Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-07 / 105. szám
iMrta hnre grafikái Merengés a mezőkről Gárdonyi Gézcr a háborúról Bukta Imre grafikáit nem könnyű szeretni. Az egri Megyei Könyvtárban megrendezett tárlatára látogatónak első körbepillantásra csak a mindent uraló nagy szürke foltok ötlenek a szemébe. Az egyhangú szomorúságot, levertséget sugárzó foltok, melyek apró. grafitvagy tusvonalakból állanak össze, csak hosszas vizsgálódás után tárják fel titkukat, s kezdenek mesélni. Mezei pillanat. Olvashatjuk több munkája alatt, de szinte mindegyik alá ezt a címet lehetne írni. Képeinek témája majd mindig a végtelen mező, ez ölt formát az apró vonalakban. És nemcsak a rajzokon, hanem a szitanyomatokon is. Az egyiken például — amely kivételként élénk színű — a zöld gyepen elhelyezett "fehér papírlap hasítékán bújik elő a fű. Egyfajta ironikus felmutatása ez a kép annak, mi az ami Buktát állandóan foglalkoztatja. A természet elveszítésén, a hajdani számára oly kedves — paraszti élet eltűnésén sajnálkozik{ De talán kevés is ide a sajnálkozik szó. Ahogy végigpillant a néző a mindent elborító mezőkben, éppen hogy csak felsejlő fákon, madarakon, szántásnyomokon, az egykori mezei élethez tartozó szerszámokon — a grafikus riadalmát is megérzi. Azt a félelmet, amelyet megszokott gyermekkori világának elvesztése miatt érez. Talán ezért is próbálja emlékeit szigorú kör, négyzet és téglalap formákkal rendszerezni, leírni — ,s ezzel valamiféleképpen megmenteni. A rendszerezéshez, az elmúláshoz, a „temetéshez” persze nem illik a szín. Így Bukta grafikáin, ha meg is jelenik egyíegy óvatos zöld, sárga, vagy lila, az szinte mindig az önirónia kifejezése. Szuvenír című tollrajzán nemzetiszínű szivárvány, lilák az alkonyi felhők, amelyek a bánatos ökrök fölött lebegnek. Kék és zöld látható azon a munkáján is, , amelynek középpontjában egy lánctalpas gép áll, alsó részében pedig a földön halottként fekvő művész látható vasvillát szorongatva. Az új legyőzi a régit. Kommerszen megfogalmazva így hangzik a tanulság, melynek szimplaságát valószínűleg a grafikus is érzi, hiszen egy másik képével Csak tessék, csak tessék, méltóztassék... Megjött a cirkusz! A levegő királynője (balra) Amikor a zenekar is néma marad (lent) (Fotó: Szabó Sándor) A gyerekek öröme, a felnőttek mulatsága: érkezik a cirkusz! A Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat 25 éves 'ennállása alkalmából jubileumi gálaműsort szervezett. Az úgynevezett Barátság cirkusz áprilistól októberig mintegy 50 városban lép föl produkcióival. A műsor nemzetközi: szereplői között román, szovjet, mongol, német, brazil, kubai, bolgár és magyar artisták vannak. Képriportunk a hatvani előadások során készült, a cirkusz 6-ától Egerben játszik. & kimsm 11)80. május 7„ szerda már az effajta önkifejezésen gúnyolódik. Egy traktorból ökörszarvak nőnek ki, mellette egy vasvillára támaszkodó ember áll, a villa nyele nemzetiszínű... Talán ezen a képen simul össze a legszerencsésebben az ötlet, a forma és a mondanivaló. S ebben mutatkozik meg leginkább az is, a művész érzi, hogy a múlton való merengésből lassan ki kell lépnie. A hajdani élmények megidézésébe feledkezvén ugyanis nem mindig tud elég erőteljesen a nézőhöz szólni. Pedig érezni energiáját, s