Népújság, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-26 / 148. szám
Szergej Davidov és Torma Gabriella hatvani koncertjéről Mindenki segített,. Egy tornaterem-építés krónikája Szergej Davidov szovjet oboaművész a Hatvani Galériában Nem maradt üres szék hétfőn este a Hatvani Galéria emeleti kiállítótermében, ahol neve* mesterek — Barcsay, Borsos, Mikus. Bernáth Aurél — müvei között zajlott le a galériapódium júniusi koncertje. A közreműködő művészek rá is szolgáltak . az érdeklődésre, s jobbára előző századok szerzőinek munkáiból szerkesztett műsorukkal kirobbanó sikert arattak. Bach, Couperin, Scarlatti. Thelemann, majd korunk zenéjeként Benjamin Britten szerepelt a repertoáron, kitűnő lehetőséget nyújtva a- szovjet oboista, Szergej Davidov képességeinek csillogtatására. valamint arra az erett, egyenletes játékra, amit Tonna Gabriella a csembalón produkált. Utóbbi műsorából kiváltképpen Bach E-dúr prelúdiumának tolmácsolása emelkedett ki szép hangszíneivel, s a stílushoz illő határozott, kemény billentéseivel. Külön élményt jelentett, s a hallgatóság körében nagy tetszést aratott Szergej Davidov szólószereplése, Benjamin Britten oboára írt hat metamorfózisa. A hallatlanul nehéz, nagy technikai felkészültséget igénylő. modern művel a szovjet művész fölényes biztonsággal, érzelemgazdagon szólaltatta meg. Játéka ugyanakkor hűséggel kifejezte a különböző tételek — például „Fiúk játszadozása" — hangulatát, tartalmi változásait is. A nagy .sikerű koncerten remek partnernek bizonyult Thelemann triószonátájának bemutatása sorén a gordon(Fotó: Szabó Sándor) kán játszó Iván Klára. Hangszere telt, meleg hangzással egészítette ki az oboa és csembaló könnyedebb, szárnyaló motívumait, s arról győzött meg, hogy önálló koncerten is elismerésre méltó teljesítményt képes nyújtani. Kiegészítésként ide kívánkozik Szergej Davidov megjegyzése, amelyet a hangverseny után tett. Mint mondotta: nem csupán a meleg fogadtatás marad hosszan tartó élmény miryianhyiójuk- nak. Kitűnő az emeleti kiállítóterem akusztikája is. szinte arra inspirálva, hogy e környezetben mind több hasonló zenei eseményre kerítsen sort a galériavezetőség. (m—ő) 1. Pelageja reggel frissen, könnyedén indult neki a háztól a pékségig vezető másfél versztányi útnak. Mezítláb futott a mezőn, játékosan végighúzva a lábát a hűs. harmatos füvön. Az álmatag. bíborszínű folyót olyan finoman szeldestg a nyárfa bottal. akárha ki akarta volna vasalni. A homokos rekety- tyésben is fürgén haladt, szinte észre sem vette az ingoványos, vendégmarasztaló sarat. De este — nem. Este. az egész napi jövés-menés után az izzó kemence körül, már a hazafelé út puszta gondolatától is elszörnyedt. Különösen nehezére esett a homokos rekettyés, amely mindjárt a hegy lábánál, a sütöde alatt kezdődött. Hőség — az egész nap felforrósodott homokszemek égetik a talpát. Csak úgy zsonga- nak a piros bögölyök — mintha ebben az esti órában az egész világról ide repülnének. a homokos partra, ahol még napszagot éreznek. Ráadásul a terhe — egyik kezében a kenyerestáska, a másik kezét pedig a moslé- kosveder húzza. Valahányszor erre a sárga pokolra gondolt — mert másként nem is lehetne nevezni. — Pelageja megfogadta magában: segítség után kell nézni. Kell. Hát meddig kínlódjon még? Nem mintha olyan nagyon sok pénze lenne — húsz rubelt kap ezért, mert két-három ember helyett töri magát. . . De csak addig gondolkozott így, amíg kiszáradt ajakkal. el nem vánszorgott a folyóvízig. Miután szomját lecsillapította, és arcát meglocsolta hideg vízzel, már higgadtabban gondolt a segítségre. A másik oldalon, a hazain, ahol a hegy mögött alábukik a nap. és ahol még envhe szellő is lebben. már egészen megfontoltan latolgatta a dolgot. Nem rossz, nem rossz, ha az embernek segítsége van, &,NémsM MSI), június 2fi.. csütörtök tűnődött Pelageja, amint a már kissé párás, szilárd ösvényen haladt, az illatozó rozstábla mellett. Hogy rossz-e — mindent meg kell osztani: a munkát is. a keresetet is. A dagasztá.sba ugyan nem zsibbad et a keze. Viszont, ha segítséget fogad — szemmel fogja tartani. Szemmel tartja, nehogy a moslékba való több legyen. Ha a dagasztót nem tömi meg jól — óvakodni kell. Mert ha egyszer nem tömi meg, nem lesz teli a hétpu- dos kemence. Akkor aztán balul üt ki a segítség. Akarva, akaratlanul, ezt bizony meg kell gondolni, meg kell fontolni... A víz feletti pallón — piszkos, csorbókától ellepett tavacska felett, amelyben egy tarka kanca prüszkölve térdig gázolt a csikójával — Pelageja megállt pihenni. Itt mindig megpihen'— 1 télen- nyáron, negyvenhét óta. Vagvis. amióta a pékségben dolgozik. Mert a falu mellett, a hegy nem alacsony — egy kis szusszanás nélkül nem birkózik meg vele az ember. Minden eshetőségre a moslék os ved rét letakarta a fehér vászonkendövei, amit a fejéről vett le. megigazította a haját — a hátul rövid var- kocsba fogott, megizzadt, seszinű kócot (mégse mutatkozhat borzasán a® emberek előtt egy lányos anya), aztán szokása szerint a zel- nicebokor felé emelte tekintetét. a hegyre —. ott. az ócska, megüszkösödött fürdő körül vár rá minden este az ö Pavele. Valaha, nem is olyan légen — a férje nem a hegyen, hanem a folyónál várta. C«->zel pedig, ha már egészen besötétedett, viharlámpával jött elébe. Menj csak nyugodtan, asszony. Nem eshetsz el. Ami a háza ' táját illeti — az igazat megvallva —. ott az asszonynak semmi dolga sincs. Az ura reggel befűt a kemencébe, ellátja a tehenet, vizet is hord, és ha netán akad egy szabad perce. elugrik a sütödébe: egykét hétre odakészíti a fát. De Pavel most beteg, tavasz óta folyton a szívéhez kapkod, és azóta — a ház Is, a pékség is —• mind egymagára szakadt. Pelagejának éles szeme volt — talán ez az'egyetlen, ami még nem égett ki belőle a kemence mellett —, rögtön látta: a bokor mellett nincs senki, nincs ott Pavel. Feljajdult. Mi lehet Pavel- lel? Hol van Alka? Csak nem történt valami baj otthon? És megfeledkezve a pihenőről. a fáradtságról, felkapta a földről a moslékosved- ret, felkapta a ken verestáskát, és nagy dérrel-dúrral végigcsörtetett a víz felett libegő pallón. Pavel, fehér vászon alsónadrágban. puha nemezpapucsban, vattás mellénnyel a vállán — az asszony ki nem állhatta ezt az öreges öltözéket! — az ágyon ült. és minden jel arra vallott, hogy éppen most ébredt: az arca izzadt, sápadt, nedves haja tincsekbe ragadt össze... — Nahát, uramisten, nem volt elég a hevenésből! — porolt az asszony mór a küszöbön. — Nem elég az éjszaka. meg az egész nap, mór este is henyélsz. — Nem érzem jól magam — sütötte le bűntudatosan a szemét Pavel. — Azért akármilyen rosz- szul vagy is. a ***■>• ' A Viszneki Általános Iskola tornatermét minden látogató megcsodálja. Érthető is, mert tágas, napfényes, szemet gyönyörködtető, azaz túlzás nélkül nevezhető a helyi ifjú és felnőtt sportkedvelők paradicsomának. Az igazi meglepetés azonban ezután következik. A vendég ugyanis megkérdi: mennyibe került ez a korszerű létesítmény.' ki adta a pénzt, miként jött össze a bizonyára tetemes summa? A válasz egyáltalán nem szokványos. Maksa János igazgató így fogalmaz: — Üres pénztárcával indultunk, kezdetben csak az akarás volt meg. Mégsem léptünk vissza, hittünk abban, hogy nem hagynak magunkra. s mindenki segít: nemcsak forinttal, hanem társadalmi munkával is. Ehhez a gondolatkörhöz Szabó János vb-titkár is: — Reményeinkben nem csalatkoztunk. Szerencsére jó megoldást választottunk, s ez is csökkentette a költségeket. Bevált az üreges vasvázszerkezet. A kivitelezés 2 642 000 forintba kerüli. Ebből 1 430 000 az üzemek és más szervek hozzájárulásából jötit össze, a többi viszont a helybeliek áldozat- készségének szülötte. Megértették, miről van szó, s nem fukarkodtak szabad idejükkel. A számok önmagukért beszélnek, s arra serkentik az újságírót, hogy a nagy vállalkozás műhelytitkait kutassa. O Időzzünk el először a rajtnál! — Nem volt se tornatermünk. se tornaszobánk. Azt is tudtuk, hogy a megyei tanács támogatására aligha számíthatunk. A diáklétszám nem haladta meg a százhúszat, s hiányzott a szakos tanár is. Nyilvánvaló, hogy a jóval nagyobb intézményeket részesítették volna előnyben. ' Ezért nekünk kellett meglelnünk a kiutat. Az egyik diákparlamenten a gyerekek azt mondták: szívesen dolgoznak a termelőszövetkezetben, s a keresett summát a nemes célra áldozzák. Ezt a javaslatot nemcsak felkaroltuk, hanem tovább is fejlesztettük. A gazdaság azt közölte, hogy minden megtermelt forint mellé még egyet ad. Szétnézi ünk a jászapáti szakmunkásképző, intézetben: ott alkalmazták — méghozzá átlagon felüli sikerrel — egy gyors és olcsó, építési módot. Nyilvánvaló, hogy mi is ezt választottuk. 2 Az igazi töprengés, a valódi utánjárás és ritka kitartást igénylő küzdelem csak ezután következett. Hadd sorakozzanak most a kifejező részletek, amelyekre érdemes felfigyelni. — A diákok hétezer-ötszáz forintot szedtek össze. Ez az előbb említett ígéret eredményeként megduplázódott. Más szóval: megvolt a gomb, s hozzá kellett szereznünk a kabátot. Felkerestük azokat a vállalatokat, ahova Visz- nekről járnak dolgozni. Készségesen fogadtak bennünket, de nem mindenütt nyúltak a zsebbe. A téesz vasvázszerkezetet ajándékozott nekünk. A MEZÖBER egri egységének egyik szocialista brigádja ingyen elkészítette a terveket. A mót- raderecskei téglagyár kedvező feltételek mellett biztosította számunkra a próba- gyártás anyagaiból az ALFA—I falazótéglát. A GYÖNGYSZÖV százezret kínált fel. a' jászberényi hűtőgépgyár 200 000-et. a megyei TS 40, az Állami Ifjúsági Bizottság 50. a községi tanács — a járási hivatal révén — 350 ezret biztosított. Sorolhatnám tovább az adatokat, de nem ez a fontos, hanem az. hoev sokakban ébresztettük fel a me. cénási szándékot, azaz összegyűlt a szükséges summa. 3 Ez már önbizalmat adott a rendkívüli ötlet gazdáinak. Kellett Is. mert a feladatok zöme még hátra volt. — Kivitelezőt nem kerestünk, ezt a - szerepkört magunk láttuk el, mert ezzel i.s megnyirbáltuk a kiadósokat. Akadt egy nyugdíjas szakember, aki fizetség nélkül látta el dicséretes szorgalommal az építésvezetői teendőket, V b-titkárként mindenkit ismerek a faluban, ezért a lakossághoz fordultunk. Nemhiába. Az egyik zsebbe nyúlt, s pénzt adott, a másik azt mondta: eljön segíteni. Természetesen azok is jelentkeztek, akiknek fia- lánya nem járt már az iskolába. Együtt szorgoskodtak a fiatalabbak és az idősebbek. 1022 tízórás munkanapot töltöttek az építkezésen. Az igazgatóval együtt kialakítottuk a pontos menetrendet, így aztán zökkenő nélkül haladhattunk. Csak elismeréssel szólhatok a községbeliek áldozatkészségéről. Nemcsak szabad szombatokon jelentek meg, hanem szabadságot is vettek ki, hogy 1978. november 7-e tiszteletére át is adhattuk a tornatermet, azt a létesítményt, amelyet az úttörők, a kisdobosok, a KISZ-esek, a helyi sportkör tagjai azóta folyvást használnak: Az avatási ünnepségen együtt örülhettünk annak a sikernek, amelynek mindannyian kovácsai voltunk. Azt mondják, evés közben jön meg az étvágy, s ebben van is valami. Egy kis pihenő után ugyanis újabb fába vágták a fejszét. *— Ügy gondoltuk, ha sportparadicsomnak nevezzük, akkor legyen is az Elhatároztuk, hogy a már bevált módszerekkel salakpályát építünk. Most már olajozottabban megy minden, ez nem véletlen, hiszen komoly jártasságra tettünk szert a meggyőzésben, a szervezésben. Ráadásul a KISZ Központi Bizottsága is értékelte eddigi eredményünket, s elfogadta benyújtott pályázatunkat, azaz a második menet jóval könnyebb lesz. mint az első volt. Eddig a krónika Elmondtuk azért mert tanulságos, s azt bizonyítja, hogy felesleges hiába várni a szájunkba soha nem repülő sült galambra. A panaszoknál és a sirámoknál többet érnek a tettek. Nemcsak Viszneken, másutt is... Pécsi István Egész estes rajzfilm készül A Lúdas Matyi hazai és külföldi sikerei után újabb egész estes rajzfilmen dolgozik Dargay Attila: Fekete István több kiadást megért regényéből, a „Vuk”-ból készít négyrészes. 30 perces filmet a televízió megbízásából. A munkálatok javában tartanak: a rajzfilmfigurákat igen jól megjelenítő Csákányi Lászlót ezúttal is sikerült megnyerni a közreműködésre: a kis Vukot felnevelő agglegény róka. Karak szerepében hallhatják majd a nézők. Vukot Pogány Judit, a rókapapát Szabó Gyula, a rókamamót pedig Földi Teri alakítja. A film zenéjét Wolf Péter komponálja. Római villa maradványai Fertőrákoson gondolom, tán el tudtál volna jönni, a széna is — Pe- lageja a nikkelezett ágyfőtől az ablak felé intett —, te szégyentelen, reggel óta ott rohad. Hát ezért gürcöltem én éjjel-nappal? Ha te nem tudod megcsinálni itt van a lányod, vagy legalább a drá- galátos nővérkédet elhívhattad volna. Nem esne le az aranygyűrű az ujjúról! — Anyiszjának ma neve napja van. — Micsoda ünnep! Azért nem tört volna le a keze. ha segít egy kicsit az édesbátyjának. Még mindig nedves csizmájával csattogva, amely most jobban szorította dagadt lábát, mint máskor. Pelage- ja körülnézett a szobában — a helyiség egyszerű, tiszta volt, világosra festett padlóval. az ablakon fehér tüUfíig- göny vakított, az elülső sarokban fenségesen terpeszkedett el egy vaskos fikusz. Tekintete megakadt a világospiros. fehér bőröves ruhán, amelyet hanyagul a komód melletti székre dobtak, a komódon vadonatúj, még sose használt szamovárok csillogtak. — Hát ez a kanca hol van? — Elment. Tudhatod: hisz nagylány. — Hát szóval, így áll a mi szénánk! Te’ egész nap csak fekszel, a lányunk meg műiden szökőévben van itthon, az anvia mez csak gebedien meg. Mindent nekem kell... Pelase.ia végre lerúgta a csizmáját, és a padlóra hen- teredett. Csak úgy derékalj nélkül. Esvenesen. a puszta, festett padlóra. öt percig, vagy talán hosz- szabb ideig is. mozdulatlanul, behunvt szemmel, nehéz, sípoló lélegzettel feküdt. Aztán a lélegzete fokozatosan egyenletessé vált — a festett padló jól kiszívja a meleget a testbő1 —. aztán a férje felé fordult, és kérdezősködni kezdett, mi újság a ház körül. tFolytatjukJ Harmadik-negyedik századi római villa maradványait tárták fel Fertőrákos határában a napokban befejezett ásatáson a győri és a soproni múzeum kutatói. A római emlékekre a helyi termelőszövetkezet dolgozói hívták fel a szakemberek figyelmét, amikör a talaj munkák során különleges köveket, oszlop- töredékeket forgatott ki a földből az ekevas. A régészek mintegy másfél méter mé'.yen a föld alatt megtalálták a mészkő oszloptöredékeket. a villa zárt udvarát határoló oszlopsor darabjait, s feltárták terazzőpadlÓ6 es padlófűtése® szobáit is. Igen jó állapotban maradt meg a villa hideg vizes, langyos és* torró fürdője. A gazdag leletanyagban szereplő halászeszközök, szőlőmetsző kések arról tanúskodnak. hogy az itt élő rómaiak kihasználták a Fertő- tó közelségét halászatra és szőlőműveléssel is foglalkoztak. A leleteket a soproni Liszt Ferenc Múzeumban restaurálják, majd a fertőráko. si falumúzeumban kiállítják.
