Népújság, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-15 / 139. szám

A központ az ember KHKBüLÓELV ÉS .lEI^SZÓ, felismerés és követei-? mény — sók minden volt és bizonyára még hosszú ideig' lesz is ez az alapvető társadalomfilozófiai tétel: „A köz-< pont az ember”. Mindez pedig összefügg a történelem általános lehe­tőségeinek és szubjektív esetlegessegeinek ellentmondásos történetével. Ez utóbbiak okozzák, hogy mindig csak? annyit értünk lie le állításunkba, amennyit a kor egyér­telműen megkövetel, vagy eppen megkövetelni látszik./ Az érdekék egymásnak feszülő ás egymást keresztező? törekvésen több-kevesebb egyértelműséggel mindig kije-? lölik azt. a mozgásteret, amelven belül ez az elv érvénye­sül. s egyúttal 16 te határolódik. Ám a történelem mégsem egyszerűen üres struktú-! rák es keretek kényszereinek és „szükségszerűségeinek” < ember előtti és ember feletti folyamata. Hiszen e kere- ? *ek és struktúrák is az emberi tevékenység eredménye­ként születnek meg es öltenek jellegzetes átmenetibb. > vágy masszívabb formákat. A tett működik bennük;' a? szenvedély, a jó és a rossz egymást erősítő és tisztázó? végletei lehelnek lelket a létezés mindenkor tárgyalási- i tott keretébe. A múlt krónikáinak legdrámaibb oldalai/ ezért szólnak mindig helytállásról és vereségről, önpusz- > titánról és hősök, népek és nemzetek nagy dicsőségeiről; ? az ember .előtt álló mindenkori történelmi lehetőségek ? megvalósítóiról, és kiteljesítőiről. Mert az elvont lehető-; ségek szintjén sok mindenki győzhet, sok mindenki nagyi lehet, ám a valóságban mégis csak kevesek a győzők, az? igazán megmaradtak, és sok a vesztes, az utód nélkül ! maradt é* ezért a feledés homályába vesző nép és nép- ? csoport. És eppen erről van szó! A történelmet nem lehelj megfosztani emberi értelmétől. Csakhogy e tétel egyetlen! népét, sem „ítél” szükségszerű fennmaradásra, csupán? csak felkínálja számára a fennmaradás és a továbbjutás ismételt lehetőségeit. És ezt teszi ma is. Igaz^nem a múlt? látványos tuséinak, csaták zajának, véres zászlóknak és ? győzelmi rohamoknak hallhatatlan harci erenyekei idéző) formáiban. Ma már elképzelhetetlen a ..népek csatájának”? természetesként, való értelmezése, a valóság borzalmát és? kínját az erény és dicsőség közösséget fenntartó pátoszé-/ ha öltöztető és ezért feledtető igazsága, az a magáiéi-? értei ód őség, amely a győztes jogait a harcnak és a há-j borúnak az emberi élettel való szerves összefüggésével? igazolta Mindehhez képest nagyot változóit a világ, s máj inkább harci erények fitogtatásáról es arroganciájáról? beszélhetünk. Arról a modern civilizációt veszélyeztető/ militán* konzervativizmusról, amely a modern kor meg-• követelte, es egészen más jellegű teljesítményekre való? képtelenségét fedi át a „mandinkaerények” felelevenített,? tragikomikus kultuszával. . ? A „népek csatájának” napóleoni korszakában még az általunk idézett történet filozófiai-lényegi értelemben volt, középpontban az, ember. Látványosan? ám egyúttal —? különösen mélyebb és. általánosabb követelményeit te-j kintve — már egy új korszak eljövetelét sejtetően. Ma? azonban a racionalizált én bürokratizált gépezetek tö-) meg-, és civilizációpusztító világégetését idézhetjük csak? meg a magunk számára, s a roncsait mindannak, ami ma ? számunkra az élet. A harc ás a háború nem olyan kerete? mér. az emberi életnek, amelyben a hősiesség, az erény,? a nemzeti életerő és a közösségi összetartás, azaz minden ? veszteség és fájdalom ellenére a megújhodás és újjászü- ? letés kerekedhet felül. A2 atombomba e lehetőség előtt ? végleg bezárta a kört. BE IIA A TÁRSADALOM és az emberi élet le is? vetette regi problémamegoldó ruháját, amelyben ily mó-J dón már csak önmagát veszélyeztetve tetszeleghet, azért? az emberi élet központja ma te csak az ember. Tegyük hozzá: a továbbra is egymással versengő és vetélkedő'/ ember, mégpedig egy olyan világban', ahol a siker kudar-S eot von maga után a másik oldalon, s a tóvá!** lő] hierarchiáiéban újjászületik a mindenkori „lent”-és „/ént”.? Az élet játékszabályait ét általános keretét azonban — / mint egyetlen, még rendelkezésre álló racionális alap —? a népek és nemzetek, a rendszerek és kultúrák békés? egymás meleltt élésének alapkövetelménye szabja meg.] Nemzetek és rendszerek világvetélkedőjében a teljesít-? menyek békés, példát provokáló, kultúrát módosító, ? gondolkodást alakító,, életet formáló és gazdagító formái í kerülnek előtérbe. Az életrevalóság és „virtus” modern ? körülményei az alkalmazkodás, a rugalmasság, a meg-? újulás és alkotóképesség dinamikájának életre keltését és? biztosítását feltételezik. ? Mindennek teljesítéséhez és véghezviteléhez azonban? meg kell idézni és fel kell szabadítani magát az embert, ? az alkotást. Mégpedig sokkal mélyebb értelemben, mint? ahogy ez bármikor megtörténhetett valahol is a törté-? Delemben. Hiszen az- így felgyülemlő deficitet nem lehet,'’ nem szabad áthidalni a „barát-ellenség” logika kiélezett? és háborút tételező irracionalizmusával. Nincs más kiút? (és nem szabad, hogy más kiút legyen), mint a belső? megújulás, a belső forradalmasod ás és evplúció. IiS EZEN BUKNAK EL az élet „világcsináló” szán-? dekú bürokratáinak és technokratáinak elképzelései,? amikor olyan kész kereteket akarnak rákényszeríteni a? társadalomra, a világra, amelyek 'éles ellentétben állanak? az önalkotás, az önformálás és önkifejezés nagyon is sok- ? féle és sokszínű autonómiájával. Márpedig ez utóbbiak ? nélkül hiányzik és híbádzik a megkívánt társadalmi tel­jesítmény, az összhang, az együttgondolkodás, s a kifor-í málódó társadalmi morál, alkotókedv és felelősség; azaz? röviden szólva: az. ösztönző társadalmi-nemzeti önisme-? rét. Töretlen tetterő, áldozatokat vállaló helytállás, a bo­nyolult helyzetek által megkívánt józan logika és ítélő- ^ képesség pedig nincs, egyre kevésbé lehetséges ezek nél­kül. De éppen ezért sodorhatnak veszélybe nemzeteket és rendszereket a magán- és monopolérdekek durva és bru­tális érvényesítései, a „szívesség” és az atyáskodó „de- mokratásdi” szerepjátszásai, a megmerevedett és társadal­milag válságba jutott társadalmi és hatalmi formák, s az? általuk kényszerűen feltámasztott „mandinkaerények”? szerte a világban. Ma nem luxus a klasszikus értelemben? vett, a népek tényleges érdekeit tudatba emelő és ön tu- ? dalot formáló politizálás, hanem — elodázhatatlan kor­parancs. Éppen úgy. ahogy nem maradhat a világ szá­mára csupán könyvtári porosodásra vagy üres ünnepi jelszavakká ítélt világonkívüliség a most megidézett tör­ténelmi igazság. SiflST A KÖZPONT valóban az ember. Hülvely István A kövek némák, s kitar­tóan őrzik titkaikat. A múlt emlékei iránt fogékony ember, a sokoldalúan képzett régész azonban csak vallatóra kénysze­ríti őket. Felleb- bennek a rejtélyeket borító fátylak, s beszédessé válnak a korábban konokul hallgató relikviák. Önkéntelenül is er. jut eszembe, amikor Kozák Ká­roly végigkalauzol az egri vár történőiét bemutató új kiállításon, amelynek forga­tókönyvét ő irta. amelynek anyagát maga válogatta és rendezte. A régebbi tárlatot tavaly lebontották, mert túlhaladta az idő. A feltárások során számos érték s lelet került napvilágra, ezek egy része a nyilvánosság elé kívánko­zott, hiszen az ide látogató turisták — számuk évente majd félmillió — csak így alkothattak teljesebb képet a hajdani híres erősség króni­kájáról. 1 Eger mindig fontos »tere­pét játszott az ország életé­ben. — Királyok nevelked­tek itt, s uralkodók találtak maguknak örök nyugvóhe­lyet. Erre járt, e vidéken va­dászott szívesen Nagy Lajos, s az a Zsigmorid la, aki meg­szerezte magának nemcsak a cseh korodét, hanem a né­met—római császári címet is. Európai műveltségű főpapok találtak itt otthonra, köztük olyanok is. akik nemcsak az országos ügyekbe szóltak be­le. hanem a pápai udvar in­tézkedéseit is befolyásolták. A aótiKus palota első ter­mében — a díszes épületet Mátyás király hűtlenné vált tanácsadója és híres diplo­matája, Bekensloer János emeltette — a lassan ezer­éves település alapításával kapcsolatos tudnivalókkal is­merkedhetünk meg. A püs­pökséget Szent István hozta létre 1001 és 1009 között, s ezt követően hatalmas bir­tokokat adományozott neki. A díszes mívű kőmaradvá­nyok a XI. és XII. századi mesterek ritka tehetségére utalnak, s a román kori kő­faragóművészet s-cmet gyö­nyörködtető darabjai. A tárlókban látható lele­tek és feliratok igaz sztorik­ról regélnek. .. Bepillanthatunk az egyhá­zi szervezetbe, megtekinthet­jük — többek között — a környékbeli falvakban hasz­nált edényeket és egyéb tár­gyakat. Eger papi urai min­dig hallattak magukról. Egyikőjük nemcsak II. End­re szentföldi keresztes had­járatában vett részt, hanem az Aranybulla megfogalma­zásában is segédkezett, s közreműködését aláírásával is hitelesítette. Erről győ­ződhetünk meg, ha szétné­zünk, s újra éljük a már történelemként emlegetett eseményeket. A tatár errefelé is pusztí­tott, s Rogérius mester le­írásából értesülünk , an-ól, hogy ekkor romba dőlt az István idején épített Szent János székesegyház. Az el­lenséges hordákat azonban messze rendelte sorsuk, s az oly sokat szenvedett epibe­rek hozzáfoghattak holnapja­ik megalapozásához. Megin­dult a termelés, folytatódott a szőlőművelés, terebélyese­dett a kézművesség, a ke­kedelem. Ezt jelzik a külön­böző szerszámok. Ekkor hoz­zák rendbe az igen megron­gálódott templomot is. 2 Lendülete« fejlődés bonta­kozott ki, s akadtak olyan egyéniségek, akik ezt sze­mélyes adottságaik révén még. inkább serkentették. Kozák Károly egy érdekes felfedezésének pillanatait eleveníti fel. Püspökinek vélt sírra bukkant, ehben — töb­bek között — három pápai ólompecsétet, bullát talált, s ezek birtokában izgalmas nyomozás réven derítette ki az ismeretlen' holttest kilé­tét. A vállalkozás sikerrel járt: mégállapította, hogy 11. Miklós földi maradványaira bukkant, A dunántúli Pör­gődről származó férfiú a bo­lognai egyetemen tanult, s ennek később rektora is lett. Itthon előbb veszprémi ka­nonok, nyitrai főesperes volt, majd egri főpap lett. Sok­oldalúságát bizonyítja az, hogy nemcsak az építkezés irányításához értett, hanem ügyes diplomata is volt, aki rendszeres kapcsolatot tar­tott a pápai udvarral. Há­romszor is szerzett búcsúen­gedélyt, s az innen befolyó összegeket arra fordította, hogy a román kori templom möge hatalmas gobikus szen­télyt emeltessen. 3 Ha belépünk a harmadik verembe, akkor elképzelhet­jük, miként élhettek Eger egyházi nagyurai. Majdhogy eredeti pompá­jában csodálhatjuk meg a palota emeleti nagytermét. Nem hiányzik n díszes, zöld­mázas kályha, a tájrészletet remekmívű gobelinek díszí­tik, a berendezés pompaked­velő gazdákra utal. Volt is itt vendégeskedés, lucullusi lakoma bőven. Somy Józsa, temeei gróf háromnapos el­látására nyolcszáz, franknál la többet áldoztak, összeha­sonlító adatként említjük csupán, hogy ebből a hatal­mas summából nyolcszáz abaposztóból készült paraszt­öltözetet