Népújság, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-12 / 136. szám
Zenés kcMnédia a Gárdonyi Géza Színházban Irma, te édes Alexandre Breffort és Mar. gueríte Monnot kéüészes zenés komédiáját az évad be- lejezéseképpen mulatta be a Gárdonyi Géza Színház. Breffort könnyed és derűs szöveggel kelti életre azokat a párizsi vagányokat, akik körülzsongták Irmát, az edeset, mert volt benne valami több, valami más, mint amit a párizsi éjszaka kér és ad, az az álmodni tudás, a hitnek és a fából vaskarikának az a csodálatos és egyszeri, megismételhetetlen esete, hogy ez a nő a szerelem testi ipara mellett is tisztának és léleknek érezte magát. Monnot a francia sanzonok nyelvén .dúdol ehhez a témához néhányat és nincs okunk kételkedni abban, hogy ezeket a finom szövésű zenei sóhajokat Edith Piaf is nagyon szerette. b(os, ebben a darabban mindenki és minden csak körítés, az egyetlen és igazi mondanivaló Nestor és Irma egymásra találása. Breffort szerint Nestor alvilági szinten akkora elméleti tudással rendelkezett a maga korában, évtizedekkel ezelőtt, hogy egyetemi fokon oktathatta a bűnözést. És mégis ő adja a darabban a példát a legkomolyabban vett szerelmi becsületből: úgy alakítja egységes játékká ötleteit, hogy a végén nem létező bűne miatt kerül a fe- gyenctelepre. És ebben a be- c.sületi bolondériában meg az a további fokozás, hogy ott is együtt lehet, szinte főnökként azokkal a vagányokkal, akik már Párizsban megtették őt vezérüknek. És babaápolást tanul. Ebben az egyébként vékonyszálú históriában minden a hogyanon múlik, azon, hogy a színészek a kevés bonyodalmat és az irreális mesét milyen ötletesen, az egyéniség mekkora tűzijátékával játsszák el. Itt tehát a párizsi utcalány kendőzetlen stílusa, pikantériája, egyszerű fogásaiban is szellemes játszadozása a lényeg. Irma jelenség, aki mindemellett és mindezek ellenére bájos is, derűs is, rokonszenves is, jól énekel és remekül szórakoztat. Azzal, ahogy az életét csinálja. S mellé jön Nestor, aki ugyan az éjszakai züllés és dojoglalan pénzkeresés császára, de mindig egy kicsit komolyan is veszi azt az érzését, hogy ö valóban koronával a fején lenne igazán önmaga. Ez a két egyéniség hiányzott ehhez az előadáshoz. Irma bájos volt, rokonszenves, derűs is, szórakoztatni is akart, de a hamvas és derűs fiatalság itt nem volt pikáns és csak annyira volt játszadozás, ahogyan egy gimnazista lány elképzeli a vérbő éjszakai életet ott, a párizsi utcasarkon. Nestor „entellektüel”, kispolgári nyugalommal magyarázgat, megoldja a feladványt, mert az idő és a körülmények összejátszanak. De éttől a mutatványtól nem részegedig meg a játék, a levegő nem telik meg villamossággal: alig hiszünk a szemünknek, hogy Mimózát a vagányok miatta csapják el. Igaz, ő azzal az előnnyel rendelkezik, hogy mindkét fülével jól hall és ennek megfelelően is énekel. Az egri színpadon tehát nem sikerült felépíteni azt az éjszakai álomvilágot, amelyet Párizs romantikája címszó alatt tart nyilván a színházba járó közönség. Éless Béla vendégként rendezi ezt a zenés komédiát. Nem ad a játéknak olyan ritmust, a két főhősnek olyan tartást, amellyel szemben a néző, a közönség kinyílhatott. A kis színpadon a díszletek és az építmények