Népújság, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-08 / 158. szám

/ .„amikor elzárják a lévét ...AZ AKKOR VAN E TÁJON, s ai ország számos más táján is, amikor a Magyar Televízió körzeti stúdiója, illetőleg körzeti stúdiói jelentkeznek. Nem a saját körzetüknek műsort sugárzandón, hanem tájegy­ségük életét az egész or­szágnak bemutatni szándé- kozóan. Nos, ilyenkor — tudom, érdek'ődtem utána — a délutáni nézők nagy több­sége elzárja a televíziót. Elsőtétednek az arcok és a képernyők, mintegy jelez­vén: kit érdekel ez? Rosz- szul teszik pedig televíziót néző feleim, hogy ezt teszik, mert a néha valóban gyen­gécskére sikerült ..jelentke­zéseit" e stúdióknak gyak­rabban kísérhetné megérde­melt érdek’ődés. Nem azért, hogy jószándékúan segítsé­get nyújtsunk a nézettségi statisztikához és ezzel báto­rítást ad. ,nk a szerkesztők­nek. ottani bemondóknak, hanem sokkal inkább an­nak okán. hogy ezek a stú­diók — kettő van belőlük, jogos a többes szám — sajátos színfoltjai a hazai televíziózásnak. Egészen pontosabban fo­galmazva: sajátos színfolt­jai lehetnek! S hogy való­ban lehetnek is, arról bárki meggyőződhet, aki csak egy kevéske rendszerességgel is figyeli adásaikat, amelyek gyakran hallatlanul érdeke­sek, az otthonosság, a há­zigazdák magabiztosságával kalauzolnak el Dél-Magyar- ország életébe. ablakot nyitva hazánk egy darab­jának mindennapjaira. Va­ló igaz, sok még az üres­járat, sok néha a „szöveg” ezekben a műsorokban, több történik a stúdióban kissé mereven ülő — legutóbb a szegedi körzeti adó prog­ramját figyelve láttam — műsorvezetők körül, mint a felvételeken, kevesebb még a le nem becsülhető rutin — de hát rövid évekre te­kinthetnek vissza csuk ezek a stúdiók. TERMÉSZETESEN NEM Art tudni azt sem, hogy — miskolci is, bár ott szó szerint nincs stúdió (?) — ezek a televízió filiálék be­segítenek a „nagy” televízió műsoraiba is. Ügy is, hogy hírt szolgáltatnak, úgy is, hogy stábot adnak, úgy is, hogy mint például Pécsett, a stúdió a műsorkészítéshez is otthont ad. így tehát a körzet jelentkezése egyma­gában még csak része, bár nem lebecsülendő része a stúdiók munkájának.- Jog­gal lehetne feltenni a kér­dést: egy ilyen kis ország­ban, mint hazánk, nem fe­lesleges luxus-, nagyzolás-e a körzeti stúdiók hálózatá­nak létrehozása? Hálózatról írok, mert á tervek között, az anyagi lehetőségekkel párhuzamosan, legjobb tu­dósom szerint további kör­zetek kialakítására is sor kerül majd. Úgy vélem, egyértelmű le­het a válasz: nem. Semmi­képpen sem! A televízió, mint eszköz és műfaj olyan ha'almas erő, hogy még egy oly kis országban is, mint Magyarország. helyes ha területileg is differenci­álni tud. Gondoljuk végig: érdekli-e minden olyan hír­adás a Békés megyei nézőt, ami Budapest mindennapi gondjairól szól, és megfor­dítva? Van-e mód és lehető­ség, mondjuk, a Mátra alja életéről úgy és annyit szól­nia a televíziónak, mint A G R I A ’80 Kórushangverseny, orgonaest Egerben amennyit sugározhatna az ittenieknek és az itteniek­ről? Kevés hely és lehető­ség jut akár a huszonnégy órás sugárzásból is, hogy a budapesti televízió akár csak megközelítőleg is átfogja az ország életét. Többet tud és lát a televízió nézője az Üj-Hebridákról néha, mint a szomszéd, vagy éppen a saját megyéje életéről. Nemcsak az úgynevezett helyi sajtó, a helyi rádió­adók léte és népszerűsége igazolja a körzeti televíziós stúdiók szükségességét, is, de a józan anyagi megfon­tolások is. Az országjárás óriási apparátust igényel, annak mozgatása jelentős anyagi és emberi erőkét emészt fel. A „telepített’ helyi stúdiók, ebből a szem­pontból i s igen hasznosak. NEM LENNE ÍZLÉSES dolog a két meglevő stúdió között holmi rangsorolást