Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-11 / 109. szám

A ra ü >8 g n rr cél: gyümölcsöző együttműködés Beszélgetés a vendégrektorokkal Eger városa már másod­szor adott otthont annak a nemzetközi rektori-főigaz­gatói tanácskozásnak, ame­lyen a Ho Si Minh Tanár­képző Főiskolával testvér- kapcsolatban levő külföldi felsőoktatási intézmények ve. zetői vettek részt. Értékelték az eddig elért eredményeket, s megvitatták a jövőre szó­ló tennivalókat is.' Erről kér­dezte munkatársunk a csu- vas, a csehszlovák és az NDK-beli delegációk vezető­it. Dr. Theodor Glocke — Önök az együttműködés során igen sok tapasztala­tot szereztek. Olyan meg­állapodást kötöttek-e, amely mindkét partner javára kamatozott? DR.' ANATOLIJ SZEM.ÍO- NOVICS MARKOV profesz- szor, a Jakovlev Pedagógiai Főiskola rektora: — 1970 óta munkálkodunk közösen. Hadd mqndjam el zr.i i mindjárt: tökéletesen elége­dettek vagyunk, mert közös elképzeléseinket lényegében maradéktalanul sikerült megvalósítani. Bevált a taná­rok, az előadók és a diákok rendszeres cseréje. Tőlünk mintegy háromszáz pedagó­gusjelölt jött Magyarország­ra. Heves megyébe, s ugyan­annyit fogadtunk mi is,. Ré­gi gyakorlat az, hogy esz­tendőnként két ifjú Csebok- száriban, illetve önöknél ké­szíti el szakdolgozatát. Mi korábban csak nyelvszakoso­kat küldtünk. Ennél azon­ban már továbbléptünk, s pillanatnyilag egy diákunk az ének-zenével — közelebb­ről a Kodály-módszerrel -■— a másik pedig a rajztanítással ismerkedik. Az is örvendetes, hogy módszertani tevékeny­ségünkről is tájékoztatjuk egymást. DR. JAN MATEJCSIK, a Besztercebányái Pedagógiai Főiskola rektora: — Tíz esztendeje annak, hogy az első szerződést alá­írtuk. Már akkor sokat re­méltünk tőle, hiszen föld­rajzilag is közel vagyunk egymáshoz, nem is beszélve a barátság egyre erősödő kö­telékéről. Mindig előtérbe he­lyeztük az érdemi munkát, • ezér* arra törekedtünk, hogy a feladatokat éves bontás­ban is rögzítsük, így ugyanis bármikor, könnyen ellen­őrizhettük, hogy honnan in­dultunk és meddig jutottunk el. Minden évben egy hétre látunk vendégül két nevelőt és tíz hallgatót. Tőlünk.szin­tén ennyien utaznak Egerbe. Az is ió. hogy ott vagyunk egymás tudományos konfe­renciáin. diákköri versengé­sein. Tavaly egyik küldöt­tünk kémiai tanulmányával nyert első díjat önöknél. Kö­szönet jár azért, hogy okta­tóink számára lehetővé te- • szik a levéltári kutatást. Egvikük így készítette el dok­tori disszertációját. Termé­szetesen mi is, szeretnénk mi­nél többet nyújtani. Viszony­lag szép sikereket értünk el az iskolán kívüli tevékeny­ségre való felkészítés terén. Ennek szorgalmazására ok­tatási minisztériumunk kért fel bennünket. Bevált ötle­teket, megvalósítható elkép­zeléseket szívesen átadunk barátainknak. Eddig is ezt tettük, ezután sem leszünk' szűkmarkúak. DR. THEODOR GLOCKE professzor, az erfurti Neuba­uer Tanárképző Főiskola ‘ rektora: — Mi már húsz éve dol­gozunk együtt, ezért igen sok .tekintetben töretlen az összhang. A diákcsere több száz ifjút érintett ennyi idő alatt. Jelenleg — s ez már régóta így van — tudomá­nyos, művészeti és turiszti­kai területen munkálkodunk közösen. Műszaki és kémiai tanszékeink nagyszerűen ka­matoztatható tippeket adtak egymásnak. Egy politechni­kával foglalkozó magyar kol­léga nálunk védte meg dok­tori disszertációját. Erfurt­ban négyesztendőnként nemzetközi dalfesztivált ren­dezünk. Ide természetesen meghívjuk testvérintézmé- nyeink képviselőit is, hadd adjanak ízelítőt tudásukból, felkészültségükből! Arról jó érzés szólni, hogy nemcsak mi tapsoltunk az egrieknek, hanem ők is így méltatták a mi produkcióinkat. Szakszer­vezeteink . gondoskodnak a nyári csereüdültetésekről, ez a forma általános tetszést aratott, mert a kölcsönös megismerést segíti elő. — Itt-tartózkodásuk során nemcsak megtárgyalták, hanem elfogadták és alá is írták az újabb fél évti­zedre szóló szerződéseket. Mi újat tartalmaznak ezek a megállapodások? DR. ANATOLIJ SZEMJO- NOVICS MARKOV: — Ami jó volt, azt továbbra is meg­hagytuk. Alapvető célunk a , már meglevő együttműködés még gyümölcsözőbbé formá­lása. Ezután is hívjuk pe­dagógus barátainkat. Eddig csak egy-két előadással sze­repeltek nálunk, a jövőben viszont sorozatok tartására kérjük fel őket. Maradan­dóbb élményt ugyanis csak így lehet nyújtani. Az is so­kat jelentene, ha vendégként is tudományos kutatást vé­geznének mindkét partner képviselői. A kölcsönös" üdül­tetést is bővítjük, ugyanez vonatkozik a folklór-, a sport- csoportok cseréjére is. Igaz, földrajzilag igen távol va­gyunk egymástól, mégis kö­zel hoz bennünket az együvé tartozás érzése, amely képes arra, hogy legyőzzön minden jelenlegi akadályt. 1980. május 11., vasárnap Dr. .Tan Matejcsik DR. JAN MATEJCSIK: — Nem elégszünk meg ennyi­vel, amennyit eddig elértünk. Korábban — a tanárok és a diákok egyaránt — csak egy hetet tölthettek nálunk, il­letve Egerben. Ezt meglehe­tősen kevés időnek találjuk arra, hogy tapasztalatok re­gimentjét gyűjthessük össze, pedig ennek aztán lenne ér­telme. Ezért javasoltuk a huszonnyolc napos .szakaszo­lóit. Így mód adódna köl­csönös tudományos búvárko­dásra is. DR. THEODOR GLOCKE: — Nem a kapcsolatok ter­Dr. Anatolij Szemjonovics Markov 1 (Fotó: Perl Márton) jedelmét, hanem tartalmát akarjuk bővíteni. Bízunk ab­ban, hogy túllépünk a pre­cíz informálódás szintjén. Ügy vélem, nincs különösebb akadálya annak, hogy több területen, témakörben együtt kutassunk. A pedagógiai tan­székek munkatársai a mun­kára nevelést elemezhetik sok szempontból. A marxiz­mus—leninizrhussal foglalko­zók választ kereshetnek ar­ra, hogy a kapitalista propa­ganda miként próbálja be­folyásolni, torzítani a fiata­lok gondolkodásmódját. Ugyanígy megértik majd egy­mást a műszaki ismeretek és a matematika kedvelői is. Mindenesetre ebben egyez­tünk meg, s az már régi gya­korlat, hogy a rektori ta­nácskozás résztvevői nemcsak ígérnek, hanem állják is sza­vukat. ...r„n . Pécsi István Mérlegen az iskolaelőkészítő Na, ha továbbra is így vi­selkedsz, — lustálkodsz, ügyetlenkedsz, öltözködsz, csúnyán beszélsz, stb. — nem tudom mi lesz veled az is­kolában? így, május tájékán, egyre több olyan családban hangzik el a kicsit panasz­kodó, de az örömtől sem mentes sóhaj, ahol