egyrészt csak jeleznek valamit — több diát é.s többször kellene talán vetíteni az atmoszféra felidézésére!? —, másrészt arra is ügyelnie 'kell a rendezőnek, hogy a díszletek alkalmasak is legyenek a játékra. A színpadon a díszletek színe is és a visszája is lát- *iik. £>őt, Bob, az egyik párizsi vagány narrátorrá is előlép! Sőt a színészek építik fel nemegyszer a játéktér berendezését! Sőt, a rendező tudatosan, mintha ettől lett volna igazán hatásossá ez a munka, a kellékeseket engedi bejönni a színpadra. Ezzel a közbeavatkozással akar biztosítani a játszadozásnak, a féltékenység kergetődzésének hőfokot és tempót? Amitől a színpadi mese erőteljes, ,élö illúzióvá válik? Nem válik azzá! A közönség hinni akarja a színpadi káprázatot. És nem az érdekli, hogyan is állítják azt elő. Az érdekli, hogy Nestor maradjon mindig az, akinek a szerző szövege állítja. Irma úgy és azt csinálja, ahogyan az érzelmes sanzonok költészetbe foglalják „édességét”. Mert ebben a zenés komédiában is erről van szó. Két olyan embernek, két olyan színésznek egymásra találását, egybehangolódását kellene kapnunk, akik erre a színházi két órára életük minden álmát oda akarják adni a közönségnek. Először tehát a rendezőnek, majd a •színészeknek is el kellene ezt a költészetet hinnie. így ennek híján nem születhet meg az illúzió, a színházi pillanat, amire számítottunk. Vagy egyszerűen csak arról van szó. hogy ez a párizsi romantika ma, az elszürkült hétköznapok emberében nem pattintja ki azt a bizonyos szikrát? Nem az előadásban, hanem a közönségben van a hiba? Zsolnai Júlia bájos színpadi jelenség, de az egyénisége puhább anyagból van összegyúrva, mint ami ide kellene. Nem is a színpadi rutint, a magabiztosságot kérjük tőle számon, hanem azt a küzdelmet és erőt, ahogyan és amivel a vagányok között, azoknak kiszolgáltatva él. Az általa elmondott szöveg csak képleteket tartalmaz, amik a mese tovább-bonyolítását teszik lehetővé és folyamatossá. Varga Gyula .Tászai-díjas Ne.stora sincs a helyén. Ö inkább egV morfondírózó kistisztségviselőt játszik, semmint az eszével nagymenőt a nagymenők között. Megbízható aktor ő, de csak azt az utat baktatja végig, amit a rendező előrajzol neki. Somló István Bobnak is, narrátornak is kedves kifutófiút alakít, akit a rendező a játékban a játék kedvéért ide-oda állít, mert azt mégis kell valahogyan érzékeltetni, mikor hasad másikká ez a figura. Csiszár András a bíró, Kanalas László az ügyész, Bánó Pál az ügyvéd szerepében szórakoztatóak. Különösen Csiszár, bár úgy érezzük, hogy mindhárom színész a saját stílusát játsz- sza. így aztán az egyik harsogása mellett a másik kulturáltabb hangja nem mindig érvényesülhet. A párizsi vagányokat M. Szilágyi Lajos, Rudas István, Teszáry László é.s Radó Béla alakítják. A székdobá- láspn kívül és felül nagyhangú ultipartnereknek látjuk őket, akik apróbbakat álmodnak Irmánál és Nes- tornál, bár álmodozóak is. Néhány jelenetben Ötvös Éva, Hídvégi Elek, Farkas Sándor, Krivjánszky István, Győrváry János, Önody László, Csabái László és Vass László végeztek jó csapatmunkát. Vass László tenorját kellemes meglepetésként halljuk az egyik dalban. Somoss Zsuzsa tánckara most is kirukkol egy nem rossz koreográfiával, de