Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-05 / 103. szám

Anya- és csecsemövédelem A CSECSEMŐHALÁLO­ZÁS fontos demográfiai rpu- fcató. Jelzésének jelentősége azonban jóval több, mintha pusztán népesedési adat len­ne. A csecsemőhalálozás olyan egészségügyi mutató, amely magába foglalja- a társada­lom sok irányú törekvését, a társadalmi gondoskodás színvonalát is. Hiba lenne feltételezni, hogy a háború előtti és a mai értékek kü­lönbsége csupán az orvostu­domány fejlődésének kö­szönhető. Ha így lenne, nem mutatkoznának olyan szem­betűnő eltérések fejlett és fejlődő országok között. Ál­talános népjólét, egészség- kultúra, intézményes társa­dalmi szintű anya- és cse­csemővédelem együtthatá­sától várható lényeges előre­lépés. , Nálunk az utóbbi négy év­tized számait összehasonlít­va óriási a fejlődés. 1938- ban az ezer élveszülöttre ju­tó csecsemőhalálozás 131,4 volt. 1948-ban 94,1. Húsz év múltán 35,8 ezrelékre csök­kent, 1978-ban pedig elértük a 24 ezreléket. Saját mércénkkel mérve igen nagyot léptűnk előre. Örömünk csak azért nem teljes, mert az európai me­zőnyben még mindig a se­reghajtók között ballagunk. És mert főképpen a 0—6 napos korú újszülöttek ha­lálozásának csökkentésében nem olyan az előrehaladá­sunk, 1 mint szeretnénk. Ebben elsősorban a kora­szülések hazai szinte speciá­lis gyakorisága a ludas. Hi­szen az újszülött veszélyez­tetettségének elsőrendű té­nyezője: születési súlya. Minél kisebb súllyal jön a világra, annál törékenyebb az élete. A koraszülés okait orvo­sok széles köre kutatja. Szülészek, gyermekgyógyá­szok küzdenek ellene. Igye­keztek legyőzni az okok kö­zött nagymértékben gyanú­sítható művi terhességmeg­szakítások káros gyakorlatát, ami igen kemény diónak bi­zonyult. És aránya éveken át jóval meghaladta az élve- születésekét. Erről ma már múlt időben beszélhetünk. Következményeit érzékeljük azonban, éppen a koraszülé­sek makacsul stagnáló ará­nyában. Biztató jel viszont: az országos 10.5 százalékon belül elég nagy a szóródás. Vas megyében például 8,2 százalék volt 1978-ban. Nyilr vánvalóan ennek is tulajdo­nítható, hogy a csecsemőha­lálozás is mintegy kéthar­mada az országosnak. Ha­sonlóképpen élen jár Ko­márom. Nógrád megye. Leg­kedvezőtlenebb a kép Sza­bolcsban (30,7 ezrelék), Tol­nában (28,5 ezrelék) és a fő­városban (27,2 ezrelék). Ez utóbbi adat okainak kutatása alaposan feladja a leckét. Mert amíg Szabolcs­ban a helyenként még mu­tatkozó elmaradottság, a fő­városban alighanem az ur­banizáció okozta ártalmak fedezhetők fel az okok kö­zött. A dunántúli megyék jó eredményeiben az élet- színvonal és nyilvánvalóan a csecsemő- és gyermekvé­delem, nem kevésbé a kö­vetkezetes terhesgondozás tükröződik a jó eredmények­ben. Az utóbbi pozitív jelenség egyik lényeges feltétele le­het a további előrelépésnek. Természetesen a mai for­malitások sallangjai nél­kül. Helyettük érdemi, mód­szeres gondozással lehet ele­jét venni sok elvetélt ter­hességnek. Főként akkor, ha már a gyermekkorban meg­kezdődik a nevelés az egész­ségkultúrára. Ha 1 a családi életre nevelésben otthon és az iskolában egyaránt meg­találjuk a gyermekhez szóló megfelelő hangot. Ha a házasság előtti tanácsadás nemcsak kötelező lesz, ha­nem szükségessé, igényeltté lép elő... MINDEZT FELSOROLNI sem kevés. De meg kell szívlelni, hogy a csecsemő- halálozás értéke egyéb, ked­vező egészségügyi muta­tóinkhoz hasonlóan tükröz­ze fejlettségünk általános fokát. Lukács Mária Külföldön is újdonság! Automatizált öntés a Finomszerel- vénygyárijan (Tudósítónktól): Világviszonylatban is új­donságnak számít a kisnyo­mású kokillaöntés. Ezt az egyik legkorszerűbb öntési technológiát s gépi berende­zését az egri Finomszerel- vénygyórban, a gyártásfej­lesztési főosztály és a szer­számüzem szakemberei sa­ját kivitelezésükben tervez­ték meg és készítették el. Egy új öntési eljárás- be­vezetését több gyártási gond is sürgette, mivel a bervai termékek viszonylag Vasta­gabb falú alumínium öntvé­nyeinek előállítása eddig ké­zi öntéssel történt, részben házilag, részben külső vál­lalatok kooperációjával ké­szült el. A korszerűtlen gyártás miatt rendkívül ma­gasra ugrott a selejt, bizony­talanná tette a gyártást. Az (Fotó: Pásztor Tibor) új eljárással a korábbi na­gyon kedvezőtlen, 40—50 százalékos anyagkihozatal helyett 95 százalékos az anyag hasznosítása. így csökken az újraolvasztási. tisztítási költség is. Gombnyomásra, a zárt te­rű kemencében a folyékony fém a felszálló csövön fel­tölti a zárt kokillót. A for­ma megtöltése örvénylés mellett történik, így lénye­gesen jobb az öntvény szer­kezete. tömörsége. A forma­tartási idő után a felesleges fém visszasüllyed az olvasz­tótégelybe. a szerszám nyi\ majd egy robotelszedő lép mű­ködésbe. Az öntő mentesül a nehéz fizikai munkától, a megolvadt fém öntésétől., A dolgozónak már csak annyi a dolga műszak közben, hogy az elkészült alkatrésze­ket ellenőrizze, tárolja. A bervaiak automatizált öntőgépe jól vizsgázott az üzempróbán. Sorozatban ontja a pneumatikus léghen­gerek alkatrészeit. Simon Imre Az Akadémia 140. közgyűlése Húsok, mázsák és forintok Beszédes statisztika áll össze, ha a Heves megyei Húsipari Vállalat tevékeny­ségét, termelését vesszük na­gyító alá. Ki gondolná, például, hogy a lakosság 150 ezer sertést adott el tavaly a húsipari­nak? És azt ki tételezné fel, hogy ez a mennyiség eddig az utóbbi évek csúcsát is jelenti? A sertéshizlalásban, -nevelésben a kistermelők aránya nagyon figyelemre méltó. Szarvasmarhából 16 500-at szállítottak be a vállalat járművei. Ez a mennyiség is több, mint amilyen az előző évi volt. Köztudott, hogy külkeres­kedelmi forgalmunkban a hús fontos arányban része­sül. Csak innen, Heves me­gyéből élő sertést 13 500-at, élő szarvasmarhát pedig 4000-et vittek el a hatá­rainkon túlra. Az előző húsz, a második tétel pedig több mint harminc százalékkal múlja felül az előző évit. Vágott marhát pedig 5600-at értékesítettek az exportő­reink, ami 42 százalékos nö­vekedést jelent a korábbi tényhez képest. Levágtak összesen 250 ezer sertést és 15 500 szarvas- marhát. A sertésből három, a szarvasmarhából 17 száza­lékkal többet, mint egy év­vel korábba]?.' Mi jutott mindebből a mi asztalunkra? Ez sem mellékes. Húsból annyi, amennyit á központi elosz­tás juttatott, összefoglalóan: időnként még értékesítési gondokkal is küszködtek az üzletek. Húskészítmények­ből az összesítés 47 100 má­zsát mutat ki. Érdekes mó­don: a .kereslet csökkent, mert az árak emelkedtek és manapság már a vevők ki­sebb mennyiségeket kérnek szalámiból is, sonkából is, mint korábban. Hány emberrel győzték ezt a termelést a vállalatnál? Alig többen, mint ezren dol­goztak összesen. Kevesebben voltak, mint amennyit fog­lalkoztathatlak volna a ter­veik szerint. Amiből az is következik, hogy a plusz százalékokat a termelékeny­ség javára kell írni. Ha közöljük, hogy az ár­bevételük meghaladta a másfél milliárdot, bizonyá­ra meglepő számot hallunk. Ez a tény majdnem száz­millióval nőtt a tervben meghatározott mennyiség fölé. Egyenes következmé­nye a „szép” nyereség is. Itt is kissé szokatlan szám kö­vetkezik: 62 millió forint. De nehogy azt képzelje bárki, hogy a vállalat dolgo­zói szép summákat kaptak a nyereségből. Csak hét napnak megfelelő forint­mennyiség jutott nekik. Hogy hová lett a többi? Be­lekerült abba a bizonyos „nagy kalapba”, ami a ti’öszt tulajdona. Hogy ez így nem egészen fedi azokat a tö­rekvéseiket, amelyek sze­rint a jobb munkáért na­gyobb boríték is jár? Az igaz. De hát — ettől a mos­tani tény még semmit sem változik. (gmf) Budapesten ma kezdődik a Magyar Tudo­mányos Akadémia 140. közgyűlése. Az ese­ményre a fővárosban kerül sor, de termé­szetesen az egész országot érinti. Nemcsak azért, mert az Akadémia országos testület, hanem azért is, mert a különböző akadémiai bizottságok ma már a testület keretein belül, de a helyi sajátosságok figyelembevételével, gondos felmérésével, a regionális problémák megoldásával segítik mind a tudomány, mind pedig a gazdasági élet fejlődését. A debreceni bizottság a Tiszántúl, a miskol­ci Észak-Magyarország, a pécsi a Dél-Dunán- túl, a szegedi a Dél-Alföld, a veszprémi pe­dig a Dunántúl nyugati és északi részének sajátosságait szem előtt tartva végzi munká­ját. A tudományra — és így a Magyar Tudo­mányos Akadémiára, a magyar tudományos élet legtekintélyesebb szervezetére — egyre nagyobb feladat hárul. Manapság a gazdasá­gi fejlődés záloga éppen a tudomány és i a technika legújabb eredményeinek mind gyor­sabb behatolása a mindennapi tevékenységbe. A Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kong­resszusán is sok szó esett a tudományról, szót kaptak a tudományos élet képviselői is. A határozat leszögezi, hogy a párt igényli a tu­domány részvételét nemcsak a tudományos kutatásban, hanem az élet más területein is. A 140. közgyűlés egyben tisztújító közgyű­lés is lesz. Az Akadémia választott tisztség- viselői beszámolnak a legutóbbi öt évben végzett munkáról, ami nem csekély. Az Aka­démia ugyan az ország tudományos kutatói­nak csak mintegy tíz százalékát fogja ösz- sze, súlya azonban ennél sokkal nagyobb. Az akadémiai intézetek kutatási területe felöleli a tudomány minden ágát. A magas szintű el­méleti természettudományos kutatások mel­lett foglalkoznak olyan témákkal is, amelyek eredményei közvetlenül a gyakorlatban al­kalmazhatók — nem a jövőben, hanem már ma is. A társadalomtudományok művelői az átfogó társadalmi mozgások, jelenségek mellett foglalkoznak a mindennapok gyakorlatához tartozó kérdések elemzésével, s felméréseikkel, javaslataikkal alkotó módon járulnak hozzá az egész országot, az életünket érintő kérdé­sek megoldásához. Az öt napig tartó eseménysorozaton az Aka­démia osztályai .külön-külön üléseken ismer­tetik tudományuk eredményeit és jövőbeni feladatait, amelyek teljesítése nemcsak a tu­domány, a tudományos kutatók, hanem mindnyájunk érdeke. Zádor Erika Befejeződött az ifjú kémikusok országos versenye Vasárnap befejeződött Győ­rött az ifjú kémikusok Iri­nyi János középiskolai verse­nyének országos döntője. A háromnapos versenyen — 19 megye és a főváros képvise­letében — 116-an adtak szá­mot tudásukról, felkészültsé­gükről. Az ezt megelőző he­lyi versenyeken pedig- 5900- an vettek részt. A zsűri öt ■kategóriában hirdetett ered­ményt, s valamennyiben öt díjat adott ki. A gimnáziumi első osztá­lyosok kategóriájában Sza- niszló Péter, a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem Gyakorló Gimnáziu­mának tanulója; a szakkö­zépiskolai első osztályosok között Áment Erika, a pá­pai . Türr István Óvónőképző Szakközépiskola tanulója; a vegyipari szakközépiskolák első osztályosainak kategóriá­jában Bottyánszky János, a budapesti Thalí Károly Vegy­ipari Szakközépiskola tanuló ja, a gimnáziumok második osztályosai közül Máih Csa­ba, a veszprémi Lovassy László Gimnázium tanulója, a kémiát kiemelt órában ta­nuló második osztályosok ve­gyes kategóriájában pedig Németh Gábor, a budapesti Pet.rik Lajos Vegyipari Szak- középiskola tanulója lett az első. A makiári egyesület parancsnoka Ötuen eu — önkéntes tűzoltóként Öt.ven év magy idő: ennyit töltött önkéntes, szolgálatban Törő József, tűzoltó száza­dos. Bár már 71 éves, s lé­gen nyugdíjba ment, jó egészségnek örvend, és a szolgálatban ma is helytáll: a makiári egyesület parancs­noka. A felszabadulás év­fordulójának alkalmából többedmagával megkapta ő is az 50 éves aranykoszo­rús szolgálati érmet. Ekkor kérdeztük meg az eltelt év­tizedekről, munkájáról, éle­téről. — Ügy tudom, hogy nagyon régi ez a makiári egyesü­let.-. — Valóban, IR98-ban alakult, már a 80 éves jubi­leumán is túl vagyunk. — Ebből a nyolcvan eszten­dőből elég sok időt töltött ennél az alakulatnál. Milyen volt régen a tűzoltóélet? — Azelőtt majd. minden le­gény beállt a tűzoltók közé," mert nem volt semmi oko­sabb időtöltési lehetőség a faluban. A - tűzoltóság volt a kultúra „gazdája” is. Kü­lönböző összejöveteleket tud­tunk szervezni: bálokat, .szí­nielőadásokat. Bemutattuk a többi között a Janika cí­mű vígjátékot, aztán ját­szottuk Moliére-tői az. Űrhat­nám polgár című darabot, meg még sok mást. Megt.a- núltunk olyat is, amit nem engedtek bemutatni, lefúj­ták az előadást.- Ezenkívül volt egyesületi termünk, sói] I könyvvel. Sok bálon részt vehettünk, mert a magunk évente tartott' összejövetele­in túl. hivatalból megjelen­tünk valamennyi falusi tánc­mulatságon is. Vonzó volt tehát a fiatalok számára mindez, de nemcsak ebből állt az élelünk: tűz­védelmi ellenőrzésekre is jártunk, meg aztán oltani is kellett, ha jött a tűz. — Nehezebb, vagy könnyebb mostanában a tűzoltók mun­kája? — Erre a kérdésre nem könnyű válaszolni- Régen nem volt olaj, gáz, elektro­mos vezeték: ezek új ve­szélyforrások. Kevesebb azonban a nyílt tűz, mert valamikor ez, volt nagyon fenyegető: a szabadban .tá­rolt terménybe, vagy a zsúp­fedélbe bizony könnyen be­lekapott a mozdony, vagy a nyílt tűzhely szikrája. — Emlékszik-e valamilyen nagyobb tűzre? — Sok volt ezalatt az öt­ven év alatt. Most egy 1958- as eset van az eszemben. Ép­pen az úttörőrajunkkal gya­korlatoztunk, amikor riasz­tottak bennünket egy lakás, tűzhöz. Azonnal rohantunk és eloltottuk a pajtásokkal. A „gyakorlat” jól sikerült. — Többször volt olyan is, hogy hajnalban a legszebb álmunkból vertek fel ben­nünket. de azt hiszem, erőnkhöz képest mindig helvt álltunk. — Milyen ma a tűzoltóegye sülét összetétele,, vonzó-e a fiatalok számara az önkéntes tűzoltói munka? — A jelenleg dolgozó negy­ven főnek fele 18 éven alu­li. Van úttörő és ifjúsági ra­junk is. Azt hiszem, szívesen vállalják a munkát. Igaz, nem olyan ma már tűzoltó­nak lenni, mint régen, hi­szen ezer másféle időtöltési lehetőség is van- így is azonban egyfajta közösséget jelent ez az .egyesület. Rend­szeresen találkozunk egy­mással. havi négyórás to­vábbképzést hallgatunk vé­gig, meg minden hónapban egy vasárnap gyakorlato­zunk. Ha versenyre készü­lünk, mindennap találko­zunk. Nagyon érdekesek, vonzóak ezek a versenyek. Legtöbbször jól szerepel­tünk: az egyesületi szobánk falát számos oklevél díszíti. — Hogyan zajlik le egy ri­asztás? — Ha riasztani kell a csa­patot, az láncszerűen törté­nik. Nappal nincs Is ezzel nagy gond. mert a tagok többsége egy helyen: a téesz gépállomásán dolgozik. Ezért pillanatok a-latt föl tudnak készülni. Akkor lassúbb, ha éjszaka. történik a riasztás, ilyenkor még a tsz trakto­rosát is föl kell kelteni és kihozni a gépet, mert bi­zony nekünk nincs saját járművünk a fecskendők von­tatására. — Milyen becsülete ran a 1 >•;-nltnr-naV Maklá I'OI i ? ( — Azt hiszem, megbecsül­nek bennünket: ellenőrzé­sekkor nagyon szívesen lát­nak. — ötven év nagy idő a szol­gálatban- Folytatja-e még ezt a munkát? — Amíg erőmből futja es egészségemből, addig nagyon szívesen. A fiatalokat na­gyon szeretem, s ők is ked­velne!^ engem. Nagyon sokat átadhatok nekik eddigi mun­kám tapasztalatából. — Köszönöm a beszélgetést, s jó egészséget kívánok! Gábor László Mmm.® 1980. májúi» hétfő i

Next

/
Oldalképek
Tartalom