hatéves lett a szülők szemfénye. A pedagógusok, óvónők és tanítók, persze már jóval korábban gondolnak arra, hogy az apróságokat minél alaposabban felkészítsék éle­tük egyik legnagyobb válto­zására, az első osztályba lé­pésre. Hogy milyen ered­ménnyel, ezt tette nemrég mérlegre a Heves megyei tanács művelődésügyi osztá­lya. rcrooo-ooooooo Iskolaelőkészítés. Szak­nyelven így hívják azt a ne­velési folyamatot, amikor — egyszerűen megfogalmazva — a kisfiúkat, kislányokat hozzászoktatják a közösségi élethez. Csiszolják például kifejezőkészségüket, beszédü­ket, rászoktatják az egész­séges életmódra, s megfele­lőképpen elmélyítik környe­zetükről való ismereteiket. E fölsorolásból nyilván azonnal kitűnik, mennyire fontos, hogy valamilyen for­mában valamennyi ötéves gyerek részt vegyen ilyen — szakemberek vezette — fog­lalkozásokon Nos, Heves megyében az utóbbi esztendőkben a há­rom-hat éveseknek mintegy hetven százaléka járhatott óvodába. Bár az ötödik öt­éves tervben a korábbi ha­tározatoknak megfelelően számos új óvodai helyet ala­kítottak ki szűkebb pátriánk­ban, .valamennyi gyerek el­helyezésére még sine» mód. Máté György: Kincses flftttila VI. A sírkeresők Ha ennyi nemzetrenevelő ■hazafi, ennyi jeles író egy­behangzóan állítja, ha ilyen pontosan, ellentmondás nél­kül írják le az apró részle­teket is és ha ekkora gaz­dagságot kínál a Tisza med­re — ki kételkedhetne ben­ne, ki gátolhatja meg, hogy valaki megkeresse? A XIX. század derekától mindmáig a sírkutatók lán­colata sose szakadt meg; Olyan neves, aránylag mű­velt családok, mint a Blas- kovich-ok Tápió menti bir­tokaik jövedelmének jelen­tős részét Attila hármas ko­porsójának felkutatására for­dították. Istállójuk híres an­gol telivére (nemzeti „nagy­létünk” másik bizonyítéka), a világverő Kincsem nevét is valószínűleg a tulajdonosok kincskereső szenvedélyének köszönheti. Az egyéni és cso­portos feltárók, búvárok buz­galma minden biztató jelre felélénkült. A levéltárak és közintézmények tapasztalhat­ták, hogy Jókai Mór „Bál­ványos vár”-ának (1882-től a „Nemzet” című folyóiratban) és Gárdonyi „A láthatatlan ember’’-ének (1902) megjele­nése idején évekig megsza­porodott a „biztos” sírhelyet felfedők száma.- Vannak, akik az állami segítség fe­jében megelégszenek az 50%- os részesedéssel; mások egy­szerű hazafias felbuzdulás­ból jelentik be, hogy kutatá­suk célhoz ért; egy kis pan­csolás a Víz mélyén és elő­kerül a bizonyíték: íme, ml magyarok vagyunk a nagy hódító, Attila jogos örökösei ezen a földön. A legszeré­nyebbek szűkebb hazájuk- ' nak akarnak csak dicsőséget és idegenforgalmi neveze­tességet biztosítani. Az alább közöltek az 1970- es években fordultak elgon­dolásaikkal a szegedi Móra Ferenc Múzeumhoz. Ez azaz intézmény, amely, legközelebb, fekszik a valószínű hun fő­hadiszálláshoz, ezért ide for­dulnak legtöbben. Szép gyűj­teménye van azonban a Mű­velődési Minisztériumnak, a Tudományos Akadémiának, a Magyar Nemzeti Múzeum­nak, más közgyűjtemények­nek. tanácsoknak, egyete­meknek is. Vannak, akik év­tizedeken át tanulmányoz­nak régi kódexeket, szó sze­rint ismerik a két „korona­tanú”, Priszkosz.- és Jorda- nesz leírásait, Németországba utaztak, hogy eredetiben lás­sák Barbarossza I. Frigyes XII. században élt króniká­sának, Viterbói Gottfridnek „Pantheon”-ját, amelyben „ez is kalandozó- lovassereg, az is kalandozó lovassereg” —ala­pon közös őstől származtatja a hunokat és magyarokat és akitől Anonymus és Ké- zai Simon ilyen irányú meg­állapításai származnak. Ilyen tudományos igényű kutató például a békéscsabai dr. Radnai Béla. aki eddig csak­nem 400 oldalas tanulmány­ban bizonyítja: a nagy hun királyt Dombegyházán, a Cigányka-ér helyén folyt szé­les folyó medrében helyez­ték örök nyugalomra. Ha­sonló következtetésre jutott Lázi Lajos hódmezővásárhe­lyi lakos is. Leírása szerint végigkutatta Kunágota, Bat- tonya, Magyardombegyház „történelmi részét”, végül Dombegyházán célhoz ért. „Nyugodtan állíthatom — írja, hogy Attila sírja Domb­egyházán van. Azt is közöl­hetem, hogy ott a kunhalom alá van eltemetve.” Jóval többen vannak, akik egy fél füllel hallott híresz­telés, vagy egy jelentéktelen lelet alapján „vezetik nyom­ra” a régészeket. A debrece­ni Schürger András szerint a sírt Tápé területén, a Tisza és a Maros torkolatában kell keresni. Akár Gárdonyi, ő is leírja, hogy a vizet a teme­tők holtágba terelték — el­térítették, a medret átvág­A kedvező szociálpolitikai intézkedések bevezetésének hatására ugyanis jelentősen növekedett az óvodai elhe­lyezést kérők száma. Így a városi és községi tanácsok minden igyekezete ellenére egyre nagyobb a zsúfoltság is a . gyermekintézmények­ben. (Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban például majd másfélszer annyi kisfiút és kislányt vesznek föl, mint amennyit voltaképpen lehet­ne.) Nem szorul különösebb bizonyításra, hogy e tény­nek megvannak az árnyolda­lai is. Hiszen kevesebb idő jut egy-egy apróság szemé­lyiségének megismerésére, fejlesztésére. A nehéz felté­teleken, igaz, enyhít a ne­velők magas színvonalú szakképzettsége, odaadó munkája. Az óvodából iskolába ke­rülők előnye a csak családi környezettel neveltekkel szemben így mindenképpen vitathatatlan. yAz előismere­teik közt jelentősek a kü­lönbségek, s az ilyenformán hátrányban lévő gyerekek közt több az, aki megbukik, lemorzsolódik, vagy a lehet­ségesnél rosszabb tanulmányi eredményt ér el. 0-0000-0000o o Az óvodába föl nem vett gyerekek lemaradásának csökkentése érdekében a föntebbi okok miatt indítot­ták öt esztendővel ezelőtt az egyéves iskolaelőkészítőket. (Ezeknek különösen azokban az apró falvakban van nagy jelentőségük, ahol a kevés gyerek számára egyáltalán nincs mód óvoda létrehozá­sára). Ma már a megye ötévesei­nek több mint tíz százaléka jár ezekre a foglalkozásokra, s az eredmény nem is ma=. rád el. A gyerekek az év so. rán mintegy kétszáz órát töltenek el jövendőbeli ta­nítónőjükkel. Megbarátkoz­nak vele, megismerik. S ami még fontosabb, módjuk van megszokni a fegyelmet, az iskolai légkört. Ügyesedik a kezük, bővülnek ismereteik, fejlődik beszédkészségük. A beszédkorrekciós feladatra egyébként speciális tanfolya­mokon készülnek föl az óvó­nők és a tanítónők, éppúgy mint arra, hogy a védőnők segítségével kiszűrhessék a látás- és hallászavarban szenvedőket, s orvoshoz irá­nyítsák őket. Az iskolaelőkészítők ered­ményeinek bizonyítéka, hogy megyénkben jelentősen csök­kent az első osztályban meg- bukök száma. HKK>000<XXK>0 Az elért eredmények ter­mészetesen a továbblépésre ösztönöznek. A cél elsősor­ban az, hogy a jövőben va­lamennyi gyerek az ötéves kort elérve, — részt vegyen az iskojaelökészítés valami­lyen formájában. Különösen nagy figyelmet kell fordítani azokra az apróságokra, akik hátrányos- környezetben él­nek. A jelenlegi gondokon eny­hít majd, hogy az ötéves terv végéig a tervezett kétezer­háromszáz óvodai hellyel szemben ezerötszázzal többet alakítanak ki. Az egyéves „tanfolyamokra” persze így is szükség lesz. Mint ahogy arra is, hogy a pedagógusok a nevelés e fontos területén az eddigieknél is fölkészül- tebben, az eddigi tapaszta­latokat hasznosítva dolgoz­zanak. Németi Zsuzsa Késői hun aranyedények és egyéb tárgyak, köztük egy álcsat (erősen kicsinyítve) ták, majd a vizet újra ráen­gedték a koporsókra. .,Meg­van Attila király koporsója — így szól egy másik levél — úgymint arany-, ezüst- és vaskoporsó. Itt van eltemet­ve Szeged, Bokor u. 17. szá­mú ház nagykapu alatt, a gyalogjárás alatt. Azonnal jöjjenek, mihánt a levelet megkapták. Ebbe a kategóriába lehet sorolni egyes „idegenbe sza­kadt hazánkfiát” is, akik nemzeti felbuzdulásukat azonban leggyakrabban egy­bekötik némi zsebpénzigé­nyük közlésével. Hírman Ká­roly terjedelmes beadványá­ban festőművésznek, Móra Ferenc és Kosztolányi Dezső barátjának, valamint Attila temetkezési helye pontos is­merőjének mondja magát. „Mielőtt részletesen ismertet­ném a helyet és lehetősége­ket — írja később — bizto­sítsanak a felfedezés egye­düli jogáról, erkölcsi és anya­gi részesedésemről és a tel­jes titoktartásról”. Nehezebb leckét ad fel a múzeumnak az az igényes bejelentő, aki szerint Attila helyett egy bábut süllyesztettek a Tiszá­ba. ő maga Dél-Ameriknlxi vándorolt ki, hol 72 ével és 5 hónapot élt. Sok a bolond, az álomlátó — róluk Móra „Utazás a földalatti Magyarországon’* című kedves cikkgyűjtemé­nyében 1926. és 1929. között (a Délmagyarországban és a Magyar Hírlapban megjelent írások) beszámolt. Az ő jelentkezésük azóta sem szü­netel, „Eljutottam Attila sír­jára, de nincs erőm ásót fog­ni.” „Hozzanak ide egy ha­lottat. Lehet női halott is, vagy férfi halott. Jobban női halott. Feltámad a halott, él­ni fog, mert itt van Attila sírja.” A szegedi régészek nemegyszer találkoznak olyan személyekkel, akik szerint a hunok megbolygatott lelkei őszi szürkületeken a tanya melletti krumpliföld felett le. bégnek és fenyegetik nyu­galmuk zavaróit... Tudnak is ezek az emberek arról, hogy a tudomány már jó 60—70 éve leszámolt At­tila sírjának 100—120 éve költött legendájával; tudo­mányos kutatók és álomlátók az életüket teszik az Ipolyi— Jókai—Gárdonyi szellemi ter­mékeként létrejött hármas koporsóra és új Galileikként vágják a történészek szemé­be: „Es mégis, Attila kopor­sóit rejti az a víz.” (Következik: Kié volt az arany“)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom