Népújság, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-05 / 130. szám
Aj eikütétdtöj qj gtemeoergicMörvényig (3.) Képviselőink a T. Házban (Fotó: Perl Márton) „Egy új törvény alkotására foglalták el helyeiket a képviselők — az idén először.” — kezdte telefonjelentését a parlamenti tudósító 1977. március 17-én. Ezen a csütörtökön Apró Antal elnökletével megkezdte munkáját a rövidre, mindössze egynaposra tervezett tavaszi ülésszak. Régen volt ilyen rövid a képviselők tanácskozása. — Ilyen fontos törvény meghozatalához nem hosszas tanácskozásra van szükség —, indokolta a rövidséget az elsők között érkező Eperjesi Iván —, hanem alapos, gondos előkészítésre, aztán pedig következetes végrehajtásra. De lássuk, mi is volt ez a fontos törvény? Amikor az Elnöki Tanács összehívta az országgyűlést, a közleményben ez állt: várhatóan napirenden szerepel a közérdekű bejelentésekről. javaslatokról és panaszokról szóló törvényjavaslat. S miután a képviselők elfogadták az ülésszak napirendjét, dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter expozéjára került sor az elnöki megnyitó után, — A gyakorlati tapasztalatok azt mutatták, hogy a közérdekű bejelentések, javaslatok és panaszok jogi szabályozását helyes kiemelni az államigazgatási eljárás koréból és önálló törvényben rendezni — hangsúlyozta a miniszter. — Ezek az ügyek ugyanis az államigazgatási eljárásnál sokkal szélesebb körbe tartoznak. A külön törvényi szabályozás egyben aláhúzza a téma társadalmi jelentőségét is. Fontos számunkra, hogy az állampolgárok ügyes-bajos dolgai, jogos panaszai, sérelmei elintéződjenek, igazságos orvoslást találjanak. A gyors, igazságos elbírálás és elintézés társadalmi érdek és szocialista közéletünk követelménye is... Hogy ez mennyire így van, azt a képviselők tudják a legjobban, hiszen nincs olyan nap, amikor ne keresnék fel őket valamilyen gonddalbajjal, kéréssel, elintéznivalóval. Az ülésszak szünetében éppen ilyen kérdésekkel — nyugdíjasok problémáival — kereste meg Vadkerti Miklósné és Szabó Imre Ka- ralcas 'László. munkaügyi minisztert. Es mint mondták, sikerrel. — Sokszor fordulunk a miniszterekhez — kapcsolódott a témához dr. Novák Pálné. — Ez a törvény lehetővé teszi, hogy ne mindig a miniszter tegyen pontot egy- egy ügy végére: ott kell intézkedni a jövőben, ahol a probléma megszületik. Ehhez viszont fontos, hogy a lakosság ismerje a területtel kapcsolatos elképzeléseket és a konkrét terveket, legyen tájékozott az őket érdeklő kérdésekről. A tájékoztatásban természetesen nekünk is sok dolgunk lesz ... A fogadónapok, találkozók és a választókkal folytatott beszélgetések igazolták a szavait: ilyenkor a képviselőnő alig győzött válaszolni. A témo: vízgazdálkodás — Most szólalok fel másodszor az országgyűlésen, természetesen megint mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozom — mondta a nyári ülésszak kezdetekor Vadkerti Miklósné, áld dr. Gergely István államtitkárnak, az Országos Vízügyi Hivatal elnökének beszámolójához kapcsolódott. — A megye területén 225 kilométer hosszú árvízvédelmi fővonal húzódik, a töltések 45 ezer hektár termőié- sületet védettek, s e szobatiszta Gyula képviselőtársaival lyozórendszernek köszönhető, hogy az elmúlt években a folyók árhullámait jelentősebb kár nélkül sikerült levezetni — emelte ki, majd így folytatta: köztudott, hogy a megye öntözési hagyományai jelentősek, ma 13 ezer hektárt lehet öntözni. A kiskörei vízlépcső megteremtette a .fejlesztés lehetőségét: ll)81-ig ezer, 1983-ig további kétezer hektárral növelik majd az öntözhető területét. Emellett szükség lesz további vízkutatásokra, s főként Visonta térségében kút- felújításokra és újabb kutak fúrására. Gondoskodni kell ugyanis a lakosság megfelelő vízellátásáról is ... A nap témája — a vízgazdálkodás — nemcsak a felszólaló képviselőnőt foglalkoztatta. Komjáthy Aladár Lőrinci vízellátási gondjait ecsetelte képviselőtársainak a szünetben. Miután elmondta, hogy az OVH és a megyei tanács segítségével remélhetőleg rövidesen megoldódik a gond, hozzátette: — Már ezért is érdemes képviselőnek lenni, hiszen több ezer ember gondjának orvoslásáról van szó... Őszi ülésszak — Mihály-nappal Dr. Korom Mihály — akkori — igazságügy-miniszternek ebben az esztendőben ugyancsak kijutott az expozékból. Az őszi ülésszakon a Polgári Törvénykönyv módosításáról nyújtott be törvényjavaslatot. — Az országgyűlés 1959ben alkotta meg a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvet, a magyar polgári jog első, egységes kódexét. Az eltelt csaknem két évtized alatt alapvető változások mentek végbe hazánkban. . A törvényjavaslat a fejlett szocialista társadalom ügyét, érdekét szolgálja, de igazgolója természetesen a gyakorlat, az élet lesz, amelyben az új szabályok érvényesülnek ... — hangsúlyozta a miniszter. Képviselőink a Parlament folyosóján beszélgetve, e lemondták: ismerve a törvény- javaslatot, teljes egészében elfogadják, és amikor azt mondják, hogy elfogadásra javasolják, ez azt jelenti, hogy a saját területükön, az ö eszközeikkel és jogköreikkel segítik a törvény végrehajtását is. A „hivatalos” folyosói beszélgetés ezután más témára terelődött, illetőleg egy családias hangulatú esemény vette át a főszerepet. Képviselőtársai ekkor köszöntötték névnapján Vaskó Mihályt, aki — a szünet rövidségére való tekintettel — egy gyors „állófogadásra” invitálta meg a csoport tagjait a kupolacsarnok melletti büfébe. — Az előbbi miniszteri előterjesztis egyben névnapi expozé is volt — mondta egyikük —, hiszen az igazságügy-miniszter is Mihály. A miniszter elfogadta ugyan a névnapköszöntő meghívást, de nem tudott eljönni: ő már a vitára készült ..; A példa: a bélapátfalvi cementgyár Havat hozott december 15., az a nap, amelyre összehívták a téli ülésszakot. Ezúttal két törvényjavaslat szerepelt napirenden: a következő évi költségvetésről, valamint az állami vállalatokról szóló előterjesztés. Képviselőink szokás szerint „felvértezve” érkeztek, e vérteset azt jelentette, hogy alaposan felkészültek az ország költségvetésével, a« ország gazdaságával kapcsolatos vitára. Éppúgy, mint vállalatokkal foglalkozó törvényjavaslat megbeszélésére, A második téma előterjesztője dr. Korom Mihály igazságügy- miniszter volt, s ezzel rekordot döntött: négy ülésszak alatt háromszor állt a képviselők elé. Az állami vállalatokkal kapcsolatos expozéjában egyebek között kiemelte: — A vállalati vezetők ne csak a feladatok végrehajtásában támaszkodjanak a kollektívára. vonják be a dolgozókat a döntések előkészítésébe is ... A törvényjavaslat bizottsági vitájában felszólalt többek között Sas Kálmán is, aki a tröszti és nagyvállalati kérdésekben megfontolandónak tartotta, hogy a nagy- vállalatokat külön vállalati típusként kezeljék, illetve a szervezeti egységek egymáshoz és az anyavállalathoz való viszonyát szabályozzák törvénnyel, vagy végrehajtási utasítással. A javaslatban az utóbbi mellett döntöttek. — Példaként említettem a cement- és mészipart — mondta a vita után a bélapátfalvi képviselő —, ahol olyan nagy volumenű gyárak dolgoznak, amelyeknek helyi önállóságot kellene biztosítani, hiszen ezek a gyárak korábban önálló vállalatok voltak. Képviselőtársai egyetértettek vele, ezért is támogatták a parlamenti bizottság javaslatát a vitában, amelyet követően a soros elnök bezárta az esztendő utolsó ülésszakát. Néhány képviselő még maradt egy kis időre, hogy megmutassa vendégeinek a kupolacsarnokot, ahová egy jő hét múlva felállítják az ország legnagyobb karácsonyfáját. (Folytatjuk) Silvas István 1976-ban látott napvilágot az a törvény, amely szabályozza viszonyunkat környezetünkhöz, Már a rendelkezés megfogalmazása is sejteti, hogy hazánkban is sokasodtak az emberi környezet értékeinek megőrzésével kapcsolatos leendők. A környezetvédelem azonban korántsem sajátosan magyar jelenség és még azt sem állíthatjuk, hogy kontinensünkre korlátozózik. Másutt, más országokban és földrészeken is éppoly égető gond a környezeti értékek megóvása, mint hazánkban, s minden embert meg kell arról győzni: személy szerint is kötelessége, meg kell becsülni, ápolni és fejleszteni környezete értékeit. A környezetvédelem ugyanis valójában nem más, mint gondoskodás utódaink egészséges és kulturált élet- feltételeiről. Korántsem elhanyagolható azoknak a száma, akik mindmáig hirdetik: a civilizáció végül is az ember pusztulásához vezet. A mind korszerűbb technológia — állítják — ha mással nem, hát azzal mindenképpen legyőzi alkotóját, hogy életének feltételeit emészti el. Csakhogy ennek a nézetnek ismertek gyenge pontjai is. Ahol okosan és tervszerűen aknázzák ki kincseiket, s a termelés színvonalának emelése mellett megkülönPontosabb kifejezéssel élve, arról van szó, hogy három helikopter és három hagyományos, tehát merev- szárnyú repülőgép... Ez a szerény „kis” csapat — pilótákkal. szerelőkkel, szakemberekkel — alkotja megyénk légierejét. Kiss István, az AGRO- PLÁN fantázianéven ismert hevesi központtal működő, Heves megyei Agrokémiai és Repülőgépes Közös Vállalat igazgatója mosolyog a „légierő” megfogalmazáson, majd enyhe lelkitusa után mégis elfogadja. — Igen, — kezdi vállalatának bemutatását —, ha jól meggondoljuk, légierő ez is, bár egészen más értelemben, mint amire korunk embere gondol, ha ezt a szót hallja. Mert az az igazság, hogy mi harcigépekre gondolunk, vagy jobbik esetben a polgári repülésre, esetleg sportolókra, vitorlázókra, de mindenekelőtt, mondom: harcigépekre gondolunk a „légierő” hallatán. Így mi csak annyiban sorolhatjuk magunkat ebbe a kategóriába, hogy szintén a levegőben dolgozva végezzük feladatunkat működési területünkön. Ez a terület megközelítőleg megegyezik magával a megyével — de nem egészen azonos vele: több is. kevesebb is. Mármost természetesen az a kérdés, hogy is lehet ez. Nos, a válasz lényegében nagyon egyszerű. A tsz-szövetség RNA néven — Repülőgépes Növényvédő Állomás — a 70-es évek elején, saját hatáskörén belül szervezte meg a közös gazdaságokra alapozva ezt a vállalkozást, amely jelenlegi formájában alig több, mint kétesztendős múltra tekinthet vissza. — Talán annyit érről — mondja Kiss István —, hogy az AGROPLÁN-nak 43 alapító tagja van, zömében téeszek, és elsősorban Heves megyeiek. De van tagállomásunk Tiszafüreden és Jászárokszálláson, illetve Vácszentlászlón és Túrán, tehát a szomszédos megyék hozzánk közeli településein. Ezenkívül — a teljesség kedvéért — vállalatunk tagja a borkombinát, a Hatvani Konzervgyár, valamiéi a böztetett figyelnaet fordítanak arra is, hogy a sokasodó üzemek, gyárak csak elfogadható mértékben szeny- nyezzék a környezetet, ott valójában maradéktalanul javukra tudják fordítani mindazt, amit az ember önmaga lehetőségeinek kiteljesítése érdekében alkotott. Ezért érdemlik meg valamennyiünk tiszteletét és Köszönetét a környezetvédelem hivatalos és társadalmi aktivistái, akik gyakorta szabad idejük egy jelentős részének feláldozásával munkálkodnak a közös érdekek elismertetésén. A környezetvédelmi világnapon, június 5-én főként az eredményekről szohevesi és a gyöngyösi állami gazdaság. Valamennyien jelentős alaptőkével járultak hozzá a légiflotta létrehozásához. — A vidéket járók kora tavasztól őszig gyakran láthatják az AGROPLÁN helikoptereit, és repülőgépeit, amint egy-egy nagy tábla felett alacsonyan repülve szórják a műtrágyát, növényvédő szereket. Néha azt a pillanatot is sikerül elkapni, amikor földet ér egy- egy ilyen sárga gépmadár, hogy újra feltöltsék kiürült tartályait. Arról azonban már sokkal kevesebbet tudunk, hogy kik végzik ezt a — minden bizonnyal nagyon fontos és nem is veszélytelen munkát? — Először talán arról, hogy a gépek személyzete, pilóták és szerelők külön- külön brigádot alkotnak, és valamennyien a MEM-hez tartoznak. Mi itt, a hevesi központban az alapító vállalatok igényeihez igazodva végezzük irányításukat, méghozzá egy nagyon szerény, mindössze tizenegy tagú szervező . és adminisztrációs gárdával. Ami pedig a fontos kérdés másik részére vonatkozik, tehát a munka fontosságára, illetve veszélyességére,-ezekről röviden csak annyit, hogy a korszerű mezőgazdaságban egyre kevésbé nélkülözhető a repülőgép. Kezdve a gabonafélék fejtrágyázásától, egészen a szőlővédelem befejezéséig. a napraforgó- táblák desszikálásáig, lomb- talanításáig igen nagy szerepük van. Nem túlzók, ha azt mondom, gépeink „szolgáltatása” ma már szervesen beilleszkedik a mezőgazdasági nagyüzemek mechanizmusába: a megye területének mintegy 80 százalékán az AGROPLÁN végzi a gabonafélék fejtrágyázását, az egri—gyöngyösi történelmi borvidék és a zöldséges területek kemizálását. Ez a munka nemcsak nagyon fontos, de költséges is. Minden helikopter minden levegőben töltött, egy órája — a légióra tízezer forintba kerül, a merevszárnyú gépeknél pedig 65Ö0 forintba. Ez is mutatja, mennyire felelősségteljes iiMtUM iwt'ui « pilótákra, szokás szólni. Van mivel dicsekednünk: a korábban erőteljesen szennyezett ipari körzetekben számottevően tisztább lett a levegő, számos helyen csökkent tavaink és folyóink szennyezettsége. és ma már mind több vállalat és mezőgazdasági üzem ismeri fel, hogy közvetlen közösségének érdekeit is sérti, ha rombolja a természeti értékeket. Ám a tételes eredmények felsorolása helyett talán nem tűnik ünneprontásnak, ha feladatainkra figyelmeztetünk. A környezetvédelem ugyanis valamennyiünk mindennapos ügye és egyben felelőssége. relökre és a munkájukul segi- tő szakemberekre. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ők ezt a fontos feladatot nagy szakmai hozzáértéssel és lelkiismeretesen végzik. ezért mondható el túlzás nélkül, hogy az igényeket maximálisan kielégítik, jóllehet, óriási ter.ütetek megmunkálásáról ván szó. — A fontossága és a neheze mellett megvan a veszélye is ennek a munkának ... — Igen. Sajnos, nagyon veszélyes. Ott kezdődik az egész, hogy természetesen repülésről van szó, és a munkavégzésnek ez a módja eleve a veszélyes üzembe sorolja tevékenységünket. Ez, hogy úgy mondjuk — szemmel látható, mindenki meggyőződhet róla. Van azonban egy kevésbé feltűnő, de semmiképpen el nem hanyagolható veszélye is, ez pedig a vegyszereknek az emberi szervezetre gyakorolt káros hatása. Arról nem is beszélve, hogy nem megfelelő időjárás — széljárás — esetében a vegyszerek egy része esetileg, nem a kívámt te- rületre jut, ahol is a növényzetben nagy károkaS okozhat. Hasznossága mellett tehát sokrétű, fontos és szép. de nagyon veszélyes is, nagy szakértelmet és állandó figyelmet igényel ez a munka, amit az AGROPLÁN repülőbrigádjai végeznek. Néhá- nyan közülük — pl. Csordás István helikopter-berepülő pilóta, Koncz Ferenc, Biczó László és a többiek — nemcsak abban jeleskednek, hogv valóban mesterei a repülésnek, hanem abban is, hogy mindig, mindenkor, tehát éjjel-nappal és ünnepnapokon egyaránt lehet rájuk számítani. Nagyszerű munka nagyszerű végrehajtói. Méltó társaik azoknak a repülőknek. akik „magasabb” szinten az űrt kutatják, ostromolják. B. Kun Tibor 1989, .inni«® 3.» csütörtök S. 1. Hat sárga gépmadár Környezetvédelmi világnap ‘80 Az UNSZ Környezet- védői mi Központjának plakátja: Az emberre veszélyes ártalmak