tépni. Mindkettő igyekszik jói megtanulni és jól szol­gálni feladatait, a pécsiek különösen a nemzetiségi műsoraikkal tűnnek ki, a szegediek egyfajta sajátos „kultúrmissziót” is be kívánt nak tölteni, hogy ebben és ezzel is elősegítsék a vál­tozatos táj egységes szelle­mi arculatának kialakítását. Legalábbis ez érezhető ki, helyesebben, ezt éreztem ki a látott jó néhány adásuk­ból. Jó szívvel javasolhatom hát nézőtársaimnak, hogy amikor „bejön” a pécsi, vagy a szegedi körzeti stú­dió szignálja, ne zárják le a televíziót. Nem kuriózu­mot fognak látni, hanem a legtöbb esetben feltétlenül odafigyelésre késztető mű­sort. Gyurkó Géza AGRIA ’80 Véget értek a Gyilkosok próbái Mint már hírül adtuk, az Agria Játékszín művészei Valló Péter rendezésében az Agria drámapályázatra irt darabok közül elsőként Szá­raz György Gyilkosok című művét mutatják be. A több hete folyó próbák ma vé­get értek. Este kilenckor az egri Líceum udvarán á fő­próbára, holnap pedig a premierre, az ősbemutatóra kerül sor. Képünkön a főszereplők: Végvári Tamás, Miklóssy György és Káldy Nóra. (Fotó: Szántó György) Áz amatőr bőrdíszműves A Volán 4. számú Válla­latának közművelődési klub­jában kiállítás nyílt, ame­lyen egy amatőr bőrdíszmű­ves munkái láthatók. A bemutatkozás ígéretes: a ki­állított tárgyak gondos, szép munkák. A tárlat dicséri a fiatal alkotót, s egyben a vállalat közművelődési -tö­rekvéseit is. Szabad időben, szűkre szabott esti órákban, hét v égé ken születtek meg ezek a művek: népi ihletésű bőrtükrök, táskák, láncok. Alkotójuktól érdeklődtünk, hogyan is jöhetett létre ez a kiállítás. — Látható itt a két évvel ezelőtt készült első mun­kám: falitükörre volt szük­ségem. de a Képcsarnokban vásárolhatókat túl drágának találtam, ezért megpróbál­koztam a készítésével. A ké­zimunkát világéletemben szerettem, varrtam, hímez­tem, de hát a bőr rendkívül szokatlan volt számomra. Ellenálló, szívós anyag ez, de végűt megbirkóztam ve­le, s meg is szerettem. 'El­határoztam. hogy kitanulom ezt a mesterséget. A Képes Újságban találtam egy ri­portot, amelyet egy idős bőr­díszművessel készítettek. ír­tam a mesternek Tiszadob* ra, s ő hamar válaszolt: azt írta, hogy mehetek hozzá ta­nulni. — Mit tanult meg a mes­terétől? — Elsősorban azt, hogy mitől válik népivé egy bőr­ből készült alkotás, milyen motívumok díszíthetik, mi­lyen virágok kerülhetnek rá, aztán megismertem a színezés szabályait,. például, hogy sohasem lehet egy tü­kör világos keretben. A szí­nezőanyag mindenkinek sa­ját titka: mesterem elárul­ta nekem a magáét. Azt hi­szem, ebben az is közreját­szott. hogy súlyos szívbeteg, szeretné, ha valakinek to­vább adhatná művészetét, — Ezt az „iskolát” milyen eredménnyel járta ki? — Az öreg voltaképpen csak kétfajta bőrdobozt ke-' szít: hamar elsajátítottam a technikáját, amikor második alkalommal vittem neki egy hasonlót, egyszerűen nem hitte el, hogy én készítet­tem. Azt mondta, jó érzé­kem van hozzá. Amit lehe­tett, megtanultam. Sok el­járást azonban már magam kísérleteztem ki. A legked­vesebb tárgyam éppen az a. falitükör, amelyet számom­ra új technikával, bőrdotn- borítással díszítettem. — Mi lehet a továbblépés útja, hogyan fejleszti tudá­sát? — Szeretnék teljesen a né­pi motívumok felé fordulni, ehhez még megyénkben is akarok gyűjteni. Nem egy­szerű ez, hiszen nem min­dent lehet megjeleníteni bőr­ben. Egyébként már ezen a nyáron alkotótáborba me­gyek a vállalat segítségével, s szeretném megpályázni a népi iparművész címet is. (gábor) Az Agria ’80 rendezvény- sorozatának keletében július 11-én, pénteken este fél nyolc órai kezdettel a szé­kesegyházban a debreceni Bartók Béla nemzetközi kó­rusverseny vendegei adnak műsort. Közreműködik: a Haags Jeugdkoor (Hollan­diai, és a Männerchor Eintracht Porz am Rhein (NSZK). Vezényel: Marius Borsilap és Theo Breuer. Koos Bons, holland szár­mazású orgonaművész okle­Javában folynak a máso­dik, magyar részvétellel ké­szülő egész estés koproduk- ciós rajzfilm munkálatai a Pannónia Animációs és Rajz­film-stúdióban. A magyar— amerikai közös vállalkozás­ban készült „Hugó, a víziló” után ezúttal francia kopro- dukciós partnere van a ma­gyar rajzfilmműhelynek, a TELECIP Filmforgalmazó Társaság. A leendő film cí­me: ..A jövő csapdái”. Az 1979 novemberében megkötött szerződés alapján nyomban elkezdődött a het­vennyolc percesre tervezett ílm készítésé: valamennyi jelenet figuráit a magyar zakemberek rajzolták meg. Az első két és fél percnyi színes anyagot mór át is vet­te a francia partner, továb­bi 14 perc történéseit pedig g| Mmmn t __ 4ÍMW.- julius 8., kedd t . veiének megszerzése után Párizsban tanult, ahol mes­teriskola keretében jártassá­got szerzett a felsőfokú rög­tönzésben is. Azóta számos európai országban adott íze­lítőt bravúros technikájából. Július 14-én, hétfőn este 8 órai kezdettel szintén a szé­kesegyházban ad orgonaes­tet. Ezen — többek között — Bach-, Franck-, Dupré- és Jacob Bijster-művek szere­pelnek. fekete-fehér rajzokon rögzí­tették, ezeket később színe­zik ki. A leendő sci-fi teljes hanganyagát már felvették a franciaországi Angersben, s ezt felhasználják a figurák szájmozgásának megrajzo­lásakor. A Pannóniában öt mun­kacsoport 15 rajzolója dol­gozik „A jövő csapdái” sze­replőinek életre keltésén. A magyar feladatok rendezője Kovács István, első asszisz­tense pedig az „Animália”- sorozat egyik epizódjával a napokban Krakkóban és Zágrábban is díjat nyert Hernádi Tibor. Az előrelát­hatólag 1981 harmadik ne­gyedévében elkészülő film­hez 80—90 ezer rajzra lesz szükség. A film rendezőjét, René Laloux-t, a magyar közönség már ismerheti: ..A vad boly­gó” című. 1978-ban Cannes- ban nagydíjat nyert alkotá­sát a magyarországi mozik­ban is vet i lették. (MTI) 11. Pelageja a mezőn ment: istenem, csak részeg ember­rel ne találkozzon. Megszó­lítja. Hazavonszolja. Még meg is verheti — régi mondás: a részeg ember kis­királynak hiszi magát. Igaz, magát' nem féltette — ő aztán nem hagyja magát. De mit tehet, ha lányát bemocs­kolják? Pelageja először akkor csípte rajta csintalanságon Alkát, amikor éppen ötödik osztályba járt. Télen történt, a nőnapon. Aznap éppen nagy baj érte őket — meg­betegedett a Manyka tehe­nük. Az állatorvos nem volt otthon — bement a kerü­letbe. Most mi lesz? Eszükbe jutott a fiatal ál­latgondozó — mégis többet ért hozzá, mint ők. Szóval, evvel a fiatal ál­latgondozóval kapta rajta Pelageja a lányát. Csókolóz- tak! A tehénistóllóban. Ép­pen akkor akaszkodtak össze, amikor az anya kiszaladt a moslékért. Az még csak ha.eyján lett volna, ha a fiú ölelgeti Alkát, de nem úgy történt. Alka tapadt a fiúra, akár a bogáncs. Kinyújtóz­kodott, lábujjhegyre állt, hogy minél jobban elérje a száját, ráadásul a két kar­jával a nyakába csimpasz­kodott. Ez döbbentette meg akkor olyan nagyon Pelage- ját. A gondozóval rövid úton végeztek. A kerület legeldu­gottabb porfészkébe küldték — akkoriban áz asszony­nak még volt hatalma. De hát az édeslányát hova küldheti az ember? Megverte, a lelkére beszélt — falra hányt borsó. Oly­kor-olykor mindenki behű. zódik egy-egy sarokba, vagy a kert végibe, de Alkát min­dig csak ott látni. Ha példá­ul Pelageja most belebotlott volna a fürdő, vagy a mag­tár mögött, még csak fel se kiáltott volna meglepetésé­ben . .. A klubban csak úgy rengett a föld — ennyi em­bert nagyon régen látott együtt a falujában. És a hegyaljáról egyre újabb és úiabb fiatalok jöttek. Az er­dőgazdaságból, a túlpartról, a szomszédos falvakból — a dél óta berregő motorcsóna­kok még most sem tértek pihenőre —, még a kerület­ből is érkeztek vendégek. Csendben, észrevétlenül át­mászva a fakorláton, ugyan­olyan csendben és észrevét­lenül a tornácra akart jutni, ott táncoltak a fiatalok, de jól megjárta! — Nászasszony, drága nász­asszony! De jó. hogy jössz! Éppen hozzád készültem. Hol van a ti Prokop jevnátok? ■— kérdem. — Hová dugtátok? Pelageja szerette volna széttépni a nászasszonyát, a szomszéd faluban lakó una- katestvére feleségének nővé­rét — igazán nem volt ínyé­re. époen most és így, ez a A jövő csapdái Magyar—francia rajzfilm-koprodukció találkozás! Persze, mondani mást mondott, mintha a vi­lágon a legdrágább kincse ez a pityókás, kipirult arcú asszony lett volna. — Jó napot, jó napot, nászasszony! — köszöntötte örvendezve Pelageja. még meg is hajolt: — Tiszteljük mink a rokonunkat. Igazán kedves vagy, hogy eszedbe jutottam, Anna Matvejevna, de igazán nem úgy festesz, mint aki hozzánk készült. Pedig nem lakunk a heted­hét országon túl. Azt hiszem, ma éjszaka mindenképpen ránk akadtál volna... Egyszóval mindent elmon­dott. amit ilyenkor illik, sőt még többet is. mert ez az ostoba, részeg asszony a nya­kába borult, csókolgatni kezdte, aztán meg bevonszol­ta a körbe. — Nézd csak, nézd csak a lányokat! Én láttam, gyö­nyörűség ránézni. Hogy ez micsoda szépséges! így aztán Pelageja benyo- makodott a fiatalok közé, a részeg nászasszonya karján. Mégse kiálthat rá: „Hagyd már abba, te részeg ném- ber!” —, amikor körös-körül ott vannak az emberek. És egy perc múlva már ő is át­ölelte a nászasszonyát. Sose hitte volna, hogy ilyen ka­pós ez az Alka. Antonyida Petrovnának magas iskolája van, és mit csinál? A legszélén táncol. Méghozzá az édesbátyjával toporog. A másik városi kis­asszony, az erdőkitermelő szövetkezet elnökének a lá­nya, az is tanult lány, az meg éppen semmit se csinál — petrezselymet árul, az igazat megvallva, csak néző. Az ő Alkája meg! A tán­colok kellős közepén, a fő­helyen. Méghozzá kivel? Ma­gával a túlparti komszomol- titkárral. Kell ennél jobb vé­lemény? Hisz egy ilyen párt­ember csak nem járatja le magát — csak nem táncolna rossz lánnyal. De ez még mind semmi. Alighogy Szavvatyeiev Alkát visszakíséri a lányokhoz — odamegy hozzá a tiszt. Ugyanaz, akivel nemrég lát­ták a Pjotr Ivanovics abla­kából. Fiatal, jóképű, szép szál legény. Ügy hajladozik, akár a venyige. Meg aztán hogy virít a váll-lapja — tíz lépésről is vakít. — Előtáncosok. nézz oda! Hát azért talán mégse, a nászasszony csak túlzott, nemcsak a lányát vitték táncba. Pelageja körülnézett. Az egész álló közönség néz­te. Még a fiatalok is: Alka meg a tiszt három köri tett meg, és csak akkor lépett be a két másik pár. Antonyida Petrovna most is hoppon maradt. Oldalt álldogál, és lakkozott kör­mét rágcsálja. Éppen ekkor érkezett meg Pjotr Ivanivocs. Nem bírta ki a vendégség­ben, ő is szerette volna lát­ni a lányát. Nézd. csak, nézd, Pjotr Ivanovics a tudós verebedet (szakasztott olyan, mint egy veréb, kivált, ha a vastag szemüvege felett felnéz), néni mindig a tied a dicsőség. Én meg az én lányomat nézem. Pelageja nézte a lányát. Emelt fővel nézte. És vala­hogyan szinte maguktól el­szálltak a gondjai meg az iménti izgalma. Az ő lányai Az ő vére diadalmaskodik! A tánc hamar véget ért — rövid életű az öröm —. Pe­lageja magához intette Al­kát: ha Pjotr Ivanovics a lánya mellett áll, neki miért ne lehetne? Alka odaszökkelt — mi­lyen szeleburdi. még csak nem is úgy jár, mint egy igazi nagylány, de mikor olyan boldog! Mintha autót nyert volna a tombolán. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom