Népújság, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-01 / 127. szám

A világot megdicsérve Kovács felettébb jól érzi magát, kellően megszidta ma-j ga körül a világot. Nagy felettébb jól érzi magát, mert a kelleténél is job- í ban megszidta a maga körüli világot. ! Kiss felettébb jól érzi magát...: úgy van. ő is perben' és haragban van a körülötte lévő világgal. Voltaképpen j egyiküknek sincs különösebb baja, csak hovatovább; életformájukká vált mai valóságunk, mások munkája és S e munka elért eredményeinek egykedvű figyelmen kívül j hagyása. Helyette „sportszerűen” azt szidják, amit lehet. ( Bizonyítani akarván, hogy ők hárman — és még hány'/ tízezren ? — voltaképpen mindent jobban tudnának csele- > kedni, ha hagynák őket, mint teszik azt mások, s meri \ ők nem cselekedhetik azt, amit a mások tesznek, ezért olyan ez a mai világ, amilyen. í A mai világ persze valóban olyan, amilyen. Telve gond- } dal, nehézséggel, méreggel, ürömmel, — de örömmel isj! bőségesen- De az örömről valahogy nem illik nálunk ma- J napság beszélni. A megelégedett ember gyanús. Nem d-i- < vatos alkat. A japán kerti traktorhoz, a pakisztáni sző- { nyeghez, az angol whiskyhez nem egyszerűen a rezignált, hanem a fölháborodott arc a divatos. A jó magyar köz­mondás, a kákában is csomót keresés alaposan megkér­dőjelezhető, mért sokak számára teljesen érdektelen a ká­ka, csaik a csomó a fontos. Amely miatt háborogni, mél­tatlankodni lehet. / A közelmúltban, éppen itt Heves megyében avattak j egy jelentős kulturális létesítményt. Nem érdekes most. í hogy hol és az sem, hogy milyen jellegű volt az avatandó > épületegyüttes. Lényeg, hogy az adott település légi álma > teljesült ve'e, a nem kevés millió forintos befektetéssel, ! Az avatás ünnepélyes pillanatai után szinte azonnal már > röpködtek a résztvevők soraiból a kritikai megjegyzések l az épület állagát, jellegét, célját, kivitelét, szépségét, ér-.; tékét illetően. Elképzelhető természetesen, hogy a sok! millió forintért megépített — egyébként valóban csak né- i hány és jeleni!éktelen hibát mutató — létesítmény hagy- < hat. sőt hagy is mag,a után kívánnivalót. Az már nem is1 elképzelhető, de megkövetelhető és megkövetelendő is. ^ hogy ezeket a hibákat kellő időben és helyen fölfedezzek > és a felelősök a hibákat a kellő módon és kellő időben 1 kijavítsák. De aligha értelmes dolog, hogy az anya-; könyvvezetőtől kijőve az ifjú férj egyébként szép és ifjú > arájának orra hegyén feltűnő pattanas felett meditáljon. > még akkor is, hogy ha ez a folytonossági hiány kétség le- < len és szemmel látható, örülni tudni kell. Pontosabban. örülni is tudni kell! < Azok, akik e kulturális létesítményt avatása póllamatá- ; ban csak hibáin keresztül tudták nézni és látni, azok, J akikben nem buzdult fel az alkotó munka kétségtelen : sikere látványára a jóleső emberi együttérzés,—legalább- ; is felemás emberek, [legalábbis a másik felükké1, az; örökke gyanakvó, kételkedő, a semmit nem becsülő érzés­világukkal szembesítik rendre magukban a világot és sajat ítélőképességüket. Nem arról van szó — nincs is okunk rá —, hogy sza- kadatlan diadalmenetben vonuljunk körbe-körbe és meg­állás nélkül harsonázzuk. mi történt, mj épült ebben az országban az elmúlt évtizedek alatt, és hogy óriási ter- heink ellenére mi minden nagyszerű valósult és való­sul majd még meg. Az értelmetlen hejehujázás eppenúgy5 leszerel es fél .‘evezet, mint az értelmetlen és lekezelő ború­látás. Nem választási agitáció — bár miért ne lehetne akár az 1 is?! —, hogy életünk változásai hallatlanul gazdagok,! hallatlanul gyorsak voltak és kényszerű megtorpanásunk; sem recessziót, hanem erőgyűjtést jelent a gazdaság, a ? kultúra és természetesen a politika szférájában is. Nem í választási agitáció — bár miért ne lehetne az is?! —A hogy azért szidjuk oly sokat kétségtelenül uniformizált j lakótelepeinket, mert nem egy és nem is tíz épült belőni lük. Azért vannak gondjaink a beiskolázással, az óvodá- í val. az egészségüggyel, a gépkocsiellátással, és számos kisebb es nagyobb más területével életünknek, mert igé- i nyéinket ébresztvén, azok. ha nem is mindig, de gyak-! ran megelőzik a lehetőségeket. - ( A felszabadulás utáni első években gyakorlatilag min-;> den nagyon szép és minden nagyon jó volt. Egy hábo- ; rúban es egy háborútól pusztult ország tért magához ke - ’ gyetlen kábulatából és tudott, akart is örülni a legeseké- > lyebb sikernek is. Egy szabad országban az egykor kol-í dússá tett nép kezdte formálni a szabadsághoz méltó! életét, s megtölteni is azt a szellemi és anyagi javak ^ tartalmával. A több mint 35 esztendő egyértelműen iga- , zol ja mindenki előtt, hogy a kétségtelen ellentmondások’ ellenére is, sőt azokkal együtt nemcsak más, de egy új,; és nemcsak új, de alapvetően más országot építettünk fel. ... amelynek eredményeit ím most már szidni lehet.- ócsárolni, jobbik esetben figyelmen kívül hagyni. Mond- hatnám és írhatnám: megengedhetjük magunknak ezt aj luxust. A nincs-et nem lehet elbírálni, hogy miért olyan, amilyen, csak a van-1. És elnyomhatatlan bennem az ér- j' zés, hogy a won-nak ez a hovatovább egyoldalú, csak! az épület repedéseit, az üveg fénytöréseit számon tartó! megítélése keserűvé teszi azok szája ízét is, akik azért j többen vannak, de akik halkabban szólnak életünk meg- ! gyarapodott értékeiről, mint amilyen konzekvensen szid- , ják ezeknek az értékeknek itt-ott előforduló fonákjait a - mások. ^ Kovács felettébb jól érzi magát, kellően megszidta ’ maga körül a világot- Elégedett. Voltaképpen ez is egy! olyan állapot, pszichikai és társadalmi egyszerre amelyet elkönyvelni, a ..bevétel” oldalára is lehetne. Kovács szid. i mert Van mit, mert szidhat, bírálhat, s még ahhoz is jo- g| van, hogy ne örüljön annak, hogy végeredményben í szép az élet- A mi életünk. Csakhogy fanyar, nem igazán ; emberi élet ez. És a látó kötelessége, hogy segítsen lát-1 ni a .szemüké; csak a buktatóra szögezdknek. Miért vol­na baj az. ha Nagy akkor is jól érzi magát, ha megdi­csérte maga körül a világot. Cfhu p hl Separat-Abdruck inad. „ZetNebrifi f A XXII. Jgg.. III,«. IV. Haft J[/fn CV* lufitok fa Die Bedeutung der olrnipisehen Spiele fOr die körperliche Erziehung der Jngend. , Von Dir Fra« Ksmdny, Mitglied <1<m lut' ni»tmo»l<'n > oirité*. Hs hieße Enlen nach Athen tragen, wollte ich den I<e«ern. i dieser Zeitschrift da? Wesen und die Bedeutung der antiken olym-J I E iseheu Spiele weitschweifig auaeinandersetz.cn. Wird ja selbst der < i«ie beim Klange dieser zwei Worte in eine weihevolle Stim­mung versetzt, die sich bei den Eingeweihten zu einer Art von' Andacht steigert Auch mit den äußeren Umständen ihrer Wieder­belebung in unseren Tagen brauche ich mich nicht umständlich zu belassen, da das Wichtigste aus der Tageei iterator noch in hinreichend lebhafter Erinnerung ist. Wo nicht, verweise ich auf den ebenso ausführlichen als gewissenhaften Bericht, den über unseren Gegenstand mit erschöpfender Aufzählnng der äoßeren Ereignisse und Details Prof. !>r. Georg Guth-Prag erst kürzlich veröffentlicht bat.*) *“ -■ _ » Ich für meinen Theil möchte jedoch um einen Schritt weitergeben und aus der allzu verführerischen Fülle des Stoffe* vorzüglich die allgemein-erzieherische Seite des gewaltigen Unter­nehmens für Gegenwart und Zukunft besprechen, da ich die* 1 olympischen Spiele als Gemeingut der civiliaierten Menschheit •) S. .Zeiischr f. d. imWn Gymnasien", 1890, 8.5W1—975. -- Einige' kleinem Verseken, di# dem Yerí.,_nnznriscbe YerkáKniaee betreffend, mitunter- laufen sind, seien im Folgenden berichtigt. "Der'TJngar joliás Kellner war. wie nachtrágiick oflkiell coniutiert werde Is aoek .Alig. gport-Ztg.*, S. 1340). der dritte im Haratkonlanfe (S. 070). Von don anwesenden (1.3) Unga.n babén sieb aetir bloß 7 be'theihgt (8.974) Der Doppelskger im Schwimmen keiüt A1 fr Hajói-tínttmann (8. 975). Beim 8UU m-Lanfe kam a)e Zweiter Ferdi­nand Dani (9 ewe. 11* *ic ), beim 100 et-Laef ale dritter Aloia Sonkoly an. Die Ennnenmjmmedadle iet roe J. C. C kap tain IS. 971) Ximiaz. MMM tßVÄTi* J - • » K izoVAt-- " A pedagógus Kemény Ferenc és az olimpia K emény Ferencről még a tájékozott olvasó­nak is elsősorban a nemzetközi és a ma­gyar olimpiai mozga­lom egyik megalapí­tója jut eszébe és nem a pe­dagógus, a tanügyi író, a harcos publicista. Hogyan került azonban az egri reál­iskolai igazgató a matemati­ka. a fizika, a német és a francia nyelv tanára a pári­zsi So-rbonne amfiteátrumá­ba, ahonnan az újkori olim­pia 1894-ben elindult dia­dalmas és buktatókkal ter­hes, világrészeket összefogó hatalmas útjára? Hogyan bábáskodhatott az a Kemény Ferenc a nemzetközi és a magyar olimpiai mozgalom bölcsőjénél, aki tollával olyan szenvedélyesen bírálta az akkor kibontakozó ver­senysportot, a rekordokért folytatott harcot és a rekor­dereket. hogyan lehetett an­nak az olimpiának egyik megalkotója, amelynek re­kordjait a sportért rajongó világ a legnagyobb eredmé­nyeknek tartja és amely re­kordok elérése vagy meg­döntése minden élsportoló talán legnagyobb vágya? Ha csak felületesen lapoz bele az ember Kemény Fe­renc írásaiba, amelyek első­sön. . i pedagógiai jellegűek — jóllehet foglalkozott a há­ború és a béke, a békemoz­galom, az irodalom és az irodalomelmélet kérdéseivel is — még ellentmondáso­sabbnak tűnik személyisége. Kemény Ferenc elsősorban pedagógus volt. Mégpedig kora polgári pacifista peda­gógiájának lelkes követője és harcosa. Az olimpiai mozga­lomban ő elsőssorban az if­júság nevelésének eszközét, a nemzetköziséget,, az ókori embereszmény mint nevelési cél felelevenítésének lehető­ségét látta és kereste. Maga Coubertin báró, az újkori olimpiák szülőatyja is ízig- vérig pedagógus volt és a já­tékok elindítói szinte kivétel nélkül mind a pedagógia, a nevelés területéről kerültek ki. Céljukat híven példázza Kemény Ferenc 1895-ben megjelent Olimpia Redivia (Az olimpia feltámadása) cí­mű cikke, mellyel a hazai közvélemény figyelmét kí­vánta felhívni az 1896-os at­héni játékokra: „...az olim­piai játékok üdvös gyümöl­csöket fognak érlelni. Egész­séges, demokratikus nemzet­közi élet és törekvés fog az örökös küzdőtérről kiindulná: a becsület és önzetlenség kultusza pétiig újjáalkotja majd az egész, világot. Ek­ként lesz az atlétika a tár­sadalmi békének, valamint az emberiség erkölcsi és tes- -ti tulajdemságainak reg is­mert és mégis új eszköze.” így már érthetőbb, hogy a humanista, pacifista szemlé­letű iskolaigazgató hogyan kerülhetétt ilyen szoros kap­csolatba a sporttal. Az újko­ri játékok megalkotói első­sorban nem a versenysport nagy nemzetközi seregszem­léjét látták az olimpiában, még kevésbé az éxluzív klu­bok vetélkedését, vagy a nemzetek presztízsversengé­sét. hanem a nemzetköziség, a testnevelés pedagógiai je- ] ént őségé, az ókori lélek, szellem és test egvüttas elve állott figyelmük középpont­jában. Kemény Ferencnek az Í897-ben, az athéni olimpia után írt tanulmánya; Die Bedeutung der olimpischen Spiele für die körperliche Erstehung der Jugend (Az olimpiai játékok jelentősége az ifjúság testi nevelésében), már címével is ezt jelzi. ..Az olimpiai játékok ered­ményei és hatása — írja eb­ben a művében — eltekintve egyes érthető túlzástól, min­denféleképpen örvendetes képet mutatnak. Mindenek­előtt a testgyakorlás iránti kedv erőteljes fellendülésért’ gondolunk, amely mind á gyakorlatokat végzőknél, mind a nézőközönségnél ér­tékes etikai jelentőséggel bír. Az athéni program megkí­vánta a tornának, játéknak és az atlétikának szerves egyesülését, ami ezen dicsé­retes példa követését ered­ményezheti. Felbecsülhetet­len eredménye az olimpiai játékoknak az az igaz és bölcs lelkesedés, amit a nem­zetek között, helyesebben magában a népben a testne­velés iránti érdeklődés fel­keltése jelent.” A továbbiak­ban szenvedélyesen keresi azokat a pontokat, ahol az olimpia közvetve vagy köz­vetlenül hatást gyakorolhat az iskolai testi nevelésre. Jóllehet eleve kizártnak tart­ja — a korszellemnek és az érvényes iskolai rendelkezé­seknek megfelelően — an­nak lehetőségét, hogy közép­iskolások az olimpiai játéko­kon ténylegesen részt vegye­nek. de „.. .a középiskolás diákok igen is részt vehet­nek a felkészülésben, hiszen közve'len ül az érettségi vizs­ga után nyitva állnak előt­tük nemcsak a főiskolák, hanem a stadionok kapui is. Ami azonban már a közéo- dskola falai között is lehet­séges, az általában a fizikai teljesítmények nagyobb elis­merése, hiszen már önmagá­ban az is elég megdöbbentő, hogy rendszerint a legjobb tornászok a leggyengébb ta­nulók.” A továbbiakban art is abban a korban szinte eretnekségnek számító gon­dolatot is felveti, hogy isko­lások megfelelő keretek kö­zött miért nem léphetnének be a torna- és sportegyesü­letekbe és teljes vál Iszéles- séggel kiáll az egyetemi és főiskolai .sportegyesületek ügye mellett: „...az állam­nak. a társadalomnak és a rektoroknak itt kéz. á kézben minden erejüket latba kell vetniük az akadémiai toma- és sportegyesületek életrehí- vására. elősegítésére, a rész­vételi kedv fokozására, a be­lépés megkönnyítésére. A jó szándék és némi energia me’lett a kivitelezés közel sem olyan nehéz, mint ahogy azt a hozzá nem értők és mások hihetővé szeretnék tenni.” Merész gondolkozástí és ra­dikális reformer volt. Fel­emelte szavát a nők sport­beli emancipációjáért, köve­telve a „tudományos igényű, a jelen pedagógiai keveté1 - ' ményeknek megfelelő akadé­miai szintű tomaképzést, a sokat ígérő iskolai torna- és sportegyesületek és az isko­lák közötti bajnokságok lét­rehozását, az iskolai torná­éi játékórák számának fel­emelését, mivel a fizikai és a Szellemi munka egymást kölcsönösen befolyásolják, természetes követelmény, hogy a napi elméleti okta­tásnak megfelelően valami­lyen formában a tanulók naponkénti fizikai terhelésé­ről is gondoskodjunk.” Igen nagy jelentőséget tu­lajdonított a közvélemény pozitív befolyásolásának, an­nak, hogy a fiatalság elé po­zitív példákat állítsanak. „Kívánatos, hogy minden szülő, minden pedagógus és minden képzett ember a tes­ti nevelés és a higiénia is­merője legyen... Valameny- nyien, kivétel nélkül elis­merjük a példaképek ösztön­ző hatása felmérhetetlen je­lentőségét és a tanulók ez irányú különleges fogékony­ságát. A testi nevelés nem lehet, nem szabad, hogy egy ember feladata legyen, ha­nem állandó szoros kapcso­latban kell lennie a szellőm li­ve 1 és azt nem lehet a ren­dess (többi) tanár munkájá­tól és hivatásától különvá­lasztani. Éppen ezért elen­gedhetetlen, hogy ennek fon­tosságáról ezek is meg le­gyenek győződve, szórni és tettel minden alkalmat meg­ragadva támogassák azt. Mindaddig, amíg mi többiek a heti két tornaórát csak az előírt tanterv kötelező volta miatt támogatjuk, lesznek uevan a fizikailag tehettése­.webbekből jó tornászaink, de a testi nevelés magasabb eszménye csak halott betű marad. Mennyire más, ha a serdülő ifjú valamennyiünk­nél, kivétel nélkül, állandó igazi ’érdeklődést érez és ta­pasztal a testkultúra iránt, ha saját gyakorlatunkon, sportbeli időtöltésünkön ke­resztül közvetlenül láthatóvá tesszük számára ennek igaz­ságát, szükségességét és nagy­ságát! A testi nevelés el­érendő célja nem egyesek ki­magasló teljesítménye, ha­nem minél szélesebb töme­gek legjobb teljesítménye... A jövő emberformálásának ideálja a lelki, szellemi és fi­zikai nevelés lehetőségek szerinti harmonikus egyesí­tése. Ez minden idők hár­mas pedagógiai vezércsills- ga. .. Mivel azonhan a test­kultúra csak egyik megjele­nése az egyetemes kultúra - nak, a testi öncél óság sem­miféle igazolást ném nyer­het, az egyoldalú erő- és nyers izomkultúrát fél kél! hogy váltsa az emberformá­lás hármas alaptörvényé.” Számára az olimpia az ebi­be r és ezen keresztül az em­beriség nevelésének, nemesí­tésének eszköze. Az olimpiát valóban mozgalommá, még­pedig nemzetközi mozga­lommá kívánta témái. Az olimpia jelentőségét a neve­lés megreformálásában látta, annak nevelő hatása fonté sabb volt számára, mint a játékokon elért sporteredmé­nyek. „A jövő tartományá­ba tartozik annak az elkép­zelésnek a megvalósítása, melyet felőlem akár ideának, akár utópiának is nevezhet­nek. Egy távoli, hihetetlenül mámoritó perspektíva, amely itt megnyílik és amelynek a végén, mint egy világítóto­rony, a legmagasabb emberi teljesség áll előttünk. Az ár ideális ember, akiben az éti- < kai, a szellemi és a fizikai egymást erősítve, a legma­gasabb tökéletességben egye­sül. Euripidésznek igaza van, amikor azt tartja a teremte* legtökéletesebb emberének, aki egy és ugyanazon kezé­vel az Iphigéniát írta és az olimpiai játékon a győzelmi koszorút fejére helyezte." Kemény Ferencnek itthon nem volt bázisa. Polgári ra­dikális. a nevelést nemzet­közi alapokon megreformáló tervei erős ellenállásba üt­köztek. Gondolatai, reform­tervei megtörtek az oktatás­ügyi és sportpolitikai kon­zervativizmuson és naciona­lizmuson. Akkori sportveze­tőink számára sokkal föfltó- sabbnak látszottak a torna és az atlétika hívei közötti kicsinyes . harcok, mint az egyetemes és nemzeti neve­lés és ezen belül a testneve­lés ügyének szolgálata. Ke­mény Ferenc félreállításá- ban minden bizonnyal jelén- tős szerepe vólt annak, hogy polgári státusza a kor szá­mára nem tette alkalmassá a hivatalos magyar sportpoli­tika vezetésére és külföldi képviseletére, de talán még jelentősebb ok volt. hogy re- fofmtérvei komoly ellenál­lást váltották ki. Felül tu­dott emelkedni korának sem­mitmondó, értelmetlen vitá­in, a lényeget, az előremu­tatót kereste és látta meg. Politikussáaa. taktikai érzé­ke talán nem közelítette meg Coubertinét. de eszméivel, gondolataival, harcos kiállá­sával méltó társa lett a nagy mű, az olimpia feltámasztá­sában. Elveimé!- helyességét — eltekintve utópisztikus és idealista vonásaitól — ké­sőbb igazolta az idő és Cou- berttnmek igaza volt, amikor 1’933-ban így írt. Keményhez „A játékok valóban nem szűntek meg továbbfejlődni, és alkotásunk, amelyben ön­nek is része van, becsüle­tünkre válik.” Adorján Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom