reparálásra. A kéz- : < zél felhúzható masinát j ; műkedvelő ezermesterek 5 és profi órások javítgatták. > Ajfnn az idők szarára hall- : í gatva. villamosították, s , kábelek, kapcsolók keritet- j ték be az ódon, kézzel mű- ' í vesen formált a lka.trésze- S £ két, A harangozónak már í ' nem kellett kézzel felhúznia. megtette ezt helyette í a villamos motor . .. < Hosszú hetek óta azon- \ í ban már nem mutatja az : időt. örökre megálltak a vén kerekek. Sorsuk, a nagytemplom órájának , í sorsa bevégeztetett. A mu- , tatók megálltak, a rugók < í is kifáradtak, ugyanúgy. ; mint idős. megrokkant; ( öregember szíve. < Reméljük azonban, hogy saz elkövetkezendő nemze- J idékek sem maradnak a , megszokott toronybeli óra i nélkül. S hamarosan ismét < | fölpillanthatunk a magasba. ha munkába, találkozója sietünk. Ha modernebb its, elektromos is lesz, nél- í ;küle mindenképpen szegé-' j nyebbek lennénk. (józsa) | ? 1 ) A kenyér Két fiúcska egy fél veknivel futballozik. — Miért rugdossátok a kenyeret? — Nem kell ez már senkinek. Itt találtuk a kerítés menten. Erre jött egy kutya, az ie csak megszagolta és szaladt tovább. — TurJjátok-e. hogy a kenyérnek meg 'kell adni a tiszteletet? Azt, hogy kenyér nélkül nem élhetnénk meg, bármennyi szalonna, kolbász is lenne? _____ A két megszeppent fiúcska egymásra néz. A bátrabb nyelvelni kezd. — Nem kellett ez már a kutyának se! Ezért rúgjuk bőr helyett, < i Egyszerűen nem bírom nézni, hogy a kenyeret rugdosnák, ezert a sövény közé dobatom velük... Talán egy hónapja egy napközi otthonban jártam. Falusi gyerekek napközi otthonában. Érdeklődtem az alkalmazottak fizetése felöl. — Tetszik tudni, nem1 sok, de azért megjárja. A fizetés meg a moslékhordás. Észrevette az arcomon a megdöbbenést. — Igen, a moslék hordás. Mert az úgy van, hogy a férjem meg én minden esztendőben három hízót hizlalunk meg azon a moslékon, amit innen hazahordunk. — Ne beszéljen ilyet! Moslékon nem lehet disznót hizlalni. — Ezen a moslékon lehet. Ez a moslék tele van kenyérrel, zsemlével, kiflivel... Néha magam is megdöbbenek, amikor látom, hogy a gyerekek egész, vagy fél szelet vajas kenyeret dobnak el. Pocsékolás. tiszta pocsékolás, amit ezek csinálnak! De ha már így van, legalább hízzon rajta a disznó. Nem igaz? Szóval pocsékolásig van kenyerünk. Tessék csak figyelni! — Anyuci! Hozz egy friss kenyeret. — De édesapa! Tegnap hoztam egy fél veknit, — Csak nem akarsz velem száraz kenyeret etetni? A szárazát dobd a fenébe! Nem tiszteljük a kenyeret. Bizony nem! A házmester bácsi a minap megjegyezte. — Kenyérrel vannak tele a kukák. Már egész veknit :s találtam. Nem tudom, ki hogyan van vele, de engem annak ideiért megtanítottak a kenyér tiszteletére. Ismerősek a régi kenyér- szegési hagyományok. A szegés előtti keresztrajzolás, a felvágandó kenyér meg csókol ása. Ezek a tisztes szép szokások elavultak az idők folyamán, hiszen azokban az időkben gyökereztek, amikor még sok magyar háznál „Űr” volt a kenyér, Amikor’azt mondta az anya a fiacskájának: — Ne sírj, kisfiam! Elment édesapád kenyeret keresni..'.’ Bizony, nem ártana, ha a régi kenyértiszteletből legalább annyit megtanulnának gyermekeink, hogy a kenyér nélkülözhetetlen emberi táplálék. Ezért meg kell becsülnünk! Szülő, pedagógus dolga is. hogy így legyen.., Móra Ferenc elbeszélése jut eszembe: Háromfélét ebédeltünk: kenyeret, haját, meg bélit... Szalay István Bartók Béla születésének *100. évfordulójára Bartók Concerto címmel koproduk- ciós tv-filmet készít a Magyar Televízió és a kanadai CBC tv-társaság. A felvételeket Magyarországon, Csehszlovákiában. Romániában. valamint New Yorkban és Torontóban rögzítik szalagra a következő hetekben. A film a Concertora épülve vázolja a nagy zeneszerző életútját. A Concerto zenéje mellett — amely Szophoklész: Elektra című drámájának a bemutatására készülnek hazánk legjelentősebb római kori ásatásának •színhelyén, a táclr Gorslum- ban. ahol az idén július 16— augusztus 2. között rendezik meg a hagyományos nyári játékokat. Az antik drámát Árpád-kori templom romjait tárják tel Veszprém- tajsz határában. Az egykor Falaznak nevezett település az Árpádok korában a királynő birtoka volt. Temploma — levéltári és régészeti telelek tanú.ságH szerint — már a 13. században létezett. A templom 22 OHM 1980. julius 1, péntek Doráti Antal vezényletével csendül fel — megszólalnak a gazdag életmű más népszerű alkotásai is. A művet magyar művészek mellett tr 'i.ár, Egyesült Államok-be í és kanadai hangszeres szólis ák, dirigensek közreműköű lsével adják elő. A Bartók centenárium egyik kiemelkedő programjaként képenvőre kerülő alkotás forgatókönyve Vecsernyés János é az, amerikai Curtis Davis munkája. (MTI) Szurdi Miklós rendezésében, a Szolnoki Szigligeti Színház művészei mutatják be. A bemutató július 16-án lesz, ezt követően július 17—18—19—24—25—26—31- én. valamint augusztus 1-én, 2-án kerül sor előadásra. (MTI) méter hoeszú é* 18 méter széles. Az ásatás során megállapították, hogy a XV. században épített templom a török hódoltság idején pusztult el. Eg.y méternél szélesebb falai vörös, és szürkés mészkőből, továbbá homokkőből épültek. Bár a rom egv részét az évszázadok során elhordták, a feltárás során előkerült, mintegy 50 faragott kő újabb bizonyíték a magyar késő gótikus építészét szépségére. 8. Annyira erőlködött, hogy az asszony már szinte bánta, hogy beszélt vele. ötölt-ha- tolt neki: mostanság nem úgy van, mint régen, Va- szenyka, nem mink döntjük el a fiatalok dolgát. Meg aztán micsoda menyecske volna Alka — hisz tanul még... — De lehet, hogy még három évig is tanul. Alkának nem nagyon ment a tartulás: két osztályt is ismételnie kellett. Aztán mérgesen, mint egy harapós kutya nekitámadt: — Ügy, szóval, az én fiam nem smakkol neked? — Dehogynem, dehogynem, Vaszilij Ignatyevics. Most már, amikor a férfi támadásba lendült, semmit se ér. ha Vaszjának, meg Vaszenykának szólítja. De magában azt gondolta: ugyan mi tetszene azon a fatuskón? Hisz te se vagy mézeskalácsból. Te is fa- 1uskó vagy. Emlékszem én. nem. felejtettem el. hogy rángattad a mulatságon a varkocsomat. Szerencséjére éppen ekkor lépett a tornácra Pjotr Iva- novics (a házigazdának mindenkiről gondoskodnia kell), mire az asszony karon fogta az elnököt,, és bekN aérie a szobába. így. a szovjet hátalom mai karon fogva jelent meg — hadd lássa mindenki, Nem jött még el az ideje, hogy őt a hátsó udvarba taszítsák. Es Pjotr Ivanovics is csak hadd la***, legalább majd gondolkodik — okos ember az! Közben a szobákban mindenki a nyitott ablak koré gyűlt — fiatalok mentek el a ház mellett: — Pelageja! Pelageja! Nézd csak az Alkádat. .. — Az áldóját! — csettin- tett egy nagyot az ujjával az állatorvos Alonyka. — Lám csak, lám, hogy belekapaszkodott a tisztbe! Érti a dürgést, haha! Még csak véletlenül se a közlegénybe . .. — Előttem, mint az igazgató előtt, így beszélni egy tanulómról... — Ugyan hagyd el, Gri- gorlj Vasziljevics, ami ezt az erkölcsöt Illeti... — Erkölcstelen dolog egy tanulónak udvarolni — jelentette ki jó hangosan Afonyka. —, de