Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-14 / 111. szám
ittPÄu; 4 Á hetedik gyerek hetvenhét éves... Egy örökifjú pedagógus műhelyében A „NEM AZ ÉN ASZTALOM” jelentésváltozásai kötött első helyre került a eladatoknak óvatosságból vagy lomhaságból történő átpasszolása, megkerülése, a lázas munkának győzködé- tekkel .történő elismertetése. Erdei Grünwald Mihály és beszélgető- partnerei — a filozófus, a biológus, az iparművész — ezúttal átlépték az asztalok bástyáit és mert maguk is gyakorló szülők, a nevelésről váltottak szót. Beszélgetésükből azonban inkább kérdések, hiányérzetek, elvárások, mintsem lehetőségek bomlottak ki. Ilyenek például: Mi a nevelés célja? Nevel-e a család és az isko- )a? Hogyan tanulja meg a gyerek kötelességeit családban és a közösségben ? Ki az alkotó? Mi az értelmiségi munka? Vállaljuk-e a mindennapi megterheléseket? „A nevelés célja a helyes életvitel kialakítása. Ez vonatkozik az emberre, mint biológiai lényre, de vonatkozik az emberre, mint társadalmi lényre is. Az életvitel kialakításának legeredményesebb formája a nevelendő" ember terhelése, pszichológiai, szellemi és fizikai lerhelése anélkül azonban, hogy ez képességeit és sajátosságait túlhaladná”. De hogyan tanulja meg a gyerek kötelességeit a családban, ha az anyuka az iskolakapuban várja és ő viszi helyette a táskát, mint régen a szoba-' lány. Az ilyen gyerek arra nevelődik, hogy vannak és mindig lesznek emberek, akik helyette dolgoznak és helyette végzik a munkát. (Nem nagyon értem azonban, miért kell 6—8 éves gyerekeknek naponta 6—8 kilós könyvekkel és füzetekkel meg tömött oldaltarisznyákat cipelniük az iskolába, amelyek már most féloldalasakká torzítják őket. Mintha a tudás csak a táskában és nem a fejekben szükségeltetne.) És mit érnek az érettségi ajándékok, az autó, ékszer, esetleg nyaraló, ha a gyerek négy év munkája után azt kell érezze, hogy nem magának, hanem seülei- nek tanult? Most jólétben, viszonylagos jólétben élünk, de épp ez a kor rejti magában a morális értékek széthullását, _ a manipulált munkaerkölcsöt és az egymást eltipró hajszát a pénz után. Az íróasztal mellé kerülő fiatalember sokszor azt hiszi, hogy értelmiségi munkát végez azzal, ha üldögél hivatalában és nem veszi észre, hogy csak kiszolgáló munkát végez, ami kényelmes és veszélytelen is, mert hiszen nincs más teendője, mipí továbbítani egy aktát, egy jelentést továbbjelenteni és ha ezt jól, problémamentesen teszi, azért főnöki dicséret jár. Ma jutalmazott irány a problémák megkerülése. Azt mindenki elismeri, hogy az iskola oktatási intézmény, nevelési céljait azonban kétségbe vonják. Igaz, vannak tantárgyak, amelyek már önmagukban is nevelnek, de a gyerekek a tanítás hétköznapjaiban is azt figyelik, hogy az a valami, amivel a tanár foglalkozik, őt mennyire érdekli. Ha igen, elkezdenek ők is gondolkodni, problémákat, összefüggéseket keresni és felfedezni. Ha egy óra a tanár számára sem hozza meg a felfedezés örömét, mit várjon a diáktól? Az iskola feladata lenne a társadalmi egyenlőtlenségek megszüntetése vagy legalábbis csökkentése. de ennek az ellenkezője történik, stabilizálja a helyzetet és újratermeli a társadalmi egyenlőtlenségeket, holott osztályközösségeket, az egymásért végzett munka örömét, az alkotó munka becsületét kellene tanítania. Azt, hogy a munkapad mellett dolgozó forgácsoló, az épületgépész, az asztalos munkája, ha jól végzi, társadalmilag legalább annyit ér ' mint egy mérnök vagy biológus munkája. A régi paraszti világ hajnaltól alkotnyatig tele volt a munka- és feladatvállalás példáival, olykor keserves munkákkal. A gyerekeknek már otthon, majd később az iskolában meg kellene tanulniuk, hogy vannak feladatok, amiket akkor -is el kell végezni, ha azok nem tetszőek, ha nem is lelkesí- tőek, de a társadalom szempontjából szükségesek. A nyári gyümölcsszedési munkák is akkor válnak értelmessé, ha a gyerekek érzik, hogy a gyümölcsök • gyors érése miatt fontos munka, amit végeznek. JÓ LENNE, HA AZ ismeretterjesztésnek ez a formája, még sokáig élne és a beszélgetések szervezői hasonló érzékenységgel hívnák fel a figyelmet fejlődésünk ellentmondásaira, az apró tettek becsületére. A hallgató nem sarkított vitákat vár, de mert a legmeghittebb baráti körökben is elhangzanak ellenvélemények, emelné a beszélgetések értékét, ha időnként ellentétes nézetek is hangot kapnának. És ha már nevelésről esett szó, megérne egy-egy félórát az érzelmi nevelés, az unatkozó fiatalok lelkivilága, a mindennapok forradalmisága, vagy a fatalatok és öregek sivár kapcsolata. Az emberek többsége az általa választott pályát hivatásnak tekinti, s évtizedeken át képességei és szorgalma legjavát nyújtva munkálkodik. ■ Ám. amikor eljön a nyugdíj, a megérdemelt pihenés ideje, búcsút mond a szakmának, a kollégáknak, s újfajta tartalommal tölti meg az időskor esztendeit. Teljes odaadással hódol egykori hobbijának, s figyelemmel kíséri unokái szellemi és jellembeli fejlődését. Akadnak azért kivételek is. olyanok, akik nem vágynak kikapcsolódásra, akik nem óhajtanak tartaléklángra■ váltani, akik életük fogytáig lankadatlan igyekezettel dolgoznak nap mint nap. Méghozzá úgy. hogy sikerek regimentjével lepik meg környezetüket. Ilyen ember' dr. Somos Lajos, nyugalmazott főiskolai tanár, a Magyar. Pedagógiai Társaság Heves megyei Tagozatának titkára, aki. bár hamarosan betölti hetvenhete- dik. életévét, mégis magas korát meghazudtoló lendülettel tevékenykedik. Nem gondolva az öregséggel járó ezernyi bajra az orozva közelítő, a hirtelen támadó betegségekre. Mindezekkel megbirkózik az alkotás hevülete. Tekintete ezért fiatalos, írásai ezért ötletgazdagok. Olyannyira, hogy bárki. megirigyelhetné őket. . . A pedagógia tudósa ő, bár az ilyesfajta elismerést a megnyerőén szerényekre jellemzően elhárítja. Mindig a legizgalmasabb témakört bo- gozgatta, s nem volt olyan gordiusi csomó, amelyet ki nem oldott volna. Komoly felkészültséggel' és tapasztalatok. sorával felvértezve. Soha nem az íróasztal mellett ábrándozva, hanem mindig az eleven valósághoz kötődve. Tette mindezt úgy. hogy1 könyveiből, dolgozataiból száműzte a felesleges tudományoskodást, a mellőzhető szakzsargont. Más szóval:élvezetes, izgalmas olvasmányt kínált mindazoknak, akiket érdekelt a nevelés megany- nyi kérdése. A hátrányos helyzet számára soha nem volt elvont fogalom, hiszen már gyermekfejjel megismerhette azt,, hogy mit is jelent valójában. — Szabolcs-Szatmár megyében, Pusztatermen születtem. Ez Károlyi Gyula gróf birtokának egyik tanya- központja volt. Mindössze két évig jártam iskolába. No. nem azért, mert vásott, lusta kölyök lettem volna. Csupán arról volt szó, hogy eny- nyi időre jött hozzánk tanító. Hetedikként születtem, így hát a legkisebbel mindenki törődni óhajtott. Az egyik bátyám Nyírbátorban lakott, ott működött algimnázium, ezért ő vállalta, hogy magához vesz. csakhogy tanulhassak. Akkor még nem sejtettem, hogy a nehézségek zöme ezután következik majd. Az osztályfőnököm — egyébként magyart, történelmet és földrajzot tanított nálunk — kiváló pedagógus volt. matematikatanárom viszont egyáltalán nem büszkélkedhetett ilyesfajta erényekkel. Szabályokat magoltatott velünk, de az összefüggések felfedezését, a példamegoldást nem szorgalmazta. A többiek sem vették az akadályokat, így aztán első negyedévkor a társaság háromnegyedét megintette. Szerencsére nem maradtunk magunkra: nagyszerű nevelőnk óráinak egy részét arra szánta, hogy behozassa velünk a lemaradást. Ez sikerült is neki, bár humán képzettségű volt. Ö sajátíttatta el velem a magyar nyelvtan fortélyait is. Ezt az önzetlenséget soha nem felejtem, el. Túlzás, nélkül állíthatom azt. hogy az ő példája nem kis részben meghatározta sorsomat, s amikor magam is katedrára ke- • riiltem, igyekeztem felkarolni azokat, akik önhibájukon kívül maradtak le. Ennél is tovább jutott: kidolgozta a támogatás hatékony módszerét. Ezt teszi ma is, méghozzá épp olyan lelkesedéssel mint valaha. .. Buktatók . sora várta. Ötödiktől magántanuló lett. Ellátta a tanyasi "munkát, s aztán jöhettek az egyes tudományok alapelemei. Az utolsó évre Nyíregyházára • költözött, szállást egyik magántanítványánál, kosztot a tiszti étkezdében kapott. Ezt egy emberségtől vezérelt másik nevelő intézte el számára. Jelesre érettségizett, így hálálva meg az előlegezett bizalmat. Az anyagi gondok végigkísérték egyetemi éveit is. de 1929-ben mégis magyar—német szakos középiskolai tanári diplomát szerzett a debreceni egyetemen. A piarista gimnáziumban jutott helyettesítői álláshoz. majd 1930-ban az egri tanítóképzőbe került, s itt aztán gyökeret is vert, innen nem is pályázott sehová. — örültem annak, hogy végre lehetőségem nyílik arra. hogv másoknak is adhassak valamit abból az emberségből, amit én kaptam, ami nélkül soha nem jutottam volna semmire. Azt az oktatási intézményt a szegények egyetemeként emlegették. Nem véletlenül, hiszen elsősorban a népből származó fiatalok tanultak itt. olyanok, akik később sem lettek hűtlenek osztályukhoz. Annak külön örültem, hogy főnökeim szabad kezet adtak, s nem gáncsolták el jó szándékú törekvéseimet. A gyakorlati tevékenység mellett elméleti témákkal is foglalkozhattam. Könyvek sorát írhattam, így kamatoztatva a hétköznapok során szerzett tapasztalataimat. Távol állt tőle a vaskala- posság. Az előírások szerint Ebergényi Tibor Ez az esemény egy valóságos „népvándorlás kori” aranykincs, a nagyszentmik- lósi lelet megtalálása volt. A mocsaras, vádvizes kör- nyékü bánáti Nagyszentmik- loson (most Sinnicolau Maré) 1799. július 3-án Vuin Neru szerb parasztgazda házának kerítését javította. Az új tartócölöpök elhelyezésére árkot ásott. Nagy meglepetésére az első ásónyomon nagy méretű aranykorsót tali» It. Persze, folytatta a kutatást és rövid idő alatt huszonhárom gyönyörű aranyedényt szedett ki a földből. Az akkori viszonyok között nem lehet rossznéven venni tőle. hogy szerencséjét — a népmesék kincslelő szegény favágóihoz hasonlóan — aprópénzre akarta felváltani és eladta az edényeket. A kereskedők, ha nem is sejtették, mekkora értékhez jutottak, azt megtisztították é.s felutaztak vele Pestre. Onnan a bécsi Régiségtár vezetőiének közbelépésére — :> teljes előkerült anyagot Béc.sbe szállították. Jelenleg :s ott őrzik: a Művészettörténeti (Kunsthistorisches) ' Múzeum világhírű műkincsei között is a legnevezetesebbek közül való. Ha valamikor a múzeumok és kincstárak ehhez hasonló értéktárgyait a nemzetközi jog azoknak ítélné oda, akiket az nemzeti-, vagy területi alapon megillet, ebben az esetben a jogosság megállapítása nagy fejtörést okozna. A kerttulajdonos jogán Jugoszlávia, a XVIII. századi politikai határok jogán hazánk, a^ régészek és művészettörténészek elemzése alapján Bulgária jelentkezhetne Bécsben a kincsért; Ausztria azonban bebizonyíthatná, hogy a XVIII. század' utolsó évében I. Ferenc volt Ausztria . és Magyarország császára és királya, Bécset illeti hát a kincs. Ilyen vita azonban nincs. Ezért tárgyilagosan meg lehet állapítani, hogy Bécsben tulajdonképpen jó helyre került ez a bámulatos történelmi emlék: mindmáig megőrizték, gondozták, maguk is foglalkoztak vele és lehetővé tették, hogy minden érdekelt ország tudományos kutatói, művészet- történészei is tanulmányozhassák, másolatot készíthessenek róla, lehetővé tegyék széles körű megismertetését. Ha az említett szépirodalmi termékeket nem is számítjuk, a nagyszentmiklósi kincs hatalmas irodalmi karriert futott be: sok országban száznál több tudományos mű foglalkozott vele, kutatta, hol jött létre, kiket és hogyan szolgált. Legutóbb kiváló régészünk, László Gyula írt a kincsről bámulatosan részletes, hatalmas bizonyítóápparátussal felszerelt könyvet. Munkájában összefoglalta másfél évszázadnak a kincsre vonatkozó hazai és külföldi tudományos eredményeit és elmondotta — a tudós szerénységével — mi az ő véleménye. A könyv másik nagy értéke: Rácz István fotóanyaga, amely először hozza igazán közel hozzánk a huszonhárom , nevezetes aranytárgyat. László Gyula — számos más régésszel együtt — a két étkészletből álló fejedelmi anyagot óbolgárnak és részben talán magyarnak tartja. Vannak, akik ázsiai', avar, török, türk, szkíta, bizánci jellegét hangsúlyozzák. A bizonytalanságot László Gyula sok más jelenséggel együtt a tizenkét edényen található rovásírással is érzékelteti, amelyet a különféle kutatók a következő változatokban „fejtenek meg”: „Kalapáld meg! Fenekén nem illik össze.” „A víz megbízhatatlan, hagyd ott.” „Krisztusnak,. Jézusnak tettem.” „Sävinüg hercegnő.” „A kérő csészével magasztal.” „A gond megrövidíti a kedves társalgást.” A tudomány jó helyen kopogtatott: a rovásírás megfejtésével a megoldatlan problémákra végre kielégítő választ lehetne adni. A számítógép sem tudta eddig a furcsa írásjelek titkát megfejteni; az egyes jelek gyakoriságának arányát felhasználva csak akkor tudja ma is használt betűjelekké formálni, ha egybeveti a számba jöhető középkori nyelvek hangjainak arányrendjével. Fájdalom, e nyelvek egy része (például a hun) ismeretlen. A XIX. század második felének kiváló régésze, Hampel József a nagyszentmiklósi kincset évtizedeken át a hunoknak, Attila tulajdonának tartotta. Ebben bizonyára az akkori hiedelmek, valamint a Priszkosz Rhetor leírásai is szerepet játszottak. Való igaz, ha visszagondolunk a bizánci vendég elragadtatott leírásaira, Attila környezetének aranyedényeire és átlapozzuk Rácz István fotóit, élővé válik a másfél ezer éves leírás, a korsók, szilkék, ivócsanakok, kürtök és kely- hek tüzes itallal telnek meg. Szinte rosszul esik azután, hogy idős korára már Hampel is módosította elképzeléseit. és csatlakozott azokhoz, akik „Attila kincsé”-t jóval későbbinek tartották; ezzel megdőlt az eredeti elképzelés. (KövetkezikJ ftgyéb kincsleletekl): Arany János halála jelentette az irodalomoktatás végső határát, ö azonban hadat üzent a merevségnek, s a kor nagy alkotóit is bemutatta a fiataloknak. — Természetesen beszél-- tünk a Nyugatról, s a folyóirat köré csoportosuló költőkről és írókról. Tanít-f ványaim megismerték és megkedvelték Ady költészetét. önképzőkörben — elnöW is voltam — ennél is tovább mentünk. Tehetséges diákjaim műveiből három kötetet kiadtunk, s antológiákat is megjelentettünk. közösen oldva meg a válogatást, a szerkesztést. Szociális érzékenységével megelőzte kortársait. Alapos vizsgálódás után tanulmányt írt arról, hogy a művelődés és az anyagi jólét milyen szerepet tölt be a gyermek fejlődésében. Ebben világosan megfogalmazta a hátrányos helyzet következményeit. „Az ilyen gyerekek halálozási arányszáma nagy, a testi fejlődésben elmaradnak, sok közöttük a szellemileg fogyatékos, tanulmányi eredményük gyenge és lelki-szellemi értékeik kialakulásában gátolja őket biológiai _ szükségleteik ki nem elégítettsé- ge. Megmérhetetlen szellemi és erkölcsi értékek vesznek el emiatt a nemzet javára". Rangos funkciókat töltött be. 1939-ben igazgatója lett az intézménynek. 1959-beri az egri főiskolára került, itt nemcsak tanszékvezető volt, hanem igazgatóhelyettes is lett. 1967-ben ment nyugdíjba, de ez csak formalitást jelentett számára, mert életének még aktívabb korszaka kezdődött ekkor. — A Pedagógusok Szak- szervezetének megyebizottságához hívtak tanácsadónak. Szívesen vállaltam ezt a megbízatást, mert lehetővé tette, hogy számos hasznos vizsgálódást irányítsak. Többek között arra kerestünk választ, hogy milyen nehézségeket okoz a tanulók számára az általánosból a középiskolába való átmenet. Azt is elemeztük, hogy miként formálódik a diákok közéleti tevékenysége. A széles körű tájékozódás nyomán igyekeztünk a meglevő gondokat felszámolni. Pillanatnyilag hatvanöt szakkört finanszírozunk és ellenőrzünk. Ezek célja nemcsak az egyetemi előkészítés, hanem a gimnáziumi és szakközépiskolai felzárkóztatás. Az anyanyelvi és közművelődési jellegűek az élőszóbeli kifejezés csiszolását szolgálják hosszú esztendők óta. Emellett — a pedagógiai társaság megyei tagozatának szervezésében — több országos rendezvényt tarthattunk, méghozzá közérdeklődésre számot tartó témákról. Említi a kiadványokat, s úgy beszél terveiről, a megírandó tanulmányokról, mintha nem is közelítene az a hetvenhetedik év. Örök ifjúságának titka töretlen alkotóereje. Ha számvetést csinálna, akkor elégedett lehetne, mert jól sáfárkodott a rábízott talentumokkal. Ö azonban nem leltárt készít, hanem tovább akar dolgozni: a maga és mindannyiunk örömére. . Aligha létezik ennél szebb hitvallás.. ^ » pécsi István Mate György: Attila Vili. A nagyszentmiklósi kincs
