Népújság, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-31 / 178. szám

Előadások sorozatban

Cannes-ban

is, Nizzában is

•farlátna

Volt sLqgdrcikkje itnak” '

— A kozmetikai cikkek vitték el a zsebpénzt, a fran. kokat. Néha egy-egy korty frissítő, fagyi is akadt, de hát az árak . . .

— Milyen volt a hivatalos fogadtatás?

— Nagyon udvarias. és figyelmes. Fogadásokon vettünk részt, amelyeken mindig elhangzott néhány őszintének tetsző szó arról is. hogy a Vidróczki jól szerepelt. bármikor szívesen látják az együttest újra. Azt hiszem, ez a vélemény hízelgő volt ránk nézve. Mi örömmel fogadtuk ezeket a szavakat, amelyek

Vidróczki.!; Van-e. ki e nevet nem ismeri? Mert ma már nemcsak a gyöngyösiek büszkélkednek a néptáncosaikkal, hanem a megyénk- beliek is. Es ha nem tetszik túlzásnak, meg hozzátesszük: országosan, sőt a határainkon túl is „jegyzik” már őket.

Példa erre a legutóbbi, franciaországi turnéjuk is. Tizennégy nap alatt tizenötször léptek, táncoltak a kö. zonseg elé.

És a siker?

¥

Hajnali három óra után öt perccel indult el az autóbusz Gyöngyösről, a művelődési központ bejárata elől, hogy Bécs, Salzburg után Svájcba érjen, onnan a Lichtenstein be tett kiruccanás utón pedig Franciaországba. Visszafelé útba ejtették Velencét, Monacót, majd Jugoszlávia sztrádáin igyekeztek hazafelé. Július 3-át mutatott a naptár, amikor felcihelődtek és ugyancsak júliust, annak tizenkilencedik napját. amikor mély, „megkönnyebbült” sóhajtásokkal kiléptek az Ikarusz- ból a gyöngyösi művelődési központ előtt reggel nyolc órakor.

A csoport létszáma negyvenegy volt amiben már benne foglaltatott mindenki, a két gépkocsivezetővel együtt,

A csoportvezető hivatalos tisztét Rnhánszky Ferenc, a

Gyöngysz.öv A tesz elnöke

utÍ*(Í((» Az

ről csak a legjobbakat mondhatom. Méltán érdemeltek ki elismerést a közönségtől is. de a rendező szervektől is, mert úgy szerepeltek és úgy viselkedtek, hogy . . . Szóval, nehéz ezt frázis nélkül megfogalmazni. Jó volt velük lenni.

Lám, milyen „nehéz” az elismerő szavakat összeszedni, mert egy kicsit elszoktunk attól hogy megfogalmazzuk az eredményeinket is. Nem „illik” ilyet tenni.

De miért nem, ha egyszer igaz?

+

A szövetkezeti együtteseket képviselte a Vidróczki ezen a túráján. Azért esett rá a választás, mert „mindent megnyert” előzőleg, amiben csak indult a Gyöngyszöv színeiben. Mecénásai, fenntartói között ugyanis ott található a gyöngyösi áfész is.

Az országos szövetség és a megyei is, nemcsak erkölcsiekkel, hanem anyagiakkal is támogatta ezt a mostani turnét, amelynek két kiemelkedő napja volt. Az egyik július 14.. a francia nemzeti ünnep, az 1789-es forradalom kitörésének évfordulója, a másik pedig a következő huszonnégy óra. Az egyik Nizza, a másik Cannes ünnepségeihez kapcsolódik.

A fesztiválon ugyan más

nemzetek csoportja is fellé- petM.de a músui’ mindkét felellek zaroperivit 1 a gyön- gyöjíl flancosok töltötték ki.

Nekik jutott a vástaps is minden alkalommal és őket „követelte” a közönség is — ismétlésre, újrázásra.

Ezeken a „csúcsokon” túl még több mint tíz fellépés kötötte le az együttes idejét és energiáját a különböző városokban. Volt olyan nap amikot; nem is egyszer kellett színpadra lépniük. Az adott város közönsége azt is elvárta, hogy’« a szereplők csalógatónak felvonuljanak és az utcai menettánccal érzékeltessék jellegzetességüket.

— Fáradtság? ... Persze, látszott rajtuk, de csak addig. amíg a fellépés percei nem közeledtek.' Mintha kicserélte« volna őket. amikor a színpad közelébe értek, mindent megtettek azért, hogy' a közönségük" tetszését elnyerjék.

★

Ezer és ezer kilométerek a buszban, a busszal, közben rövid városnézések, mindig avatott kísérővel. Egy-egy -órát kiszorítottak arra is. hogy megnézzék a kirakatokat és valamit vásároljanak, képeslapot küldjenek.

— Mi volt a vámnál?

— Semmi — válaszolta az együttes vezetője. — Percek alatt lezajlott a szokásos vizsgalat es Indulhattunk is tovább.

a fiatalokat serkentették is a további szereplések során.

.Ne, lessek nagyképűségnek. $ Vidróczki " ■’szerepléseinek „természetes” Vonásai már ezek. Büszkék vagyunk arra. hogy ez így van.

★

Az évforduló ünnepségeinek nizzai központjában a magyar nemzeti lobogó is felkúszott a fesztivál díszhelyén az. árbocra! A vendéglátó város polgármestere minden alkalomból átadta a település címerét is emlékül az együttes hivatalos vezetőjének.

A figy'elmességet ő is viszonozta valami .jellegzetesen mátrai tárggyal.

A sok kedves perc közül is kiemelkedik az a fogadás, amelyet Lonf^^.lr Saunier ,es! ere PWSítelező udvariasságon ICT is érdeklődött a magyar csoport iránt. Aztán a témakör még bővült is az eszmecsere során.

kommun in* . j. ■ őrt es an

Valahogy más az, tudni, hogy Nyugaton is vannak városok. ahol a vezetést kommunistára bízták az ott lakók, a választok, és más az is, szemtől szemben állni egy ilyen kommunista polgár- mesterrel. aki természetesen pont olyan ember, mint a többi. Vagy . .. mégsem ?

A Vidróczki tagjainak a sok élmény között ez a tény is újabb élményt adott.

Mert nemcsak táncoltak, hanem láttak is.

G. Molnár Ferenc

Fináléként —

áramszünet

Tfíiftler Gábor orgonakoncertjeről

SzéflwmSffiTj orgonamuzsika-barát gyűlt össze az egri székesegyházban, ahol a nyári orgonahangverseny, sorozat keretében ezúttal Trajtler Gábor neves orgona, művészünk játékában gyönyörködhetett. A koncertre a Magyar Rádió is kíváncsi volt és hangszalagra rögzítette a műsort.

Ennek első részében Bach- műveket hallhattunk. A zenei barokk-kor géniuszának egész életútját végigkíséri az orgona játék és az arra való zeneszerzés. Működése első felében, mintegy 15 éven ke. resztül csak az orgonálás jelentette a fő foglalkozását, de később sem lett hűtlen kedvenc hangszeréhez. Ez irányú, munkássága két nagyobb jjgKiix.o ;• - , u>

szabaJftwImiSbziciókra, melyek minden daliami kötöttséget nélkülöző alkotását magukba foglalják. Ilyen jellegűt hallhattunk első számaként Bach a-moll prelúdium es fúgájának tolmácsolásakor, amikor a csapongó, szinte rögtönzésnek ható gyors, mozgékony előjátékot követi a kánonkezdésekre emlékeztető, mesterien szerkesztett több szólamú fúga, amely egy pompás, magasztos befejezésbe torkollik.

Másik nagy csoportot alkotnak a korálfeldolgozások, amelyek nem mások, mint a lutheránus templomi vallásos népének, hangszeres feldolgozásai. kezdve az egyszerű harmonizálásától, egészen a gyülekezeti korálének- lést előkészítő előjátékig. Divatos volt már a Bachot megelőző időkben is az effajta bevezető zene. • de ő ezen a téren is továbbmegy: kilép a templomi zene korlátái közül, leválasztja, önállósítja ezt a formát, mint erről magunk is meggyőződhettünk a három egymást követő korálelőjáték, bemutatásakor, amely egymagában is, de így csokorra kötve még inkább megállja helyét a koncerteken.

A Bach-müvek sorát a Passacaglia zárta: :i,4-es témájának bemutatása után variációk sorozatán keresztül bontakozik ki a mű szépsége.

A hangverseny második nagy blokkjában C. Franck szerzeményét hallhattuk. Rögtön megérezhette a közönség, hogy ez egy egészen más világ, noha a belga származású, kitűnő francia zeneszerzőhöz —, aki egész életében templomi orgonistája volt a párizsi St. Clo- tilde-nak — közel áll Bach polifon technikája, de új. romantikus zenei nyelvezete, merészebb harmonizálása, a kromatika sűrű alkalmazása már egészen más hangulatot áraszt.

Először három miniatűrt adott elő a művész a L’Or- ganiste-ből, majd a nagyobb lélegzetű Pastorál-t, és végül az E-dúr korái bevezető részét, mely után kialudtak a fények és természetesen az orgona is elnémult. A közönség sokáig türelmesen vá. -rakozott, ma.jd megindult hazafelé, talán azon meditál- gatva, hogy ez bizony Bach idején nem fordulhatott volna elő...

Trajtler Gábor személyében kitűnően felkészült orgonistát ismertünk meg. Technikai biztonsága, magas szintű ban gszinef fék tusait a zenéből kiindulva, sohasem öncélúan, tudatosan és változatosan választotta.

Színesen hallgatnánk máskor is. szerencsésebb körülmények között.

Nagy Miklós

Elő muzeum

Élő múzeum született a zselici dombok között megbúvó Magyarlukafán: fiatal népi iparművészek rendezik be a maguk készítette használati eszközökkel és díszítő tárgyakkal a néprajzi tájházat. Az alkotóműhelynek egy

százesztendősnél is öregebb parasztház — a Dél-Zselic utolsó szép talpasháza — adott otthont. A Baranya megyei Tanács megvásárolta az épületet és népi műemlékként védetté nyilvánította;

H. Barta Lajos: Ki volt

Marija Oktyabrszkaja?

IV. A legénység él

Pjotr Ivanovies Csebotykn artyomoszki lakásán párbeszéddel folytatódik a történetek felelevenítése. A volt tankparancsnok szavait sokszor megszakítom.

— Mennyi ideig volt együtt Marija Oktyabrszka- jával ?

— Kilenc hónapig

— Mi történt az első riadó után?

— Aggódva figyeltem Marija Oktyabrsz.kaját. Először vezetett tankot frontvonalban. Belorussziában harcoltunk. Erdősáv volt előttünk. A tank meghatározott sebességgel. egyenletesen haladt előre. Aztán az erdő hirtelen véget ért. Előttünk széles mező. futóárkokkal felszántva. Sűrű robbanások fogadták a tankégységet. Ma_ rija Oktyabrszkaja akkor egy pillanatra megtorpant. De azután parancsra indult tovább, és a tank könnyedén vágta át a drótakadályokat. De alig egy perc. Marija Oktyabrszkaja egy

" pillanatra ismét megijedt a különös látványtól: csak lassan értette meg. hogy a tank körül futó emberek a lövészárkokból kerültek' elő. a mi harcosaink, a gyalogság, amelv a tankok mellett és mögött rohamra indul. Majd az egyik lövészárokból egy

QäMkM

jMW. július 31-i csütörtök

felemelkedő embert pillantott meg. Német volt. Felemelte a kezét a gránáttal. A tank megrázkódott, a német katona a tank alá került. A fel nem robbant gránát csi_ kongott a páncélon.

— Mikor érte a tankot az első találat?

— öt hét után. Tankunk az ostromlók első sorában haladt. Előttünk aknásitott mező húzódott, és közvetlen

közelben, szemben velünk az ellenség harcegységei. Minden méterért meg kellett harcolni. Az ellenség kétség- beesetten védekett. Két nap alatt mindössze százötven métert tettünk előre. A második napon a harckocsi hirtelen megrázkódott, balra fordult és megállt. Tapasztalatból tudtam, mi történt, egy lövedék szétvágta a hernyótalpat. Oktyabrszkaja kikapcsolta a motort. A beálló csendben hallani lehetett. hogy az ellenség golyói élesen csattognak a páncélon. Tankunk szinte egyedül állt a mező nagy térségében. Mozdulatlan célpont volt. Szerencsére sötétedett. Egy pillanatig én sem tudtam, mit tegyünk. Aztán határoztam. Tűzparancsot adtam Gálkinnak. ameddig tudjuk, tartjuk magunkat. Teljes sötétedéskor pedig parancsot adt.arp Marija Oktvabrszkajá- nak: ugorion ki a tankból, kúszva érje el a gyalogság vonalát, mi hárman, férfiak, éjjel, ha lehetséges, kiiavít- juk a tankot. De Marija Oktyabrszkaja nem mozdult.

Tudtam, arra gondol, nem hagy cserben bennünket. A parancsot kiadtam, teljesíte- tenie kellett volna. De újabb paranccsal visszavontam.

— Mi történt éjjel?

— Négyen javítottuk ki a tankot. Oktyabrszkaja úgy' dolgozott, akár Gálkin. akár Jászko. Ezeket a pillanatokat nehéz visszaidézni. Feszült, életet jelentő pillanatok voltak. Az ellenség a tüzelést fokozta. Egy idő után már nem tudtunk dolgozni. Ekkor Jászko tüzelni kezdett a tankágyúval. Sokáig tartott-e a munka, nehéz megmondani: egy-egy pillanat a végtelenségig tartott. De sikerült. A hernyótalp három szétlőtt láncszemét kicseréltük, a tank is_ mét harcba állt.

— Mi" történt ezután?

— Ez volt az első győzelem. És amikor az egység előbbre vonult, nagy terjedelmű cikk jelent meg rólunk. a Hazáért című nyugati frontújságban. A" cikket egy fiatal haditudósító írta. Ügy tudorr). most Moszkvában újságíró.

— Marija Oktyabrsz.kaját mikor érte a halálos sérülés?

— Két hónap után, 194.4. janpár 17-én.

— Hoj harcoltak akkor?

— Vitvebszktől harminc kilométerre, a Szmo'enszk előtti frontszakaszon. Ez volt a legnehezebb frontszakaszunk. Hitler parancsot adott a németeknek: ezt a

vonalat mindenáron meg kell tartani! Itt vezetett a legrövidebb útvonal Németországból az. utánpótlás biztosítására. Túlerővel álltunk szemben. A tankegység parancsot kapott, hogy el kell foglalnunk az előttünk álló. a Krinki-szovhozhoz tartozó dombot. Emlékszem, reggel hét órakon indult el az. első húsz tank. Sok veszteségünk volt, a domb jól látható harcszakasz. Szinte lépésben topogtunk, csend volt. De akkor egy ház udvarából hirtelen német tank fordult felénk, és közvetlen közelről a tankba lőtt. Majd újabb és újabb tankok kerültek elénk: az. ellenség a házak mögött lesben állt. Tudtam, megint a lánctalpat lőtték szét. a két hónanoál ezelőtt bekövetkezett hiba megismétlődött. Kiugrottunk a tankból.

— Marija Oktyabrszkaja is?

— Igen. A tank mögé bújva. gyorsan kezdtünk a lánctalp megsérült részeinek kijavításához,. A németek a tank másik oldala fe’ől tüzeltek. De szerencsére elég távolról. És közben harckocsik jöttek segítségünkre. A munka iól haladt. Néhány percre lett volna még szükségünk. hogy elkészüljünk. S akkor hirtelen a hátunk mö gé csapódott egv akna. E’_ kiáltottam magam: földre! Mindnyájan a földre dobtuk magunkat, Robbant az. akna. Vastag pufaika volt rajtam, éreztem, ámint a repeszdarabok szétvágják a szövetet és a vattát. De semmit sem láttam. Aztán csend lett. Hirtelen felálltam, akkor láttam, hogv Jászko és Gálkin is mel'ettem állnak, de Mariia Oktyabrszkaja még a földön fekszik. Odaugrottam. Emlékszem. azt mondta: „Én nagyon megsebesültem”. A homlokán re

peszsérülés volt, gyorsan bekötöttük. megállítottuk a legelső tankot, ráfektettük, visszavittük a két kilométerre eső állomáshelyre.

— Tábori kórházba került?— Nem. Getmanov ezredes. az egység politikai parancsnoka azonnal betegszállító repülőgépet kért. Mi csak a szanitécekig vittük. A repülőgép. gyorsan érkezett. Szmolenszkbe vitte. Ott működött a nagy katonai kórház, egy volt iskola épü_ létében.

— Később mi történt?

— Mi ismét a frontra mentünk. Harcoltunk tovább.

— Mikor haTottak ismét Marija Oktvabfsz.kajáról ?

— Két hét múlva. Kilőtték ismét a tankunkat, visz- sz.avohultunk az egységhez, ott tudtuk meg. hogy' állapota válságos,

— Mi történt a „Harcos- társnő” tankkal?

— Már nem lehetett megjavítani, szétlőtték. Beolvasztásra került.

— Mit tudtak meg később Marija Oktyabrszkaiáról?

— Űj tankkal folytattuk a harcot. Egyik nap rövid- hullámú adóvevő készülékünkön Getmanov ezredes, az egység politikai tisztje értesített bennünket, jelentkezzünk nála. meglátogatjuk Mariia Oktyabrszkaiát a szmolenszki kórházban. Gépkocsit kaptunk, azzal mentünk Szmolesznkbe. Getmanov ezredes. J.ászkó. Gálkin és én. Mariia Oktvabrszka?a szinte mozdulat'anul feküdt. Néha ránk nézett, de a következő pillanatban már elvesztette eszméletét.

— Mit mondtak az orvo_ sok?

— őszinték voltak. Megmondták. a sérülés életveszélyes. Marija Oktyabrszkaja állapota válságos. A homlokába fúródott egy repeszdarab... Ekkor láttam utóljára Marija Oktyabrszka- ját.

— Mikor értesült haláláról?

— 1944. március 15-én. Az orvosok két hónapig küzdöttek életéért. De sajnos nem segíthettek. Ezen a napon ismét értesítést kaptunk rádiókészüléken. A temetésre mindannyian elmentünk. Szmolenszk ősi Kreml-falábn helyezték el hamvait. Főj- fának egy kis faágat tettünk.

— Mit tud a többiekről?

— Jászko egyszer írt nekem, és képet is küldött: magáról. A volgográdi kerületben él, műszerész

— S mi lett Gálkinnal?

— Róla is tudok. Néha levelezünk. Az Ura'ban dolgozik, egy szovhozban gépész. És tudok Getmanov ezredesről is, nem is sejtem hogyan, felkutatta a címemet. írt és elküldte a fényképét. Nyugdíjas. Már alig ismertem rá. Megöregedett.

— Mikor járt legutóbb a harcok színterén, Szmo lenszkben, Vityebszkben, Krinki faluban?

— A háború óta nem. Évek óta kész.ü’ök. hogy újrajárom az utat. de valami mindig közbejön.

— Mi a véleménve. a volt szmolenszki katonai kórhazat megtaláljuk? Mit tud az orvosokról ?

— Az orvosokat név szerint nem ismertem, és ma sem ismerem. De úgy gondolom. a kórházat megtalál., ja. Kőépület volt. Ezt azért hangsú’yozom. mert Szmo- lenszk épületeinek kilenc- vennvolc százaléka a háború ideje alatt fából volt. s a németek lánssz.óróval felégették az egész várost... Ha Szmolenszkbe megy és megtud valamit,! kérem, hív. jón fel telefonon. (Következik: V. Űtban » helyszínre).