ha egyszer egy lány Ilyen jó bögyös ... Mire persze mindenki nyi- hogott — szórakoztató, ha másokat kezdenek ki —, Pelageja azt se tudta, hova legyen. A cafkáját! Már ilyen kiesi korában ragadnak rá a férfiak, mi lesz ha nagylánnyá cseperedik? Pjotr Ivanovics, hála istennek. elvonta az emberek figyelmét a malackodástól. teletöltötte a poharakat, és kijelentette: — Rajta, kedves vendégeim, a gyerekeinkre. — Ügy van! Értük élünk. — Meg-áll-junk! Afonvka. az állatorvos Mi <a fenét fundált ki ez a szurtos cigány? Mindig így van: az embereknek már jó hangulatuk támadna, amikor ez elkezdi Kjeresátgetni a fekete szemét — biztosan beleköt valamibe. — Megálljunk! — üvöltötte megint Afonyka és felállt. j- A mi szovjet ifjúságunkra! — Ügy van! — Az ifjúságra, Afa- naszij Platonovies. — Meg-áll-junk! Feese- gők! Hát így állunk. Feláll ez a csenevész ördög, és fog-_ hegyről parancsokat osztogat, mintha nem rendes emberekkel volna dolga, hanem éppen az állatorvosi minőségében lovakat törne be. — Az ifjúság világszövetségére! A földkerekség egész fiatalságára! Ezt jól megmondta! A gyerekekkel kezdték. most meg már azt se tudják, miről van szó. — Inni — mindenki! — vezényelt újra Afonyka. Ügy körözött a fekete fejével, mint a varjú a szárnyával. Tekintete nem is végigsik- lott, hanem végigmasírozott az asztal körül — és hirtelen Pavelra meredt — egyedül Pavel nem emelte fel a poharát. — Afanaszij Platonovies- nak — állt ki a férjéért Pelageja — mára elég, beteg a szíve. — Ra-gasz-ko-dom hoz-zá! Pjotr Ivanovics odaszaladt: ne húzódozz, egyezz bele. Ez a szörnyeteg meg mintha szónoki emelvényen állna: — Elvileg ragaszkodom hozzá! — Igyál már egy cseppet — lökte meg a könyökével férjét Pelageja, és halkan a fülébe súgta: — Ügyse nyugszik addig az a vaddisznó. Hát nem ismered? lávái már, na, kinek beszélek! — Most már haragudott az asszony. (Afonvka áll. Pjotr Ivanovics kérlel’.) ' — Meddig könyörögjek még? Mindenki rád vár. Pavel remegő kézzel fogta meg a poharat. — Hurrá! — rikkantotta Afonyka. — Hurr-rrá! — üvöltötték mindnyájan. Aztán jött még a jánosál- dás — mert hát miféle "házigazda, aki búcsúpohár nélkül engedi el a vendégeit —, aztán' még egy kör a ..békére és barátságra” — a házigazda a küszöbön még egyet töltött annak aki akart —, és csak aztán menték ki a szabadba. A tornácon valaki nótára gyújtott, de Afonyka állatorvos (ez egyszer hasznos volt a parancsnoksága), élénken rendre utasította a rakoncátlant: — Lejjebb a hanggal! Énekelj-mulass — most nincs dologidő. De aztán halkan, halkan nekem! Ezután az egész társaság a fakitermelő szövetkezet elnökéhez indult, akire Pe- lagejának, őszintén szólva, semmi szüksége nem volt. Legalábbis azok alatt az évek alatt, amióta a pékr ségben dolgozott, semmi dolguk . nem akadt egymással, de, ki tudja, mit hoz a holnap. Ma semmit se tehet érted, de talán holnap az utadba kerül. Szóval, nem lett volna rossz elmenni a fakitermelő szövetkezet elnökéhez. De hőt mit tehet — Pavel most már teljesen összeomlott, az asszony karon fogta és hazavitte. — Láttad a Pjotr Ivanő- vics nyári konyháját? Azt mondja az asszony: maga a mennyország. Egész nyáron nem lesz meleg a házban. Pável egy mukkot se szólt.y Pelageja elmesélte a férjének a községi tanács elnökével folytatott beszélgetést a szénáról meg a bizonyítványról. Különben nem volt nagyon dühös, hogy az elnök megint elmismásolta az iga- 'o'ást a személyazonossági» ,ioz. (Folytatjuk| Elektra a Gorsiumban Lelet az Árpád-korból Templom volt a királynő birtokán /