vásárolhattak vol­na bakancsokkal együtt, ám az összegei mégis az asztali örömökre költötték. Az is sokat mond, hogy az ezüst- készlet tizenkét tányérból, három csemegetartóból. hu­szonkét kanálból, két tálcá­ból, tizenhárom ivó- és mo- sskorlóedényből állt A három részre szakadt országban megpróbáltatások sora várt a gyorsan neveze­tessé és fontossá lett vég­várra is. A két király — Ferdinand és János — foly­vást viaskodott, s hol egyi- kü. hol másikuk hívei vet­ték birtokba a lassan rongá­lódó erődítményt. Dohó István kaoitánv — mintha csak sejtette volna a közelgő vészt — hozzáfogott a megerősítéshez. Kellett is ez. mert az. óriási török se­reg 1552. szeptember 11-én megjelent a falak alatt. A honszerete'tel társult, önfel­áldozó hősiesség azonban visszaverte az ellenséget. Az. október 13-ig tartó, olykor hérosz.i küzdelemre emlékez­tet minden a következő he­lyiségben. Leperegnek előt­tünk az előzetes «tömények",' majd mintha a harc köze­pébe toppannánk. Látjuk a tárgyakat, a különböző fegy­vereket, s magnófelvételről hozzánk szól a krónikás, s az ezzel párhuzamos fényjá­ték szinte tökéletes Illúziót teremt. Olyannyira, hogy erezzük Tinódi Lantos Se­bestyén ámulatát, aki ezt mondatja Ámhát basával: „Mennyet jártam mindez szélös világban, Sok várakat vívtam sok országokban, Johb vitezökre nem talál­tam házban. Mint ez rossz alminak vélt Egür várban,” Csak dicsérni lehet eírt a színházszerű formai megol­dást. Kár, hogy a technikai apparátus sűrűn csődöt mond, s így csorbul az élmény... A csatározásokat viszony­lag nyugodt évtizedek követ­ték: a hódítók megteleped­tek, berendezkedtek? s az erősebb jogán békés egymás mellett élésre kényszerítet­ték a lakosságot. Kinek ju­tott már eszébe, hogy itt is élt, a környéken is portyi- zott, s Hatvan ostromában is részt vett a költőnek ií óri­ás Balassi Bálint? A tárlat nagysága előtt is tiszteleg, majd két szoba a hajdani hétköznapokat idézi, Ide ke­rült a noezvaji román kori eredetű templom díszes tes­teit famennyezete. A zöld- máza* kályha cserepeit 1570 körül készítette' Miskolczi Mihály mester, korunknak is bizonyítva nem mindennapi szakmai felkészültségét. A vitrinekben szép török és magyar edények, finommívű kínai és perzsa porceláncsé­szék sorakoznak. Remekbe sikerült ötvösmunka a XVI. századból származó aranyo­zott ezüstből formált dísz­kupa. Igényességről, jó ízlés­ről árulkodnak a fém alap­anyagú írókészlet darabjai, a hímzések, a feliratos, a pe­csétes pipák. Valamennyi azt jelzi, hogy a fegyverek csöndjében nem hallgatnak a múzsák, A rendező nem feledkezett meg arról sem. hogy Rá­kóczi szívesen időzött Eset­ben. melynek püspöke. Tele- kessy kitartótt feiedelemhű- .sége mellett. Akkor is, ami­kor már az nem volt elő­nyös, amikor mellőzés, ül­döztetés járt érte. Búcsúzóul megnézhetjük a XVII—XVIII. századra uta­ló edényeket, konyhai esz­közöket. s az erősségről ké­szült különböző metszeteket. Kinn a ma színpompá« képei fogadnak. Alant az ezerarcú város tündököl, bennünk azonban egy felirat mondatai zsongnak tovább. Hess András fogalmazta meg réges-rég a napiainkban is tanulságos gondolatokat: „Mert ki szülőföldjei ' I úgy szereti, ahogy mást nem, és messze a földkerekseg többi országa alá helyezi, akként minden ember szív­ből tudni vágy ja, ahogy övéi, honfitársai miként éltek: Hogyha jeles és emlékezetes dolgokat lát, azt kövesse, ha pef):'4 valami balul történtet lát. attól bölcsen óvakod­jék," Ha vallatóra fogjuk az ep-f rí várat, ránk is jövőt építi tartalmas számvetés vár... Pécsi Islváa Titkairól waií az egri var... Körséta az új történeti kiállításon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom