Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-15 / 112. szám

Ma bemutató a Gárdonyi Géza Színházban Tartutfe, avagy és Major színháza Képünkön Dégi István, Blaskó Péter és Tímár Éva Mikor születésének 70. év­fordulóját ünnepeltük a ta­vasszal, Major Tamás min­den nyilatkozatában elmond­ta, hogy a miskolci—egri színház Tartuffe-előadásának vendégrendezésére készül. Kétszeres Kossuth-díjas, ki­váló művészünk úgy örült ennek a lehetőségnek — ahogy csak a szívének igazán kedves munkának tud örül­ni az ember. Művészi pályafutása elvá­laszthatatlan a Moliére-dara- bok hazai népszerűsítésétől. Évtizedek óta hirdeti nagy francia igazságait. Vagyis hirdette, amikor színpad kí­nálkozott hozzá ... A háború előtt Moliére ugyanis nem volt népszerű szerző hazánk­ban. 1943-ban szinte vélet­lenül a Nemzeti Színház adott lehetőséget egy Tar- tuffe-előadásra. Ez a bemu­tató hozott olyan sikert, amelynek eredményeként Majort máig a legnagyobb magyar Tartuffe-ként ismeri a közönség. A háború előtt száz előadást ért meg a pro­dukció, és a későbbi, felújí­tott változatában ötszázszar játszotta el a címszerepet. Megőrzött hittel állította színpadra a mostani elő­adást is. Abban a meggyőző­désben, hogy Moliére olyan szenvedélyes színházat csi­nált, amelyet legkevésbé sem konzervatizmus követ. Sőt! Major szerint Moliére máig a legjobb, a legaktuálisabb szerző, színház és színész nem lehet meg nélküle; az ember természetrajzának egyik legjobb ismerője nél­kül. Moliére nagysága abban van, hogy az ő színpadán minden szereplő egyben tra­gikus figura is. A cirkuszi bohózatot és a költészetet egyesíti. Bátor volt és bá­torságát mindig a jobbítás, a gyógyítás szolgálatába állí­totta, ezzel a szándékkal tett nevetségessé. Talán a „Fös­vény” kivételével minden fi­guráját szereti, és nemcsak azt ábrázolja, hogy valaki komikus, hanem azt is, hogy áldozat. A Tartuffe azt mu­tatja meg, hogy hogyan csi­nálnak valakiből a körülmé­nyek álszentet, s ennek ered­ményeként hogyan billen ki egyensúlyából, hogyan kerül életveszélyes mélységek szé­lére a környezete is. Egy Moliére-előadás akkor rossz, ha elviccelik. A szí­nész-rendező Major a Tar­tuffe mélységeit kívánta fel­mutatni. Ahogy mondta: „Ezt a darabot Moliére háromszor írta meg, mi sem nyúlhatunk hozzá kisebb gondossággal.” A direkt vígjátéki stílussal szakítva, az egyes szerepek tragikuma, szépsége kap hangsúlyt. Székely László egyszerű színpadán árnyalt színészi játék érvényesülhet. A főszerepeket Blaskó Péter (Tartuffe), Dégi István (Or- gon), Tímár Éva (Elmira), Máthé Éva (Pernelle asz- szony), Körtvélyessy Zsolt (Damis), Páva Ibolya (Dori- na), Szerencsi Éva (Mariane), Galkó Balázs (Valér) és Kul­csér Imre (Cheante) játssza. Az előadáson Vas István szép magyar szövegét hall­juk. Makai Márta Az utóbbi években korsze- rűbbé vált a TIT tevékeny­sége, sokszínűbbé vált for­marendszere, jelentősen megnőtt a rendezvények száma, s mind többen vesz­nek részt az ismeretterjesz­tésben — állapította meg szerdai ülésén a tánsulat országos elnöksége, értékel­ve a VII. küldöttgyűlés óta eltelt időszakot. A jövő fel­adatairól szólva hangsúlyoz­ták: még nagyobb figyelmet kell fordítani a kísérletező, Négy áUf&Tomma) Beethoven­hangverseny Martonvásáron Elkészült az idei marton- vásári Beethoven-hangver- senyek programja. Az MTA Mezőgazdasági Kutató Inté­zetének parkjában ezen a nyáron négy alkalommal csendülnek fel a nagy zene­szerző művei. Az első kon­certen. június 28-án a Ma­gyar Állami Hangverseny- zenekar Lukács Ervin ve­zényletével és Gabos Gábor zongoraművész közreműkö­désével a, Fidelio-nyitánvt. az Esz-dúr zongoraversenyt, valamint a Hatodik szimfóni­át tolmácsolja. Augusztus­ban három alkalommal — 1-én, 2-án és 16-án — ren­deznek koncertet Martonvá­sáron. 1-én és 2-án Koba- yashi Ken-lchiro vezényli a Magyar Állami Hangver­senyzenekart, amely a Mushashino japán kórus, valamint a Magyar Állami Operaház művészeinek köz­reműködésével az Egmont- nyitányt és a Kilencedik szimfóniát adja elő. Az évadzáró koncerten Németh Gyula vezényletével és Kiss Gyula zongoraművész közre­működésével a 3. Leonóra- nyitány, a G-dúr zongora- verseny és a Hetedik szim­fónia csendül fel. A kon­certekre már megkezdték a jegyek árusítását. újító kezdeményezések ősz tönzésére, az emberek hob­bijaira épülő, speciális is­meretterjesztő formák válto­zatosabbá tételére. Ezért a társulat tovább gyarapítja a gyakorlati munkára, a haté­kony szemléltetésre, az ak­tív részvételre lehetőséget adó ismeretátadási formá­kat : tudományos vetélkedő­ket, bemutatókat, szakkörö­ket, baráti köröket, kiállí­tásokat, laboratóriumi gya korlatokat szervez. Ülésezik a TIT országos elnöksége Máté György: üincses Attila IX. Egyéb kincsleletek Rovásírásos étkészlet László Gyula számos adat­tal és megfigyeléssel bizonyí­totta be, hogy a kincs egyes darabjai nem ugyanabból a műhelyből származnak. Dí­szítőelemei is különféle kul­túrákkal muiatnak rokonsá­got. Nem valószínű, hogy a görög felirat és a rovásírás is egyazon ötvös keze alól került ki. A keresztény jel­képek minden bizonnyal utó­lag kerültek egyes aranytár­gyakra. Az egyes darabok ötvözésének aránya sem azo­nos: 18 és 22 karát között változik. Ha a kincset elrej­tő egykori fejedelem kilétére egyszer fény derülne, ez to­vábbi nyomozást tenne lehe­tővé: honnan szedte össze a 23 gyönyörű edényt. A kincs egyes darabjai kö­zötti eltérések azonban újra óhatatlanul megmozgatják a képzeletet. Azon a területen előkerült aranyleletről van szó, amely 400 és 450 között bizonyosan a hun vezérkar főhadiszállásának közelében volt. Elképzelhető, hogy a hun fejedelmi és főúri sí­rok kirablói, hogy tettüket elleplezzék, vagy hogy a ko­ruk divatját kövessék, beol­vasztották a ragyogó hun edényeket és anyagukból ezeket ötvöztették. . . Ez a fel - tételezés azonban újra csak a fantázia játéka; hiszen na­gyon is valószínű, hogy pél­dául a Magyar Nemzeti Bank aranyrúdjai között akad olyan darab, amely valaha régen mesteri ötvösmunka A USníiitSo. KJ ílWtittUfárUMl 1980. május 15., csütörtök volt. Az arany jellege olyan, hogy a forró kemencében felismerhetetlen, olvadt pép­pé válik., .. Az önálló magyar régészet kezdetein két jelentős arany­lelet is táplálta a „hármas koporsó”-val kapcsolatos szó­beszédet. 1857-ben a Békés megyei Kunágota-pusztán, 1859-ben Dunapataj-Bakod- pusztán találtak jelentős aranytárgyat; mindkét tanya hozzátartozhatott a hunok központi szálláshelyéhez. Más lelet nem volt a közelben. Valószínű, hogy a szervezett sírrablások miatt helyezték el a kiemelkedő személyisé­gek holttestét ilyen „isten háta mögötti” helyre. A sír­rablók sajnálhatják, hogy így túljártak az eszükön. A halott fejedelem ujjára nyolc aranygyűrűt húztak, fülébe, nyakára is arany ékszer ke­rült. Fegyvere, ruhája csupa aranyveret. Persze, jó dara­big hunnak hitték; utóbb derült ki. hogy egy évszá­zaddal később élt avar ve­zérről van szó; ékszereit azonban hun sírban is talál­hatta. A dunapataji germán fe­jedelemasszony nyakában díszes aranyláncot, karján nagy művészi értékű, sár­kányfejet ábrázoló karperec­párt, derekán aranycsatos övét találtak. Másik sírból is egv sűrűn fonott aranylánc, tv'-' áoy aranygyűrű került elő. A kutatók szerint vala­mennyi lelet a Fekete-ten­ger vidékén készült és a hu­nok és szövetségeseik útján jutott el a Dunáig. Kezdet­ben alig valaki vitatta, hogy hun ékszeredről van szó. Ké­sőbb kerekedett felül az az álláspont, hogy az Attila ud­vartartásához tartozó ger- mán-szkir leletről van szó. A szkir leletre joggal lehet azt mondani, hun emlék. Az 1923-ban, egy Tápió- szen.tmártonban feltárt kun­halom alatt, 1928-ban Mező- keresztes-Zöldhalompusztán talált elektronlemezből (arany-ezüst ötvözete) ké­szült stilizált állatalakok (fu­tó, illetve megtorpanó szarvas, különféle testtartá- sú oroszlánok) ezer évvel a hunok e területre érkezése előtt itt élt szkiták (szittyák) hagyatékai arra mutatnak, hogy a hunok bejövetelekor itt kialakult ötvöskultúrát találhattak, amelyet fejedel­meik bizonyára fel is hasz­náltak gazdagságuk gyarapí­tására. Erre mutat évszázadunk legjelentősebb hazai arany- kincslelete, a nagyszéksós- pusztai ásatás eredménye is. A szegedi múzeum igazgató- j'a, Móra Ferenc bukkant a nyomára, majd a csaknem 200 aranytárgyat ő hozta a napfényre Bálint Mátyás sző­lőjéből. Móra is, az őt köve­tő kutatások is azt tartják, a kincset 430 körül, tehát Attila uralmának idején ké­szítették. Ha a lelet legszebb darabjaiból, a tömör arany­ból ötvözött nyákperectől el­tekintünk, nem fedi a szem­tanú Priszkosz által elmon­dottakat: kisebb értékű, mint amilyen az ő környezetének igényét kielégíthette volna. Nagy kultúrtörténeti értéke, hogy kétségtelenül hun ere­detű. Talán a „második vo- nal"-hoz tartozó előkelők va­lamelyikéé lehetett így is a szegedi Móra Fe­renc Múzeum egyik egyedül­álló kincse. A népvándorlás korát kutatók és a hármas- koporsó-vadászok gyakran zarándokolnak miatta Sze­gedre és merítenek erőt a látványból. (Vége) Csuvas népműt észét! kiállítás nyílt A Szovjet Kultúra és Tudomány Házában Csuvasia népmü- szetét bemutató kiállítás nyílt — a már Egerben is bemu­tatott anyagból. A több mint száz nagy értékű népművészeti alkotást bemutató kiállítást dr. Hoffmann Tamás, a Néprajzi Múzeum főigazgatója nyitotta meg. Képünkön: részlet a kiállításból. (MTI fotó: Fényes Tamás felv. — KS) Tekerőlant-fesztivál — Hangversenyek — Fotó- kiállítás Nyár az egri Megyei Művelődési Központban ^ A nyári hónapokra, a tör- inelmi városba látogató tu­rista fogadására, a hagyo­mányoknak megfelelően, gaz­dag programkínálattal készült föl az egri Megyei Művelő­dési Központi Az Agria ’80-hoz kapcsoló­dó rendezvényei június 8-án kezdődnek, amikor Heves megye legjobb néptánc- együttesei mutatkoznak be a Dobó téren és a művelődési házban is. Szintén tánc, de ezúttal társas, vagyis immár másodszor kerül megrende­zésre az Agria táncostárs- verseny, amely nagy sikert aratott az elmúlt esztendő­ben. Folklórműsorra kerül sor a hagyományoknak meg­felelően az egri strandon. Jú­liustól minden második szombaton a fürdőzők páva­körök, táncosok, hangszer- szólisták műsorát élvezhetik — akár a medencéből is. Fölújítják idén a lakóte­lepi hangverseny-sorozatot. A színhely Csebokszári, illetve a Lajosváros lesz. A korábbi diákszínpadi ta­lálkozót most júliusban az amatőr színpadok bemutatója váltja föl. A Dobó téren 3— 5-ig az Alföld, az Utcaszín­ház és a Szkéné Színpad tag­jai lépnek föl. ínyenc zenekedvelők ér­deklődését keltheti föl a 11- én és 12-én megrendezendő országos tekerőlantos talál­kozó. A közönség e különös népi hangszer csaknem húsz megszólaltatóját hallgathat­ják meg. Országszerte sikeresek a különböző népművészeti vá­sárok. Egerben a nyár dere­kán fafaragók, hangszerké­szítők. népviseletárusok ál­lítanak majd ki a Petőfi té­ren. Az érdekes nyári, progra­mok sorát — amelyből csak ízelítőt adtunk — augusztus­ban az észak-magyarországi amatőr fotóművészek kiállí­tása zárja. Népdalénekesek találkozója ötödik alkalommal adnak találkozót egymásnak Vá­cott — ezúttal július 5-én és 6-án — a hazai népdaléne­kesek és népi hangszeres együttesek. A Magyar Rádió szervezésében sorra kerülő népzenei fesztiválon olyan neves énekesek szerepelnek, mint Budai Ilona, Dévai Nagy Kamilla, Fábián Éva, Hangverseny Egerben Improvizációk orgonára A zenekedvelő egri kö­zönség minden bizonnyal csemegének tekinti majd a hétfőn a Székesegyházban megrendezendő orgonavef- senyt. Ez alkalommal ugyanis improvizációs mű­sorra kerül sor, s effajta előadás e nagy múltú hang­térén. 'hazánkban meglehe- .ő-en ritka. Az orgonán Kiss Kálmán játszik. Műsorának . külön­legessége, hogy a kötött ze­nei formákban (prelúdium, fúga stb., elhangzó rögtön­zéseken kívül vállalja a kö­zönség által léjegyzett té­mák azonnali feldolgozását is. Az este 8 órakor kezdődő hangversenyen közreműkö­dik a Dobó István Gimná­zium és Erdészeti Szakkö­zépiskola Leánykara, mely Händel-, Aichinger-, Lotti-, Palestrina- és Bárdos-mű­veket énekel, valamint Pánczél Éra (szoprán) ének­művész is. Á kórust Ocskay dgörgy vezényli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom