Népújság, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-27 / 149. szám
Mfttzért vagy sióiért Vendéglői árak A tavalyi júliusi áremelés után döbbenten néztük a vendéglői étlapokat; már az egyszerű, menü is meg- fizetethetetl ennek tűnt. Az azóta eltelt tíz hónapban sűrűn változott az étlap, módosult a választék, és sok helyütt mérséklődtek az árak. Ma akad tisztesseges, szerény kisvendéglő, ahol 20—30 forintért meg lehet ebédelni, míg másutt úgyszólván ugyanilyen ebédet 100—150 forintért szolgálnak tel. Bál- áz ármozgásokhoz lassan hozzászokunk, olyan fokú áringadozások, mint a vendéglátásban, sehol sem voltak, s nincsenek ma sem. Mert az éttermi árak napjainkban is mozognak, részben szezononként változnak. Riasztó étlapok , Mi az oka ennek a sok ingadozásnak? Tavaly júliusban köztudottan emelkedtek az élelmiszerárak, s ez már önmagéban is magával hozta az éttermi árak növekedését. Csakhogy a vendéglátós irányítói úgy gondolkodtak : hamarosan drágább lesz az energia, növekszik a vállalatok sokféle költsége, ne legyen hát kétszeri áremelés, júliusban emeljék meg a haszonkulcsokat is, amely majd fedezetet nyújt a későbbi — idei januári — költségnövekedésekre. Ugyanakkor a II. osztályú éttermektől megvonták az állami ártámogatást, amelyet addig az etelforgulom után kaptak. Mindennek következtében egyszeriben 30—120 százalékkal megdrágult szinte minden etel. A vendéglátó vállalatok úgy igyekeztek segíteni magukon — és a kosztjukra ehes vendégen —, ahogy tudtak: megjelentek az olcsóbb főzelékek, a zónaéle- lek, a tojásból, gombából, csirkéből készült fogások. Ám a. vendégek mái- az ét- l ennek környékére sem merészkedtek: elriasztották őkét a júliusi végi étlapok. Mostanában a vendéglátás megpróbált még jobban alkalmazkodni az igényekhez. megtalálni azt a határt, ahol még a vállalat is jól jár. és a vendég sem marad távol. És lassan-lassan kezd visszatérni az éttermekbe a régi törzsközönség. Haszonkulcs és ártámogatás Végül is milyen árakon étkezhetünk ma? A munkahelyeken, az oktatási és a gyermekintézményekben tavaly sem emelkedtek az alapanyagokénál nagyobb mértékben az árak. Az ilyen előfizetéses étkezés ugyanis szociálpolitikai támogatást élvez. Más a helyzet az úgynevezett kereskedelmi vendéglátásban. ahol a vállalatoknak el kell tartaniuk önmagukat. A III. és IV. osztályú melegkonyhás helyek ugyan ma is kapnak ártámogatást az ételforgalmuk után, de ez nem hoz többet, mint amennyit az italforga- lom után be kell fizetniük az államkasszába. Mindenesetre, ezekben még viszonylag olcsón lehet étkezni. Sokan kérdezik: mi . az oka, annak, hogy sok helyütt igen magasak az árak a tömegellátást szolgáló ön- kiszolgáló éttermekben- is? Néhol az ilyen éttermeket is II. osztályba sorolták, így megesik, hogy az önkiszolgálóban drágább az ebéd, mint a III- osztályú kisvendéglőben, ahol pincér szolgál ki. A II., az I. osztályú és az osztályon felüli éttermekben ma lényegében szabadon állapíthatják meg az árakat. Az I, osztályú és az osztályon felüli éttermek kihasználják az idegenforgalmi szezont: nyáron magasabb haszonkulcsokat, árakat alkalmaznak. Olcsón étkezni Hol eltel, mit ehet végül is az átlagos jövedelmű ember? Mindenekelőtt részt vehet az előfizetéses étkezésben. A helyi tanácsok kereskedelmi osztályai kijelölték azokat a vendéglátó- helyeket, amelyek kötelesek előfizetéses menüt kiszolgálni, s azt kivételesen alacsony haszonkulccsal kalkulálni. Ettől függetlenül. tartanak az éttermek úgynevezett napi menüt, amit az étlapon is “szerepeltetnek A járatlanabb vendégek úgy vélik, itt az adagok kisebbek, ezért alacsonyabbak az árak. Holott másról van szó. Az úgynevezett napi menüt a 11. osztályú éttermek 15, a Hl. osztályúak 10 százalékkal alacsonyabb haszonkulccsal kalkulálják, mint az étlapon szereplő lógásokat. A vendéglátók tehát kereskedni kezdtek: ahol lehet, ott megfizettetik a ma- gas árakat, ahol viszont a lanyha forgalom megköveteli. ott különféle engedményeket tesznek. Ehhez kényszerül most a vendég is alkalmazkodni: fellelni, megtalálni azokat a konyhákat, ahol jól főznek, s ahol ilyen vagy olyan okból elfogadható áron lehet étkezni. . Persze, és nem mindenütt azonos mennyiségű húsból készítenek egy adag pörköltet vagy sültet. . Mit tehetünk? Leleményesnek kell lennünk. Bar a tisztességes vendéglősd magatartáshoz talán az is hozzátartozna, hogy az ételek ára mellett az egy adagra jutó hús súlyát is feltüntessék. Egyébként akad .már ilyen étlap is. És ha a vendéglátóipar számára ez a nyár sem hoz fellendülést, akkor talán rákényszerül arra. hogy - a magas árért legalább magas színvonalú szolgáltatást nyújtson. (iái Zsuzsa 111 jj soproni tégagyárban Befejeződött a próbagyártás az Észak-dunántúli Tégla- és cserépipari Vállalat új soproni téglagyárában. A tervezők és az építők évi harmincmillió tégla gyártását garaiV ilják. A közelmúltban befejeződött próbaüzem ennél jobb eredménnyel zárult. Az előzetes tervek szerint évente nyolcmillió darabbal több tégla gyártására nyílik lehetőség. (MTI fotó — Malusz Károly felt). — KS) Az ipar és a kereskedelem korrekt kapcsolata, valamint a vásárlók érdekvédelme kívánatossá tette, hogy a cipőboltokban se áruljanak „zsákbamacskát”, a fogyasztókat kellően tájékoztassák a kiválasztott lábbelik minőségéről, használhatóságáról.. Így március 1-töl gyakorlattá vált. hogy a gyártott termékek talpára ragasztót címkén az üzemek közlik a vevővel a legfontosabbakat. A rövid kis információ1 tudtul adja, hogy a cipő milyen viseletre alkalmas, miből készült felsőrésze. talpa, s a lábbeli anyaga mennyiben ellenálló, például a~ vízzel szemben. Tekintve, hogy az üzletekben olyan cipők is' kaphatók, amelyek még március elseje előtt kerültek a készletekbe — mint a Budapesten, csütörtökön tartott sajtótájékoz-' tatón többek között elmondták — a talpról hiányzó címkét. természetesen pótlólag mellékelik a vásárlásnál. Ha a kereskedő ezl elmulasztja, a vevőnek feltétlenül szólnia kell. hogy - semmiképpen se érje károsodás. Két szélen a „leu’-nek Cseh Béla Amikor én idejöttem, pajtás. Boconádra. azt el nem felejtem. Nem mintha most olyan öreg lennék, iskola- igazgatónak meg talán éppenséggel a legfiatalabb ezen a vidéken, de azt a lelkesedést, ami bennem ágaskodott, bizony el nem felejtem. Kezdjük azzal, hogy voltam vagy 23 éves. és — ha nem is messzire, de Jászberényből, a szülővárosomból elkerültem. Mert ott születtem, és mindent egyhelyben ott el is végeztem, ami iskola volt,' így lettem aztán tanító, itt Boconádon. Negyedik osztály, 17 gyerek. Ez volt a kezdet, és én nem azért mondom, de reggeltől estig egyebet sem akartain, csak bizonyUctni. Nevelni, tanítani, közösséget, közművelődést csinálni, és nagy szükség is volt erre, mert a közművelődés akkor is — csak halkan mondom — ilyen halódó volt, és bizony. kellett neki adni, rán- cigálni. ott ahol értük, minden oldaláról. Na, én aztán nem kíméltem magamat, és persze a szegény közmüvelest sem. és ez így ment egészen H9-ig', itt, Boconádon. Nem mondhatnám. hogy kiemelkedő sikerek voltak, dé valamit elértem. részben a kezdeti le- mezrakogatóbó 1 ifjúsági klubvezető lettem, ami nem azért lényeges, hogy en vagyok a vezető, hanem hogy egy ev ulán már rendszeresen ösz- szejövünk, vitatkozgatunk, ébreszthetjük egymásban a művelődés iránti igényt. Színház, múzeum, autóbuszkirándulások. Ha nincs rá pénzünk, gyerünk a téeszbe, paradicsomot szedni, és szinte hihetetlen, de szépen beindul a szerkezet, és három esztendő elteltével kiváló ifjúsági klub lettünk. Ami pedig a magam sorát illeti: B9-ben a járási KISZ- bizottság politikai munkatársa lettem. Őszintén . szólva, ezt a beosztást csudára élveztem, mert nem az íróasztal mellett dolgoztunk, hanem ahogy a nagy könyvben az írva van. mindig ott, helyben, ahol kellett. Úgy hiszem, hogy a KISZ-építés legszebb, ha nem is éppen viharmentes útját jártuk végig- •. De semmi sem tart örökké, 1970-ben átkerültem a művelődési osztályra, Mezei Bandi barátom utódjának. Azt mondja akkor nekem: Na, öcsi, úgy nézz meg. hogy hét évet töltöttem itt, ha te is felmutatsz majd annyit, megemelem a kalapot. És mit ad a véletlen: pont hél esztendő teli ki nekem is. és igen nagy örömömre, mert kitűnő kollégák közé kerültem, rengeteget tanultam tőlük szakmailag, és emberségből is,. . Egy kötetre való tapasztalattal érkeztem vissza, ide. Boconádra, iskolaigazgatónak. Pontosan három esztendeje: június 15-én neveztek ki, es mit mondjak, volt mit tenni, főleg: *s aránytalanságok megszűntelése. szemléletformálás. Azt hiszem, sikerült, a kollégák támogattak. Igaz, nem idegenként érkeztem, hanem haza. legtöbbjükkel együtt tanítottam vagy tanultam tőlük a tanítást. Apropó, tanulás, tanítás: Káli Jóska tanítói képesítéssel jött. azóta elvégezte a tanári főiskolát. Hárman most járnak a főiskolára, közülük kettő most végez. „Fű alatt" öt évet én is lehúztam az ELTE történelem—népművelés szakán, és így jövőre minden bizonyai megkapom a/ diplomámat. Persze, nem dicsekvésképpen mondom én ezeket, nem olyan a természetem. de hogy van értelme ennek, az a gyerekek fejlődésében mutatkozik meg: a járási, a megyei szakmai vetélkedőkön, tanulmányi előmenetelben. a felsőbb iskolákban való helytálláson... Ez a legnagyszerűbb az egészben, ezért nem zavar, ha a kartársak a boconádi bajuszos Cseh Bélát néha még — szeretetből — kölyök- igazgatónak mondják. Kertai László Ha van markáns egyénisége az úttörőmozgalomnak, akkor Kertai (László biztosan az. Olyan biztos ez, mint a kétszer kettő, és ennek mindenki megmondhatója, tanúja lehet, aki csak egyszer is látta kék. piros nyakkendő^ gyerekekkel ők ezt a megöregedni képtelen, a mozgalomban és a mozgalomé élő gyereket. Alá éveit számolva most negyvenkilenc, jövőre pedig dupla jubileumot ünnepelhet : a kerek születésnap mellett akkor lesz 35 esztendeje. hogy bekapcsolódott az u ttóró mozgalom ba. Azzal kezdődött, hogy EPOSZ-titkár lettem, apámtól, a kovácstól kaptam is érte két rendes pofont. Nem azt mondom, hogy nagyon könnyű keze lett volna, de attól kezdve, hogy belekóstoltam. hat ökör sem tudott volna elvontatni az ifjúságtól. Tanítóképzős koromban, az államosítás idején. 45-től 1950-ig Kalocsán ifivezetős- ködtem, és mondhatom, felejthetetlenül szép es meghatározó évek voltak azok az életemben. És később is, ami utána következett. .. Biztos vagyok benne: nincs ennél szebb hivatás, hogy szinte barátként, pajtásként, de mégis felnőtt, értő fejjel részese, irányítója, lenni a gyerekek fejlődésének, szellemi és fizikai megerősödésének. Persze, azt is tudom, hogy nem mindenki gondolkozik így. Főleg azok, akik csak kívülről szemlélik az ifjúsági mozgalom életét. Ök annyit láthatnak, hogy vonul a sok kicsi közt egy öregfiú. Mit mondjak? — én nem szégyellem, én büszkén végigmegyek úttörőnyakkendősen a falukon, most is és évek múlva is. Mert én tudom, hogu érzem és megértem a gyerekek szivdobbanását, és ők is megéljenek engem, és apró, de a számukra sok fontos kérdéssel hozzám fordulnak, meghatóan szép. tiszta bizalommal. Akik azt kérdezik, lehet-e idős fejjel ezt a munkát csinálni. azoknak ezt válaszolom. És azt. hogy ez az egész valahol csak a sor végén lehet életkor kérdése. Hiszen húszévesben is láttunk már nem egy öreget, míg mások ötven-hatvan esztendős korukra sem tudnak megöregedni. Egyszerűen és gyo (Fotó: Perl Márton) gyíthatatlanul fiatal marad a szívük. Valószínűleg velem is így kell lennie. Más kérdés, hogy olykor már mindennek ellenére fárad az ember. Ilyenkor aztán mégis szembe kell néznünk saját tükörképünkkel, és ha nem is örömmel, de — arra kell hallgatni, nem pedig arra, amit idebent érzünk. Így, most. a tanév végével, mint úttörőcsapat-vezető, befejeztem. Szeptembertől aztán rajvezető leszek. Kisebb egység, tudom, de bizonyos, hogy jó dolgokra leszünk majd együtt képesek. És számoiVira ez a lényeg, és nagy boldogság, hogy a feleségem, a családom nemcsak megért, de — jó értelemben értve — egy húron is pendül velem: a feleségem titkárnőm, munkatársam is. a lányom csapatvezető. Ebben a tudatban jó felkelni. és este nyugodtan lefeküdni. És örülni, ünnepelni a második sorban is lehet, és ez annyira gazdagító, olyan boldogító érzés, mint talán maga — a fiatalság. R. Kun Tibor Áldozatok... Persze, hogy vannak olyan esetek, amikor a legjobb szándékkal es jóindulattal sem könnyű tudomásul venni, hogy az egyéni vágyakkal szemben a társadalom érdekei kapnak elsőbbségét. így történt ez azokkal a családokkal is, amelyeknek a régi, megszokott, évtizedeken át szeretett otthonát a 25-ös számú út egri átkelési szakaszának építési munkálatai miatt le kellett bontani a megyeszékhelyen. Nem volt könnyű, egyszerű a búcsú, de az érintett lakók többsége végül, is megértette, s belenyugodott a város érdekeit szolgáló döntésbe. Almaikban bi- konyára ma is gyakran megjelenik még a régi ház, a kert, az udvar, de a nehezén már túl vannak, ki lakótelepi új lakásba költözött. ki a régihez hasonlót vásárolt a kárpótlásként kapott összegből. Mindössze egyetlen példa akad a kivételre. Egy család ugyanis a mai napig sem■ hajlandó tudomásul venni, hogy a házuli elölt új és négysávos út épül. Igen, a házuk előtt, mert szerencséjükre, az ö épületüket nem kellett lebontani. Sőt, még a járda sem lett kisebb. A családfő ennek ellenére is keményen tartja a csatabárdot és szín te naponta irkálja reklamáló, s tiltakozó leveleit a különböző országos, megyei és városi szervek vezetőinek. A legfrissebb küldeményeiben például az ellen jelentette be legújabb tiltakozását. hogy mivel az útépítők éjszaka is dolgoznak, igy az ő munkájuk zajától fele annyit sem tud aludni, mint korábban. Arra kéri most az « illetékeseket, hogy kényelme miatt az utat csak nappal építsék. . Hát. szó, ami szó: ez bizony már részéről is áldozat. Ráadásul nem is akármilyen, hiszen amíg mások éjszaka is érte dolgoznak, addig ő csak forog- forog az ágyában, s nem jön álom a szemére. Mire e sorok megjelennek, az útépítők már elhagyták a szóban forgó házat. s bizonyára a panaszos levelek írója is kipihente magát, Az ügy egyik tanulságaként alighanem levon hatjuk, azonban, hogy még egy országnak sem olyan egyszerű dolog több száz millió forintos áldozatot hozni' azért, hogy korszerű, modern útja legyen egy megyeszékhelynek. Ugye. np mindenre kellene, vagy kell meg odafigyelni . .1 ’s KOS József Üzenet—a cipőiaipsn