a tánc nem pótolhat sokkal fontosabb dolgokat. A vendég díszlettervező, Varyer Tamás mindent leegyszerűsít. Nem tudni, miért nem forgatják meg a színpadot, mikor az tud forogni is? Fekete Mária tarkára öltözteti a mese alakjait, a hősöknek nem is a külsejükben rejlett a hiba. Herédy Éva vállalja a zenét ebben a darabban. Az nem az ő hibája, hogy a színpadra bejövő színészek a sanzont, mint műfajt belülről nem ismerik. És egyáltalán: énekelni tudni kell és ahhoz hang is kell! Ezt az Irmát kár volt műsorra tűzni. . . Vagy, ha ez így történt, gondoskodni kellett volna több irányban több mindenről. Farkas András Virágtárlat és parasztbútorok a Héprajzi Múzeumban A Néprajzi Múzeumban a Rozmaring Kertészeti Mgtsz közreműködésével „Virágtárlat és parasztbútorok’’ címmel kiállítás nyílt. A XVIll—XIX. századból származó parasztbútorok mellett mintegy harmincnégyféle virágkompozíció is látható. (MTI-fotó: Kerekes Tamás , felvétele — KS) Egressy Gábor és az első egri szabadtéri játék A MAGYAR színházi világ nagyjai sorában még ma is az elsők között említik Egressy (Galambos) Gábor nevét. Nemcsak azért emlékezetes ő, mert egyike volt a magyar színjátszás úttörőinek, hanem mert kora legműveltebb színészét tisztelték benne. Állandóan tanult, szerepeit írásban is elemezte és nem volt rest Bécsbe menni, hogy egy-egy híres színész játékát tanulmányozza. Gyalogosan pedig, mert abban az időben nem volt olyan jó dolguk a színészeknek, mint manapság. Shakespeare hősei voltak leghíresebb szerepei, Hamlet, III. Richárd, a magyar szerepek közül Bánk, Petur, de szívesen játszott könyn.yed vígjátékokban is. 1 Ha vendégszereplésre hívták, készségesen ment, mert tudta, hogy megjelenése segítséget jelent a nehéz anyagi körülményekkel küzdő vidéki társulatoknak. Vendégszereplésre hívta Egressy Gábort — Egerbe Bállá és Űjfalusy miskolci társulata, amely rendszeresen itt játszott a nyári idényben j Mint az egykori színházi tudósító megjegyezte: „Egressy a társaság iránti részvétből lépe fel s a nézők igen nagy számmal va- lának”. Először a Hamlet címszerepét játszotta július 4-én, „számos nézők” előtt, „pedig a játék előtt óranegyeddel záporeső vala, mégis sokan, kik. máskor minden szem esötül félnek, most a legsötétebb felhöktül sem ijedtek el, hanem sebes léptekkel siettek játékszínünkbe.” MINT A PESTEN megjelenő „Honművész” tudósítója írta, Egressyt megjelenésekor zajos tapssal és éljenzéssel üdvözölték, későbben remek játékáért városunk szépei által több rendbeli s nemzeti színű szalagokkal cifrázott Máig őrzöm azt a néhány sort, amit özvegy Földes Mártonné egy nyári nap hajnalán azzal tett le az asztalra, hogy ideje fölébrednem, ha ki akarok menni a tóra, mert nemsokára delelnek a halak, s a kezében szorongatott füzetlapról csak úgy mellékesen megjegyezte: — a néma Mari dobta be —, de nem volt semmi gúny a hangjában. Én horgászni mentem Szelídkertre, mert több éjszakán visszatérő álmom volt, hogy Harmos barátom „Egyetek halak” névre keresztelt csónakjában egy óriási pontyot fárasztók. Az álomszerű valóságban én éppen úgy nem hiszek, mint az álomban, de ezúttal, nem tudtam legyőzni a hitet, ha négy-öt napra kimegyek, most megakaszthatom azt a nagy halat! Ezzel kínzóan adósom az élet, most sikerülni kell! Képes vagyok rá, most értem meg erre, különben hogy álmodhattam volna ugyanazt kétszer?... Igen. Mentem, mint a megszállott, s Terka néni is csak azért adott szállást, mert a nagy reménykedésben még könyörögni sem szégyellettem. Hogy Szelídkert gazdag község, sokan milliós vagyonok tulajdonosai, az nemcsak a házakról látható, hanem abból is, szobát nem adnak ki. mégha van is elég. legfeljebb csak a napi négyszáz forintos keresettel idecsábított szőlőmunkásoknak. A szakszövetkezeti gazdák azt tartják. ne lásson bele a-/ ő életükbe senki idegen, aki nekik nem dolgozik még egy. kapavágást sem. Igazuk van. a tarka vaskerítések és a cifra emeletes házak a leglényegesebbet úgyis rnegrnuCsató Károly: Néma Mária tátják, a többire pedig ne legyen kíváncsi egy idegen. Arra is gondoltam, sokan ezért is nem ismerik a Kerti-tavat, pedig a maga vadságával, füzeseivel és nádasaival, szépen bújtatott víztükreivel ideális horgászparadicsom. Harmos t arátom, aki húsz kilométerről jár ide tanaraskodni, azt mondja, „őserejű ősvíz” ez, s a parti nádas a jól fejlett szúnyogokkal megvédi a hétvégi vityillósoktól, ő például ezért is nem ütött agyon még egyetlen szúnyogot sem a három év alatt, amióta ide kijár horgászni. — Nagyon kérlek, édesapám, te se tedd, nehogy egyszer parcellázni kezdjen itt is a belvárosi procc, mert nincs ami megcsípje őket — mondta fanyar humorral, s még meg is fogadtatta velem, hogy néhány szúnyognak én is engedek szívni, csak utána fújom le .magam a riasztóval. Igaz, már a második üveg vodkát bontatta fel a Venyige névre keresztelt presszóban, de én nem az italtól bólintottam, hanem azért, mert a kishalak — tehát a leendő nagyhalak — táplálékára gondoltam; arra, hogy a véremmel jóllakott szúnvogoktói gyorsabban felnőnek. Megint az ő humox-a: — öregem, ebben folytatódik az osztályharc, mert mi etetjük a szúnyogokat, azok meg távol tartják a természetgyalázó proccot, érted?... Megint bólintottam és hallgattam, mert mindig ő a beszédesebb, ha nagy néha összefutunk és az üveg aljára nézünk. Az a baj, ritkán találkozunk, s ilyenkor mindig ünnepelni kényszerülünk. azt pedig száraz torokkal nem lehet. — Látod azt a nőt ott a sarokban? — mondta. —Itt ő volt az utolsó lány, aki igazán szeretett. Csórikám most mindenkinek a lába- kapcája, mert nem józano- dott ki három éve, és nem tud beszélni. Valamikor nagyon szép lehetett. de ez már nem látszik, pedig alig több harminc évesnél, de az az eszelős, nagy, fekete szem, a tört-puffadt arc, a csapzott haj, s ahogy remeg a kezében a pálinkáspohár, ma egy valamikori ember árnyéka. —■ Ő az egyetlen alkoholista nő — mert van több is, csak azok zugivók —, aki ide be mer ülni, mert bosz- szút áll a fpagronómuson, azzal, hogy a szeme láttára akarja magát tönkreinni. A Havas a leggazdagabb família, az ő kölkük itt a főag- ronómus. Na, vele volt a nagy szerelem, még meg is szöktek, minden, mert ez a Mari a legcsóiibb család gyereke volt, és így nem engedték, hogy összeházasodjanak. Idilli románc! A srácot bedugta1- gyorsan az egyetemre. kiKatyuzták neki a dinlomát, mert elég bunkó, s na, ez a Havas amikor visszajött, bevitték az agronómiára, elvette egy távoli rokonukat, az is jó pénzes családból való, de az meg nem tudott gyerekeket szülni. Ezt a szerencsétlent itt, hozzáadták egy traktoroshoz, de mind a két gyex-ek a Havastól van, s amikor megtudta az ember. mi a helyzet, fölakasztotta magát. Ez a Mari egyedül maradt, mert a szülei meghaltak, az agronómus meg maradt a felesége mellett, erre ő elkezdett inni. a Havas meg állami gondozásba vetette a gyerekeket, mert a sógora a tanácselnök. Akkor aztán va’ami szert ivott, ami teljesen szétrágta a torkát, ezért mondták a pincérek az előbb a Néma Marit, hogy elkezdte a pálinkázást. Tudod mért mertem most ide beülni veled, s egy jó nagyot inni? Azért, mert szeptembertől már nem vagyok. A második üvegből már nem ittunk, de így is nehéz volt a hajnali ébredés. Egész nap nem fogtam csak néhány kárászt, pedig nagyon akartam azt az igazi halat. Terka néni este azzal állt elő, megszólták a boltban, amiért befogadott, mert az isten sem tudja, ki lehetek. Másnap hajnalban hozta be a kapu. elől azt a kitépett füzetlapot: „Tudom, hogy miről beszéltek tegnap este. Milyen igazságot szolgáltathat maga, ha megírja, és kinek? Néma Mari” Aznap még kimentem a vízre, de mintha soha nem is akartam volna mesfoani azt a halat, ami azóta is kínzóan hiányzik az éleimből. Ügy telt el a nap nem is akartam halat fogni. koszorúkkal és éljen kiáltá« ^ sokkal tisztelték meg”. j Nyolc nappal később, jú- - lius 12-én Mazérés „Fiatal* férj” című bohózatát adta1 elő a színtársulat, ugyancsak: Egressy felléptével, mégpedig az Érsekkertben. (Ma Népkert,). 1840. július 12. Ezt azidő-i' pontot azért kell megjegyeznünk, mert új eszményt jelentett Eger művelődési múltjában. Nem az előadott darab teszi emlékezetessé,! mert a szerzőről semmit sem tudunk, lehet, hogy „fordí- , tója”, Jakab István bújt meg az idegen hangzású név mögött s maga a darab is olyan gyönge volt, hogy az 1835- ös pesti bemutató után csak kétszer lehetett színpadon tartani. ^ Ez az esemény^ezért vcé 1 nult be a város művelődéstörténetébe. mert ez volt az első szabadtéri játék Egerben. Kerek száznegyven esztendeje. Az utána következő szabadtéri játékot 1942-ben, kilencvennyolc év múlva jegyezte fel az egri sajtó. Erről már valamivel többet tudunk. Az esztendő súlyos volt a gondoktól. A második magyar hadsereget akkor vitték ki a frontra s idehaza akkor kezdték jegyre osztani a tüzelőt, az élelmiszereket. Érthetően megcsappant a színház látogatottsága. Nyilván az érdeklődést kívánta fokozni a színtársulat akkori igazgatója, Jakab- fy Dezső, amikor ugyancsak az Érsekkertben előadta társulatával a „Három a kislányt”. Schubert halhatatlan muzsikájával. A különleges környezetben megtartott előadásnak igen nagy sikerei volt. A játék a régi gyermekjátszótéren zajlott le. d teniszpályákkal szemközt, az ülőhelyeket a Kioszk bak oldalánál helyezték el. A környezetről így írt a kritika: A háttér zöld fái szin-í te megelevenedtek az ügyesen elhelyezett reflektorold fényében, s a fényzöld háttér előtt elhelyezett díszletek szinte meseillusztrációként hatottak. EZEK VOLTAK a színháztörténeti előzményei a nemsokára megkezdődő ,.Ag- ria” szabadtéri játékoknak, "'melyek évek óta szervezetten várják Eger nyári idegenforgalmát. Dr. Kapor Elemér