lehetőségeit. Ügy tűnik, hogy ha a valaha Me- zőtárkányból induló, s most a megyéje székhelyén először bemutatkozó művész elmélyültebben foglalkozna a mosttal, a mával, az eddigieknél is gazdagabban bontakoztathatná ki erényeit. Németi Zsuzsa Müezzin helyett muzsika Toronyzene Egerben Mint már hírül adtuk, május 1-én kellemes meglepetésben volt részük mindazoknak az egrieknek, avagy a megyeszékhelyre látogatóknak, akik a minaret környékén sétáltak. Az évszázadokon keresztül némaságba burkolódzó toronyból ugyanis ismét hangok kéltek útra. Igaz, nem a müezzin imájának szavai, hanem toronyzene. Az eseménysorozat — mert ez a nap csak a nyitány volt — az egri nyár kulturális programjai közé sorakozik. Júliusig este 9 órától még csak a hétvégeken csendülnek majd föl a török, illetve a kuruc Időket, felidéző zeneszámok, július 1-től azonban már minijén nap. Az egri Megyei Művelődési Központ rendezte különleges programban legközelebb Gevaaise művét, a Klasszikus táncokat hallgathatják meg az érdeklődők. Ma, amikor a világ becsületes népeit egyre erőteljesebben foglalkoztatja a béke gondolata, méltán érdeklődésre tarthat számot, hogy miként is vélekedett, a háború réméről a nagy egri író, Gárdonyi Géza. Lapozzunk bele naplójába, amelyet pedig nem a nyilvánosságnak szánt,. de amely legbensőbb érzéseit, lelkivilágát tükrözi. 1914. július 24-én így írt: „Ahogy egyes ember elintézhet gyilok nélkül is akármi ügyet, miért ne intézhetnék el a nemzetek is... ” 1914. augusztus 1-én ezt találjuk naplójába bejegyezve: „Mától kezdve az ötödik parancsolat (ne ölj!) nem bűn! Általános mozgósítás, — tehát háború! Civilizált népek között, akik már állatvérre is tiltakozva néznek! Akiknél íratlan törvény, de mégis törvény, hogy egy vigyázatlan szóval sem okozzanak kedvetlenséget embertársaiknak. Akik a katonaságot a középkorból maradt barbár intézménynek nézzük: emberek, akiknek kés van kötve az oldalára: anakronizmus! És most... ! A magamfajta lakója ennek a világnak, kábultan néz maga elé: ember vagyok-e csakugyan?” Ugyanezen a napon vetette papírra naplója lapjaira ezeket a szinte harcias háborúellenes sorokat: „A hágai békepalota elé művészi szoborcsoport helyett egy monstruózus akasztófát állítsanak. Arra kössék fel, aki ezentúl háborút indít!” De az általános mozgósítás, amely előrevetette a háború rémes árnyát, tovább foglalkoztatta egri magányában Gárdonyit. Páratlanul szellemes a következő hosz- szabb bejegyzés: „Levél: A tigrisnek Belgrádban, vagy Párizsban, vagy Budapesten, az állatkertben. 1914. augusztus 13. Bocsáss meg, hogy utállak, megvetettelek, irtóztam tőled. De úgy gondolom, hogy MÁTÉ GYÖRGY: Kincses Attila II. MESÉS GAZDAGSÁG? Igaz-e, hogy Attila és a hun vezérkar olyan gazdag volt? Minden bizonnyal így volt. Erre a későbbiekben szereplő leleteken kívül hitelesnek látszó korabeli forrásmű is tanúskodik: Prisz- kosz Rhetof bizánci diplomata leírása. A bizánci ud-. varban élt, korának műveltjei közé tartozó férfi ugyancsak megszokhatta a fényűzést: a kelet-római birodalom uralkodó osztálya dúskált az aranyban és ezüstben. Mikor 448-ban Priszkosz a konstantinápolyi küldöttség tagjaként ellátogathatott Attila székhelyére, valahol a Bánátban vagy Bácskában, meglepődött, mennyi kincset látott. Irodalmi értékű leírásában Attilát puritánnak mondja. Az uralkodó fakupából ivott, egyszerűen öltözködött; még lovának kantárán sem tűrt nemesfém-díszt. Alvezérei, politikusai, vendégei ugyanakkor mesés fényűzés közepette mulattak: arany tányérból, arany evőeszközzel ettek, arany- és ezüstkupóból ittak. A történetírók évszázadokon át töprengtek azon, honnan szerezték a hunok ezt a roppant gazdagságot? A közmegegyezés szerint egy részéhez az említett portyákon zsákmányolt kincs képezte az alapot. Ehhez jött az adó, amelyet a gazdag rabszolgatartó államoktól, elsősorban, a nyugat- és kelet-római birodalomtól szedtek. Az itáliai történészek egy része úgy értékelte Attila meglepő döntését Róma alatt, hogy a pápa által ígért adót többre tartotta, mint a zsákmányolást — ez utóbbinál ugyanis a kincs nagyobb fele elfolyt a törzsfők, a zsoldosok és a katonák kezén A kelet-római udvar 440 és 447 között 22 ezer bizánci font (kb. 7 ezer kiló) aranyat fizetett Attilának annak fejében, hogy az békén hagyja birodalmát. A a hun követeket is bőkezűen ajándékozták meg, aranytárgyakat küldtek az uralkodónak és udvartartásának is. Ebből a roppant aranymennyiségből csupán kevés jutott arra a Duna-Tisza közi területre, ahol a hun főhadiszállás volt; a hunok legfeljebb 40 évet töltöttek ezen a sík vidéken. Kincseiket bizonyára magukkal vitték, ha előrenyomultak és akkor is, amikor kelet felé húzódtak a Tiszatáj felöl. A régészeket is, a művészettörténészeket is meglepte, hogy a mai magyarországi, jugoszláviai és romániai területeken talált hun sírokban túlnyomórészt bi zánci, római, afrikai arany- és ezüst ötvösmunkákat találtak. Ebben azonban nincs csodálnivaló. A hunok bőkezű megrendelők is voltak. A Fekete- és Földközi-tengernél foglyul ejtett ötvösökkel is dolgoztattak és nem mindig kívánták meg tőlük, hogy az óízlést elégítsék Tri. Éppen fordítva történhetett: a „barbár” fejeén ember vagyok, te állat vagy. Én egy szóval se bántok meg senkit, te széttéped, akit először látsz is. Az én nézésem az angyaloké, a te nézésed az ördögöké... A világ azonban megfordult ezekben a napokban. A különbség közöttünk csak annyi, hogy te négy lábon jársz, én kettőn, s hogy te nagyobbat tudsz ordítani. De én meg ölni tudok jobban. Egyéb különbség nincs köztünk. Bocsáss meg, hogy magamat eddig embernek neveztem,” 1914. augusztus 15-én felrémlik az író lelki szemei előtt a háború borzalmas pusztítása: „A katonák milliószámra marsolnak. Lovasok elől, oldalt és hátul. Ágyúk közbül, és szuronyerdő. Danolnak. Harmatcsepp sem hull annyi egy éjjel a földre, mint amennyi könnycsepp az otthonmaradottak szeméből. A katonák marsolnak, danáinak. És az éjnek nincs annyi feketesége, mint amennyi feketeség lenne kiterítve az a sok posztó és krepp, ami egy év múlva az özvegyeken és árvákon lesz látható. A katonák marsolnak, danolnak... ” Megkapó békegondolatok sugárzanak az 1914. szeptember 7-i feljegyzés soraiból: „A háború vége. Ha majd minden ágyúból harangot öntenek, az utolsónak hagyott 12 centiméteressel a Krupp-gyárakat lövik ösz- sze... Ha majd az utolsó puskával az utolsó királyt lövik agyon... Ha majd az utolsó kardot ott törik össze a hágai békepalotában. .. De akkor minden embernek szárnya nő a vállán... ” Az első világháború vad tobzódása közben észreveszi, hogy, a vad öldöklés mögött a tőkések boldogan dörzsölik össze a kezüket „a nagy üzlet” reményében. ■ 1915. augusztus 19-én, amikor hírét veszi az író, hogy német repülőgépek bombákat dobtak Londonra, — így írt: „Egy város fölé hadisárkány száll és bombát ejt le. — Sikerült! — mondják örömmel odafenn. A bomba megölt egy aggot és egy gyermeket. Sikerült! Egy várost körülzár az ellenseg (Kovnóról van szó) és ezrével hull a halott és a sebesült. Diadalorditás és haldoklók nyöszörgése. Sikerült! A győző nemzet Te Deumot énekel. A legyőzött Misererét. A tőkepénzesek mosolyogva nézik a börze-rovatot. Sikerült!” Gárdonyi mély emberségéről, mély humanizmusáról, a néphez való szoros kapcsolatáról világos egyértelműséggel vallanak írói magányának csendjében a naplója lapjaira vetett sorok. Ügy hisszük, hogy igei) közel járunk az igazsághoz^ amikor azt állítjuk, hogy nem a közönség elé szánt naplójának oldalairól lehet igazán megismerni Gárdonyi Gézát, az embert. Amikor fennjárunk az egri vár nagy 3aldigara-bás- tyáján, ahol a magyar toll nagy mestere alussza örök álmát, Az egri csillagok, A láthatatlan ember, a Lámpás, A bor és az AnnuSka írói értéke mellett gondoljunk egy perc erejéig a naplóiról Gárdonyira is, aki e lapokon vallotta meg, hogy mennyire szemben állott az erőszakkal, s a Habsburg- ház rablóháborújával. de a háborúnak még, a puszta gondolatával is. És erre jó gondolni ma, amikor a békeszerető népek egyre szorosabb összefogásban kívánják egyszer s mindenkorra kitörölni az emberiség történetéből a háborút, s helyébe állítani a világ népeit baráti testvériségbe összeforrasztó békét. Hogyan is írta Gárdonyi Géza? 1,71. Ha majd az utolsó kardot is ott törik össze a... békepalotában... ” Sugár István sáKwV* mréa í tcMúmx iátíáX, delmek, asszonyaik behódoltak a „művelt nyugat” választékos ízlésének és ennek megfelelően dolgoztatták fel az aranyat. Néhány Belső- és Közép-Ázsiából származó aranytárgy is bizonyítja azonban, hogy a hunok nem Európában kerültek az arany bűvöletébe, de őshazájukból, a mai Kínából és Mongóliából is bőven hoztak magukkal nemesfémet. Az arany egyik értékes tulajdonsága, hogy könnyen olvasztható: ha a kardhüvely arany borítása, egy tőr markolat, vagy ruhacsat formája kimégy a divatból, az ügyes aranyműves könnyen beolvaszthatja és átalakíthatja az új módinak megfelelően. Az időszámítás előtti két évszázadból számos kínai forrás emlékezik meg arról, hogy Kínában nemcsak ékszerkészítéshez használtak aranyat, de az a cserének is fontos eszköze volt. Az i. t . II. században például Csang Kien, „a nagy politikus”, Po Vang hercege követségbe indult a Vu-Szun uralkodóhoz, hogy megnyerje őt a hunok elleni szövetségre. A korabeli történetíró hosszan sorolja, milyen ajándékokat vitt magával. A legjelentősebb a 3000 aranypénz volt. A „nagy politikus” utazása eredményes is volt: a szövetség létrejött. Kínában nem is nagy ritkaság az időszámítás kezdete körül készült aranytárgy, vagy aranyozott bronzedény. Nincs kétség, hogy a hunok is készítettek akkortájt ötvöstárgyakat. A Szovjetunió területén sok olyan hun sírt tártak^ fel, amelyből a-vándorló észak-hun nemzetségek saját készítmé- nyű ékszerei, arany edénye,, lószerszámai kerültek elő« (Következik: Az arany szerepe)
